Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-06 / 261. szám
2 tfEPÜJSÄG 1985. november 6. PANORÁMA New York, ENSZ A Szovjetunió leszerelést akar A Szovjetunió megtett és továbbra is megtesz minden tőle telhetőt a nukleáris katasztrófa veszélyének csökkentése, a nukleáris fegyvertárak bővítésének megszüntetése érdekében. Hatékony megállapodásokra törekszik a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés terén, és ez a megközelítésmód jellemzi a szovjet felet a genfi leszerelési tárgyalásokon — hangsúlyozza az a válasz, amelyet a szovjet kormány Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárnak küldött, aki korábban kérte a tagállamokat, hogy számoljanak be az ENSZ keretein kívül folytatott leszerelési és fegyverzetkorlátozási tárgyalásaikról. A szovjet válasz kiemeli: Moszkva mindent megtesz az előzetes megállapodások megvalósításáért. Genfben olyan intézkedéseket javasolt, amelyek pontosan megfelelnek az egyenlőség, a kölcsönös biztonság elvének és kizárnák azt, hogy bármely fél katonai fölényre tegyen szert. Ezzel egy időben a Szovjetunió egyoldalúan gyakorlati kezdeményezéseket is tett. A Szovjetunió kitartóan küzd azért, hogy Genfben megkezdődjön az érdemi vita a fegyverkezési hajsza világűrre történő kiterjesztésének megakadályozásáról. Meggyőződése, ha mindkét fél kellő politikai jóakaratot mutat, meg lebet akadályozni a világűr militari2álását. A szovjet üzenet ugyanakkor megállapítja: az Egyesült Államok sajnálatos módon mindeddig nem adta világos jelét annak a szándékának, hogy a megoldás útjait keresné Genfben. Hétfőn az ENSZ közgyűlése megkezdte a kambodzsai kérdés vitáját. Előterjesztett beszámolójában Javier Pérez de Cuellar úgy fogalmazott, hogy a kambodzsai probléma megoldása feltételezi minden külföldi erő kivonását az országból, a nemzeti megbékélést, a kambodzsai nép önrendelkezési jogának elismerését és az ország függetlenségének, területi egységének, el nem kötelezett státusának tiszteletben tartását. Mint ismeretes, Kambodzsában, az ottani törvényes kormány kérésére vietnami önkéntesek állomásoznak. Erre azért van szükség, hogy megakadályozzák a Kína és a Nyugat által támogatott, tömeggyilkos polpotista erők visszatérését. BUDAPEST Az Országos Béketanács kedden bensőséges ünnepségen köszöntötte 75. születésnapja alkalmából Péter Jánost, az Országgyűlés al- elnökét, aki több évtizede megbecsült személyisége a magyar és a nemzetközi békemozgalomnak. Ez alkalomból az OBT elnöksége a Békemozgalom kitüntető jelvényét adományozta Péter Jánosnak. A kitüntetést Sebestyén Nándorné, az OBT elnöke nyújtotta át. * Oláh István hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, aki katonai küldöttség élén hivatalos, baráti látogatást tett a Szíriái Arab Köztársaságban, Kuvait Államban, majd az Indiai Köztársaságban, kedden hazaérkezett Budapestre. A magyar katonai küldöttség repülőgépe útban Delhiből Budapestre leszállt Moszkvában, ahol a seremetyevói repülőtéren a delegációt fogadta Viktor Kulikov, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erői főparancsnoka. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón jelen volt Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete. PHNOMPEN Karsai Lajos, hazánk phnompeni nagykövete átadta a Kambodzsai Vöröskeresztnek a Magyar Vöröskereszt és más társadalmi szervezetek segélyküldeményét, 42 tonna gyógyszert, gyógyászati segédeszközt és élelmiszert. A segély a legrászorultabbak, így az árvizek károsultjainak gondjait fogja enyhíteni. A JKSZ határozata az ország egységéről A JKSZ Központi Bizottsága a Jugoszláv SZSZK alkotmánya következetes gyakorlati érvényesítése szempontjából kulcsfontosságúnak tartja az ország „szocialista önigazgatású integrációjának” szilárdítását. A központi bizottság a múlt csütörtökön tárgyalt az 1974-ben életbe lépett alkotmány rendelkezéseinek gyakorlati megvalósításáról, s erről hozott határozatát most tették közzé. A dokumentum hangsúlyozza, tarthatatlanok azok az állítások, hogy a Jugoszláv SZSZK a köztársaságok és a tartományok valamiféle szerződésének az eredménye, amely pillanatnyi megállapodásuktól függően létezik és működik. A jugoszláv föderáció ugyanakkor nem nevezhető a köztársaságoktól és a tartományoktól elidegenült és önállósult, nemzetek feletti államnak sem. A határozat megállapítja, hogy a jugoszláv föderáció alkotmányos koncepciójának gyakorlati megvalósítása napjainkban ellentmondá- soktóí és elhajlásoktól terhes. „A kommunistáknak a köztársaságokban és a tartományokban elsősorban a partikularista és a szeparatista törekvésekre, a föderáció szintjén pedig a centralizmus és az unitarizmus veszélyére kell érzékenyen, elutasítóan reagálniuk” — hangoztatja. A központi bizottság kiemeli a központi tervek és az egységes jugoszláv piac meghatározó jelentőségét. Rámutat arra, hogy a köztársaságoknak és a tartományoknak fokozott felelősséget kell érezniük az egész ország fejlődéséért. A dokumentum leszögezi: „Harcolni kell az albán nacionalizmus és irredentizmus célja, az etnikailag tiszta Koszovo megteremtése ellen.” Végül felszólítja a köztársaságok és tartományok vezető párt- és állami szerveit, hogy a jövőre sorra kerülő pártkongresszus és a parlamenti választások előkészítése során legjobb kádereiket jelöljék a központi, föderációs tisztségek viselésére. Egy szovjet diplomata amerikai pokoljárása Mai kommentárunk Visszaszámlálás - Géni előtt Két héttel a genfi csúcstalálkozó előtt érthető módon fölélénkültek a szovjet—amerikai kapcsolatok. Valóságos világszenzáció, hogy Ronald Reagan elnök interjút adott az Izvesztyijának, s az események krónikájához tartozik George Shultz amerikai külügyminiszter, valamint Robert McFarlane nemzetbiztonsági tanácsadó moszkvai tárgyalása. Semmi kétség: Mihail Gorbacsov és Reagan elnök kétnaposra tervezett genfi eszmecseréit igyekeznek mindkét oldalon messzemenően előkészíteni. Ha Sevardnadze és Shultz hétfőn lezajlott, nyolc óra hosszat tartó, valamint Gorbacsov és Shultz keddi tárgyalására gondolunk, világosan láthatjuk: egyik fél sem kímélte idejét és energiáját a csúcstalálkozón terítékre kerülő témák előzetes áttekintésében. Más kérdés. hogy amint megkezdődött a visszaszámlálás, s közeleg a genfi párbeszéd, úgy körvonalazódnak a szovjet és az amerikai tárgyalási pozícióban kitapintható alapvető különbségek. Reagan elnök például — noha maga is „különleges jelentőségűnek" tartja a küszöbön álló csúcsot —, az Izvesztyijában előszeretettel foglalkozott a Szovjetunió által elfogadhatatlannak ítélt nukleáris leszerelési javaslatokkal. Ebből arra lehet következtetni, hogy az új szovjet indítványok csak oly mértékben találtak kedvező fogadtatásra a Fehér Házban, amilyen mértékben egyoldalú előnyökhöz juttatják az Egyesült Államokat. A kölcsönösségről Was- hongton — egyelőre — hallani sem akar. Márpedig Genfben éppen a kompromisszumokra épülő fegyverzetcsökkentési és leszerelési megoldásokra kellene a figyelmet összpontosítani. Ügy tűnik, a világűr milita- rizálása ügyében sem sikerült közelíteni az álláspontokat. Márpedig az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezés (SDI) magyarul Reagan űrfegyverkezési programja, „a fő akadály a szovjet—amerikai viszony és az egész nemzetközi helyzet javításában". Ha figyelemmel kísérjük a legújabb szovjet kezdeményezéseket és a magas szintű moszkvai megnyilatkozásokat, az a tanulság kínálkozik, hogy ebben a témakörben a Szovjetunió semmiféle alkura nem hajlandó: az űrfegyverkezési verseny folytatásának amerikai hangsúlyozása megkérdőjelezi a nukleáris fegyverzetcsökkentés és leszerelés esélyeit. Genfben a válsággócokról is kifejti majd nézeteit Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan. Csakhogy a washingtoni értelmezés másutt keresi a feszültséggócokat, mint a moszkvai. Kérdés, hogy a hátra lévő két hétben sikerül-e közelíteni az ezzel összefüggő nézeteket? Mindent egybevetve, amilyen örvendetes világpolitikai esemény a szovjet—amerikai csúcstalálkozó, olyan elhamarkodottnak tűnik minden fajta túlzott várakozás vele kapcsolatban. Kétségtelen, hogy rendkívüli fontosságú a bizalom helyreállítása szempontjából, s olyan folyamatot indíthat meg, amely nemcsak Moszkva és Washington, hanem az egész világ számára meghatározó lehet. Egyelőre azonban nemcsak a Genfig vezető, hanem az onnan folytatódó út is igencsak göröngyösnek tűnik. GYAPAY DÉNES A Parlamentből jelentjük Megszökött a Cl A fogságából és sajtókonferencián számolt be Washingtonban meghurcoltatásáról egy szovjet diplomata, akit Rómában raboltak el a CIA, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség emberei. Vitalij Jurcsenko elrablása miatta Szovjetunió washingtoni nagykövetsége hivatalos jegyzékben tiltakozott az Egyesült Államok kormányánál. Az amerikai sajtó az - elmúlt hetekben szenzációs tálalásban közölte, hogy Jurcsenko, aki szerintük a szovjet felderítés vezető munkatársa volt, önként jelentkezett Rómában a CIA képviseleténél és — amerikai tartózkodása idején — „rendkívül értékes felvilágosításokat” adott az állítólagos szovjet felderítő tevékenységről az Egyesült Államokban. A Szovjetunió washingtoni nagykövetsége hétfőn délután váratlanul sajtókonferenciát hívott ösz- sze, s ezen mutatták be a megjelent újságíróknak Jur- csenkót, aki több hónapos fogság után megszökött a CIA őrizetéből. Jurcsenko elmondotta, hogy augusztus elején hivatalos küldetésben járt Rómában, s számára ismeretlen személyek a nyílt utcán rabolták el. öntudatlan állapotban szállították az Egyesült Államokba, ahol teljes elszigeteltségben tartották és különböző gyógyszerekkel és kábítószerekkel folytatott kezelésnek vetették alá. Bár józan pillanataiban szüntelenül követelte, hogy haladéktalanul kapcsolatba léphessen a szovjet hatóságokkal, ezt megtagadták tőle és erőszakos módszerekkel próbáltak hírszerzési adatokat kicsikarni tőle. Jurcsenko korábban a washingtoni szovjet nagykövetségen biztonsági tisztként teljesített szolgálatot, ezzel összeVitalij Jurcsenko szovjet diplomata a washingtoni sajtókonferencián. (Telefotó) függő tevékenységéről a sajtókonferencián sem adott felvilágosítást, de mint mondotta, munkája hasonló volt ahhoz, amit az amerikai biztonsági tisztek végeznek a diplomáciai képviseleteken. „November másodikén őreim pillanatnyi figyelmetlenségét kihasználva sikerült megszöknöm és eljutnom a szovjet nagykövetségre” — mondotta Jurcsenko. Az amerikai hírszerzés vezetői, akiket Jurcsenko sorra megnevezett, s akik a CIA apparátusában felelős beosztást töltenek be, különböző gyógyszerek adagolásával akartak tőle adatokat szerezni az állítólagos szovjet felderítő tevékenységről. Később azzal próbálkoztak, hogy állítólagos „vallomásait” a sajtóban tették közzé, s ezzel próbálták most már valódi vallomásra kényszeríteni, arra hivatkozva, hogy számára ezek után nincs visszaút a Szovjetunióba. Más alkalommal egymillió dollár készpénzt, évi 62 ezer dolláros fizetést, házat, 48 ezer dollár értékű bútort és egyéb járandóságokat ígértek neki, ha hajlandó a CIA „szaktanácsadójaként” működni. Jellemző a személyének tanúsított fontosságra, hogy William Casey, a CIA igazgatója személyesen is találkozott vele a kémügynökség központjában és gyakran legmagasabb rangú munkatársait bízta meg Jurcsenko „meggyőzősével”. A szovjet nagykövetség az amerikai külügyminisztériumhoz intézett jegyzékében egyebek között megállapítja: Jurcsenkót Rómában amerikai ügynökök rabolták el augusztus elsején, de csak október elején ismerték el hivatalosan, hogy az Egyesült Államokban van. A szovjet nagykövetség ismételt — és a nemzetközi jogi eljárásoknak megfelelő — kérései ellenére mind Jur- csenkónak, mind a nagykövetségnek lehetetlenné tették a személyes találkozást. Az amerikai közlések a jegyzék megálapítása szerint arra irányultak, hogy úgy tüntessék fel, mintha Jurcsenko elárulta volna hazáját és együttműködnék az amerikai felderítő szervekkel. „Teljességgel világos, hgy egy előre kitervelt, rendkívül embertelen akcióról van szó, amellyel az amerikai különleges szolgálat elrabolt és erőszakkal fogságban tartott egy szovjet diplomatát” — szögezi le a jegyzék, amely szerint az érdekelt amerikai szervek „nyíltan lábbal taposták az emberi jogokat, az emberi méltóságot, rendkívüli mértékben! megsértették az államközi kapcsolatok és a nemzetközi jog normáit.” „Ez újabb konkrét megnyilvánulása az Egyesült Államok hatóságai részéről az állami szintre emelt terrorizmusnak” — szögezi le a jegyzék. Jurcsenko egyébként maga is így minősítette elrablását és fogva tartását a sajtókonferencián. A szovjet jegyzék a leghatározottabb tiltakozást juttatja kifejezésre az ügy kapcsán, és követeli a felelős személyek azonnali szigorú megbüntetését és az illetékes szervek hivatalos bocsánatkérését. Mint ismeretes, korábban ugyancsak Rómában egy szovjet újságírót raboltak el, és előbb az Egyesült Államokba, majd Angliába vitték, ahonnan végül is sikerült hazatérnie. Jurcsenko azt mondotta, hogy a jelek szerint a CIA különleges egységet tart fenn erre a célra Olaszországban. A sajtókonferencián egyébként a szovjet diplomata kijelentette: haladéktalanul haza akar térni családjához, amelyről az amerikai fogságban semmit sem hallott. Egyelőre nem világos, milyen magatartást tanúsítanak ezzel kapcsolatban az amerikai hatóságok. Az amerikai külügyminisztérium még hétfőn este nyilatkozatban igyekezett tagadni a tényeket. A minisztérium szóvivője szerint a szovjet diplomata „önként ment az Egyesült Államokba”, s akkor hagyhatja el az ország területét, ha az amerikai kormány „meggyőződik arról, hogy döntése teljesen önkéntes”. A minisztérium egyébként elutasította a szovjet tiltakozást. Az amerikai hírközlő szervek hétfőn estétől kezdve vezető helyen foglalkoznak az üggyel. Mivel a legnagyobb lapok, hírügynökségek, rádió- és televíziós állomások munkatársai személyesen voltak jelen Jurcsenko sajtókonferenciáján, a közlések egy pillanatra sem vonták kétségbe állításainak igazságát. Jogszabály-előkészületek Hazánk környezeti állapotának egyik legfontosabb meghatározója a levegő tisztasága. Jelentősége nagyobb, mint gondolnánk, hiszen az egészségre ártalmas, szennyező anyagok belekerülnek vizeinkbe, felhalmozódnak a talajban, a táplálkozási lánc révén aztán megjelennek élelmiszereinkben, s áttételezve is — nemcsak úgy, hogy belélegezzük — károsítják egészségünket. A levegő tisztaságának védelme tehát legfontosabb környezetvédelmi feladataink közé tartozik, s igen sokirányú, komplett védekezési stratégiát tesz szükségessé. Annál is inkább, mert — a dolog természeténél fogva — a légszennyezés szomorú következményeit már nemcsak erdeinkben és épületeinkben, köztéri szobrainkon, de gyermekeinken is tapasztalhatjuk. Az Egészségügyi Minisztérium vizsgálatai szerint például az 5—17 éves tanulók légúti megbetegedései 1975-től napjainkig az ország különösen szennyezett területein* három-négyszer gyakoribbá váltak az országos átlagnál. Sajnos, a felnőtteknél sem jobb a helyzet: a légúti megbetegedési statisztikák igen lehangolóak, mivel az 1973-ban megjelent első, a levegő tisztaságának védelméről szóló minisztertanácsi rendelet óta eltelt több mint egy évtized alatt — elsősorban az ipar és a mezőgazdaság fejlődésének kellemetlen mellékhatásaként — a levegőből kimutatható ártalmas anyagok száma tízszeresére nőtt, s az ebből származó anyagi, és pénzen ki sem mutatható károk is egyre tetemesebbek, elérkezett az idő az újraszabályozásra. Az új törvénytervezetet — hosszas előkészítő munka után — kedden vitatta meg a parlament területfejlesztési és környezetvédelmi munkabizottsága. Az új rendelet célja a hatásosabb környezetvédelem. A képviselők között elsősorban a végrehajtással kapcsolatos kérdések váltottak ki élénk vitát, hiszen azzal mindenki egyetértett, hogy a minden területet átfogó, a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodó szabályozásra szükség van. A levegő tisztasága azonban nem védhető meg tisztán jogszabályokkal: a végrehajtás bizony berüházásigényes, hiszen például a tervezet is a szennyező vállalatok „önbevallására” kénytelen építeni, mert az ellenőrzéshez szükséges műszerezettséghez több millió dollár 'kellene. Nem eldöntött még a hatáskör kérdése sem: jelenleg ugyanis a levegőtisztaság-védelemmel kapcsolatban az elsőfokú hatóság a helyi tanács. A legfőbb ügyészség két éve végzett átfogó vizsgálata szerint azonban a tanácsok a jogszabály adta lehetőségekkel gyakran nem élnek megfelelően. A bizottsági ülésen elhangzott olyan vélemény is, hogy miképp bírságoljon az a tanács, amelyik rá van szorulva a területéhez tartozó nagyvállalat vagy termelőszövetkezet anyagi segítségére. Az új jogszabály a végrehajtókkal szemben magas szakmai követelményeket támaszt, így kérdéses, hogy a tanácsokat erősítsék-e meg szakemberekkel, vagy az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal felügyelőségei gyakorolják-e a jövőben az elsőfokú hatósági jogkört. Az új levegőtisztasági törvény tervezett hatálybalépéséig, 1987-ig tehát -még számos kérdésben kell dönteniük a szakembereknek, egyaránt szem előtt tartva hosszú távú érdekeinket, s pillanatnyi lehetőségeinket. MIKLÓS ÉVA
