Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

1985. december J4. Képújság 3 Az üzemi pártvezető»ég tárgyalta Fiatal szakemberek a TOTÉV-nél A Tolna Megyei Tanácsi Építő, és Szerelőipari Válla­lat dolgozóinak mintegy fe­le harmincöt óven aluli. Az arány magasabb a fizikai dolgozóknál. Nem közömbös tehát a vállalat számára, hogy a fiatalok hogy érzik magukat, megtalálják-e szá­mításukat, nemcsak a jelen­bem hanem távlatokban is. A vállalati pártvezetőség tavaly tárgyalta az ifjúság- politikai határozat és az if­júsági törvény végrehajtását, határozatot hozott a tenni­valókról. Ez többek között kimondja, hogy megkülön­böztetett figyelmet kell for­dítani a pályakezdőkre, a fiatal szakmunkásokra, a családalapító fiatalokra, a fiatalok szocialista szellemű nevelésére. Tudatosabban, bátrabban kell építeni a fia­talok tenniakarására, foko. zottabban figyelembe venni észrevételeiket, javaslataikat. A héten ismét ifjúsági té­mával foglalkozott a párt- vezetőség. Azt tekintette át, milyen a fiatal szakemberek vállalati beilleszkedése, el­vándorlásának, kötődésének tanulságai, okai, feltételei. Az adatokból kitűnik, hogy 1981-től 1983-ig nagyarányú volt a fluktuáció, sokan lép­tek ki a vállalattól, ezen be­lül is zömmel fiatalok. A be­lépő kevesebb volt. fiatal is kevesebb jött. Tavaly csök­kent a nagyarányú munka­erőmozgás, sőt, az idén né­mileg növekedett a fiatalok aránya. A helyzet javulása mögött céltudatos munka van. A vállalatnál ma sokkal többet törődnek a fiatalokkal, a pá­lyakezdőkkel, mint a koráb­bi években. Perspektívát je­lent számukra, hogy aki al­kalmas rá, rövid idő alatt vezetővé válhat —• az alsó­szintű vezetők között hat a harminc év alatti (vala­mennyien művezetők) van két középvezető is. Megje­gyezték a vezetőségi ülésen, hogy a vállalat mintegy ká­derképző szervezetnek is te­kinthető, szinte tömegesen kerültek ki innét más válla­latokhoz fiatal vezetők, va­lamennyien az itteninél ma­gasabb beosztásba. Van a megyeszékhelyen olyan vál­lalat, melynek egész „vezér­kara” a TOTÉV-től került oda, az itt nevelődött káde­rek megtalálhatók a vállala­toknál, a tanácsi és társa­dalmi szerveknél, őket nem marasztalták, itt például be­osztott mérnökként dolgozott az, aki másutt vállalati fő­mérnök lett. Eredményes erőfeszítéseket tett és tesz a vállalat a szakmunkás-utánpótlás érde­kében. Köztudomású, hogy az építőipari szakmákért nem nagyon lelkesednek a fiatalok. A vállalat illetéke­sei ellátogatnák az iskolák­ba, bemutatják a vállalat életéről, tevékenységéről ké­szített filmet, kiosztják a tá­jékoztató füzetet. Szívós munka eredménye, hogy az 1983. évihez képest három­negyedével nőtt a beiskolá­zott szakmunkástanulók szá­ma, ami jelenleg 322. Vég­zős tanulójuk 1973-ban 19 volt, az idén 49. Közülük 1983-ban 10 létesített mun­kaviszonyt a vállalattal, az idén 33, a szakmunkásvizsga után. Korábban is gyakorlat volt, hogy a szakmunkásta­nulókkal tanulmányi szerző­dést kötött, részükre társa­dalmi ösztöndíjat fizetett a vállalat. Ez azonban nem bi­zonyult elegendőnek, sokan továbálltak, vállalva az ösz­töndíj visszafizetését is. Ki­derült. nemigen „csábította" őket a vállalatnál maradásra <a kategória alsó határának megfelelő bér. Ma a kezdő szakmunkások bérezése az átlagosan 30°/o-kal emelt al­só bérhatárról indul, utána is a bérfejlesztésből a válla­lati átlagnak megfelelően ré­szesülnek. Köti őket a válla­lathoz az a gyakorlat is, hogy már harmadéves tanu­lóként tagjaivá válnak vala­melyik szocialista brigádnak, nevelésük, szakmai képzésük kiemelt — és az értékelés­nél figyelembe vett — pont­ja a brigádvállalásnak. Vizs­ga után pár nappal, azután, hogy munkába léptek, a KISZ-alapszervezet összehív­ja őket baráti beszélgetésre, mondják el tapasztalataikat, véleményüket, kívánságai kát. A fiatal pályakezdő mű­szaki és adminisztratív dol­gozók nevelése, a gyakorlati tudnivalók megismertetése munkahelyi vezetőjükre van bízva, akiknek minősítésénél figyelembe veszik, hogy ho­gyan foglalkoznak a rájuk bízott fiatal ókkal, A fiatalok többsége példamutatóan megállja a helyét, ez tükrö­ződik bérezésüknél is. A fel­sőfokú végzettségű — 3—8 éves gyakorlati idővel ren­delkező — alkalmozott „bér­beállási szintje” (alapbérük hol helyezkedik el a bérka­tegória alsó és felső határa között) 61,9° o, jóval maga­sabb a vállalati átlagnál. A fiatal házasak család­alapítási gondjainak enyhí­tését, a vállalathoz való kö­tődésüket lakáshoz jutásuk megkönnyítésével is elősegí­ti a vállalat. Sokan kaptak vállalat által épített lakást, 1981 óta 71 harmincöt éven aluli dolgozó kapott összesen 4,2 millió forint támogatást lakásgondjának megoldásá­hoz. Biztosítva van a vállalat­nál a fiatalok sportolási le­hetősége, a szabad idő hasz­nos eltöltéséhez letéti könyv­tár van a központi telepen. Ám a fiatalok zöme vidéki munkahelyen dolgozik, a munkaidőn kívüli kulturális és ismeretterjesztő progra­mokon való részvételük ál­talában nem megoldható. Megállapította a pártveze. tőség, hogy az utóbbi időben sokat tettek a vállalatnál a pályakezdő szakemberek be­illeszkedése, kötődése érde­kében. A fiatalok zöme be­csülettel helytáll és ennek megfelelően elismerésben, megbecsülésben részesül. Vannak azonban, akiket na­gyobb önállóságra, felelős, ségérzetre kell nevelni. Erre néha a szóbeli ráhatás nem elég. Bár a fiatalok bérezése terén történt előrelépés, a jövőben az eddiginél jobban kell differenciálni. Kapja­nak többet azok, akik töb­bet, jobban dolgoznak, fele­lősséggel végzik munkájukat. Továbbra is törekedni kell a pályakezdők beilleszkedé­sének segítésére. J. J. Gázüzemű vízmelegítő, új technológiával Hazánkban egyre több lakást építenek, újítanak fel. Ehhez nyújt segítséget a Csősze­relőipari Vállalat kémény nélküli gázbojleré. amclj minden gázzal ellátott lakásban a csőhálózat bővítése nélkül, utólag Is felszerelhető. A vállalat kőbányai telephelyén az idén mintegy 1200 darab 125 literes bojlert készítettek a hazai igények kielégí­tésére. ÜIMsMl HÍRRE Egy-egy mondatban arról, mi történt az elmúlt héten a megyében. December 7., szombat: Kiváló lapter­jesztőket tüntettek ki. A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke köszön­tötte az újságírókat a magyar sajtó nap­ján. December 9., hétfő: Tavaszt idéző tél­ben sokan keresték fel Szekszárdon az Aranykapu-vásárt. Közöltük az új Sió-híd környékének forgalmi rendjét. December 10., kedd: Sárközi Györgyről, a szinte elfeledett, nemes, tiszta emlékű költőről szóltunk kritikai oldalunkban. December 11., szerda: Kép is bizonyítja, hogy a garadna-völgyi pisztrángtelepen megkezdődött a sebespisztrángök fejése. Egyszer talán majd azt is megérjük, hogy Dombodban befejeződik a busák lehalá­szása. December 12., csütörtök: Megírtuk, hogy tavasszal átadják Szekszárdon a tüdőgon­dozó épületét. Tulajdonképpen — hogy stílszerűek legyünk — egy nappal később kellett volna közölnünk a hírt — Luca , napján. December 13., péntek: A megyei párt- bizottság csütörtöki üléséről tudósítottunk, ahol olyan kérdésekről tárgyaltak, me­lyekkel lapunk hasábjain olvasóink a jö­vőben még gyakran találkoznak. Tolna megyei képző- és iparművészek tárlata nyílt Pakson, a Munkásművelődési Köz­pontban. Védjük, amit védeni érdemes Kibontottak egy valamikor — nem tudni miért — befalazott bejáratot a szekszárdi Garay téren. Ezáltal is szebb lesz a városa kép. Pakson is megalakult a városvédő egye­sület. Az ügy érdekességét az adja, hogy éppen a legfiatalabb üzem, az atomerőmű bábáskodik fölötte elsősorban. No, de nem ez a fontos, hanem az, hogy van. Ügy hírlik, a megyeszékhelyen, Szek­szárdon is van már mozgolódás. A városi tanács jelentkezési lapot ad mindenkinek, aki szívügyének tekinti megyénk székhe­lyének szebbítését, jobbítását. Megalakul tehát majd az ősi város egyesülete is. Azért hadd meditáljunk e kérdés fölött. Kétségtelen, hogy voltak időszakok, ami­kor valós értékeket áldoztunk föl a mer­kantilizmus oltárán, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a legtöbbször igenis a megszüntetés volt a célravezető, sem­mint a megőrzés. Az is igaz ugyanakkor, hogy kineveztük szépnek a csúnyát és létrehoztunk lakó­telepeket, amelyekben eltévednek a gye­rekek a kaszárnyái egyformaság miatt. Ez is hiba volt, de szolgáljon mentségünkre, hogy így volt olcsóbb. És végül is, azt még elviselem, ha nem reneszánsz épület­ben lakom, azt viszont nehezen tudnám elviselni, ha egyáltalán nem lenne laká­som. Végül is nem az előbbi eszmefuttatá­sunk a lényeg, hanem az, hogy vigyázzuk értékeinket, hasznos tanácsainkkal segítsük megóvni a szépet. A megyeszékhelyről volt szó az előbb. El kell marasztalni a lassúság miatt, vi­szont dicsérni kell azért, amit a tanács az utóbbi időben tett. Gondoljunk a Béla térre, a Garay térre, a Széchenyi utcára Pedig biztosan olcsóbb lett volna a dózer, hanem így szebb. És a szépség is az élet- színvonal része. Vagy patetikusan: nem­csak kenyérrel él az ember. Fiatat szakemberek a mezőgazdaságban Találkozóról, értekezletről adtunk szá­mot az elmúlt héten. Hadd ne térjünk vissza rá ilyen formában, közelítsünk a témához másik oldalrpl. Mezőgazdaságunk az elmúlt években ugrásszerűen fejlődött. Büszkén szoktuk emlegetni — és nem is alaptalanul —, hogy európai, sót világszínvonalon va- gyünk, egy-két kultúrát tekintve az él­vonalban. Kétségtelen, hogy ehhez jelentősen hoz­zájárult a technikai felszereltség. A mező- gazdaság megkapta az átszervezés után néhány évvel a legmodernebb technikát. Ez nagyon sokat jelentett, de nem min­dent. Bizonyosak lehetünk abban, hogy a technika, a technológia önmagában nem­hogy csodaszer nem lett volna, de még csak jelentős eredményekhez sem vezetett volna. Ami a dolog legfontosabb eleme, ha szabad mondani alfája és ómegája, az idősebb generáció munkaszeretete, böl­csessége, nagy tárgyi ismerete és a fiatal szakemberék özönlése a mezőgazdasági nagyüzemek felé. Igen, ne tessék csodálkozni, özönlése Legalábbis az utóbbi időben. Aki alkotni akart, aki meg akarta mutatná önmagát és bizonyságot tenni alkalmasságáról, az nem ragadt le egy íróasztal mellett vala­mely irodában, hanem nem röstellte föl­húzni a gumicsizmát s ha kellett, bokáig caplatott a sárban, vagy az istállótrágyá­ban. Viszont hozta tudását, műveltségét és azt kamatoztatta a köz javára. Valahol itt van a dolog nyitja és ma­gyarázata. Sajtónap után Megünnepeltük magunkat, de az igazán jóleső érzést az jelentette, hogy mások is megünnepeltek bennünket. Ne tessék fél­reérteni, nem ajnározást kívánunk — nem is kaptunk —, mindcsupán azt, hogy a segíteni akarást tekintsék egyik alapvető célunknak. A jókívánságokat, akár írásban kaptuk, akár szóban hangzottak el, ezúton is meg­köszönjük. Van azonban olyan érzés, miszerint mintha nyomdász barátaink, kollégáink háttérbe szorultak volna. Helyes, hogy a kiváló lapterjesztők kitüntetést kaptak, helyes, hogy újságíró társaink között is van kitüntetett, a nyomdászokról is szól­junk azonban a sajtónap ürügyén. Írhatjuk mi a legszebb szöveget, papírra vethetjük legszebb gondolatainkat, ha nincs aki azt — egyelőre — ólombetűbe öntse, majd oldallá formálja és kinyom­tassa annak rendje és módja szerint, mindhiába minden erőfeszítésünk. Nyomdász barátaink a társaink ebben. Köszöntsük hát őket is a sajtó napján, Gutenberg tisztes utódait. ÜJ Sió-híd és a balesetek Múlt heti összefoglalónkban, meg azóta is már szóltunk az új S'ió-hídról. Nem akarjuk fölmélegíteni a témát, hanem ar­ról ejteni néhány szót, hogy reméljük, az új forgalmi rend a szekszárdi Deltában segít valamelyest a közlekedés biztonsá­gának javításában. Négy „neuralgikus” pontja van közle­kedés szempontjából Szekszárdnak. Egyik a Delta, a másik az újvárosi ABC előtti átjáró, a harmadik a Várközzel szembeni zebra és a negyedik a Béri Balogh utcai iskolával szembeni átjáró. Szinte nem múlik el hét, hogy vala­melyik helyre ne rohanna, szirénázva, a mentőautó. Amúgy sincs minden rendben a közle­kedési morállal, hát még ha ilyen vesze­delmes pontok is kialakulnak a helysé­gekben. Nincs ötletem, nem tudok okos dolgot tanácsolni, csak figyelmeztetünk: legyünk óvatosabbak, legyünk türelme­sebbek, talán az is hoz valami jobbulást. Kihasználták a jó időt Nagytormáson is. Hordják a szerves trágyát az állami gaz­daság földjére. És még néhány megjegyzés Működik az Aranykapu-vásár. Ügy néz ki, hogy nem is rosszul. Hangsúlyozottan „állampártiak” vagyunk, most mégis örü­lünk ennék a vásárnak. Ugyanis hiányt pótol, mondhatnánk lyukat tölt be. így tehát mindenképpen hasznos. Valószínű­leg a magánkereskedők sem fizetnek rá. Az időjárásra nem lehet panaszunk. Az előrejelzések szerint, mire ez az írás nyomdafestéket kap, se lesz sokkal rosz- szabb, mint péntek délelőtt. Ha a fűtés szempontjából nézzük, örülhetünk, hanem az már nem öröm, hogy kezdenek duz­zadni a rügyek egyes gyümölcsfákon. Az ódörögdi pisztrángoknak örülünk, a faddí busák miatt idegesek vagyunk. Majd csak történik valami. így múlt el 1985. 50. hete. LETENYEI GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom