Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-18 / 15. szám
8 tsÉPÜJSÁG 1986. január 18. NDK 1986: A kongresszus éve JUGOSZLÁVIA A Belgrádi Hadtudományi Múzeum kincsei A Belgrádi Hadtudományi Múzeum a Kalemegdán középkori erődítményének déli részén található. A múzeumot 1878-ban alapították, de csak 1904- ben nyitották meg a nagyközönség előtt. Az intézmény Európa egyik jelentős ilyen jellegű kiállítási csarnoka annak ellenére, hogy a két világháború alatt a gyűjteményéből számos tárgy eltűnt. Nyoma veszett sok értékes fegyvernek, hadfelszerelési eszköznek, zászlónak és ma már muzeális értékű régi kitüntetésnek. A múzeum történeti anyaga időrendben mutatja be az elmúlt korok fegyvereit. Az őskort és az ókort, a római birodalom korszakát támadó és védelmi fegyverek képviselik. A középkori hadtudomány az avar, a germán és a szláv eredetű, főleg pedig a Szerbiából és Biszniából ránk maradt fegyverekből ismerhető meg. Különösen nagy figyelmet érdemelnek az íjak, nyilak, kopják, kardok, ágyúcsövek, kezdetleges puskák, páncélruhák és sisakok. Ugyancsak itt láthatók a különböző török hadfelszerelések, s a XVI—XVII. századi parasztfelkelések fegyverei. A XIX. és a XX. század felszabadítási mozgalmait a Jugoszlávia népeinek felkeléseiből és felszabadító háborúiból megmaradt hadi tárgyak képviselik. A két világháború közti időszakot elsősorban levéltári anyagok és fotodo- kumentumok képviselik. A fasizmus elleni fegyveres felkelést, a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg megalapítását és fejlődését, az egész népfelszabadító háborút - fegyverzettel, katonai egyenruhákkal, gazdag irat- és fotódokumentációval, háborúellenes és harci témájú műalkotásokkal, a partizánok személyi tárgyaival mutatja be a kiállítás. Értékes az Európán kívülről származó fegyverek gyűjteménye is. Ezek legtöbbje kínai, japán, perzsa és afrikai fegyvermesterek alkotása. A Belgrádi Hadtudományi Múzeumot évente mintegy 200 ezer látogató keresi fel. Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk - tartja a régi bölcs mondás. De azért nagy, országos ünnepek idején részint mégiscsak az evés örömeiért ül a terített asztalhoz, aki teheti. Mongóliában az ünnepi étrendet éppúgy az évszázados tradíciók, hiedelmek, babonák és az egészségügyi, higiéniai célszerűségen alapuló szigorú vallási előírások alakították, mint a világ más tájain. Mivel a mongol hagyományosan állattenyésztő nép, ételeinek java része állati eredetű élelmiszer, hús és húskészítmény, tej és tejtermék. A leggyakrabban tálalt húsok: a bárány, a kecske és a marha. Ritkábban szerepel az étlapon a sertés, a lóhús és a baromfi, bár ez utóbbit sokan megkedvelték, amióta országszerte szorgalmazzák a baromfi- tenyésztést és sorra létesítik a baromfigyárakat, csirkefarmokat. A mongol étkek mégsem egyhangúak, noha a feldolgozott élelmi anyagok eredete szükségképpen erre utalnak. Egyrészt a napi táplálkozásban, de az ünnepi étkezésben is változatosságot nyújtanak a friss tejtermékek, a vaj, a joghurt, a sajt, a túró, és természetesen 1986. április 17-21. között tartják meg a Német Szocialista Egységpárt következő, XI. kongresszusát. Az öt évenként sorra kerülő esemény ezúttal egybeesik a nagy német proletárvezető, Ernst Thälmann születésének 100. évfordulójával, a Német Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülésének negyvenedik évfordulójával, továbbá azokkal az előkészületekkel, amelyek Berlin 1987-ben esedékes 750 éves jubileuma jegyében zajlanak. A Német Demokratikus Köztársaságban lelkes munkával készülnek a kongresszusra. A konkrét előkészületek már az októberi vezetőségválasztó taggyűléseken, üzemi, termelőszövetkezeti aktívaüléseken megkezdődtek. A párt nemrégiben lezajlott X. plénuma 2,2 milliónyi tag és tagjelölt számára pontosan meghatározta a vezetőségválasztás és a beszámoló taggyűlések rendjét, a kongresszusra történő készülés alapelveit. Ezek a X. kongresszus jól bevált gyakorlatát erősítik meg, annak folytatását tűzték ki célul a következő öt évben is, természetesen magasabb szinten, tökéletesebben, jobban. A NSZEP továbbra is a politikai és gazdasági feladatok egységes megoldását tűzi a párttagok, a tömegszervezetek, társadalmi mozgalmak, az NDK minden lakója elé. Ezek a célok az egész társadalom számára kedvezőek, s megvalósításukért a társadalom minden rétege kész erőfeszítéseket vállalni. A nép jólétének, anyagi és kulturális színvonalának emelése, a szocialista termelés gyors fejlesztése, a hatékonyság fokozása, a tudományos és műszaki haladás, a munka termelékenységének a növelése közismerten összefüggő, egymást feltételező feladatok, ha bármelyiket elhanyagolják, bármely szocialista országban komoly nehézségek támadhatnak, lelassul a fejlődés üteme. Ez a magyarázata annak, hogy a XI. kongresszusra szinte valamennyi termelő egység, a tudományos, kulturális alkotó műhelyek dolgozói már az elmúlt évben nagyarányú munkamozgalmakat kezdeményeztek. Ezeknek a tömeg- mozgalmaknak alapvető célja az volt, hogy az 1985-ös évet különösen sikeres esztendővé tegyék. Ehhez az 1984- es esztendőben minden feltételt megteremtettek, hisz például a nemzeti jövedelem 5,5 százalékkal, a termelékenység pedig 7,7 százalékkal növekedett tavaly az NDK-ban. Ezekre az országos és helyi eredményekre alapozva dolgozták ki a kombinátokban, üzemekben, termelőszövetkezetekben kongresszusi nyilatkozataikat, amelyeket aztán a hitleri fasizmus alól való felszabadulás negyvenedik évfordulójára rendezett ünnepségsorozatokon, üzemi ritka receptek a kancatejből erjesztett nemzeti ital, az ajrag, amit Magyarországon kumisz néven ismernek. Másrészt a mongol konyhaművészek okosan és ügyesen használják fel a különféle zöldségeket köretek készítésére és ízesítésére. Receptek garmadája őrzi a más és más ízű zöldség-, rizs- és tésztaköretek sütés-főzésének fortélyait. Harmadsorban pedig a fűszerek és a különleges konyhatechnikai eljárások egészen egzotikus ízű eledelek meg- komponálását teszik lehetővé. Míg a hétköznapi mongol ebéd többnyire kétfogásos, hideg előételből és körítéssel alaposan megtetézett húsételből áll, az ünnepi traktából nem hiányozhat a leves sem. Ez vagy húsleves, vagy a Keleten olyannyira közkedvelt tésztaleves, amit azonban galuskával, húsgombóccal, és zamatos gombával dúsítanak. Lakodalomban és újév alkalmával akár mindkettőből kanalazhat a vendég, csak arra kell ügyelnie, hogy maradjon hely a többi fogásnak is. A leveshúst nem szokás zöldséggel körítve külön föltálalni, azt a levesben fogyasztják. Utána gőzben vajpuhára párolt, fűszeres lében megfuttatott húsgombócot és erősen ízesített húspástétomot kínálgyűléseken népszerűsítettek a dolgozók körében. A kongresszusi vállalások mozgatóerői a pártszervezetek, az ottani KISZ-, az FDJ, a szakszervezetek tagsága volt. Az ő példájukat követték aztán a termelés, a kulturális élet, a társadalmi élet minden szférájában. A kongresszusi előkészületek gerince az ipari és építőipari kombinátok munkássága, alkotó értelmisége, de a párt munkája mindenütt hat - a legkisebb termelőszövetkezetben, a helyi kisüzemekben, az iskolai nevelőtestületekben, a kommunistáknak döntő befolyásuk van az élet minden területén. A pártszervezetek nagy gondot fordítanak tagjaik és tagjelöltjeik politikai képzésére, hisz tudják, hogy az élet újabb és újabb kérdéseire csak jó| felkészült, rátermett agitátorok tudnak meggyőző választ adni. Az alapszervezeti oktatásban 1,5 millió párttag és tagjelölt vesz részt, de sokan tanulnak itt a pártonkívüliek, a tömegszervezeti tagok közül is. A párttagoknak csaknem a fele itt sajátítja el az agitációs munkához szükséges'ismeretanyagot, itt vértezik fel őket a szükséges munícióval. A körzeti (megyei) és a gyári pártiskolákban szintén nagyarányú és magasszintű politikai képzés folyik. A X. kongresszus óta 224 ezer párttag és tagjelölt végezte el ezeket a féléves, egyéves tanfolyamokat. A felsőbb pártszervek nagy gondot fordítanak arra, hogy az aktivisták kellően tájékoztatva legyenek minden fontos döntésről, a politikaiakról éppúgy, mint a gazdasági élettel kapcsolatos, a termelést előrevivő határozatokról. Érdekes módját dolgozták ki a párt és a tömegek közötti párbeszédnek azzal, hogy az üzemek, vállalatok, iskolák, alkotó műhelyek dolgozóinak leveleit sokoldalúan népszerűsítik a sajtóban, rádióban, televízióban. A kommunisták növekvő aktivitása eredményeként jelentősen nő a pártba jelentkező új tagjelöltek és tagok száma. Különösen nagy az FDJ-ból tagjelölteknek jelentkezettek száma, amely meghaladja a 100 ezret. Tavaly az NSZEP tagjainak 58,1 százaléka volt munkás, 4,8 százaléka szövetkezeti paraszt, 20,4 százaléka alkotó értelmiségi, a többi alkalmazott. Ha ehhez hozzászámítjuk azt, hogy az FDJ-védnök- ségeken 35 ezer fiatal vállalt többlet- munkát, hogy a szakszervezeti vezetők között sok-sok párttag tevékenykedik, akkor semmiképpen sem érezzük túlzásnak a XI. kongresszus jelmondatát: Nagy teljesítményekkel a nép jólétéért és a békéért. VASVÁRI FERENC nak. Persze ahány ház, a pástétomnak annyiféle íze van. Az ünnepi lakoma fénypontja, s ha a szabadban készül, egyben a fő attrakciója is, a horhog, a kecskepecsenye. Megsütésére csak tapasztalt szakács vállalkozik. Már az állat kiválasztásának is tudománya van: nem lehet sem túl öreg, szívós húsú, sem túl fiatal, ízetlen és aromátlan, amin aztán a fűszerek sem segítenek. Gondos előkészítést igényelnek a sütőszerszámok is, a rost és a kövek! A kecskét megnyúzzák, kibelezik, kicsontozzák, igen jól megtisztítják. Ezután hasüregébe helyezik a tűzforró köveket. Miután a hús belülről porhanyósra sült, a roston megforgatva kívülről is megpirítják. ízletes lesz a horhog akkor is, ha zárt tűzhelyen készül. Ilyen esetben a húst jól záródó edénybe rakják, majd a tűzhelyre helyezik, s azon rakják körül forró kövekkel. Akár így, akár úgy, ha mesterszakács süti, a horhog fenséges eledel. ■ Nem hiányozhat az ünnepi asztalról az ital sem. A mongol itatok királya - a tea. Ízesítik tejjel, fogyasztják sóval, s van az országnak olyan vidéke, ahol rizzsel sűrítve kortyolgatják. Sőt, akadnak olyan helyek ahol a húsos teát sem vetik meg. Legújabban a mongol ételek közé betört a burgonya. Termesztése a közelmúltban honosodott meg, s ma még inkább csemege, mint népélelmezési cikk. MONGÓLIA Sajátos ízek ■■■■ A vállalat gazdái A cementörlö üzemcsarnok. Az épületet a munkások kezdeményezése alapján különösen rövid határidő alatt felújították, jelentősen megjavították a munkafeltételeket. Borisz Guszev gépmester munka közben. Munka után a kijevi cementgyár munkásai, űk azok, akiket teljes joggal nevezhetünk a vállalat gazdáinak. A szakszervezeti bizottság kezdeményezésére leállították a teljes gőzzel- működő kijevi cementgyárat, mivel a munkások javasolták az üzem rekonstrukcióját. A vállalat vezetése az építőipar nagy cementszükséglete miatt halasztgatta eddig a kérdés eldöntését. Jemeljan Icanyickij, az üzemi szak- szervezeti bizottság elnöke rendkívüli szakszervezeti ülést hívott össze. Meghívta az igazgatót, Vlagyimir Zaharcsen- kót és a főmérnököt, Vlagyimir Golub- nyicsijt is. Az ülés megvitatta a gyár gyorsított felújításának tervét, amit a vállalat dolgozói javasoltak, s amit maguk kívántak végrehajtani. A vállalat vezetői hozzájárulásukat adták a tervhez. A gyár tehát leállt. A terv kiötlői, a munkások megfelelő térítésmentes munkaruhát kaptak, s megjavították a berendezéseket, tökéletesítették a technológiát és felújították a központi gyáregységet. Az ilyen munkához általában hetek kellenek, de a munkások néhány nap alatt elvégezték. A gyár kapujától ismét megindultak a cementszállító gépkocsisorok. De ezzel még nem merült ki a gyár gazdáinak kezdeményezése. Zinovij Makszimjuk gépész és Vlagyimir Szalomatyin hegesztő javasolták, hogy a dolgozók aktívabban vegyenek részt az üzemcsarnokok tisztaságának megteremtésében és az üzem körüli növényzet és levegő megóvásában. Kijevi tervezők, moszkvai és novorosszijszki szakemberek segítségével sikerült tökéletesíteni a technológiai folyamatot, aminek eredményeképpen harmadával csökkent a levegőbe jutó szennyeződés. A szakszervezeti tagok azonban nem tekintik lezártnak a kérdést, s a városon kívülre akarják helyezni a gyárat, és figyelembe is fogják venni a munkások ezzel kapcsolatos véleményét. A kijevi városfejlesztésre és az ipari létesítmények elhelyezkedésére vonatkozó, már elfogadott terv szerint 1990-ig a cementgyárat áthelyezik a városhatáron kívülre. íme egy példa arra, hogyan vesznek részt a munkások és alkalmazottak a termelés irányításában. A szovjet emberek munkához való alkotmányos joga, a szakszervezeti és jogi garanciák magabiztosságot adnak a munkásoknak lehetőségeik és jogaik gyakorlásában. A munkás a vállalat gazdája. Az ilyen és ehhez hasonló tényeket egyes „szovjetológusok” vitatják. De a tények makacs dolgok. Dánia, Luxemburg, Norvégia és az NSZK szakszervezetei például többször fordultak panasszal a Nemzetközi Munkaügyi Szervezethez (ILO) a munkások képviselőinek vállalati jogairól szóló 135. számú konvenció országukban történő megsértése miatt. Ez érthető is, hiszen ezekben az országokban a munkások vállalati képviselete szüntelenül beleütközik a termelőeszközök magántulajdonának korlátaiba. De ez már külön cikk témája.
