Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-05 / 285. szám

1985. december 5. 2 KÉPÚJSÁG nunabe moszkvai sajtóértekezlete jött, Moszkvában kedden aláírt gazdasági és műszaki együttműködési megállapo­dásról szólva Mugabe közöl­te, hogy ez a két fél együtt­működési szándékát rögzítő alapegyezmény. A konkrét együttműködési megállapodá­sok kidolgozása majd a szak­értőkre vár, s ennek érdeké­ben szovjet szakembereket várnak Zimbabwébe. Hozzá­fűzte még, hogy zimbabwei részről szeretnék, ha a Szov­jetunió 'bekapcsolódna Zim­babwe iparának, bányászatá­nak, mezőgazdaságának, gaz­dasági infrastruktúrájának fejlesztésébe. Kérdésekre válaszolva Mu­gabe elmondta azt is, hogy az együttműködés különböző területeinek áttekintése so­rán az országa ellen irányuló dél-afrikai fenyegetés miatt szóba került Zimbabwe ka­tonai potenciáljának kérdése is. Ezzel kapcsolatos konkrét megállapodások létrehozása azonban szintén a szakértők feladata. Országa külpolitikájáról szólva, a miniszterelnök ha­tározottan elutasította a dél­afrikai fajüldöző rendszerrel folytatandó, az Egyesült Ál­lamok által szorgalmazott „konstruktív együttműködés” gondolatát. Leszögezte, hogy ez a washingtoni elképzelés, a belőle fakadó megállapodá­sok a független afrikai álla­mok megbénítását szolgál­ják, s szabad kezet hagynak 'Pretóriának agresszív politi­kája folytatásához. A fajül­döző rendszernek el kell tűn­nie Afrikából — hangsúlyozta Robert Mugabe. Hivatalos látogatását befe­jezve, szerdán elutazott Moszíkvából Robert Mugabe. A repülőtéren Nyikolaj Rizs- kov miniszterelnök és Eduard Sevardnadze külügyminisz­ter, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai, vala­mint Borisz Ponomarjov, a PB póttagja, a Központi Bi­zottság titkára búcsúztatták. _______ „sszegezte M oszkvában tett hivatalos látogatásának eredményeit, s nagyon gyümölcsözőnek ne­vezte a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásait szer­dán Moszkvában megtartott sajtóértekezletén Robert Mu­gabe, a ZAINU—HP párt el­nöke és főtitkára, a Zimbab­wei Köztársaság miniszter- elnöke. Az afrikai politikus, aki országának függetlenné válá­sa óta most első ízben járt a Szovjetunióban, kijelentette, hogy látogatásának fontos szerepe lesz a két ország és azok vezetői kapcsolatainak erősítésében. Mugabe közölte, hogy élénk benyomást ha­gyott benne a szívélyes és baráti fogadtatás, az a tá­mogatás, amelyet a Szovjet­unió nyújt Zimbabwe füg­getlenségének megerősítésé­hez, a dél-afrikai és a namí- biai nép szabadságának ki­vívásához. A két ország között létre­Strougal hazaérkezett Az Iraki Köztársaságban és Kuvait államban tett hivata­los látogatásáról szerdán ha­zaérkezett Prágába Lubomír Strougal csehszlovák minisz­terelnök. Szaddám Húszéin állam- és kormányfővel, valamint Taha Jaszin Ramadan első minisz­terelnök-helyettessel folyta­tott tárgyalásain kiemelt fi­gyelmet szenteltek a kétol­dalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésének, és megálla­podtak arról, hogy még 1986 első felében hosszú távú gaz­dasági, kereskedelmi és tu­dományos-műszaki együtt­működési megállapodást ír­nak alá. A csehszlovák miniszterel­nök Kuvaitban Szabah el Ahmad el-Dzsábir esz-Sza- bahihal, a kormány első el­nökhelyettesével és külügy­miniszterrel, aki egyben az ügyvezető miniszterelnök, folytatott tárgyalásokat, és fogadta őt Dzsábir el-Ahmed el-Dzsábir esz-Szabah kuvaiti emír. A kétoldalú kapcsola­tokat kölcsönösen igen jónak értékelték. Lubomír Strougal jelezte, hogy Csehszlovákia érdeklődik az öböl-parti or­szág iparosításában való to­vábbi részvétel iránt, és szí­vesen közreműködne a tör­ténelmi és művészeti műem­lékek és más jelentős épüle­tek rekonstrukciójában. Szerdán Haifa kikötőváros Savit nevű filmszínházában ünnepi üléssel megkezdte munkáját az Izraeli Kommu­nista Párt december 7-ig tar­tó XX. kongresszusa. A 612 kongresszusi küldött vitáihoz — az izraeli pártkongresszu­sok történetében először — az államelnök, Hájirn Herzog kívánt személyesen sikert. Jelen volt a megnyitóülésen Haifa polgármestere is, és megjelentek az Izraeli Álta­lános Murikásszövetség, vala­mint a helyhatóságok veze­(Folytatás az 1. oldalról.) szabadidőközpont, túljutott a fölfedezésen Simontornya és termálvizű fürdőjével Tamá­si. Jócskán forog tehát az idegen, ami megközelítően sem jelenti még azt, hogy minden erőtartalékunkat az ügy szolgálatába állítottuk — állapította meg a napi­rend vitájában elhangzotta­kat összefoglaló megyei ta­nácselnök, Császár József. Mint az elhangzott: a VI. ötéves terv időszakában meg­felelően fejlődött a megyei idegenforgalmi hivatal mun­kája. De folytatnia kell a tői. 18 kommunista és mun­káspárt képviselői foglaltak helyet a padsorokban, közöt­tük Romány Pál, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagja, a Bács-Kiskun megyei pártbi­zottság első titkára és Südy Zoltán, a külügyi osztály munkatársa. A Szovjetunió Kommunista Pártjának kül­döttségét Mihail Nyenasev, a Központi Bizottság tagja, a Szovjetszkaja Rosszija fő­szerkesztője vezeti. megye idegenforgalmi adott­ságait bemutató kiadványok megjelentetését, bővíteni a megye idegenforgalmi kíná­latát és a falusi turizmus elterjesztését. A testület ezt követően döntött a megyei tanács ülé­sének december 19-re törté­nő összehívásáról és végezte el a tanácsülés előkészítésé­vel kapcsolatos munkáját. A Tolna Megyei Tanács negye­dik negyedévi ülésének na­pirendjére kerül — egyebek között — az 1986. évi pénz­ügyi előirányzat megállapí­tása is. A tanácsülés nyilvá­nos. Vb-ülés Szekszárdon PANORAMA BERLIN Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK ál­lamtanácsának elnöke szer­dán fogadta Constantin Dascalescut, az RKP KB Po­litikai Végrehajtó Bizottsá­gának tagját, Románia mi­niszterelnökét. PÁRIZS Georges Marchais, az FKP főtitkára a francia nemzet- gyűlésben kedden élesen bí­rálta a kormány szociális politikáját. A társadalombiz­tosításról és a dolgozók jo­gairól szóló vitában felszó­lalva Marchais a baloldal közös programjának sutba dobásával vádolta a szocia­lista kormányzatot. ULÁNBÁTOR A Mongol Népi Forradal­mi Párt Központi Bizottsága szerdán megtartott XI. tel­jes ülésének résztvevői meg­vitatták és elfogadták az or­szág 1986-os gazdasági-tár­sadalmi fejlesztési tervét, va­lamint a jövő évi költség- vetésről szóló előterjesztést. Áttekintették és ugyancsak jóváhagyták a tavalyi költ­ségvetési terv végrehajtásá­ról szóló jelentést is. SZÓFIA Szerdán hivatalos látoga­tásra Szófiába érkezett Ka- rolosz Papuliasz görög kül­ügyminiszter. Petar Mlade- nov bolgár külügyminiszter hívta meg Papuliaszt, akinek külügyminiszterként ez az első külföldi hivatalos láto­gatása. HASZBAJA Izraeli alakulatok kedden a márciusi csapatkivonás óta legnagyobb támadásukat hajtották végre Libanonban, túl a maguk kreálta „biz­tonsági övezeten”. Helyszíni tudósítások szerint 250 ka­tona, nyolc páncélos és hat helikopter támogatásával hatolt be az országhatártól 20 kilométerrel északra a Bekaa' völgyébe. Itt nyolc órán át tartotta tűz alatt az egyik palesztin szervezet, a Népi Front-Főparancsnokság táborát. WASHINGTON Kedden — közép-európai idő szerint este fél 11 óra után — sikeresen leszállt a californiai Edwards légitá­maszponton az Atlantis ame­rikai űrrepülőgép. Mai kommentárunk ítélet után, választások Fabian Ver tábornoknak és társainak felmentésével. Vernek a hadseregparancsnoki tisztségbe való vissza­helyezésével Ferdinand Marcos Fülöp-szigetd elnök tá­bora szorosra zárta sorait a februári elnökválasztás előtt Az ellenzéknek ez — úgy tűnik — nem sikerült. Eddig két jelentős személyisége is — Salvador Laurel, az UNIDO elnevezésű pártszövetség vezetője és Corazon Aquino, az 1983-ban meggyilkolt Benigno Aquino ellen­zéki vezető özvegye — bejelentette, hogy indul az elnök- választáson. Léhet, hogy a két politikus a hátralévő két hónapban kiegyezik egymással, ba azonban nem sikerül megteremteni a Marcosszal szembenálló politikai erők összefogását, kétségessé válik bármelyik ellenzéki jelölt akárcsak sikeres szereplése is a választásokon. Holott az egységes ellenzék most kiaknázhatná a Fü- löp-szigeteki belpolitika legújabb fejleményeit. A Ver- perben hozoitt felmentő ítélettel Marcos elnök tábora teljesen kompromittálódott. A fegyveres erők tagjait olyan vád alól mentették föl, amelyet főiparancsnokuk. Ver lényegében már beismert: a pert megelőzően, a Co­razon Ágrava vezette vizsgálóbizottság előtt tett vallo­másából világosan kiderül, hogy megpróbálta eltussolni a fegyveres erők tagjainak szerepét Aquiino meggyilko­lásában. Hogy a katonák ilyen szerepet játszottak, azt több szemtanú vallomása és tárgyi bizonyítékok — így például magnetofonfelvételek — is bizonyítják. Még be­szédesebb az a tény, hogy további fontos tanúk egysze­rűen eltűntek, és többé nem is kerültek elő. És mindez nemcsak a fegyveres erőket kompromittálta, hanem ma­gát Marcost is. Azt ugyanis senki sem hiszi el Manilá­ban, hogy a per fővádlottja, Fabian Ver, aki az elnök leg­hűségesebb és önálló kezdeményezésekkel nem igen je­leskedő alárendeltje volt, az Aquimo-ügyben saját sza­kállára cselekedett volna. A Marcos-rendszernek a gyil­kosság óta tartó folyamatos „arcvesztése” és a sokkoló hatású felmentő ítéletet követő kiábrándultság hatásos fegyverré válhatna egy egységes polgári ellenzék kezé­ben az elnöki posztért folyó harcban. Az összefogás útjában persze számos akadály tornyo­sul. A Fülöp-szigeteken a legális ellenzék fő erejét olyan hagyományos politikai érdekcsoportok adják, amelyek nem nevelhetők a szó szoros értelmében vett pártok­nak. Nem valamely ideológiát vagy társadalmi réteget képviselnek, hanem inkább politikai apparátusiként szol­gálnak egy-egy nagyhatalmú személyiség, többnyire vi­déki nagybirtokos számára. Ezekhez a — többnyire csakis önös érdekeket követő — politikai vezetőkhöz csatlakoznak azután a városi, kü­lönösen manilai polgári rétegek, amelyek Aquino meg­gyilkolása óta számtalan látványos tiltakozó megmozdu­lás bázisát adták. A hagyományos politikai szervezetektől balra helyez­kednek el a különböző városi csoportok, szakmai, vagy egyéb alapon tömörülő szervezetek, amelyek még szin­tén nem jutottak el a párttá alakulásig. Befolyásuk azon­ban nő, ami a városokban máris érezteti hatását abban, tüntetők mellett megjelentek az utcán a munkások is. Salvador Laurelt, az UNIDO vezetőjét a baloldal a hagyományos politikai erők reprezentánsának tartja, és nemigen bízik meg benne. Ügy véli, hogy csupán vetély- társa Marcosnak, de nem jelent igazi alternatívát vele szemben. Aquino özvegye, bár személyében maga is a hagyományos uralkodó osztályból származik, már na­gyobb támogatásra számíthat a baloldal körében. A rendszer kompromittálódása és a polgári ellenzék szétforgácsoltsága mindenképpen a baloldal erejét növe­li. Részben a városi radikálisokét, még inkább azonban azokét a gerillákét, akik az Üj Népi Hadsereg elnevezésű szélsőbaloldali szervezet soraiban harcolnak vidéken. A kiábrándulás a rendszerben és annak polgári ellenzéké­ben elsősorban ezeket a sorokat duzzasztja. Kepecs Ferenc Vétókorlátozás az EGK-ban A közös piaci csúcsértekezlet két résztvevője, Francois Mitterrand francia elnök (balra) és Helmut Kohl nyu­gatnémet kancellár együtt reggelizett Luxemburgban a megbeszélések újabb fordulója előtt. (Telefotó) Kedvezőtlen előjelek és sok terméketlen vita után a nyu­gat-európai közösség kor­mányfőinek sikerült végül elvi egyetértésre jutniuk luxemburgi csúcsértekezle­tükön, hogy a jövőben nem kell minden döntéshez egy­hangú egyetértés. Tető alá hozták a 28 éve született ró­mai szerződés — a közösség alapokmánya — első reform­ját. Utolsó pillanatban tör­tént ez: január 1-től Spa­nyolország és Portugália is a közösség tagja, s a tizen­két tagúra bővült közösség­ben a vétók buktatóit állan­dóan kerülgetni kényszerülő jelenlegi döntéshozó mecha­nizmus várhatóan végképp csődöt mondott volna. Az egyelőre elvi (s a nem­zeti parlamentek jóváhagyá­sára váró) megállapodás ki­terjeszti a közösség illeté­kességét új területekre: pénzügyi együttműködés, műszaki fejlesztés, környe­zetvédelem. Kimondja: 1992- ig megvalósítják a teljes piac­egységesítést, tehát lebonta­nak minden akadályt a bel­ső áru- és tőkemozgások előtt, s ehhez bizonyos ese­tekben minősített többséggel hozzák meg a szükséges dön­téseket, korlátozva a jelen­leg szinte mindenre kiter­jedő vétójogot. Növelik — bár inkább csak jelképesen — a nyugat-európai parla­ment hatáskörét, s végül in­tézményesítik a külpolitikai egyeztetések eddig kialakult és működő gyakorlatát. A reform több, mint amit ellenzői (Nagy-Britannia, Dánia és Görögország) az előkészítő tanácskozásokon elfogadni hajlandónak mu­tatkoztak, kevesebb, mint amit legfőbb szorgalmazói (Olaszország és a Benelux államok) szerettek volna, így sem végleges: Olaszor­szág és Dánia fenntartással járult csak hozzá, és a nem­zeti felségjogokat féltőn ol­talmazó brit parlament hozzájárulása sem vehető biztosra. A „maximalisták” a vétó teljes eltörlését tűzték ki célul. Nem is alaptalanul. Kevesen tudják, de a római szerződés eredetileg többségi döntéseket írt elő a minisz­teri tanácsban, s ez csak ké­sőbb, 1966-ban, de Gaulle elnök híres „kivonulása” nyomán módosult az úgyne­vezett „luxemburgi kompro­misszummal” úgy, hogy a tagországok vétóval élhetnek bármely javaslattal szem­ben, ha azt maguk számára „létfontosságú kérdésnek' minősítik. Azóta a többségi szavazással eldöntött kérdé­sek száma igen-igen cse­kély. A vitákat az egyhan­gú egyetértés eléréséig foly­tatják, ami sok esetben azt jelenti, a végtelenségig. A visszatérés a szerződés eredeti előírásához a britek és dánok makacs ellenállá­sán megbukott. Margaret Thatcher azonban váratlan rugalmasságról tett tanúsá­got, amikor azt ajánlotta: „írjuk körül pontosan, mi számít valóban létfontossá­gúnak, mi nem, és máris szűkül a vétójog alkalma­zási köre, gyorsul a döntés- hozatal, miközben mindenki megőrizheti nemzeti felség­jogait.” A szabad áru-, szolgálta­tás és tőkeforgalom sem új dolog, ezt is a római szer­ződés írta még elő. Mára azonban kiderült: a belső vámhatárok lebontása után szabványok, egészségügyi, környezetvédelmi előírások, adó- és pénzügyi szabályok tömkelegé támaszt a vámha­tárokkal egyenértékű aka­dályokat a tagországok kö­zött, s ezért a határellenőr­zések is megmaradtak. Mindezt el kell törölni 1992 végéig — határozták most el. Az egységesítést minden esetben minősített többség­gel döntik majd el, még­hozzá az érvényben levő legszigorúbb nemzeti elő­íráshoz igazítva a többit, így lehetett csak leszerelni például a hitelszigorú sziget- országi egészségügyi előírá­sokhoz ragaszkodó Lon­don ellenállását, vagy a kör­nyezetük tisztaságát óvó dá­nokét. A minősített többséghez különböző súlyú a nagyobb és kisebb tagországok sza­vazata. Két nagy tagállam, vagy egy nagy és két kisebb tagország együtt blokkolhat egy-egy készülő döntést; ki­sebb tagországok egyedül, vagy egy a négy nagy (NSZK, Franciaország, Olasz­ország, Nagy-Britannia) kö­zül nem támaszthat azon­ban a jövőben akadályt e területen. Nem így azon­ban a személyforgalomra vo­natkozó szabályok és az adó­kulcsok egységesítése terén; itt a jövőben is csak egy­hangúság esetén születhet közösségi jogszabály. A legnagyobb lökést a pi­acegységesítéshez talán még­sem ez, hanem az egységes pénz bevezetése jelentené, erről azonban csak távlati célként sikerült megállapod­ni. A nyugat-európai „pénzembrió” — az ecu (tallér) — Bonn és London ellenállása miatt megma­radt annak, ami jelenleg: központi bankok közötti el­számolásra használt fizető- eszköznek, amelyben hitelek is felvehetők. Minden egyes előrelépéshez a központi jegybankok, adott esetben a Bundesbank hozzájárulása szükséges, és a kormányok egyhangú egyetértése. Bővítették végül a brüsz- szeli főbizottság és a stras- bourgi parlament hatáskö­rét. „Törvényhozókká” azért még mindig nem lehettek a nyugat-európai képviselők, noha már öt éve közvetlenül választják őket. Űj jogkö­rük, hogy módosító indítvá­nyokat fűzhetnek a minisz­teri tanács (a kormányok) döntéseihez, azok kötelesek ezeket megvitatni, a végső szót azonban a kormányok mondják ki ezután is. A reformcsomag Betti no Craxi olasz kormányfő sze­rint túl sovány, mások sok­nak tartják ezt is. A nyu­gat-európai egyesülés döcö­gő, lassú szekere mozdult azért egyet. MAGYAR PÉTER Az Izraeli KP kongresszusa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom