Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-22 / 45. szám
198«. február 22. Képújság 3 A Víz- és Csatornaműnél A kollektív minka a legfontosabb A központi pártszervezet és a többiek Az éves munka megtervezése az élet minden területén sok körültekintést igényel, jelentőségét viszont bizonyítani sem kell, annyira nyilvánvaló. Kristan Istvánnéval, a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat pártszervezetének titkárával beszélgettünk a tervezésről, annak módszereiről egy sajátos munkahelyen. Az is igaz, hogy a többiekhez képest minden munkahely sajátos, de az egyedi körülmények között szerzett tapasztalatok is lehetnek általános érvényűek és a módszerek másutt is használhatók. A témák, ötletek pedig „honosítva” átvehetők. — Nézzük először a helyi sajátosságokat. — A vállalatnál jelenleg 132 párttag dolgozik, ihat alapszervezetben. A területi elvnek megfelelően üzem- mérnökségenként önállóak a pártszervezetek, illetve a helyi pártbizottság irányítása alá tartoznak. A vállalat központjában működő szervezetnek — ennek vagyok a titkára 1980 óta — koordináló szerepe van. A helyzetből persze sok ellentmondás következik, de másutt meg más gondokat kell megoldani, más helyzetnek kell megfelelni. Az a célunk, hogy mindegyik pártszervezet intézze a saját dolgát, ismerje a saját területét és találja meg a saját feladatait. Ezért a legutóbbi választáskor kettévált a szekszárdi alapszervezet, korábban együtt dolgoztunk az üzemmérnökséggel. — Hogyan történik a koordináció? — Félévenként. Az év elején és a féléves mérleget követően van megbeszélés, ahol részt vesznek az üzemmérnökségi párttitkárok, meg a KlSZ-titkárok. Ezeken a megbeszéléseken tárgyalunk a végzett munkáról és a soron lévő feladatokról, elsősorban a gazdálkodásról. A koordináció második részében a KISZ-tit- károk külön ülésen beszélik meg a saját feladataikat, illetve hangolják össze munkájukat. Szükség esetén ettől eltérő formát is alkalmazunk, tavaly például tárgyaltuk a bonyhádi szennyvíztisztító beruházásával kapcsolatos tennivalókat, mint jelentős gazdasági feladat a központi alapszervezet hatáskörébe tartozott, de meghívtuk rá az üzem-mérnökség pártszervezetét is, hiszen a murika végrehajtása meg az ő feladatuk. — A központi alapszervezetben mi a tervezés rendszere? A Bonyhádi Városi Tanács legutóbbi, február 19-i ülésén fő napirendi pontként az 1986. évi tanácsi pénzügyi terv elfogadása szerepelt. Ezer Mihály tanácselnök előadásában rámutatott, hogy a városi tanács egységes pénzalapjából a működő intézmények fenntartására, üzemeltetésére fordítható összeg az előző évihez képest 7 millió 339 ezer forinttal, azaz 4,9 százalékkal növekedett. A növekedés elsődlegesen az előző évben, évközben már megvalósított feladatok szint- rehozásából, illetőleg dologi és bérautomatizmusokból adódik. Ez év január 1-től az egységes pénzalapba beépült a korábbi fejlesztési alap előirányzata is. Fejlesztésre, valamint a korábban vállalt kötelezettségek 1986-ban esedékesek teljesítésére 56 millió 427 ezer forint áll rendelkezésre. — Pártcsoportokban dolgozunk. A gyakorlat bevált, mert nagy alapszervezet lévén, a taggyűlésen sokan vagyunk, az emberek köny- nyebben elmondják véleményüket egy kisebb közösségben. A pártcsoportok januárban beszélnek a munka- tervről, leadják javaslataikat, kérünk előzetes véleményt a gazdasági vezetéstől is és a pártvezetőség is hozzáteszi a maga elképzeléseit, ötleteit, így alakul ki a javaslat, amit a taggyűlés elé terjesztünk februárban. Ehhez jönnek még minden évben a városi pártbizottság által javasolt témák. — Hány rendezvény van egy évben? — Hogy összesen mennyi, arról fogalmaim sincs, nagyon sok. Taggyűlést 8-9- et tervezünk. Januárban nincs rendezvényünk, -nyáron egy hónapot kihagyunk a szabadságok miatt és novemberben sincsen taggyűlés, mert akkor vannak az egyérti elbeszélgetések. — Hogyan történik az ütemezés? — Egy sor dolog évről évre visszatérően jelentkezik tartalmában és időpontjában is. Már volt szó. a tervező taggyűlésről februárban, aztán következik a termelési tanácskozást megelőzően a gazdálkodásról szóló anyag. Ezt követően van a koordinációs megbeszélés az üzemmérnökséggel, már a feladatokkal együtt. A beszámoló taggyűlés is november 15. és december közepe közé esik minden évben. A féléves mérleget augusztus körül tárgyaljuk. A koordinációs témák nem minden esetben kerülnek a taggyűlés elé, de tájékoztatást adunk róla. Azért nem indokolt minden esetben, mert a párttagság a termelési tanácskozáson, a szak- szervezeti fórumokon jelen van, szükségtelen mindent kétszer elmondani és meghallgatni. Tájékoztatást persze mindig adunk a helyzetről és a feladatokról. Most a VII. ötéves terv koncepciójával vagyunk kicsit bajban, mert ezt a pártszervezet véleményezi, de megtárgyalja a szakszervezet is. — Mennyi a vezetőségi ülés? — Majdnem azt mondtam, hogy kétszer annyi, mint a taggyűlés, de ha a „fekete” megbeszéléseket is ideveszem, biztosan kijön a duplája. — Fekete fuvarról, kereskedelemről már hallottam, de mi az a fekete vezetőségi ülés? A Bonyhád Városi Tanács a város 1986. évi egységes pénzalapjának bevételeit 220 millió 719 ezer forintban állapítja meg. * * * Február 20-án rendkívüli ülést tartott a Bonyhádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Ezer Mihály tanácselnök összegezte a tanácsi bizottságok, a szakigazgatási szervek elmúlt ötéves tevékenységét. Elemezte a város- környék ellátásával kapcsolatos teendőket, a városfejlesztési tevékenység eredményeit és feladatait, majd értékelte a tanácsi apparátus káder és személyzeti helyzetét. A Bonyhádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága március 12-én számol be a megyei végrehajtó bizottság előtt az 1981 és 1985 között eltelt időszakról. — Ja, az olyan, amiről nem írunk emlékeztetőt. Mondok egy példát, a tervezésnél, vagy a beszámolót megelőzően is legalább háromszor összedugjuk a fejünket, hogy hol is tartunk, meddig jutottunk. Az elbeszélgetések tapasztalatait is többször megbeszéljük, hogy a párhuzamosságokat kiszűrjük. Nyilván nem írunk minden alkalommal külön emlékeztetőt, csak a „kötelező” vezetőségi ülésen foglaljuk össze a tapasztalatokat. A napi munkában is sokszor adódik, hogy véleményt kell mondani, dönteni kell egy-egy kérdésben, akkor mi öten gyorsan meg tudjuk beszélni a vezetőség álláspontját, mégsem számoljuk el külön gyűlésnek. — A szokásos megbeszéléseken kívül hogyan érvényesül az összehangoló szerep? — A hagyományok kialakításában például. Korábban csak a központban emlékeztünk meg a politikai évfordulókról, az üzemegységeknél ez nem mindenütt volt így. Most az a gyakorlat, hogy a megemlékezéseket, ünnepséget minden alapszervezet megrendezi április 4- én, november 7-én. Május elsején mindenki kapcsolódik a helyi felvonuláshoz, rendezvényhez. Szekszárdra ekkor és a másik két alkalomkor is azok jönnek, akik vállalati kiváló dolgozók lettek, vagy ennél magasabb kitüntetésben részesültek. Május elsején a brigádvezetőket is behívjuk, mert ekkor van a szocialista brigádok munkaverseny-értékelése. A központnak minden alapszer- vezet megküldi a munkatervét, mi is elküldjük a sajátunkat a többieknek, függetlenül attól, hogy nincs irányítási jogkörünk. — Arról már esett szó, hogy a tervezésben érvényesül a kollektivitás, hogyan van ez a vezetőségen belül? — öten vagyunk, mindenki végzi a feladatát, nagyon jó az összmunka. Csak egy személyes példát mondok. Terv- statisztikai csoportvezető vagyok, elkezdtem a számviteli főiskolát levelező tagozaton, ami azt jelenti, hogy havonta egy hetet iskolában töltök. Ha hozzávesszük a tanulmányi és a rendes szabadságok idejét, nagyon sokat vagyok távol a munkahelyemtől. Közben nem állhat meg az élet. Ha a munkatársaim, a főnökeim nem volnának olyan segítőkészek, ha nem lenne kollektív a pártvezetőség munkája, akkor ezt egyszerűen meg sem lehetne csinálni. IHÁROSI IBOLYA Újfajta rádiók, televíziók Műszerjellegű, sokféle csillogó kézelőgombbal, villogó kijelzővel felszerelt rádiók, a mostaninál szögletesebb formájú, barna, szürke, fekete műanyagkávájú televíziók készülnek — a már megszokott hagyományos formájú- ak mellett — a következő években a Videoton Elektronikai Vállalat székesfehérvári gyárában. A nagyüzem formatervezési csoportjánál már készen vannak az új készülékek küllemének a tervei. A legújább divatirányzatok figyelembevételével készítették el őket, minden típushoz hármat. A vállalati zsűri választja majd ki közülük a legtetszetősebbeket és a leggazdaságosabban előál- líthatókat. A vállalat 25 formatervezőjének munkáját dicséri, hogy szinte minden évben nyernek egy-egy nívódíjat. Legutóbb hordozható színes televízióval érdemelték ki a szakmai elismerést. V anocsiiles Bonyhödon HÉTRŐL HÍRRŐL Az év nyolcadik hete is bővelkedett eseményekben. Vasárnap kora délután befejeződött Budapesten az Építők Székházában a magyar szakszervezetek kongresz- szusa. A héten Tolna megyében magyar— szovjet barátsági hét számtalan rendezvényén ismerkedhettünk meg a szovjet néppel, találkozhattak diákok pedagógusokkal, nagygyűlésen szovjet előadó Szovjetunió jelenéről és jövőjéről tartott előadást. Szerte a megyében tovább folytatódtak a pártnapok, ahol gazdaságpolitikánkról, hazánk és a világ kapcsolatáról esett szó. A termelőszövetkezetek zárszámadásain mezőgazdaságunk eredményei, gondjai kerültek középpontba úgy, hogy a gazdaságok megvizsgálták saját munkájukat, meghatározták a jövőt. A hét krónikájához tartozik még a hó, amiről azt gondoltuk még másfél hete hogy a tél utolsó támadása, közben rájöttünk: ez a tél, és nem utóvédharc. Az egész ország a Pécs Vasas Bányaüzemre figyelt. Megfeszített küzdelem folyt a föld alatt rekedt bányászok életének megmentésére. Társak küzdöttek éjt nappallá téve, s mi szorongtunk a tévé képernyője előtt, tehetetlenségünkben. Az az érdekes, hogy a héten a közutak járhatók voltak — eltakarították a havat —a városban pedig bokáig érő locspocsbán jártunk Zsukov Gyuri, az orosz A barátságról sokan és sokfélét írtak már. Nekem Zsukov Gyuri jut eszembe, a szovjet szakértő, aki három évig Pakson, az atomerőmű építkezésén dolgozott. Személyesen soha sem találkoztunk, de mintha személyes ismerősöm lenne. Az atomerőmű építői akik a hetvenes években is Pakson voltak, rengeteget meséltek Zsukov Gyuriról, amikor az igazi nevét kérdeztem, nem tudtak válaszolni. Gyuri, így nevezték el, erre hallgatott. Magyar—szovjet barátsági hét volt Tolna megyében. Figyelmünk talán kicsit jobban a szovjet nép felé fordult. Azt mondom, kicsit jobban, hiszen napjainkban nap mint nap hallunk híreket a kongresszusra készülő Szovjetunióról. Figyelünk a hírekre figyelnünk kell, mert tudjuk, hogy a testvéri nép jövője az egész világ jövője, a miénk, mindannyiunké. Ha béke van a világon, ha az űrkutatás eredményeiről van szó... akkor Szovjetunióra kell gondolni... A barátság legjobban személyekhez kötődik. Vagy egy orosz író könyvén keresztül, vagy filmen, színdarabon keresztül, vagy egy politikus arcának láttán. És természetesen a barátság lehet olyan is, mint Zsukov Gyuri és a paksi építők között. Zsukov, a szovjet szakértő híres György Sándor, az MSZBT titkára nyitotta meg Szekszárdon a Szovjetunió ma című kiállítást HÍRRE volt keménységéről, munkabírásáról és a barátságról. Lehet, hogy reggel valakivel összeveszett, de este megtapogatta a hátát és mosolygott. S Zsukov, a szovjet szakértő így írta be az emlékezetbe a nevét. Egy emberként, de a szovjet nép küldötteként ... Fohór fejkendő és a kitüntetés Lelkiismeretes olvasóm, a Magyarkeszi- ben lakó Dankaházi Árpád megró, mert a termelőszövetkezetük zárszámadó közgyűléséről szerinte nem jól számoltam be az olvasónak. „Aztán, ha volt is gumicsizmás, és fejkendős öltözékben bárki is, lehet, hogy éppen kiváló dolgozója a szövetkezetnek”, írja. S igazat adok neki. Csak azt nem tudom: miért baj, hogy leírjuk: az asszonyok fehér fejkendőben voltak, a férfiak egy része gumicsizmában. Ettől még ünnep az ünnep. S azóta is azon gondolkodom: miért olyan érzékenyek a falun élő emberek? Beidegződés? Sajnos, voltak idők, amikor a magyar paraszt másodrendű állampolgárnak érezhette magát. De ma már nem ez a helyzet. Amikor már azon vitatkozunk, hogy leírhaitjuk-e a paraszt szót? Nem inkább munkást kellene írni? Hiszen a mezőgazdaságban a klasz- szikusnak vett paraszti munkával már talán senki sem foglalkozik. Magytarkesziben is a 230 tag közül hatvannak van szakmunkás-bizonyítványa. Akkor miért vitatkozunk mi gumicsizmáról és egyebekről? Hiszen, aki járt magyar faluban, az tudja, hogy igenis szükség van a gumicsizmára, s legtöbbször az újságíró is felveszi, ha arra jár. A másik gondja levélírómnak: nem igaz, hogy a férfiak csak a presszóban gyülekeznek. De igaz. Mert nincs hol gyülekezni. Valahol beszélgetni kell — mert a falusi férfi is szeret eszmét cserélni, s manapság ezt leginkább a presszóban teheti meg, mert a kultúrház zárva van ... Inkább ezen kellene gondolkodnunk, s nem félteni az embereket a presszótól, mert a többség nem azért megy oda, mert részegre akarja inni magát: beszélgetni, megvitatni a világ dolgát. Kedves Dankaházi Árpád! Én így látom, s ilyen szellemben írom cikkeimet is. Annak nagyon örülök, hogy vette a fáradságot, s vitatkozik velem. Sokan nem teszik, mert nem érdekli őket környezetük, pedig megvitatni közös dolgainkat mindig is fontos ... Egy marék semmi, négy forintért Sok hivatalos nyilatkozatot így kell kezdeni: büntetőjogi felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy... Kijelentem: a tél nem istencsapása. Talán a mi előttünk lévő történelemben is volt tél? Erről nem győződtem meg mert nem éltem, de hiszek apámnak, aki mesélt a hajdan volt telekről, s neki meg az ő apja mesélt... Ezt azért kell ilyen határozottan állítani, mert úgy tűnik, hogy a télre szeretünk mi sok mindent ráfogni. Szerintem nem azért megy a termelés rosszul némely helyen, mert volt és van tél, nem azért vannak hiánycikkek, mert... Egyszóval a tél évezredek óta, mióta világ a világ, van. S az ember alkalmazkodott hozzá. S egyetlen egy történelemkönyvben sem olvastam, hogy a tél miatt nem volt nyereséges egy-egy munka, vagy a gazdaság mozgékonysága kockázatvállalása, rugalmassága a tél miatt megfeneklett volna. Aztán erről eszembe jut, hogy manapság elég sok furcsaságot figyelhet meg az ember. Először is: Szekszárdon, a Garay téren az autósok képtelenek voltak beállni a parkolóba, a hó miatt. De ha egy pillanatra megálltak máris négy forintot kértek tőlük. Hogy lehetséges ez? A pénzt elkérjük, semmit nem adunk érte. Legalább megpróbálták volna a havat „elhányni”, és azután nyújtani a markot. Az is eszembe jut hogy a városban nagyon sokan fizetnek — magam is — tele- vízióantenna-díjat. A televíziót nézni nem lehet, mert rossz az antenna. A díjat menetrendszerűen fizetik-fizetjük... Azt már nem is merem mondani, hogy a vendéglátás úgy védte ki az áremeléseket, s az ebből adódott csökkenő forgalmat, hogy folyamatosan árat emelt ahogy csökkent a forgalom, úgy nőttek az árak. S csak azt nem tudom, hogy az utolsó vendég majd mit fizet... HAZAFI JÓZSEF
