Tolna Megyei Népújság, 1985. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-02 / 282. szám

I98S. december 2. NÉPÚJSÁG 3 ülésezett a szakszervezetek Tolna Megyei küldöttértekezlete Szellemi műhelyeink A levéltár nyitva áll Tudományos munka és közművatődés (Folytatás az 1. oldalról) életkörülmények javítására Irányzott tervek épülnek. A VII. ötéves terv azzal számol, hogy öt év alatt a lakossági fogyasztás nyolc­tíz százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem kilenc- tizenegy, a reálbér öt száza­lékkal növekszik majd. A lakossági jövedelmek növekedésében nagyobb sze­rephez jutnak a munkajöve­delmek. A munkajövedelmek súlyának növekedésével nő­het a szociálpolitika mozgás­tere is. A szakszervezetek azt várják ettől, hogy nö­vekedjenek a létbiztonság garanciái, különösen a nagy­családok és nyugdíjasok kö­rében, több segítséget kap­janak a pályakezdő fiatalok és megvalósuljanak népese­déspolitikai céljaink. Egyet kell érteni azzal a felfogással, hogy a nyugdí­jak reálértékét egyre bővülő körben kell megőrizni. To­vábbra is szorgalmazni kell, hogy a keresetek munkán, a szociális juttatások a rászo­rultságon alapuljanak s ki­ki jövedelme szerint járuljon hozzá a közterhek viselésé­hez. A szakszervezetek támo­gatják annak az elvnek a gyakorlati megvalósítását, amely szerint az életkörül­mények javítását elsősorban a szolgáltatások, az infra­struktúra fejlesztésével kell megalapozni. Nagy felelős­séggel vettek részt a VII. ötéves terület- és település- fejlesztési tervjavaslatok ki­munkálásában. Számos ész­revételt, javaslatot tettek a tervelképzelésekre, az élet- körülmények javítását célzó intézkedésekre. A tanácsok­kal folytatott megbeszélése­ken minden lényeges kér­désben hasznosultak a szak- szervezeti vélemények. A beszámoló és a szóbeli kiegészítés hangsúlyozta, hogy — amint az élet más területein — a szakszerve­zeti mozgalom tevékenységé­ben, fejlődésében sincs megállás. Minden megoldott probléma újabb igényeket szül, nagyobb követelménye­ket állít a mozgalom elé. Az irányítási rendszer korszerű­södése, a gazdaságban, a köz­igazgatásban végbement vál­tozások, a tanácsi és a vál­lalati önállóság növekedése új helyzetet teremtett. Mindezek együttes hatá­sára nő az SZMT szerepe, önállósága, tevékenységi kö­re szélesedik. Falkad ez ab­ból a körülményből is, hogy az SZMT közel van az alap­szervezetekhez, a munkahe­lyekhez, a lakóhelyhez, te­hát a döntési pontokhoz. Az önállóság ugyanakkor fele­lősség is. Kiteljesedésével elő lehet és kell segíteni a szak- szervezeti mozgalom egysé­gének további erősödését, az alapszervezeti, lakóhelyi munka színvonalának javí­tását. A szakmai sajátossá­gok érvényre juttatása, sa­játos érdekvédelme, ered­ményesen, színvonalasan csakis ezen az alapon old­ható meg. A szóbeli kiegészítés el­hangzása után előbb a szám­vizsgáló bizottság, majd a mandátumvizsgáló bizottság vezetője tette meg jelenté­sét a megyei küldöttértekez­letnek. Kedves színfoltja volt a mandátumvizsgáló bi­zottság vezetője jelentésé­nek, amikor külön üdvözöl­te a küldöttértekezlet leg­fiatalabb résztvevőjét, Pet- róczi Gizellát és legidősebb résztvevőjét, Egyed Mihályt: Ezután a küldöttgyűlés el­nöke megnyitotta a vitát a beszámoló és a szóbeli ki­egészítés fölött. átlagnál gyorsabb ütemben növekedett. Elismeréssel szólt a me­gyei pártbizottság első titká­ra a munkaversenyről, a szocialista brigádmozgalom. ról. — Szemléletbeli hiányos­ságokra utal, hogy a moz­galmi szervek, a vállalatve­zetők helyenként a szocia­lista brigádokat csak mint termelési, gazdasági szerve­zeteknek tekintik, nem for­dítanak kellő figyelmet olyan funkcióinak erőtelje­sebb kifejlesztésére, mint a közösségformáló, -nevelő te­vékenység — mondotta Pé­ter Szigfrid. Szólt a megyei pártbizott­ság első titkára a bérjellegű és az elosztással kapcsolatos kérdésekről is. Foglalkozott a munkafegyelemmel, a munkahelyi demokráciával, az érdekvédelemmel és az érdekképviselettel is. Hozzászólásának befejező szakaszában a megyei párt- bizottság első titkára szólt a megye társadalmi, gazda­sági helyzetéről. Részletesen elemezte a megye gazdasá­gának helyzetét, 1985-ös eredményeit. A megye ipa­rának összesített termelése az országos átlagot meghala­dóan nőtt. Kiemelte a paksi atomerőmű két blokkjának teljesítményét, amely nagy­ban hozzájárult a megye iparának fejlődéséhez. ■Befejezésül a következő­ket mondotta Péter Szigfrid: A küldöttgyűlés vitája A vitában huszonötén kér­tek, de az idő rövidsége mi­att csak tizenöten kaptak szót. Ez nem jelenti azt, hogy az el nem hangzott fel­szólalások elsikkadnak, hi­szen azokat írásban bekér­ték a jelentkezőktől és a jö­vőben az SZMT — a szóban elhangzottakkal együtt — felhasználja, figyelembe ve­szi munkájában. A felszólalások a szak- szervezeti mozgalom egészét átfogják. Részletesen nem té­rünk ki rájuk, legközelebbi „Szakszervezeti élet" olda­lunkban, kivonatosan, ismer­tetjük azokat. Császár József, Tolna Me­gye Tanácsának elnöke, a megyei tanács vezetése és a tanácsok nevében köszöntöt­te a szakszervezetek Tolna megyei küldöttértekezletét. Hangsúlyozta, hogy a ma­gyar szakszervezetek leendő XXV. kongresszusa és ez a megyei küldöttértekezlet is Péter Szigfrid A megyei pártbizottság el­ső titkára köszöntője után egyetértését fejezte ki a be­számoló azon pontjával, amely megállapítja, hogy „a szakszervezetek szervezett­ségüknél, tömegbefolyásuk­nál fogva képesek a párt po­litikájának széles körű tu­datosítására, a határozatok végrehajtására történő moz­gósításra”. A szakszerveze­tek jól segítik a párt tömeg­kapcsolatainak szélesítését, a dolgozók alkotó tevékeny­ségének kibontakoztatását. része annak a belpolitikai folyamatnak, amely szűkebb körben és országos szinten, lehetőséget kínál közös esz­mecserére, a közösségi célok és feladatok megismerésére, a társadalom különböző ré­tegeivel való találkozásra. A társadalmi véleménycsere, a lakosság széles rétegeinek bevonása a döntések előké­szítésébe, a feladatok meg­valósításába, politikai mun­kánk mindenkori velejárója. A rendelkezésre álló esz­közök célszerű területi és ágazati felhasználása a jö­vőben is megköveteli az együttműködést a tanácsi és a szakszervezeti szervek kö­zött, mindenek előtt a lakos­ság egyetértésének, közre­működésének biztosításában. Ezért is kérte a megyei ta­nács elnöke az SZMT, a szakmai megyei bizottságok és az alapszervezeték kezde­ményezéseit a megyei és a helyi célkitűzések megvaló­sításában. hozzászólása ■Ebben a munkáiban erőtelje­sen támaszkodnak a szak- szervezeti mozgalomban dol­gozó kommunisták munká­jára. ■Megállapította a felszóla­ló, hogy a megyében nőtt a szakszervezetek tekintélye, felelősen vettek részt a po­litika helyi alakításában és megvalósításában. Munká­jukkal jelentősen hozzájá­rultak ahhoz, hogy a megye társadalmi és politikai vi­szonyai fejlődnek és a me­gye gazdasága az országos — A megyében bekövet­kezett fejlődés, a társadalmi, gazdasági, kulturális, egész­ségügyi eredmények csak úgy valósulhattak meg, hogy megyénk munkássága, a me­zőgazdaság dolgozói, az ér­telmiségiek becsülettel vé­gezték munkájukat. A megyei pártbizottság el­ső titkárának felszólalása után folytatódott a vita, amelyben Roland Ferenc, a SZOT osztályvezetője a fel­ső vezető testület elismeré­sét tolmácsolta az SZMT- nek. ■Főleg azt emelte ki felszó­lalásában, hogy a tagság az elmúlt időszakban közelebb került a mozgalomhoz, de a mozgalom is közelebb került a tagsághoz. Eredményeink elsősorban ennek köszönhe­tők. Kiemelten szólt a szak- szervezetek nevelő munká­jának fontosságáról. Meg­szívlelendő, ahol Leninre hivatkozott, miszerint: aki ma nem tud tanulni a mun­kától, az később nem tud dolgozni a tudatlansága mi­att. A megyei küldöttértekez­let végül megválasztotta a 37 tagú Szakszervezetek Me. gyei Tanácsát és az öttagú számvizsgáló bizottságot. íEzt követően a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa zárt ülésen megválasztotta Deli Sándort, Dombi Imrét, Horváth Józsefet, Horváth Gézát, Hohmann Józsefet az öttagú elnökség tagjának. A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának elnöke Egyed Mi­hály, vezető titkára Horváth József, titkára Dell Sándor, Horváth Géza és Hohmann József lett. K. Balog János, a Tolna Megyei Levéltár igazgatója szerint az intézmény funk­ciói között fontossági sor­rendet nem lehet és nem is szabad felállítani. A levéltárak működését törvény szabályozza, tehát azok a közigazgatási, köz­művelődési feladatokat is ellátó tudományos intézmé­nyek. Feladatköre bővült, hi­szen régen a közigazgatási hatóságok döntéseit őrizték, már amennyire meg tudták őrizni azokat. Ez az eredeti funkciója mára is megma­radt, legalábbis az alapvető dokumentumokat igyekeznek összegyűjteni és megőrizni. Az iratanyagok ma is sze­mélyi és intézményi érdeke­ket, jogokat őriznek, ezeket időnként elő is kell keresni, például nyugdíjjogosultság esetén a szolgálati idő iga­zolásához. Ilyen adatokat fő­ként a termelőszövetkezetek első időszakából igényelnek. A levéltárak több tudo­mányág számára — persze elsősorban a történettudo­mányok jönnek számításba — gazdag és sok részben még feltáratlan forrásbázi­sok. Kutatni természetesen csak a már rendszerezett anyagot lehetséges. A me­gyei levéltár igazgatója sze­rint maga a rendezés is ko­moly szakértelmet igénylő, valódi tudományos munka. Gyakran a szó szoros értel­mében zsákokban és öm­lesztve érkezik meg az anyag, azt először rendsze­rezni kell, ha lehetséges, ak­kor az eredeti irattári rend szerint, ha nem, akkor bel­ső segédletekkel ellátni, majd a FOND-jegyzék sze­rint ismét csoportosítani az együvé tartozó iratanyagot. Csak egy mondat a jegyzék­ről: angol rövidítés, irat­együttest jelent. Ennek alap­ján lehet aztán eligazodni a mérhetetlen mennyiségű anyagban. Ha hozzá nem ér­tő csinálná ezt a munkát, úgy összekeveredhetnének az anyagok, hogy akár örökre elvesznének a kutatás és más felhasználás számára. Hogy mennyi ez az anyag? Ezt sajátos módon méterben szokás mérni. A régi megye­háza épületében működő me­gyei levéltárban például 5000 méter anyag van. Esetenként napi feladatok megoldására is szükséges a levéltárban megtalálható anyag, nemrégiben például XVIII. századi térképet használtak annak felderíté­sére, hogy mi lehetett a je­lenleg süllyedő szekszárdi Béla tér helyén, tehát mi­lyen üregrendszerrel lehet számolni a tér alatt. Visszatérve a tudományos munkára, a FOND-jegyzé- ket csak az egy-egy téma­körben nagyon jártas szak­ember képes ésszerűen meg­komponálni. Minden más te­vékenység ráépül erre a bel­ső munkára. A sok ezer kötetes könyv­tár egy részléte A közművelődési munka sem lehet meg a belső rend nélkül. A közigazgatási funk­ciók részleteiről nem is be­szélgettünk a megyei levél­tár igazgatójával, nem azért, mert ez nem fontos, hanem mert éppúgy, mint sok más részterület, önma­gában is kitöltené a cikk terjedelmét. A közművelődési tevé­kenység egyik fontos része a nyilvános előadások sora, ennek egyik színtere a mű­velődési központban működő várostörténeti klub, itt évente 20—22 előadás hang­zik el. Lapunkban közel egy évtizede jelennek meg Múl­tunkból címmel anyagok a megye történetének fejeze­teiből. Tudomásunk szerint van olvasónk, akinek vala­mennyi közölt írás megvan, szerzőjük K. Balog János nem gyűjti ezeket az „apró gyermekeit”, miután „szár­nyukra bocsátotta” őket. Általános és középiskolások rendszeres látogatói az intéz­ménynek, ahol eredeti, gyak­ran felbecsülhetetlen eszmei értékű dokumentumokat ve­hetnek kézbe. Kisebb, szin­te egy óra alatt felállítható kiállítási anyagaik vannak a megye dokumentumaiból a történelmi sorsfordulók idő­szakaiból. Ezeket kérésre is­koláknak szívesen felállít­ják. Több nagyobb kiállítá­suk jelenleg is járja a me­gyét. Tudományos munka és közművelődés egyszerre a Tanulmányok Tolna megye történetéből sorozat, ennek most készül a 11. kötete. Megjelenés előtt van az Év­századokon át című doku­mentumgyűjtemény máso­dik kötete. Akinek meglesz mind a kettő, az közel ki- lencszáz eredeti dokumen­tum birtokába jut a megye történetéről. Kiadványt ter­veztek Szekszárd alapításá­nak 925. évfordulója alkal­mából — ami jövőre lesz — de nem minden tanulmány készült el, ezért csak később jelenthet meg. Természetesen a megyei levéltár is küszködik anya­gi gondokkal, amik nem könnyítik meg a könyvki­adást, de azokkal kell egyet- értenünk, akiknek az a vé­leményük, hogy az elkészült fontosabb munkák közzété­tele az alaptevékenység ré­sze. Arra már csak egy mon­dat jut, hogy a levéltár a megyében folyó helytörténe­ti kutatásnak is szellemi központja. A levéltár nyitott intéz­mény, szakdolgozatok készí­téséhez is sok segítséget tudnak adni, többet, mint amennyit a diákok általá­ban igénybe vesznek. Téma- javaslataik is vannak, hiszen ők Ismerik legjobban a ren­delkezésre álló anyagot, tudják mihez van forrás, mihez nincs semmi, és mi­lyen kutatási fokon áll az anyag. Célszerű tehát az In­tézményt már témaválasztás előtt felkeresni. A felsorolt, és a még meg sem említett munkát mind­össze 20-an végzik, a levél­tárosok mind felsőfokú vég­zettségűek, van közöttük többdiplomás szakember is. Az igazgató segédlevéltáro­soknak nevezte azokat a szakembereket, akik a köz- igazgatási feladatokat látják el, ők érettségizettek, és szakmai képesítéssel rendel­keznek. A harmadik kate­góriába tartoznak a techni­kai apparátus tagjai, közü­lük is többen érettségizet­tek. Az igazgató szerint a gárda a munkához nemcsak megfelelő vég­zettséggel, hanem az ah­hoz szükséges ismeretek­kel és rátermettséggel is rendelkezik. A korösszetétel is jó és — a fotólaborató­rium kivételével — az is megvalósult, hogy minden szakterülethez legalább két egyformán képzett szakem­ber legyen az intézmény­ben. A szűkös anyagi lehetősé­gek ellenére minden évben egy-két raktárban kicserélik a faállványzatot a Diexilon —Salgó fémszerkezetre. Eze­ket maguk tervezik és kivi­telezik. A férfiak alkotják a tervező és kivitelező „Sal- gó-brigádot”, így kevesebbe kerül és végül olyan lesz, amilyenre szeretnék, és ami legjobban megfelel a helyi céloknak. Ezt a módszert át­vette tőlük a megyei mú­zeum is. A papír romló anyag, amit meg akarunk őrizni a késő utókornak azt át kell tenni időtállóbra. A fotólaborban már évek óta folyik a doku­mentumok mikrofilmezése. A tervek szerint ez a labo­ratórium regionális központ­ként működik majd, itt rög­zítik Somogy, Baranya és Zala megye anyagait is. A tudomány természete­sen nem áll meg a falaknál, kiterjedt kapcsolatokkal rendelkeznek más intézmé­nyekkel, itt helyben főleg a múzeumok, az Akadémia pé­csi bizottságával, a megyei pártarchívummal és más in­tézményekkel, még a szent­endrei Skanzennel is. A mú­zeum munkatársaival a leg­szorosabb a kapcsolatuk, an­nál is inkább, mert az ot­tani szakemberek is járnak a levéltárba kutatni. Szűkén vett műhelymunka is fo­lyik, a készülő tudományos munkákat első megfogalma­zásban egymás között vitat­ják meg. A megyei levéltár részt vesz például a bara­nyaiak nemzetiségi kutatá­saiban. Lehetne folytatni a sort hosszasan, hiszen még meg se említettük például, hogy hamarosan teljes lesz a Tol­na megye történetében sze­repet játszó családok kuta­tása. Az anyag katalógusát megküldik az Országos Le­véltárnak, tehát bekerül az ország tudományos vérkerin­gésébe. Készül a megyei könyvtár számára a helytör­téneti anyagok katalógusa, tehát ott is meg tudják majd mondani, hogy itt mi található meg. A végére még csak egy fontos gondolat kívánkozik, a Tolna Megyei : Levéltár élen jár a legújabbkori tör­ténelem megyei gyűjtésében, feltárásában, sőt feldolgozá­sában is, mint ahogy azt a Tanulmányok Tolna megye történetéből című sorozat is bizonyítja. IHAROSI IBOLYA Szavaznak a küldöttek Elmélyült munka a kutatóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom