Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-14 / 293. szám
1985. december 14. NÉPÚJSÁG 5 Egy év alatt tíz és fél milliós kár Vezetői és társadalmi ellenőrzés A téma ez esetben szó szerint az utcán hever, és nem is kell hozzá újságírói szem, hogy az emberek észrevegyék és esetenként fel is háborodjanak azon, amit az építkezések környékén tapasztalnak. Az utóbbi időben megszaporodtak az állampolgári jelzések, amelyek aggódást fejeznek ki a társadalmi tulajdon hanyag kezelése miatt. A közvélemény szigorúbb lett. Sokat írunk, beszélünk a népgazdaság nehéz helyzetéről, a szigorú és ugyanakkor észszerű takarékosság szükségességéről, úgy tűnik, ennek most már foganatja van. A lassú szemléletváltozásnak nyilván örülni kell, de ez még kevés, újiabb intézkedésekre is szükség van az élet minden területén. A népi ellenőrzés országos vizsgálatban nézett utána, hogy mi is van .az „utcán heverő” témával, pontosabban szólva, milyen a társadalmi tulajdon védelme az építőiparban. A Tolna megyei tapasztalatok nem térnek el lényegesen az országostól. Nyilván nem vizsgálhattak meg minden céget, de a kiválasztott építőipari vállalat, a költségvetési üzemek és építőipari szövetkezetek jó mintát adták ahhoz, hogy a következtetéseket általánosítani lehet, éppen ezért a tapasztalatokat mások is hasznosíthatják; a szükséges intézkedéseket megtehetik. A vizsgálatban felhasználták a rendőrség korábbi tapasztalatait is. A vizsgálat az alapkérdésből indult el, és ez a működés szabályozásának belső rendszere. Már itt is találtaik hiányosságokat, még többet a végrehajtás és a bizonylati fegyelem terén. Vannak vállalati központok, telephelyek, raktárak, nagyobb és kisebb építkezések, átalakítások. Az építőanyag, a munkafelszerelések és a dolgozók vándorolnak egyik munkaterületről a másikra. Kiderült, hogy a tényleges anyagmozgást nem mindig követik hűen a bizonylatok, vagy az anyagok tényleges mozgásának egyáltalán nem felelnék meg a papírok. Ez nemcsak visszaélésre, pontosan lopásra ad lehetőséget, hanem a gazdálkodást is nehezíti. Sem a vállalat, sem a berúházó nem ellenőrzi kellő mélységben, hogy amit számláztak, azt valójában beépítették-e és ha igen, akkor hova. Szemellenzős magatartás lenne elfeledkezni arról, hogy a panelek kivételével szinte minden anyag beépíthető például családi házba, hétvégi házba, tanyába is. Ezzel semmi egyebet nem akarunk mondani, mint azt, hogy nagy a veszélyeztetettsége ezeknek az anyagoknak. Az őrzés tekintetében is találtunk mulasztást. Az építőanyag-telepeket általában őrzik, nem mondható el ez mindig magáról az építési területről, amelyek vagy be vannak kerítve, vagy nincsenek. Munkaszüneti napokon, hétvégeken még bizonytalanabb az őrzés. Ugyanígy sok kifogásolnivalót találtak a népi ellenőrök a selejtezés területén, a jegyzőkönyvek vagy el sem készültek, vagy ha igen, nem használták a szabványos nyomtatványt. Sajnos, a gyakorlatban nagyon is elképzelhető, hogy ugyanazon a munkaterületen — pontos bizonylati háttér nélkül — vannak bontott anyagok, beépítésre váró új anyagok, szerszámok, védőfelszerelések, sérült vagy éppen megrongált, tehát selejtezésre váró szerelvények festői és áttekinthetetlen rendetlenségben. Célunk nem az, hogy „lerántsuk a leplet” az építőiparban uralkodó állapotokról, hanem éppen az, hogy felhívjuk a figyelmet, hogy ezen a területen milyen fontos a társadalmi tulajdon védelme. Tulajdonképpen nemcsak a vállalati, szövetkezeti vagyonról van szó, hanem mindannyiunkéról, mert egy csomó kár a vállalatnál nem jelentkezik, csak éppen a népgazdaság egészéből, m'indannyiunlk zsebéből hiányzik néhány forint. Nem kis pénzről van szó, és ezek összege még növekszik is. Csak a vizsgált egységeknél két évvel ezelőtt a kár mintegy hétmillió forint volt, 1984-ben már megközelítette a tíz és fél milliót. Az összes káron belül a társadalmi tulajdonnal összefüggő károkozás 59 százalékkal nőtt. Még nagyobb a változás bűncselekmények számának vizsgálatakor, mert ez 1984-ben hatszorosára nőtt az előző évhez viszonyítva, az okozott kár összege a teljesnek 1,5 százaléka. Mi hát akkor a többség? Pénzbüntetés, bírság, kamat, tehát a vállalatok egymásnak okozott kárai. A normán felüli leltárhiányok is selejtkárok, természetes törés-kopás, tönkremenés — aminek gyakran a rossz tárolás az oka —, és a gondatlan munkából adódó rongálások. Nagyon érdekes megvizsgálni, hogy mi térül meg. Kiderül, hogy a bűncselekmények okozta károk nyolcvan százalékát vissza lehet szerezni. Nem ez történik más esetekben, annak ellenére, hogy a vállalati dolgozók által fizetett kártérítések összege majdnem megkétszereződött egy év alatt. Az a baj, hogy nem érvényesítik a fegyelmi felelősségre vonás és a kártérítés jogosítványait. Kötbérek, fekbárek, kocsiállás-pénzekből keletkezett kárük esetében például egyetlen fegyelmi eljárás nem volt. A jelentős összegeket kitevő leltárhiányok kivizsgálásakor is kevés személy ellen indítottak eljárást, emiatt van az, hogy ilyen esetben a kárösszegnek csak alig több mint 2,1 százaléka térül meg.' A selejtkárok az összesnek több mint 11 százalékát képezik, mégsem volt egyetlen felelősségre vonás sem. A munkajog pontosan tartalmazza a fegyelmi és kártérítési kötelezettségeket és jogokat. Nyilvánvalóan következik ebből, hogy a vezetői felelősségefkomolyabban kell venni, számon kell kérni minden szinten azt is, hogy miként vigyáznak a társadalmi tulajdonra. Ezzel együtt rögtön na- gyob lesz az okozott, vagy felelőtlenségből, nemtörődömségből keletkezett kár megtérülése, remélhetően azzal együtt, hogy nagyságrendjük és összegük csökken. Az általános megállapítások és a konkrétan feltárt hiányosságok felszámolásáról a népi ellenőrzés beszámoltatja az érdekelteket-és ellenőrzik is azok végrehajtását. A rendőrség pedig — nemcsak ezen a területen — társadalmi tulajdont védő önkéntes szolgálat megszervezését kezdte meg. CSIZMAGYÁR Van az országban egyetlen hely, ahol „örülnek”, ha gyakran esik az eső. Ez a hely a duna- földvári Földvár Ipari Szövetkezet, az ország legnagyobb gumicsizmagyártója. A földvári csizma ma már országos hírű. Az idén fejezik be azt a tízéves beruházási programot, amely azt szolgálta, hogy a szövetkezet lépést tudjon tartani a csizmafronton. Az évi hétszázezer pár gumicsizma nemcsak esős időben fogy el — mint viccesen mondják Dunaföldváron —, hanem a szárazabb években is, csak akkor nehezebb dolguk van. Természetesen minden évszakhoz, időjáráshoz igazodnak. Közkedvelt termékké fejlesztették a téli meleg gumicsizmát, 15 ezer darabot gyártanak belőle. A jó piaci munkához azonban szükségük van kapcsolatokra is. Dunaföldváron ma már egyre inkább a különleges igényeket kielégítő termékek gyártásával is tudnak foglalkozni. Évek óta nagyon jó a kapcsolatuk a csehszlovák iparral. A csehszlovák cipőipari gépek segítségével 1986-ban már textilfelsőrésszel ellátott gumitalpú cipőket is nagy szériában gyártanak, ami azt jelenti majd, hogy nemcsak „csizmagyár”, hanem „cipőgyár” is lesz Dunaföldváron. GottvalcUKároly képriportja Pontosan 1<ell adagolni az anyagot Nagyüzem la'bélés varróknál Készül ft csizma anyaga, ft fcumi Minőségi ellenőrzés 1Kellékek a „sütővason" Kész a csizma 1 Ihárosi Ibolya
