Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-08 / 82. szám
1986. április 8. NÉPÚJSÁG 3 Megelőzés, szociális ellátás, korszerűsítés Ez is „szerencseszerződés" Egészségügyünk feladatai a 1/7/. ötéves tervben Beszélgetés dr. Juszt Lajos egészségügyi miniszterhelyettessel Döntő szempont az eltartó és eltartott kapcsolata Lehetőség lakáshoz látáshoz Újabb ötéves időszak kezdődött az egészségügyben is, amely csakúgy, mint a többi ágazat a megkezdett és bevált célkitűzéseket folytatja és — előre megfontoltan — anyagi lehetőségeihez mérten szabja meg a feladatait. Mi lesz az, amit a betegek joggal elvárhatnak ezután is az egészségügyi ellátásunktól? Milyen gondokkal küzd a szakma és mi lehet a megoldás — erre kértünk választ dr. Juszt Lajos egészségügyi miniszterhe- helyet testál. — Az egészségügyi és a szociális ágazat a felmerült gondok, nehézségek ellenére is sikeres VI. ötéves tervidőszakot zárt le. Gondjaink mindenekelőtt a gazdasági nehézségekből adódtak, amelyek természetesen tükrözték az egész ország gondjait. A haladás mégis kézzelfogható. Ennek jele például, hogy a megyék többségében a legdrágább beruházásokat, a mennyiségi fejlesztést befejezték. Az elmúlt öt év alatt, mintegy 8400-zal bővült a kórházi ágyak száma. Mára tehát alapvetően a kórházi ágyhiány az egész országban megszűnt. Egyes megyékben ugyan még vannak gondok, elsősorban ott, ahol a nagy- rekonstrukciók nem zárultak le. Ilyen például Fejér vagy Hajdú megye. Azt azonban nyugodtan elmondhatom, hogy a fekvőbeteg-ellátás a körzeti orvosi és a gyermekkörzeti orvosi ellátás területén a tervezett mennyiségi fejlesztések befejeződték. Sok új műszert is beszereztünk, de itt van ellentmondás is: az új műszerek mellett sajnos egyre nőtt az elöregedett műszerek aránya, ezek cseréje lassúbbo- dott. Nyilvánvaló, hogy mindez nehezítette az egészségügyben dolgozók munkáját, a betegellátást. — Hogyan készültek fel a VII. ötéves terv kidolgozására? — Természetesen az eredményekből és a gondokból kellett kiindulni. Meghatározó szempont volt, hogy a lakosság egészségi állapotában változatlanul két fő betegségcsoport okozza a legnagyobb gondot: a szív- és érrendszeri, illetve a daganatos megbetegedések. Változatlanul ezek leküzdésére kell elsősorban koncentrálnunk. de természetesen nem lehetett figyelmen kívül hagyni a mindennapi életben egyre erősebb stresszhatás okozta metálhiigiénés bajok ellátásának bővítését sem. Emellett természetesen továbbra is középpontban marad az anya- és csecsemővédelem. Jelentős eredményre szeretném felhívni a figyelmet: míg a VI. ötéves tervidőszak kezdetén gondot jelentett, hogy a szív- és ér- műtétékre viszonylag hosszú ideig kellett várakozni, sőt a pace-ma'kerek beültetése is tulajdonképpen ritkának számított, mára már megoldottuk, hogy minden rászorulót időben, megfelelően tudunk kezelni. — Említette a két fő veszélyeztető halálokot és a felerősödött stresszhatást. Mit tehetnek ezek csökkentésére? — Az egészségügyben a következőkben figyelmünket és feladatainkat az eddiginél jóval erőteljesebben koncentráljuk a megelőzésre, a szűrésre, a betegségek időben való felfedezésére, ebben ugyanis nagy a lemaradásunk, ami bizonyos szempontból érthető is, hiszen ez a munka nem látványos, nem mérhető, Nyilvánvaló, hogy ehhez az orvosnál, a betegnél, sőt az egészségeseknél is más életszemléletet kell kialakítani. Azzal viszont számolni kéll, hogy a látványos, mérhető eredmény csak sok év után várható. — Milyenek az egészségügy gazdasági feltételei a VII. ötéves tervidőszakban? — Ha a beruházásokat nézzük, 29 milliárd forinttal számolhatunk. A VI. ötéves tervidőszakban 24,5—25 milliárd forinttal gazdálkodhattunk. A növekedés nem nagy, de a felhasználás más a korábbiakhoz képest: csökken a kórházi ágyakra fordítandó összeg. A VII. ötéves időszakban 5400 kórházi ágyat tervezünk. Nagyobb erőnk marad tehát a korszerűsítésre. A fő cél a gép-, műszerállomány cseréje, bővítése, valamint a szociális ellátás javítása. Jelenleg mintegy 11 milliárd forint értékű géppel és műszerrel rendelkezik az egészségügy. Az előző öt évben már sok új berendezést helyeztünk üzembe, mint például a műveseállomásokat, amelyek ma már teljes ellátást biztosítanak. Az előző öt év kezdetén két-három ultrahangos vizsgálóberendezés volt hazánkban, mára több mint 100 közepes nagyságú készülékkel rendelkezünk. A gép- és műszerellátásban lemaradásunk azonban mégis nagy. Hogy miért mondom ezt? A laboratóriumi eszközök, az altatógépek, bizonyos műtéti eszközök közül sok már tíz-tizenöt éves. Elöregedőben vannak a sterilizátorok is. összességében gépeink, műszereink 30 százaléka 10 évesnél idősebb, és ez önmagáért beszél. A tervezéskor javasoltuk, hogy a központi fejlesztés mellett a tanácsok is minél nagyobb erőt fordítsanak az egészségügyi gépek, műszerek korszerűsítésére, cseréjére. Szeretnénk elérni azt is, hogy a most kezdődött ötéves ciklusban — a betegek érdekében — olyan műszercsoportok is kerüljenek az egészségügybe, amelyek a technikai fejlődés eredményeit tükrözik, az európai élvonalba tartoznak. Az már biztos, hogy rövidesen három komputeres tomográf kezdi meg működését, és tanácsoltuk a megyéknek, hogy két-három megye fogjon össze, és közösen vásároljon, működtessen ilyen — elismerten nem olcsó — berendezéseket. — Milyennek ítéli az egészségügyben a szakemberellátottságot? — Az ágazatban összesen 230 ezer ember dolgozik. Az elmúlt években jelentősen változott a munkaerő-helyzet, s az erről alakult kép. Orvoshiány szerencsére már régen nincs, de voltak kisközségek, ahol hiányoztak körzeti orvosok. Mára már ez is megszűnt, a múlt év végén a körzeti orvosi állásoknak nem egészen 2 százaléka volt betöltetlen, s az is csere miatt. Azt el kell ismernünk, hogy hiányszakmák még mindig vannak, a hagyományos gondok (laboros- hiány, stb.) mellett patalógu- sokból, bőrgyógyászokból, szemészekből és reumatoló- gusokból van inkább hiányunk. Változott a kéé a szakképzett középkádereknél is. A nem ipari településeken kielégítő a szakképzett dolgozók száma, mint például Zala megyében, de az ipari körzetekben és a fővárosban már korántsem ilyen jó a helyzet. Az itteni munkaerő- hiány oka az, hogy alapvetően nők dolgoznak három műszakban, folyamatos munkarendben, és ez igen nagy megterhelést jelent: ha van választási lehetőség, máshová mennek. A bérek sajnos, nem tartanak lépést a megterheléssel. — Kiemelten foglalkozunk mostanában a szociális ellátással. Mit tervez ezzel kapcsolatban a következő öt évre az egészségügy? — Körülbelül hatezer szociális otthoni hely fejlesztéssel számolunk, a tanácsok keresik a lehetőséget, hogy tovább növelhessék ezt a számot. A szociális otthoni elhelyezés természetesen nem az egyetlen megoldása az idősekről való gondoskodásnak. Számos formát lehet itt elképzelni — létrejött már például az első gondozóház Baranyában —, ahol lényegében önköltséges térítési díjért nyújtanak gondozást. A tervek szerint bővül az idősek klubjának hálózata, s a házigondozás lehetőségei. Bővül a választék, formálódik tehát egy újfajta szociális ellátás — amely átmenet a szociális otthon és a penzió között. Kell ez a változatosság, hiszen maga a nyugdíjas réteg sem egységes, tehát az ellátás sem lehet az. Ebből következik, hogy több lehetőséget kell kínálnunk, hogy ki-ki megtalálhassa az igényeinek és lehetőségeinek megfelelőt. BORICS KATALIN A?, eltartási szerződések megítélése sokféle. A semleges, véleményt nem nyilvánítók táborán kívül az emberek egy része elítéli, valamiféle jogtalan előnyt lát benne az eltartó részéről, vagy éppen az idegenek között óhatatlanul fellépő különbözőséget tartja kedvezőtlennek. Mások elfogadhatónak mondják, de csak közeli, rokoni kapcsolatban álló emberek között, és vannak akik egyértelműen helyeslőén vélekednek. Hivatkozva arra, hagy mint minden szerződésnél, mindkét fél profitál belőle, hiszen kölcsönös megegyezés alapján köttetett meg. Mégis, nem túlzás azt állítani, hogy mindig egyfajta kényszer hatására szánják rá magukat az érintették, főként az idős, rászoruló emberek. Egy kicsit ikönyörado- mánynak érzik, restelkednek amiatt, hogy magatehetetlenek, más gondoskodására szorulnak. A másik részről hasonló dilemma előtt állnak, hiszen sokszor teljes lekötöttséget, gyökeres életformaváltoztatást, alkalmazkodási képességet követel az eltartottak ápolása, a mindennapi gondoskodás. Mindezek ellenére le kell szögeznünk, hogy pótolhatatlan, hiszen nincsen annyi kórházi ágy, szociális otthoni férőhely, ami elég lenne a rászoruló öregek befogadására, másik részről pedig sok fiatalnak ez az egyetlen járható út a lakáshoz jutáshoz. .. Mit mond a jogszabály? Nézzük, hogyan szabályozzák a polgári törvénykönyvben az eltartási szerződéseket. A tartási szerződéseknél még az eltartott életében az eltartóra száll az ingatlan, míg az öröklési szerződéseknél csak az idős tulajdonos halála után. Jóval ritkábban, de előfordul, hogy életjáradéki szerződést kötnek, vagyis az eltartott egy, a két fél által megállapított összeget kap kézhez rendszeresen. A lényeg tehát, hogy az eltartottnak idős korára biztosítsák az alapvető, emberi feltételeket. Ennek megfelelően szerződéskötéskor mindig az eltartott érdekét tekintik elsődlegesnek. A kérelem elbírálása és nyilvántartása a lakóhely szerinti illetékes tanácsoknál történik. — Mi csak a szerződés jóváhagyását végezzük és ellenőrzünk — mondja Bajory Csaba, a szekszárdi városi tanács főelőadója. — Változás, felbomlás esetén a bíróság dönt. Első lépésként mindig alapos környezettanulmányt végzünk, hogy a kérelmező egyáltalán alkalmas-e a felelősségteljes feladat ellátására. Az ellenőrzés már nehezebb, nemcsak kis létszámunk miatt, de azért is, ,mert a konfliktus ritkán, általában csak külső bejelentésre derül ki. A szerződés felbomlása egyébként ritka, mindössze négy-öt százalékos, tavaly két esetben következett be. Szekszárdon 53 tartási, 49 öröklési és két életjáradéki szerződést tartanák nyilván. Évente körülbelül 13 kérelem érkezik a tanácshoz, az elutasítás elenyésző, tavaly csupán egy alkalommal történt. Hozzátartozik ugyanakkor, hogy amennyiben hatvan nap alatt nem döntenek a kérelem ügyében, úgy azt automatikusan elfogadottnak kell tekinteni. Miért kötnek szerződést? Hogy mi viszi rá a szerződéskötésre a feléket, ez igen változó, de többnyire nem a törvényes „aktussál” kezdődik a kapcsolat, hanem egy korábbi állapot véglegesítését jelenti. Afféle „előházasság” ez, ami után nem ér senkit sem meglepetés. Többnyire rokonság esetén kötik meg, amikor amúgy is gondoznák a hozzátartozók a rászorulót. A másik esetben, idegenekkel születik az egyezség, akik lakásgondjuk megoldását várják ettől. Bérlakás esetében ez azzal a megkötöttséggel jár, hogy a jogfolytonosságot csak akkor szerzi meg az eltartó, hogyha az