Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-03 / 2. szám

1986. január 3. KÉPÚJSÁG 3 Két és fél millióan nézték meg a vásárokat Interjú Schriffert Ferenccel, a BNV igazgatójával Gyapa és lakéi „Biztos vagyok benne, hogy a 80-as évek közepére úgy emlékezünk majd vissza, hogy hosszú stagnálás után akkor ismét felélénkült a ke­let-nyugati kereskedelem akkor élénkültek meg újból a nemzetközi gazdasági kap­csolatok. S miután a magyar gazdaságban meghatározó szerepe van a külkereskede­lemnek, minden gyártó és ke­reskedő keresi az alkalmat, hogy találkozhasson vevői­vel, hogy értékesíthesse ter­mékeit. E keresés évezredes színhelye a vásár. Közvetítő funkciójának ezekben az években különös jelentősége van. Erre utal egyebek kö­zött az is, hogy a világ szá­mos nagy és fontos vására most bővíti kiállítási terüle­tét és gazdagítja szolgáltatá­sait.” — hallhattuk a közel­múltban dr. Kőrösvölgyi Lászlótól. a HUNGEXPO Magyar Külkereskedelmi Vá­sár és Propaganda Iroda ve­zérigazgatójától. — Mi nem bővíehetjük a Budapesti Nemzetközi Vásár- központ 360 ezer négyzet­méteres területét, sőt még ar­ra sincs módunk, hogy ezen belül akár az 50 ezer négy­zetméteres szabad, akár az 57 ezer négyzetméteres fe­dett kiállítási területet tágít­suk — folytatta Schriffert Ferenc, a BNV igazgatója. — Inkább arra törekszünk, hogy még jobban kihasználjuk a területet, és az eddiginél több vásárt rendezzünk. A BNV-k idején, de főleg a tavaszi BNV-n, beruházási javak szakvásárán nincs gond a terület kihasználtsá­gával, sőt, inkább arra kell „panaszkodnunk”, hogy hely hiányában jelentkezőket kell elutasítanunk. — Ez azonban az évnek mindössze tíz napja, s marad még további 355 nap. Ç C , ■ 1 ■ ■ — Különböző kong­resszusokkal, szimpozionok- kal és egyéb színvonalas kí­sérő rendezvényekkel egybe­kötött szakvásárok rendezése kínálja a megoldást. Már jó néhány éve március­ban kezdődik a kőbányai vá­sárváros igazi élete, amikor a budapesti tavaszi fesztivállal egy -időben nyitja meg ka­puit az Utazás kiállítás. Erre 1985-ben mintegy 150 ezer ember volt kíváncsi. Aztán a májusi BNV előtt egy hónappal, illetve a szep­temberi BNV előtt és után is rendezünk — témájuk szerint csoportosított — szakvásá­rokat. A népgazdaság aktuá­lis pénzügyi -helyzete, beru­házási lehetőségei és igénye alapján az Ipari Miniszté­rium segít kiválasztani azo­kat az iparágakat, amelyeket célszerű a szakkiállítások, sőt, még a BNV-k középpont­jába is állítani. Hogy azta.i ezeknek az ágazatoknak mely árucsoportjait mutassuk be, arról a MTESZ, a Magyar Kereskedelmi Kamara, az Országos Műszaki Fejlesztési A népgazdaság idei terve a környezetvédelmi és vízgaz­dálkodási feladatok sorában hangsúlyozza: fokozni kell a vizek minőségének védelmét, és meg kell kezdeni nyolc kiemelt város szennyvíztisz­títási programjának végre­hajtását. Az Országos Víz­ügyi Hivataltól kapott tájé­koztatás szerint Győr, Ko­márom, Esztergom, Tatabá­nya, Oroszlány, Miskolc, Debrecen és Pécs ez a nyolc kiemelt település, s szenny­víztisztítási gondjaik megol­dásét a központi erőforrások­ból erre a célra kapott anya­gi eszközökkel segíti az OVH ; 1986-ban csaknem 200 millió forintot fordíthat e vízminő­ségvédelmi programok előkészítésére, kidolgozá­sára, néhol már a Bizottság és az érintett tár­cák képviselőivel konzultá­lunk. Az év végi összesítésekből kiderül, hogy 1985 áprilisá­ban nemzetközi korrózióvé­delmi; műanyag és gumi­ipari; könnyűipari gép; ipari elektronikai és műszer; vala­mint tömítéstechnikai szak­vásárt tartottak a vásárvá­rosban. Ezekre 20 országból mintegy 600 kiállító jött el, 28 ezer négyzetméteren be­mutatott termékeiket össze­sen 200 ezer szakember nézte meg. Az augusztusi OMÉK-on (Országos Mezőgazdasági, Élelmiszeripari Kiállításon) és a vele egyidejűleg rende­zett AGROMASEXPO-n (Nemzetközi Mezőgazdasági, Élelmiszeripari Gép- és Mű­szerkiállításon) 25 ország fél­ezer vállalata 140 ezer négy­zetméteres területen mutatta be kínálatát, s 1,1 millió em­ber a jelenlétével bizonyítot­ta: kíváncsi az újdonságokra. Aztán az őszi BNV-vel a fogyasztási javak szakvásá­rával egy időben fogadta lá­togatóit a nemzetközi bar- kács- és kiskert-; valamint a nemzetközi játék- és oki.aiás- eszköz-kiállítás. Ezek az őszi BNV "kiállítói által lefoglalt 80 ezer négyzetméternyi te­rület mellett még további 10 ezer négyzetmétert vettek igénybe, s mintegy 15 ország 150 váltalatát vonzották Bu­dapestre. c p . r.. _ Nagy gondunk, hogy a szakvásárok proto­kolláris rangja nem egyen­értékű a BNV-ével, kisebb annál. így kisebb iránta a kiállítók érdeklődése is. (1985-ben már szakminiszter nyitotta meg a szakkiállítá­sokat is.) 1986-ra megpróbáltuk „ösz- szefésülni” a BNV-k és a szakkiállítások tematikáját. Áprilisban az Autoservice Nemzetközi Gépjárműfenn­tartó és Javítóipari, az Aviaexpo Nemzetközi Repü­léstechnikai és a Construma Nemzetközi Építőipari Kiál­lítás mellett egy egészen új­szerű szakvásárt is rende­zünk, a Buspartexpót. — Mitől újszerű ez a ki­állítás? S. F.. —Mindenekelőtt at­tól, hogy nem végtermékek bemutatója, hanem az autó­buszok és főegységeik szer­kezeti elemeinek nemzetközi kiállítása lesz. Egy most futó Ikarusz autóbuszba 37 ezer részegységet, illetve alkat­részt szerelnek be, s ezek kö­zel egyharmadát nem az Ikarusz gyártja. Úgy gondol­juk, érdemes a beszállítókat versenyeztetni. Kísérlet lesz. Ilyen — szakmai zsargonnal élve — vertikális szakkiállí­tást a világban eddig mind­össze három helyen (egyet Franciaországban és kettőt az Egyesült Államokban) tartol­tak. E szakkiállítások árucso­portjait 1986-ban már telje­sen kihagyjuk a BNV profil­kivitelezés megkezdésére. A hetedik ötéves tervben el­végzendő munkálatok értéke elérheti a két és fél milliárd forintot. E települések nagy részében a fejlesztési programok egy ötéves tervnél nagyobb távlatot fog­nak át. Ezért a műszaki ter­vezésben nagy gondot fordí­tanak olyan ésszerű és gaz­daságos megoldások kidolgo­zására, amelyek lehetővé te­szik, hogy a rendelkezésre álló beruházási eszközöket jobban hasznosítsák, s ebben a tervidőszakban az előirány­zatnál gazdagabb műszaki programot valósíthassanak meg. Győr, Komárom és Eszter­gom szennyvíztisztítási prog­ramja a bős—nagymarosi víz­jából. Ezáltal jelentős — fő­leg szabad — területeket bo­csáthatunk a BNV többi, fon­tos árucsoportjának kiállítói rendelkezésére. Augusztusán a Vásárköz­pontban tartja 14. kongresz- szusát és szakkiállítását a Nemzetközi Onkológiai Tár­saság. Korunk betegsége, a rák lesz a tárgya ennek a rendezvénynek, úgy gondol­juk, a nem szakmai közönség érdeklődése is nagy lesz iránta. Az őszi BNV-vel egy idő­ben nyitjuk meg a Hoventa-t, a Nemzetközi Kereske­delemtechnikai és Ven­déglátóipari Kiállítást, és a Protenvita-t, a Nemzet­közi Vízgazdálkodási és Kör­nyezetvédelmi Kiállítást is. — Még így is jócskán ma­rad kihasználatlan időszak. Hogyan kívánják olyan"kor hasznosítani a vásárvárost? S. F.: — a pavilonokban kialakított fedett teniszpályá­inkat, a Domus bútorboltját már eddig is sokan és szíve­sen látogatták. Népszerű szol­gáltatásunk a télre leállított gépkocsik tárolása az üres kiállítási csarnokokban. A rendszeresen tartott macska- és egyéb 'kisállatkiállítás ugyancsak nagy közönséget vonz. Tervezzük, hogy ezekben a „holtidényekben” megszer­vezzük egy-egy megye be­mutatkozását. Az országban ugyanis általában nem nagyon tudják, hogy az egyes megyék mit tudnak, mivel járulnak hozzá az ország gazdasági teljesít­ményéhez, a magyar kultúra sikereihez. — Említette, hogy a Hung- expo bővíteni szándékszik a kiállítóknak és a látogatók­nak nyújtott szolgáltatásait. Konkrétan mire gondolt? S. F.: — Hiszek abban, hogy a BNV, területi adott­ságai és nagy látogatottsága révén tudatformálásra is al­kalmas. A tavaszi BNV-n erre a számítógéppel való együttélés lehetőségeinek és előnyeinek bemutatása ad alkalmat. Az őszi BNV-n egyre több ilyen akciót szer­vezünk. Először az Elektro­mos Művekkel együttműköd­ve plasztikusan — mindenki számára kézzel foghatóan — mutattuk be, hogyan lehet és kell otthon takarékoskod­nunk az energiával. Aztán bemutattuk, hogyan ■kell egy kigyulladt, égő sze­mélygépkocsit eloltani, és, hogy mitől gyulladhat ki egy kocsi. A Budapesti Ren­dőr-főkapitánysággal közösen vagyonvédelmi bemutatót szerveztünk — csak melléke­sen említem, hogy ez olyan sikeres volt, több üzletet kö­töttek a bemutató helyszínén, mint a riasztóberendezések gyártóinak standján. Ugyan­csak a BRFK-val közösen alakítottunk ki kresípályát a gyerekeknek, s sokat tet­tünk a fogmosás propagálá­sáért is. BERKES JULI A lépcsőrendszerrel szoros ösz- szefüggésben valósul meg a környezet és a Duna vízmi­nőségének védelmében. Az idén készítik el Győrött azo­kat a terveket, amelyek sze­rint az összegyűjtött városi szennyvizeket a leendő napi 120 ezer köbméteres teljesít­ményű szennyvfztisztító te­lep helyére, s onnan a Du­nába vezetik. Komáromnál napi hatezer, Esztergomnál 12 ezer köbméteres szenny­víztisztító telepet terveznek létrehozni. Pécsett az idén kezdik meg egy új, napi 80 ezer köbméteres mechanikai szennyvíztisztítómű építését, de a nagy létesítmény egy részének befejező munkái át­húzódnak a következő terv­időszakra is. Elhagyjuk a település ha­tárát jelző táblát, innen együtt kanyarog az úttal a nyolc-tíz házból álló utca. Neve még nincs, csak egy­szerűen úgy mondják, Gya­pa 50... Ez az utolsó ház. ahova a házigazda, Wällner József invitálja az odaérke­zőt. Sógorával együtt követ­jük. — Így van ez kérem, meg. öregszik, tehetetlenné válik az ember, aztán... — sokat­mondóén legyint, másik ke­zével pedig szorosan kaipasz. kodik botjába. Szégyen és keserűség szól ki mondatai­ból. — Ez most csak így megy, az újságban is olvas­tam, hogy az egyik boltban segítőkészségéért kapott po­font valaki. Hanem, ha gon­dolják, elmondom mindazt, ami néhezen fordul meg bennem azóta is. — A múlt hónap 8. napján történt meg velem — vág be­le a bíztatásra — A felesé­gem küldött Páksra a fiam­hoz, Jóskához, hogy vigyek süteményt a gyerekeknek. El is végeztem, és a Traban­tommal visszafelé jöttem, amikor itt, Gyapa előtt a bukkanónál észrevettem az úton egy gyerekbiciklit, le­álltam és gondoltam, meg­nézem, mert biztosan arról a teherautóról csúszott le, amelyik az előbb megelőzött. A közelben egy piros autó állt, a cukorrépaföldről jöt­tek fel éppen a „tuilajdono- sók”. Kiszállóik a kocsiból, felveszem a kerékpárt, rátá- maszkodom, mert tudja, csak bottal tüdők megállni. Em­lékszem pontosan, csak az el­ső keréknek lett baja, a váz, az ülés, a lánc, minden ép­ségben volt. Már éppen meg­fordul a fejemben, hogy el­viszem, rendbeteszam az uno­káimnak, amikor odaront a fiatalember, elkapja a ke­rékpárt úgy, hogy közben hozzámcsapja és mondja, hogy az az övé. Majd be­pattan az autóba, és Paks felé eltűnik. A házig követ­tem, hanem csak nem tud­tam, mit csináljak, haza­mentem. Mondom a Zsuzsi lányomnak, hogyan jártam, hát kibogozzuk, hogy a fia­talember, a szőke nő és a két gyerek náluk volt... Együtt mentünk el aztán, de csak nem egyeztünk ki, és én sem mentem a rendőrségre, hát ennyibe maradtunk — na­gyot szusszant, majd mér­gét kiadva folytatja. — Itt éltem le az életem, de ilyen még nem fordult elő vélem. Dolgoztam eleget, kitanultam a gépi kovácssá- got, majd katonasor követ­kezett, földet kaptunk. Ezt a házat 1952-ben építettük fel, két birtok, Erdédi Aladár és Kovács Sebestyén Endre egy­kori tulajdonának határán. Az első volt az utcában, mondták is sokan, hogy majd visszajönnek a méltó- ságos urak, aztán bajba ke­rülök, de nem hittem. 39—40 vontató jó agyagos földből készült a ház, tartja is a me­leget. Tavasszal végeztük el a munkát, s mire kiszáradt, ősszel már költözhettünk. — Haj, sokat dolgoztunk ám — öblíti torkát Lacza sógor az elmúlt időre. Mára már ő is nyugdíjából él. Bár mondja, míg egészsége en­gedi, minden évben néhány hónapot ledolgozik. — Huszonkét évet töltöt­tem a gazdaságban, aztán 1979-ben mondtam az orvos­nak, hogy csináljon valamit, mert már nem bírom — fű­zi tovább a szót a házigazda. — Porckopásom volt, hát mondta a doktor, hogy kér­jem a nyugdíjazásomat. Fur- csállottam, hogy miért én kérjem, de nem tudtam meg többet. Itthon aztán kitalál­tuk, hogy milyen címre és hova küldjem a levelet. — Mennyi pénzből gazdál­kodnak? — Kettőnknek 3800 forint a nyugdíjunk, van egy kis kert zöldségnek, baromfit és hízót tartunk. Leszázalékol­tak, így a tápot magunknak kell megvenni a kis pénzből. A sógorék legalább a já­randóságot kapják. A gye­rekeket sem tudjuk segíteni, hárman Gyapán maradtak, közülük, a Jóska fiúnk ment Paksra. — A rokonságból is sokan élnek a szülőhelyen ? — A feleségemnek három leánytestvére, nekem pedig az öcsém él itt. Mi már ide kötődünk. Összejöttünk ka­rácsonykor is. — Mit kíván az új évtől? — Egészséget, és békessé­get, ez a legfontosabb. — És Gyapának? — Most, hogy a vizet megkaptuk, minden meg­van. Csak az áram okoz gon­dot, mert nincs ki a 220 volt, ma már nemosak a villanyra kell, hiszen gya­rapodik mindenki. Aztán meg épülnek az új házak is. Csak a fiatalok építkeznek, az idős nemigen vág bele, megvan a maga búvóhelye. Nagy baj volt azelőtt, hogy letiltották az építkezést, itt már egész falu lenne. A fa­lugyűlésen hallottam, hogy a kastély helyén lesz majd kisáruház és eszpresszó is. De ez már odavan teljesen, egy oigány kezdte meg bon­tani. Folytatva útunkat, néhány száz méterre odébb feltű­nik a cselédházból átalakí­tott bolt és kocsma, vele szemben pedig a szebb na­pokat megélt kúria, mely elhanyagolt környezetével valóságos kísértetkastély. — Nem érdemes áldozni erre — mondja lemondóan a benne lakó Kocsi János — belülről ugyan otthonossá tettük, a tetőt is megfoldoz- tam... — így is edényekben fog­juk fel az esővizet — szól oda a felesége —, de én azért szeretek itt lakni, csak rendbe lenne. Most senkié ez az épület, azért ilyen el­hanyagolt. — 1959 óta élek itt, ■— folytatja Kocsi János. — Az édesanyámék már Paksra költöztek, és mi is kaptunk ígéretet, a tanácstól, de egyelőre nincs lakás, várunk. Még egyszer körbejárunk az épületben, amelynek ma már csak az egyik szárnya áll, a sarkon, a valamikori hall helyén csupasz téglafal mered. A gondozott telket, bozótos tüskés gyom veri fel, néhány orgonafa emlé­keztet a kúria, s környéke eredeti szépségére. Tovább haladva a telepü­lés új részén a mai kor igé­nyeit, néhol „újgazdaságot”, de mindenképpen a jobbra törekvés igényét mutató há­zak emelkednek. Gyarapodik ez a rész, fel­nőtt egy új generáció, s úgy látszik, kötődik a pusztá­hoz. Takács Zsuzsa Fotó: Kapfinger András Szennyvíztisztítási program Wallner József (jobbról) és Lacza István A „kísértetkastély”

Next

/
Oldalképek
Tartalom