Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
IO ^PÜJSÁG 1988. deeeaber SI. Szeberényi Lehel: MotsiBtek IRODALOM Átmeneti nehézségek Bementem a minap a boltba és fűzfánfütyülőt akartam Vásárolni, ügy néztek rám, mint a véres ingre. Fűzfán- fütyülőt??? — Hát nem tudja a kedves vevő, hogy azt már hetek óta nem lehet kapni? Egy nagyon fontos alkatrészét, a fütyülő lelkét, importból szerezzük be. És sajnos, a szállító cég csődöt jelentett. Ne is zargasson bennünket, amíg ismét nem szállítanak! Elfutott a pulykaméreg. Nem elég, hogy nem szolgálnak ki, még Így is beszélnek velem! — Ide figyeljen — mondtam az eladónak. — Vegye tudomásul, hogy a vevő nem zargatja önöket, hanem vásárolni akar maguktól. Egy kis udvariasságért nem kellene a szomszédba menniük! Szánakozva nézett rám az eladó, s mint atya a hülye gyermekének, megmagyarázta: — Hol él maga? Valóban azt hiszi, hogy az udvariasság nem importcikk? Hát mit gondol, miért olyan kevés az udvarias kereskedő? Tudja meg, az udvariasságot éppen úgy importáljuk, mint a fütyülőt. Sajnos, ebben a helyzetben itt is fennakadások vanndk. Tönkrement a Höflich és társa cég Alsó- Hexenschussban, és hónapok óta nem szállítanak udvariasságot. Ne is keresse, drága uram, már nekem is fogytán van, a többiekről nem is beszélve. — Na jó, de akkor legalább ajánlhatnálak valamit helyette. Azt bezzeg nem tudnak! Ügy látszik, maguk a szakértelmet is importálják! Egymásra nézett a két kartárs. — Mégiscsak jól értesült a kedves vevő. Ezt maga is tudja. Sajnos, ez a helyzet. A szakértelmet a Kluge és fiai nevű korlátolt felelősségű társaság szállítja a magyar kereskedelemnek, de mivel a cég amerikai szabadalommal is dolgozik, Reagan leállíttatta a szállításokat. — Ide figyeljenek! Ha azt hiszik, hogy mindent az import nehézségeire foghatnak, nagyon tévednek. Én ezt az egészet megírom az újságban. — Hohó... — mondta a boltvezető — látja, észre sem vettük, hogy a kedves vevő állandóan firkál. Mutassa estik! Pillanatok alatt kikapták a kezemből ezt á cikket, és olvasni kezdték. — Ez jó... nahát, ki sem néztük volna belőle ... hö-hö, még hogy atya a hülye gyermekének ... De megálljunk csak! Uram, miféle humo- reszk ez? Nincs poénja? Azt nem adjuk meg az olvasónak, szerkesztőkém? — Hát izé ... hogy is mondjam... — Csak ki vele, semmi mellébeszélés! — Tudják, az úgy volt, hogy a ... na, szóval a poén alapanyagát importból szereztem be ... Mondom, szereztem. Mert éajnos, az a hires francia cég, a La Point ltd — az látja el a párizsi Canard Enchaine-t is alapanyaggal, beszüntette a szállítást. így krokijaimat bizonytalan ileig a legnagyobb sajnálatomra nem tudom ellátni poénnal. GŐZ JÓZSEF Belehalt - beleszületett Tizennégy éves volt, amikor motort kapott. Elsőnek. A többiek biciklivel men. tek az osztálykirándulásra, ö Babettával kocogott a bolyban. A pedagógust irritálta valami, s nem engedte külön menni a többitől. De aztán elvesztette szem elől, s csak haillott róla, hogy elsőnek lett autója; még le sem érettségizett. — Sose járt gyalog — emlegették, mikor meghalt. Elsőnek — harmincévesen. Érrendszeri betegségben, az öregek módján. A szülők nem látták halálában a maguk részét. öccse elsőnek kapott elektronikus tévéjátékot. Bevitte az iskolába. Sárga volt mindenki az irigységtől és sóvárgástól. ö odaadta mindenkinek a játékot. — öt perc két forint — mondta. Tele lett két forinttal a zsebe. Az iskolatáskája. Tízéves volt ekkor ez az élelmes üzletember. Megnyugtató volt látni első szépreményű lépéseit az apja nyomdokán. Két tragédia Ezerkilencszáznegyvenben tragédia történt az országúton. Valahol az Alföldön. Az uradalmi cséplőgép, átköltözőben egyik asztagvá- rosból a másikba, halálra gázolt egyet a napszámosok közül, akik előtte haladtak. Az elcsigázott, holtfáradt napszámos jártában elaludt, s a vontató traktor átment rajta. Egy volt a hárommillió koldusból. Hetek óta háromnégy órát aludt. Tizenhatot- tizenhetet dolgozott. Kaszája hajnaltól éjszakáig suhogott. Villája pirkadattól sötétig járt az asztag tetejében. A gyilkos nap égető tüzében. Olcsó munkás volt. Az emberpiacon vették, hol társai, val toporgott, munkaalkalomra várva, öt porontya fölött az éhhalál réme lebegett. Az anatási-cséplési szezontól várta a megváltást. •Most örült a szerencsének, az „életnek” (ahogy a kenyeret nevezték), amit haza visz, s aminek „újig” ki kell tartania. Nem kellett őt hajtani a bandagazdának, kinek ősi tiszte volt barmot és embert egy ostorra fogni. Magától is agyon hajszolta magát, nagy törekvésében. Ezerkilencszáznyolvannégy- ben tragédia történt az országúton. Valahol az Alföldön. A hajnali órákban beszakadt egy személyautó teteje, s agyonnyomta a benne ülő házaspárt. Egyszerű parasztemberek voltak. Odavalósiak, ahol legtöbben toporogtak egykor az emberpiacon. Az ember gyerek volt még akkor. Ama éhes porontyok közül való. Hozta a hagyományt, hogy szakadásig kell dolgozni. Asszonya is hozta. Bandagazda nem állt fölöttük. Más hajtotta őket. Három-négy órát aludtak, tizenhatot-tizenhetet dolgoztak. Autójukkal a fővárosi piacra tartottak éppen. Egy héten többször megtették az utat. Fóliasátraikból pakolták fel az autó tetejére a zöldfélét. Mindig többet, mindig többet. Elkapta őket valami furcsa szenvedély. Mintha azt próbálnák, mit bír az autó. Millióik gyűltek már a bankban. Gyermek nem maradt utánuk. Nevelés Két nő utazik a Héven. Beszélgetnek. Szavaik töredékesen ütik csak át az általános zajt. keverékét a kerekek dübörgésének, s egy kiránduló iskola gyerekricsajának. „... Köszönöm, holtfárad- tan. Rettenetesen kimerítő- ek ... De olyan aranyosak ... Két különböző természet. 'Egyik ilyen, másik olyan ... Volt főnököm kérdi; hogy bírod? Hogy nem zavarodsz meg? Én akartam a gyerekeket, nem? De viszont tény, hogy sok a gond velük. De két szép egészséges gyerek ... s rosszak? ... Nagyon aranyosak, nagyon drágák ... Van olyan nap, amikor aztán nem bírok velük. Két ördög. Érdekes, ha meghallják, hogy jön az apjuk, abban a pillanatban, mint az angyalok. .. Panaszkodok a férjemnek, nem akarja elhinni, egész este azokkal a gyerekekkel semmi bajunk nincs. Azok megágyaznak, megfü- rödnek, cipőjüket rendbe teszik, táskájukat elkészítik. Nem kell könyörögni, mennek aludni, mint a parancsolat... Mindent megcsinálnak. Kicsi koruktól úgy vannak ne. velve, hogyha az apjuk megkérdezi, mi újság, meg kell, hogy mondják. Akármi volt 'napközben, iskolában, vagy otthon megtépték egymást. Szóval mindent meg kell mondani. Olyan nincs, hogy nem. Én megkövetelem. Akármi van. Ha rosszaságot csináltak, ha jót. Nincs is nekik titkuk ... Olyan nincs, hogy eltitkolnának valamit, mert baj lesz... ök maguktól megmondanak mindent. Pici koruktól erre szoktatta. Ha valami nem úgy volt, meg voltak fegyelmezve. Durcásko- dást, duzzogást nem ismerek ... De ugyanolyan szere- tetet kell nekik adni. Nem szabad, hogy másnap is haragszom. S a gyerekeknek se, hogy most duzzogok... Van nekik egy jó kis térdep- lősük. Két ilyen vaspálca. Olyan hatásos, anyukám ... Egyik a küszöbre, másik a kályha elé ... Az ember azokra letérdepelteti... Egy percen belül olyan bocsánatkérés van! Fáj ám nekik nagyon ... 'Marha fájdalmas ...” Megálló. A nő már a lépcsőn: „... nagyon aranyosak, nagyon drágák.. A gyerekricsaj mindent elborít. Vasárnapi gyerekek A gyerek ledobta magát a szőnyegre és hisztérikus zokogás rázta: — Itthon akarok maradni! ...Veletek akarok maradni! Vasárnapi gyerek volt. De csak minden második vasárnapi. A szülők kötődét üzemeltettek. A pénzcsinálás lefoglalta minden idejüket. Két gyermekükre már nem jutott, legfeljebb egy-egy a vasárnapokból. Megoldást kerestek s találtak. Pótmamánál helyezték el őket. Olt is aludtak. Havi hatezer forintért. De pénz nem számit pénz van. Nyaraló a Balatonon. Opel Ascona a feleségnek. Audi 80 a férjnek, s a gyerekekről se feledkeztek el. Egy-egy öröklakás budai zöldövezetben már őket is készen várja, mire felnőnek. Az apa — útra készen — tehetetlenül állt. A gyerek útra öltözötten, Svédből hozott dzsekiben, nyakában holland kistáská- val, a szőnyeghez ütögette visítva fejét, míg az anya megunta: — Nem érünk rá! Erélyesen felkapta kapálózó gyermekét, hogy átadja a mosolygós pótmamának, ki az ajtóban már fogta a nagyobbik, a kezesebbik kezét. Bal lába a küszöbön úgy rugózott. mint rajtdeszkán a futóké. A Központi Sajtószolgálat pályázatának I. díjas alkotása tárca-kategóriában. vált csereberebolt további működtetését a vállalat szakszervezeti bizottsága is támogatja, mondván, gazdaságpolitikái feladatunk segíteni minden olyan kezdeményezést, amely a laikusság ellátását, a dolgozók társadalmi közérzetét javítja. Így aztán már segítőtársam is van: a szakszervezeti bizottság adminisztrátora naponta két órán át kezein a pénztárgépet, és szövegezi, gépeli az adásvételi szerződéséket. Uras ág od az előbb azt mondta, hogy másodállást, fizetést kiegészítő foglalkozást keres. Nézze, ha továbbra is ilyen erős lesz a forgalmunk, a feleségem nevére kiváltók egy kiskereskedői engedélyt, és legalizálj ulk a cserebereboltot. Természetes, hogy az osztályvezetői állásomat megtartom, tehát szükség lesz arra, hogy valaki segítsen az üzletben. Maga technikus, ugye? Kezdetben anyagmozgatóként tudom alikalmazrii, de későlbb lehet magából árukiadó sőt műszaki átvevő, becsüs is. A részletéket majd megbeszéljük, világos? Na, csdrió! Igyuk fci ezt a kis bort! Tudja, sietek vissza a munkahelyemre. Állítólag délután hoznák egy szekrénysort, egy vízálbioiklit meg öt autógumit. Én meg igyekszem gyorsan túladni minden tételen. Nem szeretem az óriási, elfekvő árukészletet. Kiss György Mihály Csereberebolt Unaságodnak elárulom, minden a karácsonnyal kezdődött. Nem azért mondom, de nagy a család, kiterjedt a rokonság, nem csoda, hogy rengeteg ajándékot kaptam. Persze akadt körtük olyan is, aim!ire momentán nincs szükségem, csak a helyet foglalja, de hát az ajándékozónak nem mondhatom, hogy bátyuslkém, máskor ne vegyél nekem ilyen bóvlit, mert mgesértődne szegény, nem igaz? 'Látom uraságad máris bólogat, igaza van, nagyon is igaza van. Valóban elfelejtettem vSsszaűserélni a fölöslegesnek ítélt ajándéktárgyakat. Persze engem sem ejtettek a fejem lágyára. A hiábavalóságokat fogtam, és bevittem a munkahelyemre. A szobám ajtajára kiírtam: „Karácsonyi ajándékba kapwtt 42-es sídipőt, kerti villan yüámpát, kemp’ingke- rékpárt, hálósapkát, 10 darab 3 méter hosszú, 15 centi átmérőjű eternitcsövet, valamint egy nyúlketrecet bármire cserélek megegyezés szerint.” Mondanom sem keli, hogy jöttek a kuncsaftok egymás után, elsősorban olyanok, akik ugyancsak fölösleges holmilkat kaptak ajándékba. A kerti villanyflámjoát pállanátok alatt elcseréltem egy autórádióra, a hálósaipkáért kaptam egy teafőzőt és egy Ki kicsoda? lexikont. Közben Szepetneki Joli, a könyvelés nyugdíj előtt álló szépasszonya megkért, hogy az ő karácsonyi ajándékait is kommendáljam el. Hozott is másnap egy alkváriumot, egy hintaszéket, meg a szexuális élet eltévelyedései. rőt szóló ismeretterjesztő könyveCamit a legutóbb elvált, immár ötödik férjétől kapott ajándékba. A 'harmadik nap reggelén, már munkakezdéskor megrohanták az érdeklődők, délig egészen komoly forgalmat bonyolítottam. Délután már nem fértünk el az Irodámban, az igazgató a női öltöző előterében jelölt ki számomra egy kis területet, ellenszolgáltatásként pedig art kérte, hogy szerezzek neki egy kerti függőágyat és legalább ötszáz kúpcserepet. Nem akarok dicsekedni, de az én kis cserebereboltomban van minden: fűnyírógép, hajszárító, törzskönyvezett puli, jégeralsó, francia konyak, skót visziki, sózott hering, kétágú létra, diróksöp- rű, napjpal is zenélő éjjeli- edény, fogamzásgátló, imazsámoly, lep’keháló, de arra vagyok a legbüszkébb, hogy tegnap egészen jó áron értékesítettem egy hároméves, almásderes lipicai csődöct. A napx>k alatt népiszerűvé Babits Farkas Pál alkotása Három paksi költö Szarka József: Ilyenkor érzem Az éjfél taván fény tündöklő hálóját lendítem felétek arcok, az álmok kagylói ilyenkor nyitva, köpenyem sötét, magúikba vissza komorulnak a hangok, s ó! ilyenkor érzem; milyen kedves, gyönyörű part a hajnal. Nézem a szelek csókfonatát, hogy egymásé lesznek az árnyak, jár és pihen a vad, nézem a tárt Karú fäk kései csendjét. Kiakad belőlem valami láng, — mire bezárulnak a kagylók tudom a százszorszép titkot, és óvom, mint az Anyák. Kuti Horváth György: őszi fúga Lehangolóan gyönyörű az ősz fák szeméből harm'atkönny csorog s misztikusan furcsa áhítatfal forrnak el a jóízű borok Mélázó magány kertek alján arcul üt heves északi szél begombolom dzsekimet lassan s köszöntlek téged ősz; evőé Köszöntlek ősz de búcsúzom is hisz ilyenkor te is búcsúzol még megtöltöd szívem reménnyel s elindulsz a köddel vert úton Huba Attila: Ha sóhajaink Föld körüli pályára lépnek W. E.-nek Hajamból kiszöktek már azok a langyos esték amiket úgy szerettél. A hátamon fekszem, hogy arcom megjegyezhesse a Nap, és óriási rózsakertek bt képzelem lépteidet. Ha sóhajaink föld körüli pályára lépnék, naponta megbámulom őket, mint ismerős meteoritoKat szokás. Számban ostyaként olvad meg a csend, s már csak a templomok reménytelen, halk harangzúgását hallom magam mögött. Lehet hogy halottnak kellett volttá születnem, olyannak, mint a tengerek. Akkor talán most bennem sodródnál tovább súlytalanul végzeted felé, szomorú tekintetedből kiolthatatlan csillagdk vetnék magukat 'az égbe, hogy újra Isten karjában nyugodhassanak. Holnapra már megöszül ez a hajtial is, és vele öregszünk mi is persze, elhullt hajszálainkat némán összeszedi majd a halál. Sírásoddal mégsem szabad megaláznod magányomat. Gyermeki szőkeségével magárahagyottan a szerelem valahol talán utánunk kérdezősködik.
