Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-09 / 7. szám
2KÊPUJSÀG 1986. január 9< m Reagan gazdasági szankciókat jelentett be Libia ellen (Folytatás az X. oldalról) merényleteket az Egyesült Államokban akartak végrehajtani. Az elnök kénytelen volt elismerni, hogy az Egyesült Államok szövetségesei nem hajlandók .különösebb szankciókra Líbia ellen. Azt mondatta azonban, hogy amerikai .részről folytatják a konzultációkat és bíznak abban, hogy a legújabb fejlemények fényében csatlakoznak Washingtonhoz. „Rsagan egyedül van!” — a La Libre Belgique című lap szerdai főcíme kifejezi az általános reakciót Brüsz- szelben az amerikai elnök felhívására Líbia elleni szankciókra. „Nyugat-.Európában egyetlen hang sincs a Líbia elleni gazdasági szankciók támogatására, egyöntetű vélemény, hogy ezek értelmetlenek ... Ugyanez Belgium álláspontja is” — hangsúlyozza a lap. A belga kormány ismét leszögezte: határozottan elítéli a terrorizmus minden fajtáját, ideértve az állami szintű terrorizmust is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a római és a bécsi akciókért valamely kormányt tenne felelőssé. Egy másik tekintélyes belga lap, a Le Soir kiemeli Hollandia szembehelyezkedé- sét Washington javaslatával. A nyugat-európai közösség soros elnöki tisztét jelenleg ugyancsak hollandra tölti be. Az egymás közötti kereskedelemben nem Líbia függ az EGK-tól, hanem fordítva: a forgalom mérlege Líbia javára erősen aktív. 1984-ben az EGK 9 milliárd ecu értékben vásárolt Líbiától, de csak 4,4 milliárd értékben exportált oda. A közös piaci országok közül elsősorban Olaszország és az NSZK bonyolít nagy forgalmat Líbiával, míg több tagország kereskedelme az észak-afrikai országgal 1982 óta erősen visszaesett. A Benelux államok árucseréjének értéke Líbiával 1985-ben csak egy- nyolcada volt az 1982-esnek. Mértéktartással, a tilalmak és megtorlások hasznát megkérdőjelezve fogadták szerdán Londonban is Reagan amerikai elnök Líbiával szemben hozott „büntető” intézkedéseit. A brit külügyminisztérium szóvivője leszögezte: nincs változás a brit álláspontban. A kormány véleménye, hogy a tilalmak nem bizonyultak különösképpen hatékony eszköznek és eleddig alkalmazásuk nem hozott megfelelő eredményt. Japán nem hajlandó csatlakozni a Líbia ellen foganatosított amerikai szankciókhoz — tűnt ki a szerdai hivatalos tokiói állásfoglalásból. Gotoda Maszaharu a Na- kaszone-kormány szóvivője kijelentette, hogy „Japánnak nem feltétlenül kell az Egyesült Államokkal összhangban cselekednie.” Külügyminisztériumi források a nap folyamán azt hangoztatták, hogy Japánnak nem áll szándékában Líbia- ellenes gazdasági tilalmak életbe léptetése. Ezzel összefüggésben utaltak arra, hogy Tokió és Tripoli jó kapcsolatokat tart fenn: a líbiai külügyminiszter augusztusban hivatalos látogatáson Japánban járt, szeptemberben pedig japán kormány- küldöttség járt Líbiában. Egy Líbia elleni fegyveres akció esetleges előjeleként értékelte a Reagan-féle szankciókat a TASZSZ szerdai washingtoni keltezésű jelentésében, amelyben beszámolt az amerikai elnök sajtóértekezletéről. Az utóbbi napokban az amerikai sajtó sokat cikkezett arról, hogy a Pentagonban Líbia-elleni katonai akciók különféle változatain dolgoznak. Ez, valamint a Fehér Háznak az a követelése, hogy minden amerikai állampolgár azonnal hagyja el Líbia területét, csakis úgy értelmezhető, mint egy fegyveres agresszió előkészítése — szögezi le végezetül a TASZSZ. Az Országos Béketanács nyilatkozata Az Országos Béketanács szerdán állásfoglalást tett közzé, amelyben aggodalmát fejezi ki a Líbia biztonságát és szuverenitását fenyegető legutóbbi washingtoni intézkedések miatt. A magyar közvéleményt nyugtalanítja a Földközi- tenger medencéjében végrehajtott katonai felvonulás, aggodalommal töltik el a Líbia politikai és gazdasági elszigetelésre irányuló imperialista kísérletek — hangoztatja a Béketanács nyilatkozata, majd rámutat, hogy a különböző ürügyekkel végrehajtott agresszív lépések veszélyeztetik a térség biztonságát és növelik a nemzetközi feszültséget. A magyar békemozgalom elítéli, a fenyegetés, a zsarolás, a beavatkozás imperialista politikáját, és szolidaritásáról, támogatásáról biztosítja a haladás útját választó, a következtés antiim- perialista politikát folytató népeket. Sürgeti a Líbiával szembeni kampány beszüntetését, az ország függetlenségének, szuverenitásának tiszteletben tartását — fejeződik be az állásfoglalás. (MTI) Mihez kezd Bandaranaike asszony? A hatvanas és hetvenes években Ceylon a teáján kívül leginkább miniszterelnök asszonyáról, Bandananaikéről volt híres. 1960-ban ő lett földünkön az első asszony, aki a kormányfői rangra emelkedhetett és ezért a világon mindig kíváncsian figyeltek politikai szerepléseit. 1977-es bukása óta keveset szerepelt a hírekben, pedig ő volt az ellenzék vezére. Most újra hallani róla, ugyanis Srí Lanka (ez a szigetország új neve 1978 óta) államfője, Junius Dzsajavar- dene az új év második napján elnöki kegyelemben részesítette Szirimavo Bandaranaike asszonyt, és visszaadta öt évvel ezelőtt megvont politikai jogait. Ceylont hajdan az európai utazók „India fülében lógó gyöngynek” nevezték. A hatalmas szomszédországban mint mindig, most is éberen figyelik, hogy mi történik Srí Laríkán. Az indiai la* pok megítélése szerint sorsdöntő fontosságú lehet a Srí Lanka-i belső konfliktus megoldása szempontjából az, hogy milyen politikai irányba lép Bandaranaike, aki 1960-tól 1965-ig, és 1970-től 1977-ig volt miniszterelnök. Indiai lapvélemények szerint naiv dolog volna azt hinni, hogy az államfő pusztán azért állította vissza politikai vetélytársána'k jogait, mert hirtelenjében jóindulatot kívánt tanúsítani. (Az egykori kormányfőt 1980-ban hét évre fosztották meg parlamenti mandátumától és állampolgári jogaitól.) Minden bizonnyal arról van szó — vélik Üj-Délhiben —, hogy az államfő az ellenzék híveinek tömegét akarja rávenni a szigetország lakosságának (15 millió) többségét kitevő őshonos, buddhista vallású Bandaranaike asszony szingalézek (11 millió) közötti összetartás elfogadására. A szingalézek és a kisebbségi — nagyrészt szintén őslakó — hindu tamilok között hosszú ideje tartó, véres belső konfliktus rendezését az államfő ugyanis attól reméli, hogy a többségi népcsoport — pártállásától függetlenül, aktívan vagy hallgatólagosan — elfogadja a kormányzat békekezdeményezéseit. Bandaranaike asszony pártja, a Szabadság Párt nagy tömegbázissal rendelkezik az ország szingaléz többségű lakossága körében kiváló és bennfentes kapcsolatokat épített ki a befolyásos buddhista papsággal. A kulcskérdés az, hogy az államfő valójában milyen megoldást akar és mihez kap majd „támogatást” — ha kap egyáltalán. A hosszú ideje húzódó válság a tamil kisebbség önre n delkezés i -ön kor m ány z at i követelésében gyökerezik. A tamil szervezetek mindeddig nem tudtak megegyezésre jutni a szingaléz többséget képviselő kormányai. Egyes adatok szerint tavaly az ösz- szecsapások következtében több mint kétezren vesztették életüket, többségben tamilok. Bandaranaike, akinek miniszterelnöksége idején kezdődött az etnikai-politikai válság — nem híve a katonai megoldásnak. Üj-Delhibe érkezett jelentések szerint az elnöki kegyelem hírét fogadva közölte: egyfelől a tamil fegyvereseknek (szóhasználata szerint: terroristáknak) haladéktalanul tűzszünetet kell hirdetniük, másfelől általános választásokat kell kiírni a konfliktus felszámolása érdekében. Az indiai lapok figyelmeztetnek, hogy a választások megtartása önmagában nem orvosolhatja a tamilok alapvető követelését. Hozzáteszik: nem szabadna a szingaléz hatalmi vetélkedés oltárán feláldozni a tamil-ügyet. Nem véletlen az indiai sajtó éber figyelme a Srí Lanka-i belpolitikai fejlemények iránt. Csaknem százezerre becsülik azoknak a Srí Lanika-i tamiloknak a számát, akik Indiában kerestek menedéket a véres harcok elől, súlyos tehertételt jelentve az ország számára. RÁCZ PÉTER (Üj-Delhi) PANORÁMA BUDAPEST Dr. Hutás Imre egészség- ügyi minisztériumi államtitkán és Dangászurengijn Szaldan, a Mongol Népköz- társaság budapesti nagykövete szerdán aláírta az 1986 —1990. évekre szóló magyar —mongol egészségügyi és orvostudományi együttműködési tervet. * Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter szerdán hazaérkezett Varsóból, ahol az ez évi belkereskedelmi választékcsere és műszaki-tudományos együttműködésről megállapodást írt alá Jerzy Jozwiak lengyel belkereskedelmi és szolgáltatási miniszterrel. * Budapesten befejeződött a szocialista országok televízió és rádió szervezetei vezetőinek értekezlete, amelyen az együttműködés további fejlesztéséről, közös műsorakciókról tárgyaltak. A delegációk vezetőit szerdán fogadta Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. VIENTIANE Dr. Rosta László, hazánk laoszi nagykövete kedden Vientiánéban átadta a Magyar Szolidaritási Bizottság segélyküldeményét. A Laoszi Szolidaritási Bizottság elnöke, Singkhapo Sikhotchoun- namali vette át a főleg háztartási cikkekből, varrógépekből, írógépekből és oktatási segédanyagokból álló, 75 tonnás szállítmányt. PEKING Kínában szerdán emlékeztek meg Csou En-laj halálának tizedik évfordulójáról. Pekingban a nap folyamán ezrek keresték fel a Tienan- men téren emelkedő Népi Hősök Emlékművét. WASHINGTON Lemondott tisztéről a Rea- gan-kormány mezőgazdasági minisztere, John Block. Nem politikai okokból távozott, hanem az üzleti életben keres magának a kormány- tisztségnél jövedelmezőbb alkalmazást. John Block Magyarországon is járt, legutóbb a múlt évben, amikor mezőgazdasági küldöttség élén tárgyalt hazánkban. DZS AKARTA Allamellenes tevékenység vádjával szerdán 10 évi börtönbüntetésre ítélték Indonéziában Hartono Rekso Dharsono nyugalmazott tábornokot, a Délkelet-ázsiai Országok Szervezetének (ASEAN) egykori főtitkárát. Mai kommentárunk Valuták és hadihajók Kereskedelmi ellentétek és gazdasági együttműködés, pénzpolitikai kooperáció és katonai kérdések, vámügyek és aktuális nemzetközi problémák egyaránt szerepelnek Abe Sintaro japán külügyminiszter ma kezdődő háromnapos hivatalos amerikai tárgyalásainak napirendjén. A tokiói diplomácia vezetőjének washingtoni megbeszéléseit most talán a megszokottnál is nagyobb érdeklődés kíséri. A japán—amerikai viszonyban az elmúlt időben jó néhány figyelemre méltó fejlemény következett be, olyan események, amelyek a tőkés világ két legerősebb gazdaságát messzemenően érintik. Az elmúlt hónapokban például minden eddiginél magasabbra kúszott az egyre nyomasztóbbá váló amerikai kereskedelmi deficit, mind élesebben vetődött fel a törvényhozásban is valamilyen behozatali korlátozás szükségessége. A Reagan-adminisztráció egyelőre elzárkózott az ilyen protekcionista jellegű lépésektől, azt azonban nyomatékosan Tokió tudomására hozta, hogy az évről évre halmozódó passzívum sokáig nem fokozható már. Egyes, közösen elhatározott valutapiaci beavatkozásokkal (vagyis a jen értékének növelésével) már részben e hiány csökkentésén munkálkodnak. A tárgyalásokon valószínűleg kiemelt helyet kapnak a nemzetközi biztonság, az erőegyensúly problémái, s ezzel kapcsolatban az amerikai „űrvédelmi” elképzelések is. Japán egyelőre nem állt ki olyan egyértelműen az SDI- tervek mellett, mint Nagy-Britannia, de — az NSZK-hoz hasonlóan — a „technológiai kutatás” területén kétségtelenül hajlandóságot mutat. Kérdés, mennyire árnyalja majd ezt a magatartást a szovjet—japán kapcsolatok javításának újabban ismét többször hangoztatott szándéka, Sevardnadze külügyminiszter jövő hétre jelzett tokiói útja. Nem választható el mindettől a japán—amerikai katonai együttműködés ügye sem. Alig pár hete, hogy első ízben adtak át korszerű japán haditeohnológiai berendezéseket az Egyesült Államoknak — amit elvileg törvény til tana a szigetországban. Szintén hagyományosan érzékeny téma a nukleáris fegyverrel felszerelt amerikai hadihajók látogatása: legutóbb néhány napja tiltakozott Kanagava tartomány kormányzója egy robotrepülőgépekkel ellátott tengeralattjáró kikötése miatt. A két ország viszonyát alapvetően persze nem a súrlódások határozzák meg, ám az is igaz — a felsorolás csupán utalásként szolgált —, hogy kapcsolatunkban a véleménykülönbségeket, az esetenkénti ellentéteket sem lehet szem elől téveszteni. SZEGŐ GÁBOR Most már tizenketten A Közös Piac bizottsági ülése folyik Brüsszelben. A nyugat-európai gazdasági közösség két új tagjának, Spanyol- országnak és Portugáliának a képviselői ezúttal első ízben vesznek részt teljes jogú tagként az ülés munkájában (Telefotó) KGST : az öt fő irány 3. Atomenergetika A KGST-tagorszúgok által tavaly decemberben elfogadott komplex program harmadik fő iránya az atom- energetika gyorsított fejlesztése. Ennek célja, hogy nagymértékben elősegítse a KGST-tagországok energia- termelésének növelését. Ezzel csökkenthetők a beruházások a fűtőanyag-kiterme- lő ipari ágazatokban, jelentős mennyiség szabadul fel egyéb szükségletek kielégítésére a hiánycikk-jellegű szerves fűtőanyagokból, a kőolajból és a földgázból. A program megvalósítása során a KGST tagállamai el akarják érni, hogy gazdaságosabbá, üzembiztosabbá és megbízhatóbbá váljanak az atomerőművek, s létrejöjjenek a feltételek a gyakorlatilag kimeríthetetlen energiaforrás, az irányítható termonukleáris reakció használatbavételéhez. Az atomenergetika eddig is a legdinamikusabban fejlődő ágazatok közé tartozott a KGST-országok többségében. A távlati prognózisok szerint a következő években még tovább nő az atomerőműben előállított energia részaránya a tagországok energiamérlegén belül. Bulgáriában jelenleg egy atomerőmű üzemel, amelynek összteljesítménye 1760 megawatt. A további bővítések, újabb atomerőmű építésének eredményeként a Bulgáriában előállított vlllamosácam. nak 1990-ben 40 százalékát, 2000-ben pedig 60 százalékát atomerőművek termelik. Az NDK-ban már ma is 12 százalékkal részesednek az atomerőművek az energia- termelésből. Az országban most épül a harmadik ilyen erőmű. Lengyelország egyelőre nem rendelkezik atomerőművel, az első 1990-ben áll munkába. Csehszlovákiában 1990-ig 29,6 százalékra kívánják növelni az atom- erőművi energia részarányát az országos energiatermelésben. Kubában jelenleg az első, Romániában pedig az első három atomerőmű építése folyik. Az atomenergetika a Szovjetunióban a legfejlettebb, ahol atomerőművek tucatjai működnek. A szovjet energiatermelés teljes növekményét a következő ötéves tervben az atomerőműveknek és a vízierőműveknek kell biztosítaniuk. Igen kiterjedt szakosodás alakult ki a KGST-országok között az atomerőműve berendezések gyártásában és kölcsönös szállításában is. A további fejlesztés célja, hogy az eddiginél is nagyobb hatékonyságú, szabványosított és egységesített berendezésekből álló újabb atomerőművek épüljenek a KGST- országokban. A feladatok között szerepel a természetes urán kihasználásának javítása. Üj, az eddiginél is hatékonyabb módszereket dolgoznak ki a radioaktív hulladékok kezelésére, szállítására és eltemetésére, valamint az üzemidejüket letöltött atomenergetikai berendezések biztonságos felszámolására. Az atomenergetika az áramellátás után bevonul a távfűtésbe is. A Szovjetunióban már a közeljövőben elkezdi a termelést két atomhőerőmű, a gorkiji és a voronyezsi. Ezek egyrészt lakások távfűtéséhez másrészt ipari üzemek működtetéséhez termelnek hőt. Működésük tapasztalatai alapján megkezdődhet ezeknek az energiaközpontoknak az építése más KGST-orszá- gokban is. Fazekas László (Moszkva)
