Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

1986. január 18. ^ËPÜJSÀG 3 Negyvenezer hektár termőterület Belvizes terület a Sárköz mentén Vízrendezés Tolna megyében Tolna megye mezőgazda­sága a VI. ötéves terv idő­szakában dinamikusan fejlő­dött és országosan is kima­gasló eredmények elérésével teljesítette a tervidőszak elő­irányzatát. Sikerült az ágazat töretlen fejlődését megőrizni. A termőföld területének ala­kulásában a korábbi években jelentős csökkenés volt ta­pasztalható. A földvédelem új alapokra helyezésével, a racionális földihasználat megvalósításá­val kedvező változások követ­keztek be. A megye szántó­földi növénytermesztésben betöltött jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a megye szántóterülete az országosnak csupán 4,6 százalékát teszi ki, ugyanak­kor az országosan megtermelt gabona mennyiségének közel 7 százalékát adja. Dicséretre méltó, hogy országosan is magas szintről volt képes a megye növelni a fajlagos ho­zamokat, és így a hozamnö­vekedés mértéke a gabonafé­léknél meghaladta az orszá­gos átlagot. Ezek az adatok bizonyítják azt, hogy a ter­melés magas színvonalú, de egyúttal további erőfeszítés­re is köteleznek. Kiemelkedő eredményeink megtartása és továbbfejlesztése érdekéBen folyamatosan kell keresni és feltárni azokat az eszközöket, amelyekkel a terméshozamo­kat tovább lehet növelni. Mind a technológia, mind egyéb tényezők tekintetében vannak még további lehető­ségek. Az agrárágazat legalapve­tőbb és egyben legfontosabb termelő eszközének, a termő­földnek a nagysága adott. Ebből adódóan a hozamnöve­Vtzmosás kötő gát a történelmi borvidéken Korszerűsítésre vár a bâtai szivattyútelep lés érdekében a termelést kedvezőtlenül befolyásoló té­nyezőket kell megszüntetni. Ezért a mezőgazdasági tér mêlés színvonalának javítása céljából a következő évek egyik kiemelt feladata a me­gye egyötödét érintő vízren­dezés, amelynek megvalósu­lása minőségi változást, a gazdálkodás javulását ered­ményezi. A belvíz ugyanis — mely többnyire a Sárköz tér­ségében található üzemeknél jelentkezik, illetve a szek- szárd-bátai belvíz öblözei területén gazdálkodókat sújt­ja leginkább — jelentős gaz­dasági bevételtől fosztja meg megyénket, ezáltal a nép­gazdaságot is. Néha több millió forintos kárról is be­szélhetünk. Az új ötéves tervben kitű­zött, Tolna megyére vonat­kozó vízrendezéssel kapcso­latos teendőkről beszélget­tünk Vida Györggyel, a Tol­na Megyei Tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tálya főelőadójával. — Legnagyobb változás a Sárköz térségében következik be — mondja Vida György. — Az itt található, nagy te­rületeket érintő és károsító belvíz Dunába történő áteme­lését jelenleg még a régi, elavult bátai szivattyútelep végzi. A megvalósítandó program keretében másod­percenként 10 köbméter víz- mennyiség átemelésére al­kalmas, villamos meghajtású szivattyúrendszer létesítésé­vel bármely időpontban le­hetővé válik a gyors intézke­dés, amennyiben azt a körül­mények megkívánják. Ezen­kívül a komplex melioráció keretében sor kerül a Sárköz új belvízihálózatának kialakí­tására, a meglévő közcélú csatornák jó karba helyezé­sére, valamint a mélyfekvésű szántóterületek alagcsövezé- seire is. A beavatkozás — amely félmilliárd forint költ­séget tesz ki — 40 ezer hek­tárt érint. Egyébként nyolc üzem — hét téesz és egy mezőgazdasági kombinát — érdekelt a megvalósításban. Az említett tervekhez szo­rosan kapcsolódik a már el­kezdett, a térséghez tartozó dombság, a történelmi bor­vidék rekonstrukciós prog­ramja. A kövezett vízelveze­tőkkel történő vízrendezés nagymértékben csökkenti a vonalas eróziót. Ezáltal újabb kitűnő termőterületek feltárá­sára és hasznosítására kerül­het sor. Ezek eredményeként lehetőség nyílik Várdomb és öcsény térségében az újabb nagyüzemi szőlőültetvények telepítésére, és a régi, elavult ültetvények rekonstrukciójá­ra is. A tervek megvalósítása 1990-re fejeződik be. Szeri Árpád HÉTRŐL I ! hírre! HÍRRŐL Január 11., szombat: Bejelentettük, hogy rövidesen megújul lapunk, legalábbis ami a technikai előállítást illeti. Szebbek le­szünk, olvashatóbbak s arra törekszünk, hogy olvasmányosabbak is. Január 13., hétfő: Tolnia megyében töl­tött néhány napot Stane Dolanc, a Ju­goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének tagjia, s eközben ellátogatott Szekszárdra, áhol Péter Szigfridnek, a megyei pártbizottság első titkárának kí­séretében, megtekintette a Művészetek Há­zát. Január 14., kedd: Czencz János festő­művész alkotásaiból nyílt kiállítás ezen a napon Szekszárdon. a Művészetek Házá­ban. Az esemény azért kiemelkedő, mert a megyében alkotott festőművészek közül — mindeddig — a legjelentősebbnek mű­veiben gyönyörködhet a közönség. Január 15., szerda: Vajon melyik lesz a „Fogyasztók Kiváló Boltja”? Tamásiban a moziról tárgyalt a tanács végrehajtó bizottsága. Hortobágyon aratják a nádat. Fadd-Domboriban mikor kezdik? Megkez­dődött a diák újságírók megyei tanfolya­ma. Január 16., csütörtök: Elindultak az első mezőgazdasági gépszállítmányok az Agro- kertől. Jó hír, hogy belföldi és szocialista országból származó gép kellő mennyiség­ben és választékban rendelkezésre áll. Garancila a minőségre, hogy már a dal- mandiak is vásároltak a Zetorokból. Január 17., péntek: Ünnepeltek az ön­kéntes rendőrök, de inkább mi ünnepel­tük őket, egyszersmind köszönetünket is kifejezve. Simontornyát mutattuk be egy teljes oldalon, kapcsolódva ahhoz a kiállí­tásihoz, amely január 24-ig tekinthető meg a Sajtóházban. MltOI kiváló egy bolt ? Én csak kérdezem, bizonyára számosán válaszolnak majd a kérdésre, hiszen a fagyasztók megyei tanácsa föltette azt. Elolvasván a féhívást, amelynek alap­ján szavazni lehet majd, engedtessék meg, egyet ki választanom a szempontok közül. Ami az áruválasztékot illeti, bizonyos vagyok benne, hogy a boltvezető igyek­szik a teljességre törekedni, már ami a mindenféle áru kínálatát illeti. Ami hi­ánycikk, arról az esetek jó részében ő se téhet. Vagy ha igen, akkor másképpen ve­tődik föl .a kérdés. Boltjaink általában zsúfoltak. Ez tény. A hely kicsi és még csak ki se „rúghat­juk a csárda oldalát”, mert akkor az is­ten szabad ege alá jutunk. ízlés, esztéti­kum ... hadd ne soroljam tovább. Hanem a megtartás. Ott bizony van ja­vítani való, nem is kevés. Először is tessék tudomásul venni, hogy az eladó nem ha­tóság. Másodszor nem szívességet tesz, amikor kiszolgál. Harmadszor: ha beme­gyek az önkiszolgáló boltba, nem vagyok potenciális tolvaj. Negyedszer: nem azért megyek Vásárolni, hogy a bolti dolgozó­kat bosszantsam. Persze mindennek az ellenoldala is lé­tezik. A vásárlók többsége sem Grál-lo- vag. Vannak fuzsitos, kiáUlhatatlan fráte­rek (némberek). Olyanok is akadnák, akik lopnak, hálistennek nem nlagy számban. Akadnak, akik föltétlenül azt keresik, ami éppen nincsen. Hát, kérem szépen, ez is amolyan hoci-nesze, oda-vissza játék. így kell fölfogni. Pofozkodni azonban semmi­képpen sem illik. Még akkor sem, ha bolt­vezető az illető (illetéktelen). A kutya meg a tél Van egy közmondás, miszerint a kutya nem eszi meg a telet. Ami igaz, igaz, nem ette meg az idén se, bár egy millimétemyi okunk sincs a siránkozásra — ennél rosz- szabb sose legyen. (Ami azt illeti, dide­regni azért egy-két napig volt módunk, de a kemény napok nem tartottak sokáig.) Orömködlhettek a gyerekek, hiszen elő lehetett szedni a szánkókat, sízőket is lát­tunk, sőt még hóembert is, amit apró gyerekek fabrikáltak. Együtt volt tehát minden, ami a télhez hozzátartozik, úgy miiként a pápához a tiara. Hogy más is jelen volt? Hát persze. Azt is megszoktuk már, meg se lepődünk rajta. Félek, hogy nem lepődünk meg az idei decemberben se, meg a 87-esben se, hogy tovább .már ne is gondolkodjak. (Azt majd írja meg akkori kollégám.) Szekszárdról van szó, Szekszárd belvá­rosáról. Az utakról is, meg a járdákról is. A Volán ügyeletesét kérdeztem a nagy jlanuári havazás másnapján. Elmondta, hogy a megye útjai járhatóak, a hegyiek nehezen, a síkságiak zavartalanul. A szál­kái busz késett erős negyedórát, de végül is megérkezett. Járatfcimaradás Szekszárdon volt csu­pán, a domboldali járatoknál. Arra az istenkísértésre egyetlen sofőr se vállalko­zott a reggeli órákban, hogy utasokkal megpakolt járművét lehozza a Bottyán hegyről, vagy fölvigye a járművet ugyan­oda. íme bizonyság arra, hogy a kutya nem ette meg a telet, ma reggelre, hogy e so­rokat írom, ismét leesett a hó. A város helyzetére ismét bizonyság, hogy fél nyolc tájban kezdték ímmel-ámmaü éltaikaritani azok, akiknek pedig ez a feladatuk. Péntek, reggel fél nyolc. Kutya nincs, hó van, takarítás nincs — Szekszárd Szegény gazdagok Azt hiszem mindenki egyetért velem abban, hogy nem tartozunk az igazán gazdag országúk közé. Ennek számos oka van, amiket most nem érdemes feszegetni. De szegények se vagyunk, aminek okaira most ugyancsak nem kívánok kitérni. Hanem se annyira gazdagok, se annyi­ra szegények nem vagyunk, hogy nemzeti kincseinkkel úgy pazaroljunk, ahogy azt nagyon sokszor tesszük. írtunk a héten a biogázról, annak hasz­nosítási lehetőségeiről is. Hadd mondjak el egy személyes példát. Jó harminc évvel ezelőtt, fiatal újdondász koromban, egy tengelici idős ember fölajánlotta a témát, írjiaim meg, hogy a biogáz mire és mennyi­ben hasznosítható, milyen jól járna vele a népgazdaság, ötletét ingyen adja, el­képzeléseit is elmondja, s ha akad mér­nök, aki a kivitelezési terveket kidolgoz­za, tőle se kér semmit, legfeljebb egy ba­ráti kézfogást, s egy nagytfröccsöt a sarki kocsmában. Elkezdtem házalni az ötlettel — akkor még igencsak munkált bennem a „világ- megváltás” szándéka —, a legenyhébb ha úgy fogalmazok, hogy mindenütt a sze­membe nevéttek. Most végre felfedeztük a biogázt. Mire jó a kényszer? Aztán itt van a nád. A dombori nádvá­gásról is jelent meg egy hír, meg arról, hogy a hortobágyi nád mennyi valutát hoz az országnak. Én maradok csak Fadd- Damborinál. Hát ami ott évente bitangba megy, az több a soknál. Tudom, hogy eb­ben a minőségében a faddi nád nem ex­portképes, sőt belföldi felhasználásra sem alkalmas. Ellenben, ha kezelnék, akkor pár év múlva már tetemes hasznot hoz­na, amit a holtág halasításána lehetne fordítani. Kérem, a labda föl van dobva, csak le kell csapni. A nád nem szemét. Hasznosítani lehet sokféleképpen, de kezelni kell Diák újságírók - utánpótlás ? Bízom benne, hogy a címben föltett kér­dés nem marad válaszolatlan. Főszerkesz­tő nem hatalmazott föl rá, de nyugodtan le merem írni, várunk minden tehetséges fiatalt, hiszen fölöttünk is eljárnak már az évek. De aki nem választja ezt a szakmát, annak is kijár a köszönet, amiért tájékoz­tat, jő irányiban befolyásol, nevel és részt vesz édes nyelvünk mívelésében. Ugyanez érvényes az üzemi újságírók szerkesztőire, munkatársaira és minden kedves tudósítónkra is. Véget ért 1986 harmadik hete. A negye­dik rosszabb ne legyen, jobb lehet. Letenyei György Fotó: Czakó Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom