Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-04 / 53. szám
1986. március 4. Képújság 3 Nők más-más szerepben IL Yáraljaiak otthon és az együttesben „Mint egy nagy csatád...** Vidámság, meghittség, kiegyensúlyozottság, határozottság, összetartás, megértés, barátság... közösség. £a még mi mindent lehetne fölsorolni a váraljai hagyományőrző együttest ismerve, hallgatva beszélgetésüket, közös dalolásukat, nézve táncukat. Mindezt Bánáti Zoltán, a körzeti művelődési ház igazgatója, az együttes vezetője frappánsan így fogalmazza meg: ,,Mint egy nagy család”. Aztán hozzáteszi — csupán a rend kedvéért —, hogy ,jó család, minta család”. pénzviszonyok és az érték' törvény felhasználásával. A politikai beszámolóban új módon, elvi alapon vetettük fel azt a kérdést, hogy fejleszteni kell az irányítás demokratikus alapjait, bővíteni kell a dolgozóknak a vállalat ügyeiben való közvetlen részvételét. Ezért a már létező kollektív formákkal együtt újabbakat kell feltárni a dolgozóknak az irányításban való részvételére. Az egyik ilyen hatékony formává, mint arra a (beszámoló is rámutatott, a dolgozó kollektívák tanácsai válhatnának. Új módon kell megoldani a minisztériumok szerepének és funkciójának kérdését. Munkájuk tartalma és stílusa, a szervezeti struktúrák a gazdálkodás régi, elsősorban adminisztratív módszerei alapján alakultak ki. Az irányítás gazdasági * módszereinek, a vállalatok és az egyesülések jogai kibővülésének figyelembevételével a minisztériumoknak lényegesen át kell alakulniuk abból a célból, hogy a korábbi funkciók egy részét átadják a Külgazdasági A beszámoló ezután arra tért ki, hogy a pártnak a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítására irányuló vonala nagy követelményeket támaszt a külgazdasági tevékenységgel szemben. Abból indulunk ki — mondotta a szovjet kormányfő —, hogy a jelenlegi világban elengedhetetlenül szükséges a gazdasági és tudományostechnikai kapcsolatok aktit’ fejlesztése, a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel. Mi ebben fontos eszközét látjuk a békés, jószomszédi államközi kapcsolatok fenntartásának és megszilárdításának, a nép- gazdasági problémák kölcsönös együttműködéssel való megoldásának. Meghatározó volt és marad a testvéri szocialista országokkal folytatott együttműködés. A KGST-tagországok felső szintű gazdasági értekezletén hozott határozatuk alapján a következő években nagy lépéseket kell tennünk a szocialista integráció fejlesztésében, s azt a széles körű gyártásszakosítás és kooperáció alapján kell elmélyítenünk. Ennek az egész munkának tengelye lesz a KGST- tagországok ezredfordulóig szóló tudományos-műszaki komplex haladási programjának következetes megvalósítása. Természetesen sok függ majd a szocialista országok kollektív szervezete, termelő kollektíváknak, megszabaduljanak a felesleges napi ügyek intézésétől, s megbízzanak a vállalatokban. A továbbiakban NyíkoLaj Rizskov rámutatott: A gazdaság Intenzívebbé tételének feltételei között növekszik az áraknak — mint a hatékony költségfelhasználás és a gazdasági tevékenység eredményei megbízható mércéinek, a tudományos-technikai haladás és a termékminőség-javítás hathatós ösztönzőinek — szerepe. A jelenlegi gazdaság különösen magas követelményeket állít a termelés Irányítói elé. Fontos, hogy vezetőinknél a közgazdasági gondolkodásmód korszerű típusát alakítsuk ki, amely magában foglalja a magas szakmai tudást, szocialista vállalkozókedvet, előrelátást és azt, hogy a kollektíva nevelői és szervezői legyenek. Az egész irányítási rendszer tökéletesítéséből adódó feladatok megvalósítását a pártszervezeteknek állandóan ellenőrizniük és irányítaniuk kell. kapcsolatok a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa munkájának javításától is. Az integrációs folyamatok további elmélyítése feltétlenül alkotó, újító szemléletet igényel. A régi. megszokott formák, amelyek az extenzív fejlesztés időszakában alakultak ki, nem képesek biztosítani az együttműködés dinamikusabb fejlődését. Ezért kell új utakat keresni, határozottan törekedni a vállalatok és az ágazatok közvetlen együttműködésére, fejleszteni a közvetlen gazdasági kapcsolatokat, illetve közös egyesüléseket, tervezőirodákat, laboratóriumokat létrehozni. A külkereskedelem jelentős és egyre növekvő mértékben járul hozzá gazdaságunk fejlődéséhez. A hagyományos utakon azonban lehetetlen gyorsan előre haladni. Elsősorban az export nyersanyag-központúságát kell megváltoztatni, az exportban fokozni kell a feldolgozó ágazatok arányát. A minisztériumokat, az egyesüléseket és a vállalatokat az ország exportpotenciáljának növelésére kell késztetni. Javítani kell a gépek, a berendezések és más késztermékek minőségét, versenyképességét. Az importpolitika pedig arra hivatott, hogy tevékenyen elősegítse a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását. A párt'szociális politikájának keretében elvi jelentőségű a Lakosság növekvő fizetőképes keresletének maradéktalan kielégítése. Nem túlzás azt mondani, hogy ma ez az egyik legidőszerűbb feladat. Megoldásával közvetlenül összefügg a munka fokozottabb anyagi ösztönzése, a szabad idő ésszerű kihasználása, a szovjet emberek hangulata, a hiánycikkek okozta káros jelenségek leküzdése. Mindenekelőtt javítani kell a lakosság élelmiszerellátását, különösen húsból, tejtermékekből, zöldségből és gyümölcsből. Az iparcikkek fogyasztásának is progresszív változásokon kell átmennie. A lakosság iparcikkellátásának színvonala az utóbbi években észrevehetően nőtt, egyes árufajtáknál a piac telítetté vált. Most egy jóval bonyolultabb probléma kerül előtérbe: a minőség és a választék kérdése. A választék- bővítéssel és a divatos termékek előállításával kapcsolatos problémák megoldása során természetesen nem szabad megalapozatlanul csökkenteni az elsősorban gyermekeknek és időseknek szánt olcsó, de jó termékek gyártását. Beszámolói a végén N yiko- laj Rizskov ' hangsúlyozta: Most arra van szükség, hogy teljes határozottsággal, energiával és kitartással valósítsuk meg az elfogadott terveket. A tömegek alkotó erejére, az országos szocialista versenymozgalomra támaszkodva harcot kell indítanunk a kitűzött feladatok gyakorlati megvalósításáért. Nagyszerű feladatok ezek, összhangban vannak népünk létfontosságú érdekeivel, eszményeivel és békevágyával. Felszólalások A hétfő délutáni ülésen elhangzott felszólalásában Alekszandr Ljasko, az Ukrán Köztársaság Miniszter- tanácsának elnöke a „Fő Irányok” tervezetéiből, Nyiko- laj Rizskov előadói beszédéből azokra a részekre hívta fel a figyelmet, ahol az összes szövetségi köztársaságok harmonikus fejlesztéséről volt szó. A fogyasztási szövetkezetek köztársaságközi és területközi kapcsolatainak felélénkítését, a városi szövetkezeti kereskedelem áruellátásának javítását sürgette á szovjet fogyasztási szövetkezetek szövetségének vezetője, Mihail Trunov. Kolhozelnök, majd egy fejőnő eredeti hangvételű felszólalását élvezhették a kongresszusi küldöttek, azután Pavel Fegyir.ko, a kraszno- jarszki határterületi pártbizottság első titkára kapott szót. Beszélt Szibéria termelőerőinek fejlődéséről, természeti erőforrásainak felhasználásáról. Fegyirko több bíráló megjegyzést tett olyan minisztériumok címére, amelyek hátráltatják az építőipari bázis kialakítását, a szolgáltató ipar fejlesztését. Anatolij Majorée, a Szovjetunió energetikai és villamosítási minisztere arról tájékoztatta a kongresszust, hogy az ország évi áramtermelése meghaladta a másfél billió kilowattórát. Beszélt az atomenergia fokozott hasznosításáról, a szocialista országok energiaellátási együttműködésének további kilátásairól. A délutáni ülésen üdvözölte a kongresszust Harilaosz Flonakisz, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, majd Alfred Nzo, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) főtitkára tolmácsolta Dél-Afrika forradalmi erőinek üdvözletét. Hétfőn este a kongresszus bizottságot alakított a gazdasági és társadalmi fejlesztés fő irányainak tervezetéhez benyújtott módosító és kiegészítő javaslatok elbírálására. Kedden reggel az ötödik napirendi pont megvitatásával, azaz a miniszterelnöki gazdasági előterjesztés vitájával folytatja munkáját az SZKP XXVII. kongresszusa. Bánáti Zoltánné, Kiamik Mihályné, Schmidt Károly- né és Till József né ... velük üljük körül az asztalt, no és az igazsághoz tartozik, hogy a beszélgetésbe bekapcsolódik Bánáti Zoltán és Csurrva Sándor is. (Az utóbbi is tagja az együttesnek.) Mielőtt lepergetnénk a beszélgetést, jegyezzünk meg valamit. Azt, hogy e találkozás apropója elsősorban nem az, hogy az együttes a napokban ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját, s ugyanekkor a szervezett hagyományőrzés ötvenötödik jubileumát. Hanem inkább az, hogy a váraljai együttes nőtagjai között olyan asszonyokra leltünk, akik kicsit mások (voltak), mint a hasonló korú és ugyancsak vidéken élő társaik. S még valami a történelmi hűség kedvéért: a gyöngyösbokréta csoport — nem kis büszkeséggel mutatják a róluk készült fotókat, melyek 1934- ben, az Új idők című folyóiratban, Herczeg Ferenc szerkesztésében jelentek meg — megszűnésétől, azaz 1945- től 1975-ig ugyan nem volt hírneves együttese Váraljának, „De az ország akkor sakkal fontosabb feladatai, gondjai közepette is mindig akadtak a községben- elkötelezett, lelkes hívei, vezetői paraszti kultúránk átmentésének.” — írja Bánáti Zoltán. S ezek után az asszonyoké a szó. Mégpedig érdekes bevezetővel: — Attól eltekintve, hogy az asszonynevünk nem a legmagyarabb, magyar lányok vagyunk mindannyian. — És már mondják is nevüket: Tóth Judit, Imrő Éva, Rémes Erzsébet és Horváth Irén. És az együttes alapító tagjai mindannyian. — Amikor kezdődött a mi táncunk, bizony apróbb- nagyobb gondok támadtak belőle. A férjek eleinte — ha nem is mind — nem nézték jó szemmel, hogy asz- szony létünkre eljárunk a kultúrba. — Persze, aztán hozzászoktak, sőt jöttek velünk. Volt aki beszállt a táncba is, volt aki nézőként kísérte a csapatot, a legtöbben pedig a korábbinál jobban besegítettek ez otthoni munka elvégzésében. — Hogy a falu is a szájára vett bennünket a kezdetben? Ugyan, az nem volt érdekes. Tudtuk, hogy hamarosan bizonyítunk és akkor rajtunk lesz a falu szeme, örülnek majd sikereinknek. — Eleinte nem nagyon tetszett a dolog senkinek, de azért vagyunk asszonyok, hogy az ellenkezőjéről meg tudjuk győzni az embereket ... De nem ám szóval, véletlenül se gondolja úgy ... Hanem a tánccal, a dallal, a szép műsorösszeállítással, melyek nemcsak a mieink, hanem az egész községé, azé a községé, mely -közel két évszázados ipari múltja ellenére szinte az ‘ első világháború végéig zárt világ volt, ahol szinte érintetlenül élitek tovább a paraszti szokások, hagyományok. A betelepült „jött-ment” is igyekezett alkalmazkodni,' betartván a „módit”. Váralján két csoportban éli életéit a hagyományőrzés. A gyerekek. — ők az utánpótlás — Kiamik Aranka művészeti vezető segítségével és utasításai alapján „lesik el” szüleik mozdulatait, a szülők pedig elődeiktől örökölt lépéseket, népdalokat viszik színre a hazai és a külföldi közönség örömére. Bánáti Zoltánné Klamík Mihályné Schmidt Károlyné Till Józsefné — Még visszatérve a kezdetre ... — mondja Klami-k Mihályné — akkorában férjem még dolgozott, mini gépkocsivezető, most négy napja nyugdíjas. Korábban akkor ért haza amikor a munkája engedte. Tehát az állatok rendezése a házimunka mellett rám maradt. Most már ő is segít, s a pénteki napokon, amikor próba van, bizony nem kel! lóhalálában érkeznem. — Az az igazság, kapcsolódik Klamiknéhoz Schmidt Károlyné —, hogy mindig meg tudjuk úgy szervezni magunkat, hogy ne kelljen rohanni sem az előadásra, sem pedig a próbára. És azt hiszem, hagy akinek a vérében van az alaposság az rendesen végzi a munkáját odaadó a közéletben, nem ijed meg a társadalmi munkától ___ — Ha mindenre kell tanú, akkor én vagyok az egyik — mondja Bánáti Zoltán. — Az együttes tagjai mindig mindenhova odaérnek, mindig az erejükhöz mérten a legtöbbet adják és úgy érzem, hogy az együttes gyermektagjai, de még a falu népe előtt is példaképnek számítanak. Minit kiderült, ahogyan az asszonyok „ráhajtanak” próbák előtt az otthoni munkára, próba előtt bizony „rá- hajtan&k” a jó erőnlétre is. Minden próbát tornagyiakor- latokkal vezetnek be. — Az elején a zenés torna miatt is röpködtek a megjegyzések ... De ma már talán akkor tennék szóvá a dolgot, ha elmaradna a torna — nevet Till Józsefné, akit a többiek örzsének szólítanak. Aztán utóbbi éveinek szomorú eseményeit idézi, s azt mondja, hogy talán belerokkant volna a bánatba, ha nem lett volna az együttes. Egyébként az elmúlt 10 esztendőben a váraljai népi együttesnek 1617 -próbája volt, 29 815 -résztvevővel. -Pontosan 265-ször léptek fel, s utóbb kétszer nyerték el — természetesen a hagyományőrző kategóriában — az arany minősítést. Elnyerték a Szocialista Kultúráért kitüntetést, és a Kiváló Együttes címet. Ezenkívül az együttes több tagja részesült rangos elismerésben. Belföldi és külföldi díjaikat terjedelmi okok miatt egyszerűen lehetetlenség felsorolni. Csupán még egy összehasonlító adat, ami igazán figyelemre méltó: igaz, hogy koruk miatt már sokan „kikoptak” a táncból, és a dalból, de ösz- szesen 170 tagja volt eddig az együttesnek, azaz a váral- jaiak 10 százaléka (!) színpadon is bemutatta csodálatos hagyományaikat. Az áldozatvállalásról, mint olyanról velük kapcsolatban aligha lehet beszélni, mert ők e szép munkát és a hozzá kapcsolódó egyebeket nem áldozatnak, hanem valami egészen másnak tartják. De mégis ... -Bánáti Zoltánné nagy nehezen bevallotta, hogy ők például pontosan a szereplések miatt nem tartanak otthon jószágot, mivel annak ellátása gondot jelent. Schmidtné pedig arról beszélt igen szépen, hogy idős édesapját utazásai alkalmával a szomszédok „rendezik", s náluk is kosztol olyankor. Csuma Sándor pedig családostól táncolt és táncol az együttesben, s mint mondja, munkahelyén, a mázas zász- vári bányaüzemben soha nem jelentett gondot a kikérő érkezése. És az anyagiakról csupán annyit, hogy az együttesnek több fenntartója és támogatója van. Viszont a díszes női népviselet csöppet sem olcsó, sőt a ruhaanyagok, és gyöngyök flitte- rek beszerzését is jórészt külföldön tudják csak megejteni. , S hogy még mire büszkék — joggal — a váraljai asz- szonyok? Arra, hogy valamikor a saját lányuk férj- hezment, egyebek között népviseleti ruhát kapott ajándékba a menyecsketánchoz. (Ennek csináltatása egyébként 15 000 forint körül van). Sőt lassacskán elkezdték feleleveníteni az esküvőkön a vidám népszokásokat. Eredmény pedig, hogy enéikül alig van ma már esküvő Váralján! V. HORVÁTH MÁRIA IHÁROS1 IBOLYA Fotó: BAKÓ JENŐ (Folytatjuk.) Szociális fejlesztés és a népjólét növelése a XII. ötéves tervben A beszámoló utolsó fejezetéhez érve az előadó egyebek között kifejtette: A gazdaságnak és a gazdasági hatékonyságnak a XII. ötéves tervben előirányzott fejlődése szilárd alapot teremt ahhoz, hogy -lényegesen előrelépjünk az SZKP programcéljainak megvalósításában: a szovjet emberek életszínvonalának minőségileg új szintre emelésében, a munka- és életkörülmények következetes javításában. Mind a társadalmi, mind a gazdasági fejlődés érdekei elsősorban a munka feltételeinek, jellegének és tartalmának jelentős mértékű átalakítását követelik meg. Az új ötéves tervidőszakban fordulatot kell elérnünk egy olyan megérlelődött probléma megoldásában, mint a kevés szakképzettséget igénylő kétkezi munka felhasználásának csökkentése. E csökkentés arányait és ütemét legalább kétszeresére- háromszorosára kell növelni. Minden egyes dolgozó keresetének nagyságát pontosan összhangba kell hozni munkájának eredményeivel. A munka szerinti elosztás elvének megszilárdításával egyidejűleg folytatni fogjuk a szovjet emberek életében rendkívül fontos szerepet játszó társadalmi fogyasztási alapok következetes bővítését. Az ötéves tervidőszak alatt ezek az alapok jelentős mértékben növekszenek, és egy lakosra számított értékük 1990-ben meg fogja haladni a 600 rubelt. Az előadó ismertette a következő évekre tervezett főbb szociálpolitikai intézkedéseket, majd közölte, hogy az ötéves tervidőszak végére az összes családok több mint 50 százalékának egy főre jutó havi átlagjövedelme meghaladja majd a 125 rubelt, s gyakorlatilag nem marad olyan család, ahol az egy főre jutó átlagjövedelem ne érné el a fiavi 50 rubelt. Az egészségügy, az oktatás és a kultúra legfontosabb fejlesztési céljainak felvázolása után egyebek között elmondotta : A párt folyamatosan gondoskodik a lakásprobléma megoldásáról. Nem kis eredmények születtek ezen a téren: a városi családok több mint 80 százaléka ma önálló Lakásban lakik, falun jelentősen nőtt az összkomfortos lakásokkal való ellátottság. A lakásprobléma súlyosságát mégsem szüntettük meg. A következő öt évben 565—570 millió négyzetméternyi lakás átadását tervezzük. Jelentős eszközöket fogunk fordítani a városok és falvak rendezésére, a közüzemek és a tömegközlekedés bővítésére.