Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-18 / 15. szám
Szabadkai József, főnök 1986. január 18. KÉPÚJSÁG 7 A MÁV osztószertár-fonökség hatvan éve Cserép Imre, a dombóvári városii pártbizottság edső titkára is, hangsúlyozva, hogy az alig százötven főt f oglal - koztaitó főnökség a város politikai életében aktívan részt vesz. Tehát nem a kerítés mögött, hanem kapuikat nyitva dolgozik az osztószertárfőnökség immár hatvan éve. Pálkovács Jenő Fotó: .'Magyarszéki Endre A Magyar Államvasutak dombóvári szertárfőnöksége hatvanéves. Az egyik káváié raktárosa Papp József 1947-<ben jegyezte el magát a vasúttal, a szertárnál pedig 1957. november elsejétől dolgozik. — Rólunk igen keveset hall az utazóközönség — mondja Papp József —, mert mindig a háttérben dolgozunk. A legfőbb tennivalónk, hogy ellássuk a vasutat mindennel, ami a működéshez szükséges. Például minden nemű vegyi anyiag, gumiáru, kefe, tisztítószerek, tüzelőanyagok, kenőanyagok, alkatrészek és szolgálati ruhák. Ezernyi cikk, ezernyi gond. Egyiket jó előre, a másikat egy hétre kell rendelni, van amelyik cikk fut a sínen, a rendelési levél után azonnal küldik a portékát, van amelyikre heteket kell várni. S itt kerülünk mi a szolgálati ágak reflektorába, mert ők várják tőlünk az árut, a munkához szükséges eszközöket. Azt mondhatom, hogy minden évben a kiváló szint felett teljesítettünk, tehát erkölcsi s anyagi elismerése van mindennapi nehéz munkánknak. Papp József egyben a párt- alapszervezet titkára is, kézenfekvő, hogy a dolgozók hangulatáról, munkakedVé- ről kérdezzük. — Minden évben két-há- rom fiatalt veszünk fel párttagnak, könnyű a választás, mert dolgozóink fele nő, területet ellátó csapat van a főnökség állományában. Területük meglehetősen nagy. Nézzük erre is a konkrét adatokat. Ezt az osztószertár-íőnök- séget már akkor létrehozták, nem önálló jogkörrel, amikor 1872-iben a Dráva—Duna vasútvonal Dombóváron üzembe állt. 1891-ben a fű- tőház is önálló volt itt, s 1925-től vált a helyzet éretté, hogy az osztószertár-főnökséget felállítsák. E főnökség tizenegy naktárveze tősége oldja meg a pécsi vasútngaz- gatóság anyagellátási feladatait. Közvetlen ellátási körzetébe tartozik a dombóvári csomópont főnökségein túlmenően harminc másodfokú állomás és 27 főpályamesteri szakasz teljes ellátása. Közvetlen kapcsolatban 187 szolgálati hellyel vannak, s az is természetes, hogy az igazgatóság területén használatos összes nyomtatványt innen küldik a felhasználókhoz. Az 1925. évi 59. számú Hivatalos Lap-ban látott napvilágot a hír, hogy a főnökséget megalapították. Senki nem adott hírt arról, hogy az elmúlt év végén a két ünnep között szerény, bensőséges ünnepséget tartottak, ahol megemlékeztek az alapításról. Szabadkai József birtokában igen sóik régi okmány van, ezek felhasználásával, saját visszaemlékezé. sek alapján gondoltak vissza a küzdelmes évekre. A sikerekről szólt az ünnepségen le meg fiatal. Alapszervezetünk minden tagja saját nevelésű, huszonhatan vagyunk, megfelelő partnerei a szolgálati vezetésnek. Az alkotó légkör abban nyilvánul meg, hogy mindenkinek van véleménye a munka jobbításáról, s az is megnyugtató, hogy a főnökségünk felettes szerveinek képviselői — a pécsi igazgatóságtól is —, gyakran jönnek hozzánk, munkakapcsolatunk jó. A főnök — húsz éve van e beosztásiban — Szabadkai József nyomatékosan felhívta a figyelmemet, nem szertárfőnökségről, hanem osztószertár-főnökségről van szó, tehát nem egy kicsinyke tePapp József 1947-ben jegyezte el magát a vasúttal A jól áttekinthető raktárban nincs hiánycikk Sötét van. Az utak kietlenek, hajnali két órakor Bonyihádtól Szekszárdig senkiivel sem találkoztam. A hűvös hajnali szél még ködpárákat cipel a hátán, és köd- fátyolban táncolnak a Garay tér ostorlámpáirtak sugarai is. Alszik a város. Csak a vasutasok kattogtatják a sínéken a ridegen összekoccanó vagonokat. A Húsipari Vállalat téherportáján is ál- mélikodó álmosság látszik a portás arcán, amikor megmutatja, hogy hol rakodják a kamionokat. A hűtőkaimion nyeli a máglyába rakott negyed marhákat, a rakodás minden fölösleges mozdulattól mentes. Két fiatalember érkezik, amikor az óra mutatója 2 óra 50 percet mutat. Maul Albert és Szabó László ma is hosszú túrára készül. Kőbányára viszik az árut a BOSCOOP Agráripari Közös Vállalat Rába-Man hűtőka- mionjával. Sógorok közös vállalkozása — Mit és hová? — kérdezi társától Miaui Albert, aki ma a kocsikísérők táborát erősíti, sógora pedig a kormánynál szolgál. Van ez fordítva is, hiszen mindent együtt csinálnak, vezetnek, rakodnak és javítanak. Egy éve vannak együtt... A máglyázott negyed marhát Kőbányára, a konzervgyárba visszük — mondja Szabó LásZló és ellenőrzi a kocsit. Az éjszakai rakodásnál egy kicsit megtépték a lassan, komótosan záródó hátsó ajtó borítólemeZét. Majd vasárnap a pihenőnapon kijavítják. A hajnal még álomhozó Vihart kavargat a szemem körül, de rám dörrent a dízel motor, és a potyautasnak illik felkászálódnia a gépre. A kapunál elmarad a mérlegelés, mert kicsit megrogyott a betonlátoazat, így aztán felhelyezik a fémzárat. Három óra múlt tíz perccel, amikor a kamion kigördül a telepről. — A térkép megvan? — Meg. Menjünk be tankolni. Halkan szusszan az egykor 240 lóerős óriás, és már nyeli is a gázolajat, hogy a most benne lévő 170—'180 „pacit” táplálni tudja. A rakomány egyenletes hidegben várja a sorsát a 15 méter hosszú hűtőrészben, míg mi ismerkedünk egymással. — Nyolc évig dolgoztam a KSZE-nél, nagyon szerettem a szakmámat és nagyszerű gárdában is dolgozhattam — kezdi Maul Albert, aki harminc évével fittyet hány a fáradtságnak és az anyagi boldogulásért feladta kedves munkáját, jó munkatársait és a külföldi tanulmányutat egyaránt. Haladni akar, erősödni, gyarapodni, mindezt a családjáért, a két gyermekért, a feleségért. — A húsiparnál dolgoztaim már az indulás idején, amikor még nem mentek a vágások, mert új kocsit ígértek. Jó időszak volt, de aztán három évvel ezelőtt én is váltottam, mert a tervek nagyok, és ahhoz nemcsak akarat, de pénz is kell — veszi át a szót a sógora, aki a felező kapcsolóján babrál, va, komótos büszkeséggel gurítja a hatalmas alkotmányt Paks felé. Szabó László is harmincéves és lánytestvére révén került rokonságba útitársával. A hajnali két óra ébresztette, aztán beült a Trabantjába, Decsről a sógorához autózott Szekszárdra, aki már gőzölgő kávéval várta. Így indulnak a hajnalok és így indulnak mindig közösen a munkába. — Amíg fiatal az ember, és bírja a nehéz munkát, addig kell teljesíteni. Ide egy szekrénysor kell, oda egy függöny, meg egy jó autó sem ártana. Aztán ha megvan a betervezett, én bizony olyan kocsira megyek, ahol maximum gyufásdoboznyi nagyságú lesz a rakomány. De a családért mindent megtesz az ember. Óvatosan vezet, az út ugyan nem nyálkás, de ekkora rakomány nagyon meglódítja a Rábát, és a család várja őket otthon. Sokszor kerül szóba a család, amit ne furcsállják, mert ahogy mesélik, ők többet vannak összezárva a kamionfülkében, mint otthon a lakásban. Sokat mennék, naponta nem ritka a 16 óra sem, de tudják, hogy várják őket otthon. — Hiába vagyunk sógorok, azért a téma csak elfogy a hosszú úton, mert előfordult már olyan is, hogy alig értünk haza Békéscsabáról, már ismét indulhattunk ugyanoda vissza. Akkor egy üzenet, telefon a családnak — jól vagyunk, ne izguljatok ... Kevés idő jut a gyerekökre — teszi hozzá Maul Albert. Egy rutinellenőrzés során a rendőr megkérdezte, hogy kije magának a sofőr, hát én tréfásan csak annyit mondtam: az élettársam. Ha azt nézzük, hogy hétközben csak aludni járnak haza, akkor már érezzük az éle igazságát. A dunaújvárosi deltánál isimét egy kávé és pár szend. vies, egy üdítő segít a hajnal álomlábú segédeit elűzni. A számla kicsit borsos, de ez a fogadó éjjel-nappal nyitva van, másutt pedig álmosan ásít a sötétség. Kézfogás egy ismerőssel, jó utat kívánnak egymásnak és indulunk tovább. Úti élmények — A kecskeméti hosszú egyenesben egy enyhén illumiinált úr keveredett az út közepére. Nyomtam a féket, bekapcsoltam én mindent, fénykürtöt és dudát... már álltam a kormány mögött és imádkoztam. Nem lehat megállítani. akármit is csinálok ... Vége, gondoltam és közben mondtam szépen és csúnyán, könyörögve és ordítozva ... menj félre te! Meghallotta?! Valahogy félrebotorkált— meséli Szabó László és újra végigéli a borzalmas pillanatokat. — Hallottad? — Persze, ez egy defekt lesz, valamelyik hátsó kerékben. Érd előtt vagyunk, alig múlt hajnali öt óra, de ezúttal a szerencse útitársaám mellé szegődött, mert nincs gond. — Akadt olyan napunk, amikor négy deféktet kaptunk. Álltunk az út mellett és javítottunk, de sorban álltak meg a nehéz kocsikon ülő társak. Mi egyek vagyunk az úton, azonosan élő és gondolkodó társak, akik tudják, hogy mit jelent a segítség — mondja Maul Albert. Negyed hét, és ez a fővároson már meglátszik. A Skála Áruház környékién már az élő Budapest szolgál látnivalóval. A nehéz és hosszú szerelvénnyel ügyesen kell manőverezni a reggeli forgatagban. Irány Kőbánya, közben kétszer is a térkép kapja össze a szemeket. Az „akasztott marha” a kedvenc A rádióban a hétórás híreket mondják, amikor a Budapesti Konzervgyár portása megmondja, hová kell az árut vinni. Egy kis sla- lomozás a gyárudvaron, egy ügyes tolatás és a metsző hidegben már vetkőznek is a fiúk. Előkerül a fehér kezeslábas, a köpeny, az „esküvői” kesztyű és már nyitják is a leplombált ajtót ,a rendésszel közösen. Száznyolvan negyed marha, egymásra pakolva. — Ezeket már hiába csaló, gátjuk — nevetnek össze és nekilátnak a rakodásnak. Mindketten. Húzzák, emelik és viszik át a lengőajtón. Fél nyolc van. Fogy a húsz tonna, a darabok átlagban hetven—nyolcvan kilósak, de akad mázsán felüli is. A gyáriak reggeliznek, így embereim, más lehetőség nem lévén, beülnek melegedni és cigarettázni. — Az akasztott marhával sakkal könnyebben lehet boldogulni — mondja valamelyikük és társa hozzáteszi, hogy ott alá lehet bújni és van fogás is. Még nem ér a mutató a tizenegyre, amikor nagyon elfáradva és a ruha fehérjét feledve kezdik az átöltözést. Kétszáz nagyon kemény perc és egy Szekszárd—Budapest út... Papírok intézése és indulás vissza. Vígan szökell a rakománytól megszabadult szabadságában a Rába-Man, mintha érezné: ez már a könnyebbik kanyar. — Mit tudok én adni ennek a szép magyar hazának? — kérdi szinte önmagától Maul Albert, és válaszol is. — Becsületesen dolgozom, nem hazudolk és nem lopok, és úgy érzem, ennyi elég is. A sógora bólint, és mutatja, hogy rakoncátlankodik a töltésvisszajelző. Majd otthon megnézik. Ök viszik a gépet, rakodnak és javítanak, és a keresetük a kocsi szállítási bérleti díjának öt százalékaként már szép pénz. Én most láttam, hogyan, milyen nehéz munkával keresik meg... Negyed négy van, amikor begurul a kamion a portán. Maradt még a tisztacsere, az okmányok intézése és a rakfelület mosása. Este negyed öt van, mire hazafelé indulnék. Két sógor. Elégedettek és jókedvűek, pedig hajnali kettőkor keltek. Holnap is ezt teszik majd. Jó utat és köszönöm a fuvart! Szabó Sándor Ébresztőt fojt hajnalban a Rába Szabó László és Maul Albert. A két sógor és a „jó öreg”, a Rába-Man.
