Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-08 / 33. szám
1986. február 8. Képújság 7 Amit a becsüsnek tudnia kell Bizalom a bizományiban A Bizományi Áruház Vállalat 88. számú szekszárdi boltjának forgalma az 1985- ös évben elérte a 45 millió forintot, szemben a tavaly- előtti 35 millióval. Egy év alatt 10 millió forint tekintélyes növekedés. A bizományi áruházak a dinamikusan fejlődő üzletágak közé tartoznak. Ranga Tibor, a BÁV szekszárdi üzletvezetőjének véleménye szerint ez az összeg a jövőben csak emelkedni fog — erre a tendencia jellegből lehet következtetni. — Az átvett áruféleségek megoszlásuk szerint három fő kategóriába sorolhatók — mondja Ranga Tibor. — Ruházat, iparcikk és lakberendezési tárgyak szerepelnek a felosztásban. A legnagyobb bevételt az iparcikkek jelentik, ez 1985-ben mintegy 23 millió forintot tett ki. Úgy látszik, hozzánk is elérkezett a video, a számítógépek és a mikroelektronika forradalma. A Bizományi Áruház Vállalat az alacsony fizetésű dolgozók igényeinek kielégítésére szolgál — folytatja Ranga Tibor. Az itt található áruk nagy része általában olcsóbb, mint más kereskedelmi egységekben. — Ez főként a ruházati cikkekre vonatkozik ... — Hogy úgy mondjam, mindenki „szabadulni” akar a ruháitól... Ezen a téren korlátozzuk az átvételt, hiszen figyelembe kell venni a minőségi szempontokat is. És manapság újra hosszabb ideig viselik ruháikat az emberek. — Ezek szerint itt lemérhető a gazdasági helyzet változása? — Nagyon is. Egyre többen és gyakrabban keresnek fel bennünket... — Honnan érkeznek vásárlók? — Általában Szekszárd és környéke a vonzásterületünk, de sokan jönnek Pécsről, Bajáról, sőt, még Budapestről is. Ügy látszik, a nagyobb távolság ellenére is megéri... — Az áruház kirakatában gyakran látható néhány műszaki újdonság, igaz, nem éppen leértékelt áron. — Ezek általában nálunk jelennek meg elsőként. A számítógépek, a video nagyrészét eleve ide hozzák. A felsoroltak a műszaki cikkek forgalmának 60 százalékát teszik ki. Néhány éve tapasztalható ez a nagy felfutás. — Ezek a slágercikkek? — Igen. A video és a számítástechnika. Viszonylag magas áruk ellenére hamar elkelnek, a közületek, iskolák, vállalatok megvásárolják. Tapasztalható egyébként ezeknél a technikai eszközöknél a lassú, de folyamatos árcsökkenés. — Minden — minőségileg kifogástalan — árucikket átvesz a bizományi? — Nem. És ebből már sok problémánk adódott. — Készletgazdálkodást foly- tatunk, nálunk is meghatározó a kereslet-kínálat törvénye. A beadók sok esetben nem értik meg, miért nem tartunk igényt áruikra. A becsüs dönti el, hogy mit vesz át, és azért mennyi pénzt ad, tehát fontos a becsüs szakmai felkészültsége. (Mi a helyzet ezzel kapcsolatban Szekszárdon? — Sajnos, mindössze egy kvalifikált becsüs dolgozik a szekszárdi áruháznál. Nem tolonganak a jelentkezők a becsüsi pályára. Az igazság az, hogy nem is nagyon tudjuk ezt a szakmát, ezt a felelős beosztást megfizetni. Az átvételi osztályon már jó néhányain várnak a sorukra. Kékes Béláné becsüs szakavatott mozdulatokkal vizsgálja a pultra helyezett tárgyaikat: főleg ruhaneműket hoztak az ügyfelek, nagyon sok a cipő, a felsőruházat, pulóverek, de látunk néhány szebb dzsekit is. A leadok szó nélkül tudomásul veszik a becsüs döntését. Időközben ismét érkeznek, néhányan teli szatyrokkal, mások bőröndökkel. Lassan megtelik a kis helyiség. — Mindig ilyen fegyelmezettek az ügyfelek? — kérdezem munkája befejeztével Kékes Bélánét. — Látta volna, mi volt itt néhány nappal ezelőtt. Majdnem összeverekedtek. Sokszor megkapom én is a magamét. Egyesek nem értik meg, hogy itt nincs alku, ezt hiába próbálom szép szóval megmagyarázni. Válaszul röpködnek a levegőben a drasztikus kifejezések. Mondok mást: nem egyszer némi kívánnivalót hagy maga után az átvételre felajánlott ruhák tisztasága. Ha ezt szóvá teszem — márpedig ez kötelességem —, személyes sértésnek fogják fel, és ennek megfelelően reagálnak. Különböző típusú emberekkel találkozom nap mint nap, és ebben a szakmában nehéz szimpatikusnak maradni. — Milyen volt a mai forgalom? — Közepes. Ma még nem is voltak olyan sokan. Előfordul az is, hogy már reggel, a 8 órai nyitás előtt hosszú sor várakozik türelmetlenül. — Sok az állandó vendég? — Van néhány. Nélkülük el sem tudom képzelni a reggeli munkakezdést. Már régi ismerősként üdvözöljük egymást. — Nehéz munka a becsüs foglalkozása? — Több szempontból is. Szinte mindenhez kell érteni, naprakész tájékozottsággal kell rendelkezni. Az ötéves szakmai gyakorlat után 2 évet tanultam Budapesten, az iskolában, de a folyamatos önképzés elengedhetetlen, bár ezt a szakmát könyvekből nem lehet elsajátítani. Fizikailag is megerőltető munka. Reggeltől késő délutánig talpon kell lenni, emberekkel kell foglalkozni — és nem szabad tévedni. — Ennek ellenére előfordult már, hogy többet vagy kevesebbet adott egy-egy árucikkért? — Sajnos igen, bár gondolom, bárki belátja, hogy egyik változathoz sem fűződik különösebb érdekem. — Csúszópénz? — Már vártam ezt a kérdést! Az igazság az, hogy ilyen kis városban előbb- utóbb minden kiderül. Nem éri meg kockáztatni néhány száz forintért. Bár nem tagadom, egyesek tettek erre nézve célzásokat — ez leginkább a bútorok felbecsülésénél fordult elő —, egyébként sikertelenül. szeri ArpAd dául a mezőgazdaságban akar dolgozni. Nyitottak minden irányban. Az európai kultúra jelen van. Mi a Mefiszltó című Világsikerű magyar filmet ott láttuk a televízióban. Szüléinktől magyar újságokat is kaptunk postán. Népszabadság, Élet és Irodalom, Heti Világgazdaság, Nők Lapja, a gyerekeknek — Lacikának és Andrisnak — a Pajtás. Néha a Kossuth Rádió adását is hallgatni tudtuk. Megérte Két évvel ezelőtt dr. Winkler László Skoda személygépkocsijával Franciaország felé indult, hogy Miarseillből huszonnégy órás hajóút után Algériába érjen. Később repülővel utazott felesége és két kisfia. Nem végleg ugyan, de fél kellett számolni egy háztartást és beilleszkedni egy idegen földrész életébe. — Megérte — mondják egyszerre, mosolyogva. Egy tanult nyelvet a mindennapi életben használtunk, szakmai dolgokban is gyűjtöttünk tapasztalatokat, és miért tagadnánk, a fizetésünk 70 százalékát megtakarítottuk. A két év elegendő volt. Most már jobb itthon. Bajor Klára két porcelán- tárgyra mutat: — Nagyon jó érzés volt, ezekkel az ajándékokkal fogadtak munkatársaim. Tgy vártak. - ■ DECSI KISSt JANOS Algériai mozaik Sivatagi kőrózsák, rézből készült míves tálak, szőnyegek — megannyi tárgyi emlék. Ez díszlete beszélgetésünknek dr. Bajor Klára bőrgyógyász és dr. Winkler László szülész-nőgyógyász, orvosházaspár lakásában. Néhány hete érkeztek haza kétéves algériai szolgálatukból. Narancsfa a kórház előtt — Már egyetemista 'korunkban tervezgettük, hogy jó völna néhány évig egy fejlődő országban dolgozni — kezdi Winkler László. Most ez az álmunk megvalósult. Az Algírtól körülbelül 300 kilométerre levő Bejaia megyében, Kherratábam voltunk. Nagyon szép vidék a szemnek. Meredek sziklák tövében a tenger. Üdítő, tiszta levegő. Narancsfa a kórház előtt. Belül légkondicionált műtők, kiváló gyógyszertári ellátottság. A másik oldalon viszont asszisztenciahiány. Gond az is, hogy a véradás nem olyan folyamatos rendben történik, mint nálunk. A mentőautókat csak a kórházak, egymás közötti betegszállításkor használják. Az ilyen végletek minden területen megtalálhatók. Birkafejek, kávéházak Színes fényképek, albumok után néz Bajor Klára, hogy ezek segítsék az emlékidézést: — A város, ahol éltünk, egy főutcából áll. Többszintes házak sorakoznak. Alul üzletek, zöldség, gyümölcs, ruhanemű, egyéb élelmiszerboltok, az emeleten a lakórész. A hentesek az utcai asztalokon kínálják árujukat. Ott sorakoznak a birkafejek. Ezt a szegényebbek is meg tudják vásárolná. Az ünnepi eledelüknek, a kuszkusznaik, fontos tartozéka a birkahús. Tovább sétálva már kávéházhoz érünk. Ezekből is legalább tíz van. A férfiak ott ülnek, beszélgetnek, isznak. Nem szeszes italt, hanem limonádét és rengeteg kávét. Csak férfiak. Mindenütt, ők jönnek le a hegyekből is szamárháton — a módosabbak autón — a piacra vásárolni. A nők jogairól alig esik szó. Évszázados tradíciók elevenen élnek. Az asszonyi szerepük a gyermekek születésével mintha be is fejeződne, pedig az otthoni munkájuk kíméletlenül fárasztó. Esőt vittünk a sivatagba Algéria térképét teríti az asztalra dr. Winkler László: — A sivatagtól 500 kilométer távol voltunk, de többször elmentünk oda. Az egzotikumok mindenkit vonzanak. A „majmok völgye” is ilyen érdekesség. Az út mentén egyszeresek megjelennek a majmok. Szelídek, szépek. A kenyeret, a narancsot kézből elveszik. A majomszülők rávertek a majomgye- rekefcre, ha autók elé szaladtak. Maga, a sivatag látványa, leírhatatlan. Biskra nevű város a végtelen homok és kő határán van. Késő este értünk a közelébe. Feltűnő volt, hogy a kitűnő autóúton alig volt forgalom. Kivilágítatlan tevecsordákkal Viszont találkoztunk. Később kiderült, hogy este tilos útrakelni a sivatagba. El-Oued városhoz közeledve villámlani kezdett és vihar kerekedett. Az eső zuhogott. Ez az itt élő arabókat olyan örömmámorba kergette, hogy mindenki az utcáikra vonult és ujjongott. Mi vittük az esőt a sivatagba ... Mefisztó a tévében — A valamikori francia gyarmat hatása ma is érződik. Rokoni szálaik is összekötik a két országot. Francia nyelvterület, de általában arabul társalognak. Az ország függetlenségét jelentő eviami egyezmény 1962-ben született. Az alig két évtizedes fejlődés óriási léptekkel halad előre. A lakótelepek nagyvárosi színvonalúak, ugyanakkor az apró kő- padilós, alig bútorozott családi házaikat is látni kell. Akik tanulnak, igényesek, de nagyon sokan vannak, akik a nevüket sem tudják leírni. A munkára nevelést nagyon fontos feladatnak tartják. Kitűnő lehetősége van, aki pélA család a szekszárdi otthonában Kékes Béláné bers iis munka közben A slágercikkek
