Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

A ‘NÉPÚJSÁG

1985. december 14.

A kisebb településeken dolgozó fodrászok, fényképészek közül sokan már több mint tíz éve dolgoznak gebines rendszerben a Tolna Megyei Szolgáltatóipari Szövetkezetnél. Az új szervezeti formák megalakításáról szóló minisztertanácsi rendelet 1980-ban jelent meg, ezt követően elsőként 1982-ben vált ki a tolnai Elektromos kisszövetkezet — ez a szervezeti forma bevált, a kisszövetkezet nyereséges.

Az úgynevezett személyi szolgáltatás, a fodrászat, a manikür, a pedikűr, a kozmetika és a fotózás a szövetkezetben az elmúlt évet egymillió forint veszteséggel zárta. Ennek az volt az oka, hogy a költségek folyamatosan emelkedtek, s az árakat csak novemberben emelték, így aztán ki kellett választani azt a megoldást, ami a szövetkezet egészének és az ott dolgozóknak egyaránt megfelel. Merthogy 1982 és 1984 között több mint kétszázan dolgoztak gebines rendszerben, úgy döntöttek, hogy ezt a rendszert vezetik be. Pálinkás Istvánnal, a szövetkezet elnökével beszélgettünk az eddigi tapasztalatokról.

— Szövetkezetünkben a gebines rendszer 373 dolgozót érint. A kisebb boltokban ez a módszer nem okozott gondot, hisz itt alacsonyak az üzemelési költségek. A legtöbb probléma a többszemélyes nagy szolgáltatóházaknál adódott, ott, ahol rendkívül magasak az üzemelési költségek és a bérleti díjak. A dombóvári szolgáltlatőházban például harmincán dolgoznak, tehát harminc részre kellett szétosztani a rezsiköltséget.

— Az egy dolgozóra jutó

rezsiköltséget minek az alapján számították ki?

— Az előző, tehát az 1984. évi víz, villany és központi fűtés költségeit aszerint határoztuk meg, hogy mennyi volt a szolgáltatást végző dolgozó 1984. évi árbevétele. Az árbevétel rendkívül széles skálán mozgott: 30—40 ezer forinttól 220 ezer forintig terjedt, de az ipari szolgáltatóknál a bevétel elérte a 400 ezer forintot is. A rezsiköltségeket most évi 10 ezer forinttól 30 ezer forintig állapítottuk meg.

— Minden dolgozóval megkötötték a gebines szerződést?

— Nem, például a szekszárdi elektrokozmetika hat dolgozója nem kötött gebines szerződést, mert magasnak tartották a rezsiköltséget. A rezsiköltség magas, ugyanakkor az éves bevétel 230—240 ezer forintról 180 ezer forintra esett vissza. Nagyon meggondol ja ma valaki, hogy a rendelkezésére álló pénzből mennyit költsön magára, az árakba viszont be kell kalkulálni az üzemelés költségeit. Persze, az is igaz, hogy a gebines rendszerben nem egyikét hónapot, hanem egy teljes évet kell alapul venni, mert hisz például tavasszal, mikor a sapka lekerül a nők fejéről, fodrászhoz mennek, és ilyenkor szilveszter előtt is sok a vendég a kozmetikusnál, a fodrásznál.

— Egy alkalommal ezt mondta: Sohasem lehet veszteséges az, ami a női szépséggel, ápoltsággal kapcsolatos.

— Így is van, a nők szeretnek szépek, csinosak lenni, adnak a frizurájukra, s

a kozmetikusíhoz is elmennek. Úgy tapasztalom, hogy az emelkedő árak ellenére is „kigazdálkodjak” azt a pénzt, amit magukra költenek.

— A gebines rendszerre való áttérés következtében változtak az árak is?

— Éppen amiatt alakítottuk ki a gébinrendszert, hogy ne emelkedjenek ugrásszerűen a szolgáltatás árai. A veszteséget ugyanis áremeléssel nem lehet kompenzálni, ha nem mennek be a vevők az üzletbe, nincs

bevétel sem. Ezenkívül ez év január elsejétől — noha nem váltunk kisszövetkezetté — a kisszövetkezeteknek megfelelő bruttójövedelem-sza- bályozás van érvényben. Ez főleg az adózásban jelent kedvezményt. Úgy számolunk, hogy a személyi szolgáltatás tavalyi 1 millió forint veszteségével szemben idén elérjük a 3,5 milliós nyereséget, ami szolgáltatást végző szövetkezetnél nagy összegnek számít. Ilyen nyereséget akkor sem értünk el, amikor még dotálták a szolgáltatást.

— A rezsiköltségek nyilván tartalmazzák a központi irodai apparátus költségeit is ...

— Igen, éppen ezért jó néhány, nem a termelésben dolgozó embert kénytelenek voltunk elküldeni. Hiat helyett három statisztikust, öt helyett két számviteli dolgozót alkalmazunk, s a műszaki állományban sem heten, hanem négyen dolgoznak. Az 500 dolgozóból csupán 43 a nem fizikaiak száma, ami országos viszonylatban is kiemelkedően alacsony, 7,5 százalék. Négy teher- és személygépkocsit eladtunk, megszigorítottuk az anyag- gazdálkodást úgy, hogy a szükséges alapanyagokból nem kevesebb fogy, hanem okszerűen használják fel azokat. Mérleget nem kell negyedévenként, hanem

évente csinálni, ötven százalékkal csökkent a statisztikai jelentési kötelezettségünk, s nem kell kalkulálnunk, hisz ezt a munkát elvégzik döntő részben miaguk a dolgozók. A szerződésünk szerint a rezsiköltség 5—15 százalékával járulnak hozzá a dolgozók a szövetkezet általános költségeihez.

— Most, hogy az üzemeltetéssel kapcsolatos kiadásokat a dolgozó fizeti, nyilván nem kell takarékossági intézkedéseket hozni.

— Valóban így van. Ott, ahol korábban olajjal fűtöttek, áttértek a széntüzelésre, 50 olajkályhát adtunk el eddig. Jobban vigyáznak az eszközeikre, és így csökken a karibán tartásra fordított összeg.

— Az alapanyag-ellátás milyen rendszerben történik?

— Az alapanyagokat központilag biztosítjuk, a szövetkezettel szerződésben álló dolgozók nagykereskedelmi áron kapják meg az alapanyagot, ami így lényegesen olcsóbb, mintha magánkereskedőtől vásárolnák. Sajnos, főleg a vegyi anyagoknál akadozik az ellátás, esetenként ütemtelen a szállítás, s előfordul, hogy nem kapunk például sampont. Az anyagbeszerző hetente utazik Budapestre, de nem biztos, hogy el is hozza a szükséges anyagokat, alkatrészeiket. Kéthetente gebines napot tartunk, ekkor a raktárban nagykeráron kaphatják meg dolgozóink a szükséges anyagokat.

— Mi képzi a gebinesek nyugdíjának alapját?

— Mint az iparágiján mindenütt, a nyugdíj alapja a szerződésben szereplő eszmei bér. Ez 2000-től 6000 forintig terjed. Az, hogy milyen bérre kötnék szerződést, a dolgozókon múlik, de az a tapasztalat, hogy a nyugdíj eszmei bérvonzata a nyugdíj előtti években emelkedik.

— Az egyik fodrásznő a következőképpen fogalmazott, mikor a gebines rendszerről faggattam: soha rosszabb ne legyen. A fodrászok öt hónapja gebinesek, mi az Önök tapasztalata?

— Erre csak azt tudom mondani, hogy egyetlen dolgozó sem bontotta még fel a szerződést, tehát megtalálták a számításukat. Ügy látjuk, hogy a gebines rendszer bevált, jobb mini a soros elszámolás, legfőképp annak, aki egyenletesen dolgozik, állandóan figyeli, hogyan alakulnak a költségei, udvariasan, előzékenyen fogadja a vendégeit.

D. ,V. iM.

Lestyán, kereskedelmi tolmács korán reggel talpon volt. Üti élményei szólították a sűrűn teleírt blokkfüzethez. De izgaitta más egyéb is. A napló — így magyrázta Évának, a feleségének — az a műfaj, amikor az ember önmagával elbeszélget. De mosit válaszolnia'kell egy legbelső ellenőrzés fejrázásaira. Régebbi elszámolatlan ügyét kellett önmagával tisztázni, elnémítani azt a nem kívánt feddő hangot. A szemközti dombhajlat szálegyenes ciprusai, terebélylombú pienái megborzolták a bőrét friss lélegzésükkel. Az is léhet, hogy a zegzugos utcákon és sikátorokon érkező tengeráramlás. A lapadi dombok mögül kell előbújni a napnak. Csaknem átfetsző-rózsa- színűek voltak a tárgyak, a változó égbolt oldott színeit mutálták. Egy-két koránkelő vagy éjszakai lump mozgott az elhagyott utákon. A kellemes egyedüllét, az ébredezőnyújtózó város látványa, a dombról ideküldött fűszeres légáramlás — akár egy illatos női legyezőről — csalta elő Lestyán íráskedvét. Egy lány napégett, finom arca jelenít meg az ablak négyszögében. Valószerűtlenül nőtt, élesedett, majd halványodott ez az arcmás, átható, igéző tekintetével. A lányhoz kötődő érzelmi válsága rég nem nyugtalanította. Híre-nyoma sincs varázsának. Széfkergették, kimosták egy nap az új benyomások a lány sértődött, ideges vonásait. Miért tért vissza éppen most?

Lesltyán összekoccant a feleségével este. Jelentéktelen, csip-csup ügy volt, de Évát hangos kifákadásr'a ingerelte. Nem ismert rá, langyos és tárgyilagos volt idáig, csaknem kedélytelen. Most hanyatt fekszik az ágyon,, nyitott szemmel, fagyosan hallgat.

A férfi nem mozdult el az ablakból. Fé'lszájjiail dobta felé a szavakat:

— Tudnám legalább, miért haragszol? Nem adtam rá okot.

A tegnapi kérdőre vonó, s éppen a lényegre tapintó szavak pattogtak a fülében:

— KI az a nő, akibe beleszédültél ?

Hogyan? Éva tud erről a pókhálós estéről? Raffinált fogásokkal — a készenlét permanens feszültségével — bújt ki a felelőssége álál. Kodkázat nélkül akarta megtartani az asszonyt. A hitvesi önérzet tabu. Most, két év után dobja szemére könnyelműségét? Visszafordult az ablákból.

— Hát tudtad?

— Igenis, tudtam.

— Elmúlt — válaszolta a férfi. — Én szakítottam. Lehúztam a vasfüggönyt. Kérlek, ne emlegesd. Jelentéktelen ügy volt.

Az asszony túlfeszített izgalma csapott felé.

— Jelentéktelen ügy? Néked. Engem megaláztál. Odébbrúgtál az ütadból. Törődtél azzál, hogy bennem mit zúzol össze? A legkisebb gondod volt az én önérzetem. Hiába alokoskodtál!

Lesltyán nem szépített semmit. Túl kényelmes volt hozzá.

— Hallgattál idáig. Miiért nem szóltál idejében? Elbagatellizáltad. Tudtad, hogy hamarosan Vége.---------------------------------------------------------!-----------------------------K

onOk állhatatossággal nézett erre a fölényes, sértően gunyoros arcra.

— Vártam, miire határozod el magad. Továbbmégy, vagy maradsz. Nem akartam kerékkötőd lenni.

A férfi taktikát változtatott. Ködösítenie kell. Ez a legcélszerűbb lépés.

— És mire alapoztad gyerekes gyanakvásaidat? Asz- szonyi agyrém. Nem volt bizonyítékod.

— Kézzelfogható bizonyítékom nem volt. Elég volt annyi, hogy megváltoztál. Vadonatúj szokásokat vettél fel. Beléd bújt az ördög. Rohantál, mlint akit hátulról ütlegelnek. Le ne késs egy fontos üzleti bemutatót, vagy szakmai előadást. Kéznél voLták a mentségeid. Korábban hanyag voltál, pontatlanabb.

Emmám

Fiatal leány képe Dubrovnikben!

— Ennyi elég volt, hogy másféle utaimra következtess. Zseniális Okfejtések, nem gondolod? — Jó adag lekicsinylés volt a férfi hangjában.

Az asszony továbbfűzte korábbi emlékéit.

— Tapasztaltam más egyebeket is. Körülményesen, gondosabban öltözködtél. A jampecos ingeid, a nyakkendőid! A feleség fölfigyel az ilyesmire. Nevetnivaló volt a te korodban. A választékos arcvlizek és pacsulik. Hiába erőlködtél. Nem kellettél annak a nőnek.

A vágás elevenbe tálát. Éva még ezt is tudja? De honnan? Megsejtés? Véletlen ráhibázás? Vaktában védekezik. Meggyőződés nélkül.

— Ezt meg honnian veszed, nagyokos? Megbuktam, te szerinted. De hát miért Cirkuszolsz, ha kútba esett a próbálkozás?

— Kísérleteztél. A csiálás nem rajtad múlott. Mellednek szegezték a kérdést: széna vagy szalma. Gyáva voltál te akkor is. Nem ugrottál ismeretlen vízbe. Az a nő belátta, hogy nem számíthat rád. Lelécelt. Felejteni akartál. Ezért javasoltad Dulbrovniikot.

De ezek már feltevések voltak. Elkeseredése hajtotta túlzásokba. Lestyán fékezte magát. Biztatóbb fedezékbe vonult.

— Nyakatokért észjárás. Visszájára fordítod békítő gesztusomat. Hosszú hónapokon át kínlódtunk. Te elhúzódtál. Azt hittem, a külföldi utazás segít.

— Tévedtél. Elég lett volna két hét erre a luxlsnya- ralásra. Erősítgetted, négy hét kell, vagy hat, hogy egyenesbe jöjjön minden. Gyűjtötted rá a pénzt. Csalódtál mégis. Nem találtad meg, amit eldobtál, elvesztegettél. Megtépázott férfilhiúságod ösztönzött, hogy ne veszíts el, legalább engem, és visszatérjek hozzád.

Lestyán föl-alá imbolygott a keskeny szobában, hangosan gondolkodott.

— Nem azért jöttem ide, hogy kibékítselek. Fejgörcsökre panaszkodtál, álmatlanságra. Nem árultad el, hogy sértett vagy, gyötrődsz. Én régen leírtam ezt a jelentéktelen ügyet, apró félrelépést. Nem volt nehéz. Túl vagyok rajta.

Az asszony fölült az ágyán. Indulatos volt. összerántotta mellén a hálókabátot.

— Hazudsz! Vergődtél, mint egy sebesült állat. Láttam. Ne próbálj félrevezetni! Egészen kis alkalom kellett, emlékeztető jelzés, hogy visszazúhanj rossz közérzetedbe. Nem tudod lerázni.

— Beszélj világosam mire célzói?

— Mint tegnap a Rektor-palota kiállítótermében.

— A festményeket nézegettük, neked is tetszettek a

képek.

— Igen. De te nem tudtál elszakadni egyik Franz Halz-kép látványától. Elfeledkezve magadról bámultad azt a leányportrét. Megérintettem többször is a karod, de te nem tudtad otthagyni, kitartottál. Visszatértél oda, újból és újból. Egy nevet is firkáltál a blokkfüzetbe.

Türelmetlen mozdulatot tett a férfi.

— A nevet is elolvastad? Gyanakodtál, persze.

— Egészen véletlenül pillantottam oda. Egy női nevet írtál: Angelika. A naptárodban is ez a név állt, telefonszámmal együtt. Találtam egy dedikált könyvet is, amit neked szánt: Geraldy verseskönyvét. — Kurtán fölnevetett: — Jelentéktelen, apró epizód volt, ugye ezt mondtad?

önuralmát elveszítve kiáltott az asszonyra:

— Megzavarodtál! őrültségeket mondasz! Elviszlek egy idegorvodhoz.

— Ne fáradj vele, Endre. Sohase tudtad elviselni az igazságot. Lekezeltél. Pedig vagyak annyi, ,mlint te, embernek is. Most már én akarok véget vetni ennek a kettős játékodnak. Holnap elutazok, és beadom a válókere- setet. Ne, ne mondj semmit. így határoztam.

A férfi bizonytalanul nyúlt az asszony karja után. De lefejtette kezét az asszony, és elhúzódott. Látni se akarta. A tapéta blikkfangos mintáit nézegette.

Lestyán az ablakhoz lépett. Nehéz köd ereszkedett a lapadi hegyhátra. Kúszott alább és alább. Végül betakarta a közeli tárgyakat is.

Az asszony már fölkelt, mélyen behajolt az ovális tükörbe.

Délelőtti műszak iá szekszárdi központi fodrászatban

Gebines szolgáltatás

Umi a női szépséggel kapcsolatos, nem lehet veszteséges