Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-16 / 89. szám
198fi. április Ifi. rtÉPÜJSÁG 3 „Számítástechnika ’86 Szekszárd” Munka, szakmunka, több szakma I. Befolyásolja az élet minden területét Fodor 'I'ibor megnyitja a műszaki hetek rendezvénysorozatát es Ügyvitelszervezési Válla. Három napon keresztül Szekszárdon a Babits Mihály Városi és Megyei Művelődési Központban bemutatják a korszerű számítástechnikai berendezéseket, felhasználói rendszereket, a mikroszámi- tógépeséktől kezdve a táv- adatfeldolgozási rendszerig, amelyet az iparban, a mező- gazdaságban, a kisvállalkozásoknál és a nagyvállalatoknál, vagyis a gazdaság minden területén alkalmazásra ajánlanak. ■A tegnap délelőtt megnyílt számítástechnikai kiállítás egyben a Tolna megyei műszaki hetek első rendezvénye is. A megnyitón megjelent Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára. Fodor Tibor, a MTESZ elnöke megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a harmadik ipari forradalom időszakában robbanásszerű fejlődést mutat az elektronizá- ció, a robottechnika és a biotechnológia. Ezen belül a számítástechnika ma már az élet minden területét befolyásolja. A műszaki hetek — melyet 1971-ben tartottak először Tolna megyében — mindig is az élenjáró technikák, technológiák és tudományok propagálói. A mostani rendezvénysorozat az exportnövelés lehetőségeivel, az energia és anyagtakarékossággal, a műszíaki fejlesztés feladataival a VII. ötéves tervben foglalkozik. Több mint 20 rendezvény és előadás lesz a megyében, amely átfogja a MTESZ minden ágazatát. Riibling Ferenc, a Neumann János Számítógéptudományi Társaság Tolna Megyei Szervezetének elnöke a s zárni t áste chniikai ki á llítás kapcsán elmondotta, hogy 14 kiállító hozta 61 termékeit, köztük olyanok, mint a Számítástechnikai Koordinációs Intézet, a Comporgan Rendszerház, a Számítástechnikai lat, a Kereskedelmi Szervezési Intézet, a Videoton Elektronikai Vállalat. A kiállításon szerepel a Dombóvári Color Ipari Szövetkezet, a szekszárdi kórház és természetesen a KSH— SZÜV Szekszárdi Számító- központja. A Szekszárdi kiállítás — már az első naipan nagy sikert aratott — jó alkalom arra, hogy a számítástechnika művelői és felhasználói közvetlen kapcsolatba kerüljenek egymással, a gyakorlati feladatok megoldásához kicseréljék gondolataikat. Ezzel az is párosul, hogy a három nap során neves szakemberek tartanak előadást — tegnap dr. Varga Lajos a KSH főosztályvezetője a számítástedhnika helyzetéről és jövőjéről beszélt — a Babits Mihály művelődési központban, ma délelőtt 10 órától 17 óráig, csütörtökön pedig dr. Kondricz József, a A jó terméknek is kell reklám KSH—SZÜV vezérigazgatója tart előadást a SZÜV piacpolitikájáról a KSH—SZÜV Szekszárdi Számítóközpontjában. A Szekszárdi Számítóköz pont kiállító területén A Tamási Városi Tanács V. B. tárgyalta Művelődés, egészség- és munkaügy az állami gazdaságban A Tamási Állami Gazdaság igazgatója, Tolnai István számolt be — a városi tanács vb. legutóbbi ülésén — a dolgozók érdekében hozott művelődési, egészség- és munkaügyi jogszabályok megtartásáról. A gazdaságban az elmúlt években átlag 880—900 ember dolgozott. A munkavállalók 60 százaléka bejáró, a környező községekből utaznak a munkahelyre és vissza. Ez nehezíti a rendszeres foglalkozást, a művelődési, szociálpolitikai feladatok megoldását. A gazdaság a VI. ötéves terv során 1 796 000 forintot költött oktatásra, továbbképzésre. A dolgozók szakmai képzését központi beiskolázással és helyi szervezésű tanfolyamokon oldják meg. Az önképzés lehetőségéhez a szakkönyvtáruk nyújt segítséget. Évente közel százezer forint értékben vásárolnak könyveket. Hasonlóan foglalkoznak a tömegsport helyzetével is. Az egészségügyi rendeletekben előírtak szerint a dolgozók időszakos felülvizsgálatokon jelennék meg. Tizenöten elsősegélynyújtó tanfolyamot is végeztek. A gazdaság ez év augusztusától, az erdőgazdasággal közösen tervezi egy üzemorvos foglalkoztatását. A munkaügyi jogszabályok betartására nagy gondot fordítanak. A munkafegyelem javult: 1983-ban 46 fegyelmit és 7 kártérítési határozatot kellett érvényesíteni, eziek száma 1985-ben már csak 25. illetve 4 volt. A végrehajtó bizottsági ülésen szó volt még egyebek között az időskorúak helyzetéről, a szociális juttatások módjáról és formáiról is. Tamási Városi Tanács április 24-én tartja soron következő ülését. A bizonyítványt vagy a szaktudást értékeljük ? A kimagasló teljesítményt honorálni kell Végülis kiderítjük, hogy a lörgácsolóüzemben a legjobb szakmunkásnak Kurcz Tamás csoportvezető számít Nemcsak kiváló esztergályos, hanem képes a forgácsoló szakma minden ágában értékeset alkotni. Kurcz Tamás szerény ember, az arcán egyetlen rezdülés sem árulja el, hogy jólesik neki a többiek Véleménye. Ahogy haladunk a témában, úgy derül ki, hogy a csoportvezető annak idején a mezőgazdasági gépszerelést tanulta, de a Tamási Vegy- épszerben az csak a betanított esztergályossághoz völi elegendő. Vagyis saját bőrén tanulta, hogy adott esetben egy szakma nem szakma, az embernek akár muszájból is szüksége van több szakmunkásbizonyítványra is. Mára rendbe jöttek a dtíl- gok, mivel Kurcz Tamás 1977-ben esztergályos szakmunkásbizonyítványt is szerzett, és 1986-ban neki van a műhelyben a legmagasabb órabére, 35 forint 70 fillér. Persze nem is olyan egyszerűek a dolgok. Eloszt)! Kántor Ferenc három szakmás szakmunkáshoz mentünk érdeklődni, aki szerint Viszló István a legjobb, mivel gyors, pontos és precíz. A műhelyben a leggyorsabban ő képes egy rajz alapján kész munkadarabot produkálni. Ezzel az értékítélettel nem ért egyet az üzem vezetője, Völgyi László. Szerinte mégiscsak az a legjobb szakmunkás, aki több szakmában is képes dolgozná. Erre pedig a csoportvezető a legalkalmasabb: ha kell esztergályos, ha kell* köszörül, ha kell marós... Végül Viszló Istvánt kértük fel döntöbírának : szerinte is kétségtelen, hogy Kurcz Tamás a műhely legjobb szakmunkása. A műhelytoeli vita előtt Horváth István, a vegyép- szer tamási gyárának az igazgatója természetesen más szemszögből vizsgálta az ügyet és inkább a jövőről beszélt. Mert a jelen már igazán nem érdekes. Csak addig, míg fel nem tárjuk, de utána azonnal meg kell kezdeni a felkészülést a jövőre. Arról van szó, hogy a gyár — pontosabban a Ve- gyépszer Vállalat — egyre inkább olyan munkákat vállal, amely virtigli szakmunkásokat igényel. — El kell jutnunk odáig, hogy a külföldi piacra kerülő termékeinket képesek legyenek szakmunkásaink itthon gyártani, külföldön összeszerelni, majd a berendezéseket „életre kelteni". Viszlú István vagyis üzembe helyezni es végül szervizelni. És mindezt akár egyetlen szakmunkás képes legyen végig vinni. Természetesen több emberről van szó, hiszen máris járnak külföldre dolgozni szakembereink. Az NSZK- ban eddig is jól vizsgáztak, a szovjetunióbeli jamburgi gázvezeték építésénél pedig ezután kell megmutatni mit tudunk. — Miért van erre szükség? — A piacon csak így lehet megjelenni. A beszélgetésnek van kényes Oldala is. — Azok az emberek, akik többet tesznek, többet is kapjanak — mondja az igazgató. — Keressen akár 30 ezer forintot is egy szakmunkás, ha az igazán szakember. S itt válik kényessé a gondolat. Ha továbbra is lesznek 5—6 ezer forintos szakemberek és a legjobbak 30 ezret keresnek, akkor kialakulhat nálunk újból az úgynevezett munkásarisztakrácia, amiit igazán nem akarhatunk a régi formájában, hiszen ennek a kifejezésnek régtől rossz íze van. — Nem a kifejezésen kellene lovagolnunk, hanem a tartalmon. Az előbbi példa tényleg ráhúzná a vizes lepedőt azokra, akik azt az egy szakmájukat sem tudják tisztességesen. Abban egyezünk ki, hogy végre el kellene kezdeni a differenciálást, csak ehhez a bérrendszerünket is át kellene alakítani. Ám még nem tartunk itt. Az országban sajnos még mindig nincs annyi több szakmás ember, mint ameny-' nyíre a gyors termékszerkezet-váltáshoz szükségünk lenne. De addig nem is lesz, míg annak nem lesz valamilyen anyagi vonzalta. Tehát óhatatlanul is darázsfészekbe nyúlunk, amikor a munka, a szakmunka és a több szakma hármast egy csokorba próbáljuk fogni. Erre az is bizonyíték, hogy az esztergályosok elképzelhetetlennek tartják, hogy közöttük legyen akár 10 forinttal is magasabb órabérrel valaki. Az egy-két forintos különbségeket zokszó nélkül tudomásul veszik, de többet nem. Viszló Istvánt kérdezem: — Elfogadná-e, hogy valakinek, akinek több szakmája van, lenne 60 forintos órabére, önnek meg 30. — Elfogadni elfogadnám, de akkor dolgozzon is kétszer annyit. — Mennyi az ideális különbség? _ — Kántor Ferinek 34 forint az órábére, nekem 30 forint 70 fillér. Ez reális, ö érettségizett, esztergályos, műszerész és marós, ezért kap majdnem négy forinttal többet. — Dehát több szakmája van. — Egyszerre csak egyet tud csinálni ő is. A művezetőt Völgyi Lászlót kérdezem, hogy szerinte elképzelhető-e kétszeres különbség a műhelyben. — A műhelyben 15 esztergályos dolgozik és közülük nyolcán képesek több szakmában is dolgozni. Részükre prémium- vagy jutalomosztáskor mindig többét juttatunk. A kiváló dolgozó kitüntetést is azok kapják, akik több szakmában dolgoznak. Ebben a műhelyben inkább arról van szó, hogy a rossz szakmunkások kiszelektálódnak, s csak a jók maradnak meg, ezért nem is tehetünk nagy különbségeket. Egyébként a műhelyben — a kezdőket leszámítva — 23 forint a legkisebb és 35,70 forint a legtöbb, ez pedig mutatja a különbséget. Nincs más hátra, mint a több szakmás Kántor Ferenccel megkérdezni, hogy megérte-e háromszor is vizsgázni? — Természetesen. Ezt av órabért csak évek múlva értem volna el. Ennél azonban fontosabb: a tudás biztonságot ad. S a biztonságért máris megérte a tanulás, és a vizsgák izgalma ... — folytatjuk — Hazafi József— Gottvald Károly Kurez Tamás Kántor Ferent
