Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

1986. január 11. «ÉPÜJSÀG 9 Az őshaza közelében A komik földjén Vízi ünnep Vietnamban Könnyű szívvel bevallhatjuk, hogy meglehetősen keveset tudunk zűrjén nyelvrokonainkról. Ök saját magukat komi-nak nevezik; ez a szó embert jelent, és eredetileg a magyar hím szó­val azonos. Legtöbben a Komi Autonóm Szovjet Köztársaság területén élnek - ez a terület négyszer nagyobb, mint hazánk (pontosan: 415 900 négyzetki­lométer), lakossága viszont csak éppen meghaladja az egymilliót. A köztársaságban zűrjének, oro­szok és jurák-szamojédek (nye- nyecek) élnek. Fővárosa a 186 ezer lélekszámú Sziktivkar. A komik száma 400 ezer körül van. A fővárosban egyetem, főiskola működik, sőt a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia komi tagozata is. 1985-ben Sziktivkarban rendez­ték meg a finnugor kongresz- szust. Nekünk, magyaroknak még külön érdekesség volt, hogy ^ olyan helyeken járhattunk, ame­lyek meglehetősen közel vannak a finnugor őshaza feltételezett helyéhez. Eddig a magyarok, a finnek és az észtek rendeztek kongresz- szust. S nem véletlen, hogy éppen a komikra esett a válasz­tás, bár a Szovjetunió területén vannak olyan finnugor népek (például a mordvin), amelyeknek lélekszáma messze meghaladja a zürjénekét. Írásbeliségük a magyarok után a legrégibb - a 14. századból már vannak nyel­vemlékeik. Európa általában két legjelentősebb költőjükkel, Ivan Kuratowal, és a magyarul is jól tudó Vaszilij Litkinnel kapcsolja össze a zürjéneket. Földjük az Urál nyugati részén fekszik, legdélebbi pontja Hel­sinki magasságában, a legésza­kibb pedig túl a Sarkkörön van. Végtelen erdők borítják, legjel­legzetesebb fájuk a nyír. Belőle készülnek háztartási eszközeik, hátikosaraik, sőt még papucsaik is. Minél északabbra haladunk, a nyírfát egyre inkább a fenyők különböző fajtái váltják fel. Víz­ben is gazdag a táj. Folyóiban rengeteg a hal; a nagyobbak (a Vicsegda, a Sziszola) hajózhatók is, a fát is vízi úton szállítják. A víz azonban átok is, hiszen a köztár­saság területének 12 százalékát mocsár borítja. Persze, ennek is megvan a maga szépsége - különösen nyáron: a mocsári virágok szinte szőnyegként fedik a tajgát. Nyilván ezért kapta meg a megkülönböztető jelzőjét is: a kék tajga. Ez a vidék sok veszélyt rejteget. Nem a vadállatoktól kell félnünk, hanem a talajtól. Az útról letérni nem szabad, mert köny- nyen elsüllyedhetünk a mocsár­ban. A lakosság zöme a három leg­nagyobb városban (Sziktivkar, Uhta és Vorkuta) él. Falvaik között nagy távolság van. Rá­adásul egy-egy község házai is messze vánnak egymástól, egy- egy település megtekintése egész napunkba kerülhet. A falusi házak túlnyomó többsége fából készül, s szinte mindegyi­kük a népművészet egy-egy remeke. A városok modern koc­kaházai aligha nyerik meg tet­szésünket, hiszen hasonlókkal nálunk is eleget találkozhatunk. Óvják, védik a természetet még a városokban is, párkjaikra nagyon vigyáznak, sehol egy eldobott csikk vagy autóbusz- jegy. A legkisebb facsemetét is ápolják, pedig fájuk éppen elég van. A nyár rövid, de hosszúak a nappalok; a tél hosszú, de rövi­dek a nappalok. A komik életvite­lét is ez határozza meg. A zűrjén ember alacsonyabb, mint egy átlagos magyar - s ha rájuk nézünk, nemigen látunk különbséget. Sokkal zárkózot- tabbak, mint mi vagyunk. Sziktiv­kar utcáin sétálva hallunk komi szót is, orosz beszédet is, a fal­vakban inkább a zűrjén a társal­gás nyelve. Amikor a finnugor nyelvészeti kongresszusról visszatérőben felszálltunk a repülőre, azzal intettünk búcsút: „Addzüszlü- tödz!” - Viszontlátásra! MIZSER LAJOS Ha régmúlt korok díszes edé­nyeit, vázáit és más használati eszközeit nézegetjük Vietnam­ban, akkor szemünk gyakran megakad a következő motívu­mon: hosszú, nyújtott orrú csó­nakok, orrcsúcsúk fecskefarok­hoz hasonló, a csónakokban A start pillanatai a pagodánál pedig hosszú evezős férfiak ülnek. Evezős versenyről van szó, különleges vízi ünnepről, amely már igen régóta népszerű a távoli országban. Az ünnep máig is él Vietnam népeinek körében. A Mekong deltájában élő khmer nemzeti­ség legjobb evezősei például a holdünnep napján szállnak csó­nakba, hogy megmérkőzzenek egymással. Nagyszabású népünnepély színhelye minden év szeptembe­rében a Vörös-folyó deltája is, ahol a környező települések lakóinak tízezrei gyülekeznek, hogy megtekintsék a rendezvény csúcspontját: a sokevezős csó­nakok viadalát. A nagy ver­seny Hány Thien falu régi pago­dájánál kezdődik. A startvonal­hoz általában 10-14 csónak sorakozik fel, mindegyikben tíz markos evezős. A dob- és gong­szóval biztatott versenyzőkre nem kis feladat hárul, amikor nekivágnak az ötven kilométeres távnak. A sikerhez az erőn kívül nagy ügyesség is szükséges, hiszen nem kevés a zátony és csalóka áramlat. Ám az igyeke­zet nem hiábavaló: a lelkes pub­likum hatalmas ovációval fogadja a legjobbakat. Gazdaságirányítás a szocialista országokban Azonosságok és különbségek Azonosság a lényegi törekvé­sekben, különbségek a gyakor­lati végrehajtásban - ezzel a gondolattal jellemezhetők azok a gazdasági intézkedések, ame­lyeket a nyolcvanas évek dere kán vezettek be a szocialista országok, illetve amelyeket gaz­daságpolitikájuk középpontjába szeretnének állítani a jövőben. Hogy Kelet-Európa országai mindenütt egyforma fontosságot tulajdonítanak a gazdaság inten­zív pályára történő átállításának, az a hetvenes évek külső és belső gazdasági körülményei változásával indokolható. Lassult az évtized fordulóján a korábbi, nemzetközi összehasonlításban is rendkívül gyors gazdasági növekedési ütem a KGST orszá­gaiban, annak jeleként, hogy a növekedés - hagyományos - forrásai kimerültek, vagyis nincs többé mód a foglalkoztatottak tömegszerű munkábaállitására, vagy a természeti erőforrások nagyarányú mozgósítására. Új hajtóerők A hatékonyság javításának, a műszaki fejlesztés felgyorsításá­nak kell mindenütt adnia azt a többlethajtóerőt, amelyet koráb­ban az extenziv források had­rendbe állítása kölcsönzött a növekedésnek. Ilyen gazdasági szükségszerűségből került vala­mennyi KGST-ország figyelmé­nek középpontjába a gazdasági eszköztár korszerűsítése, az érvényben lévő irányítási rend­szer elemeinek fejlesztése. Közismert tény, hogy a szocia­lista országok igen változatos gazdaságirányitási módszereket követnek, eltérő fontosságot tulajdonítanak a piaci, úgyneve­zett pénzügyi irányítás, illetve a központi tervutasítás eszköztá­rának: ezen sokszínű eszközök eltérő házasításával akarják a gazdasági vezetők az elkerülhe­tetlen pályamódosítást végrehaj­tani országaikban. Az eltérő hangsúlyok ellenére, ma már a központi tervezéssel, és az indirekt piaci szabályozás­sal szemben egyaránt általános követelményként támasztják a szocialista országokban, hogy a tervmutatók, a szabályozók köz­vetítsék a vállalatoknak a gazda­sági környezet változását. Bulgáriában például fokozato­san vezetik be az új gazdasági­pénzügyi rendszert, amely egy­fajta kombinációja a központi tervgazdaságnak és a piacgaz­dasági módszernek. A gyors ütemű iparosítás, az egyoldalú nehézipari fejlesztés évtizedekig tartó korszakát kövezően keve­sebb központi fejlesztési progra­mot jelöl ki a terv újabban - más országokhoz hasonlóan - Bul­gáriában is. Abban is rokon a balkáni ország gazdasági terve­zése másokéval, hogy a terv részletesen kidolgozott súlypon­tokat főként csak az élenjáró iparágak (elektronika), illetve az anyag- és energetikai ágaza­tokra szab meg. A nemzetközi konjunktúra bizonytalanságaira, még inkább pedig annak gyors változására való tekintettel rugal­masan kezelik a tervet, viszont valamennyi gazdálkodóval szemben szigorúbban érvénye­sítik a hatékonysági elvárásokat. Csökkentették a gazdaságirá­nyítás korszerűsítése során annak a több tucat központi terv­mutatónak a számát, amelynek eleget kellett tenni Bulgáriában. A bolgár kombinátok, vállalatok teljesítményének értékelése során egyaránt az értékmutatók kapnak nagyobb szerepet. Középpontban: a nyereség Más országokban is, Cseh­szlovákiában, az NDK-ban és a Szovjetunióban is megfigyel­hető, hogy amint csökkentik a részletekbe menő, a mikroszintű gazdasági tevékenységet szabá­lyozó tervek számát, úgy válhat a legátfogóbb értékmérővé a nye­reség és annak változását jelző mutató az elbírálás legfontosabb mércéjévé. Csak a példa ked­véért: Bulgáriában tervmutatókat a termelésre, nyereségre, fej­lesztésre és a beruházásokra szabnak meg, további két mutató pedig a nyersanyagok felhasz­nálásáról, a tőkés importtal való gazdálkodásról rendelkezik - ezen kereteken belül a nyereség áll az ösztönzés középpontjá­ban. Más szóval, a költségvetési adók befizetése után a fejlesz­tési, a bér- és a kockázati alapot a nyereségből képezhetik a ter­melők, ez utóbbi növekedése függvényében emelkedhet a dol­gozók keresete. Az önálló döntéshozatal, a vál­lalati vezetők, és az egyének felelősségének kiterjesztése szintén általános törekvés a szo­cialista gazdaságokban. Amikor a fejlesztésben a termelés minő­ségi oldala háttérbe szorult, kevés helyet kaptak és kevés felelősséget vállalhattak a gaz­daságok tényleges főszereplői. Közismert ugyanis, hogy Kelet- Európa országai a gazdaságépí­tés korai szakaszában kivétel nélkül gyors ütemben építették ki az ipar kulcsszektorait, fokoz­ták védelmi képességeiket, töre­kedtek a nemzeti jövedelem tár­sadalmi osztályok, rétegek és termelőszektorok közötti gyors átcsoportosítására, - vagyis olyan horderejű feladatokra, amelyeket a döntések messze­menő központosításával oldottak meg. Ilyen körülmények között viszont másodlagossá vált az önálló gazdálkodói döntés, a piac értékítélete, vagy a fogyasztó érdekeltsége. A saját bőrünkön Ma már általános a felismerés, hogy a gazdasági önelszámolást kell tökéletesíteni - ahogyan azt az NDK-ban megfogalmazták -, mert csak ily módon fokozható a vállalatok, termelők költségérzé­kenysége, kevésbé szakszerű kifejezéssel élve, csak ily módon érezhetik a vállalatok a saját bőrükön is a nehezedő gazda­sági feltételeket. Az NDK-ban ennek érdekében növelték a vál­lalatok hozzájárulását az úgyne­vezett társadalmi alapokhoz, és drágították meg a munkát az eszközökhöz képest. Ezzel is ösztönöztek a technikai megúju­lásra, a munka termelékenysé­gének emelésére. Az erkölcsi ösztönzés legváltozatosabb for­mái mellett ez az intézkedés is érzékelteti, hogy - más orszá­gokhoz hasonlóan - a pénzügyi eszközök nyelvén igyekeznek jelezni az NDK-ban is a vállala­toknak: szigorodnak a gazdálko­dási feltételek. Általános érvényű az, amit a csehszlovák közgazdászok megfogalmaztak: az ésszerű gazdálkodásra való ösztönzést nem lehet úgy elérni, hogy vala­mennyi ágazat számára egyön­tetűen és felülről határozzanak meg normákat és a teljesítmé­nyeket, és ezeket ugyancsak fölülről lebontott számtalan terv­mutató teljesítéséhez kössék. Az érdekeltséget kell úgy központi­lag szabályozni, hogy csak a hatékony munka nyerjen elisme­rést. MARTON JANOS (A befejező részt lapunk jövő szombati számában közöljük.) mÊm^ÊÊÊÊm^ÊÊÊÊÊÊÊÊm^mÊÊÊÊÊma^mÊÊÊÊÊÊ^mÊÊÊÊÊmmmm HHHHHHHBHHHHBHMH^HHHHH HH Csehszlovákia Készülődés a kongresszusra A közeledő pártkongresszus tiszteletére a prágai pártszerve­zetek és üzemek felhívást tettek közzé, amely az alkotó erőfeszí­tések egyesítésére mozgósít. A felhíváshoz a csehszlovák fővá­rosban 28 vállalat, továbbá kuta­tóintézetek és főiskolák sora csatlakozott. A kezdeményezés országos visszhangra is talált, igy a szlová­kiai Vágsellyén a Duslo Vállalat­nál, a prerovi gépgyárban, és másutt. A tudomány művelői közül elsőként a Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság csatlakozott a prágai felhívás­hoz, s támogatják azt a Cseh­szlovák Tudományos Akadémia üzemi kirendeltségei is. így pél­dául a CSKD-Trakce vontatómű­veket gyártó vállalat tudományos szervezete az üzem vezetőségé­vel együtt gondoskodik a mun­kahelyek korszerűsítésére és az elavult munkamódszerek kiikta­tására kidolgozott terv véghezvi­teléről. A CSKP XVII. kongresszusa és a Nagy októberi szocialista for­radalom 1987-ben elérkező 70. évfordulója tiszteletére felhívást bocsátottak ki a mezőgazdasági dolgozók is. A nyugat-szlovákiai gabonatermesztők vállalták, hogy a Vili. ötéves tervidőszak során (1986-1990. között) hek­táronként átlagosan 7 tonnára emelik a gabonafélék termékho­zamát. A szomszédos Közép- Szlovákiában is a gabonahozam növelését tűzték ki célul, bár ott a feltételek nem olyan kedvezőek. A CSKP Komárom járási párt- bizottságának titkára így nyilat­kozott a mozgalomról: „A VII. öté­ves tervidőszak (1981-1985) első éveiben a gabonatermesz­tési tervet csupán 80 százalékra tudtuk teljesíteni. Az utóbbi évek­ben a helyzet megváltozott. Erről tanúskodik a hektáronként átla­gosan hat tonnás hozamot elérő mezőgazdasági üzemek egyre növekvő száma is.” JOZEF LAJS Elektronikus „szem” az óceán mélyén A Szovjet Tudományos Aka­démia tudósai víz alatti felvételek készítésére és elemzésére alkal­mas berendezést fejlesztettek ki. A víz alatti televíziós berende­zés már ma is lehetővé teszi, hogy a tudósok a tengerek mélyét kutassák. Ám lehetősé­geit még nem használják ki teljes mértékben: akadályt jelent az emberi agy és szem képfeldol­gozó képességének lassúsága, emiatt még a tapasztalt megfi­gyelők is elszalaszthatnak egy- egy érdekesebb objektumot a tengerfenéken, mivel nem képe­sek azokat azonosítani, sőt ész­lelni sem a televízió-képernyőn. Az új készülék kiszűr minden felesleges információt, és csu­pán azokat továbbítja, amelyek a kutatót az. adott pillanatban érdeklik. Ám ebben még nem merültek ki az újdonság lehetőségei: képes például az infravörös hul­lámtartományban is „látni”, ami lehetővé teszi a víz hőmérsékle­tének meghatározását több kilo­méteres mélységben is. ■HHHBI D olgoznak az evezők

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom