Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-06 / 55. szám

———————— 2 NÉPÚJSÁG A magyar pártkiildöttség az Ordzsonikidze-gyárban (Folytatás az 1. oldalról.) ötezer dolgozója, 3500 mun­kása előtt nagyszabású fel­adatok állnak a 12. ötéves tervidőszakban. A termék- mennyiséget másfélszeresé­re, a munka termelékeny­ségét 1,6-szeresére kell nö­velniük. A gyárat 1957-ben Lenin Renddel, kétszer az Októ­beri Forradalom Érdem­renddel és egyszer a Népek Barátsága érdemrenddel tüntették ki. A magyar küldöttség ez után megnézte azt az üze­met, ahol a számjegyvezérlé­sű szerszámgépeket szerelik össze, az automatizált és ro- botizált gyártósorok részei! készítik. A hatalmas üzemcsarnok munkatársai tapssal fogadták az MSZMP főtitkárát és a küldöttség többi tagját. Az üzemben Jevgenyíj Voronyi- csev részletesen ismertette az egyes készülő gépek rendel­tetését, műszaki mutatóit. Elmondta, hogy az itt gyár­tott egyik géptípust 32 or­szágba exportálják, köztük az NSZK-ba. Japánba és Kana­dába. Az üzerqlátogatás befejez­tével a gyár igazgatói tanács­termében a vendégek talál­koztak a vállalat dolgozóinak képviselőivel. A. találkozót Anatolij Szvjatyenko. a gyár pártbi­zottságának titkára nyitotta meg. A vállalat kommunistái és dolgozói nevében meleg szavakkal köszöntötte a ma­gyar küldöttség tagjait, s személyükben a testvéri Ma­gyarország dolgozó népét. El­mondta: az üzem dolgozói nagy figyelemmel kísérik az SZKP XXVII. kongresszusá­nak munkáját, s az ott meg­szabott célkitűzésekhez iga­zítják feladataikat, munká­jukat. Rámutatott, hogy az Kádár János: Bevezetőben megköszönte a szíves fogadtatást, a tartal­mas programot, és átadta a gyár dolgozóinak, s rajtuk keresztül Moszkva lakossá­gának, az egész Szovjetunió népének a magyar kommu­nisták, a magyar munkás- osztály, a szocializmust épí­tő magyar nép jókívánságait. Utalt rá: ez a gyár azért is emlékezetes számára, mert itt találkozott a moszkvai munkásokkal az SZKP KB főtitkáraként Jurij Andropov elvtárs, a magyar nép nagy­ra becsült barátja, aki nehéz időkben volt harcostársunk. — Küldöttségünket — mon­dotta ezután Kádár Já­nos — az MSZMP Központi Bizottsága megbízta, hogy vegyünk részt a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusán. Most már vége felé közeledik a kong­resszus, és elmondhatom, hogy nemcsak mi követtük nagy figyelemmel az ott fo­lyó munkát, hanem minden politika iránt érdeklődő em­ber Magyarországon. — Pártunknak a tanácsko­záson elhangzott üdvözleté­ben is kifejeztük, hogy a kongresszus tartalmával, tö­rekvéseivel egyetértünk, azo­kat a legmelegebben, fenn­tartás nélkül üdvözöljük. itt dolgozók is hozzájárulnak a műszaki-tudományos fej­lesztés meggyorsítására, ki­dolgozott program végrehaj­tásához. Ezt követően Vlagyimir Komarov brigád vezető, a Szocialista Munka Hőse mondott rövid beszédet. Hangsúlyozta, hogy a párt­tagok és a párton kívüliek egyaránt támogatják a kong­resszus célkitűzéseit. „A leg­felsőbb pártfórum a jövőn­ket vázolja fel, ezért min­den dolgozó, minden brigád figyelemmel és reménykedés­sel követi a kongresszus me­netét” — jelentette ki. Be­számolt arról, hogy a kong­resszusi munkaverseny során a gyár dolgozói közül január —februárban több mint öt­százan 2,5—3 havi feladatot teljesítettek idei tervükből. mint olyanokat, amelyek egybeesnek a magyar kom­munisták törekvéseivel. A történelmi fejlődés adott pil­lanatából is következik, hogy ez nem egyszerűen az SZKP soron leVő kongresszusa; a Szovjetunió fejlődésének mai szakaszában meghatározó szerepet játszik. Azok a kér­dések, amelyek itt napiren­den vannak, egyszersmind a többi szocialista ország, a szocialista világrendszer köz­ponti kérdései is. Eltérések persze lehetnek, de a lénye­get illetően feltétlenül igaz ez a megállapítás. A szocia­lista világrendszer fejlődésé­nek jelenlegi szakaszában ha­sonló feladatokkal küzd min­den szocialista ország, tehát ilyen értelemben is vala­mennyiünknek fontos az SZKP XXVII. kongresszusa. — A világ is egy olyan pillanathoz érkezett, amikor ennek a kongresszusnak, a Szovjetunió szavának külö­nösen nagy súlya van. Béké­ben élünk, de az imperialis­ták fokozott és rendkívül ve­szélyes fegyverkezési ver­senyt szítanak. Világháborút azonban saját pusztulásdk veszélye nélkül nem tudnak kirobbantani. Így él most .az emberiség egy kritikus idő­szakban. Konsztantyin Mescsankin üzemvezető arról szólt, hogy a kongresszus nagy esemény az ország életében, megnyitja a fejlődés széles távlatait. Ezt a dolgozók már az SZKP KB 1985. áprilisi ülése után felismerték, amit jól bizo­nyított a kongresszusi doku­mentumok országos vitája is. Megérezték, hogy le kell győzni a tehetetlenséget, fel kell számolni az elavult be­idegződéseket. Nagy felada­tok állnak előttünk, új mó­don, új mércével kell mér­nünk magunkat és elvtársa­inkat. Ez a pártfórum áttö­rést hozó kongresszusként, az újítók kongresszusaként vonul be pártunk történeté­be — mondta. Ezt követően Kádár János mondott beszédet. — Ennek a kongresszus­nak minderről van mondani­valója az egész világ számá­ra. A fegyverkezési verseny kérdésében az egész szocia­lista világ véleményét fejezte ki, amikor az erőfölényről szólva kétszer is nemet mon­dott. Kijelentette: a Szovjet­unió, a Varsói Szerződés or­szágai nem törekednek erő­fölényre, de nem engedik azt sem, hogy az Egyesült Álla­mok, a NATO államai erőfö­lényre tegyenek szert. A szovjet javaslatok e tekin­tetben teljesen világosak: tárgyaljunk, fogadják el a kinyújtott kezet, oldjuk meg együtt a vitás nemzetközi kérdéseket. Ez megfelel a szovjet, a magyar és minden nép érdekeinek. — A kongresszusi vitában sok szó esett a műszaki fej­lesztés, a termelés, a társa­dalmi fejlődés felgyorsításá­ról. Ezt a feladatot kellő súllyal és jókor vetette fel. Bizonyos, hogy az imperia­lista körök respektálják a szovjet rakétákat, de attól talán még jobban tartanak, hogy a Szovjetunióban fel­gyorsítják a fejlődést. Ez óriási húzóerőt jelent a töb­bi szocialista országnak is, A mi rendszerünk szabad utat nyit a termelőerők fejlődése előtt. A gyakorlatban ez az elv nem mindig érvényesül, s ha nem, akkor meg kell vizsgálni és meg kell változ­tatni a gyakorlatot. Ezt teszi az SZKP XXVII. kongresz- szusa. — Ezt a tanácskozást mi bel- és külpolitikai szem­pontból egyaránt nagyszerű kongresszusnak tartjuk. Jól érezzük itt magunkat, mi ilyen kongresszusra vártunk. — Teljes sikert kívánunk a kongresszus határozatai­nak végrehajtásához. Ezt mi magyarok mint elvtársak és barátok szívből mondjuk, ez az érdekünk is. Ügy vagyunk ezzel : ha a szovjet ember egy kicsit könnyebben léleg­zik, a Szovjetunióban dina­mikusabban mennek a dol­gok, akkor ez nekünk is jó, mi is könnyebben lélegzőnk. Beszéde további részében az MSZMP főtitkára pártunk és kormányunk politikájának néhány történelmi tapaszta­latáról, és mai jellegzetessé­geiről tájékoztatta a mun­kásgyűlés résztvevőit. Rész­letesen szólt országaink együttműködésének erősíté­séről, kapcsolataink bővíté­sének, egymás tapasztalatai tanulmányozásának fontos­ságáról. — Egy úton járunk — mondotta. — Ezen a kong­resszuson éreztem, hogy a szovjet emberek bizakonak, mert óriási erők vannak eb­ben az országban: szellemi energiák, szakmai tudás, tu­domány, alkotókészség. Mi is bízunk a jövőben, mert ezek az erők hazánkban is jelen vannak, csak meg kell tanul­ni, hogyan hozzuk mozgásba őket, és akkor valóban dina­mikusabb lesz a fejlődésünk. Kádár János végezetül a gyárlátogatás tapasztalataira utalva elismeréssel szólt a látottakról, gratulált a kol­lektívának az elért eredmé­nyekhez. További sikereket, jó eredményeket kívánva bú­csúzott a gyár dolgozóitól. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Anatolij Szvja- tyenko a gyár dolgozói nevé­ben az üzemben készülő egyik többrendeltetésű szer­számgép makettjét adta át Kádár Jánosnak. Az MSZMP főtitkára a találkozás emlé­kére a Parlament látképével díszített herendi porcelántá­lat nyújtott át a vendéglá­tóknak. Sikert kívánunk a kongresszus határozatainak végrehajtásához PANORAMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte Jerry Rawlings-t a Ghánái Köztársaság elnökét, az ország függetlenné válásá­nak 29. évfordulója, Ghana nemzeti ünnepe alkalmából. PÉCS A pécsi központi temető­ben helyezték szerdán végső nyugalomra a 39 éves Hor­váth János vájárt a február 18-án történt vasasbányai fejtésomlás egyik hősi halott­ját. Ravatalánál a Mecseki Szénbányák, Vasas Bánya­üzem, a bányakörlet vezetői, valamint közvetlen munka? társai bányász díszegyenru- háb'an álltak kegyeleti őrsé­get. A vállalat dolgozói nevé­ben Nagy Attila, Vasas Bá­nyaüzem főmérnöke búcsú­zott Horváth Jánostól. Ko­porsóját a bányászhimnusz hangjainak kíséretében he­lyezték a sírba. MOSZKVA A Szovjetunióban napi­rendre került a halálbün­tetés eltörlése, jelentette ki Alekszandr Szuharjov szov­jet igazságügyminiszter. A miniszter nyilatkozatában el­mondotta: egy sor törvény- tervezeten dolgoznak s az igazságszolgáltatás azt- látja feladatának, hogy a jövőben az első ízben bűnözőket eny­hébben büntessék, a fő cél pedig az legyen, líogy ismét beilleszkedjenek a társada­lomba. STOCKHOLM Nagy segítséget adott Olof Palme svéd miniszterelnök gyilkosának felkutatásához egy fiatal svéd festőnő: váz­latot készített a rendőrség számára a tettesről — jelen­tette be szerdán sajtóértekez­leten Hans Holmer stockhol­mi rendőrfőnök. A huszonkét esztendős művésznő, aki el­sősorban arcképeket fest, né­hány perccet a merénylet után látta a gyilkost. Mivel a férfi éppen egy utcai lám­pa alatt haladt el, a nő né­hány másodpercre tisztán lát­hatta arcát. A művésznő ne­vét biztonsági okokból nem közölték. A képet esetleg már csütörtökön nyilvánosságra hozzák. PEKING ., A harbini bíróság ’ nyolc évi börtönre ítélte Alimura- dov Samil Gadzzsi Ogli má­sodpilótát, aki 1985. decem­ber 19-én erőszakkal eltérí­tett egy szovjet utasszállító repülőgépet, amely kínai te­rületen szállt le. 1986. március 6. Befejeződött a kongresszusi vita (Folytatás az 1. oldalról.) gyedmillió levél érkezett az SZKP XXVII kongresszusa# hoz, támogató, kérdéseket felvető, kéréseket, panaszo­kat tartalmazó, kivizsgálást kérő és intézkedéseket szor­galmazó levelek. A kongresz- szus megbízta az SZKP új központi bizottságát, foglal­kozzék majd a beérkezett le­velekkel, és tegye meg a szükséges lépéseket. A szovjet pártkongresszus szerda délután zárt ülést tar­tott. Az utolsó napirendi pont az SZKP központi szer­veinek megválasztása. A ta­nácskozás várhatóan.ma dél­ben ér véget. Határozat a politikai beszámolóról Az SZKP XXVII. kong­resszusa jóváhagyta az SZKP Központi Bizottságá­nak politikai irányvonalát és gyakorlati tevékenységét — állapítja meg a Központi Bizotság politikai beszámoló­járól elfogadót kongresszusi határozat. Az okmány aláhúzza, hogy a jelenlegi fordulópont jel­legű szakaszban, az országon belül és a világ- színterein kialakult minőségileg új helyzetben ismételten meg­nyilvánult a párt hűsége a marxizmus—leninizmus iránt, az a képessége, hogy mélyen megértse, és reálisan mérje fel a helyzetet, helyes tanul­ságokat vonjon le a tapasz­talatokból, megtalálja a megérett problémák megol­dásának útjait, leküzdjön mindent, ami elavult. A határozat rámutat: a történelem, a társadalmi fej­lődés egyre sürgetőbben kö­veteli, hogy világméretek­ben megszervezzék az álla­mok és a népek közötti konstruktív és alkotó jellegű együttműködést. A béke és a haladás erői képesek világ­szerte semlegesíteni az im­perializmustól eredő veszélyt, megállítani a világnak a nukleáris szakadék szélére való sodródását, megakadá­lyozni azt, hogy a vilàgûç harctérré váljék. A kongresszus azXSZKP belpolitikai vonalát jellemez­ve megállapította, hogy a párt tevékenységének legfőbb területe a gazdaság. Az ok­mány megállapítja, hogy 1961 vagyis az SZKP harmadik programjának elfogadása óta a Szovjetunióban a nem­zeti jövedelem csaknem négyszeresére, az egy főre eső reáljövedelem pedig 2,6- szeresére növekedett. A kongresszuson bírálóan értékelték az elért eredmé­nyeket, s megállapították: a fő feladat ma az, hogy mi­nél rövidebb idő alatt le­küzdjék a gazdaság fejlődé­sében tapasztalható kedve­zőtlen tendenciákat, sokkal dinamikusabbá tegyék a gazdaságot, tág teret biz­tosítsanak a valóban forra­dalmi átalakításoknak. A ha­tározat nagy figyelmet szen­telt az aktív szociálpolitiká­nak. Az okmány kimondja: a párt szigorúan tartja ma­gát a szociális igazságosság elvéhez, s arra törekszik, hogy eltávolítson mindent, ami akadályozza ennek az elvnek a folyamatos megva­lósítását. Az SZKP külpolitikai stra­tégiáját elemezve, a kong­resszus rámutatott, hogy a párt nemzetközi síkon ki­fejtett tevékenységében a fő irány továbbra is az, hogy elhárítsák a háborús ve­szélyt, megvalósítsák a tö­megpusztító fegyverek meg­semmisítésének programjait, amit Mihail Gorbacsov ja­nuári nyilatkozata kifejtett. Az okmány