Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-05 / 54. szám
A "népújság 1986. március 5. Mandula virágzás - néptánc fesztivál A bogyiszlói néptánctgyiitles Szicíliában tos olasz táj, a városok, az emberek megismerésével nagyon gazdag élményanyagot is adott. Utazásuk során átszelték egész Itáliát. A Pó síkság után hol szelídebb, de inkább meredek hegyek között vezetett a nagyszerűen kiépített autópálya. Viaduktokon, sokszor hajmeresztő mélységek felett keltek át, míg célhoz értek. Az együttes télben indult és tavaszban érkezett. Igaz, hogy a február Olaszországban is hidegebb volt a megszokottnál, mégis kellemesnek tűnt a plusz 13—18 fokos hőmérséklet, különösen, amikor az ott-'s honi hidegekről értesültek, hogy Magyarországon dühöng a tél. Szicíliában a kertek a kikeletet hirdették, virágoztak a mundulafák, a mimózák, zöldelltek a szántóföldek, a rétek. Lenyűgöző látványt nyújtottak a nagy kiterjedésű narancs- és citromültetvények. A fák haragos zöld lombjai között éretten sárgállottak a gyümölcsök, akkor volt a szüret ideje. A nálunk virágcserépben tartott kaktuszok Szicíliában a szabadban embermagasságot is meghaladó méretűre nőnek és kínálgatják a tyúktojás nagyságú színes, szúrós, de ízletes gyümölcseiket. Az ezüstös lombú olajfák, a leanderek, a ciprusfák, az örökzöld tölgyek az első napok után már megszokott látvánnyá lettek. Az együttes jövet és menet is egy-egy napot töltött Rómában, így alkalma volt, ha felszínesen is, ismerkedni az örök várossal. Az embereket lenyűgözte az ókori világ- birodalomniak romjaiban is monumentális központja és az egész földet átfogó katolicizmus központjának megannyi építészeti, képzőművészeti remeke. A háromszáz- nyolcvanezer nézőt befogadó cirkusz, a Kolosszeum épülete, a Tiberis folyó mellett magasodó Angyalvár, a köztársaság korabeli birodalom társadalmi és politikai életének színtere, a Fórum Romániám. .. A bogyiszlói népi együttes tagjai vidáman, a nagy feladat okozta kellemes izgalommal indultak a hosszú útra. Sikerek és gazdag élmények után mégis a döbbenettől elszótlanodva tértek vissza. Érthető, hiszen a zenekar bőgőse, Bogdán Péter már nem volt a hazatérő csoportban. Mindenki tudta, hogy Peti bácsi, — aki any- nyira ragaszkodott az úthoz — beteg, de nem sejtették, hogy ilyen súlyosan. A szicíliai program utolsó napján lett rosszul és a kinti orvosi kezelés, a gondos és lelkiismeretes ápolás ellenére hazautazás közben az állapota válságossá vált. Padovában kórházba kellett szállítani. Majd érkezett a távirat — gyászhírrel. A család vesztesége mellett a néptáncegyüttes, de bizonyára a mai magyar népzene szegényebb lett egy lelkiismeretes, a zenét magas szinten művelő egyéniséggel. —6 —n A meteorológiai jelentések Olaszországgal kapcsolatos híreit január végén kevés helyen kísérték olyan figyelemmel, mint Bogyiszlón, hiszen az együttes Itáliába készült, hogy részt vegyen a szicíliai Agrigentóban immár 32. alkalommal megrendezésre kerülő nemzetközi folklórfesztiválon. Méltán esett a rendező szervek választása az együttesre, hiszen évek óta országosan is a legjobbak között tartják számon a hagyományőrző kategóriáiban a bogyiszlóiakat. A 40 tagú csoport a közel 2500 km-es autóbuszút után érkezett Agrigentóba, ebbe a többezer éves dél-szicíliai városba, amelynek múltja az ókori Görögország történetébe nyúlik vissza. A hagyományos fesztivál minden évben február első hetében kerül megrendezésre, amely a tavaszt, a mandulavirágzást köszönti. Az alkalomhoz illő színpompás, látványosságban és vidámságban gazdag ez a több napon át tartó népünnepély. Az idén a világ különböző részéről 10 ország együttesét hívták meg a rendezők: Angola, Columbia, Izrael, Jugoszlávia, Magyarország, Puerto-Rico, Spanyolország, Svájc, Szovjetunió és természetesen Olaszország együttesei mutatták be hazájuk néptánc- és népdalkultú- ‘ráját. A fesztivál kimagasló és sokak számára felejthetetlen eseményt nyújtott az érkezés másnapján az esti fáklyás felvonulás, amely lényegében a rendezvény megnyitója volt. A menetet, amely a városháza elől indult, középkori lovagok — természetesen lóháton — vezették, utána következett a Hollandiából érkezett Majorettes „Carmencitia”, a 40 fős, válogatotton csinos, nagyszerű mozgású lányok csaptata, akiket hatvantagú fúvószenekar kísért. Ezeket követték a népi együttesek, a népviseletük, a táncuk és zenéjük tarka kavalkádjával. A felvonulás mintegy 5 kilométeres szakaszán két oldalon az érdeklődők tömege, akik a szűk utcában egymás hegyén-hátán — olaszos temperamentummal — „szemlélték” az eseményeket. J Az együttesek csütörtökön, pénteken és szombaton délelőttönként különböző iskolákban adtak külön-külön műsort, délután és este pedig egy tizenkétezer nézőt befogadó óriási cirkuszi sátorban léptek fel. A nézőtér minden alkalommal megtelt. Az agrigentói fesztivál programja vasárnap a festői Templomok völgyében, az ókori Concordia templom előtti szabadtéri fellépéssel és díjkiosztással zárult. A bogyiszlói együttes olaszországi turnéja ezzel nem zárult le, mivel a következő két nap az Agrigentóban szereplő együttesek közül néhánnyal egy közeli városka, Naro folklór rendezvényén vett részt. A bogyiszlói népi együttesnek igen rangos mezőnyben kellett helytállni. Hiszen ha csak az általunk — nem szakemberek, csak a néptáncot szeretők által — ismert két ország néptáncmozgalmát nézzük, a Szovjetunióét és Jugoszláviáét, tudjuk hogy ezek a nemzetközi élvonalba tartoznak. Az is nyilvánvaló; hogy a latin-amerikai és a spanyol dal, valamint tánckultúra mégiscsak közelebb áll az olaszokéhoz, mint a mienk. Ezekhez jön még az angolaiak vagy az izraeliek táncainak egzotikuma. Mindezek ellenére a magyarok sikere egyértelmű volt, amit a közönség tapsa mellett az elhozott díj is bizonyít. A fesztiválon nem voltak helyezések, csupán díjak, azonban azok átadási sorrendjéből következtetni lehet az együttesek rangsorára is. A „fődíjat” a columbiai együttes nyerte. A bogyiszlói csoport a szicíliai bankok ezüstplakettjét kapta, és őket csupán a szovjet és a már említett columbiai együttes előzte meg. Az együttes tagjainak az út a sikerek mellett —, a sajáEkkor 22 Celsius fok volt „árnyékban” Előtérben a magyar zászló, színpadon a bogyiszlóiak Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ A KGST Moszkvában megtartott legutóbbi, 41. ülése valamennyi szocialista ország életének jelentős eseménye volt. A kormányfők áttekintettek, majd elfogadtak egy fontos nemzetközi dokumentumot : a KGST-országok 2000-ig szóló tudományosműszaki fejlődésének komplex programját. Az Együttműködés 2000-ig című írás szerzői három Kaukázuson túli ’ szovjet köztársaságba (Grúziába, Azerbajdzsánba, Örményországba) látogattak el, hogy megtudják, konkrétan mit is tesznek a program megvalósításáért. Mindhárom riport fő témája a Magyarországgal kialakított kétoldalú együttműködés. Negyedszer rendezik meg az idén Moszkvában a jégkorong világ- és Európa- bajnokságot. A szovjet főváros 1957-ben fogadta először a világ legjobb koron- gozóit. Az újabb találkozásra 1986. áprilisában kerül sor a Luzsnyiki Stadionban. Az Útkeresések és remények (A moszkvai jégkorong-világbajnokság küszöbén) című cikk a várható esélyeket, a szovjet csapat felkészülési módszerét elemzi. Az Egy rendhagyó kolhoz című cikkben a Csernyigovi területi Avantgárd kolhoz múltjáról, jelenéről, jövőjéről olvashatunk. Megtudjuk belőle, milyen eredménnyel zárták az elmúlt évet, milyen elképzelésekkel indulnak neki a 12. ötéves tervnek. 1987-ben lesz hetven esztendeje, hogy győzött a nagy októberi szocialista forradalom. A folyóirat most indított sorozatával a középiskolások világnézeti oktatásához szeretne segítséget nyújtani. Olyan jelentős személyiségeket mutat be, akik Lenin közvetlen fegyverbarátaiként és munkatársaiként vettek részt a forradalom előkészítésében és az új, szocialista társadalom alapjainak lerakásában. Ez alkalommal az Arcok egy nemzedékből sorozatban Mihail Kalinyinról olvashatunk. LÁNYOK,ASSZONYOK A félelem egyensúlya? Nem, az értelem egyensúlya! című cikkében a nukleáris leszerelés, a béke megvédésének kérdését tárgyalja Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának nyilatkozata alapján R. Szaggyejev akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Űrkutatási Intézetének igazgatója. Andrej Taraszov Szvetlána Szavickajáról szóló írásának második részét közli a lap márciusi száma. Új sorozat indul a lapban A moszkvai utcák őrzik emléküket címmel, amely azoknak a felejthetetlen, magyar kommunista harcosoknak az emlékét őrző helyeket mutatja be, akik a szocialista Magyarországért, a világ dolgozóinak közös ügyéért küzdöttek. Az első cikk a Vörös térre kalauzol, ahol Lenin 1919. májusában Szamuely Tiborral találkozott. A kiemelkedő szovjet pedagógus, Nagyezsda Krupsz- kaja pedagógiai hagyatékát elemzi L. Kovinyko Hogy boldoggá tegyük a gyerekeket című írása. Van ilyen jog címmel több oldalas összeállításban a Kupavnai Finomposztógyár munkásai és alkalmazottai válaszolnak a külföldi olvasók kérdéseire. A messzi Északon című képes riport a grönlandi fókákkal ismerteti meg az olvasót. A 11 éves Nyika Turbinának már megjelent egy verseskötete. A fiatal költőnőt mutatja be, és verseiből ad válogatást a ... De szavak nélkül fulladok című írás. Bulat Okudzsavával készített riportot a magyar olvasók számára Vere Minajeva. Közli a lap Okudzsava néhány versét is. A legújabb szovjet táncdalok magyarországi bemutatójáról ad képes beszámolót a Slágerbarátság című írás. A Melléklet terítőmintát, kötött mellény leírását, szoknya-mellény szabásrajzát tartalmazza. szputnyik A Szovjetunió maga mögött tudhat egy újabb nagy jelentőségű politikai párbeszédet — az SZKP XXVII. kongresszusát. A korábbi pártkongresszusok is mindenkor újabb és újabb mérföldkövet jelentettek a szovjet társadalmi, politikai és gazdasági életben. A közelmúltban lezajlott országos pártfórum azért is bír különös jelentőséggel, mert konkrétan és felelősséggel meghatározza az ország társadalmi és gazdasági fejlődését ígérő felgyorsítási folyamatot. Az ütemváltás szükségszerűvé vált, a kor követelménye, hiszen az elektronika, a lézer- technika és a biológiai technika alkalmazása új távlatokat jelöl meg, s egyben új szemléletet, új munkamódszert igényel a mindennapi életben is. A szocializmus életképessége már korábban is bebizonyosodott: a Szovjetunió lakossága a világ összlakosságának csupán mintegy egyhatodát teszi ki, mégis a világ ipari termelésének több mint húsz százalékát állítja elő. Am ahhoz, hogy az ország lakossága a korábbinál magasabb színvonalat érjen el, fel kell gyorsítani megannyi folyamatot, azokat is, amelyeket eddig jónak, elfogadhatónak, hatásosnak ismertek. E témát taglalják a folyóirat márciusi számának anyagai : Borisz Krotkov A szovjet kommunisták és a társadalom című írása és A szerkesztő noteszából című rubrika alatt megjelenő vezércikk. Az utóbbi időben világszerte nagy aggodalmat keltett az Egyesült Államoknak az a törekvése, hogy elkezdi az idegbénító hatású bináris tölteteknek, a vegyi fegyvereknek az egyik legszörnyűbb és legbarbárabb fajtájának a gyártását. A bináris fegyverrel a Szputnyik márciusi számában két cikk is fog- lalozik. „Egyetlen országról sem terjesztenek annyi valótlanságot, mint Oroszországról. Naponta találkozhatunk ilyenekkel a nyugati sajtóban, tévében, moziban. Ideje, hogy valaki végre elmondja az igazságot.” E szavak Peter Ustinovtól, a világszerte ismert, orosz származású angol színésztől származnak. Az én Oroszországom című cikk arra a könyvre utal, amely azonos címmel a londoni Macmillant kiadónál jelent meg. Tanulságos olvasmány. Milyen jövő vár Afrikára? A közelmúltban természeti csapások, aszályok sújtották Afrika egyes országainak lakosságát. Éhezésüket, szenvedésüket nem nézhetik közömbösen a világ népei. Afrika1 aggodalmak és remények címmel közli a folyóirat Szer- gej Kulikovnak a témát sokoldalúan taglaló cikkét. Sok veszedelem, betegség is leselkedik az emberiségre, köztük a rosszindulatú daganat — a rák. A jelek arra mutatnak, hogy közel van már e küzdelem végső kimenetelének napja. E témáról olvashatnak A rák: küzdelem és- győzelem című írásban Ízelítőül két adat: a hatékony gyógyszerkészítmények kutatása jelenleg 30 szovjet és 13 külföldi daganatellenes kipróbálás alatti gyógyszert említ. Felbecsülhetetlen szerepe van a káliumnak a mezőgazdasági termelés intenzivitá- sában. Káliumtrágyázás nélkül nagy hozamok nem érhetők el. Egy szenzációs tudományos vitáról számol be Oleg Boriszov Szibéria újabb kincse című riportjában. A szerző arról ad hírt, hogy a Szovjetunióban — a jelek szerint — megtalálták a világ talán legnagyobb káliumlelőhelyét. És egy írás, amely a sportot egészen sajátos aspektusból közelíti meg: Pjotr Go- tovcev, az orvostudományok kandidátusa a „féloldalas” sportágakról ír, illetve azoknak a veszélyéről. Melyek ezek a sportágak? Például a vívás, a tenisz, a súlylökés, stb. A sportoló egyik oldala fejlődik, míg a másik ... A háborúnak nincs nőies arca címmel Szvetlána Alek- szijevics belorusz írónő egykori frontharcos nőkkel folytatott beszélgetéseit gyűjtötte csokorba. A könyvben szereplő egyik frontharcosnő, aki Berlinig eljutott, egy megszívlelendő feliratot hagyott a Reichstag egyik falán az utókor számára: „Én, Szofja Kuncevics, azért jöttem Berlinbe, hogy megöljem a háborút.” Vajon megölte? Galéria a pécsi dóm körül Érdekes szabadtéri galéria bontakozik ki a pécsi dóm környékén. Olyan nagy al. kotoknak — íróknak, költőknek, képzőművészeknek, Muzsikusoknak _ a szobrait állították, illetve állítják fel, akik valamiyen módon kötődtek a mecsekaljai városhoz. Hangulatos kertek, sétányok, terek adtak helyet a már elkészült műveknek — valamennyi jeles szobrász alkotása. A példát az elődök adták, amikor a sétatéren 120 évvel ezelőtt elhelyezték a város két híres zenészének, Amtmann Pros- pernek és Weidinger Imrének az emlékművét. A mai szobrok közül az elsőt 1972-ben avatták fel: a középkori várkertben áll Boros Miklós egész alakos Janus Pannonius-szobra. Első európai rangú költőnk, mint ismeretes, Pécs püspöke volt a XV. században. Csontváry Kosztka Tivadar szobra a sétatér fái között — a műveinek szentelt múzeummal szemközt — kapott helyet; korának egyik legnagyobb festőjét Kerényi Jenő formálta meg bronzból. A vársétányt díszíti a Pécsett is járt költő, Ady Endre szobra, amelyet fehér márványból faragott ki Me. locco Miklós. Az utóbbi időben további szobrokkal gazdagodott a székesegyház környéke. Kodály Zoltánt sok szál fűzte Pécshez, szobrát Varga Imre készítette el; a mű a dóm előtti parkban áll. Ugyancsak Varga Imre alkotta meg Liszt Ferenc szobrát; a zeneszerző és zongoraművész 1846-ban hangversenyezett a mecsekaljai városban. A püspöki palota mellett erkélyt képeztek ki, annak korlátjára támaszkodik krómacél alakja. A megyei könyvtár közelében levő kis térre került Borsos Miklós újabb munkája, Babits Mihály bronz szobra; a költő tíz évig diákoskodott Pécsett. A dóm környezetében egyetlen külföldi művész kapott szobrot, természetesen őt is szoros kapcsolat fűzte Pécshez. A délszláv klub udvarán áll August Senoa horvát író szobra, Farkas Pál alkotása. Senoa a múlt század derekán Pécsett diákoskodott, majd Zágrábban élt, s olyan szerpe volt a horvát nemzeti regény megteremtésében, mint nálunk Jókai Mórnak.
