Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-08 / 82. szám
1986. április K. ( TOLNA "\ 2 tstIÉPÜJSÀG Tanácskozik a PFSZ Végrehajtó Bizottsága #■ Újabb izraeli légitámadás Vasárnap Bagdadban összeült a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet Végrehajtó Bizottsága Jasszer Arafalnak, a testület elnökének vezetésével. Az INA iraki hírügynökség palesztin forrásokra hivatkozva .közölte, hogy a tanácskozáson áttekintették a palesztinok helyzetét Libanonban. Bejrutban tíz napja harcok dúlnak a menekülttáborokat védő palesztin fegyveresek és az Amal síita szervezet milicistái között. Az INA beszámolója szerint Jasszer Arafat, a VB elnöke jelentést terjeszt a testület elé Jugoszláviában. Egyiptomban, Kuvaitban, Szaud-Arábiában, Katarban és Bahreinben tett látogatásáról. Napirenden szerepeF az Arab Liga múlt havi tuniszi miniszteri értekezletének javaslata egy arab csúcsértekezlet összehívásáról, valamint az iraki—iráni viszály. A végrehajtó bizottság tagjai megvitatják az Izrael által megszállva tartott területeken élő palesztinok helyzetét, és feltételezések szerint szó lesz Marokkó, Egyiptom és Irak közvetítési erőfeszítéseiről Jordánia és a PFSZ összebékítésére. Mint ismeretes, Husszein jordániai király februárban megszakította a politikai együttműködést a PFSZ „jelenlegi vezetésével”. Izraeli repülőgépek hétfőn egymást követő három hullámban támadták a libanoni Szidon kikötőváros közeiében lévő két palesztin menekülttábort és környékét. A támadásról libanoni katonai források számoltak be. Az áldozatokról egyelőre nincs jelentés. Szemtanúk beszámolója, és a libanoni rádió jelentése szerint négy F—16 és két F—5 típusú izraeli repülőgép a kora délelőtti órákban rakétákkal lőtte a Mijeh Mijeh és Ain Hilva táborokat. Tíz perc elteltével a repülőgépek visszatértek, és újabb támadást intéztek a korábbi célpontok ellen. Szemtanúk állítása szerint a repülőgépek a heves légvédelmi tűz ellenére harmadszor is támadták a menekült- táborok környékét, amit állítólag palesztin fegyveresek használnak támaszpontul. Ebben az évben ez volt a harmadik alkalom, hogy izraeli repülőgépek palesztin menekülttáborokat támadtak — legutóbb március 27-én; akkor 10 halálos áldozata volt a támadásnak. A hétfői, három hullámban végrehajtott támadást később izraeli részről is megerősítették. Magyar-csehszlovák vízügyi tárgyalások Ordonez Berlinben A fennálló nézetkülönbségek ellenére Helsinki szellemében folytatni kell az államok közötti politikai párbeszédet — állapították meg Erich Honeoker és Francisco Fernandez Ordonez spanyol külügyminiszter hétfőn Berlinben lezajlott találkozóján. Az NDK vezetője és a NA- TO-hoz tartozó Spanyolország külügyminisztere egyetértett abban: minden államnak törekednie kell arra, hogy a fegyverzet korlátozás és a leszerelés területén haladást érjenek el. Magyar—csehszlovák vízügyi tárgyalások kezdődték hétfőn Győrött. A két ország szakemberei a Rajlka és Szob közötti közös Duma-szakaszt érintő folyamszaibályozásai, árvízvédelmi és hajózási kérdésekről tanácskoznak; értékelik a múlt évi munkát és megszabják az idei teendőket. A több mint 2 ezer kilométeres hajózható Duna-út egyik legnehezebb szakasza a szigetközi rész, ahol alacsony vízállásnál egymást érik a gázlók, nehezítve a hajózást. A hajózási feltételek javításáért az elmúlt években is sokat tettek a két ország vízügyi szervei, s a munkát az idén folytatják. Emellett a közös Duna-szakasz mindkét ország számára fontos építőipari nyersanyag-lelőhely. A győri tárgyal ásók során döntenek az ipari kíavicskotrások helyéről, méreteiről. Határoznak továbbá az árvédelmi művek bővítéséről. A programban szerepéinek a bős—nagymarosi vízlépcső-rendszer építésével kapcsolatos, mindkét országot érintő kérdések is. Nagyító alatt: a Gorbacsov-terv (I.) Közös érdekek Az utóbbi időben meghatványozódott a Szovjetunió nemzetközi aktivitása. Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának múlt év őszi párizsi látogatása, novemberi genfi találkozója Reagan amerikai elnökkel, azt követően pedig az idén január 15-ón nyilvánosságra hozott nagyszabású szovjet leszerelési programjavaslat, majd az SZKP februári kongresszusán jóváhagyott hosszú távú békestratégia jól példázza ezt. Az SZKP XXVII. kongresszusa előtt nyilvánosságra hozott leszerelési csomagterv olvasásakor egyesek talán úgy vélhették, ezzel a szovjet párt- és állami vezetés „ellőtte a puskaport”, s a legfelsőbb pártfórumnak ezután nemigen lesz érdemi mondanivalója a nemzetközi helyzetről. Azok, akik ilyesmit feltételeztek, tévedték. Igaz ugyan, hogy a kongresszus főképpen az időszerű társadalmi jgazdas ági tennivalókra, a fejlődés fel- gyorsítására összpontosította figyelmét, de azon nagy hangsúlyt kaptak rakéta- nukleáris korunk leégetőbb kérdései is. Ezzel összefüggésben mindenekelőtt az átfogó szovjet békestratégia két oldaláról kell szólnunk. A 80- as évek első felében a két ve. zető nukleáris hatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, továbbá a két legnagyobb politikai-katonai szövetség, a NATO és a Varsói Szerződés között a feszültség rendkívüli módon kiéleződött. Következésképpen egy végzetets konfliktus elkerülése érdekében az államközi kapcsolatok normalizálását, az enyhüléshez való visszatérést elősegítő lépésre volt és van szükség. Ez az érem egyik oldala. A másilk, hogy mind a Szovjetunió, mind pedig a többi szocialista ország a szocialista építőmunka intenzív szakaszába lépett, s csak úgy tudják végrehajtani ambiciózus elképzeléseiket, ha a külső feltételek nem rosszabbodnak, ha sikerül mérsékelni, korlátok közé szorítani a nem kis anyagi megterheléssel járó fegyverkezési versenyt. Mindebből nyilvánvalóan kiderül, hogy a Szovjetunió nagyszabású leszerelési javaslataival nemcsak a saját, nem is csupán a szocialista közösség, de az egész emberiség érdekeit szolgálja. Az SZKP KB főtitkára emlékezetes januári nyilatkozatában háromszakalszos tervet terjesztett elő. Realizálása mintegy másfél évtized alatt lehetővé tenné a nukleáris fegyverek teljes megsemmisítését. Az ötnyolc esztendős első szakaszban a Szovjetunió és az Egyesült Államok a felére csökkentené az egymás területét elérni képes tömeg- pusztító eszközöket. Kézenfekvő, hogy ilyen nagyarányú leszerelési intézkedésre csak akkor kerülhet sor, ha az Egyesült Államok lemond a világűr militarizá- lásáról, a hadászati védelmi kezdeményezésnek álcázott földi-lkozmiíkus támadó fegyverrendszer létrehozásáról. Márpedig erre a Reagan-kor. mányzat minden békenyilatkozata ebenere sem mutat hajlandóságot. Washington magatartása óhatatlanul azt a gyanút ébreszti, hogy az USA a tárgyalások és a csúcstalálkozóik spanyolfala mögött kivételes helyzetbe igyekszik kerülni, vagyis az űrfegyverkeaési programmal megkísérli kiharcolni magának az első csapásmérési képességet. Az utca emberét Keleten és Nyugaton ez annál inkább meghökkenti, mert a novemberi Gorbacsov—Reagan találkozó végén kiadott közös nyilatkozatban egyértelműen leszögezték: a két hatalom közötti atomháború kirobbantását nem szabad megengedni, mert abban egyik fél sem lehetne győztes. Ebből következően mindkét fél abból indul ki,, hogy „ki kell küszöbölni az űrfegy- venkezési hajszát, és meg kell szüntetni a földi fegyverkezési hajszát, korlátozni és csökkenteni kell a nukleáris fegyvereket és meg kell szilárdítani a hadászati stabilitást”. Ugyanez az okmány azt is kimondja: a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyaránt lemond a katonai fölényre való törekvésekről. A genfi csúcstalálkozó zárórendezvényén maga Reagan amerikai elnök hangoztatta: a közös felelősség alapján minden lehetőséget meg kell ragadni „a béke biztonságosabb világának építésére.” Alig telit el három hónap, s kiderült: e szavaiknak nem volt valóságos fedezete. Az Egyesült Allahnoik és a NATO szélsőséges körei továbbra is a fegyverkezési hajsza folytatására, sőt annak kiterjesztésére törekednek. Egyrészt arra számítanak, ha fokozzák a Szovjetunióra és a többi szocialista országra gyakorolt gazdasági-ikatonai nyomást, megnehezítik kitűzött céljaik elérését, ezzel megjavíthatják saját világpozícióikat, megkönnyíthetik a katonai fölény visszaszerzését. Másrészt arra spekulálnak, hogy az „elrettentést” minőségileg új hadászati eszközeinek rendszerbe állításával hosszabb távon elérhetik a Szovjetunió és szövetségeseinek térdre kényszerítését, s reájuk kényszeríthetik akaratukat. A legutóbbi évtizedek tapasztalatai egyértelműen bizonyították, hogy az efféle kombinációk teljesen megalapozatlanok. A Varsói Szerződés tagállamai — miként eddig — ezután sem en. gedik meg a hadászati egyensúly megbontását sem regionális, sem pedig globális méretekben. Serfőző László (Következik: 2. Sürget az idő.) PANORÁMA BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Sarlós István, az Országgyűlés elnöke fogadta Hargita Árpádot, hazánknak a Finn Köztársaságba akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkársága értékelte a lakosság önként vállalt településfejlesztési társadalmi munkájának tavalyi eredményeit. Az elmúlt évi kimagasló településfejlesztő társadalmi munkáért elismerő oklevélben részesült Bátaszék. Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Sarlós István, az Országgyűlés elnöke bemutatkozó látogatáson fogadta Anders Ragnar Dromberget, Svédország új magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. ÜJ-DELHI Hétfőn Űj-Delhibe érkezett az Országos Béketanács küldöttsége Sebestyén Nándorné- nak, a testület elnökének vezetésével. A delegáció — amelynek tagja még Fodor István, az OBT titkára és Réti Ervin, az OBT elnökségi tagja — az Indiai Béke és Szolidaritási Szervezet meghívására tíz napot tölt az országban. BÉCS Ausztria hivatalosan megkérte a Kurt Waldheimre vonatkozó aktákat a Zsidó Világkongresszustól és az ENSZ-től. A Zsidó Világ- kongresszus azzal vádolja Waldheimet, hogy náci szervezetnek tagja, illetve közvetetten háborús bűncselekmények részese volt. A volt ENSZ-főtitkár, jelenleg az Osztrák Néppárt jelöltje a köztársasági elnök posztjára, határozottan cáfolja a vádakat. HELSINKI Ingvar Carlsson svéd miniszterelnök hétfőn hivatalos baráti látogatásra Finnországba érkezett a Balti-tengeren közlekedő menetrend- szerű komphajó fedélzetén — mivel a helsinki repülőtéren a 20 százalékos béremelést követelő közalkalmazottak sztrájkja miatt szünetel a forgalom. Mai kommentárunk A Visztula és a Rajna Marian Orzechowski és Hans-Dietrich Genscher kézfogása, mellettük a feleségek (Telefotó) Marian Orzechowski, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere a Német Szövetségi Köztársaságban tárgyal. A háromnapos hivatalos látogatásról szóló jelentéssel méltán foglalkozik vezető helyen — a két közvetlenül érdekelt országon túl is — a nemzetközi közvélemény. „A külügyminiszter — mondotta az utazás előestéjén Jerzy Urban, a lengyel kormány hivatalos szóvivője — azt vitatja meg NSZK-beli partnereivel, hogyan lehetne a pangás hosszú időszaka után haladást elérnünk kétoldalú kapcsolatainkban ...” A fogalmazás pontos. Európa két nagy és fontos országának kapcsolataira hosszú időn keresztül valóban egyfajta pangás, sőt, sokáig afféle „mélyhűtött állapot” volt a jellemző. Ez az időszak csaknem hat esztendőn át tartott. Az akkori bonni vezetés, más nyugati országokkal együtt, a Lengyelországban bevezetett szükségállapol nyomán fagyasztotta be kapcsolatait Varsóval. Pedig ez, a történelmi mércével mérve is fontos — és gyakran a kelet—nyugati viszony szeizmográfjaként is értékelhető — kapcsolat a válság előtt örvendetesen felfelé ívelt. Az 1970. december 7-én megkötött, emlékezetes lengyel—nyugatnémet szerződés — ma már tudjuk — kétoldali jelentőségén túlnőve, komolyan hozzájárult az enyhülési folyamat kiteljesedéséhez, és Helsinkiben történt „megkoronázásához”. E megállapításnak természetesen a fordítottja is igaznak bizonyult: a Bonn és Varsó közötti viszony lehűlése igencsak rosszul hatott az egyetemes enyhülés kilátásaira is. 1984 őszén egy pillanatra felcsillant a javulás reménye; úgy tűnt, hogy Genscher bonni külügyminiszter Varsóba látogat. Az utazást azonban az utolsó pillanatban látványosan lemondták, és arra — meglehetősen visszafogott, mondhatnánk „takaréklángra” tett formában — csak 1985-ben került sor. A jég azonban lassan megtört. Hat év szünet után tavaly felújította munkáját a lengyel—nyugatnémet gazdasági, ipari és műszaki együttműködési vegyes bizottság. Ezt Szalajda lengyel miniszterelnök-helyettes bonni látogatása követte — és ennek nyomán született megállapodás, amely szerint az NSZK ismét hitelt nyújt a Lengyel Népköztársaságnak. A mélypontból felfelé vezető ilyen lépcsőfokokon át jutott el a két ország kapcsolata a mostani, érthető érdeklődéssel várt külügyminiszteri látogatásig. Ennek során a Visztula partjáról érkezett vendég az előzetes hírek szerint a Rajna partján nemcsak közvetlen vendéglátójával, hanem a bonni állam- és kormányfővel is tárgyal majd, és a megbeszélések témaköre a kétoldalú kérdéseken túl nemzetközi szférákat is érint majd. Genf után és — remélhetőleg — újabb fejlemények előtt semmilyen szempontból nem közömbös, ami Bonn és Varsó között történik. HARMAT ENDRE O'Neill nyilatkozata Nicaragua nem válhat egy újabb Vietnammá A Contadora-csoport javaslata Nicaragua nem válhat egy újabb Vietnammá az Egyesült Államok számára — jelenítette ki Thomas O,Neill, az amerikai képviselőház elnöke négynapos venezuelai látogatása befejeztével. O,Neill amerikai törvényhozókból álló népes küldöttség élén kéthetes latin- és közép- aimerlikai körutat tett, melynek 1 utolsó állomására, a Dominikai Köztársaságba a hétvégén érkezett meg. Az amerikai képviselőház elnökének határozott állásfoglalása a nioaraguai ellen- forradalmárok amerikai támogatásával szemben egyáltalán nem mellékes, tekintettel az amerikai képviselöházban a segélyről 15-re kitűzött szavazás időpontjának közeledtére. Miután a képviselőház először elutasította, majd a szenátus elfogadta a nioara. guai ellenforradalmároknak szánt újabb amerikai segély megadását, a kérdésben a képviselők ismét szavazni fognak. A Reagan-lkonmány- zat mindent élkövet, hogy a szavazás kimenetele számára kedvező legyen. Leonardo Ferrenrel, a venezuelai képviselőház elnökével folytatott megbeszéléseim az amerikai politikus kijelentette, hogy amíg ő a ké pvisel őház elnöke, addig nem hagyják jóvá a nicara- guai „kontráiknak” szánt segélyt. A közép-amerikai válság politikai rendezéséért tevékenykedő Contadaha-csoport tagországai — Kolumbia, Mexikó, Panama, Venezuela — szorgalmazzák, hogy az Egyesült Államok kongresz- szusa halassza el az április 15-re kitűzött szavazást a kortmányza/t álltad a nicara- guai ellenforradalmároknak kért százmillió dolláros segéllyel kapcsolatban. A Con. tadona-országök külügyminiszterei vasárnap hivatalosan is átnyújtották ilyen értelmű kérésüket Pamaimavá- rosban az amerikai kongresszus három befolyásos demokrata tagjának. Az amerikai politikusok vasárnap Panamavárosban kétórás megbeszélést folytattak a Contadora országok külügyminisztereivel. A demokrata párti küldöttek ezt követően sajtóértekezleten kijelentették: a Comtiadona- államök diplomáciai vezetői egybehangzóan és különös hangsúllyal mutattak rá arra, hogy az amerikai kormány álltai kért segély kongresszusi jóváhagyása aláássa a közép-amerikai békefolyamatot. Miguel d.Escoto nicanaguai külügyminiszter Fanamavá- rosban megerősítette, hogy a sandinista kormánynak nincsenek alapvető nézeteltérései a közép-amerikai országokkal.
