Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-31 / 306. szám

IO ^PÜJSÁG 1988. deeeaber SI. Szeberényi Lehel: MotsiBtek IRODALOM Átmeneti nehézségek Bementem a minap a bolt­ba és fűzfánfütyülőt akartam Vásárolni, ügy néztek rám, mint a véres ingre. Fűzfán- fütyülőt??? — Hát nem tudja a kedves vevő, hogy azt már hetek óta nem lehet kapni? Egy na­gyon fontos alkatrészét, a fü­tyülő lelkét, importból sze­rezzük be. És sajnos, a szál­lító cég csődöt jelentett. Ne is zargasson bennünket, amíg ismét nem szállítanak! Elfutott a pulykaméreg. Nem elég, hogy nem szolgál­nak ki, még Így is beszélnek velem! — Ide figyeljen — mondtam az eladónak. — Vegye tudo­másul, hogy a vevő nem zargatja önöket, hanem vá­sárolni akar maguktól. Egy kis udvariasságért nem kel­lene a szomszédba menniük! Szánakozva nézett rám az eladó, s mint atya a hülye gyermekének, megmagya­rázta: — Hol él maga? Valóban azt hiszi, hogy az udvarias­ság nem importcikk? Hát mit gondol, miért olyan ke­vés az udvarias kereskedő? Tudja meg, az udvariasságot éppen úgy importáljuk, mint a fütyülőt. Sajnos, ebben a helyzetben itt is fennakadá­sok vanndk. Tönkrement a Höflich és társa cég Alsó- Hexenschussban, és hónapok óta nem szállítanak udva­riasságot. Ne is keresse, drá­ga uram, már nekem is fogy­tán van, a többiekről nem is beszélve. — Na jó, de akkor leg­alább ajánlhatnálak valamit helyette. Azt bezzeg nem tudnak! Ügy látszik, maguk a szakértelmet is importál­ják! Egymásra nézett a két kar­társ. — Mégiscsak jól értesült a kedves vevő. Ezt maga is tudja. Sajnos, ez a helyzet. A szakértelmet a Kluge és fiai nevű korlátolt felelős­ségű társaság szállítja a ma­gyar kereskedelemnek, de mivel a cég amerikai szaba­dalommal is dolgozik, Rea­gan leállíttatta a szállításokat. — Ide figyeljenek! Ha azt hiszik, hogy mindent az im­port nehézségeire foghatnak, nagyon tévednek. Én ezt az egészet megírom az újságban. — Hohó... — mondta a boltvezető — látja, észre sem vettük, hogy a kedves vevő állandóan firkál. Mutassa estik! Pillanatok alatt kikapták a kezemből ezt á cikket, és olvasni kezdték. — Ez jó... nahát, ki sem néztük volna belőle ... hö-hö, még hogy atya a hülye gyer­mekének ... De megálljunk csak! Uram, miféle humo- reszk ez? Nincs poénja? Azt nem adjuk meg az olvasó­nak, szerkesztőkém? — Hát izé ... hogy is mondjam... — Csak ki vele, semmi mellébeszélés! — Tudják, az úgy volt, hogy a ... na, szóval a poén alapanyagát importból sze­reztem be ... Mondom, sze­reztem. Mert éajnos, az a hi­res francia cég, a La Point ltd — az látja el a párizsi Canard Enchaine-t is alap­anyaggal, beszüntette a szál­lítást. így krokijaimat bi­zonytalan ileig a legnagyobb sajnálatomra nem tudom el­látni poénnal. GŐZ JÓZSEF Belehalt - beleszületett Tizennégy éves volt, ami­kor motort kapott. Elsőnek. A többiek biciklivel men. tek az osztálykirándulásra, ö Babettával kocogott a boly­ban. A pedagógust irritálta valami, s nem engedte külön menni a többitől. De aztán elvesztette szem elől, s csak haillott róla, hogy elsőnek lett autója; még le sem érettségizett. — Sose járt gyalog — em­legették, mikor meghalt. El­sőnek — harmincévesen. Ér­rendszeri betegségben, az öre­gek módján. A szülők nem látták halá­lában a maguk részét. öccse elsőnek kapott elekt­ronikus tévéjátékot. Bevitte az iskolába. Sárga volt min­denki az irigységtől és sóvár­gástól. ö odaadta mindenkinek a játékot. — öt perc két forint — mondta. Tele lett két forint­tal a zsebe. Az iskolatáská­ja. Tízéves volt ekkor ez az élelmes üzletember. Meg­nyugtató volt látni első szép­reményű lépéseit az apja nyomdokán. Két tragédia Ezerkilencszáznegyvenben tragédia történt az ország­úton. Valahol az Alföldön. Az uradalmi cséplőgép, át­költözőben egyik asztagvá- rosból a másikba, halálra gá­zolt egyet a napszámosok kö­zül, akik előtte haladtak. Az elcsigázott, holtfáradt napszámos jártában elaludt, s a vontató traktor átment rajta. Egy volt a hárommillió koldusból. Hetek óta három­négy órát aludt. Tizenhatot- tizenhetet dolgozott. Kaszája hajnaltól éjszakáig suhogott. Villája pirkadattól sötétig járt az asztag tetejében. A gyilkos nap égető tüzében. Olcsó munkás volt. Az em­berpiacon vették, hol társai, val toporgott, munkaalkalom­ra várva, öt porontya fölött az éhhalál réme lebegett. Az anatási-cséplési szezontól vár­ta a megváltást. •Most örült a szerencsének, az „életnek” (ahogy a kenye­ret nevezték), amit haza visz, s aminek „újig” ki kell tar­tania. Nem kellett őt hajta­ni a bandagazdának, kinek ősi tiszte volt barmot és em­bert egy ostorra fogni. Ma­gától is agyon hajszolta ma­gát, nagy törekvésében. Ezerkilencszáznyolvannégy- ben tragédia történt az or­szágúton. Valahol az Alföl­dön. A hajnali órákban besza­kadt egy személyautó tete­je, s agyonnyomta a benne ülő házaspárt. Egyszerű parasztemberek voltak. Odavalósiak, ahol legtöbben toporogtak egykor az emberpiacon. Az ember gyerek volt még akkor. Ama éhes porontyok közül való. Hozta a hagyományt, hogy szakadásig kell dolgozni. Asszonya is hozta. Bandagazda nem állt fö­löttük. Más hajtotta őket. Három-négy órát aludtak, tizenhatot-tizenhetet dolgoz­tak. Autójukkal a fővárosi pi­acra tartottak éppen. Egy hé­ten többször megtették az utat. Fóliasátraikból pakol­ták fel az autó tetejére a zöldfélét. Mindig többet, mindig többet. Elkapta őket valami furcsa szenvedély. Mintha azt próbálnák, mit bír az autó. Millióik gyűltek már a bankban. Gyermek nem maradt utá­nuk. Nevelés Két nő utazik a Héven. Beszélgetnek. Szavaik töre­dékesen ütik csak át az álta­lános zajt. keverékét a kere­kek dübörgésének, s egy ki­ránduló iskola gyerekricsa­jának. „... Köszönöm, holtfárad- tan. Rettenetesen kimerítő- ek ... De olyan aranyosak ... Két különböző természet. 'Egyik ilyen, másik olyan ... Volt főnököm kérdi; hogy bí­rod? Hogy nem zavarodsz meg? Én akartam a gyereke­ket, nem? De viszont tény, hogy sok a gond velük. De két szép egészséges gyerek ... s rosszak? ... Nagyon ara­nyosak, nagyon drágák ... Van olyan nap, amikor az­tán nem bírok velük. Két ör­dög. Érdekes, ha meghallják, hogy jön az apjuk, abban a pillanatban, mint az angya­lok. .. Panaszkodok a férjem­nek, nem akarja elhinni, egész este azokkal a gyere­kekkel semmi bajunk nincs. Azok megágyaznak, megfü- rödnek, cipőjüket rendbe te­szik, táskájukat elkészítik. Nem kell könyörögni, men­nek aludni, mint a parancso­lat... Mindent megcsinálnak. Kicsi koruktól úgy vannak ne. velve, hogyha az apjuk meg­kérdezi, mi újság, meg kell, hogy mondják. Akármi volt 'napközben, iskolában, vagy otthon megtépték egymást. Szóval mindent meg kell mondani. Olyan nincs, hogy nem. Én megkövetelem. Akár­mi van. Ha rosszaságot csi­náltak, ha jót. Nincs is nekik titkuk ... Olyan nincs, hogy eltitkolnának valamit, mert baj lesz... ök maguktól meg­mondanak mindent. Pici ko­ruktól erre szoktatta. Ha va­lami nem úgy volt, meg vol­tak fegyelmezve. Durcásko- dást, duzzogást nem isme­rek ... De ugyanolyan szere- tetet kell nekik adni. Nem szabad, hogy másnap is ha­ragszom. S a gyerekeknek se, hogy most duzzogok... Van nekik egy jó kis térdep- lősük. Két ilyen vaspálca. Olyan hatásos, anyukám ... Egyik a küszöbre, másik a kályha elé ... Az ember azok­ra letérdepelteti... Egy per­cen belül olyan bocsánatké­rés van! Fáj ám nekik na­gyon ... 'Marha fájdal­mas ...” Megálló. A nő már a lép­csőn: „... nagyon aranyo­sak, nagyon drágák.. A gyerekricsaj mindent el­borít. Vasárnapi gyerekek A gyerek ledobta magát a szőnyegre és hisztérikus zo­kogás rázta: — Itthon akarok maradni! ...Veletek akarok maradni! Vasárnapi gyerek volt. De csak minden második vasár­napi. A szülők kötődét üzemel­tettek. A pénzcsinálás le­foglalta minden idejüket. Két gyermekükre már nem jutott, legfeljebb egy-egy a vasárnapokból. Megoldást kerestek s találtak. Pótma­mánál helyezték el őket. Olt is aludtak. Havi hatezer fo­rintért. De pénz nem számit pénz van. Nyaraló a Balatonon. Opel Ascona a feleségnek. Audi 80 a férjnek, s a gyere­kekről se feledkeztek el. Egy-egy öröklakás budai zöldövezetben már őket is készen várja, mire felnőnek. Az apa — útra készen — tehetetlenül állt. A gyerek útra öltözötten, Svédből hozott dzsekiben, nyakában holland kistáská- val, a szőnyeghez ütögette visítva fejét, míg az anya megunta: — Nem érünk rá! Erélyesen felkapta kapáló­zó gyermekét, hogy átadja a mosolygós pótmamának, ki az ajtóban már fogta a na­gyobbik, a kezesebbik kezét. Bal lába a küszöbön úgy ru­gózott. mint rajtdeszkán a futóké. A Központi Sajtószolgálat pá­lyázatának I. díjas alkotása tár­ca-kategóriában. vált csereberebolt további működtetését a vállalat szakszervezeti bizottsága is támogatja, mondván, gazda­ságpolitikái feladatunk segí­teni minden olyan kezdemé­nyezést, amely a laikusság ellátását, a dolgozók társa­dalmi közérzetét javítja. Így aztán már segítőtársam is van: a szakszervezeti bizott­ság adminisztrátora naponta két órán át kezein a pénz­tárgépet, és szövegezi, gépeli az adásvételi szerződéséket. Uras ág od az előbb azt mondta, hogy másodállást, fizetést kiegészítő foglalko­zást keres. Nézze, ha tovább­ra is ilyen erős lesz a forgal­munk, a feleségem nevére kiváltók egy kiskereskedői engedélyt, és legalizálj ulk a cserebereboltot. Természe­tes, hogy az osztályvezetői állásomat megtartom, tehát szükség lesz arra, hogy vala­ki segítsen az üzletben. Ma­ga technikus, ugye? Kezdet­ben anyagmozgatóként tu­dom alikalmazrii, de későlbb lehet magából árukiadó sőt műszaki átvevő, becsüs is. A részletéket majd megbeszél­jük, világos? Na, csdrió! Igyuk fci ezt a kis bort! Tud­ja, sietek vissza a munkahe­lyemre. Állítólag délután hoznák egy szekrénysort, egy vízálbioiklit meg öt autógu­mit. Én meg igyekszem gyor­san túladni minden tételen. Nem szeretem az óriási, el­fekvő árukészletet. Kiss György Mihály Csereberebolt Unaságodnak elárulom, minden a karácsonnyal kez­dődött. Nem azért mondom, de nagy a család, kiterjedt a rokonság, nem csoda, hogy rengeteg ajándékot kaptam. Persze akadt körtük olyan is, aim!ire momentán nincs szükségem, csak a helyet foglalja, de hát az ajándé­kozónak nem mondhatom, hogy bátyuslkém, máskor ne vegyél nekem ilyen bóvlit, mert mgesértődne szegény, nem igaz? 'Látom uraságad máris bó­logat, igaza van, nagyon is igaza van. Valóban elfelej­tettem vSsszaűserélni a fö­löslegesnek ítélt ajándéktár­gyakat. Persze engem sem ejtettek a fejem lágyára. A hiábavalóságokat fogtam, és bevittem a munkahelyem­re. A szobám ajtajára kiír­tam: „Karácsonyi ajándékba kapwtt 42-es sídipőt, kerti villan yüámpát, kemp’ingke- rékpárt, hálósapkát, 10 darab 3 méter hosszú, 15 centi át­mérőjű eternitcsövet, vala­mint egy nyúlketrecet bár­mire cserélek megegyezés szerint.” Mondanom sem keli, hogy jöttek a kuncsaftok egymás után, elsősorban olyanok, akik ugyancsak fölösleges holmilkat kaptak ajándékba. A kerti villanyflámjoát pálla­nátok alatt elcseréltem egy autórádióra, a hálósaipkáért kaptam egy teafőzőt és egy Ki kicsoda? lexikont. Köz­ben Szepetneki Joli, a köny­velés nyugdíj előtt álló szépasszonya megkért, hogy az ő karácsonyi ajándékait is kommendáljam el. Hozott is másnap egy alkváriumot, egy hintaszéket, meg a szexuális élet eltévelyedései. rőt szóló ismeretterjesztő könyveCamit a legutóbb el­vált, immár ötödik férjétől kapott ajándékba. A 'harmadik nap reggelén, már munkakezdéskor meg­rohanták az érdeklődők, dé­lig egészen komoly forgal­mat bonyolítottam. Délután már nem fértünk el az Iro­dámban, az igazgató a női öltöző előterében jelölt ki számomra egy kis területet, ellenszolgáltatásként pedig art kérte, hogy szerezzek ne­ki egy kerti függőágyat és legalább ötszáz kúpcserepet. Nem akarok dicsekedni, de az én kis cserebereboltom­ban van minden: fűnyírógép, hajszárító, törzskönyvezett puli, jégeralsó, francia ko­nyak, skót visziki, sózott he­ring, kétágú létra, diróksöp- rű, napjpal is zenélő éjjeli- edény, fogamzásgátló, ima­zsámoly, lep’keháló, de arra vagyok a legbüszkébb, hogy tegnap egészen jó áron érté­kesítettem egy hároméves, almásderes lipicai csődöct. A napx>k alatt népiszerűvé Babits Farkas Pál alkotása Három paksi költö Szarka József: Ilyenkor érzem Az éjfél taván fény tündöklő hálóját lendítem felétek arcok, az álmok kagylói ilyenkor nyitva, köpenyem sötét, magúikba vissza komorulnak a hangok, s ó! ilyenkor érzem; milyen kedves, gyönyörű part a hajnal. Nézem a szelek csókfonatát, hogy egymásé lesznek az árnyak, jár és pihen a vad, nézem a tárt Karú fäk kései csendjét. Kiakad belőlem valami láng, — mire bezárulnak a kagylók tudom a százszorszép titkot, és óvom, mint az Anyák. Kuti Horváth György: őszi fúga Lehangolóan gyönyörű az ősz fák szeméből harm'atkönny csorog s misztikusan furcsa áhítatfal forrnak el a jóízű borok Mélázó magány kertek alján arcul üt heves északi szél begombolom dzsekimet lassan s köszöntlek téged ősz; evőé Köszöntlek ősz de búcsúzom is hisz ilyenkor te is búcsúzol még megtöltöd szívem reménnyel s elindulsz a köddel vert úton Huba Attila: Ha sóhajaink Föld körüli pályára lépnek W. E.-nek Hajamból kiszöktek már azok a langyos esték amiket úgy szerettél. A hátamon fekszem, hogy arcom megjegyezhesse a Nap, és óriási rózsakertek bt képzelem lépteidet. Ha sóhajaink föld körüli pályára lépnék, naponta megbámulom őket, mint ismerős meteoritoKat szokás. Számban ostyaként olvad meg a csend, s már csak a templomok reménytelen, halk harangzúgását hallom magam mögött. Lehet hogy halottnak kellett volttá születnem, olyannak, mint a tengerek. Akkor talán most bennem sodródnál tovább súlytalanul végzeted felé, szomorú tekintetedből kiolthatatlan csillagdk vetnék magukat 'az égbe, hogy újra Isten karjában nyugodhassanak. Holnapra már megöszül ez a hajtial is, és vele öregszünk mi is persze, elhullt hajszálainkat némán összeszedi majd a halál. Sírásoddal mégsem szabad megaláznod magányomat. Gyermeki szőkeségével magárahagyottan a szerelem valahol talán utánunk kérdezősködik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom