Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-31 / 306. szám

B Képújság 1985. december 31, Ez aliatt az idő alatt a gyár több mint százféle személygépkocsit és teher­autót, illetve azok számtalan változatait gyártotta. A rekonstrukció új sza­kaszt jelent a gorkiji autó­gyár életében. A felújítás legfontosabb célja a gépko­csik konstrukciós korszerű­sítése, a megbízíhatóság, a hosszú élettartam, a gazdasá­gosság és a kényelem foko­zása. A munkálatok egyide­jűleg több irányban is foly­nak. Az első és a legfonto­sabb a téhenauitök dízelesí- tése. A másik fő irány a je­lenleg gyártásiban lévő gén- kocsik korszerűsítése. Növel, ni kívánják a többi között a sűrített gázzal üzemelő teherautók gyártását, továb­bá elektronikus rendszerek segítségével kívánják kor­szerűsíteni a Volga GAZ— 3102 'típust. Lorenzo Bartolinj firenzei művész mellszobra a fiatal Liszt Ferencről A Bechstein-zongorán egy­kor Liszt és tanítványai játszottak Jugoszlávia Kotor újjáépítésé Több mint hat évvel ez­előtt a cma-gonad Kotor 600 műemléke közüli 64 össze­dőlt, 229 súlyosan, mintegy 300 pedig kisebb arányiban megrongálódott. Mindez 16 másodperc alatt történt. A földrengés sújtotta Kotort az UNESCO a világ kulturális kincsei között tartja számon, s mivel Jugoszlávia 1976-iban aláírta a párizsi konvenciót a műemlékvédelemről, köte­les a várost restaurálni. Mi­vel nem volt semmilyen szalkdoikumentáció, a feladat bonyolultnak bizonyult, s hosszan tartó felméréseket és előkészületi munkát igé­nyelt. Minden egyes épület esetében 6—10 vagy még en­nél is több hónapra volt szükség. Ezenkívül az épí­tőknek újra meg kellett ta- nülniük, hogy mindent kéz­zel csináljanak. A keskeny, alig két méteres utcácskák­ban a gépek ugyanis hasz­nálhatatlanok. A romok el­takarításához a cement, a mész és más építőanyagok szállításához bizony talicskát kellett .alkalmazni. U yen nehézkes körűimé, nyék között eddig 15 épüle­tet sikerült restaurálni, né­hányat a közeljövőben fejez­nek be, mintegy húszat pe­dig még csak félig újítottak fel. Természetesen először a lakóiházakat, gyáraikat, uta­kat, iskoláikat, kórházaikat állították helyre a földren­gés után. A kotort károkat 3,6 mi'liiárd dollárra becsül­ték 1979-lben. Az ország Crna Gorával együttérezve vállalta, hogy ennék az ősz- szegnek mintegy 82 százalé­kát fedezi. Sokat számít ez a segítség, de azt sem sza­bad figyelmen kívül hagyni, hogy azóta alaposan meg­emelkedtek az építőanyag­árak, köztük a cement, ami csiáknem 16-szor annyiba ke­rül, mint 1979-fben. Kotort azonban az anyagi gondok ellenére is újjá fog­ják építeni, hogy Jugoszlávia kultúrájának, építészeti örökségének továbbra is egyik őrzője legyen. kítása évente negyedimülüió látogató keresi fel a halha­tatlan művéket alkotó költő­író egykori reziidenciájáit. Most ősztől elkezdődött az 1777-ben épült Scihiller-ház restaurálása is, mögötte mú­zeum épül, az egész épület- komplexumot 1988-ban nyit­ják majd meg. E nagymére­tű, igényes munkát, mint mondotta dr. Siegfried Sei­fert professzor, a XI. párt- kongresszusra tett felajánlá­saik között a tudományos irodalmi értékek gazdagítása címén tartják számon. Weimar 1986. évi prog­ramjai között a legnagyobb szabású a Liszt Ferenc ün­nepség-sorozat lesz. Az egész világon ismert zongoramű- vé3£, zeneszerző születésének 175. és halálának 100. évfor­dulójára készülnek. Liszt egykort házában lé­vő emlékmúzeumba évente több mint 50 ezren látogat­nak el a föld minden részé­ről. A német zenei élet fej­lődéséiben jelentős szerepet betöltő Liszt Ferenc emlé­kének nemesük a magyarok, hanem a weimariiak is nagy tisztelettel adóznak. Közösen a berlini magyar kulturális intézettel az NDK számos városában — Berliniben, Eisenfichfaan, Lipcsében — különböző kiállításokat ren­deznek. Az évforduló alkal­mából Liszt-emlékérmet bo­csátanak ki, Liszt és kora címmel egy reprezentatív ké­pes album is megjelenik. A nagy művész kezdeményezé­sére a még 1872-ben alapí­tott Zeneművészeti Főisko­lán, májusiban, Hans Rudolf vezényletével ünnepi Liszt- koncertet rendeznék, ahol fellépnék a Weimanban ta­nuló magyar zeneművészeti növendékek is. Most először adják elő Liszt Goethe Faust­jára komponált kórusművét. A_ Schioss-ibeii látogatás után a paíkszélí szolid ház­hoz vitt utam. A kétszintes épület falát borostyán futja be, kertjében kiapad hívo­gatja a fáradt idegent. Itt élt, ide tért mindig vissza min­den idők egyik legnagyobb muzsikusa... A szobák ere­deti bútorzata, a két zongo­ra, amelyéken a mester és tanítványai játszottak, a szí­nes szőttes függönyök, a szőnyegek a száz esztendővel ezelőtti otthon hangulatát idézik. Ez az örökség mind­azok öröksége, akik ide be­lépnek. Köszönet érte a ha­gyománytisztelő weimarialk- nak. Horváth Anita Weimarban él a történelem Liszt-év, 19Q6 elméleti munkákban. Az el­múlt években a budapesti Petőfi Múzeum közreműkö­désével Petőfi, Madách, Ady, József Attila életét és mun­kásságát bemutató kiállítá. sokat rendezték itt. A törté­nelmi parikban pedig Petőfi- szobrot állítottak fel. Viszon­zásként tavialy a magyar fő­városban Góethe türingdai rajzaiból nyílt tárlat. A ma­gyar irodaiam tudomány iránti érdeklődést bizonyítja az is, hogy állandósult a kapcsolatuk a Széchenyi Könyvtárral: bibliográfiai munkákban vesznek részt, rendszeressé vált a folyóirat- csere a két intézmény között, s kölcsönösen fogadják egy­más kutató munkatársait. Dr. Siegfried Seifert filo­zófusprofesszor, a weimari kutatóközpont főigazgató-he­lyettese ottjártam'kar el­mondta, hogy a jövőben még szorosabbra szeretnék fűzni kapcsolataikat: — Weimar egyetlen városa az NDK-nak, ahol a magylar irodalomtörténészek segítsé­gével értékes kiállításokat mutatunk be. Közös tervünk, hogy 1987-ben Kassák Lajos munkásságáról adjunk teljes képet Weimar lakóinak és az idelátogató irodalombarátok­nak. Mi viszont Goethét, mint műgyűjtőt mutatjuk be jövőre Budapesten. A közös, tudományos munkakapeso- latök bővítését és tovább­fejlesztését szolgálja majd az a konferencia is, amelyet 1989-ben Weimarban tar­tunk, a nagy tapasztalatok­kal rendelkező Petőfi Múze­um kezdeményezésére A kutatóintézet helyettes vezetője megemlítette: az utóbbi évtizedben sókat tet­ték a város gazdag öröksé­gének megmentéséért, Wei­mar ellenáll az idő ostromá­nak. 1982-iben befejeződött a Goethe-lakóház és a hozzá csatlakozó múzeum újjália­A gorkiji autógyár rekonstrukciója Az elkövetkező ötéves terv­időszak során (1986—1990) a goaMji autógyár — a Szovjetunió egyik legna­gyobb autógyára — műszaki rekonstrukciójára a jelenlegi teljes állóeszköz-állomány értékét meghaladó összeget költenek. A gyár főbejáratánál áll az 1932-ben készült GAZ— AA, az együk legelső gyárt­mány. Ugyanitt látható az a narancssárga dízelmeghajtá­sú billenős utánfutóé teher­autó is, amelynek sorozat- gyártása a közeljövőben in­dul meg. A két autót fél év­század választja el egymás­tól. Az ezeréves türingiai vá­ros barokk, reneszánsz és klasszicista stílusban épült házai, kastélyai régi pompá­jukban fogadják a látogatót, az ódon utcákat járva érző­dik Goethe és Schiller, Bach és Liszt szellemének sugár­zása. Weimarban él a történe­lem. A Nemzeti Színház előtt a két nagy költőgéni­usz életnagyságú bronzszob­rának lábainál jnég ott a no­vember 10-én, Schiller szüle­tésének napján elhelyezett koszorú, a jénai egyetem ta­nárt kara kegyelettel emlé­kezett a néhai professzor- társra. Az Hm folyó völgyében lé­vő, 65 ezer lakosú város je­lentős kulturális, tudomá­nyos és oktatási központ az NDK-ban. Legnevezetesebb műemlék palotájában, a Schloss néven ismert négy épületszárnyas, díszudvaros, tornyos kastélyban a híres — a középkortól a XX. száza­dig terjedő korok német fes­tészetét bemutató — gazdag anyagú képtára mellett, itt kapott helyet a Klasszikus Német Irodalom és Emlék­helyek Nemzeti Kutató Inté­zete. Nemzetközi kapcsolatai kiterjedtek, a többi között hazánkkal is együttműköd­nek különböző tudományos A Liszt-ház 1798-ban épült Az SZKP kongresszusa elé A jó ötletek támogatása A minap kivágandó és ki­töltendő szelvény jelent meg a Komszomolszkaja Prav­dában. A néven, koron, lak­címen, vagy telefonszámon, munkahelyen és beosztáson kívül a rovatokba azt kellett beírni, milyen társadalmi kezdeményezést, újítást java­sol a beküldő, milyen mér­tékig valósult az már meg, milyen segítségre van szük­ség. Társadalmi újítás? A fo­galmat a szelvénnyel együtt megjelent cikk és egy olvasói levél magyarázta meg. A le­vél arról szólt, hogy az „alkotó ifjúság” kiállítások, a folyóiratok, a tévé műso­rai sok érdekes műszaki új­donságot, sporteszközt, turis- tofelszerelést, és más effélét mutatnak be, de az ötleteket fel is kellene karolni, segí­teni kellene gyakorlati alkal­mazásukat. A gond ez utóbbival van. Tizenöt éve annak, hogy „éber” bürokraták megszün­tették a Komszomol kísérleti vállalkozását, a „Fáklya” űjításmenedzselő és ipari hasznosítást előkészítő vál­lalatot. Egykori igazgatója, Alekszandr Kazancev ma a novoszibirszki akadémiai vá­ros megbecsült lakója, labo­ratóriumvezető. Az egykori kezdeményezés megszüntetéséről ma is ke­serűen szól, hiszen a Fáklya egyetlen rubelt sem vitt el az állami költségvetésből, sőt, működésének négy éve alatt legalább ötvenmillió rubel tiszta hasznot hozott az ál­lamnak. És nemcsak az újítások hasznosítását segí­tette elő, úgy mondhatnánk, sikeres közvetítő volt az üzem, a tudomány és a ter­melés, az élenjáró és az el­maradott iparágak között. Mindezt több ezer egyete­mista, aspiráns, fiatal mér­nök és tudós fejével és ke­zei által. A legtöbb „alkalmazott" félállásban dolgozott, ennek megfelelő fizetésért: a Fák­lyával együttműködő egye­temi hallgatók átlagosan fél év alatt „visszafizették” az államnak képzésük költsé­geit. Az ország jövendő köz­gazdászainak iskolája is volt a vállalat. Azóta bármilyen probléma megoldására létre lehet hozni ifjúsági alkotóközösségeket, csak nem önelszámoló, önfi­nanszírozó alapokon. Ezt azok a főhatóságok ellenzik, akik számára az utasítás, a ren­delet fontosabb a kezdemé­nyezésnél. Akik nem hajlan­dók kivételt tenni az újítások kedvéért, hanem azt várják el, hogy az ötletek alkalmaz­kodjanak az általános bürok­ratikus elvekhez. Egy brigád hiába végezte el a hiányzó dolgozók mun­káját is, egyre kevesebbet kapott meg a fizetésükből, így felhagyott a kísértettel, amelynek során pedig több­szörösére nőtt a résztvevők munkájának termelékenysé­ge. Valentyin Karmanov húsz éve védi a moszkvai „Sirály” iskolásainak keresetén felépí­tett ifjú technikusok házát, ugyanis már bezárták. Az erről szóló végzésbe a pénz­ügyi ellenőrök beírták: „Karmanov igazgató rá sem bízott nevelési funkciókat lát el”. Mások véleménye szerint vissza kell adni a klubokat az embereknek... De kitől kell elvenni őket? A hivatali gazdáktól — hangzik a Vá­lasz —, akik szárazzá, for­málissá tették a klubéletet, és nem hagynak helyet az ön­zetlen, önkéntes kezdemé­nyezéseknek. Gennagyij Alferenko fizi­kus megalakította a novoszi­birszki egyetemhez tartozó „Terpszikhore” tánckört. Eb­ből nőtt ki a tánckedvelők novoszibirszki egyesülete, amely ma már klubhelyisé­geket bérel, bankszámlája van, és országos hírű lett. De milyen áron! Egy kulturális miniszté­riumi bizottság egyszerűen úgy döntött, hogy az egyesü­letet meg kell szüntetni. Érv nem volt, csak minisztériumi papír — meg tiltakozások. És kiderült, hogy az egyesület működési elvei — önfinan­szírozás, önigazgatás, de­mokratizmus — támogatásra méltóak, és más területeken is szükség van alkalmazásuk­ra. Az is kiderült, hogy olyan egyesületnek is lehet bank­számlája, amelynek nincs felsőbb szerve Moszkvában. Jevgenyij Korol jov a szverdlovszki ifjúsági lakó­komplexumokat hozta létre. A szabad idejükben dolgozó önkéntes fiatal építők ta­pasztalatait az SZKP KB Politikai Bizottsága is jóvá­hagyta. A fiatalokról kide­rült, hogy nemcsak akkor vé­geznek kiváló munkát, ha a magukét építik. Üzemek re­konstrukciójában is részt vettek. Társaságuk úgy szü­lethetett meg és maradhatott fenn, hogy a területi tanács végrehajtó bizottságának ak­kori elnökhelyettese támo. gáttá őket: „Általában nem megy, de ha kísérletről van szó, nem veszik a fejünket érte” — mondta. Ma az ilyen vezetőket ke­resik. A Komszomolszkaja Pravda az ilyen kezdeménye­zések fölkarolására vállalko­zott, és már azon töprenge­nek a Komszomolban, hogy nem kellene-e társadalmi szervet létrehozni a társa­dalmi kísérletek és újítások koordinálására és védelmére. M. Lengyel László '(Moszkva) Lengyelország Traktorgyártási A lengyel Ursus Vállalat és a csehszlovák Túrócszent- mártonli 'Nehézgépipart Üze­mek húsz évvel ezelőtt kezd­te meg a közös traktorgyár­tást. Mi vel a közös muriká­ban egy időben visszaesés volt tapasztalható, 1980-ban új alapokra helyezték az együttműködésit. 1982 óta a lengyel—csehszlovák tnak- torikutatási és -fejlesztési központ székihelye Túróc- szemtmáriton. A központ szakembered, felhasználva a lengyel Ursus traktorok és a csehszlovák Zetorok legjobb tulajdonsá­gait, kifejlesztették az UR II B, majd az UR IV (traktor- típust. Ez utóbbi esetében tíz százalékkal növelték a motor teljesítményét, a hid­raulikus berendezés hatás­fokát pedig negyven száza­lékkal emelték. Az UR IV traktorok sorozatgyártását 1986-iban kezdik meg. A tervek szerint a korsze­rű, energiatakarékos mező­gazdasági gépek Lengyelor­szágon és Gsehszlovákián kí­vül eljutnak majd más or­szágokba is. Csehszlovákia Hulladékgazdálkodás A huladékgazdálkodás ma­napság a fejlett ipari orszá­gokban közismert fogalom. A KGST-államokban először az NDK-ban foglalkoztak szervezetten a hulladékfel­használással, s bevezetésével jelentős népgazdasági meg­takarításokat értek el. A pél­dát Csehszlovákia is követte, a szakemberek többféle eljá­rást is kipróbáltak. Elsőként a Prágai Auto­matizálási Intézet, az INOG- RA munkatársai kezdemé­nyezték a hulladékanyagok újrafelhasználásának propa­gálását. Föltérképezték, hogy hol, milyen mennyiségben keletkeznek hulladékok, s ja­vaslatot tettek arra, hogy mire lehet az egyébként ve­szendőbe jutó anyagokat hasznosítani. Az 1982-ben indult infor­mációgyűjtés adatait értékel­ték, s a hulladékhasznosítás­ra jelentkező vállalatokat jegyzékbe vették. Az idén már 150 vállalat található a listán. A szakemberek véleménye szerint az információs rend­szer kiválóan működik, s a tagvállalatok igen magas nyersanyag-megtakarítást ér­nek el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom