Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-04 / 79. szám

1986. április 4. ( TOLNA \ _ ÍRÜÉPCUSAG 7 Nappal egy, éjjel két percen belül indul a mentő EMBERMENTÉS Apró, de fontos kérések mindannyionkhoz Egy alkalommal a kórház és a szek­szárdi mentőállomás kapcsolatáról be­szélgettünk dr. Molnár Ádámmal, a me­gyei kórház főigazgató főorvosával. Az együttműködést igen megbízhatónak, lelkiismeretesnek és korrektnek minősí­tette, hangsúlyozva a kifogástalan szak­mai munkát. S mondatait egyetlen egy­szer sem folytatta úgy, hogy „de”, vagy „azonban”. Sőt, a „néha" és az „azért” is mindvégig hiánylistára tétetett. Tegyük hozzá: örömünkre, megnyugvásunkra.- Igen fegyelmezetten végezzük mun­kánkat. De szervezett embermentés másként nem is képzelhető el - szögezi le dr. Penczel Dániel, a Tolna Megyei Mentőszervezet vezető főorvosa. S kö­vetkezik a világos, kézenfekvő magyará­zat a „bajtárs” megszólításra vonatko­zóan, majd arra, hogy náluk szinte min­den úgy kezdődik, hogy „jelentem”, hogy mennyire nem igénylika hosszú monoló­gokat, s hogy a kívülálló számára ap­rócska szavak, jelzések milyen fontos információkat tartalmaznak. Persze, csak ezekkel együtt működhetnek hatá­sosan, s indulhatnak a hívást követően szinte pillanatokon belül a kocsik. Nap­pal egy, éjszaka pedig két percen belül hagyja el a mentőállomást a „következő” mentőautó. A mindig ügyeletes, azaz in­dulásra kész „következőre”, pontosab­ban „következőkre” még visszatérünk, de előbb hallgassuk Penczel főorvos szavait a kocsik állapotáról:- A Tolna Megyei Mentőszolgálatnak saját javító szakműhelye van, ahol a nagyobb és a kisebb javításokat végzik. Meghatározott kilométerenként szervize­lik az autókat, kicserélik az alkatrészeket - függetlenül attól, hogy azok romlófél­ben vannak-e. Egy-egy kocsink valami­vel több, mint százezer kilométert fut. A lényeg, hogy második szemlére már nem visszük őket, hanem leselejtezzük. A mentőautók „gyógyításával” kitűnő szakemberek foglalkoznak: mindany- nyian mestervizsgát tett autószerelők. Arra a kérdésünkre, hogy meg tudják-e fizetni őket, a következő választ kaptuk:- A mindenkori lehetőséghez képest igen - így a válasz, majd az azt igazoló magyarázat: - Az autószerelő meste­reink is jórészt törzsgárdatagok, aho­Amikor felvijjog egy mentőautó szirénája, összeborzadunk. Ugyanez a hang némi megnyugtatást jelent, ha hozzátartozónkhoz, ismerősünkhöz hívtuk ki a kocsit. gyan a mentőegységek tagjai is azok. (A Tolna Megyei Mentőszolgálat dolgozóinak 55 százaléka törzsgárdatag.) Mielőtt a mentőegységekről szólnánk, lépjünk be a szolgálatvezetők telefoncsen­géstől hangos szobájába. Az egyik asztal mögött Tar István szol­gálatvezető főápoló, a másik mögött pe­dig Sebestyén József szolgálatvezető szakápoló ül, s teljesít szolgálatot. Tulaj­donképpen ők most az állomások kar­mesterei. A csöndes - szó szoros érte­lemben vett - pillanatokat néhány infor­máció megszerzésére fordítjuk. Küzben megállás nélkül villannak a kis lámpák, csöngenek a telefonkészülékek, melyek­ből öt „látja el" az ügyeletet. Kettő cross- bar-os vonallal, egy a közvetlen kórházi kapcsolatot jelenti, a mellette levő a „04”, egy pedig a forró drót az állomás és a rendőrség között. A kapcsolótáblán nyolc piros villanykapcsoló-szerű... Azok mű­ködtetése által áll némán munkába a „so­ros helyiségben” az indulásra várakozó „következő” kocsi személyzete, majd a nappaliból lejönnek a következő egység tagjai, s teljes készenlétben várják az újabb csengő felszólítását az indulásra. A soros helyiségben hatalmas fekete tábla a falon. Krétával fontos információk rajta: most például azt írták rá, hogy Szek- szárdon a Toldi utcát csőtörés miatt lezár­ták. Egy másik tábla pedig azt mondja meg a szolgálatvezetőknek, hogy pillanatnyi­lag öt kocsi van úton: kettő Pécsre ment egy a fővárosba, másik kettő pedig a me­gyeszékhely környékéről hoz betege(ke)ta megyei kórházba. Persze, nemcsak telefo­non, hanem rádión is tudnak kapcsolatot teremteni innen a központból a megye ösz- szes mentőállomásával, az úton levő men­tőkocsikkal és a Dunántúl megyeszékhe­lyeinek mentőszolgálataival. Sőt csak egyetlen pillantás a falon levő mágneses térképre, illetve egy ugyancsak mágneses táblázatra, s a gyakorlott szem máris tudja: melyik mentő melyik útvonalon halad, s hogy az állomásokon hány kocsi várakozik. Szerencsére a megye egyetlen rohamkocsijának most nem kell sehova mennie, ennek ellenére - és természete­Az irányító-összehangoló teremben sen - a személyzet indulásra készen van: dr. Kovács Éva mentőorvos, Szántó Sán­dor mentőszakápoló és Bodahelyi Ferenc gépkocsivezető. Hogy milyen sebességgel közlekednek? Az mindig attól függ... A lé­nyeg, hogy soha nem kockáztatnak! Egyébként Bodahelyi Ferenc már több mint 250 ezer kilométert vezetett baleset- mentesen. S hozzá hasonló fokozattal töb­ben is rendelkeznek a mentőautók vezetői közül, sőt van aki már a 750 ezres fokoza­tot is megkapta. Mindehhez még azt fűzi hozzá dr. Penczel Dániel:- Az elmúlt évben Tolna megyében nem történt baleset a mi hibánkból! Ezek után következzen néhány szám, melyekből ki-ki tanulságos következteté­seket vonhat le. Tavaly 455 alkalommal vonult ki a rohamkocsi, s összesen 498 beteget szállított a közel 16 ezer kilométer­nyi úton. Egyébként megyénkben nappal 29, éjszaka pedig 10 mentőkocsi van ügyeletben. Az előbbiek közül hét Szek- szárdon, ugyancsak ennyi Tamásiban, öt­öt Dombóváron és Pakson, négy pedig Nagymányokon. A 29 kocsi tavaly 57 690 mentőfeladatot látott el - megtéve 1 671 790 kilométert - balesetmentesen. Nemrégen egy tájékoztatón az hangzott el, hogy bizony előfordulnak olyan esetek, amikor nem indokolt a mentők hívása. S ilyenkor az „utassal" ki kell fizettetni a fel­merült költségeket Erre így válaszol a főor­vos:- Szerencsére nálunk ez nem gyakor­lat habár előfordul, hogy részeget szállít­tatnak a hozzátartozók a kórházba. Ilyen­kor természetesen kifizettetjük a szállítá­si és a kocsi takarítási költségét. Egészen más dolgot mondanék. Mégpedig olyan esetekről, amikor a fiatal szülők megré­mülnek a néhány hónapos baba magas láza miatt, vagy az idős asszony hozatja be férjét, aki hirtelen rosszul lett, mond­juk szédült. Ezekkel úgy vagyok: ha or­voshoz megy egy magyar ember, higgyük el neki, hogy beteg, ha segítséget hív, bizto­san úgy érzi, hogy szüksége is van rá. Penczel főorvos ezek után nem segít­séget hív, hanem azt kér. Mégpedig olya­nokat, melyek apróságnak tűnhetnek, de szerepük mégis nagy. Tehát jó lenne, hogy amikor mentőt hí­vunk, pontos címet diktáljunk a szolgálat vezetőjének, sőt nem árt, ha elmagyaráz­zuk, hogy a település melyik részén talál­ható a beteg, a sérüli S higgyük el, hogy a „mentősök” kizárólag a beteg érdekében tesznek fel kérdéseket a bejelentőnek, s nem azért, mert egy kis beszélgetésre szoty- tyant kedvük. A következő kérés a tanácsoknak szól: jó lenne, ha az utca- és a házszámtáblák naprakészen lennének, úgymond élnének. Mert a mentőautó idővesztesége jól tudjuk mit jelenthet. S még valami. Ez pedig a gépjárműveze­tőkhöz. Finomítsuk közösen a közlekedési morált, s a mentőautóknak - mégha azok a megkülönböztető jelzést nem is hasz­nálják - minden körülmények között biz­tosítsunk elsőbbséget Hiszen náluk mindig fontos szerepe van a perceknek, másodperceknek. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: Bakó Jenő Találkozás a Tamási Bánki Donát brigáddal „Megmozdulásaik önkéntesek” Sárdi József, a brigád villanyszerelője így emlékezik a névadásra:- Tudtuk, hogy a porlasztó feltalálója Csonka János volt, aki Bánki Donát mun­katársaként ismerős. Először az ő nevét akartuk felvenni, de furcsán hangzana, hogy a „csonka-brigád”. Ezért döntöt­tünk a Bánki neve mellett... Lucza János a műhely vezetője, de egyben a brigádé is. Munkájuk a társulat erőgépeinek javítása, karbantartása. A tizenöt férfiből álló brigád a vállalat leg­nagyobb létszámú csoportja. Vállalásaik teljesítését a napló igazolja. Az 1985. évi önértékelésében egyebek között ar­ról is olvashatunk, hogy újításuk nem nyert hasznosítást. A lakóhelyen végzett társadalmi munkaórák száma 460. Be­tartották a munkavédelmi előírásokat, így üzemi baleset nem volt. Egyik legem­lékezetesebb eseményként tartják nyil­ván a berhidai földrengés károsultjainak megsegítését.- Mi nem tudtunk elmenni a romok eltakarításában vagy az újjáépítésben segíteni - emlékezik Lucza János - de Lucza János brigádvezető egynapi keresetünket összeraktuk. Ket­ten a brigádból elmentünk a berhidai tanácshoz és elmondtuk, hogy ezt a 3200 forintot olyan idős embernek sze­retnénk átadni, akinek sem a nyugdíja, sem más jövedelme nem teszi lehetővé, hogy a kárt hamar pótolni tudná. így esett a választás Varga Józsefné, Berhida, Hársfa utca 8. szám alatti lakosra... A színes képeslapokkal is díszített naplóban a Nemzeti Színház felépítésére szolgáló 2-300 forintos bélyegek is so­rakoznak. Minderről könnyed természe­tességgel esik szó. Amit a városért tesz­nek - minden év május elsejének tiszte­letére - aprónak tűnhet, de teljesítik. A Felszabadulási emlékpark gondozásáról van szó. A játszótéri hinták, más vasszer­kezetek újrafestése, a park gondozása, esetenkénti javítások elvégzése minden tavasszal az első feladatok között szere­pel.- Volt a városnak egy úttörőzenekara. A fiam is muzsikált ott. Elhatároztuk, hogy egy formaruhát veszünk nekik, ha már Tamásit képviselik egy-egy seregszem­lén - mondja a brigádvezető. Ennek kap­csán jutottunk akkor a községi tanács­hoz - ma már városi - és ott kaptuk a javaslatot a parkgondozásra. Forintban nem szánjolunk sosem. Tesszük amit szükségesnek látunk. Nem várjuk meg most már,-hogy szóljanak... Tóth László személyzeti vezető, a szo­cialista brigádmozgalom felelőse:- Versenymozgalmunk jelszava, „szo­cialista módon dolgozni, tanulni, élni!” Példamutató ebben a Bánki Donát bri­gád. A döntéseink szubjektivitását elke­rülve, pontrendszert alkalmazunk az ér­tékeléskor. A szóban forgó brigád sze­rénységére jellemző, hogy sosem céloz­zák meg az aranykoszorús címet, pedig többször elérték már. Megpróbáljuk eredményeiket olyan formában is elis­merni, hogy közös kirándulásaikhoz biz­tosítjuk a vállalat autóbuszát, téritésmen­Sárdi József és Lehr János az alapítók közül tesen. Legutóbbi volt éppen egy buda­pesti utazásuk. Azoknak a vidéki brigád­jainknak is rendelkezésre áll természete­sen, akik Tamásiba akarnak kollektiven bejönni egy esti színházi előadásra. Kolozs István igazgató néhány gondo­lata ami a Bánki Donát brigádhoz kap­csolódik:- Örülünk, hogy éppen őket keresték meg. Be kell vallani, hogy a nyilvánosság előtti ilyetén szereplésre is szüksége van a mozgalomnak. Tudja amikor megjelent a brigádról egy kis hir az újságban, lát­tam rajtuk, hogy kevésnek tartják. Csök­kentette a lelkesedést. A szocialista bri­gádmozgalomról egyébként is megosz­lanak a vélemények. Ezért érzem szüksé­gét a sikeres munka propagálásának. Nem önmutogatás ez, csupán a hitük erősítése. A területi munkaversenyben harmadszor sikerült a harmadik helyre jutnunk. Ez a dobogós pozíció annak kö­szönhető, hogy brigádjaink között van olyan is mint a Bánki Donát. Amit feltétle­nül értékelni kell, hogy megmozdulásaik önkéntesek. Lucza János brigádvezető, Molnár La­jos, Pelez Ferenc, Grósz István, Bálint László, Kovács István, Tóth Ferenc, Or­sós György, Berta József, Sárdi József, Lehr János, Kubik Károly, Gulyás László, Trupacs Pál, Kocsi István egy szocialista brigád tagjai, akik munkaidejükön túl vál­lalnak elvégzendő feladatot, mert ezzel lakóhelyüket, városukat szebbé tehetik. DECSI KISS JÁNOS ........ ■----"" ■■■■— ' A rohamkocsi és az ügyeletes team

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom