Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-20 / 43. szám
1981). február 20. ^PüJSÀGa KPVDSZ-megyebizottsági - MESZÖV-elnökségi ülés Bőrgyári hétköznapok (II.) Tegnap a MÉSZÖV székházában együttes ülést tartott a Kereskedelmi-Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének megyebizottsága a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna Megyei Szövetségének elnökségével. Napirenden szerepelt a fogyasztási szövetkezetek 1985. évi szocialista munka- versenyének értékelése. A dolgozó kollektívák már az év elején hazánk felszabadulása 40. évfordulója tiszteletére tettek meg vállalásaikat, később — amikor ismertté vált pártunk XIII. kongresz- szusának időpontja — újabb felajánlásokkal kiegészítve folytatták a versenyt kongresszusi munkaversenyiként. A versenyben a múlt évben is a szocialista brigádok jártak az élen. 170 szocialista brigád mintegy 1700 taggal tett felajánlást, és egész évben dolgozott azok megvalósításán. A vállalásoiknál a minőségi követelményék kerültek előtérbe: — a munka termelékenységének fokozása. — a hatékonyság javítása, — a költségek csökentése, — az ésszerű takarékosság és készletgazdálkodás, — a vagyonvédelem megszilárdítása, — a nyereségnövelés szerepelt a vállalásokban. Sokat tették a dolgozók a lakó- és munkahelyük kulturáltságának növelése, a településfejlesztés elősegítése érdekében. A megye fogyasztási szövetkezeteiben a munkaverseny elősegítette a mozgalmi és gazdasági célok megvalósítását. Az áfészök a néhe- zébfoé vált gazdasági körülmények között is az előző évihez hasonló, helyenként javuló szinten biztosították az ellátást, növelték nyereségűiket. A takarékszövetkezetek munkája, gazdálkodása kiegyensúlyozott volt. A betétállomány 169 millió forinttal növekedett, és elérte az 1 milliárd 645 millió forintot. 100 millióval több volt a tagoknak biztosított kölcsön. 20,7 millió forinttal több a nyereségük. A lakásszövetkezetek építési tevékenysége az elmúlt évben mérséklődött, ugyanakkor a fenntartó ágazatok munkája bővült. 88 lakást, 13 garázst és 40 üdülőegységet adtak át a szövetkezeti tagoknak. Az együttes ülés értékelte a szocialista munkaverseny és a Kiváló címért pályázó kollektívák eredményeit. Elismerését és köszönetét fejezte ki a munkában élenjáró kollektíváknak, s úgy határozott, hogy a legjobb eredményt elérő szövetkezeteket kitüntetésre terjeszti fel. Az együttes ülés után a MÉSZÖV elnöksége folytatta munkáját. Jóváhagyta a lejárt határozatokról és a legutóbbi ülés óta tett fontosabb intézkedésekről szóló elnöki jelentést, az ellenőrzési iroda 1985. évii munkájáról készítet jelentést és az 1986. évi munkatervet. SZOBOSZLA1 JENŐ A becsületes ember jobban ragaszkodik a munkájához A gépesítés ellenére még mindig nagy szerepe van a kézi munkának Pártnap a megyei kórházban Szekszárdna látogatott dr. Horváth Ottó egészségügyi miniszterhelyettes. A megyei tanácson István József elnökhelyettes fogadta és tájékoztatta megyénk egészségügyének helyzetéről. Ezen a beszélgetésen és .a további programokon is részt vett Kamarás Györgyné, a megyei pártbizottság osztályvezetője, és többen megyénk egészségügyének vezetői közül. A délelőtti órákban a megyei kórházban folytatták a beszélgetést: dr. Molnár Ádám főigazgató főorvos ismertette a miniszter- helyettessel a kórház fejlesztési terveit, majd a gyógyító munkáról és a számítógépes adatfeldolgozásról beszélt. Ezután kórházlátogatás következett,majd délután fél kettőkor a kórház klubtermében megrendezett pártnap előadójaként dr. Horváth Ottó egészségpolitikai kérdésekről tartott előadást, megyénk egészségügyében dolgozóknak. Autópályák Tudományos tanácskozás A Közlekedéstudományi Egyesület rendezésében szerdán az UVATERV székházában kétnapos tudományos tanácskozás kezdődött abból az alkalomból, hogy huszonöt évvel ezelőtt indult meg Magyarországon az autópálya- építés. Urbán, Lajos közlekedési miniszter megnyitó beszédében vázolta a hazai autópályák építésének rövid történetét. Mint mondotta, az elmúlt két és fél évtized alatt annak ellenére is születtek eredmények, hogy anyagi nehézségek lassították, rövi- debb-hosszabb szünetekre, kényszermegoldásokra késztették a tervezőket és a kivitelezőket. A VI. ötéves tervidőszakban az anyagi és a szellemi erők megfelelő átcsoportosításának köszönhetően előrelépés történt az autópályák építésében, ám még mindig nem sikerült a fővárost elkerülő, kelet— nyugati irányú útvonalakat kialakítani. A mostani ötéves tervidőszakban a szerényebb anyagi lehetőségek nem adnak módot jelentős előrehaladásra, az építés helyett a tervezői, előkészítői róunkák kapják a nagyobb hangsúlyt. A miniszter bevezetője után előadások hangzottak el az autópályák társadalmi, gazdasági szerepéről, az üzemeltetéssel kapcsolatos munkákról. A résztvevők szakterületenként értékelték a fejlődést és foglalkoztak a további fejlesztési elképzelésekkel. A tanácskozással egyidő- ben kiállítás is nyílt, amelynek révén az érdeklődők megismerkedhetnek a magyarországi autópályaépítés negyedszázados történetével, és betekinthetnek a műszaki tervezés, a beruházás, az előkészítés, a kivitelezés és az üzemeltetés folyamatába. A kiállítás február 28-ig tekinthető meg az UVATERV épületében. Tanulni a tájékoztatást El Jászapátiban egy autóbuszkalauz, aki tíz éven át az Állami Biztosító helyi megbízottja volt. Majd egy „szép” napon mindenféle előzmény nélkül felmondtak néki. A jászapáti autóbuszkalauz ekkor levelet írt az egyik napilap szerkesztőségébe, hogy elpanaszolja : „...villámcsapásként ért a fiók felmondó levele. Próbáltam keresni az igazamat, vagyis az indokot, voltam a megyei igazgatóságon, ahol elmondták, hogy ez a fiókvezető hatásköre.” Nem tudom, mi lehetett az indok, amiért a biztosító a továbbiakban már nem tartott igényt a kalauz munkájára. De a valódi oknál nem kevésbé fontos, hogy ezt történetesen elfelejtették az érintett tudomására hozni. Pedig nagyon is érintette őt a dolog, olyannyira, hogy hétszámra nem tudott napirendre térni fölötte. Azt mondták a jászapáti kalauznak: hiába megy n felsőbb hatósághoz, fórumhoz, szervhez, mert minálunk ma mái- demokratikus viszonyok uralkodnak, s nem tudnak az ügyben „fent” ítélni, ha egyszer a labda „lent” van. Vagyis a helyi szerveké a döntés joga. Jó, hogy így van, mint ahogyan azt is csak helyeselni lehet, hogy mind több területen döntenek már helyben, ott, ahol a körülmények közvetlen és alapos ismeretében a dolgoknak valóban dűlőre kell jutniuk. Csakhogy néhol még tanfolyamra szorulunk demokráciából. Mert a tájékoztatás képességét és kötelességét a munkahelyen is tanulni kell ahhoz, hogy valóban demokratikus közéletről és igazán egészséges, jó munkahelyi légkörről beszélhessünk mind több üzemben és hivatalban. Ha a közéletben, a lakóhelyen joggal várjuk el a mind rendszeresebb, alaposabb, érdemi tájékoztatást, akt, hogy felnőttszámba v,egyenek bennünket, nyilvánvaló, hogy ugyanilyen jogos az az igényünk: legyünk naprakészen tájékozottak munkahelyünk dolgait illetően is. Nemrégiben egy vidéki bútorgyárunkban vetélkedőt tartottak az asztalosok számára. A versenyzők elé letettek a többi között egy sor kárpitosszerszámot és kelléket; ezeket kellett felismerniük. Sorra-rendre meg is feleltek a kérdésekre mindazok, akik túllátnak az asztalosműhelyen, konkrét és átvitt értelemben egyaránt. Akiket nemcsak az a munkafolyamat, azok a szakmai fogások érdekelnek, amelyeket napi nyolc órán át végeznek, hanem az is, hogy miiképpen lesz fotel az általuk készített favázból. S aki túllát a műhelyen, joggal igényli a részletes és rendszeres tájékoztatást, a mindennapi információ frissességét: így állunk, ilyenfajta gondokkal küzdünk. Ha pedig egy-egy vállalatnál a többség naprakészen tájékozott, kevesebb gondot okoz például az, hogy kit válasszanak a munkások soraiból a vállalati tanácsba. De a demokratikus munkahelyi közéletnek van más, praktikusabb haszna, hatása is: ahol a dolgozók rendszeres tájékoztatást kapnak, ott elveszti létfeltételét a folyosói sustorgás, a félhivatalos „információáramlás”, a légkört mérgező pletyka is. VARGA ZSUZSA Úgy hírlik: a kereskedők raktárai tele vannak lábbrüvel, a cipőgyárak a bérmunka és az importalapanyag felé fordultak, a bőrgyáraknak meg nem jut megrendelés. « Kovács László, a meszesműhely stuccolója szerint a baj gyökere ott van, hogy „még az adónak is adója van”. Mert máskülönben hogyan eshet meg, hogy 107 millió forint nyereség esetén is négymillió forint lesz az alaphiány? — Pedig már spórolunk mindennel. Sokszor már annyira nem fűtünk, hogy nagykabátban dolgozunk — mondja, amikor azután érdeklődöm, hogy érzik-e a műhelyekben : nehéz helyzetbe került a bőrgyár. — Az emberek a bőrükön érzik, kevesebb lett a munka, „s már néha dajkálhatjuk a bőröket” — mondja Varga Józsefné, a kikészítő üzem kenőcsoportjának a vezetője. Ennek ellenére beszélgetőtársaim nem bánatosak. Bíznak vezetőikben, hiszen már „olyan nehéz éveket éltünk meg együtt”, ami a mai helyzetben bizakodást is jelent. — Ott a szemünk előtt válogatnak a cipőgyárak átvevői, és szemrebbenés nélkül rakják félre az eltérő színárnyalatú bőrt — mondja Varga Józsefné. — Hogyan érzékelik a dolgozók a nehéz helyzetet? — Nincs olyan munka, amit szeretnének — válaszolja Varga Józsefné. — Arról gondoskodni kell, hogy az emberek bére meglegyen. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy a bőrt eddig kétszer kentük, most már háromszor is. Ez több bért jelent, és jobb minőséget is. — Csak, ha több bért fizetnek ki, attól még nem lesz eredményes a gazdálkodás — mondom. — A minőség érdekében szükséges, mert a raktárban ott van a cipőgyári átvevő. S így a többletbér kifizetése mégis kifizetődik. — Nálunk újtból bevezettük a ste'kkolást — mondja Kovács László. — Stekkolás? — Zsír ta tanítás. Vagyis újabban a bőrre rakódott zsírt eltávolítjuk a nyers bőrről, így az képes lesz az. adalékanyagokat felvenni, vagyis jobb minőségű bőrt gyártunk. Az eddigiek alapján » kívülálló azt gondolja, hogy nagyon jó ez a nehéz helyzet. A bőrgyárak a „maguk bőrén érzik”: ma már a minőség mindennél fontosabb. Tehát akkor ne foglalkozzunk a „siránkozással”, hanem örüljünk a változásnak, hiszen jobb cipőt kapunk majd a boltban. Ez azért egészen nem így van... Tudjuk jól, s nem gondolunk olyant, ami igazságtalan lenne. Az bizonyos, hogy a bőrgyárak ma kénytelenek sóikkal jobb minőségben dolgozni, mint évekkel ezelőtt, amikor a cipőgyárak még ki voltak szolgáltatva. Ahhoz, hogy mindent megértsünk, jobban kellene ismerni a gyárat, és az itt dolgozó embereket. Beszélgető- partnereim mindegyike har4 Egy korty víz A meszesműhelyben továbbra is nehéz munkát végeznek, s az itteni körülmények megviselik az embereket mine évnél is többet eltöltött a bőrgyárban. S ezeket a harminc éveket kellene megfejteni ahhoz, hogy érezzük, itt más a légkör, másak az emberek. A kapcsolat vezető és vezetett között magasabb minőséget jelent. Kritikusabbak is és elnézőbbek is egymással. Itt az igazgatóhelyettest is keresztnevén szólítják, az üzemvezető a nagybácsi vagy unokaöcs, vagy szomszéd, vagy keresztapa, keresztíi.,, Más a légkör, másképp tehet gondolkodni, a gondokat a munkások elé vinni. Itt nincs titok, az információk percre pontosan — nem mindig jó értelemben — érkeznek. Egyszóval, a bőrgyár más, mint bármilyen más gyár a megyében. Itt nem egyszerűen munkaalkalomról van szó. Kovács László fogalmazott így: „A becsületes ember jobban ragaszkodik a munkájához”. Ez a mondat érvényes kell legyen bárhol az országban, de mégis van külön simontor.nyai jelentése is. Nem kerülhetjük ki — ha hétköznapokról írunk — az új irányítási formára való áttérést. Ezekben a napokban választják meg Simon- tornyán a vállalati tanács tagjait, s majd márciusiban a vállalati tanács az új igazgatót, mert Vermes László, akit mindenki tisztel, nyugdíjba vonul. Többet nem írunk a választásról — pedig sokat beszélgettünk róla —, mert az újság nem teheti meg, nem avatkohat be, pedig izgalmas a téma, hiszen olyan gyárban lesz ez a választás, ahol a vezetők nagy része saját nevelésű. S így olyanoktól is elvárják a pályázást az igazgatói beosztásra, akinek az eszébe sem jut... A találgatás nagy, a dolgozóknak sok jelöltje van, de erről márciusban a választási tudósításban majd többet---N agyon fontos dologról váltottunk szót. A munkafegyelemről. — Most lehet munkafegyelmet tartani — mondja Varga Józsefné —, mert az emberek tudják, hogy kevesebb a munkalehetőség. — Azt azért tudni kell, hogy a becsületes munkásnak nincs mitől félnie, a linkek pedig menjenek békével — veti közbe Kovács László. Az előbbiekhez hozzá tartozik az is: a decemberi bizalmitestületi ülésen elhangzott, hogy 100 fővel kell csökkenteni a vállalat létszámát ahhoz, hogy a csökkenő megrendelések mellett mégis eredményesen tudjanak gazdálkodni, és a hét- százalékos béremelés megvalósítható legyen. (Folytatjuk.) Hazafi József — Gottvald Károly Napirenden a kongresszusi munkaverseny „Néha már ráérünk iajkálni a bírt”
