Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-07 / 81. szám

1986. április 7. ^ÉPÜJSÀG 3 Egészségügyi Világnap *86 Életnyeremény Az évfordulók naptárában április 7-e egészségügyi világ­nap. A föld sok országában évtizedek óta ezen a napon — a kormányok, az Egészségügyi Világszervezet nemzeti bizott­ságai, az ENSZ-társaságok és különböző szervezetek támo­gatásával — megrendezik a világnapot, amelyen az emberi lét együk legalapvetőbb tényezőjére, az egészségre irányul a figyelem. 1955-ben „A tiszta víz jobb egészséget jelent”, 1962-ben „őrizd meg a látást — előzd meg a vakságot”, 1980-ban „Dohányzás vagy egészség — válasszon" jelmon­datokat lobogtatta meg zászlaján a világszervezet. Mindössze egy nap kevés lenne e célok eléréséhez, viszont a világnap elindítója, lendítője egy-egy akciónak, amely ki­terjed arra az évre, és legtöbbször van is foganatja. (Bár a dohányzást illetően nálunk szinte falra hányt borsó minden intelem.) Az idén az egészségügyi életformánkat helyezte reflektor- fénybe, ezzel a sokat ígérő mottóval: „Egészséges életmód: Mindenki nyertes.” Tehát elsősorban rajtunk — az egyéne­ken, a közösségeken — múlik, hogy meg tudjuk-e őrizni, vé­deni egészségünket, át tudunk-e állni olyan életmódra, amely összhangban van környezetünkkel, meg tudjuk-e változtatni szokásainkat. Körülöttünk a világ gyorsan változik, az em­berek nagy része viszont ragaszkodik régi életstílusához: zsí­ros, kalóriadús étéleket fogyaszt, mintha ma is annyi fizikai munka — favágás, vízbordás, kézimosás, súrolás — várna rá a ház körül, mint a múltban; dolgozni nem gyalog vagy kerékpáron jár, hanem buszon, saját gépkocsin. A gyárak­ban sem mindenütt az erő dominál, a gép átvállalta a mun­ka nehezét. Az irodákban dolgozókon a nyolcórás ülés, majd otthon folytatva a több órás tévénézés ártalmai el óbb-utóbb jelentkeznek. Nem tartjuk be az egészséges életmód szabályait: a vita­mindús, fehérje- és rostgazdag, zsír- és szénhidrátszegény ét­kezést, a rendszeres testmozgást, a nikotin- és alkoholmen­tes életet. Az európai és észak-amerikai lakosság egyhar- mada elhízott, s ebbe a kategóriába tartozik a magyar lakos­ság is. Következmény: szív- és érrendszeri betegségek, ma­gas vérnyomás, cukorbaj, daganatos betegségek, mozgásszer­vi elváltozások, fogszuvasodás ... Magyarországon naponta átlagosan 250 ezer ember van betegállományban, az aktívan dolgozó lakosság öt százaléka keresőképtelen; több a leszá­zalékolt, mint az öregségi nyugdíjas; az elmúlt két évben csökkent az ország népessége, a 40—60 évesék közül sokan halnak meg infarktusban ... E szomorú tények előidézői ha nem is egészében, de jelentős részben a személyes felelőtlen­ség, a helytelen életmód, a rossz környezet. Ezek után komo­lyan is vehető az a megfogalmazás, amit egy orvostól félig humornak szánva hallottam: „Ha így folytatódik, a magyar egészségügyre jobban illene a magyar betegségügy kifeje­zés”. A betegellátás fejlesztésével nem oldható meg ez a prob­léma. Van elegendő orvos, kórházi ágy Magyarországon, vi­szont a betegségek megelőzéséért eddig még nem sokat tet­tünk. S ezért .nemcsak az egészségügy Okolható, hisz egy­maga nem is tudná megoldani, e feladatra szélesebb körű, társadalmi méretű összefogásra van szükség. A VII. ötéves tervidőszakban az egészségügyi és szooiális ágazat fejlesztésének szakmai irányelvei között kiemelt he­lyet foglal el a társadalom miniden rétegére kiterjedő meg­előzési program. Nem kis tétről van szó, egy országnyi nép egészséges életmódra neveléséről. Ebben a „sorsjátékban” a világnap jelmondata szerint mindenki nyertes lehet, aki be­tartja a szabályokat. Megéri, hisz a főnyeremény: az Élet. Horváth Anita Magyar-szovjet ■ H fi közös kutatócsoport A Magyar Tudományos Akadémia és a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának egyezménye alapján a SZUTA Űrkutatási Intézete és az MTA Központi Fizikai Ku­tató Intézete közös nemzet­közi kutatókollektívát hozott létre. A Budapesten most megalakult, mérnökökből és fizikusokból álló csoport Sza­bó Ferencnek, a KFKI fő­igazgatójának vezetésével te­vékenykedik. A kollektíva feladata, hogy meghatározott témákban a népgazdaság különböző terü­letein hasznosítsa az űrkuta­tás során a nagy megbízha­tóságú elektronikus berende­zések létrehozásában szerzett tapasztalatokat. E tevékeny­ség részét képezi a KGST komplex programjának. Az egyezmény alapja az a szo­ros és baráti együttműködés, amely a két intézet között a Vega űrprogram során létre­jött. Mindkét ország népgaz­dasági érdeke, hogy az eddig megszerzett ismeret és tudás megőrizhető és folyamatosan továbbfejleszthető legyen, s a csúcstechnológiájú műsze­reket megalkotó szakember- gárda együtt maradjon. A KFKI és a SZUTA Űr­kutatási Intézetének magyar és szovjet munkatársai a Központi Fizikai Kutató In­tézetben kialakított labora­tóriumban, elsősorban elekt­ronikus jellegű feladatok megoldásán dolgoznak együtt. A munka három témában in­dult meg, és ezeket a későb­biek során újabbakkal bőví­tik. A kutatócsoport az űr­szondákhoz kifejlesztett be­rendezések gyakorlati alkal­mazási lehetőségeinek feltá­rása mellett, újabb űrműsze­reket is tervez és gyárt. A magyar és szovjet szakembe­rek együtt készítik el azt a fedélzeti számítógépet, amely a MARS Fhobos nevű hold­jának vizsgálatára 1988-ban felbocsátandó űrszondái le­szálló egységét vezérli. Thermopor-tégla Devecserből Az NSZK-ban vásárolt li- cenc alapján thermopor-tégla gyártását kezdik meg a De- vecseri Téglagyárban. Alap­anyagához 20—25 százalékos arányban fűrészport kever­nek. Ez az égetés közben el­tűnik, s apró üregeket hagy maga után. Az üreges, köny­nyű tégla rendkívül jó hő­szigetelő. A gyártás előkészítésében a Középdunántúli Téglaipari Vállalatnak segítenek a Bu­dapesti Műszaki Egyetem szakemberei : a fűrészpor elő­készítéséhez. tárolásához, adagolásához terveznek eljá­rásokat, berendezéseket. Óriás mennyiségű — napi 60—70 köbméter — fű­részpor felhasználásáról van ugyanis szó. Az új termék nagyüzemi méretű gyártását ez év má­sodik felében kezdik meg. Ezt követően évente 15 rrtil- lió ikis téglának megfelelő mennyiségűt gyártanak az át­lagos méretűnél nagyabb thermopor-tégláböl. A gyógyfürdőben találkozott össze a két asszony. Egyforma sors, egyforma tünetek, azonos kezelési mód, azonos téma a be­szélgetéshez. Egy városban laknak, nem is messze egymástól, de ehhez el kellett jön­niük idáig, hogy találkozzanak, összebarát­kozzanak. Szóban máris kinyíltak egymás előtt otthonaik ajtajai. — Jóska, a férjem, tudod mindent meg- ideologizál — mondta Éva, az idősebb. — Egyszer kérdeztem tőle, hogy tulajdonkép­pen miért engem vettél feleségül. Nehogy azt hidd, megsértődtem a válaszától. Azért kedves, mondta, mert abban az időben még soha nem jártam Nyíregyházán. Ott is vannak szép nők, férjhezmeendök. Mivel te is, én is itt nőttünk fel a Kapos-parton, elkerülhetetlen volt, hogy találkozzunk. De ha Debrecenben születtem volna, akkor fel­tételezhetően most egy más nővel sétálva hallgatnám a nagytemplom haranját, és semmit sem tudnék a szívpanaszaidról. Erre a dologra többször is visszatértek. Mennyire behatárolt a környezet az ember számára, nekik vajon hol írták elő, hogy alig túl a harmincon az a fcis motor ren­detlenkedni kezdjen. — Te jó isten! — mondta Mari, a fiata­labb néhány nap múltán. — Tudod, hogy mindkét férjem vasi? Mégiscsak igaza van a Józsinak, a férjednek. — Ezen aztán mindketten eltűnődtek. Az utolsó este csomagoltak. Vacsorakor Évát a telefonhoz hívták. Józsi, a férje hívta. Reggel kocsival értem jön — mondta örömmel. — Téged is elviszünk. Másnap kilenckor leadták csomagjaikat a portán, és beültek a presszóba. Ütra- készülve, kávét, hűsítőt ittak, így akár meg sem kell állni hazáig, előbb hazaérnek. Jóska késett. Síkos az út. Talán köd is van. Tizenegykor Éva nyugtalan lett. Nem szokott a férje pontatlan lenni. Valami történhetett vele. Karambol? ... Már nem ült vissza az asztalhoz, a presszó ablakánál állt és a parkolót figyelte. Mari nyugtatta: — Közbejöhetett valami, később indult talán, dehogy karambol, nincs most olyan nagy forgalom. Talán defekt, öreg a ko­csitok? Hátha valami műszaki hiba ... Űj? Hát azzal is előfordulhat... Délután négykor — Józsinak üzenetet hagytak a portán — a gyógyfürdő kocsija kivitte őket az állomásra. Szótlanul utaz­tak hazáig. Mari a szemével nyugtatta. Érezte, amíg haza nem érnek, a szó már nem segít. Együtt mentek föl Éva lakására. — Apu? — kérdezte az ajtót nyitó kis­fiú. — Hogyan, hiszen reggel hétkor elin­dult értetek... ) Kilenckor csengettek az ajtón. Rendőrök. Alig értek el a szavak Évához. Jóska az üdülő előtt ötven kilométerrel egy fának rohant a kocsival. Már előtte meghalt. Infarktus. Telefonhívásra Mari férje is átjött. De lehet-e ilyenkor bármit is segíteni? Némán ballagtak hazafelé. Az utcán Mari sirógörcsöt kapott. Akkor döbbent rá: mi történt volna, ha Jóska időben leérke­zik, és hazafelé... BENKÖ KAROLY Délutánonként járhatják e libákat, az ólaik körüli terep­re hajtják a madarakat, s van már csipegetni való gyenge fű is. Egészséges az állomány, s ez a dolgozók érdeme, meg a rendszeres állatorvosi munkának. Ért­hető az is, hogy a régi kun­csaftok visszatérnek, vtan olyan libás ember az Alföl­dön, aki egyszerre kétezer naposlibát vitet tanyájára, a BOV embereivel. Izgalmas munkának lehet­tünk tanúi, amint rakodtak a rekeszekbe az asszonyok, meg Fr lei bácsi munkáját nézni, iáki, mint mondottuk, már negyvenhat éve a szák­mában van. Villámgyorsan röpködnek egyik rekeszből a másikba, az alig húsz órát élt kis „madarak”. — .Mikénlt tudja, hogy me­lyik az első osztályú, s me­lyik a másodikba tartozó? — Nézze, a keltetni való tojás 135—1180 gramm, ebből kel kí a nyolcvangrammos állatka. Amelyik alatta van a súlynak, vagy még nem száradt fel, az a imásodik osztályba tartozik, a harma­dik meg itt van a lábamnál — lök odébb egy kinyújtó- zott kislibát. — S az asszonyokkal, akik munkáját most értékeli, nincs vitája? — Miért volna? A jó liba az jó liba... A csípős tavaszi szélben kiballagunk az üzemvezető­vel a libatelepre. Tehát hat­ezer ^-kétszáz meg háromezer, az kilencezernél több liba. Itt gágognák előttünk, süt­kéreznek a kerítésen belül. Kettő valamiképpen kiszö­kött, amikor az asszonyok a tojást szedték össze, s most kívüliről gágognák befelé. A tOjóállomány most ötéves. Még jó állapotban vannak. Nem úgy a gúnárók. Már a harmadik év után leváltot­ták a „fiúkat”, elfáradták 3 év alatt. Most új gunairák szaporítanák, udvarolnák to­jóiknak. A libák közé nem szabad bemenni, csak a gondozók­nak. A rend, a fegyelem, a liibatenyésztés alapja. Az alap a tenyészanyág kiválo­gatásával kezdődik, ez ere­dendően a Hortobágyi Álla­mi Gazdaságból származó, de évente ezer tenyészanya- got saját magúknak is felne­velnék a faddiák. S érdekes, hogy a szexálást nem japá­nok, hanem egy gödöllői asz- szony végzi el. Azt mondják, hogy a japánok a csibén kí­vül csák a kacsához értenék, a libához nem. Tehát a to­jásnál tartottunk, illetőleg a tenyészanyagnál. Huszon­nyolc napig tart az előkelte- tés, és két napig az utókéi- tetés. Négy óránként fordít­ják a tálcákat tartó óriás ke. reket az asszonyok, 180 fok­ra, s a négyezer tojás egy­szerre vesz más alákzátot. A kisliba, ha kikelt, hu­szonnégy órát „pihen”, ille­tőleg a kelés után ebben az időben el kell vinni, viszik a tenyésztőkhöz. PAUKOVACSJENŐ czakO s Andok Pullmann Frigyes negy­venhét éve foglalkozik libák­kal. A BOV embere jelen­leg, és éppen előttünk válo­gatja a faddi sárgaságokat, osztályoz. (Minőség szerinti váloga­tás. Három osztály van: el­ső osztály, formtarekeszbe az asztalra ; második osztály a földön lévő ládába; harma­dik osztály az asztal alá ke. rül, ezekben már nincs élet. A faddi termelőszövetke­zet libatelepén ebben a sze­zonban már a második liba- eresztésnél tartanak, s Kapi- nya József üzemvezető elé­gedett. Jó a kelési arány, az egészséges kislibákból a má­sodik szállítmány márcii* 31-én ment el, Bátmonostor- ra vittek hatezrét. Az idén 140 000 naiposlibát kéll eladniuk, ezenkívül ezer húslibát, valaminlt 25 mázsa tollat. De az egész évi ter­melés még a gyöpön sincs, a tojók csak a kopasz kifutók, bán, illetve a Duna-holtág- ban, tehát még kilenc hónap hátra van. S addig úgy két­százezer tojásból keli a na- poslibákat kikelteni, a libá­kat júniusban először meg­tépni, majd utána még két­szer. Miközben állandóan megy a keltetőüzem. Tehát sok dolga van a tucatnyi murtkásnőnek, meg a néhány férfinak. Jelenleg hatezer-kétszáz olasz fajta tojólúd van, rak. ják a tojást. Három tojóra jut egy gúnár. Két asszony dolgozik a höltezer tojóval- gúnánrial, két férfi pedig a tojást mossa, fertőtleníti. Pullmann Frigyes átvevő és az asszonyok: Vaszari Jo- zsefné, Tanyó József né és Vilió Károlyné A tojásmosók: Keserű István és Páncél Janó* Tizenegy deka — első osztály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom