Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-22 / 45. szám
A ïvËPÜJSÀG 1986. február 22. „Ha az András bácsi nem lenne...” Egy este a nagydorogi művelődési házban Üdítőt hoznak» de nem szotyiznak Milyen furcsa. Még fél hat sincs, de a nagyközség csendes, az utcák kihaltak. Ha nem tudnánk, hol van Nagy- dorogon a művelődési ház, nem lenne kitől megkérdezni. Ezért aztán meg is lepődünk, amikor leparkolunk a régi, kívülről szomorú látványt nyújtó épület előtt. Egy fiúcska szalad felénk. — Csak nem a művház- ba? — Nem... — néz ránk csodálkozva, mintha a föld alól kerültünk volna elő. Aztán meggondolja magát, s igyekszik illendően válaszolni: — Haza megyek. Erőltetjük a beszélgetést. Kiderül, hogy hetedik osztályos, s már többször is járt a „kultúrban”. Igaz, nappal, és előadásokat nézett meg az iskolával. — Ott menjenek be. A bálteremben biztosan teniszeznek a nagyok — szolgál felvilágosítással, majd hangos „kólómmal” elköszön, és fut tovább. Mi pedig, mielőtt betérnénk a házba, egy-két percet szánunk a kivilágított parányi kirakatnak. Hanglemezek és könyvek. Vegyes összeállításban, mondhatni mindenki igénye szerint. A lehetőségekhez képest csábító a szándéka. Mire megszokja a szemünk a bejárati rész sötétségét, máris jobbra kell kanyarodnunk, ott pedig világosság szűrődik ki az ablakokból. A nagyteremben valóban „teniszeznek” a nagyok, azaz pingpongoznak vidáman. Amott egy másik ajtó. Ott kopogtatunk. Válasz a csend, de benyitunk. A villany ég, a fekete zongora takarója alatt alszik. Balra „szimpatikus” ajtó. Mire odalépünk, már nyílik is. Szívélyesen fogad Szűcs András, a művelődési ház vezetője. — A könyvtárban is vannak még. Nézzünk be oda — javasolja. Meghitt csend. A hosszú asztal körül általános iskolások hajolnak irkájuk fölé, és szorgalmasan dolgoznak. Az asztalfőn Kuti Imre tanár, aki évek óta jár át Györkönyből Nagydorogra német nyelvet tanítani a gyerekeknek. Jelenleg is három csoportja van, úgyhogy az érdeklődés meglehetősen nagy a nyelvtanulás iránt. Az ötödikes Varga Edit szívesen számol be a mai órán tanultakról, Arbonász Ildikó pedig arról, hogy a könyvtárba nappal is jár. Legszívesebben a Delfin-sorozat könyveit viszi haza. És szívesen beszélnek a Tolcsvay- ftrió legutóbbi szerepléséről, „ami igazán klassz volt”. 'Mi pedig átmegyünk a „bálterembe”, ahol az aszta- liteniszezők ügyeskednek, néhányan szurkolnak. Hangzavar ugyan nincs, de mégis föltűnik egy fiú, Ignác László, aki csöndesen — később derül ki, hogy hallgatagsága szokatlan — álldogál az ajtó mellett. A „többieket” várja, hogy „klubozhas- sanak”. László a Paksi Városgazdálkodási Vállalat segédmunkása. Az ácsok mellett dolgozik. Télen főként 'lám bériáznak. — Munka után ide jövök, hetente kétszer. A klubba — , mondja büszkén, amihez Szűcs András fűz magyarázatot: — A Dankó Pista cigány ifjúsági klubról van szó. Laci a klubvezető-helyettes. Közben újabb bemutatkozás. Megérkezett Balogh Attila, aki a Szekszárdi 505-ös Szakmunkásképző Intézet harmadéves központifűtés- szerelő tanulója. O is klubtag. És ismét a művelődési ház vezetőjének kommentárja: — A klubnak nemcsak cigányok a tagjai. Hanem a nagydorogi fiatalok vegyesen. Pontosan fiatalságuk a legfontosabb összekötő kapocs, no és az, hogy valamiféle közösségre vágytak. Hát ezért hozták létre a klubot. Kavarognak bennem a szavak. „Közösségteremtő funkció, közösen végzett munka, szükséges művelődési tartalom, a közösségben való létezés, együtt szórakozás — okosan, igényesen ...” Eközben csatlakoznak hozzánk még néhányan: Ignác, Sándor, Ignác Ferenc, Pék Tibor. Felülinek a színpad szélére, lábukat lógázzák, majd egyikük megfogalmazza, hogy lám, „e röpke kis beszélgetés is program”, s hozzá is teszi, hogy örülnek látogatásunknak, hiszen az új arcok látása is mássá teszi estéjüket. — Szórakozási lehetőség? Itt? Dorogon? Nagy válogatási lehetőség nincs. Itt a kultúrház, esténként ütjük a labdát, hetenként kétszer van klub. Hétfő, csütörtök, szombat, vasárnap pedig a mozi napjai. Általában oda ils együtt megyünk. — A tavasz, a nyár az jobb. Nincs bezárva az ember ... — Tavasszal megint rendezzük a művelődési ház környékét. Fákat ültetünk az udvarra — mondja Attila, mire a többiek lelkesen bólogatnak. Sőt, a korábbi társadalmi munkázásról szívesen beszél Szűcs András is, és értve egymást „fél szavakból” reménykedve beszélgetnek arról, hogy a közeljövőben hogyan bővül és alakul, talán felújul művelődési házuk. Közben megjegyzem, hogy a „bálterem” egészen tiszta, annak ellenére is, hogy az asztali teniszezés alaposan felveri a part. — Vigyáznak rá a fiúk — mondja a vezető. — Különben? Üdítőt rendszeresen hoznak, de nem szotyiznak, mint sokhelyütt. — Furcsa, hogy mindig a „fiúkról” van szó — jegyzem meg, majd kérdem: — Lányok nincsenek? Vagy nem járnak ide? A szemek Attila felé fordulnak. Hát válaszoljon 6. De azt már bent teszi a klubban. (A klubban? Az az igazgató irodája is egyben. Esténként pedig a fiúk tanyája.) — Háromezerötszáz lakosa van Nagydorognak. Nem kevés ez a szám, tehát ebből is következik, hogy vannak itt lányok — kezdődik a válasz. — Amikor megalakult a klub, négy lány-tagunk is volt... De aztán kettőt nem engedtek ide járni a szüleik, majd a másik kettő is lemorzsolódott ... Kár. Pedig igazán jó itt lenni, jó programjaink vannak. — Miilyenek? — Ne gondoljon valami egetrengetőekre. Néha tartanak egy-egy előadást. Politikait, egészségügyi felvilágosítót. Magnózunk, sakkozunk, játszunk a tévéfocival, vagy egyszerűen be- szélgetünk. Itt vagyunk, együtt vagyunk, s nem a kocsmában könyökölünk... — Szóval ahhoz képest van programunk, rengeteg — szögezi le Ignác Laci, én pedig rákérdezek: — Mihez képest? — Hát a klub megalakulása előtti időhöz... Ha az András bácsi nem lenne — sóhajt föl... Igen. Szűcs András a klubnapokon mindig késő este tér haza. Nem a fiúkat vigyázza, de itt van velük. Azt mondja, „ez a csapat már tudja gazda módjára kezelni a játékokat, vigyázni a teremre”. — Ezért is örülök, hogy hamarosan megkapjuk a volt házasságkötő termet. Abból alakítunk két kisebbet. Egyik a klübosofcé lesz. Közben többször is nyílik az ajtó, szépen gyűlnek a „húszak”. Most Mészáros László érkezett, aki a kisvendéglőben felszolgáló. De, amikor „szabad”, itt tölti idejét. Fekete Lajos, a klubvezető is megjött. Mindenki örül, különösen azért, mert mostanában, miótta gépkocsivezető tanfolyamra jár, gyakran „hiányzó”. Egy „síma” hétköznap estéjén jártunk Nagydorogon. Akkor, amikor csöndes volt minden, nagyobb rendezvényt nem tartottak. Mert olyankor bizony megtelnek a széksorok (166 ülőhely van) a nagyteremben, még a pótszékeket is behordják, sőt negyvenen-ötvenen állva is végignézik az előadást, ami érdekli őket. — De bármilyen rendezvény van, a klub tagjaira lehet számítani — mondja a •művelődési ház vezetője, majd saját magát igazítja helyre : — Mit számítani? Természetes, hogy eljönnek, •hogy itt vannak. Érdeklődő fiúk mindannyian, tele jószándékkal, és valamiféle igényekkel, amiből néhány — például a közösségben való gondolkodás — már valóság. Y. HORVÁTH MÁRIA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Kétszáz éve született Beszédes József (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Kegyelettel emlékezzünk Beszédes József vízépítő mérnökre, aki 1786 (87?)-ben, február 13-án, Miagyarkani- zsán, a Tisza melletti településen született, s Duma- fölidváron halt meg 1852. február 29-én. A reformkor latin, német, angol és francia nyelvismerettel is rendelkező magyar folyamszabályozó mérnöke gyakorlati mérnöki munkájával a legmagasabb tudományos csúcsokig is eljutott. 1831-ben, február 17-én a magyar tudás társaság — az Akadémia — levelező tagjává választotta. Halálát követően a Magyar Achadémiai Értesítőben megjelent az Adhadémiai Kis Gyűlésen (1852. V. 3.) Győri Sándor rt. által elmondott errilétkibeszéd teljes szövege. Ebből idézünk: „Atyja soha sem írni, sem olvasni nem tudott: Beszédes József 1806-ban Pestre jött ’s phi- losophiát és a’ mérnöki tudományokat végezvén, ezen utóbbiakból a’ szigorúvizs- gálaitokat 1'810-ben letette. Ezen érvben Vétetett munkálatba a” sárvizi mocsárok’ lecsapódása... s azokat sikeresen végrehajtotta 1827- ben ...” „Ezen idő folytában ... (elkészítette) Sopron vármegyében az Iikva, Somogybán a’ Gyöngyös folyók’ szabályozásai, nem különben a’ Fertő tava, és Hanság’ le- csapolásának és a Rába vize rendezési terveit”’. „1828-rban a’ Linzbudweisi vasúti társaság’ bizodalma által megtiszteltetvén, miután a’ vasútra káros hatású vízfolyásokat kiigazította, Leopold- schiag falutól Lest-ig Ausztriában a' vasút mentén 13 000 ölnyi hoszsúságna ő jelölte ki. 1830-Than a’ Duna’ medrében létező úgynevezett vaskapui akadályok’ vizsgálatára gróf Széchenyi Istvánnal együtt, a’ Dunán lefelé egész Konstantinápolyig utazott ’s igyekezett a’ köz figyelmet ezen akadályok’ el- háríttatására fordítani. 1836- ban á ún. kir. helytartótanács’ kegyes rendeletének következtében, á Sebes-Körös és Berettyó’ közel 300 000 holdra terjedő mocsárjainak kiszárításával bízatott meg, melflynek, ’s a’ Körös vize’ ágyai megigazításának tervét Békés megyében; nem különben Aradban a’ Tőz és a Csiger patakok’ magigazításának tervét részletesen elkészítette. Ugyanott a’ fehérkörösi vízi malomosatornát végre hajtotta.” S — az emlák/beszéd — felsorolja a 14 nyomtatásiban megjelent dolgozatát is. Megemlíti „ezeken kívül számos rokon tárgyú dolgozatai ’s értekezései maradtak kéziratban.” Több forrás — pl. a Magyar Földmérők Arcképcsarnoka c. kiadvány (Budapest 1976.) közli, hogy Beszédes József a magyar műszaki nyelv fejlesztéséért is sóikat tett, az Akadémia irattára megőrizte geodéziai szógyűjteményét. Viszont a Magyar Irodalmi Lexikon (Budapest 1963.) nem közöl adatokat Beszédes Józsefről. Egyéb forrásokból tudjuk azt is, hogy ő is szorgalmazta a Duna—Tizsia csatorna megvalósításának tervét. Beszédes az ezernyolcszáznegy- venes évek végén Dumaföld- várra költözött Egykori háza ma is áll. Itt halt meg 1852. február 29-én. Síremlékét a Magyar Mérnök- és Építész Egylet 1879-ben állította. A reformkor nagy mérnöke emlékét volt lakóháza falán, halála 125. évfordulóján elhelyezett márványtáb- la is őrzi. Cziráky Gyula, Dunaföldvár monográfusa Tolnavármegyei Dunaföldvár múltja és jelene c. könyvében (1910) Beszédes Józsefről is szól. Haláláról meglepő históriát mond el: Széchenyi az olasz mérnök Paleokapa Tisza-szabályozá- si tervét fogadta el, s megvalósítását Beszédesre bízta. Mire a magyar mérnök — mert katasztrófa okozónak tartotta a terv megvalósítását — „állítólag agyonlőtte magát”. A dunaföldvári múltszázadi halotti anyakönyvben is megtalálható Beszédes József neve. Eredeti bejegyzés szerint a halál oka: „feb- ris bilosa, azaz... láz!” De van egy másik bejegyzés is, a fenti alá beírva: öngyilkos- sági, ami a tollvonásból, s a tinta színéből ítélve — későbbi írásnak tűnik. Beszédes József születési éve körül is van némi bizonytalanság: az Űj Magyar Lexiikdn (Bp. 1960.) 1786, az idézett emlékbeszéd 1787, az Életrajzi lexikon 1786, a Magyar Földmérők Arcképcsarnoka (Bp. 1976.) 1787, Cziráky Gyula 1786, Benkő Ágnes: Beszédes József élete és tevékenysége (1974) 1786-os évet jelöli meg. Lakóiháza emléktábláján nincs születési év, sírkeresztjén halála éve 1852 mellett ez áll : meghalt 66 éves korában. Tehát ha visz- saaszámoljuk, így is az 1786. év jön ki. A bizonytalanság — lényegtelen. Fontos a kegyelet. Szeleczky József A klubosok (bal oldalon Szűcs András) Edzés a „bálteremben” Német nyelvtanfo lyam a könyvtárban Beszédes József
