Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-31 / 26. szám
Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam 26. szám. ARA: 1,80 Ft 1986. január 31., péntek. AZ ELLÁTÁS FELELŐSSEGE (3. old.) PATEXES AKTIVISTÁK (4. old.) OLVASÖSZOLGALAT rr az Élethez KAPASZKODÓK (3. old.) Gazdaság és kultúra Ezt a szót: válság, évtizedeken át csak a polgári kultúrával és a tőkés gazdasággal kapcsolatban írtuk le. Varga Jenőt, minden idők legnagyobb magyar közgazdászainak egyikét a sztálini időkben keményen megbírálták, mert túlságosan kedvezően (vagy realisztikusan?) ítélte meg a kapitalizmus közeljövőjét. így aztán a tőkés világ permanens válságáról kötetek jelentek meg, közben a kapitalizmus halálos ítéletét a valóság mintha életfogytiglanra változtatta volna. Mikor az olajár-robbanás bekövetkezett, föllélegeztünk: itt a tőkés gazdaság rég várt válsága. Csakugyan volt válság, de hallani sem akartunk arról, hogy az hozzánk is „begyűrűzhetik”. A mi gazdaságunk „válságáról” most sem szívesen szólunk, de a nehézségeket senki sem tagadja. S érdekes jelenséget figyelhetünk meg: gazdaságunk mai korlátozottsága mintha a nemzeti, sőt kulturális kisebbrendűség új hullámát zúdítaná ránk, mintha a cserearányok romlása olyan csapás lenne, amely minden tekintetben megbénít, és csak a közvetlen gazdasági érdekek érvényesülését engedélyezi. A gazdasági problémák hullámai már-már elmossák a kultúra értékvédő gátjait. Az árak emelkedésének szökőárja lehetetlen helyzetbe hozza a kultúra hordozóinak előállítását: ami — csekélyke — dotációt például a könyvkiadás kap, azzal a művelődésügy a más tárcához tartozó nyomdaipart dotálja. Drágul a lap, drágul a könyv, s hogy eladható legyen, netán még hasznot is hozzon, ahhoz nemcsak színesebbé, hanem felszínesebbé, tarkábbá és alantasabbá is kell lennie. Alantas alatt értve az öncélú szenzációhajhászást, iz- galmasságot, erotikát, így képeslapban, filmben, színpadon, szórakozóhelyeken a női test olyan mutogatását, amely a nőt, s a nézőt egyaránt lealacsonyítja. De nem ez a legsúlyosabb, hanem, hogy a sajtóban rég lejártnak hitt, idealisztikus, sőt, misztikus ostobaságok és filozófiai-politikai téveszmék kapnak nyilvánosságot, azon az alapon, hogy „ez kell a népnek”: az asztrológiától a kuruzsláson, magnetizmuson át a világteremtési vagy világvége koncepciókig, sőt, a zsarnokI ságok (hol fasisztöid, hol „balos”) kultuszáig —, hogy csak ábécé-rendben említsek egy-két jellemző címszót. Csillagjóslás? „Azért csak lehet benne valami” — mondhatja a megzavart kisember, akire hivatkozva megjelentetik a szemetet. Kétségtelen, hogy a problémák kiútja: a gazdasági hatékonyság, s a demokratizmus összekapcsolása. És a demokratizmusnak éppúgy érvényesülnie kell a kultúra területén is, mint a gazdaságosságnak. Csakhogy az a jelszó, miszerint „azt kell adni, ami eladható, amit a tömeg (az olvasó, az ifjúság, a nép, stb.) kíván” — végzetes lehet, ha a szükségképpen még mindig elmaradott, és évezredek maradi hagyományát, babonáit, tévhiteit is hordozó tudati szférára meggondolás nélkül alkalmazzuk. Nem is szólva arról, hogy ki mondja meg: mit kívánnak a „tömegek”? Azok, akik ebben gazdaságilag is érdekelve vannak, elsősorban a szórakoztatás kis- és nagypolgári „nagymenői”, haszon- élvezői, üzletelő főnökei, akik olykor szemtelenül lebecsülik a munkásosztályt, és egy nyugatimádó sznob réteg, meg a csak krimit, kalandregényt, pornót, bestsellert óhajtó „átlagember” (azaz a kispolgár) igényeihez igazítanák a tömegkommunikációt, a mulatta- tást, a folyóiratkultúrát, a könyvkiadást, és nem utolsósorban a könyvtárak és művelődési otthonok minden szolgáltatását. A demokratizmus nem jelentheti a hangoskodó félműveltek kulturális rémuralmát, de a kultúra gazdaságnak való szolgai alávetettségét sem. Az értékek védelméről, sőt terjesztéséről nem mondhatunk le. Egyetlen példa: ha az állami kiadók kénytelenek Is kisebb értékű (de nem ártalmas) műveket megjelentetni, hogy szóhoz juttassák az olvasót, sőt, eltartsák a kortársi, magyar irodalom javát (amely a jelenben mindig ráfizetéses) — ne súlyosbítsák helyzetüket az igénytelenség kiszolgálásában való fölösleges versenynyel olyan magán-, gmk-, testületi, sport- vagy akár tömegszervezeti kiadások, amelyek nem vállalják az érték közvetítését is, hanem csak nyereségre törnek. De nemcsak erről van szó. Arról is, hogy a hatékonyság és demokratizmus mellett a kultúra létkérdés is: az előbbi kettő sincs meg nélküle. És nemcsak a szakmai műveltségre gondolok, hanem arra az általános műveltségre, humánumra, szocialista erkölcsre is, amely nélkül egyszerűen nincs korszerű magatartás, munkamorál és termelés. Vagy. hogy valami egészen más példával éljek: kellő vizuális iskolázottság nélkül egy műszaki rajzot sem lehet leolvasni, termékeink eladhatóságának pedig mind íontosab föltétele a korszerű, ízléses és célszerű ipari formatervezés, amely már nemcsak szakmai biztonságot, hanem művészi készséget is kíván. Vizuális műveltség nélkül azonban még a tévéműsort sem lehet megfelelően szelektálni és élvezni. És így tovább, életünk minden területén. A kulturális értékek védelme és közvetítése éppoly létkérdés, mint a gazdaság. A gazdaságosság viszont megkívánja a kulturális értékek szükségszerű állami és tanácsi támogatásának felülvizsgálatát, átrendezését, beleértve a szakmai bürokrácia leépítését is. KR1STÓ NAGY ISTVÁN Illést tartott a Minisztertanács Haderőcsökkentési tárgyalások Megnyílt a forduló A mérsékelt derűlátás jegyében nyílt meg csütörtökön a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások újabb, immár 38. fordulója. A Szovjetunió nagykövete hangoztatta a Varsói Szerződés változatlan megegyezési készségét a kölcsönös engedmények alapján, míg nyugati részről továbbra is a maximalista ellenőrzési igényeket állították előtérbe. Valerijan Mihajlov pozitívnak nevezte, hogy a nyugati fél elfogadta a VSZ tavaly februári javaslatának elvét: elsőként csökkentsék a szovjet, illetve az amerikai haderőket, s ezt követően bizonyos időre fagyasszák be a csapatok és fegyverzetek színvonalát, egyidejűleg tárgyalva a további csökkentésről. „Ez az első alkalom a bécsi tárgyalások történetében, hogy közös, általános keret alakult ki a további Francia küldöttség látogatása A Fnandia Nemzetgyűlés * Termelési és Áruforgalmi Bizottságának küldöttsége január 26—30. között látogatásit tett ÍMagyairországon Jean Peuzitat képviselő vezetésével. A látogatás során megbeszélést folytatott a parta- men.fi munkáról, a magyar— francia gazdasági kapcsolatokról és a magyar gazdaságpolitika aktuális kérdéseiről Gorjianc Ignáocal, az ipari bizottság elnökével, He liner Károllyal, a kereskedelmi bizottság itliítkárával és Juhász Mihály képviselővel, az ipari bizottság tagjával. vitákhoz, s kirajzolódtak egy lehetséges egyezmény bizonyos körvonalai” — mondotta. A szovjet nagykövet egyúttal egyoldalúnak és irreálisnak minősítette a NATO decemberben előterjesztett javaslatait a jövendő egyezmény ellenőrzéséről: ezek az önkényes elgondolások aláássák a lényeget, a haderők csökkentését — hangoztatta, hozzátéve: ellenőrzésre természetesen szükség van, de annak józannak, realistának kell lennie, s bizalmat kell teremtenie, nem pedig új gyanút, új bizalmatlanságot. A Varsói Szerződés szóvivője az utóbbi kérdéssel kapcsolatban elmondotta, hogy a NATO most átadott, 28 oldalas javaslata lényegében csak a nyugat ellenőrzési elgondolásaival foglalkozik, amelyek — egyebek között — arra vonatkoznak, Frontországok A Dél-afrikai Köztársaság arra törekszik, hogy bizonytalanná tegye a helyzetet a szomszédos fekete afrikai államokban — mutatott rá Hanaréban Róbert Mugabe zimbabwei kormányfő. A politikus sürgette, hogy hozzanak nemzetközi szankciókat a pretoriai fehér kisebbségi kormánnyal szemben. Mugabe a Dél-afrikai Fejlesztést Koordináló Konferencia ötödik konzultatív tanácskozásának megnyitóján beszélt. A szervezethez (SADCC) tartozó kilenc fekete afrikai ország képviselői csütörtökön kezdtek kétnapos tanácskozást Hararéban. A zimbabwei vezető felszólította az afrikai küldötteket, hogy a közép-európai térségen kívül is ellenőrizhessenek — holott a bécsi tárgyalások mandátuma kifejezetten csak erre a térségre szól. Azokra a kérdésekre, mikor várható megállapodás az immár 14. éve folyó tárgyalásokon, a szóvivő kijelentette: a megállapodás kétségkívül kölcsönös szándék, de nem volna reális arra számítani, hogy erre az év első felében, az (egyébként még ki sem tűzött), tervezett újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozó előtt sor kerül. A nyitó ülésen a tárgyalásokon részt vevő új küldöttségvezetők között üdvözölték Nagy Jánost, hazánk ausztriai és a bécsi ENSZ-intéz- mények mellett akkreditált nagykövetét, aki a haderőcsökkentési tárgyalásokon részt vevő magyar küldöttséget is vezeti. tanácskozása hogy fokozott mértékben tá- mogasák a dél-afrikai faji elkülönítés felszámolásáért küzdő harcosokat. Mugabe utalt arra is, hogy Pretoria javasolta: hozzanak létre konföderációt a térség országaiból, ezt azonban az összes frontállam elutasította. A SADOC-t 1979-ben Londonban hozták létre a frontországok, azzal a céllal, hogy lazítsák gazdasági függőségüket a térség nyomasztó fölényben lévő országától, a Dél-afrikai Köztársaságtól. Angola, Botswana, Lesotho, Malawi, Mozambik, Szvázi- föld. Tanzánia, Zambia és Zimbabwe alkotja a szervezetet. A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtöki ülésén jelentést hallgatott meg a Zala Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának munkájáról. Elismeréssel szólt az eredményekről, egyúttal felhívta a figyelmet a népképviseleti és az önkormányzati vonások erősítésének, valamint az igazgatás és a gazdaságszervezés módszerei továbbfejlesztésének fontosságára. A Minisztertanács kötelezte a kormányzati szerveket, hogy a Végrehajtó Bizottságnak nyújtsanak segítséget a megye társadalmi-gazdasági fejlődését szolgáló feladatok megoldásához. Jószomszédi kapcsolatok A szomszédos országokkal fenntartott baráti kapcsolatok elmélyítése mellett foglalt állást a Vajdasági Szociálisa Autonóm Tartomány nemzetközi kapcsolatainak társadalmi tanácsa. Hangsúlyozta, hogy e viszonyban fontos szerepet töltenek be a nemzetiségek. Újvidéki ülésén a tanács megállapította, hogy Vajda« ságnak, a szomszédos or- szágökkal folytatott együttműködése egészében sikeres, de még bővíteni lehet a lois- ha tárforgalmat. ,A szomszédos országok irányában megvalósított eddigi politikánk eredményesnek bizonyult. Éppen ezért ezt a politikát kell folytatnunk a jövőben is” — mondotta a tanács ülésén zárszavában Major Nándor, a Vajdasági Szocialista Autonóm Tartomány Elnökségének tagja. Dombóvár, MÁ V-Uzem főnökség Korszerű konyha a vasutasoknak A MÁV dombóvári üzemfőnökségén tíz év óta rendkívül dinamikus termelő üzemi korszerűsítést figyelhettünk meg. Történtek már intézkedések anniák érdekében is, hogy a dolgozók jobb körülmények között készülhessenek a munkára, de a kisebb beruházások nem oldották meg a „nagy” problémát. Ugyanis a vasutasok étkeztetése nem 'terjedhet ki minden emberre, az utazó személyzet nem részesülhet ilyen kedvezményben, és nem minden munkaterületre tudtak eljuttatni megfelelő időben, jó ételt. Volt a dombóvári állomáson egy konyha- vonat is, létezett melegítő konyha, és 1950-ben épült a vontatási főnökségen, a fűtőházban egy — akkor korszerű — étkező-öltöző Objektum. Ma már ezt az épületet megette az idő. Üj konyhát építtet a viasút. A sportpálya mellett, a vontatási főnökség szomszédságában olyan korszerű üzemi konyhát építenek, ahol ezer vasutasnak tudnak ebédet főzni. Az étel egy részét a közelben dolgozók, helyben fogyaszthatják el, de a melegítő konyhákhoz is eljuttatják minden nap az ízletes ételit. Az üzemi konyha második szintjén dolgoznak már az építők. Ügy tervezik, hogy ez év végén befejezik a munkát és akkor a vasutasüzeni e nagy területén korszerű körülmények között tudnak az embereknek főzni — sőt, ha igény lesz rá, az átutazók, a laktanyái szálláson lévők is kaphatnak két szolgálat—pihenés között meleg ételt. Pj—Ka Az új konyha második szintjén dolgoznak télen is az építők Ezt az épületet 1987-ben újítják lel, s akkor itt csak étkező lesz, és a vontatási főnökség dolgozóinak fekete-fehér Öltöző és fürdő
