Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-05 / 285. szám

1985. december 5. Megyénk iparvállalatainak szervezeti tartalékai "KÉPÚJSÁG 3 Körkérdés a gázról (I.) Az OKGT szakemberei az országos helyzetről IM i HI Mill IMI HM tltUiHIMMIIIillfl tilling A szekszárdi Otthon-áruházban a vevők válogathatnak a gázkészülékek között A hatékonyabb &fred­----------------------- menye­s ebfb gazdálkodós szervezeti feltételeit vizsgálva, egy munkacsoport felmérést ké­szített a közelmútban Tolna megyében a szervezeti és belső irányítási rendszer iparvállalati gyakorlatáról, a megyei pártbizottság gaz­daságpolitikai osztályának irányításéival, a megyei ta­nács vb. ipari osztályának és a KSH Tolna Megyei Igazgatóságának együttmű­ködésével, tizennyolc 'társa­dalmi aktivista bevonásával. A felmérést véleményezte egyebek mellett a Tolna Me­gyei Területi Ipari Bizottság és megvitatta az MSZMP Tolna Megyei Végrehajtó Bizottsága. Tolna megye iparában 1984-ig az önállóan gazdál­kodó vállalatok számaránya alacsony, (25%), létszám és termelési érték szerinti sú­lyuk ennél kissé magasabb (38, illetve 28%). Az önálló vállalatok a 80-as években átdolgozták, korszerűsítették szervezeti és működési szabályzataikat. S bár fokozódott az igény ha­tékony, rugalmas gazdálko­dást biztosító belső irányí­tási rendszer kiépítésére, mégis még napjainkban is jellemző, hogy a vállalati szervezeti felépítés nyomasz­tóan soklépcsős rendszerű. Egyebek mellett ez is hozzá­járul ahhoz, hogy a „válla­lati gépezet” egésze nehézke­sen és lassan hozható moz­gásba, olyan esetekben, ami­kor pedig az eredményes gazdálkodás követelménye rugalmas és időben gyors reagálást tenne szükségessé. A tervezési gyakorlat lé­nyeges fogyatékossága, hogy ritkán határozzák meg a leg­fontosabb célokat hosszú tá­von. A vállalati szakemberek véleménye szerint ennek az egyik fő oka az, hogy az időtáv növekedésével a terv egyre pontatlanabbá válik. De éppen ez a körülmény vi­lágít rá arra, hogy a gazdál­kodás feltételeinek gyors vál­tozása az eddigitől eltérő, rugalmasabb tervezési gya­korlatot tesz szükségessé. A számítógépes informá­ciós rendszer alkalmazásának hiánya, vagy csak kezdeti lépései miatt a tervezési munka rutin jellegű, szinte kizárólag bázis-szemléletű. A vállalatok a gyakorlatban nem alkalmazzák a korszerű matematikai módszereket. A 60-as évek elején — a jelen­legitől gyökeresen eltérő gazdálkodási feltételek mel­lett — kialakult tervezési módszerek felett eljárt az idő. Ennél fogva a számító- gépes rendszer alkalmazása a vállalati tervezésiben egyre inkább szükségszerűvé és kikerülhetetlenné válik. Fel kell számolni azt a helytelen szemléletet, amely a számí­tástechnikát szükséges rossz­nak, esetleg múló divatnak, nem pedig a vezetői döntés-* előkészítés eszközének tartja. Vállalataink szervezeti fel­építésének gyengéi (pl.: sok az áttétel, a lépcsők száma) kedvezőtlen feltételt jelente­nek rugalmas döntési rend­szerek kialakításához, ki­építéséhez. Az utóbbi évek­ben több önálló vállalatunk­nál a korábbinál jobban ér­vényesül, hogy a döntéseket ott hozzák, ahol a legtöbb in­formáció áll rendelkezésre. „Kivételek” természetesen vannak. Néhány vállalatunk döntési rendszere — az in­formációs rendszer hiányos­ságai következtében — a szükségesnél centralizáltabb, de nem ritkán a felső veze­tés „kézbentartási” törekvé­se, a döntések felelőssége elő­li kitérés alsóbb szinten, az érdekeltség hiánya, vagy ép­pen a nem megfelelő szak- képzettség hat az ésszerű de­centralizáció ellen. Mind­ezek egymás hatását felerő­sítve nagymértékben csök­kentik a döntési rendszer ru­galmasságát. Az önálló vállalatok belső elszámolási rendszerének nem elhanyagolható fogyaté­kossága, hogy az elkülönült szervezeti egységek (üzemré­szek, műhelyek, stb.) válla­lati eredményhez való hoz­zájárulásának közelítő meg­határozására sem vállalko­zik. De az is kétségtelen, hogy, a vállalatok belső adatgyűjtése, adatnyilvántar­tása, főként a gazdasági fo­lyamatok népgazdasági szintű megfigyelésének céljai szerint épülnek ki, s csak kis mély­ségű az adatképzés (pl.: a termékek, tevékenységek költségalakulásáról), amely pedig a folyamatokba való beavatkozás megalapozásához lenne elengedhetetlen. A vállalatok belső érde­keltségi rendszere, a végzett munka mennyiségének és minőségének szocialista elvek szerinti díjazása, a bérezés, premizálás, jutalmazás gya­korlata — a korábbi évek­ben elért korszerűsítések el­lenére is — a hatékonyabb gazdálkodás szempontjából nagy tartalékokat, eddig ki nem használt lehetőségeket rejt magában. Nem ismerték még fel mindenütt, hogy a belső érdekeltségi rendszer tudatos fejlesztése biztosítja a megfelelő eszközt az egyéni és a vállalati érdek össze­hangolásához. A gazdálkodó egységeknél gyakori panasz, hogy a ke­resetszabályozás szigorú fel­tételei, a keresetnövelés szűk lehetőségei fékezik az érde­keltségi rendszer hatékonyab­bá tételét. Az éves bérfej­lesztési lehetőségből valóban erre csak kevéssé van mód. A vizsgálat azonban feltárta, hogy a vállalati gazdálkodás a meglévő ösztönzési keretek ésszerű átcsoportosításával (átrendezésével), a teljesít­ménykövetelmények korsze­rűsítésével (esetenként ki­dolgozásával), többleterő- források igénybevétele nélkül is eredményesebb szintre fejleszthető. Az információs rend­- szer ja­vításának nélkülözhetetlen, ki nem kerülhető útja a szá­mítógépes informatika alkal­mazása. A számítástechnika meghonosodását jelenleg még nagymértékben fékezi a hírközlési (távbeszélő, telex) adattovábbítási rendszer ki- épületlensége a megye több térségében, de a gyorsabb előrelépés szubjektív feltéte­lei sem biztosítottak. E téren nemcsak a speciális képzett­ségű szakembereik hiánya az előrehaladás gátja, hanem a vállalati felső- és közép­szintű vezetés túlnyomó ré­szének ismerethiánya is. Fő­leg ez utóbbi miatt is szük­séges, hogy a szakemerek maghatározott köre tanfolya­mok keretében megfelelő színvonalú számítástechnikai szakképzésben részesüljön. A helytelen szemléletet tükrözi, hogy a vállalati bel­ső ellenőrzési szervezetet a vezetés helyenként „kötelező­nek”, az irányítás közép- és alsó szintje „kötelező rossz­nak” tartja. A jövőben fon­tos feladat e területen is a szakember-utánpótlás színvo­nalának javítása. El kell ér­ni, hogy a vállalati belső el­lenőrzési rendszer mind­jobban segítse elő a gazdál­kodás szabályosságának, tör­vényességének erősítését, a hatékonyság követelményé­nek érvényesítését. A megye több iparvállalata a közelmúltban korszerűsí­tette szervezeti rendszerét, csökkentette a „lépcsők” szá­mát, javította a szervezet ru­galmasságát. Gyakori hiba azonban még, hogy a felső vezetők (különösen az igaz­gatók) közvetlen irányítása alá tartozó osztályok, cso­portok, személyek száma túl­zottan magas, ami nagy­mértékben rontja a vezetés rugalmasságát és eredmé­nyességét, miközben túlzott terheket is ró a vezetőre. A felmérés során fontos tapasztalatokat nyertünk a megye teljes önállósággal nem rendelkező gyárainak, gyáregységeinek szervezeti­működési viszonyairól. E gazdálkodó egységek köré­ben, a központhoz való több­ségében erőteljes gazdasági kötődés mellett, széles körű a műszaki, termelési koope­ráció is, ami maga is függő helyzetet teremt. Emiatt sem Célszerű a „mindenáron” va­ló decentralizálás, a meglévő szervezeti keretek megbon­tása. Néhány helyen, ahol a gazdasági szempontok ezt alátámasztják, a feltételek megvannak, vagy létrehoz­hatók, az önállósodási törek­vések a hatékonyabb gaz­dálkodás érdekében indokol­tak (pl.: Magyar Selyemipari Vállalat Tolnai Fonógyára, Mosonmagyaróvári Kötött­árugyár Hőgyészi Gyáregysé­ge, MEZŐGÉP Vállalat Bony­hádi Gyára). Azoknál a gyár­egységeknél pedig, ahol az önállóság foka nem változik, szintén nem mondhatunk le az eredményesebb gazdálko­dás kibontakoztatásáról. En­nek érdekében tovább nem halasztható feladat, hogy nö­vekedjék a gyáregységek szerepe saját gazdálkodási céljaik meghatározásában és önálló megoldásában, a mű­ködési feltételeik kialakítá­sában, érvényesüljön tevé­kenységükben az önálló el­számolás elve. Jelenleg ezek a követel­mények még nem érvénye­sülnek. A gazdálkodás fon­tos funkcióit (pl.: munkaerő­gazdálkodás, költség- és készletgazdálkodás, gyárt­mányfejlesztés, stb.) a gyár­egységek nem gyakorolják. Ez világosan jelzi számunkra, hogy a részek működésében a hatékonyság követelménye csak korlátozottan érvénye­sülhet, ez pedig fékezi a vál­lalat egész működése hatás­fokának javítását. A tervezés, illetve a célok meghatározásának kialakult gyakorlatából következik, hogy a gyáregységek lénye­gében a központilag kitűzött feladatok többnyire passzív végrehajtói. A gyáregységeknél a tevé­kenység minősítésének alap­ja döntően a naturális fel­adatok időarányos teljesítése. A hatékonysági szempontok fokozottabb érvényesülését gátolják a gyáregységek in­formációs rendszerének hiá­nyosságai. Helyenként ennek az alapvető feltételei sincse­nek meg. Minderre pedig az eddiginél fokozottabb szük­ség lenne, hiszen a belső el­számolási rendszer, a tény­leges ráfordítások ismereté­nek hiánya lehetetlenné te­szi a termékek jövedelmező­ségének megállapítását és ezáltal a ráhatás, a beavat­kozás lehetőségét is, mind a ráfordítások, mind a bevéte­lek vonatkozásában. A gyári önelszámolási rendszer megvalósítása, az eredményekhez való hozzá­járulás ismerete és az ahhoz kötődő anyagi érdekeltség megteremtése, ma már elen­gedhetetlen követelmény. A felmérés fontos tapasz­talata, hogy lehetséges is, szükséges is a gyáregységek, telepék belső rendszerének fokozatos nyereségközpontú­vá alakítása, pl.: gyáregységi mérleg elkészítésével. Meg­ítélésünk szerint a nyereség­ben való érdekeltség — össz­hangban az anyavállalat ér­dekeltségével — sokkal job­ban ösztönözne a hatékony­ság javítására, mint a jelen­legi (főként naturális) rész­mutatók teljesítése, vagy túlteljesítése. Összefoglalva a ^izsgá­lánosítható tapasztalatait, megállapíthajuk, hogy Tolna megye ipari termelési egysé­geiben a szervezeti és belső irányítási rendszer elemei­nek átgondolt és összehan­golt fejlesztésével olyan tar­talékok mozgósíthatók, me­lyek a termelési folyamat haitékonyságát, eredményes­ségét számottevően növelik. Vanya György a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese Korunk egyik igen jelen­tős energiahordozója a föld­gáz, melynek felhasználása egyre jelentősebb szerephez jut az ország energiaellátási programjában. A VI. ötéves tervidőszak egyik országosan is nagy jelentőségű beruházá­sa volt a vezetékes földgáz- hálózat építésének folytatá­sa, így egyre több ipari és mezőgazdasági nagyfogyasz­tóhoz és igen sok magán- fogyasztóhoz juthatott el a gáz. Az öt éve tartó prog­ram a Dél-Dunántúlt, vala­mint megyénket is érinti, így az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT) osz­tályvezetőjétől, dr. Szilágyi Zsombortól kértünk e téma­körben tájékoztatást. — Milyen a jelenlegi or­szágos helyzetkép a gázprog­ram kapcsán? — Hazánkban a gázszol­gáltatás már százéves múlt­ra tekint vissza, az idei esz­tendő végéig 349 településen lesz gázszolgáltatás, Komá­rom megyét kivéve minden megye érdekelt benne. Ez az ötéves tervidőszak nagyon szép eredményeket hozott: 150 újabb települést kötöttek be a gázelosztó vezetékrend­szer 3300 kilométerrel nőtt; tulajdonképpen megduplá­zódott. A gázszolgáltatóvál­lalatnál egyharmadával nőtt a földgáz értékesítése, és 150 ezer háztartást kapcsoltunk be a rendszerbe. Ezekben az adatokban a fővárosi fo­gyasztók nincsenek benne. Az 1980-ban meghirdetett olajkiváltási kormányprog­ram gyors üteművé tette a fejlődést, melynek három alapvető tényezője volt. Si­került a hazai földgázterme­lést növelni és többet vásá­rolhattunk a Szovjetunióból; a lakosságnak volt fizetőké­pes kereslete és beruházási készsége, amit hitelakció és állami támogatási rendszer segített, és végül az új tech­nológiával, a polietilén meg­jelenésével gyorssá vált az építés üteme is. A kisnyo­mású vezeték helyett maga­sabb nyomású vezetékrend­szert sikerült kiépíteni és ezekhez nyomásszabályozó­kat is gyártottak. Gondok is jelentkeztek a szolgáltatás, a felszerelés és eszközellátás területén, de az OKGT a té­li csúcsigények jelentkezése miatt jelentős eszközöket ru­házott be a téli tárolás meg­oldására. Ez az ötéves terv­időszak a Dél-Dunántúlnak is meghozta a földgázt. — Van-e valamilyen biz­tosíték arra, hogy a gázzal nem fordul elő ugyanaz a helyzet, mint az olajjal és az olajkályhákkal? — A jelenlegi gázmérleg­ben a lakossági és kommu­nális fogyasztói igény nem éri el a 20 százalékot, a ha­zai termelés aránya pedig 60 százalékot képvisel. Ez alapvető biztosítéka annak, hogy hasonló helyzet nem fordul elő. Energiagazdálko­dás, energiapolitika és élet- színvonal tekintetében is el­sősorban ezt a szektort kí­vánjuk biztonságosan ellátni. Az olajnál beszerzési gon­dok miatt volt szükséges a kiváltás, a gázból nem vár­ható ilyen gond jelentkezé­se. Forrásoldalról biztos a lakossági gázellátás, de az elkövetkező néhány évben is szükség lesz dollárelszámolá­sú importra. A gáztörvény (ez az olaj esetében nem volt) úgy intézkedik, hogy a gázellátást ilyen téren meg­tagadni nem lehet. — Könnyű volt megterem­teni a kivitelezői bázist? — Igen, könnyű, mert sok kivitelező állt rendelkezésre, az építőipar jelenlegi hely­zetében ezt a lehetőséget szí­vesen is vette. Nagyon sok cég, kisvállalat és gmk je­lentkezett, amelyek gyorsan, elfogadható minőségben és áron el tudták végezni ezt a munkát. — Kinőtték-e ezek a cé­gek a „gyerekcipőt”? — A munka minősége nem egyenértékű, ám a harmadik negyedévben jelentkezett a fogyasztók bekapcsolásának felfutása, amire a kivitele­zői kapacitás nem volt fel­készülve, így fordulhatott elő, hogy várni kellett a be­kapcsolásra. Ennek a ki- egyenlítésére vannak erőfe­szítések, de a társulások se­gítségére is szükség van a megjelölt időszakban. — Ma már válogatni le­het a gázkészülékek között. Nem jelent ez majd később gondot a javításoknál? — Sok gazdaságilag „döcö­gő” szervezet látott neki a gázkészülékek gyártásának, kisebb gépipari cégek, tsz- melléküzemágak fogtak neki a hiánycikként jelentkező gázkazánok kibocsátásának — és ezeknek egy része sok kívánnivalót hagy maga után. Forgalomba kerültek, voltak és vannak velük gon­dok, de a számuk elenyésző. A nagy tömegben kibocsátás­ra kerülő készülékeknél ilyen gondok nincsenek. A „kommersz” gázkészülékek esetében sem mondható, hogy az generálgondot je­lenthet. — Vannak a jövőre nézve kedvezően felhasználható ta­pasztalataik? — A VII. ötéves tervidő­szakban a gázellátás bővíté­sének lehetősége adott a gáz­vezetékek közelében lakók­nál, ha annak műszaki aka­dálya nincs, a bekötést tá­mogatjuk. Ahol az utcában nincs vezeték, ott az eddigi gyakorlat szerint a társulás biztosítéka lehet a rákap­csolásnak. A kedvező épí­tési lehetőség (Szekszárd, Bonyhád, Bátaszék esetében), az államkölcsönből épülő vezetékrendszer már nem várható. Tolna megye fo­gyasztói létszámának bővíté­sére a lakosság és a közü- letek anyagi erejének fel- használásával kerülhet sor. Decs, öcsény, Sárpilis be­kapcsolása még ez év má­sodik félévében várható, né­hány további — eddig szó­ba nem került Tolna megyei település — gázellátása is megvalósítható. — Milyenek a fogyasztói tapasztalatok a gáztüzeléssel kapcsolatban? — A jelenlegi árviszonyok mellett a földgáz fogyasztá­sa valamennyi fogyasztónak anyagi előnyt jelent. Aki áttér erre a tüzelési mód­ra, annak 5—15 év alatt megtérül a beruházása. Az új fogyasztóknak egyértel­műen kedvezőek a tapaszta­lataik, kényelmesebb, jobb hatásfokú, automatizálható, megbízható rendszerrel tör­ténik. A háztartási fogyasz­tóknál a gáztüzelés nem ol­csóbb mint a széntüzelés, csak sokkal kényelmesebb. — Szerencsére ritkán, de történik gázrobbanás, ez sok leendő fogyasztót riaszt­hat el a bekötéstől. — A gáz felhasználása ve­szélyes üzem, mi azokat a fogyasztókat becsüljük a legtöbbre, akik tartanak a földgáztól és pontosan tud­ják, hogyan kell azt fel­használni. Baleset sajnos elő­fordul, de jórészt a fogyasz­tók gondatlanságából adó­dóan. ötévenként célszerű felülvizsgáltatni a rendsze­reket, bármilyen üzemzavar észlelése nyomán azonnal jelenteni kell azt, és csak szakemberek nyúljanak a rendszerekhez. A gázbalese­teknek nagy a nyilvánossága is. De ha az elektromos ház­tartási balesetekhez hason­lítjuk, akkor ez csak töre­déke annak. A fogyasztói gondatlanság sok baleset okozója. A rossz kémény is hibaforrás a visszaáramlás miatt, ezért megfelelőt kell építtetni és azt ellenőrizni is kell. — A csökkent fűtőértékű gázzal mi a helyzet? — Kiskunhalas környékén milliárd köbméteres nagy­ságrendű, alacsony fűtőérté­kű gázkincsünk van, ami­nek a felhasználása népgaz­dasági érdek. A jó minősé­gű gáz mellett ennek a fel- használása is várható, a be­keverésével hasznosítjuk, ami a készülékek üzemelte­tését nem befolyásolja. A gáznyomást meg kell emel­ni, az ipari fogyasztók ké­szülékeit be kell szabályoz­ni. A jövő év végéig emiatt 20 százalékos fűtőérték-csök- kenés fog bekövetkezni. Ez a csökkent fűtőértékű gáz ugyanarra képes, mint az, amit az elmúlt télen szol­gáltattunk, és az ára is ará­nyosan csökken. A fogyasz­tók semmiben nem látják ennek kárát, gyakorlatilag a gázszámlájuk azonos lesz, többet fognak felhasználni, de olcsóbban. (Folytatjuk) Következik: Fejlesztés és biztonságtechnika. Szabó Sándor Fotó: Kapfinger András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom