Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

1986. január 4. /'tolma'N NÉPÚJSÁG 7 Nőka kereskedelemben Körkérdés a népi ellenőrzési bizottságok elnökeihez Örömök, bosszúságok, sikerek és kudarcok 1985-ben Két kérdést intéztünk a Tolna megyében működő hat népi ellenőrzési bizottság elnökéhez, ami tulaj­donképpen csak egy kérdés, öröm, és bosszúság, si­ker és kudarc együtt jár. Egy évre visszatekintve biz­tosan nem érdektelen elgondolkodni azon, hogy milyen is volt ez az év, ki-ki a maga posztján és a saját életében milyen örömre és bosszúságra emlékszik. A kérdés vonatkozott a munkára éppúgy, mint a magán­életre, amennyiben a kettőt egyáltalán el lehet válasz­tani egymástól. A NEB-elnökök is ugyanazon a helyen magánemberek, ahol dolgoznak, ugyanazoknak a hi­báknak szenvedő alanyai is lehetnek, amelyeket fel­tárni hivatottak. Talán a családi élet az, ami köz­vetlenül nincs összefüggésben a munkával és a köz­élettel, de a közvetett összefüggést ugyan ki tagadhatná. Mer ki Ferenc, a megyei NÊB elnöke Mindenki számára a vá­lasztások éve volt 1985., ha másként nem, hát úgy, hogy 5 maga választott. Szerveze­tünk a tanácsi választások­hoz kapcsolódóan újult meg. Jelentős esemény ez a bizott­ságok életében, hiszen öt évre meghatározza, hogyan tudjuk ellátni feladatainkat. Öröm volt az előkészítő munka is, még inkább az, hogy 56 testületi tagot ebben a felállásban sikerült össze­válogatni, és a tanácsok meg is választották őket. Jó, hogy Bonyhádon ismét önálló bi­zottság alakulhatott, így most a városokban, illetve a városkörnyékeken mindenütt működik népi ellenőrzési bi­zottság. Sikernek könyveljük el azt is, hogy maradéktalanul megvalósítottuk ellenőrzési tervünket, megfelelve a ve­lünk szemben támasztott egyre magasabb követelmé­nyeknek. Öröm, ha javasla­taink megvalósulnak, ha a mi munkánk is hozzájárul a gazdaság és a társadalom fejlődéséhez és persze bosz- szúság, ha mindez csak sza­vakban valósul meg, nem pe­dig tettekben. Még akkor is így van, ha a megvalósítást olykor objektív akadályok is hátráltatják. Egyértelműen öröm volt, hogy a korábbi környezetvédelmi vizsgálat utóellenőrzése során azt ál­lapíthattuk meg, hogy lé­nyeges változások történtek ezen a területen. Annák is csak örülni lehet, hogy a né­pi ellenőrzés vizsgálatai ma már egyre inkább a szabály­talanságok, törvénysértések megelőzését szolgálják, nem­csak utólag korrigálnak. Egyáltalán nem öröm, hogy ettől függetlenül több eset­ben kellett büntető vagy fe­gyelmi eljárást kezdeményez­nünk. Huszonhárom évvel ezelőtt, amikor a népi ellenőrzéshez kerültem, azt mondta valaki, hogyan vállalhatok egy olyan állást, aminek semmi jövője sincs, hiszen belátható időn belül úgy megszilárdul a gaz­dasági és az állampolgári fe­gyelem, hogy nem lesz szük­ség népi ellenőrzésre. Nem kell attól félnem, hogy mun­ka nélkül maradok, a nyug­díjig egészen biztosan lesz még tennivalónk Tolna me­gyében. .. Most ennek örül­jek vagy ne? Magánéletemben nem tör­tént jelentős változás, az vi­szont személyes öröm is, hogy ez a kis apparátus jó egészségben dolgozta végig az évet. Dr* Bősz Endréné, Szekszárd — Nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy a mi szak­mánkban mi jelenthet örö­met az embereknek, hiszen ami nekünk siker, az mások­nak lehet, hogy nem az. Ar­ra gondolok, hogy ha egy vizsgálat jól sikerül, akkor rendszerint kiderülnek a hi­bák és a hiányosságok is, ezeket pedig felelősségrevo- nás követi. A magam részé­ről még három év után is ne­hezen tudom megszokni ezt a fordított helyzetet, ezért úgy vagyok vele, hogy büntető- eljárásra, fegyelmi felelős- ségrevonásra, kártérítésre csak az egészen biztos ese­tekben teszek javaslatot. Tu­lajdonképpen mindenkit saj­nálok, akit felelősségre kell vonnunk, függetlenül attól, hogy a számonkérést jogos­nak érzem, és tudom, hogy ez a megelőzést is szolgálja. Az inkorrekt magatartást viszont nehezen viselem el. Egy közérdekű bejelentés kapcsán vizsgáltunk egy gaz­dasági egységet, az érintettek segítőkészek voltak. A beje­lentés nem mindenben bizo­nyult igaznak, de találtunk mást, a jegyzőkönyvet az érintettek bevonásával, népi ellenőrök előtt ismertettük, akkor és ott szóban elismer­tek mindent, megállapodtunk abban, hogy a keletkezett kárt megtérítik. Három nap múlva megjön az írásos vá­lasz, abban már nem ismer­nék el semmit. Az örömök között említ­hetném, hogy megválasztot­tak tanácstagnak, de volt egy másik is. Tizenhat év után kettesben nyaraltunk a fér­jemmel külföldön, három hétig. Nem tudtunk semmit az országban történtekről, a gyerekekről sem, mert a programot nem ismertük elő­re, írni sem tudtak. Amikor hazaérkeztünk Magyaror­szágra és a gyerekeket meg­láttuk a repülőtéren épen, egészségesen, az szép pillanat, nagy öröm volt. Gulyás Tibor, Tamási Éppen ez év ianuár elsejéig, nyugdíjbavonulásáig volt a tamási NEB elnöke. — Öröm volt számunkra, hogy egy vizsgálatunkat kö­vetően javult a város és kör­nyékének kenyérrel és hús­sal, illetve töltelékáruval va­ló ellátása. A vizsgálat során volt egy tanácskozás, ahol az illetékesek összeültek meg­beszélni a teendőket. Kide­rült például, hogy a húsipar esetében nem mennyiségi hiányról van szó, hanem a töltelékáru egyszerűen nem ért el oda, ahová kellett vol­na. A húsipar is vállalta a szállítást és az áfész is azt, hogy többet tesz az ellátás érdekében. Jelentősen javult a sütőipari termékek minő­sége is, kétségtelen, hogy eh­hez hozzájárult a regölyi és az ozorai kenyér jó minősé­ge is. Most sikerült egy olyan házi jellegű kenyeret találni a sütőiparral közösen, ami megfelel az igényeknek és vetekszik az említett két pékség áruinak minőségével. Kellemetlen ügyem egy bejelentés kapcsán támadt, ennek során mindenütt fel­jelentettek, ahol csak lehe­tett. Végül ez is tisztázódott, minden eljárásunkat törvé­nyesnek találták. Életem je­lentős fordulata az, hogy nyugdíjba mentem, tulajdon­képpen öröm is, ha az egész­ségem engedi. Örülök annak is, hogy tisztességgel elbú­csúztattak. Dr, Simon János, Paks A Paksi Városi Népi Ellen­őrzési Bizottság elnöke 1965 elseje óta tölti be ezt a posz­tot. — Különösen érdekes év volt ez számomra, az új munkahelyemen érdekes kérdésekről kaptam sokszor meglepő képet. Korábban biztosan nem mondtam volna semmi rosszat a város keres­kedelmi ellátásáról. Egy vizsgálat bebizonyította, hogy minőségileg jelentősen javí­tani szükséges az ellátást, mégpedig azért, mert itt sok, az átlagnál lényegesen job­ban kereső ember dolgozik és él. Az ő számukra is meg kellene teremteni a lehető­séget, választékban is, hogy a pénzüket itt költsék el. Más példa, előtte nem tudtam, amit szintén egy vizsgála­tunk bizonyított, hogy a Vo­lán járműveinek a fele, a mezőgazdasági gépeknek pe­dig több mint a fele nullá­ra leírt. Korábban, ennek az ismertnek a híján bizony élesebben bíráltam volna a Volánt. Röviden, nekem most még minden új és minden érdekes. A legnagyobb élmény két­ségkívül a népi ellenőrökkel való találkozás, a velük va­ló együttműködés volt. Nem tagadom, még ma is nehéz­ségeim vannak az új munka- területtel, a korábbiakon is ők segítettek át. Több mint 130 népi ellenőr dolgozik a területen, nagyon önzetle­nül, önfeláldozóan. Csak megköszönni tudom a mun­kájukat és a nekem nyújtott segítséget. * Nők János, Dombóvár — Érdekes és nehéz év van mögöttünk. Ami talán a legjobban bosszant, az az emberek közömbössége. Mennyi mindent nem vesz­nek észre a munkájuk során, ami könnyebbé, szebbé tehet­né mások életét. Gondolok itt mindenkire, aki dolgozik, de elsősorban természetesen a vezetői ellenőrzésre. Azt kell mondanom, hogy zseniális határozataink vannak, csak végre kellene hajtani őket. És itt jönnek a gondok. A döntésekkel tulajdonképpen mindenki egyetért, csak amikor a saját munkáját kel­lene jobban végeznie, akkor kérdezik meg nagyon sokan, hogy miért éppen nekem kell többet tenni, mint eddig? Jő lenne eljutni oda, hogy ilyen kérdések senkiben ne merül­jenek fel, mindenki végez­ze el maximálisan a saját dolgát. Mindannyiunk öröme, hogy béke van, hogy negyven év alatt ebben az országban mennyi eredmény született. Jó lenne, ha a szocialista demokráciából mindenki ér­zékelné a kötelezettségek ol­dalát is, nemcsak a jogokat. Öröm, hogy a népi ellenőr­zés munkájában egyre in­kább nem a számonkérés, hanem a megelőző jelleg do­minál, persze ahol indokolt, ott élünk a felelősségrevo- nás eszközeivel is. Jó érzés és öröm, hogy a fejlődésben, itt Dombóváron a munkánk is benne van. Vizsgálatainkat és javaslatainkat általában szívesen fogadják, hiszen egy jó vezető a megállapítá­sainkból akkor is profitálni tud, ha személyében érintett. Személyes örömöm már lassan harminc éve a vadá­szat, de ebben nem az ered­ményesség a fontos, hanem a kikapcsolódás, a hét végi sé­ta, a természet szeretete. Dávid Lajos, Bonyhád — Ami pozitív és jó dolog, hogy megalakult a Bonyhádi Népi Ellenőrzési Bizottság, kilenc taggal. Nagyon rendes társaság, szeretik a munkát és akarnak is dolgozni, vala­mennyien most ismerkedünk a területtel. Az év Örömeihez tartozik, hogy még a korábbi munka­helyem jóvoltából részt ve­hettem a moszkvai VIT-en. A bizottsági munkából még nem tudok, nem is mernék következtetéseket levonni, hiszen csak fél éve alakul­tunk meg. Amióta itt vagyok, olyan gyorsan zajlott az élet, hogy csak kapkodtuk a fe­jünket, 'ha volt is bosszúság, azt már menet közben el is felejtettük. Egyéni bosszúság, bár biz­tosan nemcsak engem érint, a Perczel-kertben a varjú­invázió, tönkreteszik a kerte­ket. Már minden illetékes és nem illetékes megpróbálta ir­tani, elriasztani őket, de nem sikerült. Gondot és sok bosz- szúságot jelentett — nyilván nemcsak nekem — a gázve­zeték építése, de most már öröm, hogy kész. Van egy csodálatos két és fél éves unokám, most nyiladozik az értelme, bontogatja a szár­nyait, a vele való foglalkozás felhőtlen örömem. 1HAROSI IBOLYA Magyarországon hozzáve­tőlegesen négyszázezer nő dolgozik ma a kereskedelem­ben. Ügy tartják: meglehető­sen rossz körülmények kö­zött. A baj jószerivel már akkor kezdődik, amikor az új üz­let felépül. Nyitás előtt ugyanis kiderül; kicsi a moz­gástér, a raktár. így példá­ul az italok egy része ládáé­tól kiszorul az eladótérbe, ahol a vevők kénytelenek ke­rülgetni, de az eladók is mér­gelődnek miatta. Am e te­kintetben az öreg üzletekben sem jobb a helyzet. Évekkel ezelőtt kezdődött a konténerprogram. A keres­kedelemszervezők azt val­lották: ez a szállítási és rak­tározási módszer lényegesen megkönnyíti az eladók mun­káját. A cukorral, liszttel, só­val, darával, morzsával telt nehéz „dobozt” csak be kell tolni az eladótérbe, s máris vevőközeibe kerül. A kon­téner azonban nem terjedt el eléggé. Sokféle áru ömleszt­ve érkezik a boltokba, ma­guk az eladók emelgetik, méricskélik, töltik zacskókba. Továbbá, mivel az arak majdnem naponta változnak — hiszen mind több termék lesz szabadáras —, újra és újra kell árazni az egyes cikkeket. Ez a munka több­nyire hétvégekre esik; a „kereskedőnők” hétvégi ott­honi munkáját is nehezíti. Egyáltalán: még soha senki nem számolta ki, hogy az eladók voltaképpen hány ki­lót emelnek naponta. A ke­reskedelem gépesítése igen hiányos, sok helyütt már a pénztárgépek is elavultak. Mindenesetre, a kereske­delemben dolgozó nők közül sokan éppen a nehéz fizikai munkára hivatkozva változ­tatnak munkahelyet. A mun­kaerő-elvándorlás megközelí­tőleg 40 százalékos. Különö­sen sök a szakképzett keres­kedő, aki hátat fordít e pá­lyának, s jónéhányuk másutt, szakképzetlen dolgozóként áll munkába. Az elvándorlás okai között szerepel a kedvezőtlen mun­kaidő-beosztás, a nem mindig kielégítő szociális körülmé­nyek, és nem utolsó sorban az alacsony jövedelem. El­sődleges — például vegyi — szakmai ártalom nincs a ke­reskedelemben, de feltűnően sok az izületi, az idegi és az érrendszeri megbetegedés, ami évtizedek során fejlődik ki. Hogyan igyekeznek mind­ezeken segíteni? A szociális körülményeken a vállalatok általában csak azzal tudnak javítani, hŐgy közétkeztetést biztosítanak, hogy hévízi beutalójegyeket osztanak szét a dolgozók kö­zött. .. A létszámhiányt — főként a nagy forgalmat ho­zó ünnepek előtt — nyug­díjasok foglalkoztatásával próbálják csökkenteni. A kereskedelemben 4770 fo­rint az átlagjövedelem. Azt tartják, ez nincs arányban az elvégzendő munkával. Az új kereskedelmi beruházások hitellel terheltek, ezért a költségek is jócskán meg­emelkedtek, a jelenlegi 8—10 százalékos árrés néha csak a működésre elegendő, haszon alig van belőle. A kereske­dők szerint a kereskedelmi vállalatokat jobban kellene támogatni, kivételes pénz­ügyi szabályozókkal is, an­nak ellenére, hogy már most is élveznek bizonyos kedvez­ményeket. Sőt, szerintük az árrést is tovább kellene nö­velni. Ezeket az igényeket a kereskedők szakszervezete, a KPVDSZ is támogatja, ki­elégítésüket a továbolépés feltételének tartja. A megoldás nehéz, mivel az a fogyasztói árakat is érintheti. De a kereskedők, és különösen a „kereskedő­nők” helyzetét könnyíten kellene. H. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom