Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

BrtÉPÜJSÀG 1986. január 4. Dr. Kolta László tanár helytörténésszel I — Közel negyvenévi peda­gógusi munka után ment nyugdíjba, s most ismét ta­nít. Nem lehet a tanítást ab­bahagyni? — Visszahívták és erre nem lőhetett nemet mondani. — Földrajz-történelem sza­kos középiskolai tanár, hon­nan erednek a gyökerek? — Én már Tolnia megyei vagyok, viszont szüleim Vas megyéből származnak, lftlil. ben (költöztek Bátaapátiba. Az érettségi után a Szegedi Tudományegyetemen tanul­tam tovább, és itt kaptam meg a középiskolai tanári oklevelet, s ugyanakkor a doktori címet is. Pályakezdő tanáriként újra Bonyhádira kerültem, azóta Itt élek és itt tanítok. — Többféle vezetői munka­kört és beosztást is betöl­tött. Volt gimnáziumi igazga­tó, szakközépiskolai igazgató, szakfelügyelő. Melyik volt a legkedvesebb munkaterülete? — Ügy érzem, hogy a tör­ténelem-földrajz megyei kö. zépiskolai szakfelügyelet állt és áll a legközelebb hozzám. Hogy miért? Mindenekelőtt örömet találtam a szakfel­ügyeleti munkában. Jól érez­tem magam az iskoláiban, az igazgatok és szaktanárok né. s zérói támogatást kaptam. Tudom, hogy nem mindig voltam „korszerű” szakfel­ügyelő, mert a divathóborto­kat nemigen szorgalmaztam kollégáim körében. A szak- felügyelet nemcsak ellenőr, zést jelenthet, hanem szelle­mi tapasztalat cserét is. Az iskolalátogatások, óralátoga­tások során maigam is sóikat tanultam, hiszen nemcsak az én módszerem az egyedül üdvözítő. Az ötleteket, ta­pasztalatokat más kollégák, hoz is el lehetett vinni. En­nek során sóik baráti kapcso­lat alakult M. — Sok pedagógus nem a partnert látja a szakfelügye­lőben, vannak akik félnek, vannak akik nem fogadják meg a tanácsokat. Hogyan fogadták a bírálatokat, a segítséget? — A bírálataimat mindig konkrét tapasztalatokra épí­tettem, sokat dicsértem, de a hibákra iis rámutattam, ősz. széhasonilítottuk ia módszere­ket. Arra törekedtem, hogy utasítások helyett beszéljük meg a tennivalókat, hiszen ezek íviszik előre a dolgokat. Visszatérő látogatásikor pedig további ösztönzést adtam, ha még volt javítanivaló, ösz­tönzőleg hat, ha a jó mód­szereket máshol, másóknak átadom. A közös beszélgetés alapján nyílt, őszinte légkört igyekeztem teremteni. — A felesége is tanít, sőt, családi hagyománnyá válik a pedagóguspálya. — Igen, a gyerekek lassan felnőnek. Két lányom van, a nagyobbik szintén pedagó­gusnak készül, másodéves hallgatója magyar—orosz szakon a Pécsi Janus Panno­nius Egyetemnek, a kisebbik most érettségizik. — A tanári munka mellett más társadalmi megbízások­nak Is eleget tett és teszi a mai napig. Részt vett a Ha­zafias Népfront munkájában, alapitó tagja a TIT-nek, a megyei történelmi szakosz­tály elaöki tisztét is hosszú éveken keresztül ellátta, az általános iskolai tanárkép­zésben is részt vett. Napja­ink pedagógusa mintha be­felé fordulna — nemigen lép ki az osztályteremből. Ml a véleménye erről? — Én azt vallom, hogy a pedagógusnak a felnőtt-tár­sadalomiban is kell vállalnia a nevelési feladatot. Ne zár­kózzon be, hanem keresse és vállaljon szerepet, főleg kul­turális vonalon. Kevesen vég­zik ezt a munkát, persze, az is igaz, hogy a sok elfoglalt­ság mellett kevés idő jut er­re a tevékenységre, de azért meg lehet találni a módját. — Ügy érzem, hogy a nyug­díjas évek alatt sem unatko­zik, bőven van elfoglaltsága. — A nyugdíjas évekre fel kell 'készülni, nehogy a ,be- feléforduiás, a fefleslegesség érzése, a .tétlenség kialakul­jon az emberben. Célt kell keresni! Bennem ez úgy fo­galmazódott meg, hogy ami­re eddig nem volt időm, az­zal most foglalkozom. A nyugdíjazás az elmaradt vá­gyjak és álmok megvalósítá­sának, pótlásának ideje. Így vagyok a honismereti, hely- történeti munkával is. Több időm .marad az olvasásra, a szakmai elmélyülésre. Több társadalmi kapcsolatom van az emberekkel, több helyen tudok megfordulni, de kere­sem a lehetőségeket is. — Minden történelemtanár­nak szoros kapcsolatban kell lennie a honismereti munká­val, a helytörténettel? — Igen, a kisebb telepü­léseken élő történelemtanár­nak — főleg a levéltár hiá­nya miatt — alig van lehe­tősége a kutatásra, a tudomá­nyos adatgyűjtésre. Sokszor a feszített munkatempó, a túlórázás az iskolai és isko­lán kívüli feladatok lelkiis­meretes ellátása mellett nem jiut idő a búvárkodásra. Bennem eddig csak a .vágy élt és sokszor „lopva” sike­rült a helytörténettel foglal­koznom. — A történelemórák haté­konyságát hogyan növeli a helytörténeti munka? — Ez az a pont, amilkor a tanulók lankadó figyelmét felélénkíthetjük. A tekinte­tekből azonnal ikiolivasiható a fokozódó figyelem és ér­deklődés. Mindig is igyekez­tem tudatosítani azt, hogy a „környező vidék a haza egy része”. A szocialista hazafi- ság két alappilléren nyug­szik, a hazaszereteten és a szocialista internacionaliz­muson, e kettőnek a kölcsö­nösségét kell 'megteremteni a .helytörténeti .mozgalomban. A történelmiünk folyamán hol sikerült, hol nem, sokszor az egyedüliség volt a jellem­ző. — Hazánkban huszonöt éves múltra tekint vissza a hon­ismereti mozgalom. A Völgy­ségben és Bonyhád város környékén milyen feladato­kat tűztek ki célul? — A hazaszeretet, a sző­kébb környezet, la család, a munkahely, a lakóhely „gyö­kereiből” indul el és ebből építkezik. Szerintem a Völgy­ségben kiemelt feladat ez, mert a lakosságcsere követ­keztében máshonnan települ­ték ide az emberek. Az álta­luk hozott ihiagyamányókat is meg kell őrlizni. Sőt, az itt élő magyarsággal és német ajkú nemzetiséggel együtt a még meglévő és fellethető hagyományokat szintézisre, összhangba kell hozni, és megerősíteni az élő hagyo­mányokkal. A honismereti mozgalomban teljesedhet ki a legjobban a hazaszeretet, és vállhat nemzetközivé Is. A hozott értékek mellett a Völgységi táj forradalmi ha­gyományait is meg keil is­merni, a máig fennálló al­kotásokat, a szegényesen megmaradt műemléképüle­teket 'ápolni, gondozni kell. így az 1848-as szabadságharc helyi emlékeit, a környező bányász- és munkásmozgal­miakét. A 19-es Tanácsköz­társaság völgységi mozgal­mát, hiszen itt már 1919. március 21. előtt három nap­pal, 1'8-án a Párizsi Kommün évfordulóján tartott munkás- gyűlésen átvették a hatal­mat a munkások. A mozga­lom erősségét jelzi az is, hogy Tolna megyének 5 kép­viselője volt a Tanácsok Or­szágos Gyűlésében, s ebből kettő volt a völgységi. Fel­dolgozatlan a munkások bér­harca, a munkásiművelődés, a sport, a színjátszás is, a hű­ségmozgalom reális feltárása is hátrla van .még. — Hivatásos történészek, kutatók is figyelemmel kísé­rik és szívesen foglalkoznak helytörténettel és honisme­reti mozgalommal, de emel­lett akadnak amatőr törté­nészek Is. — A családoknál lévő ira­tok, fényképek felkutatása