Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-08 / 6. szám

1986. január 8. NÉPÚJSÁG 3 Pártmunka a gazdaságban Borászati hót köz napok (I.) Rubintos, bársonyos, fűszeres kadarka Rangját vesztette nagyüzemi borászat híján S érlelődik a szekszárdi bor A pártirányítás jellege, módszere a szocialista építés során mindig is befolyásolta a gazdasági viszonyokat, ugyanakkor a gazdasági vi­szonyok is visszahatottak az irányítás módjára. Az elmúlt három évtized­ben alapvető változások kö­vetkeztek be a párt társada­lom- és 'gazdaságirányító munkájában, előtérbe kerül­tek a decentralizációs és de­mokratizálódási folyamatok. Növekedett a vállalati önál­lóság. Egyértelművé vált, hogy a pártnak nem célszerű átvenni az állami, gazdasági szervek konkrét döntési jo­gosítványait, és el kell ke­rülnie a gazdasági vezetésbe való operatív beavatkozás:. A pártnak olyan döntési mechanizmusokat és politikai feltételeket kell biztosítania, amelyek révén jobban érvé­nyesül az állam irányító funkciója, a gazdálkodó szervek és a tanácsok dönté­si szabadsága, de egyben fe­lelőssége is. A Központi Bizottságnak a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével kapcso­latos 1984. évi állásfoglalásra, és a XIII. kongresszus is megerősítette azt az állás­pontot, hogy a pártnak a gazdaság területén végzett munkájában a fő feladat a gazdaságpolitika kialakítása, érvényrejuttatása és végre­hajtásának ellenőrzése. A gazdaságpolitika meghatáro­zása — támaszkodva a párt, az állami és a társadalmi szervezetek, valamint a tu­dományos intézmények vé­leményére és javaslataira — a párt testületéinek feladata. A vezető testületek azonban csak a népgazdaság fejlődé­sének legfontosabb elveit, sarokpontjait, fő irányait rögzíthetik. Elsősorban nem a mutatókban is megjelení­tett előirányzatok kidolgozá­sát végzik el, hanem politi­kai követelményeket fogal­maznak meg. Természetesen ez az általá­nosan érvényesített elv nem zárja ki azt, hogy a párt ve­zető szervei ne hozzanak ese­tenként konkrét gazdasági döntéseket is. Erre a terv- gazdaság és a szabályozott piac mellett is szükség le­het meghatározott politikai célok érdekében. A helyes törekvés azonban az, ha az operatív gazdaságirányító te­vékenységet az önálló politi­kai felelősséget is viselő ál­lami szervek, mindenekelőtt a kormány gyakorolja, és a beavatkozás eszközével a párt kivételes esetekben él. Ennek érdekében a pártszer­vezeteknek és -szerveknek a gazdaságpolitikai célok helyi érvényesítésére, a végrehaj­tás politikai eszközökkel tör­A kereskedelem szerveze­tei mindig is ütközőponton voltak. Egyfelől a fogyasz­tók, a vásárlók rohamozták őket áruért, másfelől pedig a gyártók biztatták arra, hogy minél többet adjanak el termékeikből. Ezen az alapvető rendeltetésén túl a kereskedelem azt a célt is szolgálja, hogy továbbítsa a termelőkhöz a fogyasztók igényeit, miből, milyet vá­sárolnának szívesen. A köz­vetítő lánc azonban — tud­juk jól — nem működik mindig kifogástalanul. Különösen akkor válik nyomasztóvá a vásárlás, amikor hiánycikket keres az ember. És erre a hosszú lis­tára már régen feliratkoz­tak az építőanyagok — ne­hezen is kerültek le róla. Mára azonban nagyot for­dult a kocka, és az alap­vető építőanyagokból nem hiány van, hanem kínálati többlet. Ezt bizonyítják a vásárlók megélégedett han­gú levelei. De ha hinnénk ezeknek, csalhatatlan jele­ket máshonnan is szerezhe­tünk. Például az újságok hirdetési oldalairól, ahol öles betűkikel hirdetnek azok az építőanyaggyártók, akik ko­rábban nem tudták kiszol­ténő segítésére, a tömegek mozgósítására, és támogatá­suk megszerzésére kell töre­kedniük. A területi és üzemi párt­szervek és -szervezetek alap­vető feladata — a gazdaság- politika kialakításában való közreműködés mellett — a gazdaságpolitika alkotó al­kalmazása, végrehajtásának segítése és ellenőrzése. Mun­kájukban a termelés, a szol­gáltatások, az ellátás prak­tikus kérdéseivel való apró­lékos foglalkozás helyett egy­re inkább előtérbe kell ke­rülnie a politikai irányítás olyan elemeink, amelyek a párt gazdaságpolitikája vég­rehajtásához szükséges felté­telek helyi megteremtésére, a politikai követelmények ér­vényesítésének segítésére irányulnak. A területi pártszervek fo­kozzák együttműködésüket a tanácsokkal a helyi gazda­ságfejlesztési irányok megha­tározásában. Segítsék elő a vállalati gazdasági önállóság növelését. A gazdálkodó szer­vezetekben, intézményekben, államigazgatási szervekben politikai eszközökkel, az ott dolgozó párttagok érvénye­sítsék befolyásukat. Mozgó­sítsák a kommunistákat a gazdaságpolitika, a vállalati és területfejlesztési politika feladatainak megvalósítására. Tegyenek ajánlatokat, adja­nak jelzéseket a felsőbb pártszerveknek. Az üzemi, intézményi pártszervezetek alapvető fel­adata, hogy a gazdaságpoli­tika eredményes megvalósí­tása érdekében segítsék a vállalati gazdasági vezetés önálló tevékenységét, és a társadalmi szervezetekkel va­ló partneri együttműködést. Megfelelő mozgásteret kell engedniük, a gazdasági veze­tők, az állami és társadalmi szervekben működő kom­munisták számára ahhoz, hogy azok a szükséges önál­lósággal cselekedjenek. Szükséges figyelembe venni­ük, hogy az új vállalatve­zetési forma nem egyszerű­en újabb formája a munka­helyi demokráciának, hanem a tulajdon működtetésének, a munkáltatói jogok gyakorlá­sának hatékonyabb eszköze. Éppen ezért fontos követel­mény, hogy a testület ne ér­dekképviseleti, hanem való­ságos tulajdonosi funkciót gyakoroljon, stratégiai jelle­gű döntéseket hozzon. Ehhez az is nélkülözhetetlen, hogy egyértelműen elhatárolják a testületi és az egyszemélyi felelős vezetői jogköröket. Az új vezetési formák, a tulajdonosi jogok gyakorlása kihat a vállalat egész belső életére, mechanizmusára. Olyan típusú emberek kerül­gálni az igényeket. Már ár­engedménnyel is vásárolhat­nák az építkezők, és nem­csak a hagyományos boltok­ban, a Tüzép-telepeken és az áfészek kirendeltségein, ha­nem a gyártók saját boltjá­ban is. Érdemes ennél a jelen­ségnél egy kicsit elidőzni. Nemcsak szokat.lansága mi­att, hanem a mögötte húzó­dó okok jelezte minőségi változás okán is. A leg­szembetűnőbb persze maga a változás: a gyártók, az ál­lami építőipari vállalatok is kereskedésre adták a fejü­ket. Az egyik legismertebb: a transzportbeton-szállítás. A betongyártók arra vállalkoz­nak, hogy az építés helyszí­nére szállítják a kívánt ada­lékanyagokból összekevert betont. Vagy folytathatnánk a másik érdekességgel, az ÉPTEK bolthálózatával. Már szerte az országban meg­nyílták üzleteik, ahol az építkezők minden szükséges anyagot és szerelvényt meg­vásárolhatnak. A vasbeton- gyártók — hét végén, tehát munkaszüneti napokon is — kinyitják a termelőüzem ka­puját, és ott szolgálják ki vevőiket. Azok a vállalatok, nek előtérbe, akik jól tudnak kollektívákkal dolgozni, meg tudják érteni mások el­gondolásait, védeni tudják saját koncepciójukat. Ehhez változni kell a pártmunka stílusának, módszerének is. Ahogy létrejönnek, erősöd­nek az önkormányzati ele­mek a vállalati vezetésben, annak megfelelő új vonáso­kat kell kialakítani a párt munkastílusában. A párt- munka olyan elemei erősöd­nek, amelyek figyelembe tud­ják venni az üzemen belüli sokféle érdeket. Olyan viszo­nyokat kell kialakítani, ame­lyek képessé teszik a munka­helyi pártszervezeteket az érdekek feltárására, ütközte­tésére, az eddiginél tartal­masabb politizálásra. Ügy kell gondolkodni, és bánni az ügyekkel, hogy a pártszerve­zet bátorítsa a vállalati ta­nácsot rendeltetés szerinti munkájában, de segítse az igazgatót is az egyszemélyi felelős vezetői tevékenység kibontakoztatásában. A vállalatok belső irányí­tási rendszerének olyan to­vábbfejlesztésére van szük­ség, amely kedvező feltétele­ket teremt a választott tes­tületek és vezetők jogkörének teljes körű gyakorlásához, megszünteti az átfedéseket, párhuzamosságokat, egysze­rűbbé és hatékonyabbá feszi a fennmaradó fórumok, bi­zottságok működését, és hoz­zájárul a felelősség erőtelje­sebb érvényesítéséhez. A fejlődés eredményeként kialakult a munkahelyi de­mokrácia kerete, működési mechanizmusa. A továbbfej­lesztés fő iránya a mai kö­rülmények között a tulajdo­nosi szemlélet erősítése. A gazdaság területén a dolgozó egyben köztulajdonos és munkavállaló is. A tulajdo­nosi oldalhoz a termelési; a munkavállalói szerepkörök­höz az elosztási kérdések el­döntésében való közreműkö­dés kapcsolódik. A két oldal — különböző okok miatt — ma nem egyenrangú. Ahhoz, hogy a dolgozók köztulajdo­nosi szerepe, tudata erősöd­jön, és ezen keresztül mun. kájuk érdemibbé váljon, ar­ra van szükség, hogy érde­keiket érzékelhetőbbé te­gyük, a döntésekben való tényleges részvételük lehető­ségét megteremtsük. A munkahelyi, üzemi de­mokrácia kibontakoztatásá­nak, és az eredményesebb gazdálkodásnak egyaránt alapvető feltétele a vállalaton belüli munkahelyek önálló­ságának és felelősségének nö- velése. MARKÓ ISTVÁN az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályvezető-helyettese amelyek nemcsak saját szük­ségletükre termelnek speciá­lis anyagot, márkaboltot lé­tesítettek, például a székes- fehérvári Alba Regia az Al- ba-termékekre, az ÉPFA pe­dig a nyílászárókra. A tel­jesség igénye nélkül felsorolt példákat a tervvásárlással zárom: az ÉTK tanácsadás­sal együtt kínálja ajánlott tervei dokumentációját az ország nagyabb városaiba. Ritka nyugvópontja a moz­galmas gazdasági életnek, amikor elégedett az eladó és a vásárló is; amikor érde­keik kölcsönös megelégedett­ségben találkoznak. Talán egy ilyet sikerült érzékeltet­nünk most, amikor egymás után sorakoztattuk az építő- és építőanyag-ipar vállala­tainak új kezdeményezését, a vevő felé fordulását. Le­het, hogy sókan kísérletről beszélnék — a szokatlanság, az újszerűség valóban indo­kolja ezt a felfogást. Mégis több annál, mert megjelené­se piaci, gazdasági törvény- szerűségre utal. Arra, hogy már nem lehet elbújni a piaci hatások előli, és a ver­seny kihívására pozitív vá­lasz adható. Személyesen kell megjelenni a vásárlók előtt. Sz. K. Már ha aztán bor: legyen bor. Hegyi bor, ne szilvalé: Még a vízből is csak az a jó. Mely hegyekből zúg elé! A lapályra béka menjen, Igya meg bűzös .tavát: Hegyre hág fel a szegszárdl, Onnan hozza tűzborát. Garay János: Szegszárdi bordal) Vass István bácsi, a csa­tári gazda nem sokat gondol­kodott, amikor vagy másfél éve kadarkanézőben nála jártam. — Hogy milyen a kadar? Meg kell ízlelni, fiam — az­zal leballagott a pincébe és a lopóban már hozta is a ha­misítatlan kadarkát. Pohár­ba töltötte, kivitte a tanya elé és a Nap felé mutatta. — Hát ilyen. — Az őszi napsütésben rubintosan csil­logott. Nem vörös, mert a kadarka sohasem volt vörös, csak akkor, amikor a felvá­sárlás „parancsa” vöröset kí­vánt. Akkor tettek bele othellót, bodzát, az színt adott neki, de el is vette a testességét, bársonyosságát, ízét, zamatát. Azon az őszön Vass István tanyáján a pohárban kadar, ka volt. Hamisítatlan. — Az igazi bor úgy készül, hogy itt Csatáron, a szem­közti vörösföldön termett ke­mény és savas bort együtt erjesztették a szemben levő sárga agyagföldön termett lágy borral. Akkor olyan ka­darkát ittunk, amit még a királyok sem... — mondta Vass István szekszárdi sző­lősgazda, az utolsó kadarká- sok egyike ... Szabad-e siratnunk a ka­darkát? Szabad-e eltemetni a kadarkát? És nosztalgiáz­ni szabad-e? Mert az idő el­járt, a régmúlt sohasem tér vissza, az már nem lesz — mondják itt Szekszárdon —, mint századokkal ezelőtt, hogy a szekszárdi bor ... Nem is folytatom tovább, in­kább mélyedjünk el a bor­történelemben Bakonyi Jó­zsef segítségével, aki tanul­mányt írt a szekszárdi törté­nelmi borvidék kialakulásá­ról és annak fejlődéséről. A Dunántúl dombjait, Szekszárd környékét időszá­mításunk előtt nagy terüle­ten erdők fedték. A szőlő- ültetvények az erdőirtás he­lyére kerültek. A gazdag lösz­talajú, dél-délkeleti fekvésű, zömében enyhe lejtésű dóm. bök jó klimatikus adottsá­goknak és rendkívül alkal­masak szőlőművelésre. A mediterránhoz közel ál­ló éghajlati viszonyában a napfényes órák száma 2000 — az évi középhőmérséklet 10,78 Celsius-fok körüli — a tenyészidő hőösszege 3200 Celsius-fok. A „földrajzi adottság" min­den gyerek előtt ismert min­den szekszárdi ember „véré­ben” benne van. Nagyon fon­tos hangsúlyozni: ez a terü­let kiválóan alkalmas szőlő­termelésre. Szekszárdon mindig vita volt azon, hogy hol terem a legjobban, melyik az a parcella vagy völgy, ahol megtaláljuk az „igazit”. A szőlőtermő dűlők, hegy­oldalak elnevezése igen ré­gi, de napjainkban is azo­nos, vagy alig módosult. Ne­vezetesebbek: Bakta, Előhegy, Bartina, Bödő, Cinka, Gesz­tenyés, Remete, Csótányi (Csötönyi), Parászta, Csin, Bika, Görögszó, Csatár-dűlő, Iván-völgye, Porkoláb-dűlő... Valószínűnek látszik, hogy a Bika-dűlőben termett vörös­bor „Bikavér” elnevezését a dűlőről kapta. Az 1596-ból származó feljegyzések szerint a kadarka szőlőfajta meg­jelenése a borvidéken a tö­rök hódoltság első, kezdeti szakaszára tehető. A kadar­ka a rendelkezésre álló ada­tok szerint Skutariból szár­mazott hazánkba. E város szerb neve „Skadar”. (Erről tesz említést Andrásfalvy Bertalan etnográfus leírása.) — Nem szabad akkora csinnadrattát csapni a szek­szárdi történelmi borvidék köré — mondja öreg bará­tom. — Sohasem volt az a terület jelentős, csak a szek­szárdi ember nosztalgiázása, a régmúlt felé fordulása hozza, hogy ma áhítozunk a szekszárdi bor valamikori hírneve után. — Nem szabad, hogy a történelmi borvidék az enyé­szeté legyen — mondja má­sik adatközlőm. — Az idegent itt úgy fo­gadják: Ha szekszárdivá akarsz válni, akkor vegyél háromszáz öl szőlőt, építs ta­nyát és termelj bort, s szék. szárdi leszel... Másképp ki­néznek a városból, hama- rost szedheted a sátorfádat — mondja valaki, aki vett szőlőt és termel... Módos Ernő, a Szekszárdi Borászati Közös Vállalalat igazgatója szerint az új szekszárdi bor bársonyos, rubintszínű, a talaj adottsá­gait hasznosító, különleges finomságú, „fűszeres” bor lesz, ami a soproni mély tűzű kékfrankos és a sima villá­nyi oportó között foglal majd helyet. Magasabb cserző­anyag-tartalmú, mint a vil­lányi és mégsem olyan dús, mint a soproni ... Ha azt mondják, hogy lesz szekszárdi, bor, akkor ezzel azt is kijelentik, hogy ma nincs szekszárdi bor. Tóth Tihamér, Tolna me­gye főkertésze: — A szekszárdi történelmi borvidék klimatikus adottsá­gaiból adódóan, szinte me­diterrán éghajlatú és kék­szőlő termelésére a legalkal­masabb terület... De az el­múlt egy-két évtizedben rangját vesztette ez a vidék, mert nem volt nagyüzemi borászata. Készült szekszárdi bor, ez kétségtelen, csak más vidéken ... és nem a leg­jobb gyümölcsből készítették a „szekszárdit” ... Történelem. De tudjuk-e, hogy a történelmi borvidék milyen területen fekszik? Melyik területek tartoznak ebbe az úgynevezett és sokat hangoztatott „történelmi” képbe? Egy korábbi feljegyzés sze­rint: „A borvidék magába foglalja a Tolna megyéből a Szekszárd járási jogú város­nak, továbbá a szekszárdi já­rásból Decs és öcsény köz­ségek, valamint Sióagárd községnek a Leányvár-dűlő. ben levő, Bátaszék község­nek a Farkasd, Orbánhegy, Zenta, Kövesd I. völgy, Kö­vesd II. dűlőben levő, végül a bonyhádi járási Zomba községnek a Határvölgy-dű- lőben lévő, szőlőtermelésre alkalmas területeit.” Még kicsit maradjunk a történelemnél, a múltnál. Móricz Zsigmond nyilatkoza­tát másoljuk ide a szekszár­di borról: „Szeretem a várost, s bár bornemissza vagyok, csodá­lom borát. A szekszárdi vö­rös óbor a világ legelső bo­ra — a fixli meg a legcsu- szamlósabb ... De Szekszár­don a szőlőt fenn kell tarta­ni, mert ez barátokat szerez, itthon a hazában, s az egész világon. Legfeljebb Bordeaux haragszik...” örüljünk a nagy író dicsé­rő szavainak, még ha udva­riasak is voltak, a „bordói- ak” pedig hadd haragudja­nak, ha van mire, sajnos, ma nincs miért... — folytatjuk — Hazafi József Fotó: Czakó Sándor > A transzportbeton meg a többiek „S áldd máskor is a hegytetőt!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom