Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

1986. január 4. ► I iÜËPÜJSÀG 9 Egy tanulságos felmérés így él a lengyel fiatal Magyarország és Románia külkereskedelme MAGYARORSZÁG ÉS ROMÁNIA KÜLKERESKEDELME NDK Gazdasági statisztika - dióhéjban Az elmúlt öt esztendőben Magyarország és Románia gazdasági együttműködése lé­nyegében nem fejlődött. Az árucsere-forgalom 1985-ben 6—8 százalékkal maradt el az 1980 évitől. A külkeres­kedelmi partnereink sorában Románia a kilencedik hely­ről tavaly a 15. helyre esett vissza. Ennek oka többek között az is, hogy Románia nagyfokú önellátásra törek­szik az ipari termékekből is, így a magyar gépkivitel 1983- ban csak 62 százaléka volt az 1980-as évinek. Alaipos előkészítő munka eredményeként a két fél képviselői tavaly ősszel alá­írták az 1986—1990-es évek­re vonatkozó népgazdasági teryegyeztetést, majd az áru­csere-forgalmi egyezményt is megkötötték. Ennek ered­ményeként az elkövetkezen­dő öt évben a kölcsönös szál­lítások értéke meghaladja a 3,2 milliárd transzferábilis rubelt, ami 45 százalékkal több, mint az 1981—1985-ös tervidőszak eredménye. Az egyezmény előirányoz­za, hogy a két ország foly­tatja a nyers- és alapanya­gok kölcsönös szállításait és a gépipari termékek cseré­jét. A Dacia személygépkocsik importja 1981—1985-ös évek­ben közel 50 000 darab volt. A következő öt évben 120 000 darab Dacia sze­mélygépkocsi behozatalát terverik. Az egyezmény ar­ról is szól, hogy még nem kielégítő a s zámítástechriiikai kooperáció és, hogy melyek azok a területek, amelyeket a jó gazdasági együttműkö­dés elősegítésére figyelembe kell venni. Elvégzi az iskolát, mun­kába áll, családot alapít... A fiatal lengyel megkezdi az önálló életet. Természetesen megváltozik az életmódja is. A kérdésre: hogyan alakul a 18—35 év közötti lengyel fiatalok tipikus hétköznapja, választ adott a Lengyel Köz­ponti Statisztikai Hivatal, amelynek felmérései 40 ezer személyre terjedtek ki. A felmérésiből kiderül, hogy a fiatal lengyelek át­lagban naponta több mint 10 órát fordítanak alvásra, öltözködésre, evésre. A dol­gozó fiataloknak erre egyre kevesebb idejük jut. Alvás és képzettség Kiderül az is, hogy az al­vás tartama összefüggésben áll a képzettségi szinttel. Az alapfokú szakiskolát végzett szakmunkások általában 7 óra 50 percet alszanak, a csupán általános iskolát vég­zettek 8 óra 20 percet, ösz- szehasonlításul : a főiskolát és egyetemet végzettek 7 és fél ' órát töltenek alvással. A munkára a lengyel fia­tal átlagosan 7 óra 12 per­cet fordít. A legtöbb időt töltik el ezzel a gyermekü­ket önállóan nevelő férfiak (8 óra 12 perc), a legkeve­sebbet a gyermektelen asz- szonyok (nem egészen 6 óra). A munkavégzés ideje is összefügg a képzettségi szint­tel. A legkevesebb munkát az alapfokú végzettséggel bírók végzik. A másik pó­lust az alapfokú szakisko­lákban végzettek képvise­lik. Ezek az eltérések nem­csak a munkidő különböző­ségével magyarázhatók, ha­nem azzal is, hogy a fiatal munkásak és munkásnők egyre nagyobb mértékben vállalnak túlórákat saját munkahelyükön, és külön­munkát más vállalatoknál is. A közvetlen termelési szfé­rában ugyanis jelentékeny a munkaerőhiány. A munká­sok tehát sok különböző ajánlat között válogathat­nak. A munkáscsaládakban a leggyakoribb jelenség az, hogy a feleség a gyermek megszületése után megsza­kítja a munkát, és gyer­meknevelési szabadságra megy, amelynek nyomán csökken a családi jövede­lem. A lengyel nőknek csak 10 százaléka tér vissza gyer­mekszülés után korábbi munkájához. Ez a réteg el­sősorban a legmagasabb vég­zettségű személyek közül ke­rül ki. Mennyi időt töltenek el a munkában-utazással? Ha a paraszti lakosságot nem vesszük figyelembe, a mun­kahelyre eljutás naponta ál­talában egy órát és 12 per­cet emészt fel. Férfiak és nők Hogyan töltik a lengyelek a szabad idejüket? A statisztika szerint a vá­sárlásra a fiatal lengyelek napi egy órát fordítanak. A valóságban azonban az asz- szonyok a férfiaknál kétszer­ié több időt szánnak erre. A háztartási teendők átlagosan 3 órát töltenek ki. A nők azonban naponta több mint. 5 órát fordítanak otthonuk­ra. Különösen elfoglaltak a dolgozó anyák, akiknek az otthonnal való foglalkozása 6 órát vesz igénybe. Ezért nem paradoxon a Lengyel Nőszövétség háztartási bi­zottságának megállapítása, hogy a háztartások fejlődé­se a népgazdaság rovására történik. A nőknél az otthoni tevékenység ugyanannyi időt vesz igénybe, mint a mun­kahelyen végzett munka. S az áremelések után egyre kevesebben veszik igénybe a szolgáltatásokat: mosást, var­rást, lakásfestést. A fiatal lengyel férfiak jelentős hányada részt vesz az otthoni munkákban. Ki­lencven százalékúik gondot visel a gyerekékre, segít a takarításban, bevásárlásban. Mindez arra mutat, hogy megváltoztak a hagyomá­nyok és a szokások. E fia­tal emberek apjainak ötven százaléka mitsem törődött a háztartási dolgokkal. A statisztikai adatok sze­rint az átlagos lengyel em­bernek napi négy és fél óra szábad ideje van, a férfiak­nak, kivált a legényembe­reknek több mint 5 óra áll rendelkezésére. Változó hétköznapokon A szabad idő zömét a té­vé (2 óra 15 perc), és a tár­sasági összejövetelek töltik ki. A rádióra napi egy órát szánnak, különösen azok a fiatalok, akik kedvelik a szó­rakoztató zenét, a híreket, a szórakoztató adásokat. Min­den harmadik lengyel min­dennap újságot olvas, min­den nyolcadik könyvet. Rit­kábban járnak színházba, hangversenyekre és kirán­dulásokra. A fiatal lengyelek átlagos hétköznapjai különböznek a tíz évvel előttiektől. Keve­sebb a továbbképzésben résztvevők aránya (1976-ban 66 százalék, jelenleg 54 szá­zalék) . Többen vállalnak kü­lönmunkát. Több mint napi fél órával növekedett a vá­sárlásra fordított idő, s 20 perccel — egyebek között a szabad szombatok bevezeté­se révén — a szabad idő. Emelkedett az állandó tévé­nézők és- rádióhallgatók szá­ma, mert vevőkészülék ma már minden lengyel család­ban van. Barbara Zmijewska Az NDK-ban a nemzeti jövedelem az 1980. évi 187, 1 milliárd márkáról 1984-ben 222,1 milliárd márkára nö­vekedett. Az intenzív gazdálkodás fejlődésének legjobb muta­tója a munkatermelékeny­ség növekedése. Nos, a mun­katermelékenység tavaly 7,7 százalékkal nőtt 1980-hoz képest. Az energia- és anyagfel­használás 1977 és 1980 kö­zött 4,1 százalékkal csök­kent. 1981 és 1984 között pe­dig 6,2 százalékos volt a megtakarítás. Az energia- és anyagtakarékos gazdálkodás 14,2 milliárd márka hasznot hozott a népgazdaságnak az utóbbi négy évben. Nagy összegeket fordíta­nak a munkafeltételek és -körülmények javítására. Négy év alatt 900 ezer mun­kahelyen javultak a munka­körülmények. A modern technika alkalmazásával 260 ezer munkahelyen váltották fel gépekkel, helyenként automatizálással a nehéz fi­zikai munkát. A munkások és alkalma­zottak reáljövedelme 1970 és 1984 között 82 százalékkal gyarapodott. Hétmillió ál­lampolgár — a lakosság 40 százaléka — lakáskörülmé­nyei javultak felújítás, illet­ve új lakások kiutalása ré­vén. r Hajók és kikötők Milklözben a világ hajópia­• • Üresen maradtak a vajdasági pincék cat a gyártó cégek közötti éles konkurencia és a pan­gás jellemzi, az a hosszú tá­vú gazdasági és tudomá­nyos-technikai megállapodás, amelyet Bulgária nemrég a Szovjetunióval kötött, a kö­vetkező évekre is biztos pia­cot és a növekedés stabil ütemét ígéri a termékeinek 80 százalékát exportáló bol­gár hajóipar számára. A bol­gár hajóexpartot intéző KO- RABOIMPEX külkereskedel­mi vállalat a legutóbbi öt évben 17 százalékkal fokoz­ta kivitelét. A Bulgáriában gyártott ha­jók 30 nemzet zászlaja alatt járják a tengereket; a leg­nagyobb vevők a Szovjet­unió, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, de ezek a hajók több olyan tőkés or­szág piacán is sikeresen sze­A gyalogosok számára új, szokatlan technikai eszközt — motoros csizmát — fej­lesztettek ki ufai főiskolai hallgatók és tervezők. Az új­donság kipróbálására Moszk­va utcáin került sor. A mo­toros csizmák sebessége per­repelnek, amelyek maguk is bőséges tapasztalatokkal ren­delkeznek a hajógyártásban: például Hollandiában, Nagy- Britanniában és Norvégiá­ban. A nyugati piacon fő­képp a várnai Dimitrov Ha­jógyárban készített export- modellek, a 25 és 38 ezer tonnás, modern teherhajók a „slágerek”. Az állandó kor­szerűsítés következtében a 25 ezer tonnás modell leg­korszerűbb típusa a nagyobb sebesség ellenére is napi 6,4 tonnával kevesebb üzem­anyagot használ fel, mint előző típusa, főmotorját pe­dig mikroprocesszor irányít­ja. Ugyanitt nemrég fogtak hozzá egy új, sarkvidéken is használható, 15 ezer tonnás teherhajó gyártásához. Vár­nán kívül Burgaszban és a Duna-parti Buszéban készül­nék még hajók. Ez utóbbi sze szolidabb, mint a mese­beli futócipőké, ugyanakkor segítségükkel minden külö­nösebb erőfeszítés nélkül versenyre lehet kelni a ke­rékpárral. A külsőre hagyományos csizmákra hasonlító újdon­ság fémtalpazaton áll. A gyáriban nemsokára megkez­dik az „Európa” nevű, spe­ciális folyam- és tengerjáró hajó gyártását, amely a jö­vőben a Duna—Majna—Raj­na-csatornán is áthaladhat. A piacok megtartásához el­engedhetetlenül szükséges a kínálat bővítése, a termé­kek korszerűsítése. A hiva­talos statisztikai adatok sze­rint a legutóbbi időben ugyanis a kivitel növekedé­sének lendületes üteme meg­tört: 1975—1980 között a bol­gár hajóexport értéke több mint a kétszeresére — 69,7 millió valutaleváról 152,8 millióra — növekedett, 1984- ben pedig némiképp — 188,5 millió valutaleváról 185,7 — millióra csökkent, az 1985-ös év első negyedéiben a kivitel az előző évi ha­sonló időszaknak csupán a 61,9 százalékát érte el. kisméretű benzinmotorral felszerelt lábbeli óránként 25 kilométeres haladási se­bességet biztosít. A minimá­lis emberi erőkifejtést igény­lő gépezet önmaga biztosít­ja a lépésekhez szükséges lökőerőt. Lassanként a jugoszláviai vajdaságban is elkészül a ta­valyi szüret mérlege. A Ma­gyar Szó cikkírója szerint soványak az eredmények, ke­vés szőlő termett, és ebből a kevésből, mondhatni re­kord minlmumnyi mustot préseltek. Régen nem volt ilyen kevés a bortermés, mint tavaly. Az okokat mi is ismerjük, hiszen nálunk is hasonló a helyzet: a szokat­lanul hideg tél és a tavaszi fagyok, majd az aszály csak növelte az évtizedek óta tar­tó termésapadás folyamatát, amelynek alapvető oka a szőlőterület állandó csökke­nése. 1948-ban még 34 ezer hektáron termesztettek sző­lőt, tavaly viszont mindösz- sze 15 ezer hektáron, nem csoda tehát, hogy állandó­an csökken a feldolgozásra, exportra szánt szőlő meny- nyisége is. Az elmúlt öt év alatt a Vajdaságban egyne­gyedével csökkent a szőlős - kertek területe. Mindez köztudott, egysze­rűen nem állt módjukban megállítani ezt a káros fo­lyamatot, mert az igazi okok a jelenségek mögött, a ter­melés struktúrájában rejtőz­tek. A szőlőtermelés terme­lékenysége a Vajdaságban eléggé alacsony, a termelési költségek viszont magasak és évről évre nőnek. Az ala­csony felvásárlási árak ma­gas kamatokkal tetézett ter­melési, telepítési hitelek, a gépek, berendezések, vegy­szerek ára szintén nehezítik a bortermelés rentábilissá té­telét. Korábban az is sok gondot okozott, hogy az öreg, keveset termő fajták borminőségét is rontotta. Mégis valóságos harcot kel­lett folytatni a régi, termé­ketlen, elfajzott szőlők ki­irtása, és új jövedelmező ex­portképes fajták telepítése érdekében. A szőlőskertek területének, számának csök­kenése magával hozta a sző­lőtermés folyamatos csökke­nését is, hiszen az új tele­pítés meglehetősen magas költségekkel, utánjárással, fárasztó munkával jár és mai alacsony felvásárlási árak mellett nem igen éri meg szőlővel foglalkozni. A telepítéseket nem min­denütt végezték kellő szak- szerűséggel, az új szőlősker­tek nem a legalkalmasabb helyekre kerültek, nem a legszerencsésebben választot­ták ki a telepítésre kerülő új fajtákat, hiányzott a kellő összhang és így a jó termést adó esztendőik során sem tudnak kellő, exportképes mennyiséget előállítani egy- egy keresettebb fajtából sem. Pedig a szőlőfeldolgozó ipar sóikat áldozott a táro­ló- és feldolgozókapaoitás nö­velése érdekében. Csakhát a megnövekedett befogadóké­pességű borpincék félig üre­sen állnak, jó termés idején is maximális tárolólképessé- gük évi 60 ezer tonna, a ta­valyi bortermés viszont 20 ezer tonnára tehető. Még jó, hogy a korábban oly sok gondot okozó palackozókapa­citás-hiány megoldódott. Az új péterváradi, versed bor­palackozó üzem a tavalyinál jóval nagyobb, az optimális 30 ezer tonna bor feldolgo­zására bőven elegendő, és ez nemcsak a hazai fogyasztás számára jelentős tétel, de le­hetővé teszi a tervezett 3600 torma palaokozott bor expor­tálását is. További terveikben még nagyobb arányú borexport szerepel. 1986—90, között 20 ezer tonna bort akarnak kül­földön eladni, és erre az igény, az exportlehetőség adott. A világ minden ré­szén ismerik és szeretik a szerémségi, a bánáti, a Frus­ka Gora-i fehérborokat. Ah­hoz persze, hogy a külön­böző fajtákból legyen any- nyi, amennyit érdemes kül­földön reklámozna, kiszállí­tani és forgalmazni, változ­tatniuk kell a jelenlegi ter­melési szerkezeten. A sok kisgazdaságból rugalmas tár­sulásokat kell szervezni, amelyek kellő tőkével ren­delkeznék, hitelképesek és garantálni tudják a kellő minőség mellett a szükséges exportmennyiséget is. A társulások magában per­sze nem csodaszerek, és csak akkor hasznosul, ha az ál­lam okos, célirányos gazda­sági intézkedésekkel adó- és hitelpolitikával az árarányok megfelelő gondozásával va­lóban érdekeltté teszi a vaj­dasági bortermelőiket. Ha egyszer valamitől elment a kedv, nehéz azt újra meg­szerettetni, de türelemmel, következetességgel mégis eélt érhetnek. így van ez a Vaj­daságban is, ahol jelenleg kátyúiba került a szekér, de még nem reménytelen a helyzet. V. P. Motoros csizma

Next

/
Oldalképek
Tartalom