esetleg levéltári kutatás, do­kumentumok gyűjtése, fel­dolgozása és dokumentálása főleg a lelkes helyi amatőr történészekre vár. Bonylhá- don is van egy ilyen mag ki­alakulóban. — 1982 őszétől megalakult a városi művelődési házban a honismereti kör, eddig tör­ténelem szakkörként műkö­dött, így pedig kiszélesedhet a mozgalom. On a vezetője. Milyen program alapján mű­ködik a honisfereti mozgal­mon belül a helytörténet? — Egyrészt az amatőr ku­tatókat és történészeket, másrészt pedig az érdeklő­dőkét fogja össze ez a kör. Mérsékelt az érdeklődés, sok­szor döntően az idősebbek jönnek el az előadásokra. A fiatal generáció ritkábban képviselteti magát. De tu­dunk róluk, mert azért al­kalomszerűen egy-egy témára belátogatnak, és újiabban az úttörők is megjelennek a fog­lalkozásokon, sőt, gyűjtési feladatokat is kérnek. — Hogyan állítják össze az éves munkatervet? — Az országos nagy évfor­dulókról mi is megemléke­zünk. A helytörténeti ered­ményekről rendszeres beszá­molókat tartunk. Sokat segít a Megyei Levéltár és a Béri Balogh Ádám Múzeulm is. Rendszeres előadásokat tar­tunk, de meghívunk egy-egy érdekesebb témához külső előadókat is. A helyi .törté­nészék bemutatják egy-egy témakörben végzett feldolgo­zásukat. A tagok gyűjtemé­nyeikből, fényképekből, ose- lédkönyvekből, térképekből, régi könyvekből, korai marx­ista kiadványokból ‘kiállítást rendeznek a művelődési ház­ban. Lényegében ezek a rendszeresen visszatérő prog­ramjaink. — A honismereti kör szor­galmazza a helytörténeti gyűjtemény létrehozását. — Sók magánkézben lévő tárgy és anyag van, szeret­nénk ezeket a nyilvánosság­nak kiállításon bemutatni. Ezért is üdvözöljük a völgy- ségi múzeum gondolatát. I — A nemrég megalakult városszépitö egyesülettel Is felvették a kapcsolatot. — Sok közös tagunk van, a honismereti mozgalom így újabb feladatokat és szerepet kap. Szívesen vállaljuk ezt. Tulajdoniképpen a múlt és a jelen segítségével a jövőt építjük. Szerepet kaphatunk és segítséget adhatunk a helyi tanácsnak az új utca­neveik kiválasztásánál, em­léktáblák, szobrok elnevezé­sénél. I — Történtek-e lépések eb­ben az ügyben? — Igen, a városi tanács konkrét javaslatokat kért a körtől az újonnan épült ut­cák névadásával kapcsolat­ban. A város is gondol .arra, hagy a nemzetiségek kiemel­kedő vezető alakjai is szóba kerüljenek. Meggyőződésem, hogy a honismeret erősíti bennünk az otthon melegét, biztonságot nyújt, növeli a közösségi erőt, értelmileg és érzelmileg teljes emberré tesz. Az összetartozás eszkö. — Ennek szellemében ve­zeti a honismereti kört, de emellett még gyűjtő és kuta­tómunkát is végez. Sokat jár a levéltárba is. Milyen munkán dolgozik most? — Bonyhád .művelődéstör­ténetével foglalkozom. így az iskolahálózat kialakulásá­val. a múlt században létre­jött egyesületek kulturális te­vékenységével, a népműve­léssel, a szakszervezeti moz­galom szellemi .hagyományai­val, a színjátszással, sport- történettel és a város műem­lékeivel, azzal, hogy a ki­emelkedő egyéniségeknek mit jelentett bonyhádi diák­nak lenni. — Meddig jutott el a feldol­gozásban? — A XVIII. század elejé­től az 1950-es évekig. De a tervem az, Iho^y .végigvigyem egészen napjainkig. Velem együtt több lelkes ember gyűjt, és lassan összejött egy kötetre .való anyag. Hogy né­hány nevet említsek, Stéilb György, a zománcgyár törté­netiével foglalkozik, Solymár Imre főleg középkori anya­gokat gyűjt, Ettig László a Pannónia Tsz történetiét írjá. I — Ügy tudom, hogy meg­kapta a docensi elmet is. — Az általános iskolai tanárképzésben vállalt köz­reműködésért a Pécsi Tanár­képző Főiskola javaslatára adományozta a Művelődési Minisztérium a .megtisztelő docensi címet. — Nyugdíjas éveire három programot tűzött maga elé, a művelődési osztálynak fel­ajánlotta a tanítási készsé­gét, óraadóként tanít a gim­náziumban és a szakközép­iskolában. A vizsgaelnöki tisztséget is ellátja. A másik cél a honismereti munka a helytörténeti kutatás és gyűj­temény megalapozása. A har­madik családi jellegű célki­tűzés: szeretné célba juttat­ni gyermekeit. Hadd kíván­jak ehhez jó egészséget és erőt. Köszönöm a beszélge­tést. Szekér József Múltunkból A feudalizmus idején mind­végig ellentét volt az ura­ság és a jobbágyok között. Érdekeik ellentétesek voltak. A jobbágyok igen gyakran fordultak sérelmeikkel a megyéhez, sőt, a királyhoz, a királynőhöz is, bízván, hogy sorsük jobbrafordul. A föld­birtokos gyakran pontokba szedve válaszolta meg a sé­relmeket, bizonyítva az ő vétlenségét, s a jobbágyok panaszainak alaptalanságát. 1766-ban a simontomyai jobbágyok 16 pontba foglal­ták panaszukat, 5 erre július 3-án tartott úriszék adta meg a választ — a birtokos nevé­ben. íme, a 16 pont, és a rá adott válasz (csaknem szó szerinti közlés): 1. Gyakran .16—18 nap ro­botra kényszerülnek a nyolc nap helyett. Vátasz: Csak tavaly, kivé­telképpen dolgoztak némelyek nyolc napon túl, de az nekik az idén beszámítva lett, vagy pedig pénzben kaptak kár­pótlást. 2. Az egész uradalmi ara­tást a jobbágyoknak kellett elvégezni, s emiatt a saját­jukra nem jutott idő. Válasz: Soha robotban nem arattak, hanem részért, és idegen faluból aratót ide be sem engedtek. 3. A búzaföldet még alig aratták le, az uradalmi mar­hák és birkák már legelnek a tarlón. Válasz: Egyszer történt ilyen, és akkor a bojtárokat megverték (mármint a jobbá­gyok). Több ilyen esetről az úriszék nem tud. 4. A kilenceden felül még a gabonatizedet is ki kell csépelni (nyomtatni). Válasz: Maguk kívánták, hogy szalmából adnak dézs- mát, ahelyett, hogy nyomtat­nának. A tizedet mindig részért nyomtatták. 5. A mérnök csak a 6 fo­rintos és a 4 forintos árendá­soknak mér ki földet, míg a 3 forintosoknak csak kis ken­derföldet ad, de ez mégis annyit szolgál, mint a többi. Válasz: Csak annak nincs földje, a'ki földméréskor nem akart venni és csak cenzusból engedett az uraság. 6. Gyalogember kétszer hord postát Dunaföldvárról ; a marhával szolgáló ember 5—6 mérföldet tesz, s ez egy földvári útnak számítódik. Vátasz: Nemcsak a földvári, hanem a tolnai út is kötelező és a posta meghozása is. Ami­kor a malomhoz fát hordtak. Tolnánál messzebb nem jár­tak, mégis sok gerendát el­fűrészeltek, elhánytak, ami­vel kárt okoztak. Pedig nekik is érdekükben 'áll a malom helyreállítása. 7. Rétnek a régi kukorica­földet osztották ki, amélyből csak sokára lesz rét, s emiatt nincs takarmány, amivel a jószágot átteleltethetik. Válasz: Rétjük elegendő volna, de trágyázni nem akarják. De a földesúr amúgy sem adhat, mert neki sincs. 8. Az erdőből kitiltották őket. Sem épületfát, sem szőlőkarót nem kapnak, noha házvételnél a fáért a tizedet megfizetik. Válasz: Házeladáskor a tizedpénzt a tetőn és másutt felhasznált erdei fa után fi­zetnek, amit a vármegyei szokás szerint szed az uraság. A fát házépítéskor soha meg nem tagadták tőlük, de az nem tetszik nekik — a jobbá­gyoknak —, hogy makktermő fák tilosak. 9. Aki földjét nem tudja bevetni, attól száraz dézsmát szednek. Válasz: Aki nem veti be földjét, hanem parlagon hagyja, arra büntetésként jo­gosan vetik ki a száraz dézs­mál. 10. A szőlőhegy nagy tilal­ma kárukra van, mert csak egy szarvasmarhát hajtanak be a tilosból, egy forintot fi­zetnek, azonfelül a kárt is reájuk becsülik. Ezért inkább apasztják állataikat, meg pásztort sem igen kapnak a szoros (szűkös) mező miatt. Válasz: Az úriszéknek ez a rendelkezése igen üdvös és másutt is bevett szokás. lil. Törkölyt nem mernek vidékre eladni, az árendás annyit ad érte, amennyit akar. Válasz: Másnak is eladhat­ják a törkölyt, de ugyan­annyiért az árendást illeti az elsőség. 12. Megtiltották, hogy az asszonyok a tikászoknak kappant adjanak el. Válasz: Az uraság baromfit nem tarthat, mert ellopják, s ezért a vármegye limitá- Ciója szerint készpénzen kénytelen venni. Különben a gazdaasszonyok oly restek, hogy csak libát nevelnek, mert nincs vele vesződség, pedig sóik kárt tesz; a vár­megyegyűléskor az urak is tapasztalhatták, hogy egy garas ára tojást nem lehet venni. 13. Két évvel ezelőtt sza­bad volt kinek-kinek cipót sütni a piacra, de most áren- dát kell fizetni érte. Válasz: Maguk kívánták, mert rossz volt a kenyér, de ha tovább tetszik nekik, a sütés, azt az uraság megen­gedi. 14. Kocsma Szent Mihálytól karácsonyig van, akkor is úgy fogy az uraság bora, mint a községé, és nem en­gedi az ország útján vagy nyílt helyen a kimérést, ha­nem eldugva, a községház háta megett, ezért kevesebb a haszon. Azonkívül minden alávaló faluban félévi az ital­mérés, nem ily rövid, mint itt, pedig a szőlőket a vár­megye 2. klasszisba sorolta. Válasz: A bormérést régi idők óta úgy gyakorolják, s az uraság nem károsodhatik. Egyébiránt a községé a bel­város közepén, legjobb he­lyen van, de az nem tetszik nekik, hogy szállóvendéget nem fogadhatnak, mert istál­lót és vendégszobát tartaniok tilos. 15. A bozótból ki vannak tiltva, és nádat nem vehetnek ott, ahol akarnak. Válasz: Soha el nem tiltat- tak a nádastól, mert hisz 3—4 községnek is elegendő volna a nádtermés; azt is ingyen kapják, pedig nem tartoznék vele az uraság. Faizást is elegendőt kapnak. 16. Egy földvári útban 1765. május 4-én négy napig hiába várták a Dunán a tutajt, és azt nem számították be ne­kik. Válasz: Ezt az ügyet újév után intézik el, mikor meg­ejtik a robotösszeírást. IPARKAMARAI JELENTÉS A SELYEMTENYÉSZTÉSRÖL A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara 1862-ben jelen­tést tett közzé, amelyben nagy elismeréssel szól a hidja- pusztai selyemtenyésztésről és -feldolgozásról. Mint írta: ......Szedres községben, s a kör nyékben beváltott gubó- mennyiség a lefolyt 3 évben 13 013 fontot tett ki, melyből évenként 200 font fordíttatott tojástenyésztésre. Ezen tojá­sokon kívül évenként külföld­ről még 100 lat tojás hoza­tott”. A tojásként .megneve­zett termék a selyemlepkék petéi voltak. A jelentés egy másik részé­ben a következőket írta: „A lefolyt 3 évi időszakban 83 font nyersselyemből 1000 rőt selyemszövedék készült, mely minőségére nézve a‘kül­földi kelmékkel bátran vetél- kedhetik.” K. BALOG JANOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom