Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-12 / 291. szám
1985, december 12. Képújság 3 Bizalmitestületi ülés Rugalmasan kell alkalmazkodni a piac igényeihez Nehéz év elé néz a Simontornyai Bőrgyár A bizalmitestület tagjai A bizalmitestület határozottan és keményen fogalmazott kedden délelőtt Si- montornyán, amikor megtárgyalták a bőrgyár 1986- os tervelképzelését, melyet Csapó Jánosné, a vállalat általános igazgatóhelyettese terjesztett elő. „A bizalmitestület támogatja a vállalat vezetését, sajátos eszközeivel segíti, aktíváin keresztül mozgósít a célok elérésére, de ehhez szükséges, hogy az egyének előtt világos legyen, mit vár tőlük a vállalat, mihez igényli közreműködésüket, azaz a tervjavaslat konkrét, világos, közérthető módon kerüljön a dolgozók elé termelési tanácskozásokon.” A bizalmitestület szerint az 1986-os tervjavaslatban sok bizonytalanság, nyugtalanító tényező érezhető. Javasolják, hogy új termék- szerkezetet alakítson ki a vállalat, legyen olyan termékcsalád, amely a „vivő termék” szerepét töltheti be. A gazdálkodás fejlődése érdekében az új termékszerkezet kialakítása mellett fokozni kell az értékesítési munkát is, piackutatással kell gondoskodni a folyamatos értékesítésről. Elvárás, hogy puhább, esztétikusabb termékkel jelenjen meg a piacon a vállalat, ezért a kisebb mennyiségű termelés mellett nagyobb figyelmet kell fordítani a minőség javítására és a technológiai fegyelem betartására. Ismételten javasolja a bizalmitestület, hogy a vállalat vezetése kezdje meg a kiegészítő tevékenység mielőbbi beindítását, ami egyre sürgetőbb a foglalkoztatás érdekében. A Simontornyai Bőrgyár nincs egyedül a hajban. Náluk most csapódik le a cipőiparban és a -piacon végbement változás. Helyzetük általában érvényes a bőrgyártásra. A következő években nem várható nagyabb igény termékeik iránt, sőt, az csökkenni fog. Ennek több oka van. A cipőgyárak egyre több bérmunkát vállalnak, ami azt is jelenti, hogy ehhez nem hazai alapanyagot használnak fel. A belkereskedelemben csökkent a fogyasztás, takarékosabbak lettünk, s egyre több import lábbeli kerül az országba. Ennek hatása: amíg a Simontornyai Bőrgyár 1985- ben 2,9 millió négyzetméter bőrt termelt, addig 1986-ban már csupán 2,6 millió négyzetmétert tudtak tervezni, úgy, hogy még ez a mennyiség szerződéssel nincs is lekötve. Csapó Jánosné előterjeszti az 1986-os előzetes tervjavaslatot Mindezek mellett a vállalatnak 107 millió forint feletti nyereséget kell elérni ahhoz, hogy ne legyen alap- hiányos. Tehát nem elég nyereségesnek lennie manapság egy vállalatnak ahhoz, hogy munkájukat eredményesen ítéljék meg ... A különböző fizetési kötelezettségeket figyelembe véve a számokból kiderül: ha csak 107 millió forint nyereséget ér el 1986-ban a Simontornyai Bőrgyár, akkor négymillió forint alaphiány keletkezik. A feladat — Csapó Jánosné fogalmazta meg —, hogy legalább 10 millió forinttal nagyobb nyereséget érjenek el a 107 millióval szemben, ez kell ahhoz, hogy a vállalat fejleszteni is tudjon. — A vállalat kollektívája mozgósítható — mondotta az igazgatóhelyettes. Ehhez kapcsolódtak a hozzászólók is, így többek között Fodor Istvánná, Kállai Gáborné és Dravecz Ferenc bizalmiak. A bőrgyári kollektívának a nehéz kilátások mellett még — a keresetszintszabályozás bevezetése érdekében — alkalmasnak kell lennie arra, hogy 1986-ban 100 fővel csökkentse a vállalat létszámát, mert csak így lesz lehetőség hatszázalékos bér- fejlesztésre. Természetesen a fő hangsúly a hogyanon volt. Az első, amivel mindenki egyetértett: olyan helyzet alakult ki a piacon, hogy csak rugalmas alkalmazkodással lehet talpon maradni. Keresni kell a vevő „kegyét”, mert igen erős a bőrgyárak között a harc a vevőért, ezt pedig a partnerek tudják, és ki is használják. Tudnia kell minden bőrgyári dolgozónak, hogy a 2,6 millió négyzetméter készárutervet is csak akkor tudják teljesíteni, ha a termelés nem marad kényelmi állásponton. Csapó Jánosné szerint a vállalatnál sokkal nyugodtabb a légkör, mint amilyen helyzetben van a bőrgyár. Ezen változtatni kell: éreznie kell mindenkinek, hogy csak akkor tud a vállalat eredményessé válni, ha minden dolgozó tudása legjavát adja. Az első negyedévben csak akkor tudnak folyamatosan dolgozni, ha sikerül megfelelő szerződést kötniök. A Simontornyai Bőrgyárban az 1986-os évet január 6-án kezdik, de várhatóan januárban még kell tartani egy szünetet. Ennek az az oka, hogy a cipőipar már 1985-ben tartalékolt anyagot, a mostani enyhe idő a belkereskedelmet arra ösztönözte, hogy kevesebb téli lábbelit rendeljen. A második negyedévtől várható csak a termelés felfutása. A vállalat vezetői a következőképpen fogalmazták meg a foglalkoztatás lehetőségeit: A vállalat vezetői a következőképpen fogalmazták meg a foglalkoztatás lehetőségeit: „A tervezett termelési mennyiséget csak abban az esetben tudjuk realizálni, esetleg megnövelni, ha rugalmasan alkalmazkodunk az igényekhez, azaz akkor termelünk és annyit, amikor és amennyi a vevőnek kell. Ezért 1986-tól munkarend- változással, munkanap-áthelyezéssel, esetleg szabadságkiadással komoly mértékben számolunk.” A megfogalmazás szigorú, de más lehetőség nincs. A szakszervezeti bizalmiak szerint is a vállalatnak biztosítania kell 1400 ember rendszeres foglalkoztatását, és ezért mindenkivel — a vállalat vezetőitől kezdve a bizalmiig — mindent meg kell tennie. Bíznak abban, hogy a több mint kétszáz éves gyár dolgozói képesek lesznek megújulni, a mai igényeknek megfelelni, hiszen a nagyközség és az ott lakó emberek sorsáról, a vállalat jövőjéről van szó. H. J.—G. K. Falusi esték (II.) Hajdina a hurkában Dombra épült házak mentén ereszkedik az út két nagy kanyar után a lapodba. A korai szürkületben köny- nyű szellő csapkodja a nyitva maradit kiskapuikat, ösz- szehordta szépen sorjában az év a napok nagyabbik felét, és így karácsony közeledtével már egyre ritkábban sivítoznak a hátsó udvarban éhes hízók. Melegek a hajnalok is. Nem ez az igazi d'isznővágások ideje, de ki látott már olyan falut, ahol esite kopogtat a böllér? Ezen a napon Győrében sem akadt rá példa, ha vágták is valamelyik háznál, akkor már csak az üstház előtt állva várják, hogy kifőjön a hurka. A györei hurka, amibe pohánkát tesznek? Nem így ismerik erre ezt a növényt, itt csak hajdina a becsületes neve. De vajon tesznek-e még a hurkába? Lassan erősödik az ostorlámpák fénye, ami meghozza a házőrzőik munkásperceit is. Érzik a derék ebek, illik megszolgálni a gazda közelségének örömét, a tele tálak biztonságát. Az utcakezdeten új házban ég a lámpa, Bodony Béláéknál éppen a sonkákat, szalonnákat forgatják a sózóban. Már vágták egyet, karácsony előtt újra jön az ólba a vész, aztán majd januárban harmadjára. — így szokás errefelé — mondja a házigazda, aki táppénzen lévő bányászember. Az ágy letakarva, vetetlenül kínálja a pihenést, de kell egy kevés mozgás. — Nem tesznek ma már mifelénk a hurkába hajdinát, elmúlt az az idő. Régen még gersliit (hántolt búzát) is tettek bele néha, az volt a bu- rizs ideje. Lejárt már régen, kapni sem lehet hajdinát, de még emlékeznek az ízére az idősebbek. Nincs hajdina, nem juit a hurkába, hát teszik a rizst. A feleség siet, mert esti szemináriumra megy, a menye éppen most jött meg az orvostól. A széles utcán, a kocsma közelében tráktor áll, a házak mintha egymás hátán ülnének a szomszédos domboldalban, a rendelőből ketten jönnek kifelé, a kézben recept, mögöttük dr. Csim- ma Miklós körzeti orvos. A falu orvosa. Szeretik az emberek, tisztelik, és éjjel-nappal kereshetik, ő megy. Kedves udvariassággal búcsúzik a kikísértektől. — Győrén már 13 éve vagyok, a bonyhádi belgyógyászatról kerültem ide. Rengeteg a munkám, különösen így télvJz idején sok a meghűlés. A betegellátás elviszi majd az egész napomat, aktívan részt veszek a tanács munkájában mint tanácstag. Izmény is hozzánk tartozik. Szeretem az embereket. Székely falu a mienk, egyszerű, becsületes emberek . lakják, sök a bányász, mégis jó a táppénzes helyzetünk. A járókelők ránk köszönnek, tényleg szeretik az orvosukat, érzik a hangjukból is. — Esténként egy kis olvasás, tévénézés jut, Pécsre bejárunk színházba és hangversenyre és sokat dolgozunk közben. A tanács biztosított telket, így építkezni kezdek a tavasszal. Elköszönünk. A kocsmából zenegép hangja szűrődik ki, a közkedvelt Surdilovics énekével. A pult körül néhányon beszélgetnek. Ez is falusi szokás, a pultnál megállva múlatni az időt. Szemben a könyvtárban egyetlen Dr. Csimma Miklós körzeti orvos kislány olvasgat, válogathat a 3500 kötet között. A 150 olvasójegy gazdájának egyike. A mozi előtt lámpa ég, Bodony Jánosné és milyen véletlen, Bodony Miihályné beszélget, várja a mozisokat. Talán lesznék ma is legalább tízen, akkor vetítenek . A kályhában duruzsol az átiz- zott szén. — Ha nincs nagy hideg, akkor kevesebb szénnel — mondja a jegykezelő. — Ha jó a film, sokan szoktunk lenni. Szóba kerül a hajdina ismét. — Hagymával is főzték régen, a babfőzelékhez. De milyen jó is volt az!? A szüli - ke, a mienk rántott levesbe is tette. A kultúrház bontás előtt áll. — Ha ezt a kicsit lebontják, mi lesz itt a kultúrával? — kérdezi a mozigépész, Kovács János. — Marad a kocsma? Megéri mozizni, meg nem is. Van 63 forint bevétel is, de 1500 is akiad. Amilyen a film. Bálozni is szoktak itt, de utána elpakolni senki sem akar. Az idén még nem is láttam a kultúrház igazgatóját. Nem is tudom, ki az. Mondja hittel és vehemensen a magáét, meséli, hogy egyszer a tanítónő sírva jött, hogy nekik ünnepélyük van, senki sem szólt, hogy mozi lesz. Aztán csak az ünnepélyt tartották ám meg! — Húsz éve csinálom — folytatja a mozigépész. Ünneplésen sétál hazafelé egy nagyobb társaság az estében, valószínű, hogy templomban lehettek. A kapuk előtt az utcán sok helyütt traktor vagy teherautó áll, erős erre a mezőgazdaság, sok a háztáji gazdaság is. Reggel majd folytatják gépek és emberek együtt a munkáit. A buszmegálló ajtaja nyitva, a ráeső reflektorfényben sötét ásítással mutogatja árvaságát. Szabó Sándor Fotó: Czakó Sándor Következik: Váraljai nyugdíjasok klubja Bodonyéknál ég a világ Egyedül a könyvekkel
