Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-11 / 290. szám

1985. december 11. /"toou'N A "RlEPUJSAG Sötétvölgyi Művésztelep ’85 Hagyományteremtő bölcső ringásának lehetünk tanúi immár a harmadik éve. Me­gyénk megélénkült képzőmű­vészeti életében, külön kis szigetként jelentkezett a Szekszárd melletti Sötétvöl­gyi Művésztelep. Nevezzük baráti társulásnak, ahol nya­ranta összejönnek különböző területen dolgozó fiatal, al­kotni vágyó emberek és együtt élvezik a táj szépsé­gét, hogy ősszel, télen bemu­tassák munkáikat a megye- székhely közönségének. Grafika, kerámia és bronz- plakett. 'E három művészeti ág képviselői olyan közös nyelven szólnak mostani tár­latukon, melynek jellemzője: az egyszerűség. A színtelen, fakónak tetsző bemutatón uralkodik a választott téma és a választott technika iránt érzett, elkötelezett alázat. Harsog a munka tisztelete, a beszélt nyelv — rajz, forma — helyes ismerete. Az önma­guk által felvetett kérdésre, a fekete-fehérek egyértelmű igen-nemjével válaszolnak, fénytelenül, kevés szóval. Ez azonban elegendő ahhoz, hogy a bevezetőben emlí­tett kisdedágy mozgását fo­lyamatossá tegyék. — decsi — Kiss György: Csontváry — bronzplakett Utón, útfélen A nagyáruház előtt, ami egy városrész ellátását is biztosítani tudná, alkalmi cipőárus rendezkedett be. A tenyérnyi téren valóságos cipőhegy emelkedik: van itt csizma, bakancs, szandál, papucs, báli cipő, könnyű topán, zarándokoknak való saru, tessék választani, az árut meg is lehet tapogatni, amint ezt külön tábla hir­deti, tehát nem csalás, nem ámítás. Van azért ebben va­lami kihívás is, ahogy az alkalmi cipőárus, távolról sem lebecsülendő készletével, tábort ver a supermercato előtt, s hangos szóval kínál­ja portékáját. Mit nekem te, mondja a konkurenciának, s ahogy árait elnézem, való­ban konkurencia ez a ja­vából, mert az elegáns üveg­palotában minden legalább kétszeresébe kerül, mint az alkalmi árusnál. Éppen csak megálltam, s mellémpenderül a gazda, s biztat, válogassak kedvem szerint, akár az egész kész­letet is felpróbálhatom, be­leértve az arannyal szegé­lyezett női cipőket is, bár ezeket elsősorban hölgyek­nek ajánlja. Szabadkozom, nem akarok vásárolni, csak az árakra vagyok kíváncsi, melyek egyébként a mi ára­ink körül mozognak, de csak itt, a tenyérnyi téren, a nagyáruház, a supermer­cato árnyékában. Az üveg­falon túl más világ kezdő­dik, ezt ő is tudja, árait is ehhez igazítja. Szerény el­ismerésemért is hálás, s könnyed meghajlással mond­ja, hogy így is kell lennie, mert Bologna a realitások és a szép nők városa. Tapasz­talom, — mondom —, mi­re széles mosollyal válaszol: Köszönöm. De azért mindketten tud­juk, hogy ez már a medi­terrán udvariasság javára írandó. Érdeklődésem, más téren is, eszmei. Bologna realitását nem áll módom­ban tapasztalni, következés­képp a szép nők ügyet sem vetnek rám. De azért kö­szönöm, signore, a tények is vigasztalók, ha komolyan vesszük őket. * Hippik Siena egyik kis terén. Zenélnek, ha ugyan ez annak mondható. Egyik a gitárt pöcögteti, a másik két lécet ütöget egymáshoz. Köz­ben énekelnek. Jó ritmus­érzékük van, ezt meg kell hagyni, de több jót nem le­het róluk mondani. Ezt való­színűleg ők is tudják, s in­kább külsejükkel akarnak hatni. Már az is meglepő, hogy a két nő mezítláb van, ha ugyan nők, bár a két földre tett egy év körüli gyerek ezt sejteti. Ugyanis nincs rajtuk semmi nőies. Testüket piszkos rongyok fe­dik, fejüket halántékuk fe­lett kopaszra borotválták, s a maradék hajzatot coffként csavarták fejükre. Az ember sok mindent tudomásul vesz, ez inkább visszariaszt. Az olaszok sok mindenre fogékonyak, ezt is másként látják. A két nő, ha ugyan nő, lábát pirosra csípte a novemberi hideg, az eső is szemerkél. A két gyerek bambán tapogat az utca kö­vén, míg fél-kopaszra nyírt anyáik jókedvűen énekel­nek egy kalap előtt, amely­be hullik a pénz, mert az emberek úgy érzik, köteles­ségük adakozni. Bennem inkább gyanú él. Ez a két nő, ha ugyan nő, me­zítláb, fertelmes hacukájá- ban, akár gazdag amerikai is lehet, s most eljátssza a szegénységet. Már mindent megpróbáltak az életiben, volt idő, amikor fodrászhoz jártak, késsel, villával ettek, most megpróbálják a sze­génységet. Jó mulatság. Ha nem telik meg pénzzel a ka­lap, sebaj, a sarki bankban, mert minden sarkon van leg­alább egy bank, beváltják a csekket, majd betérnek egy trattoriába és kiadósán meg­ebédelnek. * Firenzében kezembe nyom­nak egy olasz és angol nyel­vű tájékoztatót, amiben min­den megtalálható, ami a vá­rosba látogató gazdagot ér­dekelheti. Engem legföljebb az érdekel, hogy mi érde­kelheti a gazdagokat, tehát szorgosan lapozom a szép füzetet, amely szállodákról szól, éjszakai mulatóhelyek­ről s hasonlókról. A szállo­da például, ahol megszáll­tunk, — albergo Madrid, hogy miért ez, a gazda sem tudja — nem található a szép füzetben. Minden vi- szonlagos, nekünk az is drá­ga, ami a gazdagoknak ne­vetségesen olcsó. Egészen más például a Grand Hotel Bellavista Palace et Golf, ami öt csillaggal csábít, s azt is ígéri, hogy kettős ki­szolgálással — con doppi servizi — biztosítja kényel­memet. Nyelvtanilag még csak értem, hogy miről van szó, egyébként fel sem tu­dom fogni. Ahogyan azt sem, milyen dicsőség lehet, hogy ezek a szállodák tiszteletbeli tagjai a „Golf Club Monte- catini” nevű előttem rejtel­mes szervezetnek, ami nyil­ván jeles dolog lehet, míg nekem, a buta idegennek még golfütő sem volt a ke­zemben. Este, egy üveg jófajta chianti mellett sokáig tűnő­döm a világ során és a ket­tős kiszolgálás mibenlétén. Valószínűleg akkor sem len­nék boldogabb, ha szoba­pincér töltené poharamba a bort, amit azután szobapin- cérnő nyújtana át tálcán. Ha lenne közelemben valaki, in­kább arra kérném meg, hogy fűtsenek be rendesen, mert nagyon hideg van, a poha­rat is elgémberedett ujjak­kal fogom. Ugyanis egész Toscanát húszcentis hó bo­rítja. CSANYILÁSZLÓ A magyar kultúra napjai Csehszlovákjában A haladó magyar szelle­mi örökség és a kortárs mű­vészet plasztikus keresztmet­szetét tárja a csehszlovák kö­zönség elé a magyar kultúra napjainak eseménysorozata, amelyet a jövő héten, de­cember 16—22. között ren­deznek meg. Az egy hétbe sűrített több mint félszáz programból ki­emelkedik a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Ze­nekarának koncertje Lehel György vezényletével. Óriási érdeklődés előzi meg a fia­tal, mégis méltán nemzet­közi hírű Győri Balett prá­gai és pozsonyi fellépését, valamint a budapesti Katona József Színház vendégjáté­kát. Három előadással lép­nek a prágai és a pozsonyi közönség elé: Queneau Stílus- gyakorlatok, Csehov Manó, Bulgakov Menekülés című darabjával. A Katona József Színház és a prágai Cino- herni Klub közötti együtt­működési megállapodás alap­ján rendszeres kapcsolat eredményeképpen a kulturá­lis napok alatt mutatja be a vendéglátó színház Örkény István Kulcskeresőkjét Szé­kely Gábor vendégrendezé­sében. Csehszlovákia számos más városában is műsorra tűznek kortárs magyar szer­zők drámáit. Kedden a csehszlovák la­pok a program részletes is­mertetésével harangozták be a két ország kulturális kap­csolatainak fejlesztésében ki­emelkedő jelentőségű ese­ménysorozatot. Somogyi Néplap A Vöröskereszt Somogy Megyei Szervezete őrzi azt a kimutatást, amely bizo­nyítja: társadalmi és politi­kai szervek, az üzemek, a gyárak és a hivatalok, vala­mint számos magánszemély összefogásának eredménye a barcsi egészségügyi gyer­mekotthon. 1981-et az ENSZ a rokkan­tak nemzetközi évévé nyil­vánította. A világszervezet felhívásához hazánk is csat­lakozott, és a program meg­valósításában minden olyan szervezet részt vett, amelyik a rokkantak teljes társadal­mi egyenlőségéért tevékeny­kedik — mondta Honfi Ist­vánná, a Vöröskereszt So­mogy megyei titkára. Az egészségileg károsodott gyér. mekek intézeti elhelyezése — a rendelkezésre álló kevés hely miatt — mindig feszítő gond volt. Az eredetileg 70 személyesre tervezett és ál­lami pénzből megvalósuló barcsi egészségügyi gyer­mekotthont társadalmi hoz­zájárulással 1:20 személyre kívántuk bővíteni. 1981 óta a barcsi gyermekotthonban három pavilon készült el. A harmadikat a napokban ad­ták át. A pénzt a különböző in­tézmények és magánszemé­lyek — Somogyon kívül Ba­ranyából és Tolnából is ér­keztek befizetések — a me­gyei tanács letéti számlájá­ra utalták át. Az 1300 kö­zösség és 80 személy nevét tartalmazó listán a legpará­nyibb falvak, termelőszövet­kezetek éppen úgy megta­lálhatók, mint a szocialista brigádok, az állami gazdasá­gok, a kórházak, az iskolák és a nagyvállalatok. A fel­sorolás még így sem téljes. A társadalmi összefogás eredményeként összegyűjtött pénz 6 millió forint, s ez a beruházás költségeinek 60 százalékát fedezte. PETŐFI NÉPE A Kőbányai Könnyűfém­mű kecskeméti gyárában de­cember 20-án befejezik az idei munkát. Tehetik ezt azért, mert korábban előre ledolgozták a karácsony és Szilveszter közötti munka­napokat, és már teljesítették éves tervfeladataikat. A kecskeméti gyár 240 dolgozó­val idén 480 millió forint termelési értéket ért el. Eb­ből háromszáz millióért tő­kés exportra szállítottak. A Tévéfilm a cukorbetegségről A cukorbetegségről készült, Betegség vagy állapot című tévéfilmet kedden bemutat­ták a sajtó képviselőinek a Magyar Televízió közművelő­dési főszerkesztőségében. A kétrészes produkció — amelynek rendező operatőre Rozsmyai Aladár, szerkesz­tő riportere Lovas György — a cukorbetegséggel mint ci­vilizációs népbetegséggel foglalkozik. A december 13- án vetítendő első rész a be­tegség mibenlétéről, felisme­réséről, megelőzésének le­hetőségeiről szól. A december 20-án képernyőre kerülő második rész a betegség ke­zelésében és megelőzésében oly fontos diétára, a helyes táplálkozási szokásokra hív­ják fel a figyelmet. A film a televízió második prog­ramjában szerepel. nyugati piacokon nagyon ke­resett termék az alumínium- fólia-flitter. Ezek mellett ex­portálnak még alumínium háztartási tálcákat és ház­tartási alufóliát is. Idén az alumíniumpigment pasztából 1600 tonnányit adtak el, ami mintegy 400 tonnával keve­sebb a tervezettnél. Az el­maradás az amerikai piacon bekövetkezett átmeneti túl­kínálattal magyarázható. Az így keletkezett kiesést azon­ban a kecskeméti gyár bőven pótolni tudta a tervezettnél több alufólia-flitter eladásá­val osztrák és NSZK piaco­kon. Belföldre ezer tonnányi alupigment alapú terméket, hatmillió kiszerelt háztartás si alufóliát, valamint három és fél millió alumínium ételtálcát készít 10 típusban a gyár. Az építőipar számára két éve kezdték gyártani koo­perációban — egy amerikai licenc alapján — az úgyne­vezett „alumanation” tető- szigetelő rendszercsaládot. A növekvő kereslet bizonyítja: érdemes volt megvásárolni ezt a licencet. A kecskeméti gyár készíti a törzsgyár részére a „fólia­nemesítéshez” szükséges fes­tékeket, lakkokat, mélynyo­mó hengereket és a gyártá­sukhoz alkalmas filmeket is. A filmeket a nyáron üzem­be helyezett új mélynyomó­készítő fotótechnikai rész­legben dolgozzák ki. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Üj vállalatirányítási for­mára tért át a Székesfehér­vári Autójavító Kisvállalat: szombaton a MN Helyőrségi Művelődési Központban megalakult a 125 fős vállalat dolgozói közgyűlése. Az alakuló közgyűlésen el­mondták, hogy a fehérvári volt AFIT-szerviz utolsó évében még csaknem egy­millió forint veszteséggel zárták az 1982-es évet, az önálló kisvállalat azonban az elmúlt három esztendőben tízszázalékos jövedelmező­séggel dolgozott. A kemény tél és az alkatrészhiány mi­att 1985 nem a legsikereseb­ben alakult, mégis háromne­gyed évig 32 ezer ügyfelet szolgáltak k!, az árbevétel elérte a 30 millió forintot, s a nyereség is 2 millió forint körül várható. Ebben a há­rom évben jelentősen bővült a szerviz műszerezettsége és szolgáltatási köre, korszerű­sítették a mosót, új csarno­kot kapott a festőműhely és nemrégiben elkezdték a Da­Értékes képzőművészeti, helytörténeti és iparművésze­ti anyaggal gazdagodott az idén a soproni Liszt Ferenc Múzeum. A képzőművészeti gyűjtemény egyebek között a neves 19. századi soproni portréfestő, Wilfing József néhány munkájával gyarapo­dott. A múzeum tárlóiba ke­rült egy-egy példány az .1848- as országgyűlés felső- és al­sóházának helyszíneit ábrá­zoló, történeti értékű metszet­ből, továbbá Széchenyi Pál ménesének 1819. évi törzs- könyve. Az utóbbira Marcali­ban bukkantak rá a múzeo- lógusok. A közgyűjtemény néprajzi anyaga ezúttal egy, a századforduló idejéből szár­mazó horvát nemzetiségi öl­tözék-együttessel gyarapo­cia típusú személygépkocsik javítását is. Természetesen Fehérvár legnagyobb autószervizének munkája nem varázsütésre javult meg, hanem segítettek ebben az önállósággal járó szervezeti változások és fő­ként a hathatós anyagi ösz­tönzés. Bevezették például a saját szerszámhasználatot, amelyet a kisvállalat térít, s a szerelők az árbevétel 22 százalékát megkapják telje­sítménybérként. A legna­gyobb gond továbbra is a lö­késszerű alkatrészellátás, ami nemcsak átmeneti hiányokat, hanem készletezési zavaro­kat is okoz. Ezért a Székes- fehérvári Autójavító Kisvál­lalat további negyven autó­javító kisvállalattal megala­kította tavasszal az Autó­szerviz Társaságot, amelytől érdekvédelmet, a közös al- katrészbeszerzés, a hatéko­nyabb adminisztráció meg­szervezését várják. Dunántúlt napló Oj fogalom vált ismertté országszerte: idén először Budapesten és több nagyvá­rosban az arany- és ezüstva­sárnap előfutáraként beve­zették a bronzvasárnapot. Van ahol ezen a napon né­hány áruház is kinyitott. Pé­csett az Aranykapu jelentet­te a bronzvasárnapot. Valóban sokan léptek be vasárnap az Aranykapun, különösen a reggeli, kora délelőtti órákban, s azután következett az ebédszünet — no nem az árusok, hanem a vásárlók, nézelődők számá­ra. S ahogy elmúlt a vasár­napi ebéd ideje, délután is­mét megélénkült a forgalom a Szalai úti parkolónál. Egyik­másik pavilon előtt mindig sokan vannak, különösen azon a soron nagy a forga­lom, ahol enni lehet: sok­szor hallani is, hogy mond­ják: voltam az Aranykapu­nál, s remek hamburgert et­tem ... Hát igen, a nézelő­désnek legtöbbször hambur­ger a vége, mert bizony elég sok a bóvli, s különben is még bő két hét van ka­rácsonyig, nem kell a dolgo­kat elkapkodni. A kiskeres­kedők között is majd csak most kezdődik igazán a mi­nőségi verseny, mondta Tré- nyi József kivitelezésvezető. A hetvenhat kiállítónak csak néhány százaléka állami cég: ilyen például a Shell, pavilonja előtt mindig sokan vannak, s az eddigi tapasz­talatok szerint itt a legna­gyobb a forgalom. Megtalál­hatjuk még a Lapkiadó Vál­lalat pavilonját, ahol zsákba­macskát lehet vásárolni, a Népszava Lapkiadó pedig könyveket kínál. Ugyancsak könyvárusító pavilonnal je. lent meg az Ar.anykapunál a Konzum Áruház, s jelen van a Meruker egyik bolt­ja, s a Fészek Áruház is, „ezer apró cikkel”. A tava­lyihoz képest a kiállítók szá­ma megháromszorozódott, ezt azonban a tapasztalatok sze­rint nem követi a vásárlás ilyen arányú növekedése, az eddigi forgalomra nincs ösz- szesített adat. dott. Kópházán viselte egy­kori tulajdonosa. Az év folyamán a Csatkai hagyaték újabb darabjai — bútorok és műtárgyak — ke­rültek a múzeum birtokába. Csatkai Endre, az 1970-ben elhunyt Kossuth-díjas iro­dalomtörténész és muzeoló­gus évtizedeken át tevé­kenykedett Sopronban. A felszabadulástól 1963-ig irá­nyította igazgatóként a Liszt Ferenc Múzeumot. Egykori használati tárgyaiból emlék­szobát rendeznek be a sopro­ni Stomo-házban. Publiká­cióin kívül ott helyezik el tu­dományos igényű kéziratait és levelezéseit is, hogy hoz­záférhetővé tegyék a hely- történeti kutatók számára. (MTI) Új szerzemények a soproni múzeumnak I—, —:-------------------------------------------1 P ató Károly: Mesék a Holdról — tollrajz

Next

/
Oldalképek
Tartalom