Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

A ‘NÉPÚJSÁG 1985. december 14. A kisebb településeken dolgozó fodrászok, fényképé­szek közül sokan már több mint tíz éve dolgoznak ge­bines rendszerben a Tolna Megyei Szolgáltatóipari Szö­vetkezetnél. Az új szervezeti formák megalakításáról szó­ló minisztertanácsi rendelet 1980-ban jelent meg, ezt kö­vetően elsőként 1982-ben vált ki a tolnai Elektromos kisszövetkezet — ez a szer­vezeti forma bevált, a kis­szövetkezet nyereséges. Az úgynevezett személyi szolgáltatás, a fodrászat, a manikür, a pedikűr, a koz­metika és a fotózás a szö­vetkezetben az elmúlt évet egymillió forint veszteséggel zárta. Ennek az volt az oka, hogy a költségek folyamato­san emelkedtek, s az árakat csak novemberben emelték, így aztán ki kellett válasz­tani azt a megoldást, ami a szövetkezet egészének és az ott dolgozóknak egyaránt megfelel. Merthogy 1982 és 1984 között több mint két­százan dolgoztak gebines rendszerben, úgy döntöttek, hogy ezt a rendszert vezetik be. Pálinkás Istvánnal, a szövetkezet elnökével be­szélgettünk az eddigi tapasz­talatokról. — Szövetkezetünkben a gebines rendszer 373 dolgo­zót érint. A kisebb boltok­ban ez a módszer nem oko­zott gondot, hisz itt alacso­nyak az üzemelési költsé­gek. A legtöbb probléma a többszemélyes nagy szolgál­tatóházaknál adódott, ott, ahol rendkívül magasak az üzemelési költségek és a bér­leti díjak. A dombóvári szolgáltlatőházban például harmincán dolgoznak, tehát harminc részre kellett szét­osztani a rezsiköltséget. — Az egy dolgozóra jutó rezsiköltséget minek az alap­ján számították ki? — Az előző, tehát az 1984. évi víz, villany és központi fűtés költségeit aszerint ha­tároztuk meg, hogy mennyi volt a szolgáltatást végző dolgozó 1984. évi árbevétele. Az árbevétel rendkívül szé­les skálán mozgott: 30—40 ezer forinttól 220 ezer fo­rintig terjedt, de az ipari szolgáltatóknál a bevétel el­érte a 400 ezer forintot is. A rezsiköltségeket most évi 10 ezer forinttól 30 ezer forintig állapítottuk meg. — Minden dolgozóval megkötötték a gebines szer­ződést? — Nem, például a szek­szárdi elektrokozmetika hat dolgozója nem kötött gebi­nes szerződést, mert magas­nak tartották a rezsiköltsé­get. A rezsiköltség magas, ugyanakkor az éves bevétel 230—240 ezer forintról 180 ezer forintra esett vissza. Nagyon meggondol ja ma va­laki, hogy a rendelkezésére álló pénzből mennyit költ­sön magára, az árakba vi­szont be kell kalkulálni az üzemelés költségeit. Persze, az is igaz, hogy a gebines rendszerben nem egyikét hó­napot, hanem egy teljes évet kell alapul venni, mert hisz például tavasszal, mikor a sapka lekerül a nők fejéről, fodrászhoz mennek, és ilyen­kor szilveszter előtt is sok a vendég a kozmetikusnál, a fodrásznál. — Egy alkalommal ezt mondta: Sohasem lehet vesz­teséges az, ami a női szép­séggel, ápoltsággal kapcsola­tos. — Így is van, a nők sze­retnek szépek, csinosak len­ni, adnak a frizurájukra, s a kozmetikusíhoz is elmen­nek. Úgy tapasztalom, hogy az emelkedő árak ellenére is „kigazdálkodjak” azt a pénzt, amit magukra költenek. — A gebines rendszerre való áttérés következtében változtak az árak is? — Éppen amiatt alakítot­tuk ki a gébinrendszert, hogy ne emelkedjenek ug­rásszerűen a szolgáltatás árai. A veszteséget ugyanis áremeléssel nem lehet kom­penzálni, ha nem mennek be a vevők az üzletbe, nincs bevétel sem. Ezenkívül ez év január elsejétől — noha nem váltunk kisszövetkezetté — a kisszövetkezeteknek meg­felelő bruttójövedelem-sza- bályozás van érvényben. Ez főleg az adózásban jelent kedvezményt. Úgy számo­lunk, hogy a személyi szol­gáltatás tavalyi 1 millió fo­rint veszteségével szemben idén elérjük a 3,5 milliós nyereséget, ami szolgáltatást végző szövetkezetnél nagy összegnek számít. Ilyen nye­reséget akkor sem értünk el, amikor még dotálták a szol­gáltatást. — A rezsiköltségek nyil­ván tartalmazzák a központi irodai apparátus költségeit is ... — Igen, éppen ezért jó né­hány, nem a termelésben dolgozó embert kénytelenek voltunk elküldeni. Hiat he­lyett három statisztikust, öt helyett két számviteli dolgo­zót alkalmazunk, s a műsza­ki állományban sem heten, hanem négyen dolgoznak. Az 500 dolgozóból csupán 43 a nem fizikaiak száma, ami országos viszonylatban is ki­emelkedően alacsony, 7,5 százalék. Négy teher- és személygépkocsit eladtunk, megszigorítottuk az anyag- gazdálkodást úgy, hogy a szükséges alapanyagokból nem kevesebb fogy, hanem okszerűen használják fel azokat. Mérleget nem kell negyedévenként, hanem évente csinálni, ötven szá­zalékkal csökkent a statisz­tikai jelentési kötelezettsé­günk, s nem kell kalkulál­nunk, hisz ezt a munkát el­végzik döntő részben miaguk a dolgozók. A szerződésünk szerint a rezsiköltség 5—15 százalékával járulnak hozzá a dolgozók a szövetkezet ál­talános költségeihez. — Most, hogy az üzemel­tetéssel kapcsolatos kiadáso­kat a dolgozó fizeti, nyilván nem kell takarékossági in­tézkedéseket hozni. — Valóban így van. Ott, ahol korábban olajjal fűtöt­tek, áttértek a széntüzelésre, 50 olajkályhát adtunk el ed­dig. Jobban vigyáznak az eszközeikre, és így csökken a karibán tartásra fordított összeg. — Az alapanyag-ellátás mi­lyen rendszerben történik? — Az alapanyagokat köz­pontilag biztosítjuk, a szö­vetkezettel szerződésben álló dolgozók nagykereskedelmi áron kapják meg az alap­anyagot, ami így lényegesen olcsóbb, mintha magánke­reskedőtől vásárolnák. Saj­nos, főleg a vegyi anyagok­nál akadozik az ellátás, ese­tenként ütemtelen a szállí­tás, s előfordul, hogy nem kapunk például sampont. Az anyagbeszerző hetente utazik Budapestre, de nem biztos, hogy el is hozza a szükséges anyagokat, alkat­részeiket. Kéthetente gebines napot tartunk, ekkor a rak­tárban nagykeráron kaphat­ják meg dolgozóink a szük­séges anyagokat. — Mi képzi a gebinesek nyugdíjának alapját? — Mint az iparágiján min­denütt, a nyugdíj alapja a szerződésben szereplő eszmei bér. Ez 2000-től 6000 forintig terjed. Az, hogy milyen bér­re kötnék szerződést, a dol­gozókon múlik, de az a ta­pasztalat, hogy a nyugdíj eszmei bérvonzata a nyugdíj előtti években emelkedik. — Az egyik fodrásznő a következőképpen fogalma­zott, mikor a gebines rend­szerről faggattam: soha rosszabb ne legyen. A fodrá­szok öt hónapja gebinesek, mi az Önök tapasztalata? — Erre csak azt tudom mondani, hogy egyetlen dol­gozó sem bontotta még fel a szerződést, tehát megtalálták a számításukat. Ügy látjuk, hogy a gebines rendszer be­vált, jobb mini a soros el­számolás, legfőképp annak, aki egyenletesen dolgozik, állandóan figyeli, hogyan alakulnak a költségei, udva­riasan, előzékenyen fogadja a vendégeit. D. ,V. iM. Lestyán, kereskedelmi tolmács korán reggel talpon volt. Üti élményei szólították a sűrűn teleírt blokkfüzet­hez. De izgaitta más egyéb is. A napló — így magyrázta Évának, a feleségének — az a műfaj, amikor az ember önmagával elbeszélget. De mosit válaszolnia'kell egy leg­belső ellenőrzés fejrázásaira. Régebbi elszámolatlan ügyét kellett önmagával tisztázni, elnémítani azt a nem kívánt feddő hangot. A szemközti dombhajlat szálegyenes cip­rusai, terebélylombú pienái megborzolták a bőrét friss lélegzésükkel. Az is léhet, hogy a zegzugos utcákon és sikátorokon érkező tengeráramlás. A lapadi dombok mögül kell előbújni a napnak. Csaknem átfetsző-rózsa- színűek voltak a tárgyak, a változó égbolt oldott színeit mutálták. Egy-két koránkelő vagy éjszakai lump mozgott az elhagyott utákon. A kellemes egyedüllét, az ébredező­nyújtózó város látványa, a dombról ideküldött fűszeres légáramlás — akár egy illatos női legyezőről — csalta elő Lestyán íráskedvét. Egy lány napégett, finom arca jelenít meg az ablak négyszögében. Valószerűtlenül nőtt, élesedett, majd halványodott ez az arcmás, átható, igéző tekintetével. A lányhoz kötődő érzelmi válsága rég nem nyugtalanította. Híre-nyoma sincs varázsának. Széfker­gették, kimosták egy nap az új benyomások a lány sér­tődött, ideges vonásait. Miért tért vissza éppen most? Lesltyán összekoccant a feleségével este. Jelentéktelen, csip-csup ügy volt, de Évát hangos kifákadásr'a ingerelte. Nem ismert rá, langyos és tárgyilagos volt idáig, csak­nem kedélytelen. Most hanyatt fekszik az ágyon,, nyitott szemmel, fagyosan hallgat. A férfi nem mozdult el az ablakból. Fé'lszájjiail dobta felé a szavakat: — Tudnám legalább, miért haragszol? Nem adtam rá okot. A tegnapi kérdőre vonó, s éppen a lényegre tapintó szavak pattogtak a fülében: — KI az a nő, akibe beleszédültél ? Hogyan? Éva tud erről a pókhálós estéről? Raffinált fogásokkal — a készenlét permanens feszültségével — bújt ki a felelőssége álál. Kodkázat nélkül akarta meg­tartani az asszonyt. A hitvesi önérzet tabu. Most, két év után dobja szemére könnyelműségét? Visszafordult az ablákból. — Hát tudtad? — Igenis, tudtam. — Elmúlt — válaszolta a férfi. — Én szakítottam. Le­húztam a vasfüggönyt. Kérlek, ne emlegesd. Jelenték­telen ügy volt. Az asszony túlfeszített izgalma csapott felé. — Jelentéktelen ügy? Néked. Engem megaláztál. Odébbrúgtál az ütadból. Törődtél azzál, hogy bennem mit zúzol össze? A legkisebb gondod volt az én önérze­tem. Hiába alokoskodtál! Lesltyán nem szépített semmit. Túl kényelmes volt hozzá. — Hallgattál idáig. Miiért nem szóltál idejében? Elba­gatellizáltad. Tudtad, hogy hamarosan Vége.---------------------------------------------------------!-----------------------------­K onOk állhatatossággal nézett erre a fölényes, sértően gunyoros arcra. — Vártam, miire határozod el magad. Továbbmégy, vagy maradsz. Nem akartam kerékkötőd lenni. A férfi taktikát változtatott. Ködösítenie kell. Ez a legcélszerűbb lépés. — És mire alapoztad gyerekes gyanakvásaidat? Asz- szonyi agyrém. Nem volt bizonyítékod. — Kézzelfogható bizonyítékom nem volt. Elég volt annyi, hogy megváltoztál. Vadonatúj szokásokat vettél fel. Beléd bújt az ördög. Rohantál, mlint akit hátulról ütlegelnek. Le ne késs egy fontos üzleti bemutatót, vagy szakmai előadást. Kéznél voLták a mentségeid. Koráb­ban hanyag voltál, pontatlanabb. Emmám Fiatal leány képe Dubrovnikben! — Ennyi elég volt, hogy másféle utaimra következ­tess. Zseniális Okfejtések, nem gondolod? — Jó adag le­kicsinylés volt a férfi hangjában. Az asszony továbbfűzte korábbi emlékéit. — Tapasztaltam más egyebeket is. Körülményesen, gondosabban öltözködtél. A jampecos ingeid, a nyakken­dőid! A feleség fölfigyel az ilyesmire. Nevetnivaló volt a te korodban. A választékos arcvlizek és pacsulik. Hiába erőlködtél. Nem kellettél annak a nőnek. A vágás elevenbe tálát. Éva még ezt is tudja? De honnan? Megsejtés? Véletlen ráhibázás? Vaktában vé­dekezik. Meggyőződés nélkül. — Ezt meg honnian veszed, nagyokos? Megbuktam, te szerinted. De hát miért Cirkuszolsz, ha kútba esett a pró­bálkozás? — Kísérleteztél. A csiálás nem rajtad múlott. Melled­nek szegezték a kérdést: széna vagy szalma. Gyáva vol­tál te akkor is. Nem ugrottál ismeretlen vízbe. Az a nő belátta, hogy nem számíthat rád. Lelécelt. Felejteni akar­tál. Ezért javasoltad Dulbrovniikot. De ezek már feltevések voltak. Elkeseredése hajtotta túlzásokba. Lestyán fékezte magát. Biztatóbb fedezékbe vonult. — Nyakatokért észjárás. Visszájára fordítod békítő gesztusomat. Hosszú hónapokon át kínlódtunk. Te elhú­zódtál. Azt hittem, a külföldi utazás segít. — Tévedtél. Elég lett volna két hét erre a luxlsnya- ralásra. Erősítgetted, négy hét kell, vagy hat, hogy egye­nesbe jöjjön minden. Gyűjtötted rá a pénzt. Csalódtál mégis. Nem találtad meg, amit eldobtál, elvesztegettél. Megtépázott férfilhiúságod ösztönzött, hogy ne veszíts el, legalább engem, és visszatérjek hozzád. Lestyán föl-alá imbolygott a keskeny szobában, han­gosan gondolkodott. — Nem azért jöttem ide, hogy kibékítselek. Fejgör­csökre panaszkodtál, álmatlanságra. Nem árultad el, hogy sértett vagy, gyötrődsz. Én régen leírtam ezt a jelenték­telen ügyet, apró félrelépést. Nem volt nehéz. Túl va­gyok rajta. Az asszony fölült az ágyán. Indulatos volt. összerán­totta mellén a hálókabátot. — Hazudsz! Vergődtél, mint egy sebesült állat. Lát­tam. Ne próbálj félrevezetni! Egészen kis alkalom kel­lett, emlékeztető jelzés, hogy visszazúhanj rossz közér­zetedbe. Nem tudod lerázni. — Beszélj világosam mire célzói? — Mint tegnap a Rektor-palota kiállítótermében. — A festményeket nézegettük, neked is tetszettek a képek. — Igen. De te nem tudtál elszakadni egyik Franz Halz-kép látványától. Elfeledkezve magadról bámultad azt a leányportrét. Megérintettem többször is a karod, de te nem tudtad otthagyni, kitartottál. Visszatértél oda, újból és újból. Egy nevet is firkáltál a blokkfüzetbe. Türelmetlen mozdulatot tett a férfi. — A nevet is elolvastad? Gyanakodtál, persze. — Egészen véletlenül pillantottam oda. Egy női nevet írtál: Angelika. A naptárodban is ez a név állt, telefon­számmal együtt. Találtam egy dedikált könyvet is, amit neked szánt: Geraldy verseskönyvét. — Kurtán fölneve­tett: — Jelentéktelen, apró epizód volt, ugye ezt mond­tad? önuralmát elveszítve kiáltott az asszonyra: — Megzavarodtál! őrültségeket mondasz! Elviszlek egy idegorvodhoz. — Ne fáradj vele, Endre. Sohase tudtad elviselni az igazságot. Lekezeltél. Pedig vagyak annyi, ,mlint te, em­bernek is. Most már én akarok véget vetni ennek a ket­tős játékodnak. Holnap elutazok, és beadom a válókere- setet. Ne, ne mondj semmit. így határoztam. A férfi bizonytalanul nyúlt az asszony karja után. De lefejtette kezét az asszony, és elhúzódott. Látni se akar­ta. A tapéta blikkfangos mintáit nézegette. Lestyán az ablakhoz lépett. Nehéz köd ereszkedett a lapadi hegyhátra. Kúszott alább és alább. Végül beta­karta a közeli tárgyakat is. Az asszony már fölkelt, mélyen behajolt az ovális tü­körbe. Délelőtti műszak iá szekszárdi központi fodrászatban Gebines szolgáltatás Umi a női szépséggel kapcsolatos, nem lehet veszteséges

Next

/
Oldalképek
Tartalom