eltartottal halála előtt legalább egy évig együtt lakott. De előfordul az is, hogy anyagilag gondtalan helyzetben is kötnek eltartási szerződést, humánus, ember- baráti meggondolásból gondoskodnak az öreg egyedülállóról. Minden esetben legfontosabb szempont a kapcsolat, az alkalmazkodási készség. Ellenszenvvel etetni, itatni, mosdatni valakit nem lehet, vagy legalábbis hasonló viselkedést szül. Es persze nem vezet jóra az öregek részéről sem a túlzott igény, jogaik állandó ismételgetése. Rokonságban Dr. G-ék a közelmúltban szentesítették a már hat éve fennálló állapotot, kötöttek családi házra eltartási szerződést. Mária .néni, a Pollack utcában családi házában egyedül élt, aztán egyik éjszaka leesett az ágyáról, betegség, magatehetetlen állapot következett. Egyetlen hozzátartozója, elhalt testvérének lánya, G-né ekkor vette a családhoz a két és fél szobás panel lakásba. — Töprengtünk, hogy gondozót vegyünk fel mellé, de ez drága lett volna és a feleségem is ragaszkodott az ápolásához, nagyon szereti Mária nénit — mondja dr. G. Azért is ment nyugdíjba, hogy el tudja látni ezt az egész embert kívánó feladatot. Miután Mária néni külön kis szobájába beköszönünk, egy másik helyiségbe invitálnák a háziak. Ott a férj 91 esztendős édesanyja fekszik magatehetetlenül, szintén állandó gondozásra szorulva. — Csak rövid időre tudunk itthonról elmozdulni — így G-né. — Van egy kis házunk a Duna partján, most az ünnepek alatt ott váltjuk egymást a fiammal, ő helyettesít engem, amíg távol vagyok. Ilyen kompromisszumos megoldásokkal tudok egy kis pihenést lopni magamnak. De ne vegye panasznak, nagyon türelmesek a betegeim, és ami a legfontosabb, nagyon szeretem őket. Idegenként A Gróf Pál utcai tízemeletes házak egyikében, a harmadikon él Elvira néni. Nyolcvankilenc esztendős, és a szomszédban lakó családdal állapodott meg. — A Honvéd utcából kiköltöztettek és ide sorsoltak ki bennünket úgy nyolc-tíz éve, nem is tudom pontosan. A szomszédaim is idejöttek, nem maradtam teljesen egyedül, de itt nem tudtam mi tévő lenni. Nagyon hiányzik ma .is a kiskertem. Elvira néni sohasem ment férjhez, 1914-ben 16 évesen elvitték a háborúba a vőlegényét, egyedül maradt. Egész életében a határban dolgozott, idős korára is abból élt, amit a földjéből ki tudott hozni. Aztán a harmadik emeletre került. Hónapok óta nem járt az utcán, a lába nem bírja a lépcsőt, a liftben szédül. — Editke lett a gondviselőm, éjjel-nappal figyel rám. ö az eltartóm, eltemettetőm. Igaz, fiatalon összegyűjtöttem a magamnak valót, se ruhát, se cipőt, se fehérneműt nem kellett nekem venni. A síromat is megcsináltattam ... Tudja, sokat dolgozik az Editke, olyan fáradt szegény, amit tudok megcsinálok magamnak, ne maradjon rá. Éjszaka is be szokott nézni hozzám, hiába nyugtatom: feküdjön le. Már évek óta nem tudok aludni... Tolna megyében 1985 végén 712 tartási, 18 életjáradéki és 415 öröklési szerződést tartottak nyilván. Számuk emelkedő tendenciát mutat. Az évente benyújtott 100—120 kérelem elbírálásakor elenyésző számiban tagadják meg, jogi vagy egyéb szociális indokkal a szerződéskötést. A jogszabály által előírt évi egy ellenőrzést nagy számban társadalmi aktívákkal látják el. Takács Zsuzsa Olajszűrők Lada gépkocsikba A Kismotor és Gépgyár 5- ös számú, bajai gyára kétmillió — Lada gépkocsiba való — olajszűrőt gyártott az elmúlt két esztendőben. Ebből nemcsak a hazai gépjárműtulajdonosok vásárolhattak, hanem jelentős mennyiséget szállítottak a Szovjetunióba is. Az idén négyszázezer olajszűrő jut el Bajáról a La- da-gyárba. Tornyai Antal- né peremező munka közben. \
