Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
1985. december 31. Képújság 5 Személyiség és küllem Az isneretterjesztés egy újszerű formájáról Elégedett önmagával? Vannak kérdéseim. Nem mondom, hogy egetrenge- tően újszerűek. De ismét felmerültek bennem. Az apropó? A Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ az ismeretterjesztés újszerű — korszerű és aktuális — formájával próbálkozik, melynek, ha címet kellene adni, pillanatnyilag nem találnék jobbat és találóbbat, mint: Személyiség és küllem. Tehát a kérdések: Elégedett-e önmagával? Szokott-e a tükörbe nézni, mégpedig azzal az elhatározással, hogy kritikusan vizsgálja önmagát? Harmonizál-e személyiségével külleme, azaz egyéniségéhez illik-e frizurája, öltözködésének stílusa, sminkje, esetleg „sminkeletlen- sége”? A kérdések rangsorolásával gyorsan le is állok. Ugyan rengeteg van belőlük, de a legtöbbet föl- tehetjük saját magunknak — például akár a tükör előtt. Vagy másutt! Üjabban a már említett művelődési központban is. De mielőtt ez utóbbiról szólnék, elmondom, noha nyilván rájöttek, hogy most a nőkről van szó, ár... no, de erről később. És nemcsak azért, mert „Hiúság, asszony a neved”, illetve „ha a férfi egy fokkal szebb az ördögnél...” Inkább azért, mert több problémát okoz — természetesen belső problémára gondolok — egy nőnél, ha egyénisége és külső megjelenése nincs összhangban, mint ugyanez egy férfinél. Pontosabban, másként jelentkezik a gond, s tegyük hozzá azt is, hogy súlyozottabban. Egyébként e téren sok különbség nem lelhető a férfi és nő között, hiszen mindegyiknek mindig meg kell jelennie, s egyiknél sem mindegy, hogyan. A hogyanon nem a holmik drágaságára gondolok, hanem azok egymáshoz igazítására, mégpedig oly módon, hogy a küllem „visszhangozza” a bensőt. Ez jó érzést, határozottságot, magabiztosságot, kellemes állapotot kölcsönöz. Az is igaz, hogy ezt meg lehet szokni, ez természetessé válik, sőt, föl sem tűnik. Tehát a művelődési központ új szolgáltatást vezetett be, melynek során az illetékes szakemberek egyénre bontott, közvetlen tanácsaikkal és gyakorlati tevékenységükkel (sminkelés, frizura-kreálás, öltözködés) segítik formálni az érdeklődők harmonikusabb megjelenését. A vonzó szolgáltatás igénybevételére úgy hívogatnak mindenkit (lányokat és asszonyokat), hogy a jó közérzet ás fellépés nélkülözhetetlen eleme a jo megjelenés. Magunk és mások megbecsülését egyaránt tükrözi, ha „adunk magunkra” és mások véleményere. Ennek egyik feltétele a harmonikus és az egyéniséggel adekvát külső, amelynek megteremtése nem könnyű napi feladat. Hogy nem könnyű, azt bizonyítja közvetlen és tágabb környezetünk, ahol a viszonylag kevés jó példa mellett több a csak részlegesen jó, avagy az éppen rossz. Igaz, hogy sokan a külső önképet — mint csupán formai megnyilvánulást — nem tartják fontosnak, mondván, hogy részükről a külső elhanyagolható, mert úgyis a belső, a tartalom a lényeges. Az utóbb írtak híveivel magam is vitatkozom, hozzátéve azt, hogy a tartalom igen-igen fontosO), s megjegyezve: a „nem a ruha teszi az embert” mondás egészével nem értek egyet. S a mondást különben naponta érik mindenféle vicces és komoly megjegyzések, amikből arra lehet következtetni, hogy ez ma már korszerűtlen, azaz a mai ember másként „lát” e témában. s tegyük azt is hozzá, hogy másként is láthat, mert teheti. Amikor e sorok megírását terveztem, úgy gondoltam, soha jobbkor, hiszen éppen most, szilveszter napján van aktualitása. Aztán rájöttem, hogy noha valóban van, viszont a téma átgondolása, majd „kivitelezése” pillanatnyilag csupán tűzoltómunkát „engedélyez”. De lesz jövőre, és azután is szilveszter, s nemsokára itt a báli szezon. De nemcsak erről, ezekről a ritka napokról van szó: Hanem a hétköznapokról, amikor naponta megyünk dolgozni, amikor megjelenünk az utcán, értekezleteken, üzletekben. Amikor felszólalunk, amikor ügyet intézünk, amikor megismerkedünk valakiyei, vagy valakikkel... és folytatható a sor és a számtalan variáció. Amit a megyei és városi művelődési központ lehetőségként felkínál, érdemes elfogadni. Nem agitálni akarok, hanem őszintén és szívből mondom mindezt. De térjünk rá szolgáltatásukra, mely valamiféle hiányt pótoli(hat). Aki nem ismeri kellően önmagát, vágj' úgy érzi, hogy küllemének „átigazítására” szüksége van ahhoz, hogy jól érezze magát, megkeresheti a tanácsadó szolgálatot, ahol a szakemberek — fodrász, kozmetikus, divattervező — nem holmi praktikákra és fondorlatokra hívják fel a figyelmét, hanem valóban oly tanácsokkal látják el, ami sok éven át kamatozhat. S mindezt nem néhány futó pillantás hatására teszik, hanem az önjellemzésen túlmenően is beszélgetnek a „pácienssel”, azaz igyekeznek megismerni bensőjét, amihez aztán közösen alakíthatják külsejét. Gondoltak arra is, hogy kapcsolatba lépnek valamelyik áruházzal, ahonnét ruhákat is hoznak bizományba. Ezeket föl lehet majd próbálni az új frizurához, sminkhez. Egyébként e tanácsadó szolgáltatás ötletadóinak már volt is sikerélményük. A hasznos útmutatás-sorozatot a közkedvelt Játszó foglalkozásaihoz kötötték. Amíg a gyermekek néptáncolni tanulnak, addig szüleik (édesanyjuk) arról hallgatott előadást, nézett diafilmeket, hogy milyen alkathoz, milyen vonalvezetésű ruhák illenek, avagy milyen frizura az előnyös az ovális, illetve a kerek archoz. Majd a gyakorlás következett. Említettem, hogy jelenleg csak a nőkről van szó. De hiszem, hogy a későbbiek folyamán meg kellene kínálni a tanácsadás lehetőségével a férfiakat is. Sőt, a szolgáltatást érdemes lenne bővíteni. Például a kötetlen „beszélgetés” gyakorlásával. Higgyék el, nem volna haszontalan! S még csupán egy megjegyzés. Lehet, hogy valakiben felmerült, hogy egyik divatlapunk „Átvarázsoljuk” rovatának valamilyen hasonmását vezetik be a megyeszékhelyünkön. Hasonmásról szó sincs, viszont valamiféle közigényről inkább. S pontosan ezért remélem, hogy a szolgáltatás lehetőségével a későbbiekben más települések művelődési házai is élnek, hiszen ismeretterjesztés jellegű tanácsadásról van szó. Az ismeretterjesztésnek egy olyan formájáról, melynek múltja nincs. Jövője viszont annál inkább. v. Horváth — Lépjünk ötről a hatra Hogy lépünlk-e, az majd a jövő év végéig kiderül. Egy, ami most is biztos, ’85-ről 86-ra lépünk. Ez viszont nem múlik rajtunk. Megtörténik, ha nem is akarjuk. Fotós kollégáink — Gottvald Károly, Bakó Jenő, Cziakó Sándor, Kapfinger András — néhány kép Segítségével most arra szeretné a figyelmet felhívni, ami rajtunk múlott, vagy múlik. Azt figyeljük jobban. Ilyen gondolatók mellett adjuk át jókívánságainkhoz mellékelve képes összeálllíbásuinlkat. Lesz, akinek nehezen sikerül eljutni ötről a hatra Tapogatózásainkat a külső világban, kissé tempósabbá és (lendületesebbé kellene'tenni További „bizalomerősítő” intézkedésekre is szükség lesz Munkafölállás ’85. Lehet, bogy ők nagyobbat lépnek? Négyről a hatra? Szóval, kicsit nagyobb figyelmet! — Csak a fiúkat nézem itt a szomszédban Fontos volna, hogy a védelem jól zárjon — [Mexikóban is A külföldiek ,— [Nyugaton a (Keleten flehet (hogy Délen is)'— árgus szemekkel Ügyelnek bennünket- - —------------ ------------------- ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------A míg meg nem találjuk, (a népszaporulatra a megoldást), addig másra használjuk l(a babakocsikat).
