Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

2 Képújság 1986. január 11. Ezt hozta a hét a külpolitikában Vasárnap: Amerikai flottamozdulatok a Földközi-tengeren, lélektani háború, majd gazdasági szankciók bejelentése Líbiával szemben, a bécsi és római merényletekre hivatkozva; a NATO-partnerek nem kö­vetik az amerikai lépéseket, világszerte bírálják az amerikai magatartást. — Ne­hézségek a damaszkuszi egyezmény vég­rehajtása kapcsán. Hétfő: Vietnami—amerikai tárgyalások Hanoiban a háborúban eltűnt amerikai katonák földi maradványainak felkutatá­sáról. — Az Iszlám Konferencia külügy­miniszteri értekezlete Fezben. Kedd: Sevardnadze Moszkvában Kad- dumival, a PFSZ politikai osztályvezetőjé­vel tárgyal. — Bejelentés Mihal Gorba­csov idén esedékes indiai útjáról. — Kam­bodzsa nemzeti ünnepe, Heng Samrin be­széde. Szerda: Managuában nemzetközi béke­menet, több közép-amerikai ország nem ad engedélyt a területén történő áthala­dásra. — A KGST tervezési bizottsága a vietnami fővárosban tanácskozik. Csütörtök: Szovjet—jugoszláv külügymi­niszteri találkozó Moszkvában. — A ka­bineten belüli viták következtében lemond Hesseltine angol hadügyminiszter. — A KNDK igényt tart rá, hogy az olimpiai rendezvények egy részét Korea északi fe­lében bonyolítsák le. Péntek: Abe Sintaro japán külügymi­niszter Washingtonban. — Elnökválasztá­si kampány Portugáliában, a kommunis­ták Salgado Zenha független szocialista jelöltet támogatják. À hét 2 kérdése 1. Mi áll a Líbia körül kirobbant fe­szültség hátterében? A terrorizmus korunk egyik rákfenéjé­vé vált, minden józanul gondolkodó em­bernek el kell ítélnie ezeket a bűnös cse­lekedeteket. A bécsi és a római repülőté­ren történt merényletek tömegmészárlássá fajultak, s ami bennünket közvetlenül is érintett, a szemtanúk és a sebesültek kö­zött magyarok is voltak. A terrorizmus megfékezéséhez igazi nemzetközi összefogás szükséges, ennek volt biztató jele a Biztonsági Tanács mi­napi egyhangú állásfoglalása. Ugyanakkor a nemcsak felületen szemlélődő joggal ál­lapíthatja meg, hogy a terrorizmus vég­leges felszámolása nem képzelhető el azoknak a súlyos problémáknak megol­dása nélkül, amelyek rendezetlensége hoz­zájárul a torz és szélsőséges formában je­lentkező megnyilvánulásókhoz. Észak-írországtól a Baszkföldig, Liba­nontól a palesztin kérdésig, sajnos se sze­ri, se száma azoknak a válsággócoknak, amelyek táptalajt jelentenek a terroriz­musnak. Sok mindent lehet és kell tenni, de egyet nem szabad: a terrorizmust ürügyként használni az állami szintre emelt ellen­terror alkalmazására, független országok fenyegetésére, más országok ügyeibe tör­ténő erőszakos beavatkozásra. Washington a héten mégis éppen ezt tette Líbia irá­nyában. Néhány nap alatt az Egyesült Államok szinte minden eszközt kipróbált. Először katonai felvonulásra és flottamozdulatok­ra került sor a mediterrán térségben, nem messze Líbia partjaitól. Valóságos idegháború kezdődött, majd a közel-keleti stratégiai szövetségest, az iz­raeli vezetést biztatták arra, hogy tuniszi mintájú bombázással „büntesse” Líbiát. Végül a gazdasági bojkott meghirdetése következett, valamint a nyomás a NATO- partnerekre és más fejlett tőkés orszá­gokra, hogy kövessék a példát. (Az Egye­sült Államók még a középutas és a cent­rumtól jobbra elhelyezkedő arab országo­kat is megkereste hasonló felszólítással.) A szovjet sajtóban, amely határozottan bírálta ezt az amerikai sorozatot, egy új kifejezés nyert polgárjogot. Amerikai kom­mentárokat idézve „neoglobalista doktrí­náról”, az amerikai „új globalizmusról” cikkeztek. A régi „világcsendőri” szerep felelevenítéséről van szó, azzal a különb­séggel, hogy Washington nem egyedül, hanem szövetségeseivel együtt szeretne célt érni. A tulajdonképpeni cél pedig nem más, mint globálisan (átfogó, általános) módon beavatkozási jogot formálni mind­azoknak az országoknak ügyeibe, amelyek nem hajlandók az amerikai politika irá­nyát követni. Moszkvai vélemény szerint ez ellentétes a genfi szellemmel, s egyúttal azt is jelenti, hogy az Egyesült Államok a világ különböző pontjain szovjetellenes alapon, katonai fölényt akar kicsikarni. (Természetesen eredménytelenül, hiszen más az óhaj, és megint mások a nemzet­közi realitások.) Hanoiban tartotta soros ülését a KGST tervegyeztető bizottsága. Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Or­szágos Tervhivatal elnöke, aki hazánkat képviselte a tanácskozáson, később talál­kozott Tran Phuong miniszterelnök-he­lyettessel és megvitatták a magyar—viet­nami gazdasági együttműködés fejlesztésé­nek kérdéseit. (Telefotó.) A szövetségesek is fenntartásokkal él­nek, egyrészt elvi okokból, a jelzett ame­rikai politika veszélyessége miatt (ha ezt ilyen nyíltsággal természetesen nem is hangoztatják), másrészt jól felfogott gya­korlati érdekeik következtében. Az Egye­sült Államoknak a hetvenes évek végén még ötmilliárdos behozatala volt Líbiából, az elmúlt évre azonban ez az import olaj- mennyiség mindössze kilencmillió dollá­ros szintre, tehát elhanyagolható összegre zsugorodott. Olaszországnak viszont, hogy egy ellenpéldát említsünk, Líbia fontos partnere. A kétoldalú kereskedelmi kap­csolatok volumene mintegy évi négy és fél milliárd dollár, s az észak-afrikai ország­ban tizenötezer olasz szakember dolgozik. Amerikaiak is vannak Líbiában, ezerötszá- zan az olajiparban, őket is hazarendelték. Csakhogy sokan közülük féltik magas jö­vedelmüket (adómentes évi 96 ezer dollár), jóllehet, nincs akadálya hazatelepülésük­nek, nem sietnek. Jellemző azonban, hogy kanadai és más szakemberek máris je­lentkeztek: készek elfoglalni a megüre­sedő állásokat. Mindez legalábbis erősen csökkenti az amerikai lépések valódi ha­tékonyságát, azok inkább félelemkeltő jel­legűek, a klasszikus furkósbot-politikát idézik fel. A héten elhangzott nyilatkozatok (el­nöki és külügyminiszteri sajtóértekezlet) „nyitva hagyták” az ajtókat a még lehet­séges katonai akciók előtt is. De a történ­tek és tanulságok figyelmeztetnek: a tűzzel veszélyes játszani, a felelőtlen lépések ár­tanak a nemzetközi kapcsolatoknak, s vég­ső soron aligha szolgálhatják az Egyesült Államok valódi nemzeti érdekeit. 2. Mi akadályozza a damaszkuszi egyez­mény végrehajtását? A damaszkuszi egyezmény, a Libanon jövőjéről, a kibontakozásról szíriai köz­vetítéssel kötött megállapodás érvényben van, csak éppen a megvalósítás halad ne­hezen. A tűzszünet ellenére Bejrútban időnként megszólalnak a fegyverek, egy­mást követik a merényletek, Dél-Libanon- ban éleződik a helyzet. A damaszkuszi egyezménynek — szem­ben a korábbi nagyszámú egyezséggel — több új eleme van. Először az, hogy a három legnagyobb tényleges hatalommal rendelkező fegyveres testület (Berri síita milíciája, Dzsumblatt drúz pártja, és a Hobe^ka vezetése alatt álló keresztény Li­banoni Erők) kötötte. Másodszor: olyan időszakban tárgyaltak, amikor a polgár- háború tizenegyedik évében a teljes szét- esettség és apátia uralkodik Libanoniban, a gazdasági helyzet mértéktelenül romlott, s e folyamat megállítása valahol közös ér­deknek tűnhet. Végül, de nem utolsósor­ban, Damaszkusz nemcsak az egyezmény aláírásának színhelyét jelöli, de mutatja a szíriai eltökéltséget, hogy békefenntartó szerepet vállalva, minden módon hozzá akar járulni a szomszédos ország konszo­lidációjához. Ugyanakkor zavaró mozzanatokkal is számolni kell. Elég a széttagolt libanoni politikai képre utalni: számos kis szerve­zet kimaradt a rendezés fővonalából, s ezek fegyveres provokációkkal, más ha­sonló eszközökkel próbálnak hírt adni magukról. Az aláírók között nem szere­peltek a „nagyapák Libanonjának” neve­zett hagyományos jobboldali erők, igaz, éppen ezen a héten, az egyezmény egyik eddigi ellenzője, Franzsijé volt elnök csat­lakozott a megállapodáshoz. De nem vilá­gos a kormányhadsereg szerepének pontos meghatározása, sőt Dzsemajel elnök helye is kérdéses az új felállásban. (Alighanem ez okozta a libanoni—szíriai elnöki ta­lálkozó sorozatos halasztását.) S közben Dél-Libanonban aktivizálódtak az izraeli erők, valamint a Lábad tábornok vezette jobboldali szövetségeseik: nyilván nem áll érdekükben, hogy végleg pont kerüljön a válság szó mögé. RÉTI ERVIN Értelmiségi világkongresszust hívtak össze Varsóba PANORÁMA BUDAPEST Pénteken hazaérkezett Ha­vannából Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, a magyar—kubai gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke, aki részt vett a bizottság 14. ülésszakán. NEW YORK Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa hétfőn vitatja meg Li­banon panaszát, amelyet a közel-keleti állam az izraeli csapatok dél-libononi agresz- sziója miatt nyújtott be a testülethez. SZÓFIA „Az igazságot és csak az igazságot” várják a tisztes­séges emberek milliói attól az olasz bíróságtól, amely várhatóan februárban hirdet ítéletet a II. János Pál pápa elleni merénylettel vádolt személyek ügyében — hang­súlyozta Bóján Trajkov, a Bolgár Távirati Iroda vezér- igazgatója pénteken megje­lentetett cikkében. Az ítéle­tet hirdető bíróságnak az ár­tatlanság alapján fel kell mentenie Szergej Antonovot, Zselju Vaszilevet és Todor Ajvazovot mindenféle vád alól. WASHINGTON Reagan amerikai elnök pénteken rövid tárgyalást folytatott Abe Sintaro japán külügyminiszterrel. Abe pén­teken találkozott Bush alel- nökkel, valamint Shultz kül­ügyminiszterrel és Weinber­ger hadügyminiszterrel is. BÉCS Az ellenzéki Osztrák Nép­párt (ÖVP) pénteken ismét követelte, hogy írják ki a rendkívüli választásokat. Heinz Fischer, tudományügyi miniszter, a szocialista párt (SPÖ) alelnüke egyidejűleg megerősítette, hogy a kor­mányzó párt nem gondol a választások egy évvel ko­rábbi kiírására. CAP CANAVERAL A Columbia űrrepülőgép péntekre halasztott fellövé­sét ismét felfüggesztették. Az intézkedést a kedvezőtlen időjárási viszonyokkal indo­kolták. NEW YORK Szovjet vendégművészeket köszöntött lelkes ovációval és hosszan tartó tapssal csü­törtök este a New York-i ,yLincoln-Center” közönsége: a leningrádi opera vendég- karmesterét, Jurij Tyemir- kanovot, és Nyikolaj Petro- vot, számos nemzetközi zon­goraverseny győztesét. RÍJAD Jasszer Arafat a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet vezetője csütörtökön a szaú- di fővárosba érkezett. Befejeződtek az előkészü­letek a varsói értelmiségi vi­lágkongresszusra — jelen­tették be a szervezők a len­gyel fővárosban. A négyna­pos tanácskozás január 16-án nyílik meg. A kongresszuson több mint 400-an vesznek részt, vala­mennyi földrész és mintegy 50 ország képviseletében. 220 külföldről meghívott ha­ladó nézetű tudós, művész és .124 lengyel értelmiségi lesz jelen. Képviseltetik ma­gukat különböző nemzetközi, nem kormányszintű szerve­zetek is, mint például — az ENSZ-en kívül — a Római Klub és a Pugwash béke­mozgalom. (Folytatás az 1. oldalról) gépek árának növekedése tartósan meghaladta a ter­melői árakét, s így szűkül­tek a termelés helyi fejlesz­tésének lehetőségei. Nőtt a veszteségesen gazdálkodó üzemek száma. A MEDOSZ támogatja a felvásárlási rendszer mi­előbbi átszervezését, korsze­rűsítését. A vitában szóba kerültek a vállalatirányítás korszerű­sítésével kapcsolatos törek­vések. Kifejtették, mivel a mezőgazdaságban az átlagos­nál nagyobb az alacsony nyugdíjnak aránya, tovább­ra is szükség van — túl a központi intézkedéseken — a vállalatok, gazdaságok meg­különböztető támogatására. Helyes az a gyakorlat, hogy az üzem — a kolektíva he­lyeslésével — alkalmanként vagy akár rendszeresen is anyagilag segíti az időskorú­akat. A tsz-ekben 10. éve működő szakszervezeti alap­szervezetek tevékenysége be­váltotta a hozzáfűzött remé­nyeket; megújítói a szocialis­A kongresszus az ENSZ nemzetközi békeévének ke­retében azt fogja megvitatni, hogy milyen veszélyek fe­nyegetik a világ békés jö­vőjét, és milyen felelősség hárul az értelmiségre a béke megőrzéséért való küzdelem­ben. Lengyelországban ez lesz a második értelmiségi világ- kongresszus: az első az 1948- es híres wroclawi találkozó volt, amelynek nyomán két évvel később éppen a len­gyel fővárosban jött létre a Békevilágtanács. Ez a szer­vezet ma már több mint 140 ország békemozgalmát tömöríti. ta brigádmozgalomnak és nélkülük ma már nem kép­zelhető el például a társadal­mi munka szervezése sem. Ösztönzik a munkaversenyt, amely — a felvetések sze­rint — a jövőben az eddigi­nél jobban segítheti az ex­portvállalások teljesítését is. Többen, Váncsa Jenő me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter is, szóltak a mun­kaerő-gazdálkodás ellentmon­dásairól. A miniszter azt fej­tegette, hogy bár az elmúlt öt évben a mezőgazdaság kisebb létszámmal növelte a termelést, téhát nöyekedett a munka termelékenysége, ám egy-egy területen még mindig túlságosan nagy­számú munkaerőt foglalkoz­tatnak. A belső munkaszer­vezés sem tart lépést a lehe­tőségekkel, holott számos üzem példája igazolta, a munkaerő helyes irányításá­val, mozgatásával javulhat a termelés hatékonysága. A kongresszusi küldöttek megkoszorúzták a földmü- vesmozgalom mártírjainak emléktábláját. (MTI) Tanácskozik a MEDOSZ kongresszusa KGST : az öt fő irány S. Biotechnológia Néhány éve még a fantasz­tikum birodalmába tartozott, ami most a KGST hosszú tá­vú tudományos-műszaki fej­lesztési programja ötödik, egyben utolsó fő iránya — a biotechnológia. E téren a KGST-tagorszá- gok együttműködésének cél­ja a súlyos növénybetegségek megelőzése és hatékony ke­zelése, az élelmiszerforrások jelentős növelése, a népgaz­daságok nyersanyagellátásá­nak javítása, újabb meg­újítható energiaforrások meghonosítása, a hulladék- mentes termelés további fej­lesztése és a környezetet ká­rosító hatások mérséklése. E feladatok végrehajtása érdekében viszonylag rövid időn belül széles körben, ipari méretekben kívánnak alkalmazni nemrég született, vagy még éppen kifejlesztés alatt álló biotechnológiai el­járásokat. A génsebészeti módszerek az élő szervezetek (állatok, növények) génkészletének tervszerű alakítását, bizo­nyos meghatározott, gazdasá­gi szempontból jelentős tu­lajdonságok folyamatos át­örökítését teszik lehetővé. Hasonló elvi alapokból in­dul ki a sejt- és fehérjese­bészet is. A mikrobiológiai szintézis azt teszi lehetővé, hogy nagy mennyiségben, ipari eljárásokkal állítsanak elő a növénytermesztés szá­mára nélkülözhetetlen szer­ves anyagokat, elsősorban enzimeket. A biotechnológia bevonul a gyógyszer- és vegyiparba is. Az előzetes becslések sze­rint segítségével rövid időn belül már a népgazdaságok számára szükséges szerves nyersanyagok 10—12 száz;), lékát lehet előállítani. Mik­roorganizmusok segítségével természetes cukrokból nagy mennyiségű műanyagot lehet készíteni, könnyebbé tehető az értékes fémek kivonása érceikből. Üj eljárások teszik problémamentessé a nagy­városokban keletkező sze* mét, az ipari és mezőgazda- sági hulladékok feldolgozá­sát, szennyvízből és hulla­dékgázokból nagy hatásfokú műtrágyák és biogázok elő­állítását. Mindehhez ma még csak nyomokban fellelhető, alap­vetően új gyártási eljárások bevezetésére lesz szükség. Elengedhetetlenné válik a több természettudományi te­rületet átfogó alapkutatások meggyorsítása, továbbfejlesz­tése, a biotechnológiai eljárá­sok alkalmazásához szüksé­ges berendezések kifejleszté­sének és gyártásának meg- szervezése. FAZEKAS LÁSZLÓ (Moszkva) A tanácskozás egyik „színes” pillanata, amikor köszöntik Hunja Istvánt, a kongresszus legidősebb résztvevőjét

Next

/
Oldalképek
Tartalom