Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-04 / 53. szám
2 Képújság 1986. március 4. A szovjet gazdaság fejlesztésének fő irányai (Folytatás az 1. oldalról.) Nem hozták meg a szükséges eredményeket a mezőgazdaságba befektetett jelentős ráfordítások. Rendszeresen nem hajtották, végre a hatékonyság növelésének feladatait, erőtlenül valósult meg a tudományos-műszaki haladás. Mindez nem maradhatott hatás nélkül az egész gazdaság fejlődésének eredményeire, arányaira, s a nemzeti jövedelem több milliárd rubeles veszteségében mutatkozott meg. Ennek következtében nem teljesítettük a népjólét emelésének számos feladatát, például a reáljövedelmek, a kiskereskedelmi áruforgalom növelését. Gyökeres változtatásokra és mélyreható változtatásokra volt szükség, és a párt kitartóan kereste az ország előtt álló feladatok átfogó megoldásait. Erre az átalakításra' ösztökélte a kommunistákat, az egész szovjet népet az SZKP Központi Bizottságának 1985. évi áprilisi teljes ülése, amely áttörést eredményezett társadalmunk életében. A legfontosabb most az, hogy a szocialista terv- gazdaság előnyeit és növekvő lehetőségeit kihasználva, következetesen valósítsuk meg az SZKP gazdasági stratégiáját. A 2000. évig szóló stratégiai feladat A beszámoló második fejezetét bevezetve, az előadó a Fő Irányok tervezetét úgy jellemezte, hogy az konkrét feladatokban és számokban testesíti meg az SZKP-nak a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítását szolgáló, 2000-ig érvényes programját, a szovjet társadalom új állapotának elérését, az ország termelőerőinek mélyreható átalakítását, a termelési viszonyok korszerűsítését. A Fő Irányok tervezete — mondotta a kormányfő — olyan jelentős problémák és nagyszabású komplex célprogramok tudományosan megalapozott kidolgozásán alapul, amelyek lényegében átfogják a 2000-ig tartó időszakot. Ilyenek: az élelmiszer- és energiaprogram, a gépipar, és a kemizálás fellendítése, a közszükségleti cikkek termelésének fokozása és a szolgáltatásúik fejlesztése. Azokat a célokat, amelyeket a szovjet gazdaságnak a XX. század végére el kell érnie, az SZKP új szövegezésű programjának megállapításaival teljes összhangban határoztuk meg. A nemzeti jövedelem és az ipari termelés megduplázását tervezzük, s lényeges mértékben növekedni fog és gyökeresen átalakul az ország termelő apparátusa. Ennek eredményeként az elkövetkező 15 év alatt olyan gazdasági potenciált hozunk létre, amely nagyjából megegyezik a szovjet hatalom évei alatt a mai napig felhalmozott potenciállal. A szocializmusban a társadalmi termelés legfőbb célja a nép anyagi és kulturális színvonalának állandó növelése. A jelenlegi szakaszban a kommunista párt azt tűzi ki feladatul, hogy minőségileg új szintre emelkedjék a jólét. Az ütem növekedését a mindenoldalú és következetes intenzifVkálás alapján kell elérni. Nem csupán a munkatermelékenység növelését tűztük ki célul, hanem azt is, hogy csökkenteni kell az anyag- és eszközigény ességet, s nem egyes ágazatokat, hanem a népgazdaság egészét kell átállítani az in- tenzifikálás vágányaira. A szocializmus . alapvető problémái megoldásának fő iránya végső soron a társadalmi munka termelékenységének növelése. A Fő Irányokban azt a célt tűztük ki, hogy népgazdasági szinten 2000-ig 2,3—2,5-szeresé- re növelj ük a munkatermelékenységet. Ennek eredményeként a szovjet gazdaság a fejlődés minőségileg új útjára lép: a termelés növelése első ízben valósul meg a munkaerő-szükséglet egyidejű csökkentésével. A gazdaság anyagi erőforrások iránti szükségleteinek kielégítésében távlatilag az a feladat, hogy a tüzelőanyag-, energia-, nyersanyag-, fém- és egyéb anyag- szükségletek növekményét 75—80 százalékban megtakarításból fedezzük. Történelmi jelentőségű feladat, hogy a tudományos-műszaki forradalom vívmányai alapján végrehajtsuk a népgazdaság új műszaki rekonstrukcióját. E nagyszabású célok és feladatok megvalósítása lényegesen előbbre viszi az országot a társadalmi haladás útján, jelentősen megerősíti- világgazdasági helyzetét, s még jobban növeli a szocializmus vonzerejét. Ehhez mozgósítanunk kell minden erőnket és tartalékunkat, működésbe kell hoznunk a szocialista termelés növelésének és hatékonysága fokozásának valamennyi tényezőjét. A legfontosabb az emberi tényező sokoldalú aktivizálása. A XII. ötéves terv - fontos szakasz Nyikolaj Rizskov a beszámoló következő fejezetében hangoztatta, hogy a párt hosszú távú gazdasági stratégiájának gyakorlati megvalósításában az első és rendkívül felelős szakasz a XII. ötéves terv. Az előadó leszögezte: a XII. ötéves tervnek meg kell vetnie az alapot ahhoz, hogy a következő évtizedben felgyorsuljon az ország társadalmi çs gazdasági fejlődésének üteme. Ez szükségessé teszi, hogy a népgazdasági arányok kialakítása közben megkülönböztetett figyelmet fordítsunk a beruházási politikára. Az eredmények növelését úgy kell elérni, hogy közben lényegesen csökken a legfontosabb erőforrások fel- használása és javulnak a munka minőségi mutatói. Az új ötéves terv egyik alapvető sajátosságaként az előadó kiemelte: első ízben történik, hogy a nemzeti jövedelemnek, az iparnak és az anyagi termelés más ágazatainak egész növekedésénél gyakorlatilag a munka termelékenységének gyorsabb ütemben kell növekednie. Az iparban a feldolgozó ágazatok növekedése kétszerese lesz a tüzelőanyag- és nyersanyagtermelő ágazatokénak. A másik sajátosság az olyan ágazatok fejlődésének meggyorsítása, amelyeknek biztosítaniuk kell, hogy a népgazdaság elérje a tudományos-műszaki világszínvonalat. A villamosenergiatermelés, a vegyipar, az olajfeldolgozó ipar és a gépgyártás hányada az iparban 1990-re eléri a 41 százalékot. Végül, kivétel nélkül minden ágazat a korábbinál nagyobb mértékben fordul a közszükségleti cikkek gyártása és a szolgáltatások fejlesztése felé. Az iparban fokozni kell a ,,B-’ csoportnak az „A” csoporténál gyorsabb fejlesztését. A legjelentősebb strukturális változás a gépgyártás növekedésének erőteljes meggyorsításához kapcsolódik. Szükséges, hogy a XII. ötéves terv időszakában ennek az ágazatnak a növekedési üteme 1,9-szerese legyen az egész iparának. A tudomanyos-müszaki haladás meggyorsításának a párt által kidolgozott irányítási stratégiája abban foglalható össze, hogy a tudomány és a technika terén széles frontot alakítva, a kulcsirányokban összpontosítsuk a rendelkezésre álló eszközöket. A tudományos-műszaki haladás egyik legfontosabb iránya a csúcstechnológiák széles körű bevezetése. A XII. ötéves tervidőszakban 1,5—2-szeresére kell bővíteni az egyes iparágakban fc haladó bázistechnológiák alkalmazását. A másik irány a termelés automatizálása és gépesítése. Népgazdasági méretekben az automatizálás szintje átlagosan kétszeresére nő. A népgazdaság elektronizálásában a számítástechnikai eszközök termelése öl év alatt 2,3-szeresére nő, az ipari robotok állománya pedig háromszorosára. Az új technika és technológia bevezetésének az egész ötéves tervidőszakra előirányzott méretei biztosítják a társadalmi munkatermelékenység növekményének több mint kétharmadát, s 28 milliárd rubellel csökkentik az ipari termelés önköltségét. Nyikolaj Rizskov a tudományos-műszaki haladás igen fontos láncszemének nevezte az ágazati tudományos munkát, s ennek irányításában mutatkozó hibákat. Rámutatott, hogy számos minisztériumi vezető tehetetlenséget és felelőtlenséget árul el e hatalmas tudományos-műszaki potenciál felhasználásában. Ugyanakkor rendkívül aktívan szerez be olyan külföldi technikát és technológiát, amelyet saját erővel, itthon is sikeresen elő lehetne állítani. A beruházási politika és a beruházási építkezés Az előadó a XII. ötéves terv beruházási politikája újdonságának nevezte, hogy az a tudományos-műsza'ki haladás felgyorsítására és — ezen az alapon — a termelés anyagi bázisának és szerkezetének minőségi átalakítására irányul. Lényegesen bővül a beruházások növekménye: az 1981—1985. évi 125 milliárd rubelről a mostani ötéves tervidőszakban 170 milliárd rubelre emelkedik. — A XII. ötéves terv fontos sajátossága, hogy a gépgyártásban jelentősen, 80 százalékkal növeljük a beruházásokat. A gépgyártás az a komplexum, ahol anyagi formát öltenek a tudományos-műszaki haladás eredményei. A báziságazatok közül megkülönböztetett figyelmet kap a tüzelőanyag- és energiaipari komplexum. Országunk és a szocialista közösséghez tartozó államok népgazdaságának megbízható tüzelőanyag-ellátása — miközben a tüzelőanyag kitermelése és szállítása mind nehezebbé válik — a beruházások 47 százalékos növelését tette szükségessé. Az agráripari komplexumra — az élelmiszerprognam- nak megfelelően — az ösz- szes beruházás mintegy harmada jut. Ezen belül elsőbbséget kapnak azok az ágazatok, amelyek mezőgazdasági nyersanyagokat dolgoznak fel. Az új ötéves terv jellemző vonása, hogy a termelés műszaki megújítására és rekonstrukciójára helyezi a hangsúlyt. A beruházások e célokra irányuló része az 1985-ös 37 százalékról 1990- ben 50 százalékra emelkedik. A műszaki megújítás és a rekonstrukció elsődlegessége az újabb építkezések bizonyos korlátozását követeli meg, különösen az ország európai részén. Üjabb építkezésekbe csak a nagyszabású szerkezeti átalakulások megvalósítása, a tudományos-műszaki forradalom által / megkövetelt ágazatok létrehozása és a természeti kincsek kiaknázása céljából kezdünk. Nyikolaj Rizskov a beruházási politika központi láncszemének nevezte a beruházási építés gyökeres átalakítását és hatékonysága növelését. Rámutatott: ezen a területen éveken át sok megoldatlan probléma halmozódott fel. Nem teljesítették a létesítmények építési határidejét, megengedték az építési költségek emelését, mértéken felül nőtt a befejezetlen építkezések és a beépítetlen berendezések száma. Elsősorban az eszközök szétforgácsolásával kell határozottan leszámolni. Hosz- szú ideje beszélünk erről, ennek ellenére az országban több mint 300 ezer kisébb- nagyobb építkezés folyik egyidejűleg. Ez még gazdaságunk hatalmas méreteit figyelembe véve is megengedhetetlenül sok. Az SZKP Központi Bizottsága utasítást adott a rend megteremtésére ezen a területen. 1987-tel kezdődően áttérünk az építkezések szigorúan normatív határidőhöz kötött tervezésére és kivitelezésére. Nincs kizárva, hogy számos kevésbé fontos beruházást félbe kell hagyni, át kell csoportosítani az erőket és eszközöket. Csak így tudjuk valóban legalább felére csökkenteni az építkezések időtartamát — hangoztatta Rizskov, majd arról szólt, hogy az ötéves terv beruházási programjának megvalósítása szükségessé teszi a beruházási építkezés iparszerűségi színvonalának emelését. A szerkezetpolitika és a népgazdasági komplexumok fejlesztése Áttérve a XII. ötéves terv szerkezetpolitikájának elvi jelentőségű irányaira, Nyikolaj Rizskov mindenekelőtt kiemelte a végtermékeknek — a gépeknek és berendezéseknek, a közszükségleti cikkeknek, a kész építőipari létesítményeknek — az úgynevezett közbülső termékekénél — a tüzelőanyagokénál, a nyersanyagokénál és a félkésztermékekénél — gyorsabb ütemű növekedését. Az iparban a feldolgozó ágazatok növekedése kétszerese lesz a tüzelőanyag- és nyersanyagtermelő ágazatokénak. A másik sajátosság az olyan ágazatok fejlődésének meggyorsítása, amelyeknek biztosítaniuk kell, hogy a népgazdaság elérje a tudományos-műszaki világszínvonalat. A viilamosenergia- termelés, a vegyipar, az olajfeldolgozó ipar és a gépgyártás hányadia az iparban 1990-re eléri a 41 százalékot. Végül, kivétel nélkül minden ágazat a korábbinál nagyabb mértékben fordul a közszükségleti cikkek gyártása és a szolgáltatások fejlesztése felé. Az iparban fokozni kell a „B” csoportnak az „A” csoporténál gyorsabb fejlesztését. Nagymértékben kell javítani a kőolajkitermelő ipar helyzetén, különösen Nyu- gat-Szibériában. Ennek az ágazatnak a mulasztásai nehézségeket okoztak a gazdaságban. Az olajipari minisztérium, a tyumenyi kőolaj- és földgázipari főigazgatóság és vállalatai nem voltak felkészülve, hogy olyan körülmények „ között Beszámolójának következő részében Nyikolaj Rizskov többek között elmondta: Terveink és feladataink sikeres megvalósítása elválaszthatatlanul összefonódik a gazdálkodás irányításának és módszereinek korszerűsítésével. A korábbi módsze- ' rekkel és a régi szervezeti formákkal a termelést nem állíthatjuk az átfogó inten- zifikálás útjára, ezeket összhangba kell hozni az új feltételekkel és a gazdasági fejlesztés mai követelményeivel. Nem részleges javítgatásokra, hanem — amint azt politikai előadói beszédében Mihail Gorbacsov kifejtette — radikális reformra van szükség. Nyíltan meg kell mondani, hogy egészen a legutóbbi időkig sok tekintetben lebecsültük az irányítási rendszer megjavításának sürgető szükségességét. Lassú és felemás volt ez a munka. A régi, mindenekelőtt adminisztratív módszerekhez való ragaszkodás kerekedett • felül, ami fékezte a gazdaság fejlődését. A párt levonta a szükséges következtetéseket, és világos feladatot tűzött ki : nagy horderejű intézkedéseket kell megvalósítani az egész irányítási rendszer tökéletesítése terén, hogy lényegesen növeljük annak hatékonyságát, döntő mértékben meggyorsítsuk a tudományos-műszaki haladást, minden lehetséges módon aktivizáljuk az emberi tényezőt. Ezt a feladatot sokoldalúan és alaposan megindokolja az SZKP XXVII. kongresszusának politikai beszámolója, dolgozzanak, amikor csökken a legfontosabb lelőhelyek kútjainak hozama. A legrövidebb időn belül fel kell számolni a kialakult lemaradást. A mezőgazdasági tervfeladatokra áttérve a miniszterelnök kijelentette: a szerkezetátalakítás egyik fontos iránya, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a szovjet nép sokrétű és megnövekedett szükségleteinek teljesebb kielégítésére. Ezt fejezi ki az élelmiszeripari termékeket, valamint más fogyasztási cikkeket gyártó ágazatok gyorsított ütemű fejlesztése. Jelentős mértékben fejlődik a mezőgazdaság, erősödik anyagi-műszaki bázisa. Növelni kell mindenfajta mezőgazdasági termék termelését. Ehhez jobban el kell látni a kolhozokat és a szovho- zokat új műszaki eszközökkel, műtrágyával, növényvédő szerekkel, valamint nagyobb földterületen kell javítani a talajt, és hatékonyan kell kihasználni ezt az erőforrást. A szemes termények termelését 250—255 millió tonnára tervezzük emelni, a hús termelését 21 millió tonnára. Ezeket az eredményeket csak intenzív technológiák alkalmazása, a hektárhozamok, illetve a produktivitás emelése alapján és az agrár-ipari komplexum ' új irányítási és gazdálkodási módszereire támaszkodva lehet elérni. öt év alatt 30 százalékkal — vagyis az ipari termelés egészénél gyorsabb ütemíen — tervezzük növelni az ipari fogyasztási cikkek termelését; jelentősen bővülni fog választékuk és javulni minőségük. A Fő Irányok tervezete előirányozza az energiaigényes termelés közelebb vitelét a tüzelőanyag- és energiabázisokhoz, valamint a munkahelyek számának növelését a szükséges munkaerőforrásokkal rendelkező körzetekben. Különösen nagy figyelmet fogunk fordítani Szibéria és a Távol-Kelet gazdaságának komplex fejlesztésére, természeti kincseinek kiaknázására és az ehhez szükséges szállítási útvonalak létrehozására. amely meghatározta lépéseink elvi vonalát. Ennek a vonalnak lényege az, hogy a demokratikus centralizmus megingathatatlan elvére támaszkodva, erősítjük és tökéletesítjük a gazdaság centralizált, tervszerű irányítását, amely. a szocializmus nagy vívmánya és alapvető előnye. A XII. ötéves tervidőszakban szívósan kell dolgoznunk azon, hogy létrehozzuk az irányítás egységes rendszerét, következetesen kialakítsuk a gazdasági mechanizmus elemeit, keressük az irányításnak, a termelés ösztönzésének és szervezésének hatékonyabb formáit és módszereit. Az ötéves tervidőszak egyik legfontosabb feladata az, hogy a népgazdaság ösz- szes ágazata az irányítás új formáira térjen át. A gazdasági mechanizmus további tökéletesítésével s valamennyi elemének komplex kidolgozásával összefüggő munkában különösen nagy jelentőségű az önálló gazdasági elszámolás elmélyítése. Szoros, szilárd összefüggést kell teremteni a vállalatok és az egyesülések tevékenységének végeredményei és azok között az alapok között, amelyeket a termelés fejlesztésére, munkabérre, ' a dolgozók anyagi ösztönzésére, szociális szükségleteik kielégítésére képeznek. Hangsúlyoznunk kell, hogy a gazdasági normatívák a tervirányítás perspektivikus eszközét jelentik. Ezekben rugalmasan kapcsolódik ösz- sze a gazdaságirányítás centralizált alapja az áru- és Az irányítás és a gazdálkodás módszereinek korszerűsítése Folytatja tanácskozását az SZKP XXVII. kongresszusa.
