Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

1986. január 4. Képújság s Megújulva - színesebben, vnnzóbban Rég nem látott ismerősöm dicséri a Babits Mi- ----2---------------------- hály Megyei és Városi Művelő­dési Központ dolgozóit, mondván, hogy két év óta jelen­tős változások vannak az intézmény munkájában. Állítá­sát példákkal is illusztrálja: A megváltozott működési rend lehetővé tette, hogy az eddig kihasználatlan közösségi te­rek funkciót kaptak, a márványteremben kialakított. Teátrum presszó és galéria a kulturális intézményhez igazodó szintű vendéglátást biztosít, a rendezett kiállítá­sok pedig nemcsak a helyet teszik vonzóvá, de esztétikai élményt is kínálnak. Mindezekhez jólértesültként hozzá­fűzi, hogy több mint kétszáz színháztermi rendezvény — ebből százhetven színházi jellegű — vonzotta a látogató­kat. T udom, első olvasásra (hallásra) hihetetlennek tűnik ez a szám, de aki veszi magának a fáradságot és összeadja a műsorfüzetben megjelent rendezvényeket, akkor ezt az értéket kapja. Mindezt már az igazgatótól, Kis Pál István­tól tudom, akivel leginkább azért ülünk le bészélgetni. hogy megtudjuk, mi valósult meg az egy évvel ezelőtti — meg is írt — terveikből. Ismert, hogy a művelődést, a kulturált szórakoztatást nyújtó intézményeknek nap mint nap meg kell újulniuk, új ötletekkel, tevékenységi formákkal kell kirukkolniuk, ahhoz, hogy kielégítsék, illetve kielégíthessék az emberek kultúraszomját. Ügy is mondhatnánk, elébe kell menni az igényeknek azért, hogy aztán az újabb magas szintű elvá­rásokat is kielégíthessék. Természetesen ilyenkor — mint a gazdaságban — a közművelődésben is mozgósítani kell a belső tartalékokat, csak akkor érhető el számottevő ered­mény. A Babits művelődési központ igazgatója tárgyilagos, s a mérleg megvonását a meg nem valósult tervekkel kezdi. Két egymással öszekapcsolódó dolgot említ. Nem jelent meg a Szekszárdi Kalendárium és nincs előrelépés a lakó- területi klubok működésében. Ez utóbbi is, de a minden erőfeszítés ellenére is csak januárban beüzemelő házi­nyomda jelenti az okokat. A kis lakóterületi klubokba nehéz mozgósítani a közönséget — ezért nincs, vagy el­akad az információ —, és lényeges ráfizetés nélkül nem lehet nívós műsort biztosítani azokba. így maradnak a vi- deoprogramnál. E két hiány — legyünk őszinték — nem mentegetőzés, de nem is kudarc, hiszen a megoldás lehetséges. Elöljáró­ban a színháztetmi rendezvényekről szóltunk, s most ahelyett, hogy akármelyik társulat bármelyik darabját is kiemelnénk, úgy összegezhetünk, a választék, a kínálat önmagáért beszél(t). A lényeg, hogy több társulatot, több repertoárdarabot láthattunk, s a bérletek prdfilirozása jól szolgálta a rétegigények kielégítését. Itt kell elmondani, sikerült megtalálni, kiválasztani a szórakoztató műfajok közül azokat, amelyeknek kulturális értéke van. Ha már a rétegigényeknél tartunk, szót kell ejteni az---------------ifjúságról. Tervezték, de sajnos, csak terv m aradt, hogy az ifjúság egy bizonyos rétegét, akik még nem éltek a művelődési központ nyújtotta lehetőségekkel, bevonják a közművelődés szervezett formáiba. Ügy tűnik, a vendéglátóipari egységekben rendezett discóval nem konkurálhatnak. Talán az új gázsirendszer majd oldja a gondot. (Tehát szó sincs arról, hogy lemondtak volna az eredeti tervről.) Maradjunk az ifjúságnál! A Bartina klub a néptáncegyüttes, a néptáncmozgalom barátait tömöri­tette, s alakította közösséggé. A klub az idén kísérleti jel­leggel két bált rendezett, Bartina- és Katalin-bált. Az efféle rendezvényekre igény van, hiszen a huszonévesek­nél hiánypótló funkciót tölt be. Ha művelődési házról beszélünk, akkor nem szabad el­feledkezni az intézmény ismeretterjesztésben betöltött he­lyéről, szerepéről sem. A Babitsban létrejött az ismeret- terjesztési szolgáltató csoport, munkájuk eredményeként szakmásító tanfolyamok — ív- és lánghegesztő, darukötö­ző, most jelentkezhetnek a méregkezelőire — „indultak be”. A szabadegyetem két népszerű sorozata mellett — bérletesek és egyedi látogatók kétszázan voltak — marke­ting tevékenységgel is foglalkoznak. Évente két-három sorozatban gondolkodnak. Kiszélesedett a nyelvtanfolyami rendszer, intenzív tan­folyamokat szerveznek egy-egy üzem megbízásából, mű­ködik a német nemzetiségi klub, korszerűsödött a tan­anyag. Kiépülőben van egy iskolarendszer, s ma már há­rom év alatt el lehet jutni a középfokú nyelvvizsgáig. Eredményesen dolgoznak az intézmény kiscsoportjai. A díszítőművész-szakkör a végleges kiváló címet nyerte el. sikeresek a rejtvényfejtők, a Musica bábegyüttes Cseh­szlovákiában, a Big-band az NSZK-ban, a képzőművé­szek Lengyelországban, a néptáncosoik Lengyelországban és NDK-ban szerepeltek sikerrel. Nemrégiben ünnepel­ték a 20 éves pedagóguskórust. Az Auróra versmondó­fesztiválon a versmondóműhely tagjai dicséretesen szere­peltek és a jazz-együttessel kétszer is felvételt készített a tv. A hazai és a nemzetközi sikereknek köszönhetően két országos rendezvénynek — a Nyújts baráti jobbot!-nak és az Auróra országos színjátszófesztiválnak — Szekszárd adott otthont. Sikerült előrelépni a szakfelügyeleti munkában, és se­gítséget nyújtani a községi tanácsok döntéseinek előké­szítéséhez. Mielőtt megvádolnának azzal, hogy szentté avattuk a------------- ház dolgozóit, kérem, gondolkodjanak el a leírtakon, hiszen azok tények, azok eredmények. Ered­mény az is, hogy a nehéz anyagi helyzet mellett is meg­őrizték az anyagi egyensúlyt úgy, hogy a repertoárt is ki­szélesítették. Ehhez partnerek, stabil „csapat” és azok bi­zalma kellett, akik nélkül mindez megvalósíthatatlan len­ne. így találkoztak, mert találkozhattak a változások az elvárásokkal és az igényekkel, és így találkoznak majd ezután is vele. — él — Nyúlvadászat A Szekszárd melletti Csörge-tótól József pusztáig kísér­tük egy szép szomtfat délelőtt a Szekszárd—öcsény Tsz- közi Vadásztársaság 34 tagját, dkik összeszedték minden vadászügyességüket, hogy megritkitsák a környék nyúl- állományát. Igyekvésüket siker koronázta, mert 57 nyúl 'került te­rítékre. Itt mindjárt hadd jegyezzük meg, bizonyosan a jó vad- gazdálkodás eredménye a tiszteletre méltó teríték, hiszen a vadnyúl manapság ugyancsak nem gyakori zsákmány. Kellemes délelőtt volt és tanulságos is. Három dolog tűnt föl a vadászat Kapcsán. Az első — és talán a leglé­nyegesebb — a szigorú, ám önként vállalt fegyelem. Aki­nek volt már a kezében puska, az tudja, mennyire fontos ez. A másik a demokratizmus, amit itt, ebben Víz esetben megint csak olyan természetesnek tapasztaltunk, hogy föltétlenül követendőnék ismerjük el más társaságok szá­mára is. A harmadik a vadgazdálkodás. Lehet, hogy a ter­mészet is változik, de hogy ennyire rövid idő álatt nem egészen három tucat vadász több mint félszáz vadnyulat tudjon puskavégre kapni egy viszonylag kis területen, az a vadgazdálkodás m'agas színvonalát mutatja. Es akkor még nem is szóltunk a fácánokról, amelyekből csak a tavalyi évben 2500 előneveltet bocsátott szabadjára a társaság. De ez már egy másik riport témája lehet. A képriportot készítette: Czdkó Sándor. Szöveg: Letenyei György. Ha ott nyűi van, annak Jaj! Csak fegyelmezetten! A Csörge-tótól elindul a vadászok csapata Már nyomon vagyok Ötvenkét nyűt került terítékre Folyik a bekerítő hadművelet Hozzad szépen Pihenőben

Next

/
Oldalképek
Tartalom