Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-24 / 46. szám

1986. február 24. Képújság 3 Az MKP első negyei konferenciája, 1946. febriár 24. A Társadalmi Szemle februári száma A folyóirat szerkesztősé­gi cikkben méltatja Kun Béla születésének századik évfordulóját. Az írás rámu­tat: Kun Béla életművének jelentőségét nemcsak a re­akció dühödt becsmérlése torzította el évtizedeken át; a mozgalmon belül is elhallga­tások és rágalmak fedték el a felnövő kommunista nem­zedékek elől. Életútjának tu­dományos feldolgozásában megtörténtek az első lépé­sek. A magyar társadalom éle­tében négy évtizede vezető szerepet tölt be a kommunis­ták pártja. Berecz János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára elemzi a párt vezető szerepe és a közmeg­egyezés közötti összefüggése­ket. A többi között megálla­pítja: a szocialista viszonyok és a közmegegyezés nem jö­het létre a marxista—leni­nista párt vezető szerepe hí­ján. Vajdia Péter áttekinti az SZKP XXVII. kongresszusá­nak előkészületeit. Hangoz­tatja: a problémák bátor és határozott felvetése, a ne­hézségek okainak és gyöke­reinek őszinte feltárása, a teendők világos és komplex összegzése jellemezte a kong­resszus előkészítését szolgáló hatalmas munkát. Schiffer Péter megvilágít­ja a nemzedékek párton be­lüli arányában érzékelhető módosulásokat. Megállapítja a fiatal korosztályúiknak a tapasztalatok hiánya mellett olyan nélkülözhetetlen tu­lajdonságaik is vannak, ame­lyek a továbbfejlődést ser­kentik. Teret kell nyitni, hogy bizonyíthassák: magas színvonalon, lelkiismerete­sen, politikai-eszmei tartás­sal képesek megfelelni a társadalmi követelmények­nek. Tolna megyében a Ma- —— gyár Kommunista Párt első szervezeteinek lét­rehozása már 1944 december elejétől — a megye felsza­badulását követően — el­kezdődött. A teljes szerve­zeti kiépülés azonban vi­szonylag hosszú időt vett igénybe. A már létrehozott alapszervezetek irányítására különböző átmeneti formák születtek. Ilyen formának tekinthetjük a Központi Ve­zetőség azon döntését is, hogy a megyeszékhelyek pártszervezetei egyben bizo­nyos megyei koordináló ha­táskört is elláttak. Tudomá­sunk van róla, hogy ilyen feladatot a szekszárdi MKP szervezet is kapott. Pecsét­lenyomatán az „MKP szek­szárdi és Tolna megyei Szer­vezete” felirat található. A központhoz küldött jelenté­sekből az is kiderül, hogy a 60—70 fős alapszervezet ne­hezen tudta ellátni a me­gyében működő pártszerve­zetek irányítását. Karászi Ferenc városi titkár 1945 má­jusi jelentésében ezt olvas­hatjuk: „A szekszárdi szer­vezet járművel nem rendel­kezik, ezért a járások meg­közelítése nehéz.” 1945. május 31-én a Szek- szárdon megtartott nyilvá­nos pártnapon jelentették be, hogy megalakult az MKP megyei titkársága Tóth La­jos vezetésével. A megyei titkárság mögött nem állt választott pártszerv. Kine­vezett munkatársai Bereg­szászi Sándor, dr. Kaszás Miklós és Prantner József voltak. A megyei titkárságot a Pécsen székelő Dél-dunán­túli Területi Titkárság irá­nyította. A pécsi vezetők gyakran megfordultak Tolna megye vasútállomással ren­delkező településein, Külö­nösen érezhető volt az ak­tivitásuk az 1945-ös válasz­tások előkészítése idején. Néhány alapszervezet a ne­vében is tükrözte a területi titkársághoz fűződő kötődé­sét. Az MKP gyönki szerve­zetének körpecsétjén pl. a következőt olvashatjuk: „Ma­gyar Kommunista Párt Dél- dunántúli Kerület Gyönki Szervezete.”’ Tolna megyében az első választott pártszervet az 1946. február 24-én tanács­kozó első megyei pártkonfe­rencián hozták létre. A kon­ferencia formabontó módon kezdte meg a munkáját. Az alapszervezetek küldötteit február 24-re vártáik, a ta­nácskozás azonban már feb­ruár 23-án elkezdődött. Az egy nappal korábban össze­hívott járási és alapszerVe- zéti titkárok meghallgatták és kiegészítették Samu Jó­zsef megyei titkár beszámo­lóját a megye politikai éle­téről és az alapszervezetek helyzetéről. (Ezt a tájékoz­tatót a megyei titkár febru­ár 24-én mint a konferen­cia vitaindítóját megismétel­te.) Az előzetes tanácskozá­son a megyei titkárság füg­getlenített munkatársai is beszámoltak tevékenységük­ről. Prantner József a ká- dermunlkáról, Tóth Lajos a tömegszervezés feladatairól, Gáspár Ferenc a tömegpro­pagandáról, dr. Bihari Ottó pedig a közigazgatás kérdé­seiről tartott tájékoztatót. Február 24-én reggel a Sza­badság-Mozgóban összeülő 150 küldött kezdte meg a tanácskozást. A rossz időjá­rási viszonyok miatt a me­gye 108 alapszervezetéből csak 70 képviseltette magát. Máyer Kálmán elnök elő­ször Apró Antalnak, a Köz­ponti Vezetőség küldöttjének adta meg a szót. Apró Antal átfogó politikai tájékoztatót tartott a felszabadulás óta lezajlott népi demokratikus fejlődésről. Felvázolta az MKP harcát a földrefor­mért, a romok eltakarításá­ért, a közigazgatás megszer­vezéséért, a termelő mun­ka beindításáért, a 'köztársa­sági államformáért. A párt előtt álló további feladat­ként az államapparátus de­mokratizálását, a bányák és nagyüzemek államosítását, az iparoilkkek igazságos elosz­tását, a nyugatra hurcolt nemzeti javak visszaszerzését említette. A konferencia résztvevőit felszólította a párt szervezeti és politikai erősítésére, valamint a többi demokratikus párttal való fokozottabb együttműködés­re. Samu József * * titkár be­számolójában elmondta, hogy a megyében jelentősen fel­futott az MKP taglétszáma. Problémát jelentett viszont, hogy a közel 10 ezer tagból csak mintegy fele fizetett tagdíjat. A vezetés káderhi­ánnyal küszködött. Beindultak ugyan a kéthe­tes pártiskolák, de ezekből csak 151 káder került ki az alapszervezetekhez. Az al­sóbb pártszervek jelentés- küldési kötelezettségét azért" tartotta a megyei titkár fon­tosnak, mert a vezetés in- formálódásának ez volt az egyedüli forrása. A párt tu­lajdonában lévő lovasfogat­tal hosszú utakat nem lehet megtenni — hangzott a be­számolóban. A pártmunka feltételeit különösen azért tartották nehéznek, mert a megyében zajló ki- és bete­lepítés miatt szinte átte­kinthetetlenül zavaros volt a helyzet, és feszült volt a politikai légkör. A hozzászólásra jelentke­zett 40 küldöttből csak 18 kaphatott szót. Legtöbb hoz­zászóló a telepítésekkel és az újonnan földhöz jutta- tottak gondjával foglalkozott. Kérték, hogy a földhöz jut- tatottak azonnal kaipják meg a birtoklevelet, mert így nem érzik magukénak a föl­det. A pártvezetés az illeté­kes szerveknél hasson oda, hogy akit egyszer letelepí­tettek, azt onnan ne lehes­sen kimozdítani. Sürgették a háborús bűnösök gyors fe­lelősségre vonását, vagyonuk elkobzását. A Nyugatra me­nekült és visszaszivárgó birtokosok kedvéért ne ve­gyék vissza a már kiosztott földet. Kifogásolták a nép­gondozó és a földbirtok­rendező tanácsban tevé­kenykedő tisztviselők maga­tartását. Előfordult — mond­ták a küldöttek —, hogy a kommunisták ellen egy-egy községben valóságos hadjá­ratot folytatnak. Szót emel­tek még ez iparcikkek ma­gas ára ellen, a közélet meg­tisztításáért, a reakciós köz- hivatalnokok eltávolításá­ért és a rendőrség meg­erősítéséért. Többen szorgal­mazták az MNDSZ, a MA- DISZ, a szakszervezet és a FÉKOSZ szervezeti megerő­sítését, a párt befolyásának javítását. A konferencia határozatot fogadott el, amelyben a leg­sürgősebbnek ítélt felada­tokat sorolták fel. Készült egy határozatkivonat is, amelyet a Magyar Nemze­ti Kormány miniszterelnöké­nek küldtek el. Érdekessége a felterjesz- tésnek, hogy azt pontokba szedett követelés formájában fogalmazták meg. Ilyen megfogalmazásokat találha­tunk benne: A Magyar Kommunista Párt Tolna megyei pártérte­kezlete követeli a mezőgaz­dasági népesség iparcikkek­kel történő ellátását. Javít­sák az újgazdák súlyos hely­zetét. A közszükségleti cik­keket megfizethető áron a dolgozó nép szükségleteinek ellátására kell igénybe ven­ni. Szolgáltassák vissza a né­metek és nyilasok által el­hurcolt javakat. A bírósá­gok szigorúan járjanak el a feketézőkkel, árdrágítók­kal, adócsalóikkal, árurejte- getőkkel szemben. Meg kell akadályozni, hogy a felsőbb bíróságok enyhítsék vagy megsemmisítsék azokat az igazságos intézkedéseket amelyeket a jól működő nép­bíróságok hoznak a népelle­nes bűnösökkel szemben. Az országba visszaszivárgott fa­siszták a saját községükben kerüljenek igazolás alá. Kö­vetelték a közalkalmazottak, a fontosabb helyeken műkö­dő tisztviselők szigorú ellen­őrzését, a megvesztegethetek megbüntetését és eltávolítá­sát. A pártkonferencia áldást foglalt a malmok és az olaj­ütők községi kezelésbe vé­tele, a bányák, kulcsiparok és energiaforrások államo­sítása mellett. A kormány­rendeletek végrehajtásának biztosítására szükségesnek tartották a nemzeti bizott­ságok és a termelési bizott­ságok megerősítését és jog­körüknek kiterjesztését. A kommunisták tne­-------------------------- gyei é rtkezletének még az éppen zajló békekötési tárgyalá­sokhoz is volt hozzáfűzni valója. A nemzetgyűlésben elhangzó soviniszta színezetű fecsegés helyett a belső de­mokrácia megerősítését és a szomszédos népekkel való barátság szélesítését tartot­ta fontosnak. A konferencia 31 fős vá­lasztmány megszavazásával fejezte be munkáját. Dr. László Péter Határszemle csengőszóval A határ mindig szép. A virágzó mandulafák épp oly gyönyörűek, hangulatosak, mint amikor lassan arany- barnára, vörösespirosra válnak a levelek, és félkilósra, kilósra hízott szőlőfürtök hirdetik, hogy eljött a betakarí­tás, az egész éves kemény munkát betetőző szüret ideje. Most mégis azt hisszük, a téli táj a legszebb. Talán mert házigazdánk, Szegedi Lajos szekszárdi gazda ezt oly lelkesen, meggyőzően bizonyítja. Azon kevesek közé tartozik, akik még elő tudják venni a téli reggelek, a havas napok egyre ritkább vendégét, a csilingelő lovas­szánt. És aki, ha teheti, elő is veszi. A szekszárdi domb­oldalak, külső völgyek téli képéhez hozzátartozik lovas­szánja is. A gőzt prüszkölő szép lovak futása, a száncsengő messze hangzó csilingelőse mindig odavonzza a gyerekeket, és a gazda azt se bánja, ha minél több gyerekszánkót akasztanak fogata mögé. Az elmúlt hét végén mi is elkí­sértük lovasszánkós határjárására. TAMÁSI—KAPFINGER Indulás: Irány a Sauli-völgy A Bencze-vögyi magasles A lovakra fel is szabad ülni Szánkó nem taposta erdei úton Van, aki másképp csinálja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom