Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

2 KÉPÚJSÁG 1985. december 14. Megkezdődöd a Hazafias Népfront Vili. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) se során ennek tudatában igyekeztünk számot vetni mozgalmunk történetével és eredményeivel, igyekeztünk új és valósághű értékleltárt készíteni ez utóbbi négy év­tized vívmányairól és köze­lebb jutni a nemzettudat, a magyarság és a szocializmus viszonyának a tisztázásához. Arra törekedtünk, hogy a közgondolkodás és a törté­neti tudat alakítását ezen az évfordulón is elsősorban a cselekvés szervezésével, a társadalmi feladatokra való mozgósítással kössük össze, készülve közben erre az ese­ményre, a kongresszusra is. A népfront VIII. kongresz- szusa nagy jelentőségű bel­politikai eseménysorozat fon­tos állomása. Ez a sorozat az MSZMP XIII. kongresszusá­nak meghirdetésével, az ar­ra való felkészüléssel és a pár.tkongreszus megtartásá­val kezdődött. Ehhez kap­csolódott a 40. évforduló megünneplése, benne a Ma­gyar Nemzeti Függetlenségi Front méltatásával. Ezekhez az eseményekhez szorosan kapcsolódva zajlottak le az országgyűlési és a tanácsi választások. A párt XIII. kongresszusa határozatainak minden magyar állampol­gárt érintő javaslatait és céljait a Hazafias Népfront Tanácsa nemzeti program­ként elfogadta és azt a nép­front választási felhívásában nyilvánosságra hozta. Felhívott minden magyar állampolgárt, hogy társadal­munk alkotóerőinek mozgó­sításával, a tartalékok, szunnyadó energiák felszín­re hozásával, az emberi ké­pességek és lehetőségek jobb kihasználásával járuljon hoz­zá a népgazdaság nagyobb ütemű fejlesztéséhez, a szo­ciális biztonság erősítéséhez. Magunkénak valljuk azt a gondolatot, hogy történelmi feladat a szocialista demok­rácia fejlesztése, a demokrá­cia intézményeinek és ezál­tal a dolgozó nép hatalmá­nak kiteljesítése, a szövetsé­gi politika következetes foly­tatása, a társadalom lehető legszélesebb rétegeinek be­vonása a közéletbe, s ezáltal az ország jövőjének alakítá­sába. Iránymutatónak tekint­jük az MSZMP XIII. kong­resszusa határozatának a Hazafias Népfront tevékeny­ségére vonatkozó megállapí­tásait. Kérjük a népfront- mozgalom VIII. kongresszu­sának megerősítő támogatá­sát a fenti célok és feladatok vállalásához! Az országgyű­lési és tanácsi választások azt igazolták, hogy ezeknek a főbb elveknek és céloknak a jegyében lehet jól politi­zálni Magyarországon és csak az ilyen politikának van esélye arra, hogy a tár­sadalom egyetértésével, a közakarattal megegyezően, az állampolgárok és közössé­geik cselekvő együttműködé­sével munkálkodjék hazánk, fejlődésünk és gyarapodá­sunk érdekében. Az 1983-as új választójogi törvény alkalmazása nagy­mértékben hozzájárult a társadalmi aktivitás növeke­déséhez. Ebben fontos sze­repe volt a Hazafias Nép­frontnak. A Hazafias Népfront VII. kongreszusa óta eltelt idő­szak a VI. ötéves népgazda, sági terv időszaka volt. A ciklus legfontosabb gazda­ságpolitikai célja a népgaz­daság egyensúlyi viszonyai­nak javítása volt és egy nö­vekedési szakasz előkészíté­se. Köszönhetjük a közmeg­egyezésnek, a nép és a párt, a nép és a kormány közötti bizalomnak, hogy a dolgozó emberek nem egyszer áldo­zatos helytállása és megérté­se nyomán alapvető terüle­teken — így a külgazdasági egyensúly, a nemzetközi fi­zetőképesség megőrzése, a legfontosabb fogyasztói terü­leteken a kereslet és kínálat egyensúlyának megtartása, a teljes foglalkoztatás, a lét- biztonság és az életkörülmé­nyek megőrzése tekintetében — eredményeket értünk el. 'Ugyanakkor ezekért az ered­ményekért nagy árat kel. lett fizetni. Mégpedig első­Pozsgay Imre (Telefotó.) sorban azt, hogy már hét éve korlátozó-megszorító politi­kát folytatunk, s így a kény- szerűségből visszafogott nö­vekedés miatt a termelés szerkezetének átalakítására és a műszaki fejlesztés felté­teleinek megteremtésére nem kerülhetett sor. A gazdasági egyensúlyt az elosztási viszo­nyok szabályozásával és fő­ként az elosztásban igyekez­tünk megteremteni, ennek fe­szültségeket okozó szociális és szociálpolitikai következmé­nyeivel együtt. Romlott az idős korúak nagy részének helyzete — különösen a nyugdíjak reálértékének csökkenése miatt. A fiatalok számára nehezebbé vált a pályaválasztás és a pálya­kezdés, a családalapítás és az otthonteremtés. Mindez az ifjúság egy részében a távlat- nélküliség és kiúttalanság ér­zését keltette. A gazdasági növekedés le­lassulása, a reálbérek hosz- szú ideig tartó csökkenése, a reáljövedelem stagnálása vagy lassú növekedése és bi. zonyos rétegek életszínvona­lának romlása megterhelte a társadalom egyes rétegeinek a tűrőképességét, veszélyez­tetve a szocialista nemzeti egység, a szövetségi politi­ka, a közmegegyezés ered­ményeinek megőrzését. Ezekkel a jelenségekkel ösz- szefüggésben vizsgáljuk az ország népesedési helyzetét, az öngyilkosság, a bűnözés, az alkoholizmus súlyos tár­sadalmi kérdéseit. A társadalmi együttélést, a szocialista szellemű együtt­működést, a nagyobb teljesít­ményt lerontó, a szocializmus eredményesebb működését akadályozó magatartásokról határozott bírálatot mondott a párt XIII. kongresszusa, megjelölve a felszámolásuk­hoz szükséges tennivalókat. A népfront is részt vállal az e téren elvégzendő feladatok­ból. Olyan társadalom felépí­téséért küzdünk, amelyben nemcsak szükséges, de érde­mes is tisztességesen élni, dolgozni. Azok a változások, ame­lyek az elmúlt évek során a politikai életben, illetve a politikai intézményrendszer működésében végbementek, a stabilitást és egyúttal az út­keresés, a kibontakozás le­hetőségének megteremtését segítették. A népfront a gaz­dasági tervekhez, a gazdaság és a politika intézményeinek fejlesztéséhez konkrét kezde­ményezésekkel és a megva­lósításban való aktív rész­vételével csatlakozott. Java­solta az eddig folytatott te­lepüléspolitika áttekintését, az új településpolitikai kon­cepció elfogadását. Nagy je­lentősége volt annak a szem­léletváltozásnak. amely új gondolkodásmódot honosí­tott meg a falu és a város- környék szerepéről. A fo­gyasztói érdekvédelem meg­szervezése egy igen fontos te­rületen bizonyította, hogy a népfront is vállalhat konk­rét érdekvédelmi feladatokat. Társadalmi és népjóléti szem­pontból jelentősnek tekint­jük az Országos Családvédel­mi Tanács létrehozását, a családvédelmi rendszer álla­mi szervezetének kiépítésé­re irányuló kezdeményezést, valamint a család és az isko­la kapcsolatának javítását, erősítését célzó törekvéseket. A VII. kongresszus óta el­telt időszak a népfrontmun­ka általános fellendülésének időszaka. A mozgalom az ed­diginél nagyobb érdeklődés­sel fordult az ifjúság, a nők és a család problémái felé; a közművelődésben, főként a lakosság nagy részét átfogó közművelődési mozgalmak támogatásában, szervezésé­ben és megerősítésében. A településfejlesztési társadal­mi munka szervezése, a vá­rosvédő és -szépítő egyesü­letek tevékenysége, a kert­barátok és kistenyésztők mozgalma, az olvasó nép és a honismereti mozgalom, az anyanyelvi és beszédkultúrá­val kapcsolatos feladatok és a többi, mind azt jelzik, hogy a népfront munkájára szüksége van a mai magyar társadalomnak, s a népfront­ban megvan a lehetőség ar­ra, hogy ezt a szükségletet kielégítse. A népfrontkongresszus elő­készítésének idején vitték nyilvánosság elé és tűzték napirendre a településfejlesz­tési hozzájárulás társadalmi elfogadtatását. A népfront sohasem hallgatta el, s a te­lepülésfejlesztési társadalmi munka szervezésével és si­kerével bizonyította is, hogy a lakosság anyagi eszközei­nek és önként vállalt mun­kájának nagy szerepe van a lakóhely kommunális viszo­nyainak, szolgáltatásainak, közösségi intézményeinek fejlesztésében. Ez a helyes elv vezérelte a településfej­lesztési hozzájárulásról szóló jogszabály megalkotóit is. De a sók tekintetben rossz ha­tásfokú és szemléletileg problematikus, a meggyőző­dést és néhol a lakossággal való érdemi megvitatás szán­dékát is nélkülöző előkészí­tő munka azonban több he­lyen, főleg a nagyvárosokban feszültségeket is okozott. Megmutatkoztak itt a dön­tés-előkészítés és a félreér­tett demokrácia árnyoldalai fent és lent egyaránt. Ebben a helyzetben mozgalmunk bi­zonyos gyengeségei is meg­mutatkoztak. A népfrontmozgalomnak a demokrácia fejlesztésére irá­nyuló szándékát bizonyította a népfronttestületek megvá­lasztásának új módja is. A testületek összetétele társa­dalmi, politikai szempontból kedvezően alakult. Azt re­méljük, hogy új bizottsága­ink alkalmasak lesznek a következő öt esztendőben a népfront előtt álló feladatok megoldására. Az előttünk álló és az el­következő időszakban ránk váró feladatokra tekintve, mindenekelőtt tudomásul kell vennünk, hogy változtak a népfrontmunka társadalmi körülményei, a szövetségi politika és a nemzeti egység feltételei, változott az a tár­sadalmi környezet, amelyben a népfrontnak is dolgoznia kell. Változatlanul igaz azon­ban, hogy a dolgozó társa­dalom különböző csoportjai közötti együttműködés alap­ja a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság szö­vetsége. Ámde azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ezeknek az osztályok­nak is megvan a magúk bel­ső, gyorsan alakuló, érdekei­ket is érintő szerkezete. A népfront tevékenységé­ben központi helyet foglal el a jövőben is a szövetségi politika. A Hazafias Nép­front párttagok és pártonkí- vüliek közös mozgalma, amely minden ember kezde­ményezőkészségére számítva szervezi meg az együttműkö­dést az ország előtt álló fel­adatok megoldására. Határo­zottabban kell érvényt sze­rezni annak az elvnek, hogy hazánkban a pártfunkciók kivételével minden funkciót betölthetnek pártonkívüliek. A népfrontmozgalom támo­gatja a VII. ötéves terv fő céljait azzal, hogy sajátos társadalmi megbízatásánál és rendeltetésénél fogva, tö­rekszik érvényt szerezni az országgyűlés által jóváha­gyott településpolitikai kon­cepciónak; a természet- és környezetvédelmi és a köz- művelődési törvénynek. Azon munkálkodik, hogy az elosztási viszonyokban ne erősödhessenek meg ellen­őrizhetetlen folyamatok, amelyek a társadalom helyes értékrendjét, megfelelő ma­gatartását, egységét veszé­lyeztető szociális különbsé­geket hoznak létre. Ám jól tudjuk, hogy a társadalmi, lag hasznos teljesítményt jobban elismerő igazságosabb elosztás feltételeit a haté­konyabb termeléssel lehet megteremteni. A párt elvi irányítása mel­lett, a jövőben nagyobb ön­állósággal kell a népfront­nak tevékenykednie. Ennek tudatában kell megvizsgálni a népfront érdekképviseleti szerepének újabb lehetősé, geit és a változó helyzetnek, az újabb követelményeknek megfelelő munka formáit. Támogatjuk azt a javaslatot, amely a most lezáruló cik­lus végén az Országos Elnök­ségben hangzott el és kezde­ményezte, hogy az újonnan választott Országos Tanács dolgozza ki a népfront ösz- szevont programját, figye­lembe véve a mozgalom sajá­tosságait és minden állam­polgárt érintő közjogi szere­pét. A tanácsok és az elöljáró­ságok szerepe növekszik a társadalomban és növekedni fog a jövőben is. A népfront közreműködik a tanácsok önkormányzati jellegének erősítésében, az ehhez szük­séges társadalmi feltételek megteremtésében; a taná­csok és az állampolgárok kapcsolatának építésében, e kapcsolatok teljes demokra­tizálásának folyamatában. Meg kell vizsgálni, hogyan kapcsolódhatna be a nép­front néhány fontos terüle­ten az eddiginél is nagyobb mértékben és következete­sebben a döntés előkészíté­sébe; például olyan kérdé­sekben, j mint az éves, közép­távú és, távlati népgazdasági tervek, vagy az új adók és adórendszer bevezetése, új szociálpolitikai koncepció ki­dolgozása, a nyugdíjrend­szer továbbfejlesztése, a gazdasági szerkezet változá­sából következő társadalmi hatások vizsgálata stb. A kulturális életben első­sorban az iskolaügy és a köz- művelődés területén vannak és lesznek feladataink a jö­vőben is. Az oktatásban és a közművelődésben keresni kell a társadalmasítás és a társadalmi közreműködés újabb lehetőségeit. Nem elhanyagolható ma Magyarországon azoknak a száma, akik a rossz körül­mények miatt az úgyneve­zett hátrányos helyzetű cso­portok vagy rétegek köré­hez sorolhatók. Ide tartoz­nak az esetek többségében a tanyán, a rossz adottságú kis­településeken, az elmaradott régiókban élők, a "nagycsalá­dosok, a pályakezdők és a nyugdíjasok jelentékeny ré­sze. Tudnunk kell, hogy ezeknek az embereknek a gondjai az elmúlt években megsokasodtak. A népfront­nak a gondjaikban illetéke­sek megkeresésével, a társa­dalmi erők mozgósításával lehetőségeihez képest támo­gatnia kell ezeket a rétege­ket, humánus okokból és tár­sadalompolitikai megfonto­lásokból egyaránt. Jó tudni, hogy az 1986-os népgazdasá­gi terv — összhangban a XIII. pártkongresszus hatá­rozataival — már megteszi az első lépéseket ezeknek a hátrányoknak a leküzdésére. Sok tekintetben egészen más gyökerű kérdés a ci­gányság ügye, ma még azon­ban ide tartozik, hiszen zö­mében hátrányos helyzetű ré­tegnek kell tekintenünk. Feladatunknak tartottuk ed­dig is, feladatunk lesz a jö­vőben is azon munkálkodni, hogy a cigányság beillesz­kedjen és beilleszkedhessen társadalmunkba, egyenjogú állampolgárként, egyenlő le­hetőségekkel, egyszersmind egyenlő kötelezettségekkel is. Társadalmunk szocialista tartalmú egységében nagy jelentősége van nemzetiségi politikánknak. Természetes­nek tartjuk, hogy a hazánk­ban élő nemzetiségek hasz­nálják anyanyelvűket, fej­lesztik kultúrájukat, erősítik rokoni és intézményes kap­csolataikat a velük azonos anyanyelvűekkel, az anya­nemzetekkel, miközben hazá­juknak tekintik a Magyar Népköztársaságot. Számukra ez a haza a teljes egyen­jogúságot biztosítja, beleért­ve a közösségi jogokat is. Természetesen mi is igényt tartunk rá, hogy a szomszé­dos országok magyar nemze­tiségű lakossága is tanulhas­sa és használhassa anyanyel­vét, gazdagíthassa nemzeti kultúráját, ápolhassa hagyo­mányait — hazája hű állam­polgáraként —, fenntarthas­sa és erősíthesse rokoni, ba­ráti és intézményes kapcso­latait az anyanemzettel, a szocialista Magyarországgal. A Hazafias Népfront fon­tos feladatának tekinti a hazai nemzetiségek támoga­tását. A szövetség és az együtt­működés, a közmegegyezés a nép különböző csoportjai, az állampolgárok között politi­kai alapon, tehát nem ideo­lógiai, nem világnézeti ala­pon jött létre. Miként álta­lában a pártonkívülieknek, úgy a vallásos embereknek és az egyházaknak is helyük, fontos szerepük van a köz­életben. Jól bevált egyház- politikánk folytatása az egész ország érdeke. Az egész nép érdekét szem előtt tartó, egymás kölcsönös tisz­teletére alapozott párbeszéd hívők és nem hívők között a közös cselekvést szolgálja. A Hazafias Népfront e kongresszus nyomán egy új ciklus munkáját kezdi el. Immár remélhetjük: kedve­zőbb nemzetközi légkörben, s így a magunk háza táján is, bár nem kisebb gondok­kal, nem csekélyebb nehéz­ségek közepette, de jobb, megnyugtatóbb távlatokkal. Én bízom abban, hogy tar­talmas és széles körű vita után mi magunk is meg­egyezésre jutunk a mozga­lom programját, az előttünk álló évek fő feladatait il­letően — mondotta végezetül Pozsgay Imre. Az Országos Tanács beszá­molóját követően László Andor, az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke terjesztette elő a bizottság jelentését. Ezután megkezdő­dött a vita. GARAI RÓBERT, a Ma­gyar Külügyi Intézet igaz­gatója felszólalásában hang­súlyozta, hogy a mái világ- helyzet az eddiginél hatéko­nyabb nemzetközi együttmű­ködést követel országépítő munkánk feltételeinek alakí­tásában. E tekintetben a népfront a jövőben nagyobb szerepet vállalhatna. HALÁSZ JÓZSEF, az MTA Állam- és Jogtudományi In­tézetének igazgatóhelyettese szerint a társadalom demok­ratizmusa, a tartalmas köz­élet napjainkban és a jövő­ben is azon múlik, mekkora tényleges teret kapnak a kö­zösségek a közéleti öntevé­kenységre, a cselekvő és te­remtő szándék megvalósítá­sára. TÓTH JÁNOS, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének főtitkára többek között ja­vasolta: a HNF-ben tömörült szervezetek és mozgalmak fogjanak össze annak érde­kében, hogy a természettu­dományok és a műszaki kul­túra területei kapjanak a je­lenleginél megbecsültebb he­lyet a magyar szellemi élet­ben. D. KÁLDY ZOLTÁN, az Evangélikus Egyház országos elnök-püspöke a kongresszu­si teremben olvasható jel­szóhoz kapcsolódva — „Erő­sítsük a szocialista nemzeti egységet!” — kifejtette: a Hazafias Népfront ezért so­kat tett, s jó módszerekkel. A nemzeti egység erősítése továbbra is napirenden lévő tennivaló. A nemzetnek egy­ségesnek kell lenni a béke akarásában, s a Hazafias Népfrontnak fontos feladata, hogy erősítse ezt. Hangsú­lyozta a vallásos és nem hí­vő emberek együttműködé­sének fontosságát is. ÁDÁM ANTAL, a pécsi Ja­nus Pannonius Egyetem ta­nára az állam és a társada­lom viszonyával kapcsolat­ban kifejtette: a szocialista társadalomépítés nagy tör­ténelmi vívmánya, hogy egyetlen osztály, réteg vagy csoport sincs kirekesztve az államhatalom társadalmi bá­zisából. Ezért állíthatjuk, hogy a magyar állam társa­dalmi bázisa — alapvető el­lentétektől mentesen — egy­séges. DARÓCZ ERNÖNÉ szövő­nő (Mezőberény) személyes életútját felelevenítve rajzolt képet a cigány lakosok életé­ről, sorsuk változásának ál­lomásairól. Rámutatott, hogy az elvégzett munka becsüle­te adja meg minden ember­nek az értékét. A munka nemcsak az önbecsüléshez, hanem az anyagi javak gya­rapításához is hozzájárul. Ez segíti az emberi együttélés környezeti és tudati változá­sait, amelyek sokaságán ke­resztül a cigányság is egyre jobban a közösség részévé válik. KERKÁPOLY ENDRE, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára a népfront település- fejlesztési munkabizottságá­nak tevékenységéről szólva elmondta, hogy a testület az elmúlt években fokozott fi­gyelmet fordított a közle­kedési gondok tanulmányo­zására is. Erre annál is in­kább szükség volt, mert be­bizonyosodott, hogy a fő köz­lekedési ágazatok szállítóka­pacitásának elégtelensége ma már egyre inkább nehe­zíti a gazdaság teljesítőké­pességének kihasználását. SZOKOLAY SÁNDOR Kossuth-díjas zeneszerző az iskolai zeneoktatás, a művé­szi muzsika gyengülő pozíció­járól szólt. Mint mondotta a zeneoktatás gondjai az egész oktatási rendszer problémái­ra ,is felhívták a figyelmet. Egyebek közt arra, hogy csökkent a pedagóguspálya vonzereje, s a tudás becsüle­te. „Vissza ell adni a nem­zetnek az iskola igazi, lélek­be égető atmoszféráját” — mondotta. EMÖD PÉTER, a KISZ Központi Bizottságának tit­kára felszólalásában hangot adott annak a meggyőződé­sének, hogy a Hazafias Nép­front tovább erősödhet azál­tal, ha a felnőtt nemzedékek tapasztalatai az elkövetke­zőkben még inkább kiegé­szülnek a fiatal korosztályok lendületével, tenni akarásá­val, és holnapra általános gyakorlattá válik, ami ma jó példa. A szocialista nemzeti tudat erősítése, a fiatalok történelemszemléletének for­málása, a békemozgalmi és a szolidaritási tevékenység, vagy éppen a szabadidő hasz­nos eltöltése, a környezetvé­delem, a családi életre neve­lés, az anyanyelv védelme mind-mind olyan munkate­rület, amelyen a népfront­mozgalom joggal számíthat az ifjúsági szövetség aktivitá­sára, támogatására. BORS ZOLTÁN, a Vas Megyei Tanács elnöke han­goztatta, hogy a szocialista demokrácia kiteljesedésének egyik fontos színtere a lakó­hely; amely a tanácsok és a népfrontszervezetek napi munkájában a településpoli­tika egészére hat. Hangsú­lyozta: a lakosság ellátását, életminőségét befolyásoló té­nyezők javítása, a falvakban, a városokban élők közérze­tének kedvező alakítása olyan közhangulatot teremt, amelyben nem a lakóhelyü­ket elhagyni készülők, ha­nem azért felelősen cselek­vők száma gyarapszik. Ezzel a kongresszus első napja — amelyen Kállai Gyula és Takáts Ádám ügy­véd, a HNF OT tagja fel­váltva elnökölt — véget ért. • A kongresszus első mun­kanapjának végeztével Kál­lai Gyula és Pozsgay Imre találkozott; s kötetlen baráti beszélgetést folytatott a kongresszusi küldöttek egy csoportjával: az iparban és a mezőgazdaságban dolgozó fizikai munkásokkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom