Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
1985. december 31. rtÉPÜJSÁG 7 VOLT EGYSZER EGY HÁZIGAZDA ötven évet töltött el a szakmában A magas, barna, jó kiállású és tartású, rendezett mozgású, fegyelmezett járású fiatalember tekintélyt sugárzott. Fenségességet. A mindig elegáns, sötét öltöny, a fehér ing, a cso- komyakkendő volt a külsőség, a belső tartás pedig a mozdulatokban. Az utolsó „házigazdával” ülünk az asztal mellett. A vendéglátás jeles egyéniségével, a 75 éves Hídvégi Jánossal. Megfigyeltem. Még most is, amikor belép a vendéglőbe, átváltozik, kiegyenesedik, elegáns emberré válik. Ismerek olyan tanítványát, aki ha odaáll a vendég asztala mellé, azonnal más emberré válik. Egyenes derekúvá, magabiztossá, és sugárzik róla szépség, a mozgás gyönyöre, a vendég szerete- te. Gyorsan szállnak az évek. A tartás, a vitalitás, a házi- gazdaság még mindig megmaradt. Hídvégi János, aki ötven évet töltött el a szakmájában, aki 33 évig fiatalokat oktatott, ma is a HÁZIGAZDA. Bátaszéken 1923-ban lett felszölgálótanuló, — amit akkor közönségesen pincérnek hívtak. Egy évig dolgozott a rökon vendéglőjében, amikor az egyik törzsvendég tehetséget vélt felfedezni a még tizennégy évét be nem töltött fiúban. Beajánlotta Budapestre, a Metropol Szállodába és Étterembe. — Ott szerették a gyerekeket — emlékezik János bácsi. — Mindenre megtanítottak, amit a szakmában tudni kell. Bent laktunk a szállodában, teljes ellátást kaptunk, ami azt is jelentette, hogy minden gondolatunk a vendéglátásé kellett legyen. Lehetőségünk volt, hogy munkaidőn túl a konyhaművészetbe is belekóstoljunk ... Az életre szóló hivatást nagy mesterektől tanulta Híd. végi János. És nagy mesterré vált ő is. — Nagy mesterek lesznek-e tanítványai ? — Nagyon sok tehetséges gyereket taníthattam. Szek- szárdon van négy-öt olyan szakács, aki tudja, amit ebben a szakmában tudni kell — mondja, mert az természetes, hogy tanítványai még mindig elsők a számára, végigkíséri egész életüket, előmenetelüket, munkájukat. Volt szerencsém ismerni. A fénykorban, akkor, amikor a szekszárdi Kispipa vendéglő vezetője volt, és a csodálatos Csorba Géza a • prímás. Életre szóló emlékeim vannak a Kispipáról. Felnőtté válásom fontos dátumai fűződnek ahhoz az időszakhoz, a hatvanas évekhez. Pedig csak pelyhedző bajszú le- gényike voltam, de vendég. Akit János bácsi számon tartott... Személyes ügy, de hiányunknak van személyes kapcsolata Hídvégi Jánossal? Hányán gondolunk rá? Hányán emlékezünk a halászlére, amit csak abban a Kis- pipában lehetett enni... És hányán érezzük még mindig szájunkban a réteseket, a túrós csuszákat... A „Hídvégi-klub” tagjai... Színészek, igazgatók és könyvelők, újságírók és esztergályosok, diákok és felnőttek, aggastyánok és szép asszonyok... Amikor a törzsvendég a harmadik lépcsőfokon — mert lépcsőn lehetett bejutni az étterembe — megjelent, János bácsi — akkor Főnök úr, Főűr és János — már szólt is a konyhába, hogy kér egy halászlét belsőséggel és dupla tésztával, már forrósította a túrós csuszát, vagy brassói aprópé- csenyét rendelt szaftosán, hagymával. Tudta, hogy ki kér nagyfröccsöf, vagy hosz- szúlépést, kinek kényes a gyomra és ki szereti a hideg, habzó sört... Ülünk a Pollack lakótelepi lakásban, és nem beszélünk. Minek, ismerjük egymást. Szinte naponta talál- kozurik. Üdvözöljük egymást. János bácsi megkérdezi: „hogy vannak a gyerekek...” Mi megkérdezzük: „Tanít-e még?” — „Tanítok, fiam, tanítok” — mondja. De, hiszen tudjuk a választ is. Hídvégi Jánosnak tanítania kell. A Hídvégi Jánosok mindig tanítanak... A tanoncévek után sem volt könnyű az élet. Visszajött Bátaszékre ... mindent tudva a szakmáról... Majd megalalkítoták az ötvenes években a Bátaszéki Vendéglő Vállalatot, aztán a Tolna Megyei Vendéglátó Trösztöt. Majd elfeledem: 1942-iben vendéglősmester-vizsgát tett Pécsett. Volt igazgató és instruktor, de mégis az a Kispipa volt az igazi. A mestermunka, a remekmívű alkotás... és a tanítványok: a szakácsok, a felszolgálók... a mai mesterek. Egyszer valaki megkérdezte, hogy miért ad akkora ételadagot. A válasz egyszerűen így hangzott: „Ha a vendég tányérjáról lespórolok ötven fillért, akkor nem ad borravalót, de ha elégedett, akkor forintot ad ...” — Mindent meg kell csinálni a vendégnek, de nem mindenáron — mondja egy élet summázatát. — A pincér házigazda és a házigazdának tartásának kell lennie — mondja. — Nem tudom elképzelni még ma sem, hogy ha bejön egy hölgy és nem segítem le róla a kabátot... — vallja meg egy élet, egy vendéglátós élet filozófiáját Jaj, dehogy akarom megsérteni János bácsit, azzal, hogy ő az utolsó házigazda. De ezt kell mondanom ellenében is. Mikor veszik le a hölgyvendégek kabátját bárhol is? Hol van az a felszolgáló, aki tudja, hogy ki kér belsőséget a halászléhez? — Vannak jó szakemberek! — mondja századszor is János bácsi. — Csak tudod, ma kényszerből kerülnek a gyerekek a pályára... cs az éttermekben nem tudják megszerettetni velük a szakmát. — Nagyon halkan mondja kifogásait, meg ne sértsen valakit. — De ma már vendégek sincsenek — mondom én —. Vagy azért nincsenek, mert elfogytak a házigazdák? — Ügy vigyáz a szakma becsületére, hogy az már túlzás. Csak szeretettel tud beszélni a maiakról, hiszen minden emberhez kötődik, és tudja azt is, hogy a Vendéglátó Szakközép- és Szakmunkásképző Iskolában mennyi energiát fektetnek be tanártársai... Rohanunk a világgal, pedig jó lenne újból megtanulni, hogy néha szórakozni is kell, pihenni, jó vendéglőben jó vacsorát enni, hallgatni Csorba Géza cigányprímás utódait... De már lassan egyetlen vendéglátóhelyen sincs cigányzene, hogy... Ne soroljuk tovább. Ünnepeljük Hídvégi Jánost, az utolsó házigazdát... vendéglátóinkat. Kívánjuk neki, és magunknak, hogy a vendéglőben fenségek lehessünk, mint Hídvégi János idejében, ott abban a Széchenyi utcai kisvendéglőben.., HAZAFI JÓZSEF— GOTTVALD KÁROLY MEZŐGÉP Víztakarékos új gépek - nemcsak a rajztáblán Talkler István szerkesztő- mérnököt csak annak kell bemutatni, aki nem foglalkozik öntözéssel. Ebből követ, kezik, hogy a mesterségben, ami a vízzel és az öntözőgépekkel kapcsolatos, e fiatal szakember „otthon van”. Rövid ismeretségünk után máris avatottá tesz, az öntözés szerelmesévé, azaz kicsit a MEZÖGÉIP propagátorává is. Kell a jó hír ennek a szekszárdi vállalatnak, bár termékeink eladásával nincs sok gond. Annak ellenére mondhatjuk ezt, hogy a vízgazdálkodás tekintetében még sóik lépéssel mögötte vagyunk számos országnak. A szántóföldek, azaz a növényi kultúrák öntözése több mint program, még akkor is, ha a gépék és a víz ára nem marad egy szinten, hanerfi emelkedő tendenöiát mutat. Érthető, hiszen, amilyen gépet öt éve használtak a szántóföldeken öntözésire, az manapság elavult. Éppen ezért a fő hangsúly a következő ötéves tervben azon van, hogy még víztakarékosaibb gépeket adjanak a termelőknek a szekszárdi üzemből. Hiansányi István vezető tervező kollektívája alaposan felkészült a következő tervidőszakra. Az ÖBA-lból a legrégebben gyártott öntözőbe- rendezésből még mindig ötszáz van üzemben, a gép speciális területe a kertészét, mert kis intenzitású a szórófeje. Takler István szerkesztőmérnök A jövő a HTM-típusú gépé, amely nagy vízteljesítményű, műszáltömlös, s elsősorban alacsony növésű kultúrákban használható. Ezt a jövőben is gyártani fogják, de újdonságként ajánlják a művelőutas öntözést, ezzel a vizet taposás nélkül lehet a növényre kijuttatni. A kemény polietilénasöves öntözőgépek legkiseblbike a Turbomat-90, ennek alaptípusát 1978-fban kezdték gyártani, miután számos korsze- rűsítést hajtottak végre rajta, például gazdaságosabban üzemeltethető a ma gyártott, minit az öt évvel ezelőtti, ezért keresik a gazdaságok szakemberei, mert olcsóbb az üzemben tartása. Mint ahogy e kategóriába tartozik a Ro. tómat 110-es gép is, ez már tömlőcsévélő berendezés, tehát kevesebb fizikai munkára van szükség a telepítéskor, a berendezés áthelyezésénél. E gép automatizálható olyannyira, hogy az adott területre előre programozhatják, mennyi milliméter csapadékot juttassanak ki. A szintén saját fejlesztésű gépcsalád az RTM-ililO-S teljesen automatizált öntözőberendezés, amely jobb mint az importált gépek a hasonló kategóriában. Jövőre, a gyártási programba egy teljesen új gép- családot is felvettek. Licencvásárlás következtében mód nyílik arra, hogy a svéd Ro- senquist gépét gyártsák. Ez is teljesen automatizált, kiváló hajtásrendszere van, s ezenkívül az elektromos vezérlése a világszínvonalat képviseli. Néhány gépet már hazánkban nyúzópróbára tettek, kiváló eredményekkel zárultak a kísérletek. Újdonságnak számít a konzolos szórófejkocsi, amely már nemcsak a nagy teljesítményű szórófejek hanem a kisebb igényű kultúrákhoz alkalmazkodó szórófejeik fogadására is alkalmas. Ennek a gépnék a magasított kivitele hibrid kukorica öntözésére is alkalmas lesz, az IKR növénytermelési rendszerrel közösen fejlesztették ki, s már jövőre használhatják a gazdaságok. (Nemcsak svéd, hanem NSZK-'beid céggel is kapcsolatban áll a szekszárdi vállalat. Elsősorban a szórófejek gyártását vették közös programba, a Hölz cég a szakmában Világszínvonal, a Duna névre keresztelt három tagból álló szórófeje színes fémből készül, s ez garantálja a megbízható működést, és a hosszú élettartamot. Ezek az új gépek csak ki- ragadottak a szekszárdi gyár jövő évi ajánlatából. A szer. kesztőmérnökök előtt nincs tervtílklus, a fejlesztés folyamatos, a cél mindig az, hogy űjalbb, jobb, gazdaságosabban üzemeltethető öntözőbe- rendezésket adjanak a felhasználóknak. Éppen ezért a Dunai Vasművel is kapcsolatba léptek: a közös érdekeltségű perforáló üzem félál Lítása pedig az öntözési kuLtúra legújabb családját adja majd egy-lkét óv múlva a felhasználóknak. Ennek az újdonságnak is sikeresek voltak a próbái. Tehát a következő ötéves tervben ismét sok-sok újdonsággal áll elénk a Szekszárdi Mezőgép Vállalat. Pálkovácss Jenő Fotó: Czakó Sándor