megfogalmaz­za azt a fontos elméleti és gyakorlati jelentőségű követ­keztetést, miszerint nemzet­közi síkon olyan objektív feltételek alakultak ki, ame­lyek közepette a kapitaliz­mus és a szocializmus kö­zötti párviadal csakis és ki­zárólag a békés verseny és a békés versengés formái között mehet végbe. A határozat külön fontos­ságot tulajdonít a nemzet­közi biztonság átfogó rend­szere megteremtése elvi fon­tosságú alapjainak — ame­lyet a Központi Bizottság politikai beszámolója ter­jesztett elő. Rámutat, hogy ehhez a tételhez igazodva el lehetne érni, hogy a bé­kés egymás mellett élés az államközi kapcsolatok legfőbb univerzális elve le­gyen. A kongresszus felhív­ja azokat a kormányokat, pártokat, társadalmi szerve­zeteket és ■ mozgalmakat, amelyeket valóban aggaszt a béke sorsa, felhív minden népet, hogy még szorosab­ban és még termékenyebben működjenek együtt a hábo. rú elleni ütközet megnyeré­se érdekében. A határozat a párttal fog­lalkozó fejezetében kimond­ja, hogy az SZKP új szer­kesztésű programja, a szer­vezeti szabályzat tételeinek következetes valóra váltása tovább növeli az SZKP ve­zető szerepét, befolyását a szocialista társadalom min­den területén tapasztalható tevékenységre. Mai kommentárunk Semmitmondó gesztus Llso pillantásra csupa kedvező igeretet tartalmaz beszéd, amelyet a dél-afrikai államfő a johannesburgi parlament mostani ülésszakán mondott. Pieter Botha nem kevesebbet jelentett be, mint, hogy rövidesen (várhatóan pár napon belül) feloldják az ország egyes részein csak­nem egy esztendeje érvényben lévő rendkívüli állapotot, s néhány hónap múlva, választásokat rendeznek a dél­afrikai ellenőrzés alatt álló Namíbiában. Csakhogy az elnök beszédét sűrűn megtűzdelte külön­böző „ha”, „de” és „amennyiben” feltételekkel, amelyek gyakorlatilag semmissé tették saját közlendőjét. A rend­kívüli állapot felfüggesztésével párhuzamosan például a tervek szerint másfajta „alkotmányos felhatalmazást" fognak adni a biztonsági erők számára, hogy azok tovább­ra is hathatósan megakadályozhassák az — úgymond — elszigetelten előforduló incidenseket. (Hogy a megmozdu­lások mennyire „szórványosak”, arra csupán egyetlen adat: az elmúlt nyolc hónap során nyolcezer embert vet­tek őrizetbe, s ezeregyszáz feketebőrű tüntető vesztette életét az összecsapásokban.) Namíbiát illetően — amit Dél-Afrika az ENSZ minden érvényes határozatát megsértve, évtizedek óta törvény­telenül birtokol — hasonló a helyzet. Johannesburg eddig is elfogadhatatlan előfeltételekhez kötött mindenfajta vá­lasztást és politikai rendezést, s Botha most ugyanezt meg­ismételte: a voksolásra szerinte csak akkor kerülhet sor, ha kivonják a szomszédos Angolából az ott tartózkodó kubai alakulatokat. Érthető, hogy ezt az összekapcsolást órákon belül visszautasította még olyan magasrangú sze­mélyiség is, mint Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár, aki szóvivője útján rámutatott: a dél-afrikai követelés alap­talan, Namíbia függetlenségének megadását nem lehet összekapcsolni semmilyen egyéb kérdéssel. E. É. Kádár János beszél a moszkvai Szerszámgépgyár dolgozóinak képviselőivel rendezett találkozón (Telefotó)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom