Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-15 / 63. szám

6ÏM1ÉPÜJSÂG 1986. március 15. MÚLTUNKBÓL I- A vasutasok tisztelegnek, jelen­tést tesznek. A kívülállónak úgy tűnik, hogy itt minden parancsra megy.- Nem maga az első, aki ezt mondja. Amikor hét év után visszajöttem ide dol­gozni a városi pártbizottságról, többen mondták: „Könnyű lesz ott neked, hiszen ott minden parancsra megy ...” I- A mozdulataiból, az arckifejezé­séből látom és a hangsúlyából érzem, hogy ez nem így van.- Nem, egyáltalán nem. Ha így is volna, én akkor sem tudnám így csinálni. Én is fizikai munkásként kezdtem az életem. Sorompólakatos voltam. Nagy területe­ket jártam be. Sok-sok emberrel beszél­tem, sok-sok problémával találkoztam. Ezeket termelési tanácskozásokon, szakszervezeti gyűléseken mindig elmondtam. Mindig érzékeny voltam az emberi gondok, problémák, örömök iránt. Lehet hogy ezt fedezték fel bennem az emberek. Ezért választottak meg már huszonhat évesen szb-titkárnak. Én vol­tam sokáig a legfiatalabb vasutas szb-tit- kár. I- Most pedig a MÁV dombóvári üzemi pártbizottságának a titkára. Eddigi beszélgetésünk azt erősítette meg bennem, hogy Ön a demokrati­kus vezetés híve.- Soha nem tartottam, ma sem tartom magam a legokosabbnak. Véleményem szerint az emberek csak akkor tudnak igazán örömmel dolgozni, ha ismerik a célokat, ha maguk is részt vesznek a fel­adatok kialakításában. Ahhoz, hogy azo­nosulni tudjanak a feladatokkal, ismer­niük kell azokat. De ez még nem elég. A feladatokat sokféle módon meg lehet oldani. Másként kívánja megoldani ezt egy munkahelyi vezető, egy magasabb beosztású vezető, egy beosztott, ilyen vagy olyan területen dolgozó. E vélemé­nyek felszínre kerülése, elmondása nél­kül lehetetlen bármilyen feladatot is jói meghatározni, teljesíteni.- Az országban is, a megyében is tapasztalat, hogy az emberek egyre jobban részt kívánnak venni nem­csak a feladatok végrehajtásában, de a kialakításában, a meghatározá­sában is. E részvételt a mind jobban érvényesülő szocialista demokrácia biztosítja. Különböző fórumokon van lehetőség arra, hogy az állampolgá­rok beleszóljanak az ügyekbe, for­málják a célokat. Hogy mennyire érvényesül a szocialista demokrácia - az elsősorban attól függ: hogyan érvényesül a pártban a demokrácia, hogyan mutatnak példát demokrá­ciából a kommunisták ...- Értem, hogy hová akar kilyukadni. Arra kíváncsi, hogyan érvényesül nálunk a pártdemokrácia. Kívülállónak elkép­zelni is nehéz: mennyi tapasztalat, cse­lekvési szándék gyülemlik fel több mint ötszáz kommunistában. Ezek figyelem- bevétele nélkül egyszerűen nem lehet dolgozni. Területünkön tizenkét alap­szervezet, két pártvezetőség fogja össze a kommunistákat. Van olyan alapszerve­zetünk, amelynek tagjai négy megye területén dolgoznak.- Nem lehet könnyű megszervezni a taggyűléseket. Úgy tudom, hogy a taggyűléseken a kommunisták 80-85 százaléka vesz részt rendsze­resen. Ez jó megjelenési arány egy olyan hatalmas területre kiterjedő munkaterületen. Gondolom, ez annak is betudható, hogy érdemes részt venni a taggyűléseken, érde­I mes kifejteni, elmondani a véle­ményt, mert van foganatja.- Jól gondolja. A kongresszusra készülve az ötszáz kommunistából 187 mondta el a véleményét. Kommunistáink nemcsak joguknak, kötelességüknek is tartják a nyilvánosság előtt beszélni arról ami jó, arról ami rossz, amin változtatni kell. Véleményüket, javaslataikat nem rejtik véka alá. Meg is követelik, hogy joguk legyen beleszólni mindenbe, abba is, hogy kik legyenek a vezetőik. A kong­resszusra készülve nálunk is vezetőség- választás volt az alapszervezetekben, a pártbizottságon. Az új pártbizottság meg­választása előtt mind a százharmicöt kül­döttet a jelölőbizottság megkérdezte: az ő véleményük szerint kik lennének a leg­megfelelőbbek pártbizottsági tagnak. A küldöttek nemcsak a saját véleményüket mondták el, hanem meghallgatták a párt- csoportbizalmiakat is és így alakult ki a jelöltek névsora. Azok lettek a pártbizott­ság tagjai, akiket a kommunisták döntő többsége elfogadott vezetőnek. I- A példa azt is bizonyítja, hogy nem mindig volt ilyen széles körű a pártdemokrácia sem.- A pártdemokrácia kiszélesedése nálunk, a vasúton is a hatvanas években kezdődött. Akkor, amikor bonyolultabbá kezdtek válni a feladatok. Akkor, amikor sor került az új gazdasági mechanizmus bevezetésére. Ekkor bonyolultabbá vált a helyzet. A vasúti szolgálatban is, a főnökségen is növekedett az önállóság. Mi is felismertük, hogy megnövekedett feladatainkat csak úgy teljesíthetjük, ha minél nagyobb teret biztosítunk a dolgo­zók beleszólásának. Természetesen nem abba, hogy mit szállítsunk. De abba igen, hogy milyen szervezetten, milyen eszközökkel, milyen munkaszervezéssel tehetjük eredményesebbé a szállítást. Az emberi tényezőket is jobban figyelembe kellett venni: az egyre nehezedő forduló­szolgálatot, a szaporodó túlórákat, a hosszú távolléteket a családtól ...- E beleszólásnak kézzelfogható eredményei is vannak. Üzemfőnök­ségünk többször lett kiváló. Ez viszont azt is bizonyítja, hogy nem­csak a feladatok meghatározásá­ban, a cselekvésben is egységesek voltak a vasút dolgozói.- Ha már szóba kerültek a kitünteté­sek, akkor el kell mondanom, hogy tavaly kiváló lett az üzemfőnökség, az építési főnökség, élenjáró szolgálati hely: a fa­telítő, a szertár- és a pályafenntartási főnökség. A szertárfőnökség már huszadszor érte el ezt a címet, az építési főnökség pedig tizenharmadszor.- És mindezeket az eredményeket akkor érték el, amikor a vasutat sokan a haldokló ágazatba sorolták. A vasút háttérbe szorulását bizo­nyára érezték a dombóváriak is. Kihatott ez az anyagi és erkölcsi megbecsülésre is.- Természetesen minket is foglalkoz­tattak ezek a kérdések. Nekünk sem volt mindegy, hogy éveken keresztül csak 2,7-3 százalékos volt a bérfejlesztésünk. Tavaly hét százalékkal nőtt a jövedelem, de a vasutasok bére még így is elmaradt az átlagostól. Érthető tehát, ha az itt tapasztalt fejlesztések ellenére is foglal­koztatott bennünket is a vasút általános fejlődése, az itt dolgozó emberek élet- színvonalának a kérdése. Akkor, amikor a vasút haldoklásáról beszéltek Dombó­váron megépült a dízel- és villamosmoz- dony-javító műhely, elkészült a vasút vil­lamosítása Budapest és Pécs között, felépült a szociális blokkunk, amelyben helyet kaptak az étkezde és az orvosi rendelők. I- Ha jók az Információim, akkor a dombóvári csomópont dolgozói nem elégedtek meg azzal, amit köz­ponti keretből fejlesztettek.- Valóban nem. Mi nagyon komolyan vettük azt, hogy most olyan időket élünk, amikor az országban mindenütt és min­denre futja központi alapból. Nemrég hallottam egy mondást: a magyar ember­nek tulajdonsága, hogy nehéz helyzet­ben nagy tettekre képes. Én elsősorban a mi területünkön dolgozó emberek tulaj­donságait ismerem. Rájuk jellemző ez a megállapítás. Ókét valóban cselekvésre ösztönözte e nehéz helyzet. Az elmúlt években társadalmi munkával, részben saját erőből építettünk egy vasutassport­csarnokot, társadalmi munkában felépí­tettük a kocsijavító tetőszerkezetét, bekerítettük a vontatási területet, rendbe hoztuk az üzemi úthálózatot, hétvégi házat építettünk Gunarason ... I- Építettünk, bekerítettünk ... Ha többes számban beszél az ember, akkor ez azt jelenti, hogy a vezetők, köztük ön is részt vett ebben a mun­kában.- Ezt jelenti. Mindannyian ^cselekvő részesei voltunk ezeknek az eredmé­nyeknek. A kommunisták, a kommunista vezetők ebben is példát mutáftek. Nem­csak az elhatározásokban voíták kezde­ményezők de élenjártak a kivitelezés­ben is. Példát mutattak a kommunisták ebben is, de úgy érzem, példát mutattak és mutatnak a demokrácia gyakorlásá­ban is. Példájuk kihat a szakszervezeti, az üzemi demokrácia kiteljesedésére is. A fórumokon ma már egyre többen mondják el jobbító szándékú vélemé­nyüket és egyre többen tudják: a szocia­lista demokrácia azt jelenti: együtt alakít­juk ki feladatainkat és együtt is hajtjuk végre. Úgy érzem, hogy e kettő egysége nélkül nem épülhettek volna meg a már említett létesítmények.- A vasutasok nemcsak saját terü­letükön vállalnak többletmunkát. A várospolitikai célkitűzések megvaló­sításában is részt vesznek. Munká­juk, eredményeik alapján elismert, megbecsült emberek.- A dombóvári vasutasokat a városban is, a megyében is, az országban is meg­becsülik. Ezt munkájukkal, magatartá­sukkal érdemelték ki. E megbecsülés kézzel fogható jelei: a dombóvári vasutas kommunisták közül van, aki tagja a megyei pártbizottságnak, küldöttünk ott volt a XIII. kongresszuson, van ország- gyűlési képviselőnk, megyei tanács­tagunk, van aki képviseljen bennünket a városi pártbizottság végrehajtó bizottsá­gában. De ott vannak a vasutasok a mun­kásőrségben és mindenütt, ahol csele­kedni kell.- A pártdemokráciáról, az üzemi demokráciáról beszélgettünk eddig. Óhatatlanul felvillan az emberben a kérdés: e jogok gyakorlása során kemény bírálatok is elhangzottak. A bírálatot pedig nem mindenki fogadja szívesen ...- A megtorlásra gondol? Nos, ha erre, akkor az én álláspontom a következő: aki jól dolgozik, aki becsületesen él, azt meg kell becsülni, még akkor is, ha keményen bírál. A bírálat szerintem jobbító szándék - és ezt nem üldözni, hanem becsülni kell. Meggyőződésem, hogy e véleményt magukénak vallják a csomópont gazda­sági vezetői is. SZALAI JÁNOS Amit évtizedeken át meg nem oldott a reformkor, megoldotta március 15 Pes­ten és Budán, és szerte az országban. Az 1848. március közepén kirobbant pol­gári forradalom megnyitotta az utat a szabadsághoz, a demokratikus jogok­hoz, a függetlenséghez - elsöpörte a job­bágyrendszert. A márciusi események­ben ott volt a 37 esztendős, radikális nézeteiről híres Perczel Mór is, aki már korábban is, többször is szembekerült a Habsburg-rendszerrel. Tudjuk, Bonyhá- don született 1811-ben. Nem akart katona lenni, csak a szülői döntést elfo­gadva, 16 esztendős korában hadapród lett az 5. tüzérezrednél. Parancsnokainak sem sikerült császárhűségre nevelni, emiatt nem volt kedvelt fiatal a parancs­nokoknak. S amikor a lengyelek fegyvert fogtak szabadságukért - ugyancsak szülői döntés révén - elköszönt a hadse­regtől, mert az elnyomottak harcát kívánta segíteni. Elhatározta, hogy elszö­kik ezredétől, és néhány társával átmegy a határon és csatlakozik a lengyel sza­badságharcosokhoz. A hadseregből ugyan eltávozott, de a katonai bíróság mégis halálra ítélte. Az ítéletet golyóval kellett volna végrehajtani. Szinte a fél ország fogott össze megmentéséért... Ezt követően sokáig nincs dolga a hadsereggel. Alig 20 esztendős, amikor - 1831-ben - a vármegye szolgálatába állt. Feltűnő, hogy a haladó gondolko­dású ifjú a konzervatívok élén támogatja a reform híveit. A támadás éle Bezerédj István ellen irányult. Hosszú idő telik el, amíg visszatalál a haladó gondolkodá­súak táborába. 1839-1840-ben, egykori ellenfelével van már ekkor egy táborban, s tehetsége, képessége szerint támo­gatja a reformtörekvéseket. A reformerek és a konzervatívok pártviszálya olykor rendkívül éles volt, több esetben került sor összetűzésre. A konfliktusok csak­nem mindegyikében ott volt Perczel Mór. Ez feltűnt a főhatóságoknak is, s emiatt vizsgálatot rendeltek el ellene. Súlyos vádak terhelték. A vád szerint felségsér­tést követett el, részt vett pártviszályból keletkezett verekedésben, az ellenfél választóit életveszélyesen megfenye­gette, lövöldözött, lázított. A vádat - annak reményében, hogy hasonló eset nem fordul elő - elejtették. 1843-ban Bezerédj István mellett ő lett a másik Tolna megyei követ a pozsonyi országgyűlésben. Lehetősége nyílott arra, hogy eszméit, elképzeléseit ország-világ előtt ismertesse. A közteherviselés és az ország függetlensége volt leggyakrabban a felszólalásainak témája. Jó szónok volt, hamar megnyerte hallgatóit nemcsak az országgyűlésen, hanem Tolna, Baranya, Fejér, Pest, Komárom megye közgyűlései­ben is. Díszpolgári oklevelet vehetett át Székesfehérvárott. Pesten ott volt a forradalmi ifjúság köré­ben, részt vett az ismert 12 pont összeállítá­sában. Március 15-e után Perczel Mór számára is felgyorsultak az események. Március 17- én Komárom megyében a megyegyűlésen ismerteti a 12 pontot, két nappal később Pécsett tisztelik meg, tiszteletbeli polgárrá választották. 27-én Perczel Mór javaslatára a forrongó ifjúság a Nemzeti Múzeum park­jában követeli a nép választottaiból álló nemzeti konvent összehívását, mert a diéta nem alkalmas a követelések teljesítésére. Számos megbízást kap az új, magyar kormánytól, áprilisban, májusban. Június 12-én Magyarország rendőrfőnöke lett. Nem sokkal később Budán is, Bonyhádon is képviselővé választották, de mert tenni­valói Pesthez és Budához kötik, ezért lemond a bonyhádi mandátumról. Amikor Jellasics szeptemberben meg­támadta az országot Perczel Mór kor­mánybiztos lett. Kossuth hozta őt javas­latba. Ott volt a szerb seregeket tönkre­verő pákozdi csatában. A nemzetőrség az ő irányításával vívta csatáját. Ezt követően Perczel feladatul kapta, hogy üldözze a menekülőket és 3000 emberével foglalja vissza a Muraközt. Az akció várakozáson felül sikerült, s ez meghozta a tábornoki kinevezését. Muraközt decemberben el kellett hagynia, Kossuth parancsára. Miközben északkeleti irányban visszavo­nult kisebb csatákat vívott meg sikerrel, de december 29-én Mór térségében az oszt­rák túlerővel szemben vereséget szenve­dett. Ez volt Perczel első vesztes csatája. Seregét szétszórták, s 1500 katonája maradt a csatatéren. Ez az az időpont ami­kor végleg megromlott közte és Görgey között a viszony. Vereségét is Görgeynek tudta be. A tábornok Pesten rendezi seregét fel­tölti a létszámot és Szolnok felé vette az irányt. Január ismét a sikerek sorozatát jelentette számára. Szolnok és Cegléd a sikerek fő állomásai. S aztán Dembinszky rendelkezésére bocsátja teljes seregét mert nem értett egyet az új főparancsnok parancsával, mely szerint a győztes csa­pata egy részét más seregekhez irányította át TÁBORNOK SEREG NÉLKÜL ... Új sereg szervezésébe fogott, s az új sereg élén azt a feladatot kapta a kormány­tól, hogy induljon Bácskába-Bánátba, és ott tisztítsa meg a terepet a lázadóktól. Új seregével Szegedről indult feladatának tel­jesítésére. 1849. április 3-án megtámadta Szenttamást, a szerb lázadás főfészkét Csak többszöri szuronyrohammal tudta bevenni a várost, amelyet felgyújtatott. Utána Titel, Torontál, Nagybecskerek és Pancsova a győzelmes előrenyomulás állomásai. Közben Perczel és Kossuth között is konfliktusra került sor. Perczel főleg Kos­suth közvetlen intézkedéseivel elégedet­lenkedett. Görgey „futtatása” különösen nem tetszett Perczel tábornoknak. S ezt természetesen Görgey is tudta. S amint ilyenkor lenni szokott, a személyeskedés megtorló intézkedést szült. Görgey - emberi gyengeség - bosszút állt. Egy, afront viszonyaira alig ható apróbb vereség után Görgey eltávolította Perczelt hadserege éléről. Újból katonák nélkül maradt De Perczel tábornok igaz hazafi volt. Tudta, hogy a hazának szüksége van rá. Újra nekifogott hadsereget szervezni. Kecskeméten, Cegléden és környékén - hívó szavára - mintegy 15 000 ember sereglett zászlaja alá. S alig állt fel a sereg, a kormánytól kapott utasításra elindult, beve­tették a cári csapatok ellen. Ez azonban nem hozott sikert. Július 30-án - Kossuthtal történt újabb összetűzés miatt - felmentették parancs­noki tiszte alól. De Perczel ekkor is úgy érezte, a katonák között a helye. Nem parancsnokolt többé, de önkéntesként még részt vett az augusztus 9-i temesvári csatában ... s aztán Törökország felé vette az irányt. Augusztus 14-én hagyta el az országot. Emigrációba vonult. A szabadságharc legendás hírű tábor­noka csaknem két évtizedig volt távol hazá­jától. Az 1867. évi kiegyezés nyitotta meg előtte az utat hazafelé. 1867 júliusában érkezett Magyarországra. K. BALOG JÁNOS A Tolna Megyei Levéltár őrzi a Perczel-család iratait Ezek egyike az itt látható, katonai vonatkozású, 1849. március 19-én kelt Perczel Mór tábornok nyílt rendelete (nyílt parancsa) a szegedi főhadiszálláson készült amelyben uta­sítja Perczel Miklóst induljon a Délvidékre, Szabadkára. Halmai Lászlóval, a MÁV dombóvári üzemi pártbizottság titkárával

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom