Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-31 / 306. szám

1985. december 31.

TOLNA N _

6 NÉPÚJSÁG

Múltunkból

I

— Kérem, hogy mutassák be önmagukat

— Mindhárman a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat tamási üzemmérnökségén dolgozunk a Petőfi szocialista brigád tagjaiként. Kiss László vagyak, építési üzemvezető, amúgy a brigád vezetője.

— Engem Csécsi Imréné- nek hívnak, s raktárosként dolgozom.

— Az én nevem Manszfeld József. Nehézgépkezelő vagyok.

— ts áruljuk el azt U, hogy ismeretségünk régi. Ebből következhet az első kérdésem: Amennyiben a brigádról beszélgetünk, jelezzük-e, hogy melyikük válaszolt?

— Dehogy!

— A kórusban kapott válasz is régi tapasztalatomat erősíti meg, miszerint a brigáddal kapcsolatos dolgokban mlndannyiok között nagy az egyetértés, hasonlóan vélekednek a közösség életét befolyásoló kérdésekről, teendőkről, jelenségekről.

— Ez résziben az össze- szokást is jelzi, hiszen a brigád 1975-ben alakult. Persze, hozzá kell tenni, hogy az összeszokó« csöppet sem megalkúvást jelent számunkra. Mert igenis, komoly vitáink is vannak, de észérvekkel meg tudjuk egymást győzni a dolgok helyességéről. Ezen kívül jórészt hasonlóan vélekedünk a legtöbb tárnában. És elmondjuk azt is, hogy nemcsak a mi brigádunkban jó a légkör, hanem munkahelyünkön is. Igaz, Mami?

— Nem is tudom, miért nekem tetted fel ezt a kérdést, Pedál. Gondolom, csak megszokásból. Vagy azért, mert tudod, hogy szívesen beszélek a mi összetartásunkról és összetartozásunkról. Valóban szívesen... Az ilyen szép dolgokat ki ne emlegetés örömmel? Ha házat, vagy tanyát épített a brigád valamelyik tagja, egy-két napot mindannyian ott-töltöttünk, segítettünk, segédmunkázturtk. És tényleg nem azért, mert úgy gondoltuk, hogy ez a „befektetés” úgyis megtérül. Egyszerűen azért, mert tudtuk, hogy munkatársunknak mit jelent, ha négy kéz helyett húsz dolgozik egyszerre. És persze, egymással tartunk az örömben, de a bánatban is. S talán ez a legtöbb, amit adhatunk egymásnak. S ez úgy érzem, biztonságérzetet ad vailamennyiönknék.

I

— Ezt érzi a kívülálló Is. Sőt, otthonosan érzi perceken belül a közvetlen hangulatban... Egyébként mlnd- annyloknak van beceneve?

— Van, bizony. S ezek nem erőltetett „kiagyalmányok”, hanem egy-egy szituációt követő azonnali „keresztielés”, vagy egy-egy folyamat már- már törvényszerű eredménye. A Mami? Olyan „mamis”. Hozzá lehet fordulni bármivel. Mindig megértő, de kritikus. Ugyanakkor segítőkész. Különben fiatalosan gondolkodik. Azóta nevezzük Maminak, — talán.. — amióta megvan a brigád.

I — Mikor alakultak?

— Tíz évvel ezelőtt, 1975- ben. Ez volt akkor is már

a Petőfi brigád, s Mami volt a vezetője. A másik „csapat” pedig Gőgös Ignác nevét vette föl. Ügy két év múlva a két kollektívából egy lett, s akkor választottuk meg Dacát, azaz Pedált brigádvezetőnek. A szó jó értelmében igencsak tud pe- dálozni. Legyen szó konkrétan a munkáról... mert úgy dolgozik, mint a parancsolat. Csak győzzük tartani a tempóját. És „kipedáloz” a brigád tagjainak és a többi munkatársának is bármit. Természetesen olyan dolgokra gondolok, melyek elveivel nem ellenkeznek, s aminek a kihajítása jogos.

I — Es Szenátor?

— Amikor ide jött a vállalathoz dolgozni, bemutatkozott: „Manszfeld József vagyak”. Hozzátette, hogy az amerikai szenátor unokaöcs- cse. S, hogy nyomban ő is szenátor lett, az humora következménye. Már szinte nem is hallunk rá, ha igazi nevünkön szólítanak. Még az üzemigazgatóság vezetője, Fischer Jóska is így hív valamennyiünket. Szerintünk ettől nem változik a főnök- beosztott viszony. Sőt, ettől csak jobb lehet. Szóval ez nem olcsó bratyizást, hanem meghittséget jelez. És valakit közvetlen hangnemben és becenéven is le lehet szúrni. Tálán így még rosszabbul esik az embernek, mintha azt mondaná a főnök, hogy ilyen vagy amolyan kartárs...

— A Petőfi brigád Igazi komplex brigád. Tagjai között van vezető adminisztrátor, szennyvfzgép-kezelő, für- dőüzem-vezető. Egy Ilyen változatos beosztású, valamint munkaterületen és helyszínen dolgozók liogyan tudnak összetartani, másképpen: hogyan lehet összefogni őket?

— Ami döntő, hogy nem kell összefogni különösebben az embereket. Egyszerűen — jó értelemben vett — brigádmunkára mindannyionk- nak szüksége van. S nemcsak a megszokás miatt. És még valami... Megalakulásunk akikor valahogy elvárás volt. Kívülről. Most meg magunktól van elvárásunk — de belülről. És 1975-ben még nem tudtuk, hogy számunkra mennyi mindent jelent a brigád. De hamarosan „kiderült”. Ugyanis akkor Tamásiban még nem volt üzemmérnökség. Pincehelyhez tartoztunk. A brigádok megalakulásával az emberek egymáshoz való tartozása is kialakult.

I

— Mutatták a régi időbe’ származó brigádnaplókat. Saját történelmük „tükreit”. Akkoriban brigádnapló-szépségversenyen előkelő díjat nyerhettek volna.

— Ezt azért mondja, mert most nem vezetünk naplót? Illetve csak egyszerűen félretesszük a munka versenynyel kapcsolatos papírokat, szabályzatokat és az értékelésről készült dokumentumokat.

I

— Tulajdonképpen ezért kérdezem... Szakítottak egy olyan hagyománnyal, ami az önök számára korszerűtlennek bizonyult.

— Ügy éreztük, hogy valamiféle adminisztratív korlátot jelent nekünk a feide- korált napló. A vezetése rengeteg időt vett el. S hiába szép, színes egy napló, ha nincs mögötte tartalmi munka. Szóval mi naplóilag a „szürke-formát” választottuk. De. hogy az mit takar, más kérdés. Es az a fontosabb. Egyszerűen „sajnáljuk” rá az időt, amiből alapvetően is kevés van. Lehet, hogy ez furosa nézetnek tűnik de akkor is valljuk. Ugyanis a kiszélesedett brigádmozgalom követelményei a korszerűsítést is követelik. Számunkra ez is valamiféle hasznos újítás.

I

— Elveikkel egyetértek magam is. S folytatom egy másik „újításukkal”, amire első találkozásunkkor lettem figyelmes.

— Akkor, amikor Faddon a szennyvízrendszert építettük?

— Igen. Az tűnt fel, hogy a meglehetősen nagy munka során mégsem látszott, hogy dolgoznak. Pedig ásták az árkot a vezetéknek, lerakták a csöveket. S a munka nyomai mindössze néhány méteren mutatkoztak. Másutt rendre betemették az árkokat, elültették a cserjéket, s természetesen a törmeléket és a szemetet is elhordták, eltakarították. A svájci „nem látható” építkezésekre emlékeztetett a stílusuk.

— Lehet, hogy ez szokatlan kívülállónak. Viszont szerintünk csak így érdemes dolgozni. Mit mondjak? Még a fűmagot is elszórtuk a korábban fölásott, majd elrendezett terepre.

— Sőt, a munka egy részét Igen kemény télben végezték, amikor nem lehetett parkosítani. Csinálták akkor, amikor tavaszodni kezdett. S a vállalt munkát rendszeresen a határidő előtt átadják.

— Faddal kapcsolatban el kell mondani, hogy az ottani munkát nem kizárólag a Petőfi brigád tagjai végezték. Egyébként amikor a vízmű versenytárgyaláson megnyerte a faddi munkát, az komoly fegyvertényt jelentett. S az különösen, hogy mi, a tamásiak vállalhattuk. Akkor az üzemigazgatóság vezetője összehívta a négy brigád vezetőjét. Aláírtuk a szerződést, s már kezdhettünk is... Emlékszik a tavalyi télre? Az volt a szerencsénk, hogy amikor leesett a nagy mennyiségű hó, alatta nem volt fagyott a talaj. Ügy gondoltuk, a hó bennünket nem zavar. Eldobáltuk a munkaterületről, s folytattuk az ásást, meg amit kellett. Különben olyan időben sokan abbahagyják a kinti munkát. Mi nem tettük.

— Hogy bírták a hideget?

— Bírtuk, mert akartuk. És Laci, márnü.nt a brigád- vezetőnk diktálta a tempót. De, nem bentről, hanem lapátolt, ásott, szakmunkát végzett, szervezett. <3 azért tudja vinni a nagy munkákat, mert maga sem húzza ki belőlük magát.

— Követelni nem lehet, ha az ember nem ad. Egyébként nagyon meg kell szenvedni azért, hogy valóban menjen a székér. Nem panaszképpen mondom, de Faddon reggel 6-tól este 6-ig dolgoztunk... A hidegen kívül gondot jelentett a laza, homokos talaj. Különlegesen biztonságos munkát kellett végezni. Szóval, voltak izgalmas pillanatok. Vajon bejön-e úgy a munlka, ahogyan elterveztük, ahogyan előkészültünk rá? Bejött... Ezt nem az esetlegesség, a föl- készületlenség miatt mondjuk, hanem a körülmények nehezítette helyzet miatt.

I

— Es egy ilyen jellegű munkába miként kapcsolódik be a raktáros?

— Mint említettük már, a brigád indulási ideje hajnalra esett, s csak este jöttek vissza Tamásiba. Tehát La- ciék és köztem levelezés folyt. Mégpedig „hányás vagy? Huszonnyolcas?” alapon. Valóban, mi is félszavakból értjük egymást. Este vagy másnap hajnaliban 3 következő napi anyagszükségletet levélben közölték velem. Én pedig összeállítottam a csomagot, esetleg újabb levélben kérdeztem, hogy erre vagy arra esetleg nincs-e szükségük. Például időközben hozzájutottunk olyan anyaghoz, ami korábban hiánylistán szerepelt.

I

— Nem szeretnék tapintatlan lenni. De Fadd kapcsán szóba kerültek a fröccsök Is.

— Mi pedig őszinték vagyunk... Nézze, mint az építés vezetője, vagy mint brigádvezető javasolhattam volna a munka szüneteltetését. Megbeszéltük, hogy vállaljuk, még ha a körülmények igen nehezek is. A déli pihenők, azaz az ebédszünetek idején magam javasoltam az embereknek, hogy igyunk meg egy fröccsöt. Részeg vagy spicces soha nem volt senki... Egyébként amikor pártvezetőségi tagként a vezetőségi ülésen munkakörülményeinkről adtam számot, a fröccsözést is említettem... A faddi munkát december 30 helyett augusztus 20-án adtuk át.

— Ügy beszélgetünk, mintha világéletükben csak Faddon dolgoztak volna. Pedig...

— Fölsorolni is nehéz lenne a többit. így csak néhány emlékezetesebbet említsünk. De bármelyikről legyen is szó, nekünk egyik sem rendkívüli dolog. Az a lényeg, hogy amit vállalunk, valóban a legjobb tudásunk szerint végezzük. Egyszerűen: dolgozunk. A munkaidő arra való. S az átadásokkor rendszerint az szúr szemet munkánk láttán a „kívülállóknak”, hogy nem szúr szemet semmi. Szóval említhetjük az újiregi vízmű építését, most a bonyhádvarasdi vízmű építésébe segítettünk be, vagy Badacsonyban mi építettük át minden szerelőmunkával együtt a vállalat üdülőjét. Arra is büszkék lehettünk. Persze, fontos, hogy a munkába, már a tervek idején is beavassák az embereket. Akkor szíwel-lélekkel dolgoznak. Nem kényszeredetten. No és az anyagiakkal is elégedettek vagyunk.

— Sőt, ahogy nézem, azok lehetnek az elismerésekkel is. Névsorukat nézegetve szinte minden név mellett díszük: Kiváló dolgozó, OVH kiváló dolgozója, miniszteri kitüntetésék. Sőt, a vállalat életében először az önök brigádja nyerte el először ’83-ban a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Szívből gratulálok.

I

— Köszönjük. S mivel későre jár, vége a munkaidőnek, kívánjunk egymásnak és az újság olvasóinak örömökkel, munkával, sikerekkel gazdag, boldog új esztendőt!

V. HORVATH MARIA

Közeleg az idő, amikor megemlékezünk a török uralom alóli felszabadulás 300. évfordulójáról. 1686 szeptemberében Tolna megye is felszabadult. Az egykor félelmetes török birodalom a XVII. század végén nem tudott eredményesen szembeszállni a felszabadító egyesült seregékkel. A turbáno- sok hatalma megszűnt. A magyar történelemírás hosszú időn át nemcsak pogánynak, hanem kegyetlennek, embertelennek, a magyarok kiírtójának is tartotta a törököt. Ez utóbbihoz kapcsolódik az a tévhit, hogy az ide érkező seregek szinte teljesen lakatlan területet találták. Azt természetesen vitatni nem lehet: a török uralom alatt megyénkben is a települések sokasága lett lakatlan, pusztult el. De ez nem, vagy nem kizárólagosan a törökök számlájára írandó.

Ma már kissé más az értékelés. Mind többször találhatók a történeti művekben olyan dokumentumok, amelyek segítik reálisabbá tenni az értékelést. A Simontornya történetével foglakozó művében Kiss István már 1938- ban tett ilyen kísérletet, amikor közzé tette Ahmed alaj- bég 14 pontból álló rendeletét a magyar bíráskodásról, s azokról az alapelvekről, amelyeknek érvényesítését megkövetelte. Ahmed szigorú mércével mért 1669-ben, 17

évvel a török uralom megszűnése előtt.

A rendelet első pontja kimondja, hogy az esküdt istenfélő legyen, járjon templomba, legyen példamutató embertársai számára. Ha erre nem képes, nem méltó a tisztségre. A második pont rövid:, legyen igazmondó, tartsa távol a hazugságot, legyen józan, és tiszta életű. A harmadik pont terjedelmes. Előírásaiból ma is meglehetősen sok tétel aktuális. Idézzük tehát teljes terjedelmében, betűhíven. Tehetjük ezt annál is inkább, mert Ahmed magyar nyelven adta ki rendelkezését. Tehát:

„III. Az Innep (ünnep) — törést, lopást, tolvajlást, Árulást, Vérontást, Szitkozódást, Lélek-mondást, Ördög teremtette, ördögadta. Ördöglelkű és Hitű Undok Szitkozódást, Személy-válogatást, Parázna- ságot, Latroknak Pártfogását, 'Barátságos Atyafiúságot, Hi- zelked'ést, Ajándékra való nézést (Ajándékvárást, vesztegetést), Törvényekhez való engedetlenséget el ne kövessen. Az, ki pedig e megnevezett Bűnök közül valamelyiket tselekszi, azokon kívül, melyeknek az Isten könyvében nyilván-való Büntetések leinattiattak (melyek szerént ő- is büntetődjék), az Pellengérben tétessék és ott egy kevéssé tartassák, akár férfiú akár Asszony-állat, akár Gazda, akár Szolga légyen, és azután üssenek hatot a Farán. Ha otsmány és trágár beszédű a gyülekezetben, erőssen pirongattassék, ha pedig az gonoszságban még átalkodván, még-is azokat Szüntelen tselekszi, és az föl- lül megírt Gonoszságokban tapasztaltatik, állandó és erős Bizonyságokkal reá bizonyod- ván a dolog, vagy gyalázatosán az közönséges Hellyel az Ekklesiábul ki-űzessék, mint arra nem méltó Személy.”

A pellengérre állítás és a megvesszőztet és, amelyet rendszerint nyilvánosság előtt végeztek, meglehetősen súlyos büntetés volt. Az egész falu előtt kellett szégyenkeznie az illetőnek az elkövetett bűneiért. Azon nem kell csodálkoznunk, hogy a szebbik nemet asszonyi-állatnak titulálja a rendelkezés. Az asz- szonyoknak nem adtak jogot a közügyekben, a társadalomban csak másodrendű lényeknek tekintették.

Ahmed a rendeletének negyedik pontjában követeli, hogy a magyar esküdtek minden szombaton tartsanak törvényt, és szolgáltassanak igazságot, ha kell, szálljanak ki a helyszínre, hogy a kárt megállapíthassák. Vasárnap semmiféle gyűlést nem tarthatnak, akkor „m’n'inyájan

az Isten Szolgálattyában legyenek foglalatosak”.

Azt is megkövetelte az aLaj- bég, hogy mindenkit hallgassanak meg a panaszával, a bűnöst büntessék meg, s a büntetést „azt közönségessen egyaránt szolgáltassák ki”. Ezt követően arról rendelkezik, hogy legyenek tisztelettudók lelkipásztoruknak, mint tanítójuknak, „fejet hajtsanak”, s neki engedelmeskedjenek.

Arról is intézkedik Ahmed, hogy ha valaki lustaságból nem megy prédikációt hallgatni, mi történjék vele. Előírja, hogy a következő vasárnap, a prédikáció alatt az illető a pellengérben legyen, utána vesszőzzék meg, s békésben bocsássák haza. „Mint Isten napjának meg- rontóját”, büntessék meg azt is, aki a prédikáció helyett a szőlőhegyre megy Kortyolni, vagy nyulászni, avagy a mezőre megy dolgozni. Büntetésük a pellengér és a *’ész- szőzés.

Ügy tűnik korábban is voltak olyanok, akik másokat rágalmaztak. Erre utal az alajbég rendelkezésének nyolcadik pontja. Kimondja:

...... ha pedig valaki másra

g

onoszságot költ és kiált, melyet meg-nem bizonyíthat, a minémű büntetést érdemlett volna a meg-gyalázott személy, azt a meggyalázó személy szenvedje”.

A hatóság tekintélyét, és sérthetetlenségét :is biztosítani kívánta a várkapitány. Erről így rendelkezett:

„A ki az Esködt Bírákat meg^hamisi ttyia és végzősöket semminek tartya és meg- kárositya, az olyatán Vasárnapon jó reggel a Pellengérben tétessék és Uzsonna korig (késő délutánig) mind ott tartassák, azután pedig ütö- gessék-meg jól és botsássák békével. Amely Eskütt Ember a büntetést nem javallya szívesen, erőssen afféle büntetésnek nem fogván, és hátra mászván a dologban, akit így büntetének a Bűnért a bűnös mellé szólván, a Bűnöst bocsássák el és az Bűnös mellett Szólót (Szállót), annak pártfogóját, akárki légyen, azt büntessék meg. hogy így az Lator mellé senki ne merészellyen szóllni és támadni.”

Arról rendelkezik tehát Ahmed, hogy a bírák is legyenek következetesek, ne keljenek a bűnösök védelmére, mert különben a bűnös helyett a meghátráló esküdtet tegyék pellengérbe, s rá szálljon minden büntetés, amit eredetileg a bűnösre kellett volna kimondani.

Azt is közli a várkapitány, hogy a gyűlésibe csak azok menjenek, akiket megidéz- • nek, másnak ott semmi keresnivalója nincs. Különösen ne menjenek oda az asszonyok, „A Gyűlésbe magokat ne avassák, pattogni oda ne menjenek, a kik pedig ez ellen cselekszenek, a Pellengérben légyen ihellyek.”

„Ha az asszonyok egymást meg-kurvázzák, Szidalmazzák, rutittyák, egymást gya- lázzák, Férfinak tisztességet nem tésznek, előttök fel nem kelnek, avagy nékik tiszteletlenül szólnak, efféle tsele- kedetekért a Pellengérben meg-verettessenek.”

A megátalkodott bűnösöket a környezete tartsa szem előtt, semmiben rendelkezésére ne álljanak, s ha meghal, .halálának emlékezetére ne harangozzanak, a község (közösség) közül senki feléje se mennyen. Se Sirató, se koporsó tsináló, s Sírásó, hanem temesse el a maga Háza- Népe a mint tudja, de nem a közönséges Temető^Helly- tül, az maga gyalázattyára”.

Érdekes a rendelkezés utolsó pontja is, mely szerint, ha az adott község lakossága nem hallgat a prédikátorra és az esküdtekre, az az ő rossz munkájukat bizonyítja, s emiatt „vastag büntetéssel megbüntettyük, az esküdteket megpálcázzuk és megbir- ságollyuk, hogy minden la- torság meg-szünnyék, minden Jámborság és tiszta Élet meg-maradhasson”.

K. BALOG JÁNOS