Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-07 / 81. szám

A NÉPÚJSÁG 1986. április 7. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Miért maradt el a vetítés? Bosszankodó mozilátogató írta Bölcskéről, hogy 1986. február 18-án este 18.45-kor elkezdték kezelni a mozije­gyeket. Hét órakor megér, kezeit a gépész, leszidta a jegykezelőket, hogy miért engedték be a közönséget, ugyanis nincs még film. 19.15-kor akadt egy mozilá­togató, aki autóval jött, megkérték, menjen ki a vasútállomásra érte. Húsz perc múlva vlszaérkezett az­zal, hogy a film már nincs ott, valaki elhozta. A már lekezelt jegyeket 19.40-kor visszaváltották és elköszön­tek a kb. 80 főnyi közön­ségtől. A film eltűnt, az elő­adás elmaradt. A Tolna Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója, dr. Sajgó Ferencné küldte meg a vá­laszt: — Az üzemvezető ez év február 18—19-én Tengeli- cen, az oktatási központban továbbképzésen vett részt. Elutazása előtt a film szállí­tásáról intézkedett : mivel helyettese — aki Dunaföld- várra jár dolgozni — a rossz útviszonyok miatt a film­szállítást nem vállalta, az andráspusztai tanulókat szál­lító két autóbuszvezetőt kér­te meg, hogy hozzák be, il­letve szállítsák a vasútállo­másra a filmet. — A film a kijelölt idő­pontra megérkezett, az állo­másról elhozták, rábízták az egyik nyolcadik osztályos ta­nulóra, hogy a moziba, vagy a vele egy fedél alatt lévő presszóba tegyék. Mivel mindkét helyiséget zárva ta­lálták, elvitték az iskolához, de ezt senkivel nem közölték. A mozi dolgozói hiába ke­resték — még az állomásra is kimentek —, a vetítés el­maradt. Felhívtuk az üzem­vezető figyelmét, hogy olyan helyettesről gondoskodjon, aki távollétében a feladato­kat körültekintően, megbíz­hatóan látja el. — A filmet — melynek Piszkos ügy a címe — június hónapban a mozi ismét mű­sorára tűzi. Mikor költözhetnek a gyerekek? Egy szekszárdi olvasónk kért felvilágosítást a kisegí­tő iskolával kapcsolatosán. „1985 harmadik negyedév­ben ugyanis egy újságcikk foglalkozott azzal, hogy „Van-e kisegítő iskola Szék* szárdon”. A válasz az volt, hogy hamarosan át fogják adni és lesz. Ennek ml szülők és a gyerekek is nagyon örül­tünk. 1986 január végén át­adták a Bezerédj utcai isko­lát, mi szülők szomorúan ta­pasztaltuk, hogy alsótagoza- tos gyerekeiknek továbbra is a Lehel utcába járnak és nem élvezhetik a felújított szép iskolát. Ennek pedig az oka az, hogy a Bezerédj ut­cai kisegítő iskolába a Béri Balogh Ádám utcai iskolás gyerekek járnak. így a Le­hel utcába járók további hátrányt szenvednek. Itt ugyanis nincs lehetőség hely hiánya miatt korrepetálásra, segédeszközökre, testnevelés­re, ami a tanulásukat segí­tené. Meddig kell még ilyen helyzetben tanulniuk a kise­gítő iskola alsótagozatos gye­rekeinek, mikor költözhet­nek ők is vissza az iskolába?” Szekszáírd Város Tanácsá­nak elnöke, Kovács János válaszolt: — A lebontott Béri Balogh Adám utcai iskolában elhe­lyezett tanulócsoportokat — a városi tanteremhiány mi­att — csak a kisegítő isko­lában tudtuk elhelyezni. Szá­mukra — a tanulócsoportok létszáma miatt — a Lehel ut­cai épület termei szűkek let­tek volna. — Véleményem szerint a Lehel utcába járó gyerme­keket nem érték további hát­rányok, mivel korrepetálá­sukra, segédeszközök haszná­latára éppúgy adott a lehe­tőség a Lehel utcában, mint a Bezerédj utcai épületben. Ami a tornatermet illeti, az sajnos a Bezerédj utcai épü­letben sem található. Meg­értjük és méltányoljuk Ol­vasójuk és a hasonló helyze­tű szülők gondjait, de a kö­zeljövőiben, sajnos, nem tu­dunk helyet biztosítani a Le­hel utcai tanulócsoportok­nak a Bezerédj utcában, bár ez célunk. Miért nem jár részére nyereség? Fekete Aranka egy szek­szárdi vállalat egyik üze­ménél dolgozott, adminiszt­ratív munkakörben — egy gyesen lévő kismamát he­lyettesítve, 1985. december 6-ig, azaz három teljes évig. ' Határozott idős munkaszer­ződése volt. Nem ő mondott fel a vállalatnál, hanem a szerződés lejárt, a munka­kört vissza kellett adnia. Így a vállalatnál munkaviszonya megszűnt. Kérdése az, hogy miért nem jár részére nye­reségrészesedés, hiszen 25 nap kellett volna, hogy az 1985-ös évet végigdolgozza. M] a kizáró ok, hogy kima­radt a részesedésből? Dr. Deák Konrád vála­szolt : — A Munka Törvényköny­ve végrehajtási rendelete szerint a nyereségérdekelt­ségben működő vállalat dol­gozóinak — a munkaviszony­ra vonatkozó szabályok sze­rint — a vállalat gazdasági eredményétől függően év végi részesedés jár. — Olvasójuk kérdése, hogy miért nem jár részére nye­reségrészesedés. Lehet, hogy volt munkáltatója gazdasági eredményei nem tették lehe­tővé nyereségrészesedés fize­tését, lehet, hogy fegyelmi büntetésként vontak meg ol­vasójuktól bizonyos kedvez­ményeket, a feltett kérdésre csak a volt munkáltató tud választ adni. — De, ha olvasójukat az érdekelné, hogy kit, mennyi­ben, milyen feltételek mel­lett illet meg nyereségrésze­sedés, úgy javasoljuk, te­kintsen be a volt munkál­tatójánál érvényben lévő kol­lektív szerződésbe, nyereség­részesedési szabályzatba, amelyet mi nem ismerünk. Ha pedig ezekből a munka- viszonyra vonatkozó szabá­lyokból azt állapítaná meg, hogy indokolatlan volt a nye­reségrészesedésből történt ki­zárása, forduljon kérelmével a vállalati munkaügyi dön­tőbizottsághoz, ennek esetle­ges sérelmes határozata el­len pedig a munkaügyi bíró­sághoz. T elefonszámunk : 16-211 Ml VÁLASZOLUNK A társadalombiz­tosításról szóló tör­vény végrehajtása tárgyában koráb­ban kiadott jogsza­bályt módosítja a Minisztertanács 5/1986. (II. 27.) számú rendelete és egyes társadalombiztosítási rendelkezések módosításáról a Minisztertanács elnökhe­lyettese részéről kiadott 2/1986. (II. 27.) ME számú rendelet is. Az előbbi szerint gyermekgondozási díj a gyer­mek másfél éves koráig an­nak a biztosítottnak jár, aki a) teljes összegű terhességi- gyermekágyi segélyben ré­szesült, ennek hiányában rendelkezik a teljes összegű terhességi-gyermekágyi se­‘gélyhez szükséges feltételek­kel, és b) ha munkaviszonyban, ipari szövetkezeti tagsági vi­szonyban áll, a gyermek gon­dozása céljából fizetés nél­küli szabadságot vesz igény­be. A mezőgazdasági szövetke­zet tagja, továbbá a közös munkában részt vevő család­tag akkor jogosult gyermek- gondozási díjra, ha a) a szülést megelőző két éven belül legalább 90 na­pon át részt vett a közös munkában, és b) a gyermek gondozása céljából díjazás nélküli sza­badságot vesz igénybe. Rendelkezik a jogszabály a kisiparos és a magánkeres­kedő gyermekgondozási díjá­ról, a gyermekgondozási díj napi összegéről, továbbá a gazdasági munkaközösség, az ipari szakcsoport, a jogtaná­csosi munkaközösség tagja, valamint az általános jöve­delemadó fizetésére kötele­zett szellemi szabadfoglalko­zást folytató személyek be­tegségi és anyasági ellátásá­ra, családi pótlékra, nyug­ellátásra és baleseti ellátásra való jogosultságáról. A gyermekgondozási se­gélyről szóló rendelet végre­hajtására korábban kiadott jogszabályt módosítja az egészségügyi miniszter 1/1986. (II. 27.) EüM. számú rende­lete, amelyből itt csupán az alábbiakat idézzük: „Tartó­san beteg, vagy súlyosan fo­gyatékos gyermek esetében a gyermekgondozási segély havi összege — az első gyermek után ezerhatszáz forint, — a második gyermek után ezernyolcszáz forint, — a harmadik és minden egyes további gyermek után kétezer forint.” Mindegyik említett jog­szabály 1986. évi március hő 1. napján lépett hatályba, és a Magyar Közlöny idei 6. számában jelent meg. A Magyar Közlönynek ugyanebben a számában ol­vasható az építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszternek az Országos Építésügyi Szabály­zat közzétételéről szóló 2/1986. (II. 27.) ÉVM számú rende­lete. A Szabályzatot teljes terjedelmében természetesen nem másolhatjuk át ide, ezért csupán utalunk arra, hogy az meghatározza, mi tartozik bel-, illetve külterületbe, tá­jékoztatást ad a rendezési tervek alkalmazásáról, a be­építési módokról, megszabja a zártkerti övezetekben ki­alakítható építmények nagy­ságát, előírásokat ad az épít­mények elhelyezésére, meg­jelöli a lakókocsi, az üdülő- sátor, a kerítés, a garázs lé­tesítésének és elhelyezésének feltételeit, foglalkozik a köz­műellátás kérdéseivel, az építési anyagok, épületszer­kezetek tulajdonságaival. A rendelet 1986. évi július hó 1. napján lép hatályba. DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Dédapáink: ívig kedélye Nem tudom, gondolt-e mostanában valaki arra, hogy érdekes vasárnapok áll­nak mögöttünk. No nem arra célzóik, hogy az utolsót mun­kával ünnepeltük, hanem ar­ra, hogy az utalsó négy va­sárnapnak neve volt: húsvét előtt két héttel a fekete va­sárnap, egy héttel a virág- vasárnap, húsvét, majd az utána következő a fehér va­sárnap. Természetesen nem azért nevezték fehérnek, mert a kórházi ágyban ekkor tértek magukhoz az elvará­zsolt locsolóik, hanem azért, ami sajnos, ma már nincs szokásban. A hajdani neve­zetességet megőrizte a Tolna­megyei Közlöny 1895. ápri­lis 21-i száma, amelyben Pa­lást álnéven Borzsák Endre értekezett és emlékezett: „Az egy tuczat szép kisleányt én minden húsvétban emberül megöntöztem, lelocsoltam, hol rózsa-, hol kútvízzel, ahogy a mód engedte. Azért én mindig egyformán meg­kaptam a kisleányoktól a pi­ros tojásokat, illetve a ked­ves mamáktól a köszönetét, sőt puszikat, miket pedig szí­vesen elengedtem volna ... Ilyenkor fehérvasárnapon az­tán, ez volt akkor a divat, a lányok adták vissza a locso­lóvizitet, háznál, útón-útfé­len, ahogy jött. S én egy ilyen alkalommal — a fehérvasár­naphoz illően — éppen szép, új, patyolatfehér ruhámban detektáltam (kedvelhettem) magamat s 1 egy ezg ettem gyermek-hiúságomat az ut­cán, házunk előtt sétálgatva, amikor egy süldő kisasz- szony ugyancsak busásan visszafizette a húsvéti locso­lás kölcsönét, olyformán, hogy a rózsavizes meg a tin- tásüveget, mert egyforma külsejük volt, ideges sietségé­ben összetévesztve szép fehér új r uhámra ömlészté a itántás- Üveg egész tartalmát. Így lett feketévé az én fehér vasár­napom” — ugyanis a tinta akkor még fekete volt... Tintánál és tintázásnál na­gyobb szenzációja volt Szefc­szárd városának 1908 áprili­sában a víz. Nem járt ugyan a város olyan szerencsével, mint Hódmezővásárhely, ahol az egyik polgár fél milliót hagyott az artézi kút fúrásá­ra azzal a megdkolással, hogy bortól már sokan, víztől még senki sem bolondult meg, mégis a régi Szekszárdon szokatlan örömmel fogadták az enyhén kénes szagú folya­dékot. Előtte ugyanis vagy a vállalkozó tőkeereje, vagy a fúróberendezés mondott cső­döt és maradt a régi szokás : a víz drága, tehát ne paza­roljuk ivasra. A Tolnamegyéi Közlöny Csoda címmel adott hírt a mai Felszabadulás té­ren található első ártézi víz­ről: „Mint valami csodához zarándokolt az ünnepek alatt a város és a közel kör­nyék lakossága immáron hí­res ártézi kutunkhoz, hogy megbámulja (ki tudja, há­nyadszor?) a föld mélyéből bő sugárban ömlő vizet. A nézőközönség tömegében volt egy jámborképű anyóka is, akinek sehogysem fért a fe­jébe, hogy a víz szakadatla­nul (még éjjel is) ömlik és meleg, 28,5 Celsius-fokos. — Hiába — mondta nagy áhítattal —, csak az ördög fortélya ez is ... Bizonyosan a pokolból jön: azért meleg, aztán meg büdös is ...”. A furfangos észjárás más esetben is jellemző volt a ré­gi idők öregjeire. A Közér­dek című helyi újságban egy jegyző emlékezett arra,, mi­ként menekült meg egyik atyánkfia a rá váró veszede­lemtől: „N. bácsi községi es­küdt, szimpatikus ember volt, néhia szívesen eltréfál­tam vele. — Hallom N. bá­csi, hogy lakodalomban le­szünk nem sokára, feleségül veszi K. özvegyét. — Nehe­zen esik az meg jegyző uram, gyermekeim nagyon ellenzik ezt a házasságot. (Egy kis akadály volt az, hogy N. bá­csi lutheránus, az özvegy pe­dig katolikus volt.) N. bácsi az özvegynél tett többszöri látogatás után aztán úgy is találta, hogy jobb lesz, ha nem házasodik meg. Már most csák a módját kellett kitalálni a tisztességes visz- szavonülásnak. N. bácsi az ő sunyi eszével meg is találta. Egyik napon az özvegynél tett látogatása alkalmával elővette a mértéket és az öz­vegy szobájában a nagy al­máriumnak szélességét és hosszát megmérte. — Miért méregeti János bátyám azt az almáriumot? — Hát, nagy baj van húgomasszony. — Az-e? És mi légyen az a nagy baj? — A te almáriumod szélesebb, mint a mi szoba- ajtónk, magassága pedig majdnem elére a mi padlá­sunkat. — No, már pedig én ugyan az almáriumomat sen­ki kedvéért el nem hagyom. Inkább a házasságból se le­gyen semmi. — Úgy? Na ak­kor sajnálom nagyon, hú- gomasszony, de magamnak is be kell látnom, hogy a há­zasságból nem lehet sem­mi ...” — legalább is ha hi­hetünk a Közérdek 1907. áp­rilis 20-i számának. S ez az Oka annak, hogy N. bácsi nem követett él poiigámiát. Ugyanis a régi tréfa úgy szól : — Tudod-e, mi a poligámia? — Nem. — Hát az, amikor az embernek eggyel több fe­lesége van, mint amennyi kellene. S tudod-e, mi a mo­nogámia? — Nem. — Hát ugyanaz... Olyan eset is előfordul azonban, amikor a feleségre, annak furfangjára van szük­sége a férfiembernek. Az utolsó békeév utolsó hónap­jaiban, 1914. április 27-én mulattatta a következő eset a mit sem sejtő elődöket: „ ... Űri családban, ahol minden le van foglalva, in­gó és ingatlan, a család a férj által szerzett kisebb-na- gyöbb kölcsönökből él. Egy délben azzal a hírrel jön ha­za a férj, hogy nem tudott szerezni semmit, az emberek menekülnek előle, mindenki­nek hirtelen sürgős dolga tá­mad, akiit megszólít egyszó­val hiábavaló miniden. — Te­hát nem hoztál pénzt? — kér­dezi az asszony. — Nem — feleli az ember csüggedten. — Feküdj azonnal le, fáj a melled, a hátad, a szived, te­lefonálok orvosért. A feleség elhivatja a legfiatalabb és legambíciózusabb orvosok egyikét, aki jáhiszeműleg megállapítja, hogy nagy a baj, de azért „fogunk segíte­ni”.,— Ugye doktor úr, nem ad a férjemnek injekciót? Ugye nem fogja megoperál­ni? — kérdi színlelt ijedt­séggel az asszony. — Dehogy kérem, port írok néki, amit egy fél poíhár vízben vesz majd be. — Hála istennek, hogy önt hívtuk, mert az összes többi orvosok azonnal injekciókat akarnak adni, vagy operálnának, ön lesz a háziorvosunk, kedves doktor úr! A fiatal orvos boldogan csókol kezet az úrhölgynek, aki őt az előszobáig kikísérte és megkérdezi végül, hogy mikor kell megcsináltatni az orvosságot. — Természetesen azonnal ! — feleli a doktor úr, — Jaj, de kellemetlen — mondja elpirulva az asszony —, férjem, betegsége miatt nem vette föl 15-én a fizeté­sét. — Parancsol nagyságos asszonyom 20 koronát? — mondja udvariasan a doktor és már nyújtja is a pénzt. Onagysága átveszi, a doktor el. — Na, mennyit adott? — kérdezi a „beteg” a feleségét. — Húsz koronát! — Milyen smuCián! Húsz koronával akarja kiszúrni egy úriasz- szony szemét. Es még ez akar nálam háziorvos lenni !”. Persze hajdanán, s ma is a nagy újdonság a tavasz. A régi, kupak tálán időkben azonban még nem a Márka sorsolása zajlott Márk nap­ján, hanem a búzaszentelés. Manapság ugyan már jobban bíznak a műtrágyában a szentéit víznél, mégis megesik, hogy egyik helyen több négyzetméternyi üres folt van, a másikon meg annyi búza, mintha fél zsákkal ve­tettek volna két lépésre. A titok nyitja régen is, ma is a vetésben rejlik, amire jól rávilágít a Székszárd Vidéke százegy éves története az új­ság 43. számából: „A méltó- ságos gróf kiment a földire megnézni a vetőket. Amint a zsákból szedték ki a vetés­hez szükséges magot, néhány liternyi búza bizony elöm- lött ott a poriba. Megszólítja a béres a grófot eképpen: — Méltóságos uram, rúgjon egy kis földet arra a búzára, mert jön az ispán, aztán összeszid minket, ha meglát­ja ...”. Mennyi földet és mi­re rúgtunk azóta, nem tu­dom, de ha összehordtuk volna az elmúlt száz év alatt, talán új csúcsot avathattunk volna az Alföld kellős köze­pén ... Dr. TSttős Gábor Száz éves idill, rajz a Vasárnapi Újságból (1886)

Next

/
Oldalképek
Tartalom