Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-11 / 290. szám

1985. december 11. Képújság 5 I I olyan műszaki, illetve üzemszervezéssel kapcsolatos wjllab* megoldás, amely viszonylag új, állami vállalat, állami szerv, társadalmi szervezet vagy szövetkezet részére hasznos ered­ménnyel jár, és nem tartozik előterjesztőjének munkaköri kötelességei közé, illetve munkaköri feladatán belül jelentős alkotó teljesítmény­nek minősül. Az újítás a találmánytól főleg abban különbözik, hogy csak világviszonylatban új műszaki megoldás lehet, míg az újítás le­het üzemszervezési jellegű megoldás is, és csupán a gazdálkodó szerv vonatkozásában kell újnak lennie. (Közgazdasági Kislexikon) Lehetőségek a környezetvédelemben Szabadalmak a lakótelepi szennyvíz feldolgozására A vállalat jelentkezett, hogy megoldja Szekszárdon a Cinka utcában a szenny­vízelvezetést és feldolgozást. A Gullyás György és László Béla által szabadalomnak is bejelentett BLG elnevezésű szennyvíztisztító 100 családi ház kommunális hulladékát dolgozná fel. Lakótelepeken, iskolákban, és kisebb üze­mékben lehet gazdaságosan használni. A Cinka utcai te­lep felépítése 300 000 ezer forintba került volna, ehhez még hozzá kell számítani a csatornázás költségét. Ha kiszámoljuk, hogy egy családi házihoz 25 000 forint­ba kerül megépíteni a szennyvízaknát, hogy onnét 50 forintért szállítják el köb­méterenként a szennyvizet, akkor nem kell fejszámoló­művésznek lenni, hogy a la­kótelepi szennyvíztisztító költsége kevesebb és a meg­oldás korszerűbb, mint az egyedi — sokszor szabályta­lan — házi kivitelezésű „szennyvíztartály”. A Oinfca utcában maradt a házi kivi­telezés .. . A Tolna Megyei Kommu­nális Szolgáltató Vállalat az előbbi berendezésből Mázia- szászváron és Mezőfialván épített egyet-egyet, az üze­melés során már olyan ta­pasztalatok birtokába jutot­tak, amely bizonyítja, hogy a szabadalom megéri a pén­zét ezúttal jó értelemben használva a kifejezést. Az első sza bad ül mat a vál­lalat 1982-ben nyújtotta be: a szennyvíz-előkészítő és te rhe lés - k i e gye ni í tő be ren ­dezést. Ez szolgálati szaba­dalom és a vállalat szek­szárdi központjában azóta is eredményesen használják. A szabadalom lényege, hogy megoldódik a szippantott szennyvizek központi telepen való elhelyezése. A berende­zés már alapvetően megfelel egy egyszerű biológiai tisz­títónak is. A Tolna Megyei Kommu­nális Szolgáltató Vállalatnál 1981 óta gyártanak szenny­víztisztító berendezéseket a Vegyépszer Vállalattal közö­sen. Ezeket a kisberendezé­seket iskolák, óvodák, köz- intézmények alkalmazhatják leggazdaságosabban. Tóth Vilmos, a vállalat fő­mérnöke tájékoztatott ben­nünket a továbblépés lehe­tőségéről. Abból az alapál­lásból kell és kellett a válla­latnak kiindulni, hogy a szennyvíz manapság az or­szág egyik legelevenebb gondja. Elvezetése, feldolgo­zása és ártalmatlanítása miindannyiunk közös ügye. Kiszámították, hogy az ez­redfordulóig 70 szippantóko­csit kellene vásárolniuk, ha lépést akarnának tartani az „áradattal”. Ha csak 19-el — ennyi megye van az ország­ban — szorozzuk be a 70-et, akkor érzékelhető, hogy más utat kell járni. Szekszárdon öt éve foglalkoznak a meg­oldással, több újításuk és szabadalmuk készült el. Nemcsak papíron léteznek ezek a berendezések, hanem Környezetvédő szennyvíz' ülepítő /tartály már mindegyikből működik valahol az országban. A következő szabadalmuk .már a Budapesti Műszaki Egyetemmel közösen készült. A találmányt tőlük vették át kizárólagos joggal. Ilyen jel­legű konstrukció Magyaror­szágon még nincs. A Denifo nevű berendezés a nitrogén és a foszfor eltávolítását is megoldja. A berendezést legyártot­ták, jelenleg a félüzemi kí­sérletéket végzik, a napi ka­pacitása 70 köbméter és al­kalmas védett területen is a szennyvíz feldolgozására. Az ivóvíz nitráttalanítását zeolittal próbálják megolda­ni, a kísérletek még folynak. Első lépcsőben a szekszárdi telepük vízhálózatát tisztít­ják zeolittal. A közelmúltban fejezték be a szennyvíziszap feldolgo­zásának újítási dokumentá­cióját. Az újítást benyújtot­ták a Szekszárdi Húsipari Vállalathoz, mivel itt évente 7700 tonna olyan szennyvíz- iszap keletkezik, amely fel­dolgozható és a mezőgazda­ságban hasznosítható. Ezzel az újítással csak a húskom­binát egy millió forint meg­takarítást érhet el. — Nagyon nagy lehetősé­gek vannak a környezetvé­delem területén — mondja Tóth Vilmos. — Vállalatunk­nak kötelessége és gazdasá­gi érdeke is, hogy ezen a té­ren minél előbbre jusson. Az eddigi eredmények azt mu­tatják, hogy öt éve „jó lóra tettünk”. Az egyesület 'Nem közömbös, hogy szel­lemi termékeink hogyan je­lennek meg a hazai és nem­zetközi piacon ,milyen vé­delmet nyernek és nyerhet­nek és ezeknek a szellemi termékeknek a segítségével hogyan tudjuk áruink szín­vonalát, versenyképességét növelni... E szellemi termékek for­galmának, védelmének szabá­lyai speciális jogterületet al­kotnak. Ide tartozik az ipar- jogvédelem, amely rendkí­vül érzékeny a műszaki fej­lődéssel kapcsolatos változá­sokra. A megye vállalatainál, szö­vetkezeteinél tevékenykedő újítási- és iparjogvédelmi előadók, újítók, feltalálók vesznek részt a MTESZ tag- egyesületeként .10 éve mű­ködő Magyar Iparjogvédelmi Egyesület Tolna Megyei Szer­vezetének munkájában. Er­ről beszélgettünk Fekete Jó­zseffel, a Tolna megyei szer­vezetek titkárával. — Hányán vesznek részt az egyesület munkájában? —A taglétszám nem ma­gas, negyvenketten jönnek el rendszeresen rendezvénye­inkre. A munkájukról ejtsünk pár szót. — Egyik leghasznosabb egyesületi tevékenységünk az iparjogvédelem területére eső jogi szabályozás előké­szítésében és megismertetésé­ben végzett közreműködé­sünk. Ennek érdekében a megyében először szervez­tünk középfokú iparjogvé­delmi tanfolyamot, mely húsz szakember részére adott ko­moly szakmai továbbfejlődési lehetőséget. — Feladataik szerteágazó­ak. — Már felsorolni is nehéz. Foglalkozunk a műszaki­szellemi alkotások létrehozá­sával, oltalmával, -hasznosí­tásával kapcsolatos kérdések gyakorlati tanulmányozásá­val. Az iparjogvédelmi is­meretek, továbbá a műszaki- szellemi alkotások elterjesz­tésének segítségével. Egyesü­letünk fórumot biztosít az iparjogvédelmi kérdések megvitatására, ennek érde­kében előadásokat, vitaülé­seket rendez, elősegíti a fel­merülő elvi és gyakorlati kérdések tisztázását és szak- könyvtárat tartunk fenn. Célunk eligazítani az újító­kat, a feltalálókat, az -őket megillető jogok bonyolultnak tűnő útvesztőjében ,s igyeke­zünk elejét venni annak, -hogy minél kevesebb megke­seredett újító legyen. Az agytornáztató ember Tanó Nándor régi „moto­ros” újító berkekben. Ponto­sabb megnevezéssel: ipar- jogvédelmi előadó. Lassan már 15 éve foglalkozik hiva­talból a szellemi termékek­kel, az újítók ügyes-bajos dolgaival. Jelenleg a Szek­szárdi Borászati Társaság személyzetise és iparjogvé­delmi előadója. Tapasztalatai példaértékűek, kiterjeszthe­tők az egész újító „társa­dalomra.” — Az újítások sajnos ki­lencven százalékban műsza­ki megoldások. Nagyon ke­vés a munkavédelemmel és a munkaszervezéssel kapcso­latos javaslat. Pedig a két utóbbi is megkönnyítheti és biztonságosabbá teheti a mindennapi munkát. — Kik újítanak? — Azok az emberek, akik műszaki kérdésekkel min­dennap találkoznak. — Ennek lehet az a hát­ránya, hogy csak műszaki kérdésekkel kapcsolatos ja­vaslatok kerülnek az ipar- jogvédelmi előadó asztalára. — Az újítómozgalom egyik fontos dokumentuma az 1983-ban kiadott 10-es szá­mú határozat, amelyben a hivatali, vagyis a munkahe­lyi kötelesség címszót kibő­vítette. Korábban a műsza­ki szakemberek, vezetők ki voltak zárva „munkaköri kötelesség” címén az újítás­ból. Ez a határozat, most megoldja régi gondunkat, várhatóan több lesz az újí­tás. A kettőnk közötti párbe­széd sokkal szerteágazóbb. A példák tucatjai hangzanak el. Magam inkább az érdek­telenséget emlegetem foly­ton. Tanó Nándor pedig a lehetőségeket sorolja. A ket­tő valóban egy, csak nem kezeljük egynek. Azt mon­dom, hogy manapság komo­lyabb dologba fogni vezetői segédlet nélkül bátorság, vagyis nem illik okosabbnak látszani a főnökeiknél. — Nem így van — mond­ja Tanó Nándor. — Ha a vezetés valamilyen módon fontosnak tartja a talál­mányt, vagy a nagyobb újí­tást, akkor azt maximálisan támogatja. — Üzlettárs akar lenni a főnök? — Nem mindig. Az ő ér­dekeltsége többnyire abban is megmutatkozik, hogy a vállalat érdekeltsége legyen az a találmány, vagy na­gyobb horderejű újítás. Né­ha azonban az anyagi előny­re is igényt tart a vezető. Manapság az önzetlenség nem jellemző, foglaljuk in­kább így össze. — Azt mondja, hogy nem mindig a személyes érde­keltségről van szó. — így igaz. Számomra szimpatikus az a vállalati vezető, aki ragaszkodik ah­hoz, hogy a vállalat neve valamilyen formában szere­— Tanó Nándor peljen, mert akkor az ő munkájáról is szó van. Az iparjogvédelmi előadó szerepéről váltunk szót. Fon­tos és sok hasznot hozó em­ber lehet az úgynevezett újítási előadó. Ha csak hi­vatalnok, akkor ott nem megy az újítás. — Agytornáztatónak kell lennie — mondja Tanó Nán­Újítók Lapja a brigádoknak Az újítás szervezése ott kezdődik, hogy gondoskodni kell a megfelelő tájékoztatásról. A Simontornyai Bőr­gyárban minden szocialista brigád megkapja az Újítók Lapját. Ilyen a gyár portáján a brigádok „postaládája” mégpedig akkor, amikor megérkezett az Újítók Lapja. A példa Mesterem, Lődi Ferenc, a szekszárdi műszergyár volt esztergályos művezetője, a gyár alapításakor érkezett Szekszárdra. A műhelyben szinte naponta kellett meg­ismerkedni új gyártmányok! kai, felkészülni a tömeg- gyártásra. Az ötletek, javaslatok, újí­tások százaira volt szükség ahhoz, hogy a nagyválla­lat igényének megfelelhes­sünk. Lődi Ferenc művezető ren­delkezett közülünk egyedül ■nagyipari gyakorlattal. Eb­ből következett és természe­tesen az ő újítói vénájából, hogy a csoport hamarosan újítóvá vált. Először Lődi Ferenc elkészítette a terve­ket, a brigád pedig kivitelez­te. Később már egyre töb­bünk jelentkezett önálló újí­tással. .. A mester bevezette a csa­patot az újító mozgalom rej­telmeibe, az ott dolgozó fia­tal esztergályosok vérévé vált, hogy újítani kell. Számon senki sem tartja, hogy Lődi Ferenc hány fia­talemberrel szerettette meg az újítást. De, azóta is, bárho­va megyek a megyében, min­denütt találkozom volt „Lődi tanítvánnyal”. Emlékezetünk­be mélyen beivódott a példa­adó mester tisztelete. És azt hiszem, hogy ez minden ki­tüntetésnél többet ér... „Újítók” Két zsebmetszö beszélget az utcán. Azt kérdezi az egyik a társától: — Te mondd, pajtás, milyen volt a mai fo­gás? — Ne is kérdezd. Elég szegényes. Most arra vete­medtem, hogy feltűnően rossz lakáskörülményeimre való te­kintettel úgy „újítok’’ meg egy nagymenő zsebéből egy pénztárcát, hogy lehetőleg az idei tél végéig lesitteljenek. — Mi a csudának? Elment az eszed? — Nem pajtás, csak ki­kapcsolták a lakásomban a villanyt meg a gázt. dór. — Ha ismeri a válla­latot, az ottani műszaki, vagy munkavédelmi problé­mákat, akkor ösztönözni tudja az okos embereket. — Milyen megoldás lehet­séges a szellemi termékek­kel való jobb sáfárkodás­ban? — A mostani felgyorsult életritmusban már egyre több helyen jönnek rá arra, hogy a szellemi termékeket teljes egészében ki kell ak­názni, vagyis a gondolkodó embert meg kell becsülni. Szorgalmazni kellene a vál­lalatok közötti újítások cse­réjét. Ebben óriási lehető­ségek vannak. — És mi lenne, ha az újítási előadót termelő em­bernek tartanák és az újítások megtakarításaiból őt megfelelően premizálnák? — Ugrásszerűen megnőne az újítások száma. Az oldalt összeállította: Hazafi József és Gottvald Károly. Gyors elbírálás Az ipari szövetkezetekben az utóbbi években nagy hangsúlyt fektetnek az újí­tásra. Sok száz apró ötlet­ből lett már üzlet, új ter­mék, vagy korszerűbb gyár­tás. A kisüzemekben az újító helyzete jobb, hiszen köny- nyen megismerhető a gyár­tási folyamat, az emberi kapcsolatok kiegyensúlyozot­tabbak, jobban is rászorul­tak a gyors, azonnal hasz­not hozó újra. Tolna megye ipari szö­vetkezetei 1984-ben 3 580 000 forint megtakarítást köny­velhettek el újításokból. A 166 benyújtott javaslatból lűü-ot fogadtak el, ebből 97- et hasznosítottak. A kifize­tett újítási díj összege pe­dig 297 500 forint volt. Az előbbiek jellemzőek 1985-re is. Tolnán a Gép- és Műszeripari Szövetkezetben 1985-ben 30 újító 22 újítási javaslatot nyújtott be, mely­ből 17-et hasznosítottak, és három van elbírálás alatt. A hasznosított újításokból az idén már 1,1 millió forint eredmény keletkezett. Az újítóknak 69 ezer forintot fi­zettek ki. A legtöbb meg­takarítást a tőkés import­anyagok kiváltásával érték el. A tolnai szövetkezet leg­eredményesebb újítói Sza- bolcska Gábor, Szabó Mik­lós, Kiss József és Gáncs János. A Tamási Talux Ipari Szövetkezetben 22 újítást nyújtottak be 1985-ben. Az előkalkulációk alapján 2,2 millió forint eredmény ke­letkezett és az újítóknak 58 400 forintot fizettek ki. A szövetkezet legeredménye­sebb újítói: Kálóczi Ferenc, Marton György, Nyirati László. Az előtérben: a Denifo nevű berendezés

Next

/
Oldalképek
Tartalom