Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

1986. január 11. CKXHA\ __ ittPÜJSÁG 3 Pozitív változások Áruellátás falun A boltvezetőkön is sok múlik A közelmúltban ■ - ----------zodott b e a Tolna Megyei Népi El­lenőrzési Bizottság vizsgála­ta arról, hogy a megye élel­miszertermelő és kereskedel­mi vállalatainak, szövetke­zeteinek együttműködése mennyiben biztosítja a me­gye lakosságának megfelelő színvonalú élelmiszerellátá­sát. A választék, a minőség és a szállítás területén fel­merülő problémák időközön­ként a lakosság hangulatát is befolyásolják. A kisközösségekben, fal­vakban működő vegyesbol­tok ellátására különösen nagy gondot kell fordítani. Kistelepülésnek számít az a község, ahol a lakosság nem haladja meg az 1500-as lé­lekszámút. Megyénkben 63 ilyen települést tartanak nyilván és ez Tolna megye lakosságának húsz százalékát jelenti. Ellátási felelősségük elsősorban a tanácsoknak van. Ezeken a településeken az elmúlt 5—10 évben tíz százalékkal nőtt a nyugdíja­sok, az aktív keresők száma (34—35) évesek pedig 12 szá­zalékkal csökkent. Kevés az ingázó, a helyi boltok szere­pe nő, hiszen döntő szerepe van a települések népesség­megtartásában. Az alapellátás biztosított, mondja Andrási Imre a Tol­na Megyei Tanács kereske­delmi osztályának vezetője. Viszont sokszor az alapellá­tás hagyományos értelmezése leszűkül a napi élelmiszer- kínálatra. A tejen, kenyéren és a töltelékáru-készítményeken felül a megyei tanács ke­reskedelmi osztályának ér­telmezése szerint jóval bő­vebb áruválaszték tartozik ebbe a fogalomba. így a mindennapi szükséglet kielé­gítésére az alapvető vegyes­ipari cikkek (csavarok, szö­gek, edények) pipere áruk, szappanok, mosószerek és ruházati termékek is. A nagyobb áruválaszték és -kínálat a kistelepülések boltjaiban már kevésbé meg­oldott. Célunk — folytatja Andrá­si Imre —, hogy a kereske­delemszervező és -koordiná­ciós munkánk során figye­lemfelhívást, javaslatot tud­junk adni. Az áruválaszték bővítésének egyik megoldá­sát a főboltosi rendszer to­vábbfejlesztésében látjuk, így egy nagyobb üzlet nem­csak a nagyközségben, város­ban élő lakók igényeit elé­gítené ki, hanem a környező kistelepüléseken élőket is. Egy példával élve: a báta- széki vasüzletből a Pörbölyi, alsónyéki bolt vezetője is megrendelheti a hűtőt, vagy televíziót két-három nap át­futással. Az előjegyzéses vá­sárlási módszert is szélesebb árukörben kellene alkalmaz­ni. Jó megoldásnak tartom az időközönkénti árukitele- pítést is. Ünnepek előtt a falu kultúrtermébe vagy is­kolájába a kiskereskedelmi szervek akciós és árkedvez­ményes árukból tarthatnak árusítást egy-egy hétig a falvakban. — Ezen akciónak kevés a sikere, mert sokszor az el­fekvő készleteket akarták így eladni. Ez ma már falun sem megy, a színvonalon változtatni kell. A jó árualap és áruválaszték érezhetően javíthatná a kistelepülések ellátási színvonalát. E vál­lalkozás modernebb formá­ja a mozgó ABC-buszjárat. Eddig csak egy üzemel Dom­bóvár környékén a helyi áfész keretében. Szükséges lenne bővíteni ezeket a jára­tokat is. — Azokon a kistelepülése­ken, amelyek nincsenek be­vonva a szervezett húsellá­tásba, minél előbb szeret­nénk az előre csomagolt tő­kehús értékesítését bevezet­ni. A hét elején a boltba le lehetne adni a rendelést, és hét végén meghatározott időpontban megérkezne az áru. De aki megrendelte, an­nak el is kellene vinnie a terméket. Ezzel a megoldás­sal nem kerülne az utazással együtt 140 forintba egy kiló hús. Az ellátás színvonalához hozzátartoznak a technikai és személyi feltételek is. A kistelepülések boltjainak fel­újítása a SZÖVOSZ által szervezett hároméves rekon­strukciós programmal meg­kezdődött. Korszerű hűtőgé­pekkel és fagyasztó ládákkal való felszerelésük folyamat­ban van. Viszont még szak­mai végzettséggel nem ren- rendelkező eladókat is ne­héz boltvezetőnek beállítani. — Ennek legfőbb okát ab­ban látom, hogy hiányzik az anyagi érdekeltségük. Ala­csony az összforgalom, az üzletek forgalmában na­gyobb arány az élelmiszerek eladásából származik, ezek árrései köztudottan alacso­nyak. A másik ok az osz­tott nyitvatartási idő A megoldás a.megfele­....... ............ lő, reális anya gi érdekeltségi rendszer megteremtése lehet, mely­nek kialakításában jelentős szerepet tölthet be az új üzemeltetési formák széle­sebb körű alkalmazása, ezen belül is az úgynevezett egy­szerűsített jövedelemérde­keltségi forma elterjesztése A kistelepülések boltjait az áfészek üzemeltetik me­gyénkben. Bármilyen furcsa, az ellá­tásért elsősorban a tanácsok a felelősek. Ennek ellenére az áfészek is éreznek ellátá­si felelősséget, folytatja a gondolatsort Csapó Jenő, a Mészöv áfész-titkárságának vezetője. Ez abból fakad, hogy valamikor ezekből a falvakból indult útjára a földműves szövetkezeti moz galom. Sajnos egyre gyérülő számban élnek itt alapító tagjaink. Éppen ezért nem gazdaságossági kérdés első­sorban az itt élő lakosság megfelelő szintű ellátása. Mi ezt vállaljuk akkor is, ha veszteséges. Ez nem jelenti azt, hogy nem törekszünk a nyereséges üzemeltetésre. — 1983-ban a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Ta­nácsa, a SZÖVOSZ felismer­te, hogy a szövetkezetek anyagi lehetőségei kevesek ahhoz, ogy a magasabb tech­nikai színvonalú és kulturál­tabban, jobb áruválasztékot kínáljunk a kistelepüléseken élő tagjaink részére. Éppen ezért az országosan kezelt közös szövetkezeti pénzből jelentős összeget bocsátottak az áfészek rendelkezésére a kistelepüléseken levő boltja­iknak rekonstrukciójára. Ebből a megye szövetkezetei tizenkilenc millió forintot kértek. A közel negyven- milliós beruházáshoz a többi összeget a szövetkezetek a saját pénzükből adták, és há­rom millió forint értékben pedig célrészjegyekkel és társadalmi munkával járult hozzá a tagság. Az 1984-ben kezdődött programot 86-ban a SZÖVOSZ 10. kongresszu­sára befejezik. Néha gond, hogy nem a megszokott idő­ben érkezik meg az áru, viszont a jobb technikai fel­tételek mellett növelhető az áru mennyisége és a hűtőlá­dák beállításával az áruvá­laszték is bővíthető. — Rendszeressé tesszük a kistelepüléseken a szövetke­zeti szaküzletek kiépítését is. Lehetővé akarjuk tenni, hogy az itt működő boltvezetők rendszeresen felkeressék a nagykereskedelem mellett a Skála-Coop kaposszekcsői raktárát és ott közvetlenül vásároljanak. Az egyszemé­lyes boltoknál bővítjük a fő­boltosi rendszert. Űj kezde­ményezés a „zsebtúrajárat” a Skála-Coop kaposszekcsői raktárából rendszeresen já­ratok indulnak a falvakba. A gépkocsiba rakott áruból a boltos tetszés szerinti meny- nyiséget levehet. — Hosszú ideig- gond volt, hogy a kistelepüléseken dol­gozó boltvezetők késve is­merték meg az új terméket. Az elmúlt évtől kezdődően a nagykereskedelmi vállala­tokkal, a tejipari és húsipari vállalattal, a szövetkezeti központokban szakmai áru­bemutatókat rendezünk. — A nagykereskedelem csak nagy egységcsomagban szállítja a termékeit, nem hajlandó megbontani azokat. Falusi üzletekben csak kis tételekre van szükség. Ez is az egyik oka az áruválasz­ték hiányának. Néhány pél­da: A konzervgyár 12 dara­bos kartonba csomagolja ter­mékeit. Ez a helyzet a papri­kánál is. A két dekás is egy kilós kartonba van, és az öt dekás is. öt-hat levéllel, kar­tonnal kellene vásárolniuk, ahhoz, ogy megfelelő válasz­ték legyen. — Nagyobb boltokban kí­vánjuk megbontani a dobo­zokat és a dolgozóik újra csomagolják, a szövetkezet költségén szállítjuk ki a kis tételeket a kistelepülésekre. Sajnos a többletköltség min­ket terhel. Remélhetőleg döntő megoldást fog hozni a szerződéses üzletek bevezeté­se. A falusi üzletek áruvá- --------------- lasztékának bő­vítésére, korszerűsítésére sok kezdeményezés, javaslat, ötlet és megoldás van. Vannak szép eredmények is. De még az út kezdetén vannak a szövetke­zetek. Sokat kell tenni ah­hoz, hogy a felújított üzle­tek tartalommal is megtöl­tődjenek és az tartós is ma­radjon. Szükség van a szál­lítópartnerek fegyelmezett munkájára is. Nagyobb fe­lelősséget kell érezni az ott élők jobb ellátásáért. Csak közös munkával lelhet elis­merést szerezni. Sz ekér József i Ülést tartott az Országos Szövetkezeti Tanács Pénteken ülést tartott az Országos Szövetkezeti Ta­nács, amely Rév Lajos elő­terjesztése alapján a szövet­kezeti demokrácia fejlesz­tésének feladatait vitatta meg. A felszólalók kiemelték, hogy a szövetkezetek önálló­ságát a szövetkezeti demok­rácia érvényesítésével szo­ros összhangban szükséges továbbfejleszteni. Rámutattak, hogy a szö­vetkezetek önkormányzati rendszere alkalmas a szö­vetkezeti demokrácia gya­korlására, tökéletesítésére, a tagok érdekeinek érvényesí­tésére és védelmére. Fontos feladat a szövetkezeten be­lüli kisebb közösségek sze­repének további erősítése. A szövetkezetekben meghono­sodott választási rendszer jó feltételeket teremt a demok­rácia érvényesüléséhez. A vi­tában megállapították, hogy az állam és a szövetkezetek kapcsolatát rendező magas szintű jogszabályok megfe­lelő teret biztosítanak a szö­vetkezetek önálló működé­séhez. Az önállóság érvénye­sülését azonban továbbra is hátrányosan befolyásolja a jogi túlszabályozás, valamint az országos és a helyi szer­vek részéről kiadott körle­velekben, belső állásfoglalá­sokban és útmutatásokban megnyilvánuló gyakori indo­kolatlan beavatkozás. Fontos feladatként jelölték meg a szövetkezeti önszabályozás továbbfejlesztését. Liszt Ferenc szobrát kerülgetve Ezekkel a gondolatokkal köszön második hét hírei között tallózva : el a Napirenden volt Decsi Kiss János Tudniillik a gyermek- és ifjúságvédelem helyzete. Ezt a Tolna Megyei Tanács V. B. legutóbbi ülésének egyik pontjaként tár­gyalta. Hogy miről volt szó, erről olvas­hattunk is röviden. Egy mondatra azért érdemes visszatérni. Arra, hogy a veszé­lyeztetett gyermekek helyzetének javítá­sáért fejleszteni kell a személyi és tárgyi feltételeket. Volt egy olyan nyári tábor, ahol hátrányos helyzetű gyerekek töltöt­tek két hetet. Velük való beszélgetés köz­ben arra gondoltam, hogy rossz helyen járok, mert ha ilyenék -a veszélyeztetet­tek, akkor mi a gondunk. Az, hogy a fo­galmakat mindenki máshogy értelmezi. Ha egy rossz, eldurvult házasság felbom­lik, békesség, nyugodt légkör lép a helyé­be és a fiatalkorú ebben él tovább, nem hiszem hogy hátrányosabb lenne a hely­zete, mint azé, akinek a szülei nem vál­tak ugyan el, de elviselhetetlenül keserű minden óra. Ezek a táborlakók arra vágy­tak, hogy valaki meghallgassa őket. Nem pénzre volt szükségük, hanem társra, aki a felnőtté válásukban emberi hangon szól hozzájuk. Ennél többet nem tehetnek az illetékes állami szervek, mint amit ed­dig tetők. Mégis többre, másra van igény. Olyan módszerre, amelynek nyitja, egy devalválódott szó: szeretet. Ha újra zöldül a lomb, sétára hív a határ Játék közben feledve még a jövő gondja Hazai tájakon Az előzőekben leírtak a szülő—gyermek viszonyra is érvényesíhetők. A tanuló tel­jesítményének értékelésekor, tiltó, jutal­mazó eszközök, módszerek is helyet kap­nak. A családi együttlétek, közös kirán­dulások talajává válhatnak a meghitt bi­zalmas beszélgetések is. Az anyagi lehe­tőségek másként alakulnak egyénenként. A hosszabb, többnapos túrákat nem en­gedheti meg mindenki magának. Ezért hadd hívjuk fel a figyelmet a hazai tája­ink szépségére sokadszor is. Igaz, nem sikk azzal dicsekedni munkahelyünkön, hogy Mucsiban jártam a hét végén gyerekeim­mel, de aki a hegyes-völgyes természeti képekben gyönyörködik, örömét leli ezen a vidéken is. Valamivel olcsóbb élmény­hez jutunk ugyan, de erősödhet a tájhoz való kötődésen keresztül a haza iránti ra­gaszkodás érzése is. Mi legyek 7 Maradjunk továbbra is a fiataloknál. Próbáljunk osztozni azok gondolataival, akiknek egyre sürgetőbb választ kell adni a kérdésre: Mi legyek? Az „Újra iskolá­ban” című képes hír indította bennem a részvétet pályaválasztás előtt álló fiata­lok iránt. Sokan vannak akik még az érettségi küszöbén sem tudnak magabiz­tos feleletet a két szóra. Legyinthetünk, hogy majd beérik? Ennél azért nagyobb a súlya. Egy-egy életút nem a pályavá­lasztással kezdődik, hanem az arra va­ló irányítással. Szülők, pedagógusok ter­he ez. Közösen viselve könnyülhet. A csa­lád és iskola egészséges kapcsolatát nem nélkülözheti. A kölcsönös informálás, a folyamatos tájékoztatás tanár és a gond­viselő között, ami segítheti a kérdőjelek módosítását. Ez az összefogás lehet alap­ja, támasza a diák továbblépésének, de a szorgalomnak, a fegyelmezett felkészü­lésnek kell a serpenyőben lenni a má­sik oldalon. Járva-kelve egyre gyakrabban hallot­tam, hogy az emberek nem szeretik az ünnepeket, mert azok munkaszüneti na­pokká szürkültek. A munkahelytől távol ugyan, de mégis ilyen-olyan formában át­dolgozzák a megkülönböztetést érdemlő néhány napot. Hiszem, hogy az ünnepek­re szükségünk van. Azt is, hogy nem ilyen formában. Változtatnunk kell. Próbáljuk meg, hogy az elkövetkező hetekben, hóna­pokban a közvetlen környezetünkben élő embertársainkkal olyan kapcsolatot alakít­sunk ki, hogy abból azt érezhesse ő is, mi magunk is, hogy ezért a percért érde­mes volt a találkozás. Ehhez elég néha egy biztató tekintet, egy szó, egy kézfogás. Addig amíg ezt a lépést megtesszük pil­lantsunk vissza az elmúlt hét híreire. Erre viez a gyalogút Helytörténeti kiállítás, értékmentés ré­gi városképért és nem folytatom tudósítá­saink sorát, amelyek az elmúlt héten azért láttak napvilágot, hogy felelősségérzetün­ket ébresztgessék, a környezetünkben le­vő növények, tárgyak sorsa iránt. A példák az érem egyik oldalát képvi­selték az írásokban. A jót. Ezt így tudo­másul is vettük. Ám, ha a másik felére pillantunk, akkor ezek lábbal tiprását lát­juk. Most jutottunk a fenti közeimhez: Erre visz a gyalogút. Nem a gyermek­mondóka sorát akartam idézni, hanem egy valóságos, sok-sok lábbal taposott kis földutat, itt Szekszárdon, ami az Augusz ház—Sajtóház határolta kis parkon át­lózik Liszt Ferenc szobrát kerülgetve és nő évről évre. Kezedetben volt egy alig méteres kis saroklevágás a szilárd burko­latú járdafelület szögletében. Valószínű, hogy a parkokért felelősök szemét ez bán. tóttá, mert igyekeztek vékony vaskorlátot akadályként felállítani, ezzel elzárni a forgalom elől, ezt az egyébként zöldnek tervezett területet. A csodák három napja lejárt, a gyalogút megunva »magányát a korlátokat megkerülve nyújtózott egyet. Parkőrök ezután súlyos virágágyakkal próbálták útját állni a járókelőknek ... Miért nem vesszük már tudomásul, hogy két pont között a legrövidebb szakasz az egyenes? A gyalogutak, itt Szekszárdon ezt tudják. Folytatnám a történetet, de bi­zonyára kitalálták már az olvasók, hogy gyalogutunk a virágágyak mellett is csá­bítón ingerkedik az arra elhaladókkal, ki­csinyekkel és nagyokkal, öregekkel és fiatalokkal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom