Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-31 / 306. szám

1985. december 31. rtÉPÜJSÁG 9 Százharminchárom nap a déli-sarki jég fogságában A Szovjetunió déli-sarki tudományos kutatóflottá­jának zászlóshajója, a Mihail Szomov az antarktiszi jég fogságában töltött 133 nap után szerencsésen visszatért a leningrádi kikötőbe. A parancsnoki ha­jó — amely a világon elsőként járt a ítéli Antarkti- szon — több (mint négy hónapon át sodródott maga- tehetetlenül kiszolgáltatva az elemeknek a Ross-ten- ger jégtáblái közé szorulva. Az Antarktisz kutatá­sának történetében ez volt az egyik legnehezebb meg­próbáltatás. A mentés hiteles történetét a szemtanú, Borisz Krutszkih földrajztudós, a Szovjetunió Sarkkutató Intézetének igazgatója, a munkálatok irányítója mondta el az APN tudósítójának. 4200 méter A Fedcsenko-gleocseren, a tengerszint felett pontosan 4200 méteren van a világ legmagasabban működő hid- rometeorológiai állomása. A gleccser a Pamir hegy­ségben húzódik (77 kilomé­teren), és a legnagyobb a Szovjetunió területén. Nevét a neves orosz természettudós­ról, A. P. Fedcsenkóról (1844—11873) kapta. Több mint fél évszázada működik ez a hidrometeo- rológiai állomás. Zord, élet­telen a táj, az év 240 napján orkán erejű szélviharok tóm­magasságban... bolnak, a hőmérséklet pedig mínusz 40 fok alá, vagy még lejjebb süllyed. Az állomás munkatársai, bármilyen is legyen az idő, naponta nyolc alkalommal kimennek a te­repre, összegyűjtik a műsze­rek adatait, majd rádión to­vábbítják azokat Dusanbe- ba, Tádzsikisztán fővárosába. A Fedcsenko-gleccser sa­játságos „konyha”, melyen az időjárás készül. A tudósok töb évtizedes helyi megfigye. lései sok fontos népgazdasági feladat megoldását segítik. Űgv hiszem, még most sem fogtuk fel .teljes drámai- ságában a Szomov tragédiá­ját. Sorsa szeriintem példa nélkül álló, noha a sarkvi­déki expedíciók történeté­ben j áraltos kutatók közül sokan úgy vélekednek, hogy a Szomovot a Cséljuszíkin gőzöshöz hasonló csapós ér­te. Azt gondolom, hogy nincs igazuk! Sajnos a Szomov kétségesebb, reménytelenebb helyzetben volt, minit annak­idején a harmincas években a Oseljiusákin. Az .a gőzös az Északi-sarkon rekedt meg a jégben. A hiajó száz­négy emberből álló személy­zete és kutatócsoportja a jég­táblákon kényszerült megte­lepedni. Táboruk 155 tengeri mérföldre, nem egészen 300 kilométerre féküdt a lakott Csufccs-félszigettői. A men. tőalakulatok kutyaszánokon és repülőgépeken indultak a hajótöröttekért, és sikerrel jártak. Ezzel szemben a Szomov végtelen magányban várta sorsa beteljesülését. A leg­közelebbi szovjet állomás 500, a legközelebbi amerikai pedig ,1000 kilométerre volt a hajótól. Közben a tél egy­re keményebbé vált. Ilyen­kor ezen a vidéken megder­med az élét, s az állomások védett, sokszorosan biztosí­tott helyiségeiből senki nem merészkedik ki a szabadba, hisz az egyenlő volna a fagyhalállal. Természetesen nincs sem hajó-, sem repülő­gép-közlekedés. Az egyedül­lét nyomasztó súllyal nehe­zedik a hajó személyzetére.. Igaz, a jégmező szélén ott tanyázott a Pavel Korcsiagin motoros hajó, az azonban csak erkölcsi értelemben nyújthatott segítséget. A ha­jó semmit nem tehetett a Szomov megmentéséért. Le­génysége — tragédia esetén — legföljebb a fedélzetről nézhette volna végig az ese­ményeket. A Szomov sorsa tehát egyedülálló volt. Sodródott a jégben a kemény tél és a fekete sarki éjszaka köze­pette. Ilyen körülmények kö­zött az egyedüllét tudalta a legedzettebb kutatókat is megviseli, pedig ők különle­ges testi-lelki erőkifejtésre képesek. Valahányszor ösz. szeállítunk dél-sarki expe- dídiós személyzetet, alaposan megvizsgáljuk a jelöltek pszichikai reakcióit, különös tékintettel a megterhelések­re és az egyedüllét elvise­lésére vonatkozóan. Hia a jelölt csak egyetlen tesztnél is csődöt mond, szigorúan visszautasítjuk a saját er­dőkében, hiszen a valóság­ban még a véletlenekkel is számolni kell. A véletlen pe­dig kegyetlen körülményeket teremthet, mint azt a Szo- mov esetében is láthattuk. A Vlagyivosztok jégtörő­vel indultunk megmentésük­re. Üj Zél.andon Wellington kiköltőjéfoen fogadták ,a ha­ját. Az Anbartotisz-egyez- rríény szellemében minden­ben segítséget nyújtották ne­künk, hogy kimenthessük a bajbajutottakat. Mikor meg­kérdezték, hogy mennyi esélyt adunk megmenekü­lésüknek, azt mondtuk: száz százalékot! Mondhattunk mást? Hiszen átókor nincs értelme az útnak! Meggyőz­tük magunkat, hogy áttörünk a jégen és elérjük a Szomo­vot. A kérdéses csak az idő­pont volt. Júliusiban vagy augusztusban érjük el őket? Régebben az Északi-sarkon a jégtörőim jók kapitányai olyan repülőgépeikről ábrán­doztak, amelyek képesek a hajó fedélzetére dobni a jég- vdszonyokat leíró adatokat. Azokat a pilótákat, akik szinte a hajók árbocáig le­ereszkedtek, az Arktisz hő­seiként ünnepelték. Ez húsz éve volt. Most viszont a Vla­gyivosztok jégtörő az An­tarktisz felé haladva egye­nesen a világűrből kapott adatokat a jogviszonyokról. A Kozmosz-1500 mesterséges hold naponta háromszor el­haladt a Szomov sodródási körzete felett és pontosan megrajzolt mindent, ami ak­kor a Déli-sarkon történt. A műhold a sarki éjszakát is legyőzte. Amíg a Szomov felé ha­ladtunk, münden kéznél volt, -a térképek, időjárási elem­zések Moszkvából, Melbour­ne-bői, az Antarktisz állo­másról. Az Inmarsat műhold révén bármikor — és bárki­vel kapcsolatot létesíthet­tünk. Emberi számítás szerint mindenre felkészültünk. Ám az sem volt elképzelhetetlen, hogy osztozuhk a Szomov sorsában. Ez is egy lehető­ség volt. Végül a hajó sorsát a tengerészei döntötték el. Ha nem így lett volnia, a Szo. movot már márciusban ösz- szeroppantja a jég. Kitűnően manővereztek, elkerülték az elsüllyedést. A Szomovot egy hatalmas jégtábla közepén találtuk meg, de úszott. Ha befagy a jégbe, nem tudtunk volna olyan hamar északnak in­dulni, együtt sodródunk ve­le. Elvesztettük volna a visz. szautat, amelyet a műhold segítségével derítettünk fél. Végül győztünk. Két napot töltöttem a Szomovon a si­keres mentési akció közben. A hajó kívülről rémes álla­pokban volt, de beiül rend, tisztaság és fegyelem foga­dott. Jöttek az üdvözlő táv­iratok, még Japánból is. A japán Soya jégtörő egyszer már kiszabadította a Szomo­vot a jég fogságából, s a hajó személyzete azt írta, tuditák, hogy kimentjük a bajibaj u- tottakalt hajóstól együtt. De az öröm ékkor még nem le­hetett teljes, mert élőittünk volt egy ezer tengeri mér- földes jégmező. De, amint az eredmény igazolja, ezt az akadályt is legyőztük. KNDK A Rjongszong Kombinát A Rjongszong Gépgyártó Kombinát ma a Koreai NDK gépiparának „anyaüzeme”. Valamikor, 1945 előtt csak egy alkatrészeket előállító üzemecske volt, alig valami­vel nagyobb bármely kézmű­ves műhelynél. A „kócerájt” a világháború jócskán meg­tépázta. Alkalmazottai azon­ban hamar helyreállították, s attól kezdve gyors fejlődés­nek indult. Csakhogy közbe­szólt a koreai háború. Három év múltán a Rjongszong is­mét romokban hevert, kár be­vesztek a gépek, a műhelyek. A Rjomgszong-gyáriak vala­hogy mindig kivették részü­ket a legnagyobb munkákból. Az újjáépítés után a bánya­ipar fejlesztésében segédkez­tek. Eleinte egyszerűbb, ké­sőbb már bonyolult bányagé­peket gyártottak. Tulajdon­képpen ezek voltak a tanuló- évek. A hatvanas évek elején ugyanis már olyan korszerű nagyüzemnek szállítottak ne­hézgépeket, mint a Kim Csaek Vasmű, vagy a Hvanghae Vasipari Kombi­nát. Bevezették a szerszámgép- gyártást is. Ezen a területen az első siker a nyolcméteres vertikális esztergájuk volt. A 210 tonna súlyú, több mint 1200 alkatrészből álló nehéz­gépet öt hónap alatt készí­tették el. A most folyó tervidőszak­ban elért teljesítményéért a gyár kollektíváját Kim ír Szen-renddel tüntették ki. A gépipar patinás anyaüzeme részese annak az intenzív ipari fejlődésnek, amit a szerszámgépgyártás előre­haladása tesz lehetővé. A Rjongszong Kombinát szer­számgépei egy sor nagyüzem, bánya, vegyi gyár, cement- és vasmű folyamatos üzemelését teszik lehetővé. ErőmHlánc ópUf az Oltón Energiagondok Romániában Nemrégiben elnöki dekré­tummal szigorú katonai el­lenőrzés alá helyezték az energetikai létesítményeket Romániában. Az intézkedést a szervezésben és a vezetés­ben tapasztalt súlyos hiá­nyosságokkal indokolták; A dekrétum részletesen .taglal­ja az energiaágazat szakmai feladatait, egyúttal intézke­dik arról, hogy minden egy­séghez vezényeljenek kato­nai parancsnokot, hozzátar­tozó katonai csoporttal, amely a szakmai vezetéssel együttműködve ellenőrzi és szükség esetén behajtja a katonai munkarend meg­szabta feladatok teljesítését. A romániai sajtó folyama­tosan nagy teret szentel az energiatakarékosságnak. és beszámol az új energiater­melő üzemek létesítését cél­zó erőfeszítésekről. Az üze­meket arra kötelezik, hogy az energiaigényes munkafo­lyamatokat az éjszakai mű­szakokra ütemezzék be, a nagymennyiségű energiát igénylő berendezéseket a reggeli és esti csúcsidőszakon kívül működtessék. A válla­latok a kiutalt árammennyi­séget semmi körülmények között nem léphetik túl. Szigorú korlátozások van­nak érvényben az egyéni áramfogyasztókkal szemben is. Az egyes lakásokra ki­szabott árammenyíség túl­lépése esettén súlyos bünteté­seket szabnák ki. Tilos bár­miféle hősugárzó, az erősebb égők használata, előírás, hogy a fogyasztási csúcsidő­szakokban az emberek ne mossanak, vasaljanak, ne használjanak eléktromos háztartási eszközöket. Álta­lában azt javasolják, hogy a háztartási munkákat a nap­pali órákban végezzék. A rendelet a tanácsokat az energiafogyasztás folyama­tos, szigorú ellenőrzésére szólítja fel, és arra, hogy a közvilágítást a legszüksége­sebbre csökkentsék. A lapok sorozatban fog­lalkoznak az energiiahiány leküzdését célzó, újabb erő­művek építéséről szóló mun­kálatok ismertetésével. Az Előre cikksorozatban ismer­teti a Kárpátok déli részén átfolyó Oltón eddig létesített és most épülő erőműlánc munkálatait. Megtudjuk, hogy a 80-as évék elejéig majd .másfél tucat erőmű ké­szül el a folyó középső sza­kaszán Govorálól a Vörös- tornyi-szorosíg. Most feljebb költöztek az építőik. Az Av- rig—Fogaras közötti Olt-sza­kaszon öt kisebb vizieromu- vet terveztek, összesen 71 megawatt teljesítménnyel. Az erőműlánc első tagját a következő ötéves terv folya­mán kívánják átadni. Kísér­leti célból kisteljesítményű hidrocentrálé épül feljebb az Oltón, Bukszádnál, a tus­nádi-szoros kijáratánál. Itt a tározó partja mentén üdülőövezetet kívánnak lé­tesíteni, egészen az ország egyik leglátogatottabb üdü­lőtelepéig, Tusnádfürdőlig. A tervek szerint a bilkszádi erőműnek jövőre már ára­mot kell szolgáltatnia. A romániai sajtó megírta, hogy az ország 1985. évi energetikai beruházási tervét csupán 77,8 százalékban tel­jesítette. A tervezett 46 új létesítményből, amelynek összteljesítménye 2134 mega­wattóra lenne, az első tíz hónapiban csupán 11 készült el 345 megawattom teljesít­ménnyel. Jövőre pedig to­vábbi 1592 mega wattóra ka­pacitás üzembehelyezésé t tervezik, amelynek majdnem a felét vízi-, a nagyobbik félét pedig szénenergiévtal állítanák élő. Mindez az épí­tőmurika szervezettségének jelentős javítását teszi szük­ségessé. Az USA és az európai KGSI-országok kereskedelme Az amerikai—kelet-euró­pai kereskedelemben az év első hat hónapjában a kétol­dalú forgalom 15—16 száza­lékkal bővült. A szocialista országok amerikai exportjá­ban nagyobb szerephez ju­tottak a félkésztermékek, a gépek, a szállítóeszközök, va­lamint az élelmiszerek. A Szovjetunió főleg mező- gazdasági termékeket impor­tál az USA-tÓl. 1985 első fél­évében 1113 millió dollárért kukoricát, búzát 139 millió dollár értékben, nyersgyapo­tot 55 millió dollárért vásá­rolt az Amerikai Egyesült Államoktól. Románia összbehozatala csökkent az előző évhez ké­pest, kivitele viszont több mint 10 százalékkal emelke­dett. Románia naftát (1984 első félévében 103, 1985 első félévében 108 millió dollár) és olajszármazékokat (1984 első félévében 58, 1985 első félévében 91 millió dollár) exportál az USA-ba. Az NDK a második legna­gyobb Ikükorioaimportőr a KGST-országok között. Az idei év első felében 17 millió dollárért importált kukori­cát. Kivitele az idei év első felében 67 millió dollár volt, amelyből 19 millió dollár ér­tékben szerepelnek vas- és acéllemezáruk. Magyarország mezőgazda- sági traktorokat importált, ez év első felében 6 millió dol­lár értékben, exportjának közel 120 százalékát (21 mil­lió dollár) sertéssonka és -lapocka, 15 százalékát (17 millió dollár) autóalkatrészek alkotják. A csehszlovák termékek közül főleg az acélterméke­ket és a sört importálják az amerikaiak, míg Csehszlová­kia koncentrált szuperfosz­fátból szorul behozatalra. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok összesen 1,1 milliárd dollár értékben importált cikkeket a térség országaiból. ■1 A Fedcsenko-gleccser egyik szakasza Meteorológusok a Fedcsenko-gleccseren

Next

/
Oldalképek
Tartalom