Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-02 / 77. szám
1986. április 2. NÉPÚJSÁG 3 Nyitott kérdések Kovács Jánosok a megyében (I.) Egy regényre való élet A téglagyári kőműves Téglagyári pillanatok Hidason. A gyermekkor emlékképei az erdélyi Kisszécsény bői. Egy év újra cselédsorban. Szakmaszerzés, katonaság és a kezdő évek. Gyerekek és unokák boldogsága, egy család boldogulása. Kovács János a „javából”. Tegyük fel, h?sy egy ■ ■ ——- vállalati tanács fizikai dolgozót választ elnökévé. Tegyük fel, hogy az elnök a vállalat egy, a központútól sokszáz kilométerre lévő üzemének dolgozója. Tegyük fel továbbá, hogy egy nap az igazgató szabadságra szeretne menni. Ebben az esetben természetesen autóba kellene ülnie, le kellene utaznia a vidéki üzembe, hogy aláírassa az elnökkel — munkahelyi főnökével — a szabadságos papírját. És mi történjék mondjuk akkor, ha az elnök nem akarja aláírni azt a papírt? Hová mehetne panaszra az igazgató? Nyilvánvaló, hogy sok „tegyük fel”-lel vázolt szituáció igen kis valószínűséggel eshet meg a valóságban — például, mert nemigen választottak vállalati tanácselnöknek olyan fizikai dolgozót, aki ráadásul vidéki gyáregységben működik. Az új rendelkezések kiadása előtt azonban végiig kellett gondolni minden elképzelhető és elképzelhetetlen szituációt, különösen az utóbbiakat, mivel a tapasztalatok szerint a való élet nagy előszeretettel ezekből produkál rengeteget. S ha olyan túlságosan nagy és megoldatlannak látszó ellentmondások nem is bukkantak a felszínre az új irányítási formákkal kapcsolatba, a rendelkezések megjelenése után igen sókan folytattak ilyen „tegyük feT-Jel kezdődő agytornákat, elsősorban azt bizonyítandó, hogy mennyi kidolgozatlan, megválaszolatlan kérdése van az új vállalatirányítási formáknak, módszereknek, jogosítványoknak. Már az újdonságok bevezetése óta eltelt időben is sok ellentmondást korrigáltak. De a legvalószínűbb azonban mégis az, hogy a vállalat- irányítási rendszer továbbfejlesztésével, a vállalati tanács, illetve a közgyűlés működésével kapcsolatos problémák nagyobbik része még nem is került felszínre, ' hanem csak később, a nlapi munkában fognak minduntalan beléjük botlani. Az eddig megismert ellentmondások elsősorban az új irányítási formák és a szak- szervezeti jogosítványok, fórumok átfedésével, lehetséges munkamegosztásával illetve ütközésével kapcsolatosak. Nem kevesen vallják ugyanis azt a nézetet, hogy az új fórumok megalakulása után igazán felesleges, hogy a szákszervezetek a továbbiakban is foglalkozzanak a távlati és közeli tervekkel, termelési problémáikkal. S egyáltalán: a mozgalom ezután — úgymond — a dolgozókat ne mint termelési eszköz tulajdonosokat, hanem csak mint munkavállaAz idén az országban várhatóan 21 ezer lakást újítanak fel, mintegy 4000-rel többet, mint tavaly. Alapvető cél továbbra is, hogy a felújítással növekedjen a régi lakások használati értéke és komfortfokozata még jobban megközelítse, vagy elérje a korszerű, új lakásokét. Az idei tervek szerint mintegy 16 ezer régi lakást korszerűsítenek, s várhatóan ennek több mint a felét — költségtérítéssel — a lakosság végzi el. Az öt legnagyobb vidéki városban ebben az évben megközelítően 2400 lakást fiatalítanák meg, Budapesten pedig 13—15 ezer lakás felújításával és mintegy 9500 régi otthon korszerűsítésével számolnak. A tervezett munkákról kaptak tájékoztatást az MTI munkatársai. A fővárosban az előző tervidőszakban felgyorsult ugyan a lakóházfel újítás és -korszerűsítés, de még mindig nagy az elmaradás, hiszen 1950 óta 113 ezer tanácsi lakás nem részesült felújításban. Ennek pótlására fordítják a legnalókat képviselje, csak ebből az aspektusból vállalja magára a dolgozók érdékeinek védelmét, képviseletét. Talán kissé elméletieáke- dőnek hat a fenti eszmefuttatás, s mondhatnánk, töprengjenek rajta azok, akik- nék erre van idejük, ám ha egy kicsit belegondolunk, kiderül, hogy itt egyáltalán nemcsak elvi, hanem nagyon- is fontos általános politikai jelentőségű kérdésről van szó. Hiszen az idézett érvelések nem másra kívánják rávenni a szakszervezeteket, mint arra, hogy adják fel működésük alappillérét a hatalom gyakorlásában, aktív részvételüket a népgazdasági tervek megvalósítás ában. Nyilvánvaló, és ezen nincs is vita, hogy az új irányítási formákat és a hozzájuk tartozó testületeket nem a szakszervezetek ellenére, hanem a munkahelyi döntések mind demokratikusabbá tételére hozták létre. S mivel a szakszervezeti mozgalomnak is érdeke mindaz, amit a vállalati tanácsok léte és működése képvisel, a fórumok között nincs és nem is lehet kiengesztelhetetlen ellentét. A vállalati tanácsok megalakulásukkal nem vettek el a szakszervezetektől egyetlen korábban meglévő jogosítványt sem, azok csorbítatlanok maradtak. Az új irányítási formákkal a korábbiak mellé most új jogosítványok kerültek a dolgozó kollektívák, illetve képviselőik kezébe. A vállalati tanácsoknak a dolga, hogy olyan stratégiai kérdésekben döntsenek, amelyek eddig elsősorban az igazgatóra és szűkébb körére tartoztak. A szakszervezeteknek pedig eddig is megvolt, s ezután is megmarad az a lehetőségük, hogy a magúik eszközeivel befolyásolják, véleményezzék vagy ha más út nem kínálkozik, akkor esetleg meg is vétózzzák ezeket az intézkedéseket. A szakszervezetek XXV. kongresszusa igen tárgyszerűen, higgadtan, a problémák súlyának megfelelően foglalkozott az új helyzettel, elsősorban inkább azon gondolkozva, hogy miiként tudnák a szakszervezetek a maguk eszközeivel segíteni, támogatni az újonnan alakult fórumok érdemi munkáját. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének és a későbbiekben ne keletkeznének megválaszolásra váró kérdések. A vállalati szakszervezeti vezetőik például manapság eléggé sokat tanakodnak egymás között arról, hogy vajon a továbbiakban is kelil-e véleményezniük a bizalmiaknak a vezetők, különösen pedig az igazgató munkáját. Hiszen a vállalati tanács, illetve a közgyűlés amúgy is minden évben megvizsgálja, hogyan tett eleget az igazgató a rá bízott fő feladatokgyobb erőket, és több mint 10 ezer ilyen régi lakásnál végzik el a teljes, illetve részleges felújítást. Elsősorban a főváros belső kerületeiben gyorsítják a felújítást, de többezer lakást tataroznak azokban a fiatalabb épületekben is, amelyekben ez most vált esedékessé. Folytatják a lakótömbökre kiterjedő korszerűsítést, az úgynevezett tömbrehabilitációt is. Debrecenben, az idén és a következő években növekvő ütemben fiatalítják meg a régi lakásokat. A felújítási előirányzat felhasználását számítógépes program naprakész információi alapján ellenőrzik. Pécsett ebben az évben több mint 900 régi otthont fiatalítanak meg. A korábbinál nagyobb erőket összpontosítanak a műemléki belváros megszépítésére. Mivel ezt jórészt csak hagyományos módon, kézi erővel végezhetik él, a városi tanács adóalap-csökkentéssel támogatja azokat a kisiparosokat, akik az ilyen nagy gondossának. Ezzel kapcsolatban az a vélemény látszik kikristályosodni, hogy a szakszervezeti véleményezésre a továbbiakban is szükség van, mivel a mozgalom másként, más szempontok alapján ítél. Elsősorban azt nézi, hogyan hajtották végre azokat a feladatokat, amelyekben a szak- szervezeteknek véleményezési vagy döntési jogkörük van, hogyan biztosították az üzemi demokráoia fórumainak működési feltételeit, megfelelően segítették-e a s zocia lis ta br ig ád mo zgaLmat, s a lehetőségekhez képest javultak-e a dolgozók munkahelyi szociális-, élet és m unkokörü lményei. Hasonlóképpenn nyitott például az a kérdés is, hogy a vállalati szakszervezeti szervéknek vajon ezék után is szükségük lehet-e a vétójog alkalmazására. A legtöbbek szerint igen, mert mert most sincs kizárva olyan döntések megszületése, amelyekről kiderül, hogy alapvető dolgozói érdekeket sértenek. És hát a legnagyobb kér------------- dés mégis csak az, h ogyan kellene mostmár ezek után arról gondoskodni, hogy a vállalati tanács ne csupán egy legyen a vállalati fórumok közül, hanem olyan érdemi munkát végezzen, amit csak ő tud igazán eredményesen elvégezni. El kellene kerülni a jövőben azt, — a sajnos még ma is általános gyakorlatot —, hogy különböző fórumokon ugyanazt a kérdést, ugyanúgy és majdnem csak ugyanazok a tagok egymás után tízszer is megtárgyaljanak és mégse hozzanak érdemi döntéseket. Ezért aztán az üzemi demokrácia régi és új fórumait most is az veszélyezteti leginkább, hogy formálisan működnek, s nem az, hogy rájuk nem tartozó kérdésekben akarnának mindenáron dönteni. Kétségtelen, számos tisztázatlan kérdés van ma még az új vállalatirányítási formákkal kapcsolatban. Ügy tűnik azonban, hogy korunkban mindinkább hozzá kell szoknunk: a nyitott kérdések eldöntésére, a működőképes megoldások felderítésében és alkalmazásában nem szabad mindig a központi szervekre várni. Valószínű, hogy az e tekintetben felmerülő problémákra a helyes válaszokat a mindennapi munka során kell megtalálni, ott ahol ezek a gondok napvilágra kerülnek. A keretjellegű szabályok erre módot adnak, mivel a helyi kollektívák önállóságának bővítése megfelel mindnyájunk érdekeinék és a reform szellemének. got igénylő munkára vállalkoznak. A műemlékileg, építészetileg értékes lakóházak gondos felújításának megtervezésében az Országos Műemléki Felügyelőségnek Pécsett dolgozó szakemberei is segítenek. Fontos törekvés, hogy az építészetileg értékes házakban növeljék a lakások komfortfokozatát. Győrött is nagy erővel dolgoznak a műemléki belváros megfiatalításán. Az idén befejezik a Díszt Ferenc utcai tömbrekonstrukciót, s a barokk stílusú Széchenyi téren a Xantus János Múzeum felújítását. Az Ingatlankezelő Vállalat rendelkezésére bocsátott anyagi erőforrásokból 282 lakás felújítására telik. Mivel a kidolgozott műszaki tervek és a rendelkezésre álló kiviteli kapacitás lehetővé teszi a program túlteljesítését, ezért a vállalat elhatározta: saját kockázatára hitelt kér a Nemzeti Banktól. Ha megkapja, akkor mintegy 80-nal több, összesen 366 lakást fiatalít meg az idén. Végérvényesen beköszöntött a tavasz, a hidasi téglagyárban napfényben fürdik a ring, az égetőkemence tetőszerkezete cserép nélkül, kopaszain, igazán fura látványt nyújt. Javában tart a tavaszi felújítás, a bátrabbak fel tűrt ingujjban serénykednek. Az asztal osmű- helyben a szalagfűrész fogai surrogva fialják a fenyődesz. kát, készül a zsaluanyag. Kovács János a régi, sokat próbált „szakik” nyugalmával ügyködik, majd amikor megtudja jövetelünk célját, nevetve engedi el a deszkát, és két tenyerével mutatja, hogy milyen vastag könyvet lehetne írni kalandos, küzdelmes életéről. — Megyek haza, egy óra múlva találkozzunk a mi kis csendes, nyugodt, Wesselényi utcai családi házunkban, Bonyhádon. Az egy órából kettő lett, így éppen reparálás közben lepem meg Kovács Jánost, mert kezében egy törött ásónyéllel fogad. — Nincs gond, majd a vöm megcsinálja, ügyes ember, mi meg csak menjünk beljebb — invitál a szobába. Hamutartót kerít, maga elé teszi az etenanadhatatlan Munkás cigarettát, és beleveti magát az emlékekbe, átengedi magát a múltnak. Arcán nyugodt biztonság ül, beszéde halk, de határozott. — Kisszécsényben születtem 1934-ben — kezdi, és rögtön magyarázza is, hogy az Erdélyben, Dugos és Temesvár közelében van. — A környék fele román, fele magyar volt, ugyan 'kicsi gyerek voltam, de nagyjából még mindenre emlékszem. Ott jártam három évig iskolába. Amikor eddig ér, igazít egyet kék svájcisapkáján, és mintha meg is vakarná a feje búbját. Hosszú, vékony ujjaival de sok téglát fogott már és rakott egymásra, de sokat emelte a „fandllit” vakoláskor vagy lapozásnál... Később Zambára kerültünk, a nagynénémhez. Nem is tudom, kicsit nehéz volt a levegő még 1946-ban, vagy mi éreztük úgy, de végül is semmi gondunk nem volt, szépen mentek a dolgok. Apám Szekszárdon intézte a letelepülést, így Felsőnánán kaptunk házat, ott folytattam az iskolát. Beszélgetés közben a feleség ropogós, még forró sajtos pogácsát tesz elénk. — Valami nagy nehezen már beszélni is tudtam magyarul, meg a számolás is jól ment, de az írással, olvasással bizony megszenvedtem. Haj-jaj... összefogtam a fogaimat, és ment a dolog. A két undka settenkedik be, óvatosan kapaszkodnak a papa ölébe, nagy a szeretet. Nagytormásra kerültek később, jött a „gazdép-idko- la” — az állami gazdaságok építőipari iskolája —, a munka, a szakmunkásvizsga. Mesél Kovács János a testvéreiről, előkerülnek a katonaévek, az emlékek közül, sorolja az állomásokat: Nagykanizsa, Várpalota tiszthelyettesi iskola, azután Budapesten a BM őrzászlóalja. — Mikor leszereltem, a szüleim már Kakasdon laktak, én pedig a szekszárdi mélyépítőknél dolgoztam, de a család építeni kezdett, csaltak is a rokonok, én meg engedtem a hívásnak, jöttem a bonyhádi tsz-;be dolgozni. Csendben telepszik mellénk a feleség, csendesen hallgatja a férjét, és bólint, amikor a megismerkedésükről kerül szó. Építettünk. Szakember vdltiaim, hát sikerült megspórolnom tízezer forintot ezen a bonyhádi házon — ami nagy pénz volt akkor, még arra is emlékszem, hogy elég volt a hátsó épületrész anyagára. Jött megint egy kis kerülő, így kerültem a hidíasi téglagyárba 1966-*ban, aztán jött a tsz, mert tsz- tag is voltom három évig, így jutottam vissza Hidasra. Talán már végleg. Van még nyolc évem a nyugdíjig, de egy kicsit sok a vidékre járás, nemrég Szigetváron dolgoztunk. Elégedett vagyok az életemmel. Mindig azt mondom, aki iparkodik, annak van is mindene. Boldog is vagyok, már miért ne lennék, két gyönyörű unokám van, imádom őket, szeret a családom, jól is élünk. Sorra veszi gondolatban az életművet, a házat, a kocsit, amit a gyerekeknek vettek, a hétvégi házat a pincével, szőlővel, padlás- szobával, amit már a lányának, .vőjének és a gyerekeknek építettek. Dátszik, ilyen emlékezésre még soha semmi Kovács János kőműves: „— Boldog vagyok, jól élünk” nem kényszerítette, de szépen egybefogva elmesélte. KLbaMagunk a kertbe, nézelődünk, 'beszélgetünk. — Szeretek a kertben dolgozgatni, sokat sétálunk, az Eszíti unokámmal meg rejtvényt fejtünk — mondja. Elképzelem, hogyan fog a ceruza egy nehéz munkához, szokott köműveskézben ... — Elértem, amit akartam. Lakást adtunk a gyerekeknek, és ez ma már nagy szó, nagyon jól élünk együtt. — A neve? — kérdezem, de eirre a feleség válaszol. — Már gyerekkorában is úgy mutatkozott be, hogy Kovács János vagyok, de a javából... Huszonnyolc éve vagyunk együtt — jóban, rosszban. Sokat gürcöltünk, szenvedtünk, de megérte. Meg bizony — erősíti meg önmagát. — Látjük, a lá- nyornék is boldogok. Akkor meg? — A nyárban Ikicsalt a feleségem a hegyre, ott is kellett aludni — veszi át a szót Kovács János. — Hát hogyne, amikor olyan nagyon szép — mondja Kovács Jánosné, és gyorsan előkeresi a fényképeket, mutatja a bútort, amit fci- visznek, a tapétát, meg a műanyag padlót, amit már kivitték az Óhegyre. Sürög-forog, izgul, mint egy kislány, sugárzik arcán a boldogság. Megelégedett, emberek Kovács Jánosék. „Így van ez jól” — köszön el. És kikísér. A vendégnek ez kijár, aztán még elmondja, hogy holnap csempézni megy a hegyre ... SZABÓ SÁNDOR GOTTVALD KÁROLY Karcagi László Lakásfelújítás - korszerűsítés Cserép nélkül kopasz a ring a téglagyárban
