Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-16 / 89. szám

2 liËPÜJSÀG 1986. április 16. Amerikai légitámadások Libia eilen lebombázott lakóház Tripoijban (Telcíolo) Mai kommentárunk Barbár támadás Számítani lehetett rá, mégis nehéz elhinni a hirt, hogy az Egyesült Államok összehangolt légitámadást intézett Líbia ellen. A Reagan-kormányzat felelőtlen sége és cinizmusa megdöbbentő. A jelentések szerint az éj leple alatt végrehajtott barbár támadás polgári áldozatokat követelt, noha a washingtoni közlés sze­rint kizárólag laktanyákat, repülőtereket és „terror­ista bázisokat’’ jelöltek ki a bombázás célpontjául. Alig néhány órával azután került sor az akcióra, hogy Hágában az Európai Gazdasági Közösség külügymi­niszterei elutasították az USA kérelmét a Líbia elleni támadás támogatására, és józanságra intettek a Föld­közi-tenger medencéjében kialakult újabb feszültség ügyében. Az amerikai erőfitogtatás aligha használ a: EGK tekintélyének — érveltek. így a támadás egy szersmind azt is híven illusztrálja, miként esik latba Washington nyugat-európai szövetségeseinek állás­pontja, ha a Fehér Házban és a Pentagonban műkő désbe lendülnek a legagresszivebb erők. Líbia „megleckéztetése" súlyos bonyodalmakhoz ve­zethet. A nemzetközi jog — bármiként magyarázzák a két líbiai város célpontjainak bombázását, a támadás irdítékait — az agresszió és az agresszor fogalmái rendkívül szabatosan és pontosan határozza meg. Át­látszó ürügynek számít ebben az esettien a nyugat-ber­lini szórakozóhelyen végrehajtott terrorakció, amely­nek —amerikai hírszerző források szerint — állító­lag Líbiába nyúlnak a szálai. Senki nem vitatja: a ró­mai és a bécsi repülőtereken, a nyugat-berlini bárban ártatlan emberek életére törő terroristákkal szemben keményen fel kell lépni, s minden törvényes eszközt meg kell ragadni a nemzetközi méretű terrorizmus el­fojtására. Nem lehet azonban a gondolattól szabadul­ni: vajon a legmodernebb harcigépek bevetése egy szu­verén állam objektumai ellen nem terrorizmus-e'! Akárhogy is csűrik-csavarják a dolgokat Washing­tonban: az ilyen tettek tartoznak az állami szintű ter­rorizmus ugyancsak pontosan körülhatárolt fogalom­körébe! Ráadásul Reagan elnök az amerikai és a vi­lágközvélemény előtt úgy szeretné beállítani az ag­ressziót, mint „jogos önvédelmet", „megelőző csapást”. A hírügynökségi jelentések azonban egy barbár tá madás megannyi bizonyítékát tárták fel. GYAPAY DÉNES Magyarországon tárgyalt a Világbank elnöke (Folytatás az 1. oldalról.) és az Ibériai félsziget megke­rülésével, 2800 tengeri mér- földes utat megtéve jutottak el céljukhoz. A tripoli rádió arról szá­10—15 perces amerikai légi­támadás során három táma­dó gépet lelőtt. A líbiai fővárosból érkező jelentések szerint a lakóne­gyedeket és polgári célpon­tokat ért bombázásnak sok polgári áldozata van. Kadha­firól a líbiai tájékoztatási hivatal1 vezetője közölte, hogy „túlélte a támadást és jól van". A líbiai fővárosban dolgo­zó újságírók és diplomaták az éjszaka folyamán arról számoltak be telefonon, hogy a támadást követően Tripu­liban. teljes elsötétítést ren­deltek el, az utcákon vi­szonylagos nyugalom van. A rádió hazafias jelszavakat és énekeket közvetít. A líbiai televízió véradásra szólította fel a lakosságot. Párizsban a francia kül- ügy min i'sztér hím bejelent et­te, hogy az amerikai akció következtében megrongáló­dott a tripoli francia nagy- követség épülete, megszűnt a képviselet áramellátása és telefonösszeköttetése. Sebe­sülés nem történt. Megron­gálódott a japán nagykövet­ség épülete is. A magyar Külügyminisz­térium közlése szerint a Lí­biában tartózkodó magyar állampolgárok jól vannak, nem történt bántódásuk. Líbia felszólította az arab államokat, hogy hozzanak szankciókat az Egyesült Ál­lamok és azon országok el­len, amélyék részt vettek a Líbia elleni katonai akció­Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, aki a nap fo­lyamán Moszkvában találko­zott Ingvar Carlsson svéd kor­mányfővel, a svéd Szociálde­mokrata Párt elnökével a nemzetközi helyzetet elemez­ve „törvényellenesnek, önké­nyesnek” minősítette és eré­lyesen elítélte az amerikai kormányzat Líbiával szem­beni fellépését. ban — jelentette a JANA hírügynökség. A jelentés szerint behívat­ták a külügyminisztériumba a Tripoliba akkreditált arab nagyköveteket, hogy tájékoz­tassák őket a támadás kö­rülményeiről. A találkozón a líbiai illetékesek hangsú­lyozták: Líbia szükségesnek tartja, hogy az agresszorral szemben az arab államok olyan gyakorlati lépéseket tegyenek, mint a diplomá­ciai kapcsolatok megszakítá­sa Washingtonnaí, az olaj­szállítások beszüntetése, min­den arab tőke kivonása az amerikai bankokból, és az arab országoknak az Egye­sült Államokkal! kötött meg­állapodásainak felmondása. Hasonló lépéseket irányoz elő Líbia Nagy-Britannia és más országok ellen, ame­lyeknek bizonyíthatóan kö­zük volt a bombázáshoz. Líbia kérésére összehívták sürgős ülésre az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának ülését — jelentették be New Yorkban. DAMASZKUSZ A damaszkuszi rádió kedd reggel elítélte ugyan a Líbia elleni amerikai légitámadást, de nem utalt arra, hogy Szí­ria mit kíván tenni észak­afrikai szövetségesének meg­segítésére. PEKING A Líbia ellen kedden haj­nalban végrehajtott újabb amerikai fegyveres támadás drasztikus mértékben súlyos­bítja a helyzetet a Földközi­tenger és a Közel-Kelet tér­ségében. A kínai kormány ezzel (kapcsolatban kifeje­zésre juttatja mélységes ag­godalmát és elítéli a támadást, amely egy másik állam te­rülete és nemzeti szuvereni­tása ellen irányul, s amely megsértése a nemzetközi kap­csolatokat szabályozó nor­máknak — jelentette ki ked­den a kínai külügyminiszté­rium szóvivője. BERLIN Az NDK a leghatározottab­ban elítéli a katonai erő al­kalmazását, és határozottan kiáll a líbiai nép mellett. A líbiai városok kedd hajnali amerikai bombázása több mint állami terrorizmus, ag­resszió — jelentette ki az NDK külügyminisztériumá­nak szóvivője. PÁRIZS A francia külügyminiszté­rium nyilatkozata szerint „Franciaország sajnálja, hogy az erőszak tűrhetetlen eszka­lációja olyan megtorláshoz vezet, amely maga is az erő­szak újabb láncolatát indít­ja el”. A külügyi nyilatkozat meg­erősíti, hogy az Egyesült Ál­lamok előzetesen értesítette a francia kormányt a készü­lő légitámadásról, de nem ka­pott engedélyt francia terü­letek átrep ülésére. PANORÁMA BUDAPEST Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese kedden a KB székházában bemutatko­zó látogatáson fogadta Chim Nguont, a Kambodzsai Nép- köztársaság magyarországi nagykövetét. ♦ Az üzleti kapcsolatok bő­vítéséről kezdődtek tárgya­lások kedden Moszkvában. A szovjet—japán és japán— szovjet gazdasági együttmű­ködési bizottság tizedik, együttes ülésén a szovjet tárgyaló küldöttséget Vla- gyiszlav Malkevics, külke­reskedelmi miniszterhelyet­tes, a japán delegációt Ká­vái Rjoicsi, a Komacu ne­hézipari gépgyár elnöke ve­zeti. * Kedden a kőbányai vásár­városban négy nemzetközi szakkiállítás — építőipari, autóbusz-, autószerviz- és repüléstechnikai bemutató — nyílt. PÉCS A KGST-tagországokban egyre nagyobb gondot, fel­adatot jelent az atomerőmű­vekben felhasznált fűtőanya­gok biztonságos tárolása, ár­talmatlanítása, esetleges új­rahasznosítása. Ezekről a kérdésekről kezdődött há­romnapos tanácskozás ked^ den a Pécsi Akadémiai Bi­zottság székházában, ahol a KGST Atomenergetikai Ál­landó Bizottságának, illetékes tudományos-műszaki tanácsa tartja ülését. TOKIÓ Az Elnöki Tanács — a ma­gyar—japán kulturális kap­csolatok terén kifejtett több évtizedes tevékenységének elismeréseként — a Magyar Népköztársaság Csillagrend­je kitüntetést adományozta Tokunaga Jaszumoto japán egyetemi tanárnak. A kitün­tetést kedden adta át Szarka Károly, hazánk tokiói nagy­követe. BELGRAD Manuo Koivisto finn köz­társasági elnök kedden há­romnapos hivatalos jugosz­láviai látogatásra Belgrádba érkezett. A magyar kormány meghí­vására hivatalos látogatást tett hazánkban Alden Win- ship Clausen, a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (Világbank) és a Vi­lágbank-csoport másik két tagja, a Nemzetközi Fejlesz­tési Társulás és a Nemzetkö­zi Pénzügyi Társaság elnöke. A Világbank elnökét fogad­ta Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, Havasi Fe­renc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára és Marjai József, a Miniszterta­nács elnökhelyettese. Alden W. Clausen — a kí­séretében levő Willi A. Wa- penhans-szal, a Világbank te­rületileg illetékes elnökhe­lyettesével, valamint Jacques de Grote-tal, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank ügyvezető igazgatójával együtt — a magyar vezetők­kel áttekintette Magyaror. szag és a Világbank-csoport kapcsolatait. Tiltakozások, elítélő nyilatkozatok Ausztria Szónak háborúja Akik az elnöki 6zékre pályáznak: Kurt Waldheim, Kurt Steyrer (felső sor), Freda Meissner-Blau, Otto Serinzi (al­so sor) ön változatlanul válság­kancellár — hangzott a Si­nowatz osztrák kormányfő­vel interjúit készítő újság- írónák inkább állítása, mint­sem kérdése. Mire a riiport alanya tüstént közbe vágott : „.. .mindenesetre sikeres válság-kancellár !” Valóban, meglehetősen feszült a bel­politikái hangulat Ausztriá­ban. Nem holmi kormány­válság erejéig, ilyesmi alig­ha fenyegeti a szoCiálista —szabadságpárti együttest, inkább a „szavak háborúja” jelző illik a helyzetre. S ha a (többségükben jobboldali) lapok kiáltó címéit nézzük, immár hónapok óta megle­hetősen riasztó káp bontako­zik ki. Maga Fred Sinowatz hányta nemrég az említett sajtó szemére, őket olvasván az a benyomása támad az embernek, hogy az ország­ban lépten-nyomon törvény­telenségek mennek végbe, virágaik a korrupció, a mun­kanélküliség soha nem lá­tott (méreteket öltöitt, az em­bereket az állam mind job. ban kizsákmányolja, tehát szinte rendkívüli állapotok uralkodnak. De ha a főcímek mögé, te­hát a valós helyzetre nézünk, kiderül, Ausztria hosszú idő óta a Iegojtob gazdasági évet tudhatja maga mögött. S az előrejelzések szerint 1986. ban tovább javul a helyzet: a növékedes három szazait- kos, a pénzügyi mérleg pozi­tív, az áremelkedés mindösz- sze két százalékos lesz, és ha a munkanélküliek száma — náluk szokatlan mértékben — meg is haladja a négy százalékot, a munkahelyek száma nő, és a reálbérek magas szintet érnek el. De hát akkor miért olyan rossz a politikai légkör, leg­alább is ami a pártok viszo­Valóban „válság-kan cel­lar" Fred Sinowatz? nyát illeti? Egy újság kissé körülményesen fogalmazva ,,a pártok pár beszéd-hajlan­dóságának drámai csökkené­séről” írt; s a hangnem, amelyet egyik-másik politi­kus használ enyhén szólva érdes. Az ellenzéki Néppárt emberei „tékozlónak”, „a keleti tömb fölé hajlónak” nevezik az ellenfeleket, míg a koalíció kisebbik -tagjának egyik vezetője a Néppárt tit­kárát „kútmérgezőnek” ti­tulálta. A szocialisták azt mondják, hogy az ellenzék rágalamhadjáratat folytat el­lenük. Vajon miért, s éppen most? Kétségtelen, a múlt esz­tendő (s az idei éppen úgy) nem nélkülözte a bajokat, sőt a botrányókat. Az ál­lamosított acélipar, az oszt­rák gazdaság fellegvára, sú­lyos pénzügyi és -politikai válságba ikerült, s a kor­mánynak meglehetős mély önbírálat közepette meg kellett ígérnie, hogy átfogó reformot hajt végre a terű. létén. Fel-felütötték a fejü­ket korrupciós jelenségek; fölmelegítették a volt alkan­cellárnak és pénzügyminisz­ternek, jelenleg az állami bank vezérigazgatójának ál­lítólagos adóelihallgatásii és kétes tanúvallomást ügyeit. A szenvedélyek azonban most a Waldheim-úgy körül sű­rűsödnek. Ausztria május 4-én új köztársasági elnököt választ. A szocialisták jelöltje Kurt Steyrer, míg a jobboldalé Kurt Waldheim, akt egyéb­ként ENSZ-főtitkár korában nemzetközi tiszteletet vívott ki magának. A New York Times azonban nemrég azt írta róla, hogy a náci ro- hiaimosztag SA tagja volt. Ez az állítás — hogy diákkorá­ban esetleg hová sodródha­tott — máig sem teljesen tisztázott, de nem is ez a lé­nyeg. A különös módon elő­ször Amerikában kiszivárog­tatott feltevésnek, és bizonyos tényeknek rendkívüli volt a hiatáSa, és igen feszültté tet­te az osztrák választási kam. pányt. A Néppárt egyenesen azzal vádolja a szocialistá­kat, hogy ők vették elő cél­zatosan e régi és soha köz­szájon nem forgott ügyet, hogy ezzel is saját jelöltjük esélyeit növeljék. A szocia­listák ezt határozottan cáfol­ják: nem nyúltak és soha nem is nyúlnak ilyen eszkö zokhoz, a jövő érdekli őket és nem a múlt, nem Wald- heim-ellenes, hanem Steyrer melletti kampányt folytat­nak. Egy hónap még és ez a vi­har elül. Akiit megválaszta­nak, a köztársaság első köz­jogi méltóságát viseli majd és e címnek kijáró tiszte­let fogja övezni. Esttől elte­kintve és remélhetően a „si­keres válság-kancellár" meg­nevezésből a középső szó végül is kimarad szomszé­dunknál. TATÁK IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom