Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 3. szám
1986. január 4. /'tolma'N NÉPÚJSÁG 7 Nőka kereskedelemben Körkérdés a népi ellenőrzési bizottságok elnökeihez Örömök, bosszúságok, sikerek és kudarcok 1985-ben Két kérdést intéztünk a Tolna megyében működő hat népi ellenőrzési bizottság elnökéhez, ami tulajdonképpen csak egy kérdés, öröm, és bosszúság, siker és kudarc együtt jár. Egy évre visszatekintve biztosan nem érdektelen elgondolkodni azon, hogy milyen is volt ez az év, ki-ki a maga posztján és a saját életében milyen örömre és bosszúságra emlékszik. A kérdés vonatkozott a munkára éppúgy, mint a magánéletre, amennyiben a kettőt egyáltalán el lehet választani egymástól. A NEB-elnökök is ugyanazon a helyen magánemberek, ahol dolgoznak, ugyanazoknak a hibáknak szenvedő alanyai is lehetnek, amelyeket feltárni hivatottak. Talán a családi élet az, ami közvetlenül nincs összefüggésben a munkával és a közélettel, de a közvetett összefüggést ugyan ki tagadhatná. Mer ki Ferenc, a megyei NÊB elnöke Mindenki számára a választások éve volt 1985., ha másként nem, hát úgy, hogy 5 maga választott. Szervezetünk a tanácsi választásokhoz kapcsolódóan újult meg. Jelentős esemény ez a bizottságok életében, hiszen öt évre meghatározza, hogyan tudjuk ellátni feladatainkat. Öröm volt az előkészítő munka is, még inkább az, hogy 56 testületi tagot ebben a felállásban sikerült összeválogatni, és a tanácsok meg is választották őket. Jó, hogy Bonyhádon ismét önálló bizottság alakulhatott, így most a városokban, illetve a városkörnyékeken mindenütt működik népi ellenőrzési bizottság. Sikernek könyveljük el azt is, hogy maradéktalanul megvalósítottuk ellenőrzési tervünket, megfelelve a velünk szemben támasztott egyre magasabb követelményeknek. Öröm, ha javaslataink megvalósulnak, ha a mi munkánk is hozzájárul a gazdaság és a társadalom fejlődéséhez és persze bosz- szúság, ha mindez csak szavakban valósul meg, nem pedig tettekben. Még akkor is így van, ha a megvalósítást olykor objektív akadályok is hátráltatják. Egyértelműen öröm volt, hogy a korábbi környezetvédelmi vizsgálat utóellenőrzése során azt állapíthattuk meg, hogy lényeges változások történtek ezen a területen. Annák is csak örülni lehet, hogy a népi ellenőrzés vizsgálatai ma már egyre inkább a szabálytalanságok, törvénysértések megelőzését szolgálják, nemcsak utólag korrigálnak. Egyáltalán nem öröm, hogy ettől függetlenül több esetben kellett büntető vagy fegyelmi eljárást kezdeményeznünk. Huszonhárom évvel ezelőtt, amikor a népi ellenőrzéshez kerültem, azt mondta valaki, hogyan vállalhatok egy olyan állást, aminek semmi jövője sincs, hiszen belátható időn belül úgy megszilárdul a gazdasági és az állampolgári fegyelem, hogy nem lesz szükség népi ellenőrzésre. Nem kell attól félnem, hogy munka nélkül maradok, a nyugdíjig egészen biztosan lesz még tennivalónk Tolna megyében. .. Most ennek örüljek vagy ne? Magánéletemben nem történt jelentős változás, az viszont személyes öröm is, hogy ez a kis apparátus jó egészségben dolgozta végig az évet. Dr* Bősz Endréné, Szekszárd — Nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy a mi szakmánkban mi jelenthet örömet az embereknek, hiszen ami nekünk siker, az másoknak lehet, hogy nem az. Arra gondolok, hogy ha egy vizsgálat jól sikerül, akkor rendszerint kiderülnek a hibák és a hiányosságok is, ezeket pedig felelősségrevo- nás követi. A magam részéről még három év után is nehezen tudom megszokni ezt a fordított helyzetet, ezért úgy vagyok vele, hogy büntető- eljárásra, fegyelmi felelős- ségrevonásra, kártérítésre csak az egészen biztos esetekben teszek javaslatot. Tulajdonképpen mindenkit sajnálok, akit felelősségre kell vonnunk, függetlenül attól, hogy a számonkérést jogosnak érzem, és tudom, hogy ez a megelőzést is szolgálja. Az inkorrekt magatartást viszont nehezen viselem el. Egy közérdekű bejelentés kapcsán vizsgáltunk egy gazdasági egységet, az érintettek segítőkészek voltak. A bejelentés nem mindenben bizonyult igaznak, de találtunk mást, a jegyzőkönyvet az érintettek bevonásával, népi ellenőrök előtt ismertettük, akkor és ott szóban elismertek mindent, megállapodtunk abban, hogy a keletkezett kárt megtérítik. Három nap múlva megjön az írásos válasz, abban már nem ismernék el semmit. Az örömök között említhetném, hogy megválasztottak tanácstagnak, de volt egy másik is. Tizenhat év után kettesben nyaraltunk a férjemmel külföldön, három hétig. Nem tudtunk semmit az országban történtekről, a gyerekekről sem, mert a programot nem ismertük előre, írni sem tudtak. Amikor hazaérkeztünk Magyarországra és a gyerekeket megláttuk a repülőtéren épen, egészségesen, az szép pillanat, nagy öröm volt. Gulyás Tibor, Tamási Éppen ez év ianuár elsejéig, nyugdíjbavonulásáig volt a tamási NEB elnöke. — Öröm volt számunkra, hogy egy vizsgálatunkat követően javult a város és környékének kenyérrel és hússal, illetve töltelékáruval való ellátása. A vizsgálat során volt egy tanácskozás, ahol az illetékesek összeültek megbeszélni a teendőket. Kiderült például, hogy a húsipar esetében nem mennyiségi hiányról van szó, hanem a töltelékáru egyszerűen nem ért el oda, ahová kellett volna. A húsipar is vállalta a szállítást és az áfész is azt, hogy többet tesz az ellátás érdekében. Jelentősen javult a sütőipari termékek minősége is, kétségtelen, hogy ehhez hozzájárult a regölyi és az ozorai kenyér jó minősége is. Most sikerült egy olyan házi jellegű kenyeret találni a sütőiparral közösen, ami megfelel az igényeknek és vetekszik az említett két pékség áruinak minőségével. Kellemetlen ügyem egy bejelentés kapcsán támadt, ennek során mindenütt feljelentettek, ahol csak lehetett. Végül ez is tisztázódott, minden eljárásunkat törvényesnek találták. Életem jelentős fordulata az, hogy nyugdíjba mentem, tulajdonképpen öröm is, ha az egészségem engedi. Örülök annak is, hogy tisztességgel elbúcsúztattak. Dr, Simon János, Paks A Paksi Városi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke 1965 elseje óta tölti be ezt a posztot. — Különösen érdekes év volt ez számomra, az új munkahelyemen érdekes kérdésekről kaptam sokszor meglepő képet. Korábban biztosan nem mondtam volna semmi rosszat a város kereskedelmi ellátásáról. Egy vizsgálat bebizonyította, hogy minőségileg jelentősen javítani szükséges az ellátást, mégpedig azért, mert itt sok, az átlagnál lényegesen jobban kereső ember dolgozik és él. Az ő számukra is meg kellene teremteni a lehetőséget, választékban is, hogy a pénzüket itt költsék el. Más példa, előtte nem tudtam, amit szintén egy vizsgálatunk bizonyított, hogy a Volán járműveinek a fele, a mezőgazdasági gépeknek pedig több mint a fele nullára leírt. Korábban, ennek az ismertnek a híján bizony élesebben bíráltam volna a Volánt. Röviden, nekem most még minden új és minden érdekes. A legnagyobb élmény kétségkívül a népi ellenőrökkel való találkozás, a velük való együttműködés volt. Nem tagadom, még ma is nehézségeim vannak az új munka- területtel, a korábbiakon is ők segítettek át. Több mint 130 népi ellenőr dolgozik a területen, nagyon önzetlenül, önfeláldozóan. Csak megköszönni tudom a munkájukat és a nekem nyújtott segítséget. * Nők János, Dombóvár — Érdekes és nehéz év van mögöttünk. Ami talán a legjobban bosszant, az az emberek közömbössége. Mennyi mindent nem vesznek észre a munkájuk során, ami könnyebbé, szebbé tehetné mások életét. Gondolok itt mindenkire, aki dolgozik, de elsősorban természetesen a vezetői ellenőrzésre. Azt kell mondanom, hogy zseniális határozataink vannak, csak végre kellene hajtani őket. És itt jönnek a gondok. A döntésekkel tulajdonképpen mindenki egyetért, csak amikor a saját munkáját kellene jobban végeznie, akkor kérdezik meg nagyon sokan, hogy miért éppen nekem kell többet tenni, mint eddig? Jő lenne eljutni oda, hogy ilyen kérdések senkiben ne merüljenek fel, mindenki végezze el maximálisan a saját dolgát. Mindannyiunk öröme, hogy béke van, hogy negyven év alatt ebben az országban mennyi eredmény született. Jó lenne, ha a szocialista demokráciából mindenki érzékelné a kötelezettségek oldalát is, nemcsak a jogokat. Öröm, hogy a népi ellenőrzés munkájában egyre inkább nem a számonkérés, hanem a megelőző jelleg dominál, persze ahol indokolt, ott élünk a felelősségrevo- nás eszközeivel is. Jó érzés és öröm, hogy a fejlődésben, itt Dombóváron a munkánk is benne van. Vizsgálatainkat és javaslatainkat általában szívesen fogadják, hiszen egy jó vezető a megállapításainkból akkor is profitálni tud, ha személyében érintett. Személyes örömöm már lassan harminc éve a vadászat, de ebben nem az eredményesség a fontos, hanem a kikapcsolódás, a hét végi séta, a természet szeretete. Dávid Lajos, Bonyhád — Ami pozitív és jó dolog, hogy megalakult a Bonyhádi Népi Ellenőrzési Bizottság, kilenc taggal. Nagyon rendes társaság, szeretik a munkát és akarnak is dolgozni, valamennyien most ismerkedünk a területtel. Az év Örömeihez tartozik, hogy még a korábbi munkahelyem jóvoltából részt vehettem a moszkvai VIT-en. A bizottsági munkából még nem tudok, nem is mernék következtetéseket levonni, hiszen csak fél éve alakultunk meg. Amióta itt vagyok, olyan gyorsan zajlott az élet, hogy csak kapkodtuk a fejünket, 'ha volt is bosszúság, azt már menet közben el is felejtettük. Egyéni bosszúság, bár biztosan nemcsak engem érint, a Perczel-kertben a varjúinvázió, tönkreteszik a kerteket. Már minden illetékes és nem illetékes megpróbálta irtani, elriasztani őket, de nem sikerült. Gondot és sok bosz- szúságot jelentett — nyilván nemcsak nekem — a gázvezeték építése, de most már öröm, hogy kész. Van egy csodálatos két és fél éves unokám, most nyiladozik az értelme, bontogatja a szárnyait, a vele való foglalkozás felhőtlen örömem. 1HAROSI IBOLYA Magyarországon hozzávetőlegesen négyszázezer nő dolgozik ma a kereskedelemben. Ügy tartják: meglehetősen rossz körülmények között. A baj jószerivel már akkor kezdődik, amikor az új üzlet felépül. Nyitás előtt ugyanis kiderül; kicsi a mozgástér, a raktár. így például az italok egy része ládáétól kiszorul az eladótérbe, ahol a vevők kénytelenek kerülgetni, de az eladók is mérgelődnek miatta. Am e tekintetben az öreg üzletekben sem jobb a helyzet. Évekkel ezelőtt kezdődött a konténerprogram. A kereskedelemszervezők azt vallották: ez a szállítási és raktározási módszer lényegesen megkönnyíti az eladók munkáját. A cukorral, liszttel, sóval, darával, morzsával telt nehéz „dobozt” csak be kell tolni az eladótérbe, s máris vevőközeibe kerül. A konténer azonban nem terjedt el eléggé. Sokféle áru ömlesztve érkezik a boltokba, maguk az eladók emelgetik, méricskélik, töltik zacskókba. Továbbá, mivel az arak majdnem naponta változnak — hiszen mind több termék lesz szabadáras —, újra és újra kell árazni az egyes cikkeket. Ez a munka többnyire hétvégekre esik; a „kereskedőnők” hétvégi otthoni munkáját is nehezíti. Egyáltalán: még soha senki nem számolta ki, hogy az eladók voltaképpen hány kilót emelnek naponta. A kereskedelem gépesítése igen hiányos, sok helyütt már a pénztárgépek is elavultak. Mindenesetre, a kereskedelemben dolgozó nők közül sokan éppen a nehéz fizikai munkára hivatkozva változtatnak munkahelyet. A munkaerő-elvándorlás megközelítőleg 40 százalékos. Különösen sök a szakképzett kereskedő, aki hátat fordít e pályának, s jónéhányuk másutt, szakképzetlen dolgozóként áll munkába. Az elvándorlás okai között szerepel a kedvezőtlen munkaidő-beosztás, a nem mindig kielégítő szociális körülmények, és nem utolsó sorban az alacsony jövedelem. Elsődleges — például vegyi — szakmai ártalom nincs a kereskedelemben, de feltűnően sok az izületi, az idegi és az érrendszeri megbetegedés, ami évtizedek során fejlődik ki. Hogyan igyekeznek mindezeken segíteni? A szociális körülményeken a vállalatok általában csak azzal tudnak javítani, hŐgy közétkeztetést biztosítanak, hogy hévízi beutalójegyeket osztanak szét a dolgozók között. .. A létszámhiányt — főként a nagy forgalmat hozó ünnepek előtt — nyugdíjasok foglalkoztatásával próbálják csökkenteni. A kereskedelemben 4770 forint az átlagjövedelem. Azt tartják, ez nincs arányban az elvégzendő munkával. Az új kereskedelmi beruházások hitellel terheltek, ezért a költségek is jócskán megemelkedtek, a jelenlegi 8—10 százalékos árrés néha csak a működésre elegendő, haszon alig van belőle. A kereskedők szerint a kereskedelmi vállalatokat jobban kellene támogatni, kivételes pénzügyi szabályozókkal is, annak ellenére, hogy már most is élveznek bizonyos kedvezményeket. Sőt, szerintük az árrést is tovább kellene növelni. Ezeket az igényeket a kereskedők szakszervezete, a KPVDSZ is támogatja, kielégítésüket a továbolépés feltételének tartja. A megoldás nehéz, mivel az a fogyasztói árakat is érintheti. De a kereskedők, és különösen a „kereskedőnők” helyzetét könnyíten kellene. H. T.
