Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-18 / 15. szám
1986. január 18. ^ËPÜJSÀG 3 Negyvenezer hektár termőterület Belvizes terület a Sárköz mentén Vízrendezés Tolna megyében Tolna megye mezőgazdasága a VI. ötéves terv időszakában dinamikusan fejlődött és országosan is kimagasló eredmények elérésével teljesítette a tervidőszak előirányzatát. Sikerült az ágazat töretlen fejlődését megőrizni. A termőföld területének alakulásában a korábbi években jelentős csökkenés volt tapasztalható. A földvédelem új alapokra helyezésével, a racionális földihasználat megvalósításával kedvező változások következtek be. A megye szántóföldi növénytermesztésben betöltött jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a megye szántóterülete az országosnak csupán 4,6 százalékát teszi ki, ugyanakkor az országosan megtermelt gabona mennyiségének közel 7 százalékát adja. Dicséretre méltó, hogy országosan is magas szintről volt képes a megye növelni a fajlagos hozamokat, és így a hozamnövekedés mértéke a gabonaféléknél meghaladta az országos átlagot. Ezek az adatok bizonyítják azt, hogy a termelés magas színvonalú, de egyúttal további erőfeszítésre is köteleznek. Kiemelkedő eredményeink megtartása és továbbfejlesztése érdekéBen folyamatosan kell keresni és feltárni azokat az eszközöket, amelyekkel a terméshozamokat tovább lehet növelni. Mind a technológia, mind egyéb tényezők tekintetében vannak még további lehetőségek. Az agrárágazat legalapvetőbb és egyben legfontosabb termelő eszközének, a termőföldnek a nagysága adott. Ebből adódóan a hozamnöveVtzmosás kötő gát a történelmi borvidéken Korszerűsítésre vár a bâtai szivattyútelep lés érdekében a termelést kedvezőtlenül befolyásoló tényezőket kell megszüntetni. Ezért a mezőgazdasági tér mêlés színvonalának javítása céljából a következő évek egyik kiemelt feladata a megye egyötödét érintő vízrendezés, amelynek megvalósulása minőségi változást, a gazdálkodás javulását eredményezi. A belvíz ugyanis — mely többnyire a Sárköz térségében található üzemeknél jelentkezik, illetve a szek- szárd-bátai belvíz öblözei területén gazdálkodókat sújtja leginkább — jelentős gazdasági bevételtől fosztja meg megyénket, ezáltal a népgazdaságot is. Néha több millió forintos kárról is beszélhetünk. Az új ötéves tervben kitűzött, Tolna megyére vonatkozó vízrendezéssel kapcsolatos teendőkről beszélgettünk Vida Györggyel, a Tolna Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya főelőadójával. — Legnagyobb változás a Sárköz térségében következik be — mondja Vida György. — Az itt található, nagy területeket érintő és károsító belvíz Dunába történő átemelését jelenleg még a régi, elavult bátai szivattyútelep végzi. A megvalósítandó program keretében másodpercenként 10 köbméter víz- mennyiség átemelésére alkalmas, villamos meghajtású szivattyúrendszer létesítésével bármely időpontban lehetővé válik a gyors intézkedés, amennyiben azt a körülmények megkívánják. Ezenkívül a komplex melioráció keretében sor kerül a Sárköz új belvízihálózatának kialakítására, a meglévő közcélú csatornák jó karba helyezésére, valamint a mélyfekvésű szántóterületek alagcsövezé- seire is. A beavatkozás — amely félmilliárd forint költséget tesz ki — 40 ezer hektárt érint. Egyébként nyolc üzem — hét téesz és egy mezőgazdasági kombinát — érdekelt a megvalósításban. Az említett tervekhez szorosan kapcsolódik a már elkezdett, a térséghez tartozó dombság, a történelmi borvidék rekonstrukciós programja. A kövezett vízelvezetőkkel történő vízrendezés nagymértékben csökkenti a vonalas eróziót. Ezáltal újabb kitűnő termőterületek feltárására és hasznosítására kerülhet sor. Ezek eredményeként lehetőség nyílik Várdomb és öcsény térségében az újabb nagyüzemi szőlőültetvények telepítésére, és a régi, elavult ültetvények rekonstrukciójára is. A tervek megvalósítása 1990-re fejeződik be. Szeri Árpád HÉTRŐL I ! hírre! HÍRRŐL Január 11., szombat: Bejelentettük, hogy rövidesen megújul lapunk, legalábbis ami a technikai előállítást illeti. Szebbek leszünk, olvashatóbbak s arra törekszünk, hogy olvasmányosabbak is. Január 13., hétfő: Tolnia megyében töltött néhány napot Stane Dolanc, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének tagjia, s eközben ellátogatott Szekszárdra, áhol Péter Szigfridnek, a megyei pártbizottság első titkárának kíséretében, megtekintette a Művészetek Házát. Január 14., kedd: Czencz János festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás ezen a napon Szekszárdon. a Művészetek Házában. Az esemény azért kiemelkedő, mert a megyében alkotott festőművészek közül — mindeddig — a legjelentősebbnek műveiben gyönyörködhet a közönség. Január 15., szerda: Vajon melyik lesz a „Fogyasztók Kiváló Boltja”? Tamásiban a moziról tárgyalt a tanács végrehajtó bizottsága. Hortobágyon aratják a nádat. Fadd-Domboriban mikor kezdik? Megkezdődött a diák újságírók megyei tanfolyama. Január 16., csütörtök: Elindultak az első mezőgazdasági gépszállítmányok az Agro- kertől. Jó hír, hogy belföldi és szocialista országból származó gép kellő mennyiségben és választékban rendelkezésre áll. Garancila a minőségre, hogy már a dal- mandiak is vásároltak a Zetorokból. Január 17., péntek: Ünnepeltek az önkéntes rendőrök, de inkább mi ünnepeltük őket, egyszersmind köszönetünket is kifejezve. Simontornyát mutattuk be egy teljes oldalon, kapcsolódva ahhoz a kiállításihoz, amely január 24-ig tekinthető meg a Sajtóházban. MltOI kiváló egy bolt ? Én csak kérdezem, bizonyára számosán válaszolnak majd a kérdésre, hiszen a fagyasztók megyei tanácsa föltette azt. Elolvasván a féhívást, amelynek alapján szavazni lehet majd, engedtessék meg, egyet ki választanom a szempontok közül. Ami az áruválasztékot illeti, bizonyos vagyok benne, hogy a boltvezető igyekszik a teljességre törekedni, már ami a mindenféle áru kínálatát illeti. Ami hiánycikk, arról az esetek jó részében ő se téhet. Vagy ha igen, akkor másképpen vetődik föl .a kérdés. Boltjaink általában zsúfoltak. Ez tény. A hely kicsi és még csak ki se „rúghatjuk a csárda oldalát”, mert akkor az isten szabad ege alá jutunk. ízlés, esztétikum ... hadd ne soroljam tovább. Hanem a megtartás. Ott bizony van javítani való, nem is kevés. Először is tessék tudomásul venni, hogy az eladó nem hatóság. Másodszor nem szívességet tesz, amikor kiszolgál. Harmadszor: ha bemegyek az önkiszolgáló boltba, nem vagyok potenciális tolvaj. Negyedszer: nem azért megyek Vásárolni, hogy a bolti dolgozókat bosszantsam. Persze mindennek az ellenoldala is létezik. A vásárlók többsége sem Grál-lo- vag. Vannak fuzsitos, kiáUlhatatlan fráterek (némberek). Olyanok is akadnák, akik lopnak, hálistennek nem nlagy számban. Akadnak, akik föltétlenül azt keresik, ami éppen nincsen. Hát, kérem szépen, ez is amolyan hoci-nesze, oda-vissza játék. így kell fölfogni. Pofozkodni azonban semmiképpen sem illik. Még akkor sem, ha boltvezető az illető (illetéktelen). A kutya meg a tél Van egy közmondás, miszerint a kutya nem eszi meg a telet. Ami igaz, igaz, nem ette meg az idén se, bár egy millimétemyi okunk sincs a siránkozásra — ennél rosz- szabb sose legyen. (Ami azt illeti, dideregni azért egy-két napig volt módunk, de a kemény napok nem tartottak sokáig.) Orömködlhettek a gyerekek, hiszen elő lehetett szedni a szánkókat, sízőket is láttunk, sőt még hóembert is, amit apró gyerekek fabrikáltak. Együtt volt tehát minden, ami a télhez hozzátartozik, úgy miiként a pápához a tiara. Hogy más is jelen volt? Hát persze. Azt is megszoktuk már, meg se lepődünk rajta. Félek, hogy nem lepődünk meg az idei decemberben se, meg a 87-esben se, hogy tovább .már ne is gondolkodjak. (Azt majd írja meg akkori kollégám.) Szekszárdról van szó, Szekszárd belvárosáról. Az utakról is, meg a járdákról is. A Volán ügyeletesét kérdeztem a nagy jlanuári havazás másnapján. Elmondta, hogy a megye útjai járhatóak, a hegyiek nehezen, a síkságiak zavartalanul. A szálkái busz késett erős negyedórát, de végül is megérkezett. Járatfcimaradás Szekszárdon volt csupán, a domboldali járatoknál. Arra az istenkísértésre egyetlen sofőr se vállalkozott a reggeli órákban, hogy utasokkal megpakolt járművét lehozza a Bottyán hegyről, vagy fölvigye a járművet ugyanoda. íme bizonyság arra, hogy a kutya nem ette meg a telet, ma reggelre, hogy e sorokat írom, ismét leesett a hó. A város helyzetére ismét bizonyság, hogy fél nyolc tájban kezdték ímmel-ámmaü éltaikaritani azok, akiknek pedig ez a feladatuk. Péntek, reggel fél nyolc. Kutya nincs, hó van, takarítás nincs — Szekszárd Szegény gazdagok Azt hiszem mindenki egyetért velem abban, hogy nem tartozunk az igazán gazdag országúk közé. Ennek számos oka van, amiket most nem érdemes feszegetni. De szegények se vagyunk, aminek okaira most ugyancsak nem kívánok kitérni. Hanem se annyira gazdagok, se annyira szegények nem vagyunk, hogy nemzeti kincseinkkel úgy pazaroljunk, ahogy azt nagyon sokszor tesszük. írtunk a héten a biogázról, annak hasznosítási lehetőségeiről is. Hadd mondjak el egy személyes példát. Jó harminc évvel ezelőtt, fiatal újdondász koromban, egy tengelici idős ember fölajánlotta a témát, írjiaim meg, hogy a biogáz mire és mennyiben hasznosítható, milyen jól járna vele a népgazdaság, ötletét ingyen adja, elképzeléseit is elmondja, s ha akad mérnök, aki a kivitelezési terveket kidolgozza, tőle se kér semmit, legfeljebb egy baráti kézfogást, s egy nagytfröccsöt a sarki kocsmában. Elkezdtem házalni az ötlettel — akkor még igencsak munkált bennem a „világ- megváltás” szándéka —, a legenyhébb ha úgy fogalmazok, hogy mindenütt a szemembe nevéttek. Most végre felfedeztük a biogázt. Mire jó a kényszer? Aztán itt van a nád. A dombori nádvágásról is jelent meg egy hír, meg arról, hogy a hortobágyi nád mennyi valutát hoz az országnak. Én maradok csak Fadd- Damborinál. Hát ami ott évente bitangba megy, az több a soknál. Tudom, hogy ebben a minőségében a faddi nád nem exportképes, sőt belföldi felhasználásra sem alkalmas. Ellenben, ha kezelnék, akkor pár év múlva már tetemes hasznot hozna, amit a holtág halasításána lehetne fordítani. Kérem, a labda föl van dobva, csak le kell csapni. A nád nem szemét. Hasznosítani lehet sokféleképpen, de kezelni kell Diák újságírók - utánpótlás ? Bízom benne, hogy a címben föltett kérdés nem marad válaszolatlan. Főszerkesztő nem hatalmazott föl rá, de nyugodtan le merem írni, várunk minden tehetséges fiatalt, hiszen fölöttünk is eljárnak már az évek. De aki nem választja ezt a szakmát, annak is kijár a köszönet, amiért tájékoztat, jő irányiban befolyásol, nevel és részt vesz édes nyelvünk mívelésében. Ugyanez érvényes az üzemi újságírók szerkesztőire, munkatársaira és minden kedves tudósítónkra is. Véget ért 1986 harmadik hete. A negyedik rosszabb ne legyen, jobb lehet. Letenyei György Fotó: Czakó Sándor
