Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

1986. február 1. KÉPÚJSÁG 7 Kellemes házasság w A Búza kalász esete az Uj Tavasszal Kritikus helyzetben volt hosszú Ideje a várdombi Üj Tavasz Tsz: minthogy évről évre nagyon kevés nyere­séget produkáltak, semmifé­le fejlesztésre nem gondol­hattak. A visszatérítendő ál­lami támogatást — amely 13,8 millió forintra rúgott — nem tudták fizetni, ala­csony termésátlagot produ­káltak, s az állattenyészté­si ágazat is tartósain veszte­séges volt. A szövetkezet tehát tönkrement, a helyze­te tarthatatlanná vált. Az Új Tavasz Tsz vezetősége belátta, hogy a saját lábu­kon képtelenek megállni, ezért az egyesülés mellett döntöttek. A várdombi Új Tavasz, valamint a bátaszé- ki Búzakalász Tsz egyesü­lését a december 17-én meg­tartott közös közgyűlésen szavazta meg a két szövet­kezet tagsága. Még az elmúlt év elején felvetődött : hogyan próbál­ja a helyzetét rendezni a várdombi téesz. Az teljesen nyilvánvaló volt, hogy ön­állóan gazdálkodni nem tud­nak, hisz az eszközellátott­ságuk gyenge, az állatte­nyésztés évente 6—8 mil­lió forint veszteséggel zár, a sertés- és a szarvasmarha- áigazat rekonstrukcióra szo­rul. A rekonstrukció 15—18 millióba került volna, ezen­kívül az évi 3600 liter te­jet adó tehénállományt le kellett volna cserélni. Mind­ehhez azonban a szövetke­zetnék nem volt egy fillér­je sem. A teljes csődre 1990- ben lehetett volna számíta­ni, hisz — minthogy Vár­domb is a térségi meliorá­ció részét képezte — 1990- től évi 6 millió forint lett volna a szövetkezet hitel- visszafizetési kötelezettsége. A nyereség emelkedésére számítani nem lehetett, a hiteltörlesztés alapja az amortizáció lett volna —, ek­kor viszont nincs miből gé­pet venni. A kör tehát bezárult. Az egyetlen lehetőség: az egyesülés: A szövetkezet ve­zetősége egy darabig vacil- lált, hogy Decset, vagy Bá- taszéket válasszák, végül is Bátaszék mellett döntöttek. Fölkeresték dr. Izsák Gyu­lát, a Búzakalász Tsz elnö­két, s bejelentették egyesü­lési szándékukat. — Természetesen az egye­sülés dolgában a szövetke­zet vezetőségének, tagságá­nak kellett döntenie — mondja dr. Izsák Gyula, összehívtuk a vezetőségi ülést, ahol arra kaptam fel­hatalmazást, hogy a .tárgya­lást Várdombbal megkezd­jük, s ha ebből mindkét té- esznek kölcsönös előnye származik, az egyesülésnek nincs akadálya. — Nyilván a vezetőség döntését alapos vizsgálat követte, hisz a kiemelkedő­en nyereséges Búzakalász Tsz-nek igencsak meg kel­lett gondolnia, hogy a vesz­teséges várdombi téesz ter­heit vállalja-e vagy sem. — Szakemberekből álló, az egyesülést előkészítő bi­zottság alakult Várdombon és Bátaszéken is. Tüzetesen megvizsgáltuk mindkét gaz­daság anyagi helyzetét, meg­néztük, hogy a számok alap­ján mi várható az egyesülés után. A vizsgálat anyagát elküldtük a MÉM-nek és a PM-nek, s kértük, hogy a Pénzügyminisztérium ren­dezze a 13,8 millió forint visszatérítendő állami tá­mogatás sorsát, szabadítsák fel a bátaszéki téesz 9 mil­lió 038 ezer forintos zárolt fejlesztési alapját, valamint a 11 millió 767 ezer forintot kitevő kötelező tartalék alapját. Kértük, hogy a bér- gazdálkodásban szabadon választhassunk a három for­ma közül. — Gondolom mindezt azért kérték, mert a szakér­telem, a kockázatvállalás, a megfelelő termőalap önma­gában kevés, — pénzre is szükségük volt. — Pénz nélkül semmihez nem lehet kezdeni. Meg is kaptuk a PM válaszát, amely a következőképp fogalma­zott: A visszatérítendő jut­tatás 50 százalékát akkor törlik, ha az egyesüléssel létrejött szövetkezet 1986- ban a bátaszéki szövetkezet előző három évi átlagának megfelelő mérleg szerinti nyereséget ér el. Az 1987. évi mérlegeredmény isme­retében az állammal szem­beni tartozásból olyan ősz- szeg kerül törlésre, ameny- nyivel az 1986. évi nyeresé­get növeld a szövetkezet. Továbbá: a bátaszéki téesz 11 millió 767 ezer forint zá­rolt tartalékalapját vissza­pótlási! kötelezettség nélkül elsősorban 1986-ban, majd az ezt követő években ese­dékes fejlesztési hiteleinek visszafizetésére használhatja fél. „A téesz zárolt fejlesz­tési alapját nem áll mó­dunkban fölszabadítani” — írja a PM levele. — Nagyon kemény felté­telek — a zárolt fejlesztési alap összege pedig több mint 9 millió forint. Erre a pénzre elsősorban az egye­sült szövetkezeteknek volt szüksége. — Éppen ezért több leve­let váltottunk a PM-el, vé­gül a TOT javaslatára ezt az összeget felszabadították, méghozzá úgy, hogy csakis a várdombi sertéstelep re­konstrukciójára fordíthatjuk. — Ezek után próbaidőre elvállalta a kettős elnöksé­get. — Múlt év május 23-án választottak meg elnöknek Várdombon — december 31- ig. Akkor azt mondtam, hogy amennyiben év közben nem tudunk egymással bol­dogulni elválnak az útjaink, — én kettős elnökséget nem vállalok. Időközben szemé­lyi kérdésekben döntöttünk, a várdombi téesz elnöke koré nged ménnyél nyugdíjba vonult, s a várdombi mun­kahelyekre részben a báta­széki téeszből mentek dol­gozni szakemberek. — Mi szólt végül is az egyesülés mellett? — Miután mélyebben vizs­gáltuk a termelést kiderült, hogy Várdombon magasabb a föld aranykorona értéke, mint Bátaszéken. Ennek el­lenére hektáronkénti 1,5 tonnával kevesebb búza ter­mett ott mint a bátaszéki határban. A pénzeszközök felszabadításával megindult a sertéstelep rekonstrukció­A •árpilist sertéstelep, amely a várdomhiaké volt, mielőbb rekonstrukcióra szorul ja, s elkezdtük a szarvas­marhatelep építését. — Az egyesülést decem­berben szavazta meg a köz­gyűlés, és Ont választották a szövetkezet elnökévé. Mi­lyen fontos feladataik adód­tak, s hogyan zárkóztatják fel a várdombi kerületet a többihez? — Területünk 9 200 hek­tár, az aktív dolgozók szá­ma 819. A megye legna­gyobb téesze vagyunk, nem mindegy hogyan dolgozunk. Mindenekelőtt a veszteség- forrásokat fel kell számol­ni, kidolgoztuk a gépesítés megfelelő szintre emelését, célszerűen kell használnunk a műtrágyát és a vegysze­reket — ha minden a ter­veink szerint alakul jelen­tős termelési eredményfel­futás várható. — Hogyan alakították ki a téesz szervezeti rendsze­rét? — A növénytermesztésben három kerületet alakítottunk ki, Bátaszék, Alsónyék és Várdomb központtal. A töb­bi ágazat — állattenyésztés, gépesítés, szállítás, raktár­gazdálkodás — központi irá­nyítás alatt áll a központi ágazatvezetők végzik az egész téészben az ágazati szakmai munkát. Módosítot­tuk az adminisztrádiót, hogy a várdombi embereknek ne kelljen az ügyeik intézése miatt Bátaszékre utazni. Vár­dombon maradt a pénztár, az SZTK ügyintézés, a bér­számfejtés, az anyagkönyve­lés, viszont a pénzügy, az ér- tékkönyvelés Bátaszékre ke­rült. — ön az egyesüléskor az mondta: „Sokan sajnálnak bennünket, ennek ellenére az a véleményem, hoey nem járt rosszul a bátaszéki té­esz, mikor a várdomtoi.val egyesült'’. Most is így látja? — A feltevéseink, a terve­ink reálisak, és megalapozot­tak. Jó minőségű földön iga­zán jól lehet gazdálkodni, persze ehhez szerencse is •kell, az például, hogy lehe­tőleg miméi gyakrabban ke­rüljön el bennünket a jég. — Egy ekkora téeszt nem nehéz áttekinteni, és irányí­tani? — Ma olyan munkatársak­kal dolgozom együtt, akikre szakmailag, emberileg számí­tani lehet. Egy dolog viszont tény: a régi módszerekkel nem lehet irányítani a téeszt. Az egyes munkaterületek ve­zetőinek sokkal nagyabb az önállóságuk mint korábban volt, élniük kell a lehetősé­geikkel, mindennapi munká­juk az ellenőrzés és a szá- mortkérés. Mert önmagában a jószándék kevés, eredménye­ket kell elérnünk, hisz a népgazdasági célkitűzéseken túl igen fontos feladatunk, hogy valamennyi téesz tag jól érezze magát, s megtalál­ja a számítását a szövetke­zetben. D. Varga Márta Fotó: Kapfinger A. Sorsvázlatok A páncélszekrényben mocorgó munkakönyvekről Tibor mostanában ideges. Nyugtalanul alszik, bizalmat­lan, de csak annyira, ami egészséges: fenntartással fo­gad mindent, meggyőződik a dolgok valódiságáról, s az­után lelkesedik csak. Tibor ha munkáról volt szó, egy érdekes feladatról, már ott toporgott, és várta, kérte, kö­vetelte a számára életfon­tosságú feladatot. Emlék­szem, huszonéves korában — és ez jellemzi őt a legjob­ban — legalább kétszázszor szétszedte a Danuvia motor­ját, mert nem tartotta töké­letesnek. És az a motor ve­tekedett bármilyen más két­kerekűvel. Spéci volt. Tibor csinálta.. . Az utóbbi fél évben de­geszre tömött aktatáskával járt, a táskában hivatalos inatok : jegyzőkönyvek, fel­jegyzések és bírósági végzé­sek. Tibornak egy éve fel­mondtak a munkahelyén. A vád : feljebbvalójának nem hajtja végre utasításait, nem tesz eleget munkaköri köte­lességének. Ha ezek közül egyetlen eev is igaz, akkor az elbocsátás jogos. (Kitérő I.) Azt mondja öreg barátom, hogy figyeljem csak meg: amikor egy vállalatnál jók a gazdasági eredmények, ak­kor egyre kevesebbet beszél­nek a közösségről. Hát ezt én nem hiszem, mondtam, de beszélgetőtársam nem ha­gyott nyugton, és tovább mondta a magáét. — Nemcsak, hogy közös­ségről nem beszélnek, de még olyan embert sem talál­nak, akik rajtuk kívül jól dolgozott volna. Ezzel azt akarod mondani, öreg, hogy a vezetők — egy maroknyi ember — kisajátítja a dicső­séget? Máig ingatnám a fejemet, ha közben nem kezdek el foglalkozni — kényszerűség­ből — a munkakönyvek kö­rüli dolgokkal. Tudniillik ha jól mennek a dolgok, akkor az emberek elvárják, hogy munkájuk alapján erkölcsi­leg és anyagilag is megbe­csüljék őket, s manapság va­lahogy nem divat ez. Az anyagi részt még csak értem, nincs pénz. De az erkölcsi megbecsülés hiányát már nem. — Egyszerű — módja öreg barátom. — Ha valakiről ki­jelentjük — beosztottunkról —, hogy kiváló ember, ak­kor az fölénk nőhet... Csak hát az előbbiek nem jelenség szintűek, elvétve ta­lálkozhatni vele. De ha fel­szaporodnak, akkor mégis figyelni kell rá, mert közér­zetünkről van szó ... m Tibor papírjait forgatom. A munkaszerződése; amely­ben írva vagyon, hogy kar­bantartó csoportvezetőnek alkalmazzák. Később juta­lomról és fizetésemelésről szóló papit látok. A követ­kező : megbízzák, hogy az újítási felelősi beosztást is lássa el. Ezután megint fize­tésemelésről szóló irat akad a kezembe, majd prémium kitűzéséről, annak teljesíté­séről, és a kifizetett összeg­ről. Megállapítom, hogy az el­ső évben Tiborral elégedet­tek voltak. Most azonban elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor le kell írni: Várfy Tibor tech­nikusról van szó, aki ma a Tolna Megyei Beruházási Vállalat dolgozója. Az előb­bi inatokban egy másik vál­lalat neve szerepel: vagyis 11-es Volán, imái nevén Ge­menc Volán. (Az iratokban szereplők nevét nem 'közöl­jük, mert Tibor papírjai meggyőztek arról, hogy szí­vás emberekkel van dol­gunk ... Kár lenne az évet bírósági tárgyalásokon eltöl­teni. Egyébként a jelenség a fontos.) (Kitérő II.) Tavaly tavasszal Marcsi, az egyik vendéglátó vállala­tunk pincémője kért taná­csot. — Tegnap este azt mond­ta a főnök, hogy mondjak fel — mesélte Marcsi, a pin- oérnő s — És? — kérdeztem. — Ma reggel bevittem az igazgatónak a felmondási papírom. — Csak úgy — vetettem közbe. — Mit tehetnék mást? — kérdezett vissza. — Visszakérni a felmondó levelet. Mondjon fel az. aki nincs megelégedve a másik­kal. Rábeszélésre visszaballa­gott az igazgatói irodába, és elkért" a felmondólevelet. Marcsi azóta is ugyanannál a vállalatnál dolgozik, mivel rájöttek, hogy munkaerő nélkül a vendéglátás sem élhet meg ... © — Tibor, miért romlott meg a kapcsolata a főnökei­vel? — Hosszadalmas lenne el­beszélni, de megpróbálom jellemezni a dolgot. Minden munkahelyen van egy cso­port, amelynek a véleménye a mérvadó. Ha ennél a cso­portnál a munka van előtér­ben, akkor oda nekem köny- nyű beilleszkednem. — Ezzel azt akarta monda­ni, hogy a régi munkahe­lyén ... — Olyan emberek kötöttek véd- és dacszövetséget, akik nem a munkát tartották fon­tosnak. Természetes, hogy összeütköztem velük. A fő­nököm megbízott vezető volt, ha ujjat hú2 ezzel a csoport­tal, akkor lehet, hogy végle­gesen nem nevezik ki, így jobb megoldásnak látszott, ha engem kiált ki összefér­hetetlennek ... Azon gondolkodom mind­végig: miképp van annyi ereje egy embernek, hogy szembeszáll jon ... Meddig kénes saját igazát hangoztat­ni? — Az embernek van ön­becsülése. Ha elfogadom az akkori fölmondást, akkor képtelen lennék tovább dol­gozni. Saját magam csapnám be. Az a véleményem, hogy nem szabad veszteni akkor, amikor az embernek igaza van. A becsületről van szó, és az nagy dolog — mondja Tibor. (Kitérő III.) Sanyinak átszervezés cí­mén mondtak fel. Egyedül neki a vállalatnál. Azt ma már senki sem tudja, hogy miért neki. Sanyi természe­tesen fellebbezett. Az első fordulót elvesztette. Felleb­bezett. A Munkaügyi Bíróság visszahelyezte munkakörébe. Sanyi azóta és legutóbb már azért kapott fegyelmit, mert állítólag munkaidő alatt a televíziót nézte... Erre ta­núkat is találtak... Sanyi továbbra is tartja magát: bi­zonyítsák be, hogy nem vég­zi el feladatát... Egyelőre a televíziónézésnél tarta­nak ... Nyálazom a vastag dosz- sziét. A Munkaügyi Bíróság jegyzőkönyvében az is szere­ljél: a munkahelyi vezető alapfokú munkajogi kérdé­sekkel sincs tisztában. Az előbbiekből kitűnt, hogy végül a Munkaügyi Bí­róság Várfy Tibor keresetét helytállónak találta. — A bíróságon már nem lehetett handabandázni, és a dolgozók többsége a bíróság előtt már nem mert hazud­ni — ez volt a szerencsém — mondja Tibor. — A jó érzé­sű emberek végül is elgon­dolkodnak, és tisztességesen elmondják, amit tapasztal­tak. — Tehát a bíróság előtt mást mondtak, mint máshol? — Igen. A főnöktől függ­nek, de ez a függés a bíróság előtt más, ott a törvény is jelen van, és választani kell: a törvényt csapom-e be, vagy a főnökömnek maradok to­vábbra is jó embere. Rápolti Árpádot, a Tolna Megyei Beruházási Vállalat i gazga t ój át kérdezem : — Milyen munkaerő Várfy Tibor? — Előző munkahelyéről rossz véleményt hallottam, de nálunk becsületesen vég­zi a munkáját. — Nem zavarta, hogy előző munkaihelyén felmond­tak neki, végül a Munkaügyi Bíróság tette semmissé” a döntést? — A munka a fontos — mondta az igazgató. A ná­lunk végzett munka, azzal meg elégedettek vagyunk. Valamilyen összegzés kí­vánkozna az írás végére. A tanulság. Mi legyen a tanul­ság? Az országban ötmillió körüli a munkavállalók száma, munkaügyi vitája na­gyon kevés embernek van, talán ezrelékben lehetne ki­fejezni ... Tehát azt megál­lapíthatjuk, hogy nem min­dennapi esetekről van szó. De, ha röpke egy év alatt találkozhat az ember Várfy Tibor, Marcsi és Sanyi ese­tével, akkor már megfogal­mazható : Ma, amikor szükség lenne a munkaerő ésszerű átcso­portosítására, a gazdaságta­lan munka, az üzemen belü­li munkanélküliség felszá­molására — még csak ott tartunk, hogy a vélt ellen­feleikkel számolnak le né­hány vállalatnál... Egyébként: Várfy Tibor ellen az is vád volt, hogy nem végzi el a munkáját, vagyis az újítási előadó posztján nem tud eredményt felmutatni. A 40 éves fiatal­embernek még mindig van olyan elfogadott újítása — több is — amelyet a vállalat a mai napig nem fizetett ki... Várfy Tibor távozása után munkahelyi vezetőjének papírjából törölték a meg­bízott szót. Kinevezték. Ez sincs tanulság nélkül... HAZAFI JÓZSEF Or. Izsák Gyula: „A terveink reálisak”

Next

/
Oldalképek
Tartalom